Írta: Marokfegyver
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 6. fejezet - A raktár
*****************************************************************
Gábor elfogódottan lépdelt Edina balján. Legszívesebben megfogta volna a kezét, hadd lássa meg a világ, hogy ők együtt vannak. Bár tudta, hogy ez az állapot legkésőbb holnap reggel véget ér, és sejtette, hogy a lánynak nem volt akkora újdonság, mint neki, mégis hálával pislogott oldalra. Most lett igazán férfi, s nem amikor reggelente árbocként meredező farkával rohan a fürdőszobába… és ezt Edinának köszönheti.
– Lefényképezhetlek? – kérdezte megilletődötten.
– Persze, csak a fejem ne látsszon!
Gábor első pillanatban nem értette:
– Akkor hogy…?
– Lehet dugás közben, vagy, ahogy akarod. Menjünk be a fák közé?
– A szobában hagytam a telót…
– Jó lesz majd, ha felmegyünk, akkor is.
Egy darabig csendben maradtak, Gábor már felfedezte magán az izgalom jeleit, ahogy elképzelte a fotózást.
– Mit csinálsz a képekkel? – kérdezte Edina.
– Nézegetem.
– Kivered majd magadnak?
Gábor zavartan mosolygott.
– Vagy megmutatod a haveroknak és együtt veritek ki?
A fiú nem tudta, mit válaszoljon. Biztos volt benne, hogy nem bírná ki, hogy dicsekvésképpen meg ne mutassa…
– Nem baj ám! Csak az a baj, hogy nem látom, amikor kiveritek… Nézd már, máris felállt a faszod! – Megmarkolta nadrágon keresztül. – De jó! Egy dugógép vagy! Mit csináljak most veled? – Nadrágjánál fogva húzta maga után a srácot a fák közé. – Na muti!
Edina elővette a feszülő falloszt, és a fiú mellé állva húzogatni kezdte.
– Jó játék – mondta. – Ha nekem faszom lenne, mindig húzogatnám. De a pasik meg azt mondják, hogy így is húzogathatok annyit, amennyi csak jólesik. De jó!
Gábornak megjött a hangja:
– Nekem is jó.
– Tudom, látszik. Nem fárad ám el a kezem, nem kell sietni, jó játék. Kiverem a kicsikét. Uh, de kemény! Mindjárt ad egy kis levet?
A következő pillanatban hangok közeledtek, majd egy 8-10 fős, zajos társaság haladt el tőlük néhány lépésnyire. Ha fel is tűnt a turistáknak, hogy a keskenytörzsű fa túlsó felén egy lány és egy fiú áll, azt nem láthatták, hogy Edina szorosan magához húzva markolja Gábor lövésre kész falloszát, de az a legvalószínűbb, hogy a társaság tagjai saját magukon kívül semmire sem figyeltek.
– Jaj, de féltetted! – incselkedett a lány. – Tán leharapta volna valamelyik? Úgy hozzám nyomtad, hogy azt hittem, bugyin keresztül megdugsz.
Gábor nem akarta megjegyezni, hogy neki meg a szorítás tűnt fel, mintha a lány nem eresztené, ha már megkaparintotta. Nem szólt semmit, mert Edina ott folytatta, ahol abbamaradt:
– Jó játék – ismételgette. – Szeretnéd, ha mindig fognám?
A srác bólintott és nyögött.
– Amikor meg nem fognám, akkor dugnál. Húzogatnád a puncimban. Szeretnél a számba élvezni?
Gábor megint csak bólintott és nyögött.
– Majd csináljunk egy ilyen fotót is! – A lány leguggolt, szájába vette a saját nedveitől síkos falloszt, és felfelé tekintgetve élvezte a fiú arcának jelzéseit.
Tudta, hogy jól csinálja, – „Gyakorlat teszi a mestert” – hallotta éppen elégszer, amikor a srácok eltalálták, hogy csak őt viszik el a buliba, a kényeskedő kiscsajokat meg otthon hagyták,
Gábor teste megfeszült, és nagyadag forró nedvesség ömlött Edina szájába.
– No, a mai fehérjemennyiség megvolt, de még jöhet estére is!
*
Amikor a pincér sietve, de óvatosan belépett a nyitott raktárajtón, szembe találta magát a pultoslány ujjnyi tangába bújtatott fenekével. A lány alulról a második polcon terpeszben állva, egyik kezével kapaszkodva néhány dobozt igyekezett kintebb húzni, ehhez annyira nyújtózkodott, hogy az egyébként is combtőig érő ruhája lemondott a félgömbök takargatásáról.
Andor közelebb osont, és szemmagasságban tanulmányozta a bugyi által félig-meddig fedett puncit. A vékony anyagot szinte teljesen elnyelte a rés. A pincérnek olyan erekciója támadt, hogy már a szemével dugni kezdte a lányt.
– Add le, majd segítek! – szólalt meg rekedtes hangon.
– Jaj, de megijesztettél!
– Nem bántam volna, ha az ölembe pottyansz…
– Megfognád a lábam, hogy le ne csússzon?
Andor szó nélkül megmarkolta az egyik vádlit, a másik kezével meg – hirtelen elhatározással – a majdnem csupasz popsit.
– Ott nem fontos – nevezett a pultoslány, de a pincér nem eresztette, sőt azon gondolkodott, hogy mi legyen a következő lépés.
„Bedugjam az ujjam, vagy benyaljak neki? – tanakodott magában. – Abból nem lehet baj.” Tenyerét lassan lejjebb csúsztatta a bal félgömbön át, középre…
– Bele kell nézni, mert nem akarom levenni, aztán visszarakni – hallotta a lányt.
– Én is belenézek – válaszolta, és közelebb hajolva, egy újjal benyúlva az összegyűrődött bugyi alá, félrehúzta azt.
– Jól elvagy… Mindjárt a fejedre ejtek egy dobozt! Mit mondtál, mennyi is van egyben?
– Még semennyi, de majd berakom.
– A lábamat fogd, mert érzem, hogy csúszik!
Andor egyetértett a megállapítással, mert egy ujja a lány forró-nedves puncijába merült:
– Csúszik rendesen, ahogy illik.
– Te, én nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegette meg a lány játékosan, ám mintha abbahagyta volna a dobozok tologatását. – Szerencséd, hogy kapaszkodnom kell!
A férfi továbbra sem fedezett fel a lány hangjában semmi haragot vagy neheztelést, ezért a másik kezével elengedte a szerinte stabilan álló lábat, és lehúzta a cseppnyi bugyit. Mivel az ujját eközben sem akarta kihúzni a kellemes helyről, a pultoslánynak mintha harmadik lába nőtt volna, s éppen ezen a harmadikon támaszkodna.
Andor sebesen ujjazta a lányt, és élvezte, ahogy a punci nedve lassan beteríti az egész kézfejét.
– Gyere le, mert megduglak!
– És a poharakkal mi lesz?
– Hagyd a fenébe! – Andor, szabaddá vált kezével a saját nadrágját gombolgatta, s mikor az, az alsóval együtt lecsúszott a térdéig, elérkezettnek látta az időt, hogy a lányt kész tények elé állítva várja idelent. – Gyere már, mert elsülök nélküled!
A nyitott raktárajtóban lélegzetvisszafojtva figyelők eddig bírták. Liza, Betti, Zsófi és Dávid eddig is egymás karját szorongatva, össze-össze nézve, némán pukkadozva, kínlódva próbáltak észrevétlenek maradni, de most kitörtek. Éktelen röhögés-nyerítés közepette összekapaszkodtak, majd – amikor a polcon görcsösen egyensúlyozó, meztelenfenekű lány, és a saját farkát markolászó, puncit ujjazó férfi döbbent tekintetével találkoztak – elfutottak.
*
Gabriella asszony végigfeküdt a kemény padon, egyik karja lefelé lógott, másik a melle alatt terült el, fejét Sándor ölében nyugtatta. Az eget nézte, és végtelenül boldognak tartotta magát. Talán boldogabbnak, mint eddig bármikor.
Hogy valakinek szüksége van rá és valaki kívánja őt, ez a szokatlan érzés átjárta tetőtől talpig. Megborzongott a nyári melegben, ha arra gondolt, hogy holnap mindennek vége. A lakodalom után még együtt utaznak haza, de aztán minden visszaáll a régi rendbe. Marad a magány kettesben, a fiával… De hol lehet Gáborka?
*
Edina ujjongott magában, hogy a ligetben sikerült Gábort egyszerűen lerendeznie, még mosakodni se kell utána – a fiú most biztos kipiheni a fáradalmakat, hiszen egyből hajlott rá, hogy felmenjen a szobába –, így szabadnak érezheti magát. Amint egyedül maradt, megtudakolta a pincérnőtől, hogy Dávid nevű vendégük melyik szobában lakik. A választól egy pillanatra meghökkent. Nem lakik ilyen nevű a panzióban? Elhatározta, hogy végigjárja az összes szobát – de előbb még az összes faházat, ha már itt van –, és megkeresi Dávidot.
„Azok a szemek!” – emlékezett, amikor Gábor kinyitotta az ajtót, és Dávid bámult befelé… Biztos észrevette, hogy ő meztelenül fekszik az ágyon, aztán meg, amikor pislogott be a mellei elé fogott takaró alá…! – „Hű, de izgi volt!” Valamit mintha mondott volna arról, hogy nincs szobája, de Edina gondolatai nem ott jártak, hanem az emlékek között turkált… Dávidka… Másfél éve egy lugasban… Arra kérte a lányt, hogy tanítsa meg, hogyan kell szexelni, és olyan kedvesen kérlelte:
– Nem kell végigcsinálni, csak ameddig jólesik… Csak valamennyit mutass meg belőle, kérlek…
A lány most örömmel bevezetné a rejtelmekbe, és már megtette volna akkor is, amikor Dávid bekopogott a szobába, ha ez a Gábor nem lenne ilyen mamlasz. Gábor miatt nem húzhatta magára a másik fiút, pedig igazán osztozkodhatnának rajta, akár egyszerre is, akár egyenként is…
Edina nagylevegőt vett és nekiindult, minden egyes faházba bekopogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése