Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 10. fejezet - Egyszer mindenkinek jó lesz
*****************************************************************
Liza a nővére körül sürgölődött, hozzáért, rámosolygott.
– Kérsz még ásványvizet? – kérdezte.
– Le akarsz itatni? – nevetett a menyasszony. – Nem nagyon ihatok, mert ebben a ruhában még pisilni is bonyolult, a nyakamba kell felfognom az egészet.
– Majd én segítek – ajánlkozott Liza.
– Indulás előtt majd megpróbáljuk, de nem lesz egyszerű. Különben meg köszönöm az eddigi segítséget is.
– Lehet, hogy megázunk! – A lányok anyja dugta be a fejét az ajtón. – Olyan felhők közelednek, hogy csak na!
– Előbb kellene indulni?
– Az se jó, mert minek várakoznánk a templom előtt több mint egy órát?
A kérdést a hirtelen kerekedett zápor döntötte el. Mindenki behúzódott a panzióba, lehajtottak még egy szíverősítőt, és kifelé tekingetve reménykedtek, hogy hamar elvonul a levegőt felfrissítő áldás.
*
Edina leforrázva állt. Mert létezik hidegvízzel leforrázás is, sőt: víz nélkül is.
Vele már nem törődött senki, mióta kiderült, hogy nem ő az a telefonon rendelhető prosti, akit a két pasi megigényelt. Az egyik férfi – az idősebbik – néha rá-rápislogott, mintha csak azt kérdezné, hogy beszáll-e az összetolt ágyon zajló akcióba, mégsem szólalt meg.
A vékony lány a hátonfekvő férfiak között térdelt, és egyszerre húzta le a falloszok bőrét úgy kétharmadig, majd visszabújtatta a csupasz húst. Ezt a mozdulatot ismételgette szakszerűen, majd hol az egyikhez, hol a másikhoz hajolt oda, és körbenyalogatta a meredező szerszámokat.
Edina vontatottan öltözött, már rég magára kaphatta volna a ruháját, és ajtón kívül lehetne, távol ettől az őrültségtől, de nem sietett. Elvetette a legelső gondolatát, hogy felmarkolja a ruháit és kiszalad a faházból… –„Baromság! Miért menekülnék?” – Inkább szemlélte, nyugalmat erőltetve magára, a profi leányzó ténykedését.
Közben eszébe jutott, hogy azóta dugig lehet a parkoló, még szerencse, hogy nem rohant ki a házikóból. Fordítva vette fel a melltartót, bekapcsolta, aztán helyére forgatta, beleigazgatva a dús kebleket. Nem sietett, de maradása sem volt, olyan érzések kavarogtak benne, mint aki óvszert lopott a hipermarketből és lebukott.
A vékonytestű prosti keresztbefordult, élénken szopta Sándort, vörösben játszó, hosszú haja beterítette az idősebb férfi derekát. A fiatalabb pasi felé úgy tartotta oda a fenekét, hogy az kényelmesen elérje, markolássza, benyomhassa az ujját, közben – mintha csak az egyetlen melltartóban álldogáló Edinát szeretné bosszantani – elhúzta az arcából a haját, láthatóvá téve a hangos cuppogást…
Edina felhúzta a bugyiját, eligazgatta mindenütt. – „Négy kotonnal készült a kurva… hm… akkor eltart egy ideig.” – Leginkább az zavarta, hogy a két férfi a prostit választotta, pedig annak még fizetniük is kell – de ezt még magának is nehezen vallotta be.
A fiatalabb férfi –a kollégájánál kétszer nagyobb fallosszal – ütögette a lány fenekét, s mikor a prosti szétcsúsztatta térdeit, a punci felett nyomogatta. Edina csodálkozva látta, hogy a rés a pasi minden érintése nyomán tovább tágul, a vékony testhez képest a karikát rajzoló ujjnyi bejárat aránytalanul nagynak tűnt. – „Nekem is ekkora lehet? – ámult el, mert a puncikhoz nem értett, még a sajátját se volt ideje tanulmányozni. – Fel kell venni és visszanézni! – határozta el. – Ezzel a Dávid gyerekkel lefotóztatom, vagy Gáborral, vagy mind a kettővel.” – Kezdett felvidulni.
Egyik pillanatról a másikra sötétség borult a faházra. A vékony prosti felült, hunyorogva tekingetett, ám addig se eresztette el a két farkat, inkább egyszerre nyúlt alájuk, majd szinkronban húzogatta azokat.
Edina látta az ablakon át, hogy szél támadt, és talán már az első kövér cseppek is megjelentek. Magára rántotta a ruháját – nem akart a férfiak házikójában rekedni –, és szapora léptekkel elhagyta az épületet, meg sem állt az étterem kellős közepéig.
*
Liza futva tette meg azt a néhány lépést, amely elválasztotta a barátaitól, mert azok már nagyon várhatják. Nekitámaszkodott az ajtónak és bekopogott.
– Megjöttem – szólt sürgetően.
Gábor tárta szélesre az ajtót, zavaros szemekkel nézett a jövevényre, aztán ott is hagyta, visszafeküdt az ágyra. Egy szál, lecsúszni készülő alsónadrágját elöl a kitüremkedő fallosza tartotta, hátul érthetetlen módon semmi. Lehuppant Betti mellé – aki széttett lábbal feküdt –, és folytatta a félbe maradt foglalatosságot: ujjai ismét a bugyi rajzolatán siklottak le-fel. Betti keze is felemelkedett, a fiú félúton lévő alsónadrágjából kikandikáló szőrt simogatta, közvetlenül a meredező fallosz szomszédságában, hozzá- hozzáérve ahhoz.
Mellettük, a Zsófi-Dávid párosból a lány hason feküdt, melltartója félredobva, bugyija lehúzva a félgömbök alá, s az oldala mellett kinyújtott kezében a fiú farkát szorongatta. Dávid eközben erőteljesen masszírozta a csupasz popsit, minden második mozdulatánál széthúzva egy kicsit, és bekukkantva a combok közé.
– Ti aztán szépen megvártatok! – háborgott Liza. – Most akartam közölni, hogy van még egy óránk, ki lehetne használni…
Senki sem válaszolt, csak a kezek dolgoztak némán, szorgosan.
– Addigra eláll az eső is… – folytatta.
– Milyen eső? – kérdezte Dávid, és egy ujjával benyúlt Zsófi lába közé. A lány erre megfordult, feltárva meztelen melleit, s egyetlen mozdulattal lerúgta a bugyiját, felhúzta és széttette a lábát, közben újra a falloszért nyújtotta a kezét.
– Olyan az eső, ami esni szokott, és most is esik… – Liza már azt sem tudta, mit akar mondani, tekintete a két farok között cikázott, a Zsófi markában lévőt, és a Gábor alsójából kikandikálót nézte felváltva. – Úgy látom, énrám már nincs is szükség – mondta kelletlenül.
Mivel barátai megint válasz nélkül hagyták, duzzogva megragadta a kilincset. –„Most meg mi legyen?” – Teljesen tanácstalanul, csalódottan állt, miközben minden érzékszerve vágyott egy ilyen játékra, mint amilyet a többiek nélküle kezdtek el. Mintha a kirakaton át csodálhatná csak, amit kinézett magának, és tudná, hogy sosem kaphatja meg.
– Úgy látom, énrám már nincs is szükség – ismételte meg hangosabban, és eldöntötte, hogy jó erősen bevágja az ajtót maga mögött… Legfeljebb még egy utolsó kísérletet tesz, de azt már nem érdemlik meg, ha nélküle csinálják… ha képesek nélküle…
Gábor ujja egyetlen ponton járt körbe-körbe, s két centivel lentebb átütött a bugyin a nedvesség. Betti hangosakat sóhajtott, és balkeze elszántan meghúzta a srác alsónadrágját, mire a fallosz keljfeljancsiként ugrott elő.
– Most mit állsz ott? – emelte fel a fejét Zsófi. – Gyere már ide!
Dávid is odamosolygott.
Lizza ujjongott magában, és a bugyija kivételével mindent ledobált, majd amikor észrevette, hogy a távolabbi párosból Betti is megemeli a fenekét, és engedi Gábornak lehúzni a tangáját, ő is kilépett a bugyijából. Pillanatnyi tétovázás után Dávidékhoz csatlakozott, a lány oldalára ült.
– Nem sok időnk van már, ugye? – kérdezte tőle Zsófi.
– Mondtam az előbb, hogy egy óra, vagy már annyi sem. – Keze önkéntelenül útra kelt Dávid farka irányába, de pályát módosított még a legelején, és megsimogatta Zsófi haját.
– Addig még folytathatjuk, én bírom a végtelenségig… Gyere, és csináld, ami csak jólesik!
– Ide is jöhetsz! – szólalt meg a távolabbi páros fiútagja.
– Én már nem bírom… tovább – nyögött Betti, és zajos sóhajjal, megfeszített lábakkal elélvezett Gábor ujjától.
– Ki kérte, hogy bírd még? – válaszolt Zsófi megkésve.
– Én se… – próbálkozott Gábor jelezni, hogy ő is a végén tart, és máris Zsófi csuklójától könyökéig ért a fehér tetszési indexe.
– Hol tartottál eddig… ennyit? – csodálkozott a lány.
„Pedig ma már ez a harmadik! – gondolta a fiú, de inkább nem dicsekedett vele. – Ha beszámítjuk, hogy reggel még szűz voltam, komoly teljesítmény…” – Valamit súgott a lánynak, és mindketten tovább simogatták a másik érzékeny testrészét.
Liza legszívesebben odaszaladt volna megnézni, mi az a sok, de közben lemondani sem akart a közelebbi farok látványáról.
– Ha átjössz a másik oldalra… – kezdte Zsófi, de nem fejezte be, mert a barátnője megértette, és átlépve rajtuk, elhelyezkedett Dávid túlsó felén.
Megfogta a srác kezét és a puncijára helyezte, ő pedig átvette Zsófitól a falloszt. Dávid úgy fújtatott, mint a hosszútávfutó az utolsó métereknél, és már látszott a célszalag Zsófi előtt is, aki a fiú ujját mozgatta magában. A zihálást hallva Liza is behozta a lemaradást, képtelen volt visszafogni a kitörést… Három különböző hangrobbanás jelentette gyors egymásutánban ugyanazt az érzést.
Odakinn elállt a zápor és szivárvány köszöntötte az ifjú párt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése