Edzésen

Megjegyzés: A történet a Felvilágosítás című írásomhoz kapcsolódik. Bár annak szigorúan véve nem folytatása, és annak ismerete nélkül is maximálisan élvezhető, minden részlet és utalás megértése érdekében tanácsosabb előbb a fent említett novellát elolvasni.

******************************************************************

Kata letépte a sisakját és kiköpött a pálya valószerűtlenül zöld füvére. Úgy érezte, mindjárt a tüdeje is követi a szájában felgyűlt nyálcsomót, azonban, ha tényleg kikívánkozna, előbb az azonnal előtolakodó utánpótlással kellene megküzdenie. De ha ez megvan, már a légkör elhagyására is alkalmas szökési sebességgel robbanna ki, gondolta a lány, miközben előre görnyedt és térdeire támaszkodva zihált.

Az edzés talán sose volt még ilyen megerőltető. Vagy csak ez a zaklatott időszak tette? Sose volt ugyan erős testalkatú, távolról sem, de valahogy mindig könnyedén bírta a rögbi megpróbáltatásait. A szülei az első pillanatokban azt sem tudták, mit mondjanak, csak kapkodták a szavakat, amikor megtudták, hogy a lányuk ezt a távolról sem nőies sportot szeretné űzni szabadidejében. "Ki fog szemet vetni rád, ha kékre-zöldre zúzod magad?" - kérdezgették. Bár ennek az esélye nagyon is reális volt, Katának eddig valahogy mégis sikerült elkerülnie szinte minden valamirevaló sérülést. Bár a rögbipályán az ütközéseket, vetődéseket és leteperéseket lehetetlenség megúszni, utóbbiaknál pedig az ember óhatatlanul egyszer-egyszer a kupac aljára kerül, ha komolyan veszi az egészet. Neki azonban eddig mindig szerencséje volt. Vagy tudott valamit, amit magáról se tudott, hogy birtokában van, egyszerűen csak csinálta, aminek következtében minden súlyos helyzetet megoldott, vagy kikerült, a labda pedig a kezéből valahogy mindig oda került, ahova kellett ahhoz, hogy a csapat végül pontot érjen el... Most viszont egy kis futástól, egy vacak erőnléti edzéstől máris kimerül? Tényleg nagyon leterhelhette magát.

- Hé, Szetter! - csattant a reszelős kiáltás a fülében. - Szedd össze magad, kislány, és nyomás még legalább öt kört, vagy én rugdoslak végig!

Kata kisimította arcából egy kósza vörös tincsét és hanyagul visszagyömöszölte laza kontyába. Dús hajkoronája, melyről a becenevét is kapta, mivel kibontva úgy hullott alá, akár egy ír szetter azonos színű bundája, most inkább csak teher volt. Nehezen tudta úgy összefogni, hogy kényelmesen elférjen a rögbisisak alatt, ha meg mégis sikerült, könnyedén kibomlott a leglehetetlenebb pillanatokban is.

Ismét kiköpött és megfeszítette izmait, hogy felegyenesedjen, azokba viszont azonnal belenyilallt a tompa görcs.

- Gyerünk már, Katalin! Ha nem tudnám, hogy többre is képes vagy, máris repülnél a csapatból.

Szetter elfintorodott és a pálya széléről ordibáló edzőre pillantott. Utálta, ha keresztneve teljes és eredeti formáján szólítják, ezt pedig a középkorú férfi is pontosan tudta. Mocskos és alamuszi módja volt, hogy munkára bírja, de, mitagadás, többnyire tökéletesen működött.

Igen, Novák edzőnek minden helyzetre megvoltak a megfelelő módszerei. Az ő szótárában nem szerepel a "lehetetlen" szó, szerette mondogatni. És akár így volt, akár nem, ha ő ott volt és beleadta magát, valahogy mindig minden összejött. Mint ahogy az előző napi felvilágosítás órán is.

Kata elmosolyodott, ahogy felidézte a tanteremben történteket. Mint mindenki másnak, neki is az volt a kedvenc órája. Talán csak a rögbiedzés versenyezhetett vele. Ettől függetlenül azonban sehogy sem tudott azonosulni a vidáman röhögcsélő osztálytársaival, akik már alig várták a következő gyakorlati bemutatót. Nem is beszélve arról, amiben ők is részt vehettek. Nem mintha Szetter nem szerette volna legalább annyira ezt a tárgyat. Ráadásul valószínűleg pont ugyanazért is, mint a többiek. De ez akkor is egészen más volt.

Ő még a szexóra megnevezést sem szerette. Valahogy idegenül csengett a fülében. Nem mintha nem szerette volna elképzelni, hogy tényleg erről van szó... de nem erről volt. Bármennyire szerette is és élvezte, a felvilágosító óra teljes mértékben komoly volt. Azért találták ki, hogy a diákok ne csak elnagyolt ábrákon nézegessék az iskolában a női meg a férfi nemi szerveket meg elméletben beszélgessenek a nagyon szőrmentén kiválogatott témákról, csak hogy hű de korrektek legyenek és ne tegyék tönkre a tizennyolc éves "gyerekek" lelki világát, hanem tényleg gyakorlati ismereteket és tudnivalókat nyújtsanak. Tényleg erről szólt az óra és ez is történt. Katát pedig ez a legkevésbé sem zavarta és egyáltalán nem akadályozta meg benne, hogy élvezze. Különösen, amikor a legutóbbi órán az edző combjai közé térdelhetett...

- Na! Gyerünk már! Hopp, hopp, hopp! - rántotta vissza a férfi hangja és ütemes tapsolása a valóságba.

Szetter nyögött egyet, majd még egyet, miközben felegyenesedett és, sisakját továbbra is a kezében tartva, lassan tovább ügetett a pálya körül.

Talán ez a nehéz időszak viselte meg ennyire, hogy pár lépés után ismét majd összerogyott. Felvilágosításból is egy-két hét múlva dolgozat lesz. Ha pedig még gyakorlati bemutatót is kell majd hozzá csinálniuk... talán jobb lenne kerítenie valakit, akin gyakorolhat, különben, bármennyire is szereti azt a  tárgyat és bármennyire is jól megy neki, ezúttal nem lesz meg az ötös.

- Na jó, hölgyeim! - szólalt meg ismét, teátrális sóhaj kíséretében az edző. - Látom, ma senki sincs igazán formában. Hagyjuk abba inkább most és tudjuk be a sok házi feladatnak és dolgozatnak, rendben? De aki utána is így fog lébecolni, azt én rugdosom végig a pályán, értve vagyok?

- Hozzám nem is kell a lábát használnia. Egész más testrésze is megfelelne - hallotta a vihogás kísérte suttogást a háta mögül Kata, miközben ismét előre görnyedt, hogy egy pillanatra kifújja magát.

Azonnal hátra pillantott a válla felett, bár igazából erre sok szüksége nem volt, hogy felismerje a virgonc megjegyzés forrását.

A két lány néhány lépéssel mögötte állt, olyan frissen és üdén, mintha a több kilométer futás meg se kottyant volna nekik. Viszont Kata Novák edző megjegyzése nélkül is tudta volna, ezt náluk nem az átlagon felüli erőnlét okozza.

Anna harsányan nevetett, miközben füle mögé tűrte göndör barna sörénye egy fürtjét. A vele szemben álló Szilvi némiképp visszafogottabb volt, azonban ő sem rejtette véka alá a vállait rázó kuncogást barátnője pajkos megjegyzésén.

Az iskola két bombázója, gondolta Kata, elfojtva egy savanyú mosolyt. Az alacsonyabb, ám telt formáival esti álmodozás közben mindenki kezét a combjai közé csaló alakú Anna és a magas, vékony, tökéletes modellalkatú Szilvi sok tekintetben egymás tökéletes ellentétei voltak, viszont ketten egymás mellett talán épp ezért voltak mindenki rejtett vágyainak netovábbja az iskolában.

- Hé, Szetterke! - rántotta ki a gondolataiból a göndör lány hangja, hogy feltekintve zöld szemei találkozzanak a másik lány kihívó barna pillantásával. - Te is tudod jól, hogy ez neked szólt - bökött Anna fejével az edző felé. - Ha nem szeded össze magad, nagyon mérgesek leszünk, hogy miattad veszítjük el a következő meccset.

Kata horkantott egyet, de mielőtt még válaszolhatott volna bármit is, a két lány nevetgélve elvonult mellette az öltöző felé.

- Ne is foglalkozz velük! - szólalt meg egy ismerős hang a háta mögött. Katának oda se kellett néznie, hogy még a társa pontos arckifejezését is láthassa. - Úgyis ők lesznek azok, akik a meccsen is csak körmöt reszelnek a pálya szélén, aztán meg sipákolnak, hogy nekik senki nem passzolt.

Szetter lehunyta a szemét és elképzelte, ahogy a barátnője teátrális mozdulatokkal utánozza a két primadonnát, most azonban, bár jobban szerette volna, nem tudott nevetni rajta.

- Ettől függetlenül igazuk van - mondta, miközben lehunyta a szemét és igyekezett kifújni magát. - Össze kell szednem magam, különben nem lesz jó vége.

- Ugyan már! - kacagott fel csilingelő hangon a másik lány és Kata vállára tette a kezét, aki így önkéntelenül is felegyenesedett és a vidáman csillogó kék szemekbe nézett. - Te vagy a legjobb. Ezt mindenki tudja. Ők is csak féltékenyek. Fogadok, hogy a meccsen is te dobod majd a legtöbb pontot... Ők meg egyet se.

Szetter halványan elmosolyodott, ahogy barátnője vidámsága átragadt rá. Bár Andi a külcsín tekintetében bármikor felvehette volna a versenyt a másik két lánnyal, szinte semmilyen téren nem lehetett egy lapon említeni Annával és Szilvivel. Magas volt, tökéletes alak, szikrázó kék szemek, csillogó fehér bőr és olyan tökéletes, egyenes platinaszőke haj, aminek mások még akkor is örülnének, mint majom a farkának, ha festetni tudnák. Nem hiába becézték Afroditének a lányt, aki, akár egy görög istennő, mindenki közül kimagasló lehetett volna, ha ezt akarja. Őt viszont pont ez érdekelte a legkevésbé. Inkább vonzotta a tanulás, akárcsak Katát, a szabadidejüket meg leginkább a labda közös kergetése kötötte le. Úgy emlegették őket, mint a rögbicsapat lelke, az aranypáros meg hasonlók, bár ők az ilyesmit mindig nevetgélve ütötték el. Talán ez is hergelte annyira Annát és Szilvit.

- Meglehet - válaszolta lassan, kimérten Szetter. - De addig el is kell jutni...

- Ugyan már! - kacagott Afrodité. - Neked az összes dolgozatod ötös lesz. Ez hót zicher. Mint az, hogy itt állok.

- Nem tudom... - pillantott a vörös hajú lány barátnője válla felett az edzőre, aki valamit még írogatott a pálya szélén. - A felvilágosítás dolgozattól kicsit félek...

A szőkeség követte pillantását, majd arcára ismét kiült a vigyor.

- Félsz a gyakorlati résztől? Ne hülyéskedj már! Ha veled nem lesznek elégedettek, akkor senkivel. Még Vörös és Miss Sam sem csinálhatná nálad jobban.

- Azt azért kétlem - nevetett fel Kata a felvilágosító órát tartó két tanárnő említésére. - De azért köszönöm.

- Na ez a beszéd, kislány! - simogatta meg Andi barátnője mosolygó arcát, miközben lassú léptekkel az öltöző felé indultak.

- De azért... én mégis tartok tőle... Egy kis gyakorlás még nem ártana.

- Ha gondolod, rábeszélhetem az öcsémet. Úgyis tudod, hogy odáig van érted.

- A kis tökfilkó? - csodálkozott Kata.

- Aha. Minden edzésen itt csücsül, ha csak teheti. Nem vetted észre? - bökött Afrodité fejével a pálya szélén emelkedő lelátó felé. És valóban, amikor Szetter oda fordult, a két évvel fiatalabb szőke srác ott ücsörgött... bár tekintetét mereven másfele fordítva, talán ez még jobban elárulta, mintha rájuk nézett volna.

- Meglehet - nevetett kényszeredetten Kata. - De ez csak az egyik fele... A nők izgatása még nem is volt... Ha meg az nem megy...

- Ugyan már! - kacagott fel a barátnője. - Neked ne menne? Tényleg, ha már itt tartunk, hallottad a pletykát?

- Milyen pletykát?

- Állítólag Miss Sam a kis sörényes hisztikirálynőt akarja megkérni, hogy rajta mutathassák be az anyagot.

- Annát? - kerekedett el Kata szeme.

- Aha - vigyorgott Afrodité. - Pont ideális lenne, nem? Nézd csak!

Barátnője csak most eszmélt rá, hogy időközben beléptek az öltöző ajtaján, Andi pillantását követve pedig megpillantotta a tőlük pár lépésre ácsorgó párocskát is... Bár az ácsorgás meglehetősen félrevezető kifejezés arra, amit a két meztelen lány művelt. Szilvi majd kicsattanó hevülettel szorította a falhoz barátnőjét, kezei pedig olyan biztosan markolták Anna combjait, hogy könnyedén megtarthatta őt, miközben barátnője a dereka köré fonta lábait, hatalmas sörénye pedig eltakarta arcukat. A mozdulatokból pedig egyértelmű volt, milyen vadul falják egymás ajkait.

- Előbb nyalnék ki egy tarajos sült - húzta el a száját Kata és egy pillantást se vesztegetett többé a másik két lányra, csak odacsoszogott a szekrényéhez, levágta a sisakját és leroskadt a padra, megszabadulva cipőitől is.

- Ugyan már! - kacagta ismét szokásos szava járását Afrodité, miközben megszabadult a felsőjétől és behajított a Szetteré melletti szekrénybe. - Szerintem finom lehet odalenn - nézett ismét leplezetlenül a csókolózó párra, társa azonban nem követte a tekintetét.

- Lehet... - fújta Szetter. - De nekem lenne, ami sokkal jobban ízlene - pillantott incselkedve barátnője lábai közé, amikor az letornázta magáról nadrágját.

- Valóban? - kacagott fel a másik. - Akkor lehet, óvatosabbnak is kellene lennem - viccelődött és hátat fordított barátnőjének, annyira összeszorítva a combjait, amennyire csak tudta, hogy még letolhassa a bugyiját, közben, biztos, ami biztos alapon, még egy törölközőt is tekert a dereka köré.

- Ugyan már! - utánozta barátnője hanglejtését Szetter. - Kis szégyellős - ült ki arcára most már az őszinte mosoly és gyengéden megcsípte Afrodité fenekét.

- Hé! - csapott rá lendületből pajkosan kezére a másik lány. - Nincs nyúlka. - Arcán viszont továbbra is ott terpeszkedett a levakarhatatlan vigyor, majd, hogy még inkább elvegye a tréfa élét, előre hajolt egy megpuszilta barátnője száját.

- Ha akarod... - kezdte cinkos hangon, miközben lassú léptekkel, immár a töröközőtől eltekintve teljesen meztelenül, a zuhanyzó felé indult, megállva az ajtóban és a válla felett hátra pillantva -, akkor gyere és vedd el! - kacsintott és egy laza mozdulattal a padlóra eresztette a szövetdarabot, ami még bármit is eltakart a testéből.

Szetter megbabonázva figyelte, ahogy barátnője ringó csípővel belép a csempézett padlóra, majd alakja körvonalai feloldódnak az odabenn terjengő gőzben. Mitagadás, ehhez Afrodité nagyon is értett. Hátramaradt barátnője észre se vette, mikor kezdett el kényelmetlenné válni bugyija a benne támadt mocorgástól és mikor kezdtek el izmai is megfeszülni és elernyedni a tettvágytól. Fejében... és lentebbi testtájaiban pedig már csak egy gondolt járt.

Elmosolyodott és megcsóválta fejét, majd szó nélkül engedett a csábításnak és gyorsan elkezdte ledobálni ruhája maradékát, hogy még a zuhany alatt utolérje barátnőjét, ajkai az övéire tapadhassanak, keze pedig a szőke lány combjai közé simulhasson.

**************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik sportolás utáni történetet is!

Gyönyörök az öltözőben