Írta: Marokfegyver
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 11. fejezet - Ki kell használni az egy órát
*****************************************************************
Edina beállt a zuhany alá és szélesen eresztette magára a vizet, mintha hosszú út porát kellene lemosni. Félflakonnyi tusfürdőt öntött a markába, bedörzsölt minden négyzetcentimétert, majd bokáig habban tocsogva leöblítette. Vörösre dörzsölte a bőrét, aztán meztelenül keresztbefeküdt az ágyon.
„Szívás lenne, ha azok is a lakodalomhoz tartoznának” – gondolta, Persze tudta, hogy nem így van, mégis beleborzongott. Mindeddig azt hitte, hogy jól ismeri a férfiakat, s ez a mai délutánon, egy faházban megváltozott. – „Csődöt mondott a tudomány!”
Mert a pasik mindegyike „baszógép”, és ha csak tehetik, mert van hova dugni, meg sikerül is – mert az is fontos szempont –, akkor megdugnak minden nőt. Meg bizony! És nem állnak meg a cél előtt, hogy aztán mégis egy másikat dugjanak meg, amikor egymásután mindkettőt meg lehetett volna…
Megint a Tescós eset jutott eszébe, amikor a barátnőjével óvszert loptak… Nem szándékosan, azaz igen, de mégsem… Majdnem akkora égés volt, mint ezzel a két pasival.
Délután kezdődött, amikor a barátnőjével sikeresen felhúzták egymást, tocsogtak a nedvességtől, és eldöntötték, hogy hamar szereznek néhány hapsit, akikkel megdugatják magukat. Még mindketten elég tapasztalatlanuk voltak – alig túl néhány kapkodó akción –, ezért nem nagyon tudták, hol és hogyan fogjanak a kivitelezéshez.
– Lemegyünk a partra! – támadt az ötlet, mert a zárt udvarban hiába meztelenkednek, és hiába cukkolják egymást, abból még nem lesz semmi.
– Azok csak bámulnak, úgyse mernek megbaszni!
– És ha elhívjuk őket sétálni? Felmegyünk a zátony felé, mindenki ott csinálja…
– Tudom, én is ott voltam.
– Kettőt elhívunk, másik kettőre meg rámosolygunk vagy rákacsintunk, és majd utánunk jönnek.
– Kukkolni, messziről – legyintett Edina.
– Akkor már majd odahívjuk.
Ebben megegyeztek, és a technikai lebonyolítás érdekében kitűzték a közelebbi célt:
– Venni kell gumit, mert ezeknél biztos nincs!
Nem vallották be még egymásnak se, hogy eddig is tisztában voltak a védekezés fontosságával, ám készlet híján óvszer nélkül is belementek a kalandokba, abba a néhányba.
Gondosan felöltöztek, s alig 20 perc múlva már a hipermarket polcait nézegették. Vettek egy-egy bikini alsót is – felülre nem terveztek semmit, mert azon a partszakaszon megszokott, hogy a lányok monokiniben villognak a pasik előtt –, aztán két doboz óvszert is a kocsiba tettek.
– Elég lesz?
– Kétszer lehet ugyanazzal…?
– Átadni egymásnak? Egyik lehúzza, másik föl?
– Nem arra gondoltam, hanem nem húzza le, és kétszer is…
– Ezt nem tudom…
A pénztárnál éppen egy ismerősük állt be mögéjük, ezért Edina először a dobozkákat letakarta a bikinikkel, majd – bűvésznek is dicsőségére váló mozdulattal – a két doboz óvszert a markába rejtette. Így léptek túl a kasszán: csak a fürdő-bugyikat fizették ki. Végigvihogták a fél áruházat, egészen a kijáratig, amikor az érzékelő-kapu őrült csipogásba kezdett.
– Egy pillanat, lányok! – sietett oda a biztonsági őr. – Megnézhetem a blokkot?
Edina fülig pirulva nyúlt a bermuda-nadrágja zsebébe, és előhúzta a két dobozkát, de az egyenruhás férfi közben egy pillantást vetett a blokkra és a bikinikre, és megállapította, hogy az egyiken rajta felejtették a „csipogót”.
– Minden rendben, nyugodtan átmehetnek – mondta, és valamit elkezdett a mikrofonjába magyarázni.
A lányok remegő lábakkal hagyták el az áruházat, és azóta se emlegetik a történteket, de mindkettőjüknek elő- előbukkan, amikor kínos helyzetbe kerül.
*
– Próbáljunk meg egymásmellé ülni a vacsoránál, és szökjünk meg, amint csak lehet! – lázította a többieket Liza.
Még kipirult arccal, bátortalanul, egymásra pislogva öltözködtek. Frissek voltak az élmények,el sem hitték volna, ha nem látják ugyanazokat a jeleket a többi égő-arcún.
– Azt hiszem, ha most játszanánk ugyanazt a kérdezős játékot, bátrabbak lennénk – vélte Betti.
– Ezt teszi a közös élmény… – válaszolt Gábor.
– Gyerekek, ezentúl tegezhettek! – rikkantott Zsófi. – Láttatok elélvezni, nincs is már semmi titkom előttetek. Olyanok vagyunk, mint a testvérek.
– Szerinted is, nővérkém? – fordult Dávid Betti felé.
– Ha ezt el merészeled mondani valakinek…! – fenyegette meg a nővére.
– Veletek más a helyzet, mert annyi közös titkotok lehet… – Zsófi már elkészült, és az asztalról lógatta a lábát. – Kár, hogy nekem nincs egy öcsém!
– Neked adom, viheted!
Liza is közbeszólt:
– Én is akarooom!
– Te is viheted… Nem mindig olyan ám, mint veletek volt az előbb!
– Ezt valahogy gondoltam, testvérnek más! – kacagott Liza. – Ti biztos nem pettingeltek ilyen bomba-jót!
– Az hogy volt, amikor megnézted, ahogy kirázza magának? Mondom én, hogy előnyben vagytok mindenkivel szemben… – Zsófi lóbálta a lábát, és a gyűrött ágyat nézte nosztalgiával.
– Te ezt elmesélted? Nem bírod tartani a szád? – Dávid megfogta Betti karját.
– Na és? Különben is csak ennyit mondtam el, amit most Zsófitól hallottál.
– Mesélje már el valaki! – kérte Liza.
– Nem volt az akkora sztori, mint ahogy a nővérkém beállítja. Csak neki volt nagy dolog… – morgott Dávid, és elindult az ajtó felé.
Zsófi a fiú elé lépett:
– Innen nem mész sehová, és senki sem megy sehová, míg el nem mesélitek – jelentette ki, és olyan közel állt, hogy majdnem összeért az orruk.
Betti felnevetett:
– Ti most smároltok? Eszkimó-puszi?
– Voltunk már ennél közelebb is… – válaszolt Zsófi elnyújtott, mély hangon. – És te? Milyen messziről láttad, ahogy kirázza?
Dávid nővére a padlót nézve próbálta megbecsülni a távolságot:
– Három méterről.
Öccse egy óvatos bólintással és pislogással jelezte: „szerintem is.”
– Indulni kellene már… – kockáztatta meg Liza, ám ő se mozdult.
– Na, jó – sóhajtott Betti. – Hallottam, hogy Dávid kimegy a fürdőszobába, minden ajtót olyan hangosan nyit-csuk, ahogy csak ő tudja. Beosontam hozzá, a szobájába, én persze hangtalanul, ugyanis valamit meg akartam nézni a laptopján… mert ilyenkor mindig belépve marad. De nem fürdött, hanem fél perc múlva ugyanolyan zajjal csörtetett vissza! Filmekben is úgy csinálják: beálltam a szekrény és a fal közé, ahol a függöny is majdnem földig ér, és úgy terveztem, hogy észrevesz és megijed, vagy jót nevetünk, és eszébe sem jut megkérdezni, mit keresek a szobájában, de az is lehet, hogy addigra kitalálok valami ésszerű okot. De nem fedezett fel, járkált…
– Meztelenül? – Kérdezte Zsófi, aki még mindig egyetlen centire tartózkodott a történet főhősétől. – Abból gondolván, hogy fürödni készült…
– Nem, volt rajta valami kockás alsó, azon keresztül markolászta magát. Aztán hirtelen ledobta az alsót, hanyatt vágódott az ágyon, és elkezdte csinálni… magának.
– Hogy csinálta? – kíváncsiskodott Liza.
– Hát, ahogy kell. Húzogatta.
– Megmutatod most is? – lehelte Zsófi Dávidnak.
– Most ne húzogassuk már az időt! – kérte Liza. – Még lekéssük az esküvőt. Majd utána megmutatja, engem is érdekel.
– Húzogatta – folytatta Betti –, egyszer felgyorsult és a hasára ment. Felfogta a markával, hogy ne folyjon le, és indult a fürdőszobába…
– És ekkor láttalak meg a tükörből… – nevetett Dávid –, hogy az én nővérkém ott áll a sarokban, félig a függöny, félig a szekrény takarásában. Furcsán tartotta maga előtt a kezét, nagyon beleélhette magát a dologba.
– Te is magadhoz nyúltál? – kérdezte a másik fiú Bettitől.
– Nem vallotta be, szerintem: de! – felelte Dávid a nővére helyett.
– Mit vallanék már be rajta? – csattant fel Betti. – Na és, ha igen? De nem azért, mintha tetszettél volna, csak maga a látvány… Értitek ezt? Bárki kiváltotta volna belőlem.
– Nagyon megértjük – válaszolta Zsófi.
– Akinek van még bevallanivalója, az tartalékolja éjjelre! – vezényelt Liza. – Indulnunk muszáj!
*
A hivatalos esküvői ceremónia hosszú és száraz volt, a testes nő – mellén keresztben szalaggal, mint egy szépségverseny vigaszdíjasa – hadarva beszélt. Liza, Betti, Zsófi, Gábor és Dávid többször egymásra mosolyogtak, és ezt a vidámságot a vendégek betudták az anyakönyvvezető sutaságának. Egyedül Edina érzett valamit a levegőben, amikor elkapta a pillantásokat, túl sok cinkosságot fedezett fel bennük.
A templomi szertartás szép és meghitt volt. Liza elmorzsolt egy könnycseppet, Betti a menyasszony helyébe képzelte magát, Zsófi pedig egyenesen a vőlegény ágyába.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése