Heti ajánlat - Vadnyugat

Üdv, cowboy!
Irány a nyugat!

Nemzetközi vadnyugat

ABC 2. rész

Előzmény: ABC 1. rész

********************************************************************

A következő néhány pillanatban nem igazán történt semmi. Csak álltam ott és igyekeztem elképzelni, mi folyhat a hálószobában. Minden perc, amit várakozással töltöttem, óráknak tűnt. Már majdnem elvesztettem az eszemet, mire Zoey végül behívott. Levette a cipőjét, a nadrágját és a bugyiját is és az ágyon feküdt. Andrea mellette ült, még mindig összevont szemöldökkel, miközben lassan levette a szemüvegét. Egyből levágtam, hogy Andrea nem akar engem ott látni, de a barátnőjének nem mondhattam nemet. Zoey pedig egyértelműen azt akarta, hogy ott legyek.

Akkor nem tettem fel kérdéseket. Sok minden más volt, ami lefoglalta a figyelmemet. De sokat foglalkoztatott, hogy vajon Zoey miért akarta olyan vehemensen, hogy végignézzem, ahogy Andrea kinyalja őt. Miért akarhat egy leszbikus egy pasit a hálószobájába, miközben a barátnőjével enyeleg? Pláne egy olyan pasit, akit alig ismer. Talán Zoey biszexuális és felizgatja az, amit a gatyámban előidéznek? De nem. Biztosan tudtam, hogy Zoey ennél leszbikusabb már nem is lehetne. Nem. Nem az izgatta fel, amit kiváltott belőlem. Csak az mulattatta, hogy egy férfinak végig kell néznie, ahogy két gyönyörű nő izgatja egymást, de nem szállhat be. Őt nem érdekelte, milyen kemény a farkam. Csak az, hogy milyen kemény munka nekem, hogy ne rántsam elő. Nem biszexuális volt, hanem köcsög.

Andrea már túl lehetett ezen a szélek-megrajzolása-dolgon, mert ekkor rám nézett és azt mondta: - Akkor most jól figyelj, mert nem fogom megmutatni kétszer! Kezdjük az A-val!

- Nem baj, ha én is az ágyra ülök? - kérdeztem.

- Nem. Te ott maradsz. Csak állj ott és ne merészelj közelebb jönni!

- És a kezed tartsd a hátad mögött! - utasított Zoey.

Nem épp ez volt az, amire számítottam, de nem hagytak más választást. Biztos jó lett volna az ágyon ülni Andrea mellett és figyelni, ahogy kinyalja a barátnőjét, de így is épp elég közel voltam, hogy mindent tökéletesen lássak és halljak. A halk cuppogást, amit Andrea nyelve és ajkai keltettek, Zoey halk nyöszörgését, a teste minden apró rezdülését. Akár még Zoey lábán is végig tudtam volna simítani, ha kinyújtom a kezemet, de inkább csak álltam ott mozdulatlanul és figyeltem. Erősen rá kellett szorítanom a kezemre a hátam mögött, hogy ne induljon el előrefele.

Andrea Zoey combjai közé hajtotta a fejét és a nyelve hegyével leírta az első betűt barátnője csupaszra borotvált puncijára. Az igazat megvallva, egyáltalán nem olyan volt, mintha írt volna. Inkább a festésre emlékeztetett. Számtalan alkalommal átfuttatta a nyelvét ugyanazon a ponton, mintha biztosra akart volna menni, hogy Zoey pontosan azt érzi, amit kell. Andrea nyelve nem ceruza volt, hanem egy golyóstoll, ami kezd kifogyni a tintából. De Zoey nem úgy nézett ki, mint aki bánja. Lehunyta a szemeit és halkan nyöszörgött. Andrea pedig még meg se rajzolta az A vízszintes vonalát, máris hallottam, ahogy a barátnője hosszan és élvezetesen felsóhajt.

Amikor áttértek a B-re, egyértelmű volt, hogy ez a gyönyör új szintjét jelenti Zoey számára. A lábujjai megrándultak, miközben Andrea nyelve lassan mozgott a combjai között, megrajzolva a B szárát. Aztán megállt.

- Abbahagynád? - mordult fel.

- Mit? - kérdeztem.

- Annak a dedós ABC-dalnak a dúdolását.

- Azt hittem, segít.

Inkább nem felelt, csak horkantott egyet és küldött felém egy gyilkos pillantást.

A B többi része apró körözésekből állt Zoey puncijának a szélén. Aztán jött a C nagy ívű izgatásokkal a csiklója körül. Majd Andrea ismét fel-le kezdte mozgatni a nyelvét, de a rossz oldalon. Azt hittem, fordítva rajzol, Zoey élvezete kedvéért, és a barátnője nem úgy nézett ki, mintha bánná. Tudtam, hogy ott kellene maradnom, de inkább tettem egy lépést előre, hogy jobban lássam.

- Ó! Ez egy kis „d” - jöttem rá.

- Pofa be és takarodj vissza! - mordult rám Andrea.

- Nem is tudtam, hogy lehet variálni a kis és nagy betűket.

Ez volt az a pillanat, amikor Andrea elveszítette a türelmet. Felkelt az ágyról és kizavart.

- Épp eleget láttál – mondta. - Nincs szükséged több instrukcióra. Ha még mindig nem érted, akkor menthetetlen vagy.

- Kérlek, Andrea! Csak még egy kicsit hadd maradjak! Fogalmam sincs, hogy csinálhatnám az I-t.

- Ó, te nyomorult idióta!

Még szerencse, hogy Zoey ott volt, különben tényleg kihajított volna. De a vonzó vöröske ott feküdt félmeztelenül az ágyon és még mindig várta a hátralevő huszonkét betűt. Arról pedig szó se lehetett, hogy várjon.

- Hadd maradjon, bébi! - kérte. - Akár a végéig is.

- Képtelen vagyok rá, ha folyamatosan közbepofázik – morogta Andrea.

- Hadd maradjon! Csöndben fog maradni. - Azzal felém fordult. - Ha szépen befogod a szádat. A végén kapsz jutalmat.

A nyomaték kedvéért rám kacsintott, majd elnevette magát.

Visszamentem ugyanarra a szent helyre, ahova Andrea és Zoey állítottak és a hátam mögé tettem a kezeimet. Nem játszottam meg, hogy nincs hozzáfűzni valóm a továbbiakban, de inkább csendben maradtam. Amikor már a legkevésbé bírtam, csak felidéztem Zoey szavait és inkább nem kockáztattam.

Közben Andrea túljutott az E-n és az F-en, amiket hosszú nyelvcsapásokkal rajzolt meg Zoey punciján, majd jöttek a G nagyívű körözései, ami csak abban tért el a C-től, hogy a végén bekanyarodott az egyre nedvesedő vászon közepe felé. A H minden volt, csak nem egy néma H. Zoey hevesen zihált és erősen megmarkolta a lepedőt, miközben teste egyre jobban remegett. Éreztem, hogy a farkam is egyre inkább kikívánkozik már a gatyámból.

Nem tagadhatom, nagyon is jó ötletem volt, hogy lehetne megrajzolni azt az I-t. De szükségem volt valami indokra korábban, hogy itt maradhassak és figyelhessem őket. De bármire is gondoltam, az nem is volt hasonlítható Andrea mutatványához. Lassan és nagyon mélyen nyalt bele Zoey vágatába. A barátnője felnyögött az élvezettől és rámarkolt saját melleire. És akkor eljött az ideje, hogy rátegyék a pontot az I-re. Andrea kihúzta a nyelvét és az ajkai közé vette barátnője csiklóját. Amikor hozzáért a nyelvével, az egész lakást sikoltások töltötték be.

Gyakori kérdés, hogy vehetnénk rá a gyerekeket a tanulásra. Nekem azonban semmi kétségem nem lenne az oktatási rendszer sikeréről, ha a jövőben ilyen módszereket alkalmaznának az iskolában is. A következőkben a J-t, a K-t és az L-t nagyon nehéz volt kivenni Zoey folyamatos remegése és nyöszörgése közepette. Ki tudja? Talán azok a jelek, amiket barátnője puncijába rajzolt az ujjával, miközben továbbra is a csiklóját szopogatta, talán valami jelnyelvből voltak. De Zoey is kivette a részét, mert amikor Andrea felnyúlt és morzsolgatni kezdte barátnője mellbimbóját, az kieresztett magából egy elnyújtott nyögést, ami nagyon emlékeztetett egy M-re.

Csodálatos volt a látvány, ahogy Zoey ott vonaglik az ágyon a gyönyörű barátnője kényeztetésétől. Már nem hiányzott más, csak hogy elkaphassam Andreát hátulról és beletolhassam már jócskán megmerevedett farkamat. Elvégre Zoey jutalmat ígért a végére, ha jól viselkedek. És mi lehetne szebb jutalom, mint hogy én is beszállhatok. Elég lenne csak lehúzni azt a szűk farmert és Andreába tolni a szerszámomat, miközben ő tovább kényezteti a barátnőjét. Ha meg Andrea előbb elélvez, befejezhetem Zoey-ban is azt, amit ő a nyelvével elkezdett,

Már épp nyúltam volna a nadrágomért, amikor Zoey felkiáltott: - No¹

Egy pillanatra megmerevedtem, de aztán rájöttem, ez talán csak az N és az O teljesítéséről szólt, viszont, biztos, ami biztos, inkább visszatértem korábbi pozíciómhoz és vártam tovább a P-t és a Q-t.

Nem tudom, mi történt az ABC maradékával, de Zoey gyorsan letépte magáról a maradék ruháját is és a földre dobálta és magához rántotta Andreát. Láttam, ahogy ő barátnőjébe tolja két ujját, de aztán... semmi mást. Zoey a barátnője nyaka köré fonta a lábait és az ágyékához préselte a szexi barna lány arcát. Vajon tovább szopogatta Andrea a vöröske csiklóját? Masszírozni kezdte a G-pontját? Ezt már sose tudom meg. De akárhogy is, Zoey élvezte. Két kézzel nyomta Andrea fejét a combjai közé és könyörgött, hogy a barátnője abba ne hagyja.

Amikor Andrea elérte a Z-t, Zoey teste megremegett, a feje hátra bukott és a lábai még szorosabban feszültek barátnője nyakára. Zoey teljesen elveszítette az önkontrollját. Már nem törődött semmivel, csak hevesen zihált és markolta barátnője haját. Mintha mondani is akart volna valamit, a gyönyör viszont csak összefüggéstelen nyöszörgéssé változtatta szavait.

Aztán végül egy sóhajtással elernyedt és elengedte Andrea haját és nyakát, majd széttárta a lábait és tökéletes békében elterült az ágyon.

Andrea is levegő után kapkodott és megigazította összekócolódott haját. Az arca kivörösödött és csorgott rajta az izzadtság, azonban még így is szexibb volt, mint valaha.

- És ennyi volt – lihegte.

- Egy pillanat! - szakadt ki belőlem. - És mi lesz a jutalmammal? Azt ígértétek, kapok jutalmat, ha nyugton maradok.

- A jutalom az, amit láthattál.

- Ez nem jutalom volt. Hanem kínzás. Hátra tett kézzel kellett néznem, ahogy kényeztetitek egymást. El tudjátok képzelni, milyen nehéz ez?

- Igaza van – mondta Zoey. - Megérdemli a jutalmat. Gyere csak ide és térdelj le!

Egyértelmű, mi futott át az agyamon. Az lenne a jutalom, hogy letérdelhetek Zoey elé és én is kinyalhatom? Még egy orgazmust akart Andrea mesterműve után? De aztán eszembe jutott, egyszer már átvertek, úgyhogy inkább nem reménykedtem, miközben térdre ereszkedtem az ágy mellett. Zoey felém fordult és halkan kuncogott, majd az ágy szélére ült. Még mindig meztelen volt, így a puncija csupaszon közelítette meg az arcomat. Hazudnék, ha azt mondanám, nem ez volt a legszexibb látvány életemben.

- Még mindig szeretnéd a jutalmadat? - kérdezte.

- Igen.

- Akkor told le a gatyádat!

Volt valami a hangjában, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni, de ennek ellenére térdig letoltam a gatyámat. Kényelmesebb lett volna teljesen levenni, de már az is épp elég megkönnyebbülés volt, hogy kiszabadíthattam a farkamat. Ismét felnéztem és megláttam a Zoey mögött törökülésben pihenő Andreát is. Mindketten nevettek. Mintha a látvány, ahogy ott térdelek előttük, a farkammal a kezemben, a világ legviccesebb dolga lett volna.

- Nézd csak szegény kis embert! - nevetett Zoey.

- Megmerevedett már a kis bögyörőd? - viccelődött Andrea.

- Ugye nem képzelted, hogy kaphatsz ebből a te kis farkacskáddal?

- Szegény kisfiú!

Egyáltalán nincs kicsi farkam, mint már említettem, de az, ahogy ez a két nő ott nevetett rajtam, olyan érzést keltett bennem, mintha tényleg nekem lenne a legkisebb szerszámom az egész világon. Ahogy előttük térdeltem és felnéztem rájuk, miközben ők nevettek és hecceltek engem... Arra vágytam, hogy mindkettőjüket magamévá teszem, de ez még azelőtt volt. Volt valami különös abban, ahogy meztelenül térdeltem előttük és ahogy ők rám néztek. Nem tudtam megállni, hogy elpiruljak.

- Nézd csak! Elpirult – nevetett Andrea.

- Ne szégyenlősködj, kisfiú! Itt az ideje, hogy megtanuld a leckét. Most már tudod az ABC-t, szóval most már megtanulhatod a számokat is.

- Már tudom a számokat – válaszoltam.

- Csitt, kisfiú! Meg fogod tanulni a számaidat és egy szót sem szólsz a lecke közben.

- A 69-esre gondolsz?

- Fogd már be! - mondta Andrea.

- Csitt, kisfiú! - szólt Zoey is.- Nem akarok többet hallani. Most Andrea tízig fog számolni, addig pedig azt akarom, hogy szorongasd a kis bögyörődet, amikor pedig elér a tízeshez, el fogsz élvezni nekünk.

Szóval ez volt a „jutalom”. Le kellett térdelnem eléjük, letolnom a gatyámat és engedni, hogy két szexi leszbi végignézze, ahogy kirántom, miközben tízig számolnak. Közben meg hiába ülnek ott előttem meztelenül, hozzájuk se nyúlhatok. És ez még nem volt minden. Zoey eközben végig izgatott engem, ahogy simogatta magát és a mellbimbóival játszott. Mi ebben a jutalom? Vagy ezt érdemlem? Bárcsak tudtam volna a részleteket előre! De most már túl késő volt.

- Egy – kezdte Andrea.

- Gyerünk, édes kisfiú!

- Kettő.

- Igen, úgy van! Dörzsölgesd csak azt a kis fickót!

- Három.

- Bizonyára azt kívánod, bárcsak bedughatnád a jó nedves melegbe, nem igaz?

- Négy.

- Vagy a melleim közé dugnád? Nézd csak, milyen szép kerekek!

- Öt.

- Képzeld el, ahogy mozgatod közöttük a farkad fel-le, miközben én összenyomom őket! Tetszene, mi?

- Hat.

- De nem fogod, butuska fiú. Milyen butuska fiú is vagy te! Az a kis bögyörő a közelünkbe se ér.

- Hét.

- Gyorsabban, kicsi fiú! Látni akarom, ahogy elélvezel.

- Nyolc.

- Nézd, bébi! Máris elélvez.

Igazuk volt. Nem bírtam tovább. A nyomás, ami felgyülemlett bennem az előadás közben, már szétfeszített belülről. Fel-le mozgattam kezem a szerszámomon és éreztem, ahogy áramlik ki belőlem a megkönnyebbülés. Mintha sosem akart volna véget érni.

Amikor nagy sokára befejeződött, már mindent sperma borított. A kezemet, a pólómat, a nadrágomat. Még a padlót is.

Andrea elhúzta a száját és kiszaladt a konyhába egy papírtörlőért. Zoey azonban csak tovább nevetett. Nem csak kuncogott, ahogy korábban, amikor azt mondtam, szeretném megtanulni az ABC-t, vagy az a szarkasztikus kacaj, amit akkor hallatott, amikor maguk elé térdeltetett. Mélyről jövő, ördögi kacaj volt.

Aztán Andrea visszatért és a kezembe nyomott egy adag papírtörlőt, hogy aztán elmenjen lezuhanyozni. Miközben magamat tisztogattam, Zoey is felkelt az ágyról. Ismét rám nézett és elnevette magát, majd azt mondta, inkább csatlakozik Andreához a zuhany alatt.

Aztán ismét rám kacsintott.

- Most már tudod az ABC-det. És azt is megtanultad, hogy hol a helyed.

1Nem (angolul)

**********************************************************

Ha tetszett, olvass egy másik történetet is a "szexuális oktatásról"!

Felvilágosítás

Smallville 11. évad III. rész - Szellem a gépben 25. fejezet

Előzmény: I. rész - Őrző
Közvetlen előzmény: II. rész - Detektív

Folytatása következik!

Lakodalom van a panzióban 13. fejezet - Lakodalom van a...

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 12. fejezet - Az esküvő

*****************************************************************

Sűrű volt a busz belseje. A zajok és dallamok úgy keveredtek a női virágillatokkal és a bőven locsolt arcszeszekével, hogy együttesen egy áthatolhatatlan masszát képeztek.

Valakit a harsány nótázás sem elégített ki, a rövid út alatt megpróbálkozott egy csárdással. A legelső kanyarnál két lány ölébe huppant egyszerre, s a hosszú combok útvesztőjéből nem is nagyon igyekezett kikászálódni.

– Ezt autóban nehezebb lenne… – jegyezte meg Gabriella asszony, majd hozzáfűzte: – A táncolásra értettem.

Sándor egy pillanatra sem figyelt rá, inkább azon drukkolt, hogy a két lány ölében hánykolódó rokon ügyetlenségében, szerencsésen letépjen egy-két ruhadarabot.

Zsófi, Betti, Gábor és Dávid is a lakodalmi buszon utaztak, egymásmellé igyekeztek felszálláskor, és lelkesen végigsugdolózták az utat.

Edina néhány üléssel hátrébb talált helyet, és gyakori grimaszokkal jelezte nemtetszését, amikor a mellette ülő, jó ötvenes férfi széles gesztikulálás közepette minduntalan a melléhez ért. Nem volt oka jókedvre, mert Gábor rájöhetett valamire, és ahelyett, hogy féltékenykedne, vagy sündörögne körülötte, új barátokat talált magának.

Liza, a menyasszony húga valamelyik személyautóban ült – parancsszóra –, de szinte hallotta újdonsült barátai beszélgetését, vagy legalábbis sejtette, miről lehet szó: – „Biztos a szökést tervezgetik, már a leves után le fognak lépni, hogy a szobában…” – gondolta. Ahányszor megpróbálta elképzelni, mit fognak a panzió szobájában csinálni, újra és újra elöntötte az irigység.

*

Egymásután pattantak fel az ajtók és kászálódtak ki a vendégek, s mint valami oázist a tikkadt sivatagi vándorok, úgy rohanták meg a bárpultot.

Angéla, a pincérnő megpróbálta az asztalokhoz terelgetni a sokadalmat, ám türelmetlenül megvonta a vállát saját, hasztalan erőlködésén, és inkább beállt a pultoslánynak segíteni, és sebesen koppantak-csúsztak a poharak a fényes felületen.

Dávid a tülekedés közepén titokban megfogta Zsófi kezét, és amikor egy mosolyt kapott válaszként, kihúzta a lányt a tömegből és a mosdó felé irányította.

– Mért nem megyünk fel? – kérdezte, vagy inkább mutatta Zsófi.

– Nincs kulcs…

A mosdó rossz ötletnek bizonyult; a vendégek egymásnak adták a kilincset, oda nem lehet észrevétlenül beosonni. 

– Raktár? – néztek egymásra.

Hangtalanul nyitni akarták, de zárva volt.

– Mégiscsak a szoba… Gyere!

A tömeg közben áthelyezte a székhelyét a recepciós pulthoz, mindenki szükségesnek érzett legalább egy pillantást a tükörbe és egy sminkigazítást, ehhez meg kellett kaparintani egy szobakulcsot. Dávid a nyakát nyújtogatta:

– Nincs már itt, elvitték.

– Mégis a mosdó!

Sietve tették még a néhány métert, ahogy illik is, amikor valakinek sürgős dolga akad arrafelé. Az övék igazán sürgős lett volna.
Női oldal. Az utolsó vendég éppen távozóban, Zsófi nagy lendülettel mutatta: gyere! Az ajtón belül csókolózni kezdtek, és Dávid bátran megmarkolta a lány fenekét. Zsófi tenyere végigcsúszott a srác mellkasán, hasán, majd megállás nélkül besiklott a nadrágba…Neszezést hallottak az egyik fülke felől, zavartan szétrebbentek.

A lány hosszú, határozott léptekkel az ajtóhoz lépett és bekopogott.

– Mindjárt végzünk… – válaszolt belülről egy jólismert hang.

– Betti! – szaladt ki Dávid száján. – Kivel…? Mit…?

A következő pillanatban nővére kidugta a fejét, majd előlépett, sarkában Gáborral.

– Hát ti? – bámult egymásra a két testvér.

– Amit ti…

– Mi csak smároltunk…– Ennek némiképp ellentmondott Gábor ruházata, aki igyekezett beleférni a nadrágjába, és feltűnés nélkül gombolkozni.

– Mi is csak… – Dávid érezte, hogy nővére tekintete nem véletlenül mered a dereka alá, ezért hadarva folytatta: – MI is csak smároltunk volna, a meg nem zavartok ebben.

Mind a négyen felnevettek.

– Most mit csináljunk?

– Nem lehet ezt belülről bezárni valahogy? – tanakodott az ajtó felé nézve Gábor.

– Itt gondolod… négyesben? – húzta el a száját Betti.

– Bemegyünk a fülkékbe…

– És ha jön valaki? Csak két fülke van!

– Majd szólunk, hogy várjon, mert mindjárt végzünk… Mit is mondtál az előbb? „Mindjárt végzünk?” – kacagott Zsófi.

– Mit mondhattam volna? Hogy még be se kaptam? – Mire kimondta, elszégyellte magát, és az öccsére pislogott.

A beszélgetésnek két idősebb nő vetett véget, akik sietősen beléptek és meglepődve tapasztalták, hogy a pisilős kislánnyal jelölt mosdót négyen birtokolják, s közülük csak ketten nőneműek.

*

Edina addig-addig helyezkedett a bejáratnál, míg mindenkit elnyelt a panzió épülete. Tétován elindult a fal mellett a faházak felé, majd 8-10 lépés után visszafordult. Akár a panzió őrszeme, többször megtette ugyanezt az utat, ám senki sem akart illetéktelenül be- vagy kilépni, és – ami ennél nagyobb baj – senki sem kísérelte meg az őr elrablását, vagy legalább a megtámadását. A lány már egy icipici, gyors támadással is beérte volna, ehelyett bentről egyre erősödő zsivaj szűrődött ki, és tartani lehetett attól, hogy előbb-utóbb valakinek feltűnik a hiánya.

Úgy gondolta, belefér még egy gyors levegőzés, és futva hagyta el a panzió bejáratát.

A faházak között semmi nesz, mintha mind lakatlan lenne. – „Jó lenne tudni, elment-e már a kiskurva!” – Hogy a pasik itt töltik az éjszakát, abban biztos volt, hiszen a csomagjaik erre utaltak. – „Elment már?” – Keserűen gondolt az „elment” ige szexuális jelentésére, hiszen egy prostituált nem feltétlenül utazik a csúcsokig, és az a csaj mégis kitúrta őt.

Mintha csak Edina kérdésére akarna válaszolni, „a kiskurva” kitárta az ajtót, az égre nézett. Egyetlen pillantása végigfutott az ott ólálkodó lányon is – akibe mintha villám csapott volna –, de tompa tekintete nem ismerte fel, és nem tartotta potenciális ügyfélnek, az ajtót úgy hagyva visszatért a házikó belsejébe.

Edina fortyogva ment vissza a lakodalom színhelyére, belépett a harsány vidámságba.

*

Még el sem kezdődött a vacsora feltálalása, Sándor örömmel figyelt fel egy lábra, amely az asztal alá lazán benyúló bokájához törleszkedik. A szemben ülő két hölgy akármelyikétől származhat az ismétlődő mozdulat, ezért a férfi mindkettőjükre rámosolygott.

Gabriella asszony pillái verdestek a boldogságtól: a pasik többsége szakértő szemmel méregette, és soha ennyi sóvár tekintettel nem találkozott még, mint az elmúlt percekben.

Liza, a menyasszony húga megállt Betti és Zsófi mögött, és közel hajolva – mint aki a kedves vendégeket üdvözli –, mosolyogva súgta:

– Hol voltatok?

– Ahol te is – válaszolt Zsófi ártatlanul.

– És amikor nem láttalak titeket?

– Ja, azt kérdezed?

– Mondd már!

– A vécében…

– Kik?

– Csak te hiányoztál.

– És mi volt?

– Nénikék megzavartak bennünket.

– Miért a vécében?

– Nem találtuk a kulcsot.

– Nálam van. Felmenjünk később?

– Naná!

– Nem beszélgetni gondoltam.

– Játszani?

– Aha. Nevezzük úgy! Ha elkezdenek táncolni, lelépünk… Én megyek elsőnek, majd egyenként szökjetek! – A lányok vállára tette a kezét, és hangosan folytatta: – Remélem, jól érzitek majd magatokat!

– Abban nem lesz hiány – felelte Zsófi.

Liza elégedetten továbbállt, és alibiből még néhány vendéggel váltott pár szót.

A leves elfogyasztása után a megrögzött dohányosok felálltak, hogy még a pörkölt előtt elszívjanak egy cigit a panzió épületén kívül. Velük tartott Sándor is, bízva benne, hogy majd valamelyik nő is elindul, éppen az, aki az asztal alatt ismerkedett.

Lánya, Edina is felkerekedett, és a füstölő vendégektől eltávolodva szórakozottan sétálgatott. Vonzotta az egyik faház. Látta, hogy az apja élénk beszélgetésbe elegyedik egy festett-szőke nővel, ugyanakkor észrevette „a kiskurvát”, amint beszáll egy ott várakozó autóba, a sofőr mellé. – „Szabad a pálya!” – gondolta, és egy cseppet sem aggodalmaskodott amiatt, hogy a két férfi esetleg ma már nem képes további erőfeszítésekre. Bízott a saját tehetségében.

Éppen visszafordult, és azt latolgatta, hogy mikor lesz alkalma hosszabb időre eltűnni, amikor szembetalálta magát az egyik távoli rokonnal.

– Utánad indultam… – lihegte a férfi. – Együtt élvezetesebb a séta.

– Majd később megdumáljuk – válaszolta Edina, és besietett az étterembe.

– Te mit szeretnél? – kérdezte Zsófi.

Betti gondolkozás nélkül vágta rá:

– Olyat, mint délután. És te?

– Nekem is megfelel egy kis petting, de azt sem bánnám, ha azért lenne belül is némi mozgolódás és magömlés…

– Pszt!

– Ne izgulj, mindenki el van foglalva saját magával!

– Az öcsémmel csinálod?

– Ha megengeded.

*

A vacsora után megkezdődött az igazi lakodalom, többen középre perdültek, és meg sem álltak hajnalig. Mások jelentőségteljesen egymásra néztek, és egyenként elindultak. Kik az emeleti szobák felé, ki pedig a faházakhoz.

Vége

Heti ajánlat - Tini románc

Are you ready? - Készen állsz?

Rea - Egy leszbikus románc története

ABC 1. rész

Egy leszbikus tanácsai egy férfinak az örömszerzés rejtelmeiről.
Avagy: Mondjam, vagy mutassam?

Írta: DrAltedox
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. július 14.

*******************************************************************************

Ha valamiben igazán rossz vagyok, az a nők kinyalása.

Nem, komolyan gondolom. Én nyalok a legrosszabban az egész világon. Még a Guinness Rekordok Könyvében is benne vagyok. (Egy borzalmas képpel, tegyük hozzá, amin olyan ostoba mosolyt vágok és épp csukva van a szemem.) Olyan béna vagyok, hogy amikor leteperek egy nőt, mindig emlékeztetnem kell magam, hogy messzire kerüljem el az ágyékát. Fogalmam sincs, hol találom a G-pontot. Csak annyit tudok, hogy nem a térdnél van. Azt is csak onnan, hogy már próbáltam.

A legtöbb embernek ez nem lenne különösebben nagy dolog. De olyasvalakinek, mint én, aki rajong azért, ha egy nő a szájával kényezteti a farkát, meglehetősen kínos, ha nem tudod viszonozni a gesztust. Gondolom, meglehetős csalódás lehet a legtöbb nőnek, hogy fél órát tölt a makkom tisztára polírozásával, aztán pedig rájön, hogy nem kap cserébe semmit. Bizonyára azt kívánják ilyenkor, bárcsak visszamehetnének harminc percet az időben, hogy ugyanolyan rettenetes szopásban részesíthessenek, mint amilyen a fogadjisten. Azt hiszem, ez a legjobb indokom arra, hogy ne találjam fel az időutazást.

