Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 7. fejezet - Beindulás
*****************************************************************
Betti vezetésével, kuncogva rendezgették az asztalok díszítését. A poharak környékére szíves kavicsokat szórtak, és még sok-sok apró dekoráció előkerült a dobozból.
Dávid a pult mellett, egy oszlopnak támaszkodva figyelte a sürgölődést. Leggyakrabban a miniruhás Lizát mérte végig, de Zsófin is gyakran felejtődött a tekintete. Néha nővérére is ránézett, mert ma egy új arcával ismerkedhetett meg kukkolás közben, szokatlan volt még az élmény, alig akart hinni a szemének.
Angéla, a pincérnő asztaltól-asztalig követte a három lányt, és néha igazított valamit a művükön:
– Hagyni kell helyet a poharaknak, mert ha ivás után nem ugyanoda teszik vissza, hanem éppen egy színes kavicsra, akkor kiborulhatnak. Aztán itt maradhattok takarítani lakodalom után! – tette hozzá, és ezzel a komolykodó mondatával elnyerte a lányok feltétlen szimpátiáját.
– Bírni fogod egyedül az éjszakát? – kérdezte Zsófi.
– Úgy érted, hogy a felszolgálást? – mosolygott Angéla. – Hozzá vagyok edződve, de nem leszek egyedül.
– Addigra jön segítséged?
– Akkor már késő lenne. Itt vannak reggel óta, pezsgős- és borospoharakat hoznak a raktárból.
– Az izgalmas lehet… – jegyezte meg Liza ártatlanul.
A pincérnőnek nem tűnt fel, hogy a három lány titokban összenevet, csak megvonta a vállát, és tenyere élével arrébbtolt egy kupacnyi kavicsot.
Betti hüvelykujja felmutatásával jelezte az oszlopot támogató öccsének, hogy elkészült a dekoráció, és kíváncsian nézte azt a helyes srácot, aki megállt Dávid mellett. „Úgy tűnik, ismerik egymást – állapította meg.”
Gábor volt az, aki sértődötten lépett be a panzióba, miután Edina a fák között kézzel kielégítette, s gyorsan el is küldte, mintha már nem lenne rá tovább szükség. Gyanította – és ettől dúlt-fúlt magában –, hogy a lány azzal a sráccal szeretne találkozni, aki korábban bekopogott a szobájukba, valami rokon. Afelől semmi kétsége sem maradt, hogy Edinánál valójában mit jelenthet egy találkozás, minden belefér… Azt is sejtette, hogy a lány a közös szobában majd megint hajlandó lesz bármire, de addig is… Rossz érzés, ha egy csaj mással is szexelni akar!
Hangosan felnevetett: Akit Edina most mindenütt keres, az itt áll az oszlop mellett.
– Helló!
– Hali!
– Azt hittem, Edinával taliztok… – Közömbösen mondta, de nem tudta elleplezni a keserűséget.
– Nem dumáltuk meg, hogy mikor… A nővéreméket várom – mutatott Dávid a három lány felé.
Gábor a frissen elveszített szüzesség szakértelmével és felsőbbrendűségével nézett végig a lányokon:
– Megértelek, jó döntés… triplán.
Betti odamosolygott az öccsének, dobozba szedte az apró zacskókat, majd intett, hogy indulhatnak felfelé. A másik két lány egy pillanatig csodálkozott a megszaporodott létszámon, majd bemutatkoztak.
– Betti.
– Liza vagyok, a menyasszony húga.
– Gábor…
– Zsófi vagyok, és sosem leszek menyasszony! Te is jössz játszani?
Gábor tétován bólintott, de Dávid határozottan ráerősített: – Persze. – Jó ötletnek tartotta a felvetést, mert kicsit tartott a lányoktól. Ki tudja, mit agyaltak ki, és még ott maradhat hármukkal szemben, szégyenben. Legalább már ketten vannak, nem lesz annyira égő…
A társaság új tagja nem tudta, miről van szó, de elkapta az ár és vígan lépkedett a szebbnél szebb csajok gyűrűjében. Liza lábai vonzották főleg, aki előtte haladt a lépcsőn, s bár vastagságra meg se közelítették a nemrég közelről megismert Edina-combokat, kedve lett volna belesni a miniruha alá. Csupán az gátolta meg, hogy nem akart feltűnően lemaradni egy lépcsőfoknyit, vagy lehajolni... –„Ami késik, nem múlik!” – bíztatta magát, és úgy érezte, hogy fogja ő még látni azokat a félgömböket, és Lizát bámulva már nem is gondolt Edinára.
*
Andor szinte röptében kapta el a pultoslányt, aki az ijedtség pillanatában elveszítette lábai alól a polcot, és egyik kezével kapaszkodva, kapálózva csüngött. A magasság nem volt nagy, a meglepettség és a zavar annál inkább.
A pincér lesegítette a lányt, álltak egymással szemben és egyszerre nevettek fel. A pincérlány ruhája nagyjából a dereka felett, összegyűrve, bugyija az egyik bokájánál. Andor, lakodalomhoz illő, sötét nadrágja és kockás alsója térd körül, fallosza még nem észlelte a változó körülményeket: lelkesen mutatta a fák növekedési irányát.
– Kik voltak ezek? – nézett a pincérlány az ajtó felé.
– Mindegy, kik voltak, de várhattak volna még egy kicsit! – válaszolt Andor bosszúsan. – Valami tanulmányi kirándulás-féle…
– Én már kész voltam…
– Te egy önző vagy! Én még nem vagyok kész.
– Kirázod magadnak?
– Én se mondtam, hogy ujjazd meg magad!
– Jó, de már kereshetnek bennünket, nem érünk rá bíbelődni. Megcsinálod magadat?
– Fordulj meg, kérlek!...
– Nem dughatsz meg, mert nem tudok lemosdani. Ez is elég baj, hogy lucskos lett a bugyim.
– Legyél bugyi nélkül! Fordulj meg, kérlek! – Könyörgő tekintettel nézte a lány meztelenségét, a simára borotvált punciját.
– Nem.
– És a szádba?
– Vagy kirázod, vagy ennyit tudtam tenni érted.
– Mutasd a cicid!
A pultoslány szótlanul láthatóvá tette a melleit.
Andor – reménykedve, hogy még változhat a felállás – elkezdte húzogatni a falloszát. Kézfején a lány megszáradt nedvei helyét a sajátja vette át.
A pultoslány érdeklődéssel szemlélte a műsort, amihez ő szolgáltatta az ihletet. Egy perc múlva megfordult, terpesztett lábbal lehajolt, és lába közt visszanézve ellenőrizte, hogy a férfi nem közelít-e. Újabb fél perc után felemelkedett, és vidáman figyelte, ahogy a keskeny résen fehér folyadék nyomul kifelé. Ezen a napon, látványával, már másodszor segített egy-egy férfin.
*
Betti arra számított, hogy elmarad a beígért játék, ha már az idegen srác is csatlakozott a társasághoz. Nem is nagyon sajnálta, mert az öccse előtt kényes dolgokat bevallani… –„Azért mégis jó lett volna kipróbálni!” – vívódott magában. Meglepődött, amikor Liza a szobába érve mindenkit leültetett:
– Úgy kell helyezkedni, hogy egytől egyig lásd a többieket!
– Sztriptíz is lesz? – kacagott Zsófi. – Én már a fél napot pucéran töltöttem, mert a csajok a puncimat akarták nézegetni – tette hozzá magyarázatképpen a zavartan pislogó fiúk felé.
Gábor – ha eddig lettek volna is kétségei – biztos volt már benne, hogy ezt is Edinának köszönheti: Ha nem küldte volna el a lány, nem ülhetne most a körben, és sosem tudná meg, milyen játék folyt a panzió emeletén.
Liza nem szólalt meg, amíg minden szempár rá nem szegeződött. Végignézett a tőle balra ülő Bettin, az ablaknál helyezkedő Gáboron, a félig meddig fekvő Zsófin, és a tőle jobbra izgatottan várakozó Dávidon.
– Először bemelegítünk – kezdett bele nagy komolyan. – Mindenki kérdezhet egy kényes kérdést, amire válaszolni kell. Lehet passzolni, akkor a kérdező felel a saját kérdésére, de aki passzolt, az levet egy ruhadarabot. Akkor is vetkőzik, ha a választ közülünk valaki nem fogadja el. Világos? Mehet? Betti kezdi.
– De kitől kérdezzek?
– Nem mondtam volna? Akitől akarsz, de kétszer megyünk körbe, és mindenki két kérdést tesz fel és ugyanannyit kap.
– De mit kérdezzek? – kockáztatott meg Betti egy kis időhúzást.
Liza erre már nem válaszolt, ám – ahogy a többiek is tették – várakozóan fordult a szőkésbarna lány felé. Négy szempár várta szorongva, hogy ki lesz a legelső áldozat.
Az ágyon könyöklő Zsófi törte meg a csendet:
– Segítsek, hogy mit kérdezz, és már vetkőzhetsz is?
– Nem kell, tudom már… Lizától kérdezem: Szeretted volna, ha ott a raktában te vagy a csajszi helyében?
Liza egy pillanatra meghökkent, majd ennyit válaszolt:
– Igen.
– Elfogadjuk a választ? – vette át a vezetést Zsófi az áldozatul esett Liza helyett. . – Különben mi ezt úgy játszottuk, hogy valakinek mindenképpen le kellett vetnie valamit. Ha a választ elfogadtuk, akkor a kérdezőnek, ha nem, akkor a válaszolónak.
– Én nem értettem, nem tudom, miről van szó – jegyezte meg Gábor.
– Márpedig ha egyetlen valaki nem fogadja el a választ, akkor lehetőség van újra nekirugaszkodni, vagy ezt elbuktad és vetkőzöl – vezényelt Zsófi a miniruhás lányra nézve.
Liza fújtatott egyet:
– Huh! Elmesélem részletesebben. Láttunk a raktában egy csajt, aki állt a polcon, alatta pedig a földön a pincér, aki felnyomta neki az ujját, magyarul: ujjazta. Erre utaltam, amikor azt feleltem, hogy igen, lettem volna a csajszi helyében. Remélem, kimerítő volt a magyarázat.
– Van valaki, aki nem fogadja el?... Nincs, akkor visszaadom a szót – mondta Zsófi.
– Úgyis én következek… – Liza egész testével Dávid felé fordult, aki hirtelenjében a nadrágjába kezdte törölgetni izzadt tenyerét. – Ugyanarról a szituról van szó. Szívesen lettél volna a pincér helyében?
A fiú nem tudta eltitkolni megkönnyebbülését:
– Igen, én is felnyúltam volna a puncijába – felelte könnyedén. – Többet nem tudok róla mondani, mert sajnos csak ennyit láttunk.
– Elismerem, hogy béna volt a kérdés – Liza lerúgta mindkét cipőjét. – Dávid?
– Az a helyzet, hogy én is majdnem ugyanezt akartam kérdezni…
– Ha tőlem, akkor én is szerettem volna a pincércsaj helyében lenni – nevetett Zsófi.
– De inkább arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hatással volt rád a kukkolás…
– Aha… – komolyodott el Zsófi, majd megvonta a vállát és elhúzta a száját. – Bevallom neked töredelmesen, hogy hatott rám. Amennyit láttunk, attól beindultam, és jó lett volna még tovább is… – Elhallgatott.
– Ez kevés – szólt közbe Gábor. – Tudsz még mondani róla valamit?
– Hm… tudok. Én is szeretem az ujjazást, bele tudtam élni magam… és… nedvesedtem. Ennyi.
Elégedett morgás hallatszott minden irányból, Bettinek már lendült a keze, hogy megtapsolja a vallomást, de útközben meggondolta magát. Dávid úgy látta, hogy a párbajnak ő lett a vetkőzős fele, levetette az ingét – amelyet már nem tervezett az esküvőig lecserélni – és a szekrény fogantyújára akasztotta.
Zsófi következett:
– Betti! Hány farkat láttál már elsülni?
– Passzolok. – Betti engedelmesen áthúzta a fején a felsőjét, megigazította a melltartóját, és Zsófitól várta a választ.
– Most megint én jövök?... Hát akkor tudjátok meg, kíváncsi népség, de el ne áruljátok senkinek, hogy az elsőt 13 évesen láttam, nagyon kidudorodott a nadrágból, én pedig segítettem elővenni, és akkor elsült a kezemben. De esküszöm nektek, hogy nem vertem ki, nem csináltam semmit, csak megfogtam és kész… Azóta még… a szememmel láttam ötöt, úgy értem öt különbözőt, de volt olyan, amit többször is.
– Már csak Gabi vagy Gábor maradt szűzen – Liza az ujjával mutatta az eddigi kérdések irányát –, ő kérdezhet valakitől, de ne felejtsük el, hogy felelőként is adós még.
– Én tőled kérdezném – mosolygott vissza Gábor Lizára –, hogy… Melyik a kedvenc pózod?
– Nehéz dolgom van, mert… igazán még egyiket se próbáltam. Azok közül, amit láttam, a legszimpibb a lovaglós. Ennyit tudok erről mondani.
– Köszönöm, elfogadva. – Gábor levetette a pólóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése