Lakodalom van a panzióban 13. fejezet - Lakodalom van a...

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 12. fejezet - Az esküvő

*****************************************************************

Sűrű volt a busz belseje. A zajok és dallamok úgy keveredtek a női virágillatokkal és a bőven locsolt arcszeszekével, hogy együttesen egy áthatolhatatlan masszát képeztek.

Valakit a harsány nótázás sem elégített ki, a rövid út alatt megpróbálkozott egy csárdással. A legelső kanyarnál két lány ölébe huppant egyszerre, s a hosszú combok útvesztőjéből nem is nagyon igyekezett kikászálódni.

– Ezt autóban nehezebb lenne… – jegyezte meg Gabriella asszony, majd hozzáfűzte: – A táncolásra értettem.

Sándor egy pillanatra sem figyelt rá, inkább azon drukkolt, hogy a két lány ölében hánykolódó rokon ügyetlenségében, szerencsésen letépjen egy-két ruhadarabot.

Zsófi, Betti, Gábor és Dávid is a lakodalmi buszon utaztak, egymásmellé igyekeztek felszálláskor, és lelkesen végigsugdolózták az utat.

Edina néhány üléssel hátrébb talált helyet, és gyakori grimaszokkal jelezte nemtetszését, amikor a mellette ülő, jó ötvenes férfi széles gesztikulálás közepette minduntalan a melléhez ért. Nem volt oka jókedvre, mert Gábor rájöhetett valamire, és ahelyett, hogy féltékenykedne, vagy sündörögne körülötte, új barátokat talált magának.

Liza, a menyasszony húga valamelyik személyautóban ült – parancsszóra –, de szinte hallotta újdonsült barátai beszélgetését, vagy legalábbis sejtette, miről lehet szó: – „Biztos a szökést tervezgetik, már a leves után le fognak lépni, hogy a szobában…” – gondolta. Ahányszor megpróbálta elképzelni, mit fognak a panzió szobájában csinálni, újra és újra elöntötte az irigység.

*

Egymásután pattantak fel az ajtók és kászálódtak ki a vendégek, s mint valami oázist a tikkadt sivatagi vándorok, úgy rohanták meg a bárpultot.

Angéla, a pincérnő megpróbálta az asztalokhoz terelgetni a sokadalmat, ám türelmetlenül megvonta a vállát saját, hasztalan erőlködésén, és inkább beállt a pultoslánynak segíteni, és sebesen koppantak-csúsztak a poharak a fényes felületen.

Dávid a tülekedés közepén titokban megfogta Zsófi kezét, és amikor egy mosolyt kapott válaszként, kihúzta a lányt a tömegből és a mosdó felé irányította.

– Mért nem megyünk fel? – kérdezte, vagy inkább mutatta Zsófi.

– Nincs kulcs…

A mosdó rossz ötletnek bizonyult; a vendégek egymásnak adták a kilincset, oda nem lehet észrevétlenül beosonni. 

– Raktár? – néztek egymásra.

Hangtalanul nyitni akarták, de zárva volt.

– Mégiscsak a szoba… Gyere!

A tömeg közben áthelyezte a székhelyét a recepciós pulthoz, mindenki szükségesnek érzett legalább egy pillantást a tükörbe és egy sminkigazítást, ehhez meg kellett kaparintani egy szobakulcsot. Dávid a nyakát nyújtogatta:

– Nincs már itt, elvitték.

– Mégis a mosdó!

Sietve tették még a néhány métert, ahogy illik is, amikor valakinek sürgős dolga akad arrafelé. Az övék igazán sürgős lett volna.
Női oldal. Az utolsó vendég éppen távozóban, Zsófi nagy lendülettel mutatta: gyere! Az ajtón belül csókolózni kezdtek, és Dávid bátran megmarkolta a lány fenekét. Zsófi tenyere végigcsúszott a srác mellkasán, hasán, majd megállás nélkül besiklott a nadrágba…Neszezést hallottak az egyik fülke felől, zavartan szétrebbentek.

A lány hosszú, határozott léptekkel az ajtóhoz lépett és bekopogott.

– Mindjárt végzünk… – válaszolt belülről egy jólismert hang.

– Betti! – szaladt ki Dávid száján. – Kivel…? Mit…?

A következő pillanatban nővére kidugta a fejét, majd előlépett, sarkában Gáborral.

– Hát ti? – bámult egymásra a két testvér.

– Amit ti…

– Mi csak smároltunk…– Ennek némiképp ellentmondott Gábor ruházata, aki igyekezett beleférni a nadrágjába, és feltűnés nélkül gombolkozni.

– Mi is csak… – Dávid érezte, hogy nővére tekintete nem véletlenül mered a dereka alá, ezért hadarva folytatta: – MI is csak smároltunk volna, a meg nem zavartok ebben.

Mind a négyen felnevettek.

– Most mit csináljunk?

– Nem lehet ezt belülről bezárni valahogy? – tanakodott az ajtó felé nézve Gábor.

– Itt gondolod… négyesben? – húzta el a száját Betti.

– Bemegyünk a fülkékbe…

– És ha jön valaki? Csak két fülke van!

– Majd szólunk, hogy várjon, mert mindjárt végzünk… Mit is mondtál az előbb? „Mindjárt végzünk?” – kacagott Zsófi.

– Mit mondhattam volna? Hogy még be se kaptam? – Mire kimondta, elszégyellte magát, és az öccsére pislogott.

A beszélgetésnek két idősebb nő vetett véget, akik sietősen beléptek és meglepődve tapasztalták, hogy a pisilős kislánnyal jelölt mosdót négyen birtokolják, s közülük csak ketten nőneműek.

*

Edina addig-addig helyezkedett a bejáratnál, míg mindenkit elnyelt a panzió épülete. Tétován elindult a fal mellett a faházak felé, majd 8-10 lépés után visszafordult. Akár a panzió őrszeme, többször megtette ugyanezt az utat, ám senki sem akart illetéktelenül be- vagy kilépni, és – ami ennél nagyobb baj – senki sem kísérelte meg az őr elrablását, vagy legalább a megtámadását. A lány már egy icipici, gyors támadással is beérte volna, ehelyett bentről egyre erősödő zsivaj szűrődött ki, és tartani lehetett attól, hogy előbb-utóbb valakinek feltűnik a hiánya.

Úgy gondolta, belefér még egy gyors levegőzés, és futva hagyta el a panzió bejáratát.

A faházak között semmi nesz, mintha mind lakatlan lenne. – „Jó lenne tudni, elment-e már a kiskurva!” – Hogy a pasik itt töltik az éjszakát, abban biztos volt, hiszen a csomagjaik erre utaltak. – „Elment már?” – Keserűen gondolt az „elment” ige szexuális jelentésére, hiszen egy prostituált nem feltétlenül utazik a csúcsokig, és az a csaj mégis kitúrta őt.

Mintha csak Edina kérdésére akarna válaszolni, „a kiskurva” kitárta az ajtót, az égre nézett. Egyetlen pillantása végigfutott az ott ólálkodó lányon is – akibe mintha villám csapott volna –, de tompa tekintete nem ismerte fel, és nem tartotta potenciális ügyfélnek, az ajtót úgy hagyva visszatért a házikó belsejébe.

Edina fortyogva ment vissza a lakodalom színhelyére, belépett a harsány vidámságba.

*

Még el sem kezdődött a vacsora feltálalása, Sándor örömmel figyelt fel egy lábra, amely az asztal alá lazán benyúló bokájához törleszkedik. A szemben ülő két hölgy akármelyikétől származhat az ismétlődő mozdulat, ezért a férfi mindkettőjükre rámosolygott.

Gabriella asszony pillái verdestek a boldogságtól: a pasik többsége szakértő szemmel méregette, és soha ennyi sóvár tekintettel nem találkozott még, mint az elmúlt percekben.

Liza, a menyasszony húga megállt Betti és Zsófi mögött, és közel hajolva – mint aki a kedves vendégeket üdvözli –, mosolyogva súgta:

– Hol voltatok?

– Ahol te is – válaszolt Zsófi ártatlanul.

– És amikor nem láttalak titeket?

– Ja, azt kérdezed?

– Mondd már!

– A vécében…

– Kik?

– Csak te hiányoztál.

– És mi volt?

– Nénikék megzavartak bennünket.

– Miért a vécében?

– Nem találtuk a kulcsot.

– Nálam van. Felmenjünk később?

– Naná!

– Nem beszélgetni gondoltam.

– Játszani?

– Aha. Nevezzük úgy! Ha elkezdenek táncolni, lelépünk… Én megyek elsőnek, majd egyenként szökjetek! – A lányok vállára tette a kezét, és hangosan folytatta: – Remélem, jól érzitek majd magatokat!

– Abban nem lesz hiány – felelte Zsófi.

Liza elégedetten továbbállt, és alibiből még néhány vendéggel váltott pár szót.

A leves elfogyasztása után a megrögzött dohányosok felálltak, hogy még a pörkölt előtt elszívjanak egy cigit a panzió épületén kívül. Velük tartott Sándor is, bízva benne, hogy majd valamelyik nő is elindul, éppen az, aki az asztal alatt ismerkedett.

Lánya, Edina is felkerekedett, és a füstölő vendégektől eltávolodva szórakozottan sétálgatott. Vonzotta az egyik faház. Látta, hogy az apja élénk beszélgetésbe elegyedik egy festett-szőke nővel, ugyanakkor észrevette „a kiskurvát”, amint beszáll egy ott várakozó autóba, a sofőr mellé. – „Szabad a pálya!” – gondolta, és egy cseppet sem aggodalmaskodott amiatt, hogy a két férfi esetleg ma már nem képes további erőfeszítésekre. Bízott a saját tehetségében.

Éppen visszafordult, és azt latolgatta, hogy mikor lesz alkalma hosszabb időre eltűnni, amikor szembetalálta magát az egyik távoli rokonnal.

– Utánad indultam… – lihegte a férfi. – Együtt élvezetesebb a séta.

– Majd később megdumáljuk – válaszolta Edina, és besietett az étterembe.

– Te mit szeretnél? – kérdezte Zsófi.

Betti gondolkozás nélkül vágta rá:

– Olyat, mint délután. És te?

– Nekem is megfelel egy kis petting, de azt sem bánnám, ha azért lenne belül is némi mozgolódás és magömlés…

– Pszt!

– Ne izgulj, mindenki el van foglalva saját magával!

– Az öcsémmel csinálod?

– Ha megengeded.

*

A vacsora után megkezdődött az igazi lakodalom, többen középre perdültek, és meg sem álltak hajnalig. Mások jelentőségteljesen egymásra néztek, és egyenként elindultak. Kik az emeleti szobák felé, ki pedig a faházakhoz.

Vége