A számát se tudom, hányszor kaptam meg azt a sajnálkozó vállveregetést. Ott voltam, arcom félig egy punciba temetve, a szám tiszta nedv, már-már meggyőződve róla, hogy valamit jól csinálok... és akkor egy kis vállveregetés, „Minden rendben”, vagy valami hasonló megjegyzés. Nem ez az a reakció, amire az ember fia számít, nemde? Ez a vállveregetés egyenértékű és seggberúgással, amivel az aktuális nő kipenderít az utcára.

Még a kedvesebb fajta is, aki inkább megjátszik egy orgazmust, ugyanúgy rossz érzéssel tölt el. Nem vagyok hülye. Látom, mikor tettetik. Épp elég nőt láttam már a múltban, akik tényleg élvezték. (Persze akkor a farkamat használtam, nem a számat.) Tudom, hogy kell kinéznie és hallatszania. Az orgazmus megjátszása olyan, mint az alvásé. Könnyűnek tűnik, de tudva, hogy mások sokkal jobban tudják, hogy nézel ki közben és milyen hangokat adsz... Az orgazmus megjátszása olyan, mint amikor elmégy egy idegen országba és megpróbálsz úgy szóba elegyedni a helyiekkel, hogy utánzod az akcentusukat. Soha senkit nem fogsz átverni, hacsak nem vagy profi színész.

Akkoriban már egy ideje randizgattam az aktuális barátnőmmel és már párszor csalódást is okoztam neki, úgyhogy egyik nap elhatároztam, teszek ellene valamit. Meglátogattam Andreát. Ő egy régi barátom. Valaha szobatársak voltunk. De, ami a legfontosabb, leszbikus. Arra gondoltam, egy leszbikus lenne a legideálisabb, hogy tippeket kérjek a nyaláshoz. Elvégre, ha főzni szeretnék, anyámtól kérek tanácsot. Ha baj van a számítógépemmel, az unokatestvéremet hívom, aki a szabadideje java részét az interneten tölti. (Bár, ha a szabadideje fennmaradó részét nézzük, talán ő is legalább annyi tippet tudna adni puncifalásból, de azért mégiscsak kínos lenne a kis porbafingótól tanácsot kérni.)

De, a lényegre térve, Andrea egy kései húszas nő, nagyjából 165-170 centi magas és vékony, a mellei viszont egy sokkal nagyobb nőéi. Vállig érő világosbarna haja van és ugyanolyan szeme. (Kivéve persze, hogy az nem ér vállig.) Általában szemüveget hord, de amikor a tárgyra térünk, mindig leveszi. Többnyire szűk farmerben jár, ami kirajzolja a formás fenekét, hosszú ujjait pedig az Isten is arra teremtette, hogy egy farok köré fonja őket. Telt ajkait pedig szintén ugyanarra a helyre. Tudom, hogy egy kapura játszunk, de azért álmodozni csak szabad.

Ami engem illet, én olyan vagyok, mint bárki más. Egy teljesen átlagos srác. Ha társaságba megyek, én lennék az utolsó, akit kiszúrnak a tömegből. Talán csak a farkam az egyetlen, ami nem mindennapi.

Andrea akkor épp a barátnőjével együtt élt egy zsebkendőnyi kis albérletben. Amikor ajtót nyitott nekem és megöleltük egymást, rögtön azzal kezdtem: - Andrea, csajszi! Mindenki tudja, hogy a nőket szereted. Miért bujkálsz mégis egy ilyen lukban?

- Szóval ezért jöttél? Akkor találj jobb tréfákat.

- Nem éppen... De félig igazad van. Köze van ehhez annak, amit kérni szeretnék – hezitáltam.

- Ki van zárva. Nem fekszünk le, vagy flörtölök veled, hogy féltékennyé tegyél valakit. Sajnálom, ha a barátnőd szakított veled, de...

- Nem szakított. Semmi ilyesmiről nincs szó. Épp ellenkezőleg. Pont azért vagyok itt, hogy elérjem, soha még csak eszébe se jusson.

Amikor előtte felhívtam Andreát, természetesen nem mondtam el a telefonban, hogy mihez kellene a segítsége. Túl fura lett volna. De ott állni is túl fura volt, sőt, talán még inkább, és elmagyarázni neki a helyzetet. Általában nagyon jól megértjük egymást. Amikor szobatársak voltunk, rendszeresen kibeszéltük a csajokat egymás között. A legapróbb részletekig menően megosztottuk egymással a kalandjainkat az ágyban. Mindig elmesélte, melyik nő tetszik neki, hogy kivel feküdt le, és én is viszont. De a lesajnáló kis vállveregetésekről sosem meséltem neki, ahogy egy nőnek se. De persze nem hülye. Valószínűleg sejtett valamit.

Amikor elmondtam, hogy tippeket szeretnék kérni, hogyan lehet jól kényeztetni egy nőt odalenn, ezt találta a világon a legjobb poénnak. Gyakran panaszkodik, hogy nem viccesek a tréfáim, de akkor többet nevetett, mint addigi ismeretségünk alatt valaha is.

- Nem tréfálok – vontam össze a szemöldököm. - A segítségedre van szükségem.

- De hát nincs a világon egyszerűbb dolog, mint kielégíteni egy nőt. Ez mindenkinek belülről jön.

- Neked talán... De nekem olyan, mint egy bonyolult kirakós.

- Akkor kezdj hozzá úgy, mint egy kirakóshoz! Kezd a széleknél és haladj a közepe felé!

- Tudod mit? Inkább mástól kérdezem, ha te csak kinevetsz.

- Nem. Komolyan mondom. Ha ki akarsz elégíteni egy nőt, nem ugorhatsz bele rögtön a közepébe. A széleknél kell kezdened. Izgasd egy kicsit, míg csak nem érzi azt, hogy még többre vágyik. Akkor lassan elindulhatsz a középpont felé.

- Oké, és aztán?

- Aztán kinyalhatod.

Olyan egyszerűnek tűnt! Ha minden csak azon múlna, hogy lassan és türelmesen kezdjem, már rég nem lenne semmi problémám. Azon kívül nem egyszer volt már, hogy egy életrevaló időt szántam rá, hogy felizgassak egy nőt, mielőtt a lovak közé csaptam volna, de akkor se volt semmi különbség. Ennek ellenére elraktároztam az agyamban Andrea tanácsát, hogy lassan kell haladni, de így is kellett, hogy valami baj legyen a technikámmal, szóval nem hagytam annyiban.

- És te mégis mit értesz „kinyalás alatt” pontosan?

- Ugyan már! Nem hiszem el, hogy ennyire nem érted. Hogy lehetsz ennyire nehéz felfogású?

- Nagyon nehéz felfogású tudok lenni, ha arról van szó. Nagyon kemény a fejem... és más is. El se hinnéd, milyen kemény.

- Még mindig a nyalásról beszélünk? - nevetett fel Andrea.

- Talán...

Felsóhajtott, majd a szemeit forgatta, de utána elmosolyodott, jelezve, hogy nem mondott le rólam teljesen. Épp elég régóta voltunk már barátok. Tudta, hogy türelmesnek kell lennie velem. Szóval vett egy mély levegőt és folytatta:

- Nos, oké... Mutasd meg, hogy csinálod! Hogy hogyan nyalsz ki valakit.

Nem hittem a fülemnek. Andrea, a nő, akit már időtlen idők óta meg akartam kettyinteni, arra kér, hogy nyaljam ki? Azok után, hogy ennyi ideig álmodoztam valamiről, amiről azt hittem, sohase fog bekövetkezni, végre a lábai közé juthatok? Végre beletúrhatok a hajába, érezhetem az ízét a számon, kényeztethetem a...

- Nem rajtam, te idióta – vágta rá, kiolvasva a gondolataimat. - Csak mutasd meg, hogy csinálod! A levegőben.

- Ó! Hát persze. Tudtam én.

- Tudod mit? Fogd a kezed és csinálj úgy, mintha az egy punci lenne! Aztán mutasd meg, hogy nyalod ki!

Azután, hogy elképzeltem, hogy végre megkaphatom Andreát, a saját kezem nyalogatása semmi sem volt. Mintha azt hinnéd, megnyerted a lottó ötöst, aztán kiderül, hogy csak valami gyerekműsor lottója volt és az összes nyereményed egy teddy mackó. Csalódott voltam és ez bizonyára az arcomon is látszott.

- Hé! Most már legalább tudod, hogy éreznek a nők – mondta Andrea.

Hagytam, hogy kiröhögje magát, majd lehunytam a szemem és szétnyitottam a középső és a gyűrűs ujjamat, amennyire csak tudtam. Próbáltam nem gondolni semmire, csak meztelen nőkre. El lehet képzelni, milyen sikeres voltam.

Sosem esett nehezemre elképzelni egy nőt ruha nélkül. Ez az én különleges képességem, mint ahogy másik jó megfigyelők, vagy jól megértik az állatokat, vagy ilyesmi. Elég csak ránéznem egy nőre az után és már látom is magam előtt anyaszült meztelenül, olyan tisztán, mintha valóban pucéran sétálgatna ott előttem. Az agyam a legapróbb részletekig összerak mindent. A mellei méretét és formáját, a fazont odalenn, vagy akár hogy csupasz-e, a feneke ívét... mindent.

Aznap az apám titkárnőjét képzeltem magam elé. Magas, sportos testalkatú nő rövid szőke hajjal és kis mellekkel. Úgy képzeltem, a feneke is lapos és csak egy kis pihe árválkodik neki odalenn. Ennek ellenére úgy képzeltem el, hogy teljesen felöltözve ül előttem a székén az asztala mögött, felemeli a szoknyáját és megmutatja, hogy nem visel alatta bugyit. Közelebb hajoltam, letérdeltem elé és körbenyaltam a V alakú területet az ujjaim között. Gyengéden szétfeszítettem szeméremajkait a nyelvemmel és szinte hallottam is, ahogy felnyög az élvezettől. Arcomat a tenyerembe temettem és egyre gyorsabban nyaltam. A teste remegett és megborzongott. Éreztem, hogy ez élete legcsodásabb pillanata. És ahogy mozgattam a nyelvem ki-be, tudtam, egyre közelebb áll az orgazmushoz. Már arra vártam, hogy könyörögni kezd, abba ne hagyjam, de ehelyett csak Andrea sürgető hangja ütötte meg a fülemet: - Jó, jó, jó! Elég lesz. Hagyd abba!

Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Andrea utálkozó pillantásával.

- Elég volt – mondta. - Ez borzalmas.

- Tényleg? Azt hittem, jól csinálom.

- Pedig nem. Borzalmasan.

- Igen? Pedig úgy tűnt, élvezi.

- Ki? A kezed? Vagy a nő a fejeden? Talán ő igen, de egy valódi nő már rég ellökött volna magától.

- Biztos vagyok benne, hogy jobban menne, ha egy igazi nőn csinálnám. Nem szoktam hozzá, hogy az ujjaimat izgassam fel.

- Egy igazi nő az első pillanatok után sikoltva rohant volna ki a szobából, hogy estére már egy férfigyűlölő szekta elhivatott tagja legyen. Talán mostanra már a saját kezed is gyűlöl.

- Tökmindegy. Úgyis a másikkal rántok rá.

- Egy nővel érzékien kell bánni. Te pedig csak...

- Jó, jó. Vettem az adást.

- Nem csinálsz mást, csak egy pontot nyalogatsz egyfolytában. Ez egy idő után már unalmassá válik.

- Akkor mégis mit csináljak? Nyaljam a talpát?

Felsóhajtott és ismét a szemeit forgatta. Most már nem tért vissza a mosolya. Most már ráeszmélt, hogy tényleg nincs tehetségem ehhez az egészhez. Talán még sajnált is, de eltökélte, hogy segít nekem, bármibe is kerüljön. Az olyanoknak, mint ő, ez bizonyára magától értetődő, de a magamfajta kedvéért le kellett mennie az alapokig.

- Talán próbáljuk meg így: Meg kell tanulnod az ABC-t.

- Ó! Azt már rég tudom – legyintettem.

- Pofa be!

- De hát tanultam az iskolában.

- Fogd be és figyelj! Arról beszélek, hogy hogyan nyalj ki valakit, oké? Képzeld el, hogy a nyelved egy ceruza!

- Ööö...oké. Feltéve, hogy a farkam nem egy másik ceruza.

- Felejtsd el a farkadat! A nyelved egy ceruza, a kiszemelt punci pedig egy könyv.

- Hogy nézne már ki egy punci úgy, mint egy könyv? Csak mert kinyílik? Mert mindig jobb, mint a filmekben?

- Csak képzeld el, hogy egy jegyzetfüzet, oké? Neked pedig nem kell mást tenned, csak leírnod az ABC-t a lapjaira. A nyelveddel. Ami a ceruza.

- Miért írnám le az ABC-t egy jegyzetfüzetbe? Ennek semmi értelme.

- Csak fogd be, oké? Leírod az ABC betűit: Az A-val kezded, aztán B és C és így tovább. Leírod a betűket a nyelveddel. Így mindig másképp nyalod a barátnőd punciját. Néha fel-le mégy, néha körözöl, máskor balról jobbra... Mindig más. Nem lesz unalmas.

- Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez működik.

- Ó, ugyan már! Biztos van annyi fantáziád, hogy elképzeld. Ha úgy tudsz tenni, mintha a kezed egy punci lenne, akkor úgy is tudsz, mintha a nyelved lenne ceruza.

- Tényleg, Andrea, én ezt nem értem. Meg tudnád mutatni?

- Nem mutatok én neked semmit. Képzeld el!

- Tudod, mit mondanak. Egy kép többet ér ezer szónál.

- Igen. De az az ezer szó mind ugyanaz: nem.

- Andrea, kérlek – tettem össze a kezeimet.

- Szó se lehet róla.

- Talán térdeljek le?

- Felesleges. Inkább folytassuk!

Még szerencse, hogy nem térdeltem le Andrea elé könyörögni, mert épp ebben a pillanatban lépett be a barátnője. Épp a boltból jött vissza egy nagy rakás zöldséggel. Répával, uborkával, cukkinivel... Még egy hatalmas ananászt is hozott.

Andrea barátnője, Zoey, egy csábos vörös lány volt telt formákkal mindenhol, ahol csak arra van szükség. Egyszóval gyönyörű volt. Magányos perceimben gyakran fantáziáltam kettejükről Andreával. Ahogy megcsókolják egymás, simogatják a másikat, leheverednek az ágyra, aztán, amikor már ráuntak egymás nyelvére, ujjaira, meg az összes műbránerükre is, talán felhívnak engem...

A fantázia első eleme legalább valóra vált. Zoey lepakolta a csomagokat és oda jött, hogy megcsókolja Andreát. Figyeltem, ahogy az ajkaik találkoznak, majd Zoey a barátnője nyaka köré fonja karjait és magához szorítja őt. Már épp arra vártam, hogy Andrea szájába tolja a nyelvét, de aztán a csók véget ért és mindketten rám néztek, mintha azt akarták volna, tűnjek el.

- Jobb, ha én megyek – mondtam. - Csak mutasd meg, és már megyek is!

- Nem mutatok én neked semmit – horkantott Andrea. - El kell képzelned.

Zoey viszont nem értette, miről van szó.

- Mégis mit kellene megmutatnod? - kérdezte.

- Az ABC-t – vágtam rá. - A barátnőm kirúg, ha nem tanulom meg az ABC-t, de Andrea nem akarja megmutatni.

- Ne is hallgass rá! - morogta Andrea.

- Mutasd meg a kezeden! Tégy úgy, mintha a kezed egy punci lenne, ami egy könyv is, engem nem érdekel... ööö... nyisd ki a kézikönyvedet és írj bele a nyelvceruzáddal!

- Ó! Azt az ABC-t – nevetett fel Zoey. Elsőre biztos azt hitte, az igazi ABC-t nem ismerem. Mintha nem tudnék olvasni vagy valami. Kezdtem azt hinni, ez valami alapvető leszbi trükk, hogy ilyen vicces, amiért én nem tudom. Mintha egy felnőtt embernek kellene a madarakról meg a méhekről mesélni.

- Meg kell tanulnod az ABC-t – mondta végül.

- Tudom. De Andrea nem akarja megmutatni nekem.

- Akkor majd megmutatjuk együtt.

- Szó sem lehet róla – vágta rá Andrea. - Ne is hallgass rá! Csak megjátssza, hogy nem érti, hogy végignézhesse.

- Nem hiszem, hogy megjátszaná – nézett rám Zoey.

- Persze, hogy nem – bólogattam. - Hallgass a barátnődre, Andrea! Igaza van.

- Tényleg nem játszik – bólintott Zoey. - Azt hiszem, tényleg nem érti. Én hiszek neki. Szerintem épp olyan ostoba, aminek kinéz és fogalma sincs, hogy...

- Jó, jó, elég lesz! - horkantottam. - Vettük az adást.

- Gyere a hálószobába öt perc múlva!

- Zoey, megvesztél? - kerekedett ki Andrea szeme.

- Épp ezért szeretsz, bébi.

Folytatása következik!