Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 9. fejezet - Játék a faházban
*****************************************************************
A fiatalabbik férfi félredobta a törölközőt, és Edina keze elindult, karnyújtásnyinál közelebb húzni magához a láthatóvá vált falloszt.
Sándor is mocorogni kezdett, megemelte a lányt, és az öléből az ágyra helyezte, majd pánikszerűen vetkőzött. Mire Edina és a törölköző nélküli férfi centikre megközelítették egymást, már ő is ott sorakozott a lány előtt.
– Hát velem mi lesz? Ki szeretne levetkőztetni? – nézett felfelé ártatlan szemekkel a lány. – Jaj, ne! Inkább magam megoldom… – tette hozzá sürgősen, amikor négy kéz indult el egyszerre. Vontatottan felállt, cipőjét lerúgva arrébb sétált, közönségének hátat fordítva lefejtette magáról a ruhát, kikapcsolta a melltartót, amely már úgysem a rendeltetési helyén tartózkodott, majd kilépett a bugyijából. Az imént az ágyra ejtett ruhát kisimította, félbehajtotta és az egyik székre tette, ezután a fehérneműkért hajolt…
A férfiak türelme ennél a pontnál fogyott el. Egyikük – talán az idősebbik, mert az eddigiek alapján ő látszott aktívabbnak – Edina mögé lépett, és falloszát keményen az egyik félgömbnek nyomta, jelezve, hogy elég volt a ruhák hajtogatásából, egyik keze előrenyúlva a ciciket markolászta, a másik a lány lábai között kutakodott…
Az ajtó felől határozott, hangos kopogás hallatszott.
Mindenki arrafelé nézett, mintha a faháznak üvegajtaja volna.
A kopogás megismétlődött, s ha lehetséges, még magabiztosabban.
Sándor fejében villámként cikázott át egy gondolat: „Hány éves lehet a kiscsaj? Semmi gond, 16-nál biztos több…”
Edinának az jutott eszébe, hogy Dávid jött érte, mert már mindenütt kereste álló farokkal, és most el fogja innen vinni…
A fiatalabb férfi – mielőtt végiggondolta volna: egyikük sincs olyan állapotban, hogy vendéget fogadhatnának, vagy mielőtt a másik kettő tiltakozni próbált volna – az agresszív kopogtatásnak alvajáróként engedelmeskedve kinyitotta az ajtót.
– Hali! – vonult be egy vékony lány, vállán egy csillogós táskával. Futólag, mintegy köszönésképpen megfogta az ajtónyílásban álló fiatalabb férfi falloszát, majd a táskáját Edina ruhája mellé, a székre eresztette. – Nem is mondtátok, hogy ketten leszünk! – Hangja neheztelő volt, de vidám.
„Ketten leszünk…” – visszhangzott mindűk agyában a félmondat, mert ez a kettes, a létszámot tekintve sehogy nem jött ki… Sándor kezdte kapizsgálni a helyzetet:
– Veled beszéltem?
– Ki mással? – A vékony lány vetkőzött, és hamar előtűntek az apró, ám formás mellei. – Meg, gondolom, vele! – intette a fejével Edina felé.
Most minden tekintet Edina felé fordult, mintha tőle várnák a megoldást.
– Te nem vagy kurva? – kérdezte tőle az idősebb férfi, akinek a fallosza lassan visszatért nyugalmi helyzetbe, és így a méret elhanyagolhatónak számított. – Te nem kurva vagy?
– Nem – felelte a lány. Akkor is ezt mondta volna, ha mindkét pasi kipróbálja minden nyílását, ahogy tervezték.
– Akkor hogy kerülsz ide? – A vékony lány közben meztelenre vetkőzött, és csípőre tett kézzel állt Edina elé.
– Csak kerestem valakit, és bejöttem…
– Húzhatod a csíkot kisanyám, amíg ki nem teszlek innen! – emelte tovább a hangerőt az újonnan érkezett. – Ez a legrosszabb fajta – magyarázta megvetően –, egy pohár szesz után ingyen baszik! – Végigmérte a konkurenciát: – Tán a lakodalmasokhoz tartozol? Nem bírod ki estig? Viszketett a pinád?
Látszott rajta, hogy tenne még fel kérdéseket, de hirtelen több nem jutott eszébe ebben a témakörben. Megrendelhették máshova is, mert haladósra fogta a dolgot, kivett a táskájából négy kistasak óvszert, letette az ágy szélére, belekarolt a férfiakba, és két-három lépéssel őket is a tetthelyre irányította. Újabb mozdulattal mindkettőjüket lefektette, és közéjük térdelt.
*
Gabriella és Sándor meglepődött a változáson: a parkolót megtöltötték, az éttermet ellepték a lakodalomba hivatalos rokonok és barátok, többen túlestek már a sokadik üdvözlőitalon is. A nyüzsgésben ki-ki a saját gyerekét igyekezett felfedezni, ám se Edinát, se Gábort nem látták sehol.
– A szobában vannak – jelentette ki Sándor, hangjában nem kevés irigységgel. – Ilyen idős koromban én is nonstop keféltem.
Gabriella asszony körülnézett, hallotta-e valaki a férfi önéletrajzi töredékét, és arra gondolt, hogy Sándor lánya, Edina tényleg elég nagyétvágyúnak látszik. Nem baj, legalább Gáborkának lesz egy jó napja, otthon úgysincs nagy szerencséje a lányokkal, legalábbis nem úgy tűnik, mintha lenne hová járnia. Visszahúzódó, ül a számítógép előtt, s csak néha-néha csatlakozik a haverokhoz. Gabiella úgy vélte, hogy fia nem esett még át a tűzkeresztségen, szűz. Többször támadt már olyan ötlete, hogy összehozza a sok magányos nő valamelyikével – akik kapva kapnának az új húson, és örömmel bevezetnék Gáborkát a szex rejtelmeibe –, mégsem szánta rá magát. A hozzá hasonlóan egyedül, vagy gyerekükkel élő asszonyok közül többről tudja, hogy egyik ismerkedéstől a másikig, egyik férfitől a másikig szálldos – hiszen egy kistelepülésen semmi sem marad titokban –, és a behúzott nyakkal be-kiosonó pasik viselkedése azt igazolja, hogy mindegyikük megfordul ezeknek a nőknek az ágyában. Megtaníthatná az ő Gáborkáját valamelyik, és aztán is járhatna hozzá a fiú, legalább otthon maradna, nem vágyakozna a városba…
Valaki egy-egy poharat nyomott a kezükbe, azzal végigjárták a népes vendégsereget, bemutatkoztak, ahol kellett, megtudakolták az előző találkozás óta történt változásokat… és össze-össze mosolyogtak, amikor az emberek többsége összekötötte őket:
– Ti mióta is vagytok együtt?
Sándor ilyenkor az órájára nézett, aztán Gabriellára, és töprengő arccal válaszolt:
– Két és fél órája…
Ezt persze senki nem vette komolyan, nevetgélve továbbálltak, újabb puszi, újabb bemutatkozás.
*
– Éhes vagyok – simogatta magán Betti a melltartó és a bugyi közötti területet.
Gábor, aki eddig is sokat pislogott a sima, hamvas hasra, s mióta lekerült a lányról a felső, le sem tudta venni róla a szemét, most boldogan kapott az alkalmon és odanyúlt.
– Az használ, ha simogatom? – kérdezte ártatlanul.
– Legjobb volna enni valamit… – nevetett Betti – de ez is jólesik – nézte a fiú kezét, amint óvatosan siklik a hasán. – Azér’ az muris, hogy itt vagyunk egy lakodalom előtt, és egésznap nem ettünk semmit… Abba ne hagyd!
– Te nem akarsz engem simogatni? – húzódott közelebb Zsófi Dávidhoz. A fiú lopva a nővérére pillantott, de az lehunyt szemmel élvezte Gábor cirógatását. – Én is simizlek téged, ahol szeretnéd.
Erre a bíztatásra Dávid úgy helyezkedett az ágyon, hogy a lány keze a térd és mellkas közötti részt érje el, míg ő a tenyerét bátran Zsófi combjára helyezte.
– Jaj, bocsi! – kiáltott fel a másik párból Betti zavartan. – Ez a hasam volt!
– Senki sem gondolta, hogy fingottál – szólalt meg az öccse.
– A fingás elmélyíti a kapcsolatokat… – jegyezte meg Zsófi hátranézve.
Mind a négyen nevetésben törtek ki, közben – mintha véletlenül történne – négy kéz ment túl egy-egy kicsivel az eddigi simogatási határon.
– A simizés is olyan – folytatta a lány. – Érintéssel örömet okozni valakinek, az maga a gyönyör. Mint a barátok, amikor meghallgatják a másik lelki dolgait és közelebb kerülnek egymáshoz, a simizés is bensőséges kapcsolat: „Szereted a simogatást? Akkor csinálom neked!”
– Szeretem – válaszolt Dávid, és nem értette, hogy ezen meg mit röhögnek a többiek.
A nevetés megint okot szolgáltatott a tenyerek eltévedéséhez. Betti visszafojtott lélegzettel várta, hogy Gábor keze elszakadjon a melltartó alsó szegélyétől, s amikor végre megint nekilódult, akkor lendületből rácsúszott a bugyira, és ott vesztegelt egy ideig. Neki alig esett kezére a srác, de ujjai egyre bátrabban érintették Gábor mellkasát, és eljátszott a gondolattal, hogy egyre lentebb fog haladni, és meg sem áll a kidudorodó alsónadrágig.
Dávid főleg Zsófi combját kényeztette, felfelé a féloldalt fekvő lány csípőjéig haladt, visszafelé mindig rátért a félgömbökre. Gyakran az alulra szorult lábat is megérintette, ilyenkor Zsófi combjai picit szétnyíltak, s ő becsúsztatta a tenyerét, közvetlenül a kirajzolódó puncinál.
– Összegubancolódnak a kezeink – panaszkodott a lány, – Csináljuk felváltva! Jó? – Hátára fekve várta, hogy Dávidtól folytatást, aki még közelebb húzódott, és egy merész elhatározással Zsófi melltartóval fedett cicijére illesztette a markát.
– Mi lesz az a játék, amit ígértél? – kérdezte a másik pár lánytagja.
– Mármint én ígértem volna valamit? – válaszolt Zsófi csodálkozó hangja.
– Azt mondtad, hogy amíg várunk Lizára, addig csinálunk vala-mit… – duzzogott Betti az utolsó szótagot megnyomva, mert Gábor simogató keze lecsúszott egészen a bugyijára, és végigszántott a mélyedés felett.
– Ez már maga a játék lenne, ha nem vetted volna észre. Nekem tetszik! – Zsófi, állítása alátámasztásául egyetlen mozdulattal kikapcsolta a melltartóját, és feszes cicik kemény bimbókkal várták, mit reagál erre Dávid.
– Nekem is jooó! – sóhajtott Betti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése