Heti ajánlat - Segítség

Ha el kell egy kevés.

Emese a városban

Zöld szív

Állatok, emberek, növények és csábítók a városi dzsungelben.

B-vel a föld körül

Megjegyzés: A történetben szerepet kap Szalma (első felbukkanás: Hegyek ormán) is.

******************************************************************************************

 A fák lombkoronájába absztrakt sárga mintákat rajzolt az ősz, a bronzszínűre aszott juharlevelek pedig játékoskedvű gyerekek maguk után húzott játékaiként sodródtak át előttem a járdán, hogy recsegve apró darabokra hulljanak, amikor rájuk lépek. A bennem élő gyerek még élvezte is a hajkurászásukat a kellemes októberi szellő susogásában. Mintha egy pillanatra minden gondom elszállt volna.

De nem csak engem szállt meg az ihlet. Az egész domboldalra mindent átható nyugalom borult. Mintha csak valamiféle észak-atlanti Elysiumban járnék, ahol, a görögök boldogság-szigetével ellentétben, nem a mediterrán napsütés, hanem a kontinentális levélhullás minden öröme testesül meg. Vagy legalábbis valami vidéki birtokon, ahol a máig élő arisztokrácia gondos figyelemmel, költséget nem kímélve tartja kifogástalan rendben vadászkúriája parkját. De semmiképpen nem Európa második, vagy ha csak a klasszikus kulturális Európát vesszük, és a ruszkikat hagyjuk a saját levükben főni Moszkvával együtt, akkor a legnagyobb városának szívében, a világ egyik gazdasági fővárosában.

Bár a tipikus rikító zöld angol gyepet már kifakította a hülő levegő és a természet lassan téli álmához közeledett, London mégse hazudtolta meg önmagát. A már több mint kétezer éves városban, a rómaiak egykori Temze-parti átkelőjében mozgalmas katyvaszt alkotott a viktoriánus építészet, a középkorból itt maradt templomok és paloták, a tizennyolcadik század virágzásának kőbe vésett emlékei patinás ódonságukkal és kiállított hajóival, és a modern brit főváros üzleti negyede. A város majd felét elfoglaló gigantikus parkokról nem is beszélve.

Mintha csak egy pár éves gyerek rakosgatta volna elmélyült műgonddal végül mégis teljes összevisszaságba a rendelkezésére álló milliónyiféle építőkockákat. Helyenként viszont, mindeközben több hektáron meghagyva az érintetlennek tetsző természetet, ahol a lakosok is, alkalmazkodva környezetükhöz, szintén úgy tették félre minden nyűgjüket és bajukat, mintha kilométerek tucatjaira távolodtak volna a nagyvárostól. A felnőttek piknikeztek vagy kézen fogva sétáltak, miközben a gyerekek, még ha hozzám hasonlóan nagyra nőttek is, önfeledten kergették a faleveleket, a betondzsungelből kiszabadult kutyák pedig a nekik eldobált botokat. Mindeközben a mindenhol ott sündörgő mókusok, a humanoid társbérlők közelségével mit sem törődve, gyűjtögették a télre valót, a park közepén, a dombtetőn álló obszervatóriumhoz igyekvő turisták nagy örömére.

Talán ez a sokszínűség fogta meg Szalmát is és sarkalta arra, hogy izgatott kislányként rohangásszon fel-alá a zizegős avarban, fényképezőgépét kattogtatva. Vagy az a kulturális különbség, ami elsőre talán megbújt a felszín alatt, elvégre mégiscsak ugyanúgy Európában járunk, mint otthon, kicsit odafigyelve viszont mégis egyből szembetűnik.

A látszólagos káosz ellenére London annyira szervezett és rendezett, amennyire a kelet-közép-európai ember kevéssé várná. Az utak úgy kanyarognak, haladnak át egymás felett vagy épp alatt, az épületek pedig úgy olvadnak egymásba, hogy a minden talpalatnyi szabad területet kihasználni igyekvő városvezetés erőfeszítéseinek eredményeként az egyszeri idegen azonnal dobhatná a kukába is a várostérképet, miután megpróbált megtalálni valamit. Az egymást ezerszámra keresztező utcák sűrűjében megtalálni mondjuk egy pályaudvar alá épült kis színházat, na az emberpróbáló feladat. De még csak ide, a Greenwich Parkba visszatérve is, annak a nevezetes helynek a környékét, ahol annak idején meghúzták a földrajzi koordinátarendszer kezdő hosszúsági körét, a meridiánt, Budapesten, ha ott történt volna, már réges-régen körbeépítették volna, ha mással nem is, múzeumokkal és szuvenírstandokkal. Itt viszont csak a nevezetes aktus helyszínéül szolgáló királyi obszervatórium ácsorog a domb tetején néhány emléktáblával, körülötte pedig a hatalmas park.

Szalmának ez az egész maga volt a paradicsom. Mióta befejeztük az egyetemet és mindannyiunknak el kellett helyezkednünk a nagybetűs Munka világában, szinte villámcsapásszerűen jött neki az ötlet, hogy ő a megszerzett tudását fotózással akarja kamatoztatni. Hiába tűnt eleinte groteszkül furcsa gondolatnak, végül csak bevált, és ha az ember ránézett munka közben, el se képzelhette, hogy a kedve leányzó nem ezzel töltötte élete eddigi huszonhat évének java részét.

Most is, amikor rátaláltam az egyik út mellett, miközben épp méregdrága masináját állítgatta a panorámaképhez, olyan elmélyültség ült az arcán, ami a legelvarázsoltabb művészeken kívül nagyon ritka bárkinél is. Bár, az igazat megvallva, meg tudtam érteni. Az elénk táruló látvánnyal kevés dolog tudná felvenni a versenyt a maga nemében. De még azon kívül is fényévekre állna az utolsótól. Az előtérben a park sárga-zöld nyugalma közvetlenül a napjainkban a Greenwich-i Egyetem hajlékául szolgáló patinás épületek előtt, melyek eredetileg, a flotta fénykorában, a tengerészeti iskola kampuszául szolgáltak, a távolban pedig, a Temze túlpartján, a városközpont, a City üzleti negyedének égbe törő üveg irodaépületei, melyeket elsőre bárki, aki nem ismerős a brit fővárosban, inkább valamelyik észak-amerikai vagy ázsiai metropolisszal párosítana.

Egyértelműen képeslapra, utazási magazinba, vagy épp egy tudományos lapba illő kép volt. Szalma pedig minden műgondot belevetett, hogy tökéletesen megalkossa. Lófarokba hátrafogott szőke hajával előre görnyedve megszállott precizitással állítgatta állványra helyezett gépe fókuszát. Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak rajta.

- Vigyázz! - súgtam oda neki megjátszott bizalmaskodással. - Nehogy a végén azt higgyék, röppályákat számítasz az irodaépületekhez, mielőtt hoznád a puskád!

- Nagyon vicces - mordult, egy pillantást vetve felém szeme sarkából. Azonban már ez is elég volt, hogy kibújjon a szög a zsákból. Tökéletesen ismertem már, úgyhogy nem jelenthetett kihívást, hogy észrevegyem a tekintetében csillogó huncutságot, amit a frissen támadt fotóriporterség sem ölhetett ki lénye mélyéből.

- Mi az? - nézett rám ismét, felfigyelve az arcomra akaratlanul is kiülő idióta vigyorra. - Talán inkább azt szeretnéd, ha téged fényképeznélek meztelenül? - nyújtotta rám pajkosan a nyelvét.

- Talán - somolyogtam. - De arra a szállodánkban is lesz idő. Meg másra is - simítottam rá a kezem hátra gondosan kidugott fenekére és gyengéden megmarkoltam.

- Hé! - nevetett fel félig-meddig kényszeredetten és óvatosan körbe pillantott.

- Mi az? - nevettem fel, tovább gyúrogatva gyengéden fenekét. - Ez egy szabad ország. Meg egy liberális város. Még akkor se akadna ki senki, ha két cicababa lennénk, akik vadul falják egymás száját.

- Csakhogy te még annyira se vagy cicababa, mint én - nyújtotta ismét rám a nyelvét, jelezve, hogy az utóbbi is nehezen állhatna távolabb a valóságtól. Kivéve persze, ha még egy kis csomagot is hordana a combjai között.

- Úgy gondolod? - feleltem szándékosan magas hangon és a szempilláimat rebegtetve hátravetettem hajam a vállam felett.

- Hülye vagy - bokszolt gyengéden a vállamba.

- Lenne értelme tagadnom? - nevettem fel.

- Nem - vágta rá velősen. - De most már hagyj dolgozni! - igazította meg az állványát és ismét mögé görnyedt. - Ezt... még... muszáj... befejeznem - motyogta, inkább már csak magában, miközben azonnal visszamerült fotós énjébe.

Ez azonban nem tartott sokáig, pedig ezúttal a zavaráshoz nekem nem is volt semmi közöm. Csak annak a mókusnak, ami pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy hangosan makogva elrohanjon, közvetlenül kettőnk között, megtaszítva az állvány egyik lábát.

- Hülye állat! - sziszegte Szalma, megtámasztva az imbolygásba kezdő gépet. Többre azonban már nem volt ideje, mert ekkor már meg is jelent a kis emlős sietségének oka is egy méretes juhászkutya képében, ami olyan lendülettel vetette át magát közöttünk, hogy prédáját kergetve nem csak engem taszajtott meg, de az állványt is nagyobb lendülettel lökte fel, mint egy elszáguldó vonat.

Szalma hangosan felnyögött és a felszerelése után kapott. Azonban miután elkapta, egyensúlyából már nem futotta rá, hogy állva is maradjon.

A karom szinte önmagától mozdult, hogy felfogjam barátnőm zuhanását, aki a következő pillanatban már ott is pihent karjaimban. Fülünkig csak halk duruzsolásként érkezett el a közben futva érkező gazdi "Sorry! Sorry!"-ja, miközben tekintetünk egymásba fonódott, ajkaink pedig összeértek.

*************************************************************-

Ha tetszett, látogass el Szalmával egy B-vel egy másik nagyvárosba is!

Szilveszter

Szerelmem, Anna

Írta: MSE Ramirez

************************************

A lift csigalassúsággal vánszorgott. Egy örökké valóságnak tűnt, amíg az egyik emeletet elhagyva elérte a következőt. A halk, duruzsoló zene és a még azon is átszűrődő durva nyikorgás szinte már az őrületbe kergetett.

A szívem a torkomban dobogott. Az ajkaim kiszáradtak, a tenyerem viszont úgy izzadt, mintha legalább ötven fok lenne. A lábaim reszkettek, mint a kocsonya. Nem tudtam magamnak parancsolni. Pedig én nem voltam ilyen. Anna már ezer éve a legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam és én is

róla. Azt is tudta, hogy leszbikus vagyok. Mindig is tudta. Talán már régebben is, mint ahogy én magam rájöttem. Mindezek ellenére sosem volt elutasító. Sosem nézett rám undorodva. Még csak másképp sem. A legjobb barátnője voltam és ő is az enyém. Sosem tekintett rám úgy, mint nőre és én sem őrá… Legalábbis mostanáig.

Belenéztem a lift egyik falát betöltő tükörbe. A karcos üveget elcsúfító tucatnyi falfirka közül egy falfehér arc nézett vissza rám. A számat feszesen összeszorítottam, ahogy tudattalanul mindig, amikor ideges vagyok. Ezt gyorsan abba kell hagynom. Még a végén elárulom magam Anna előtt. Ahogy belenéztem a saját zöld szemeimbe a tükörben, egyáltalán nem voltam elégedett azzal, amit látok. Ha valaki ilyen ijedt és tanácstalan képet vágna, én lennék az első, aki barátilag leordítja a fejét, hogy szedje már össze magát, és ha kell, még fel is pofozom, hogy észhez térjen. Most viszont maximálisan meg tudtam érteni ezeket a barátaimat.

Pedig nekem még könnyű dolgom volt. Már ha ez egyáltalán lehet könnyű. Annával az óta ismertük egymást, mióta az eszünket tudjuk. Őt nem botránkoztathattam meg semmivel. Bár teljesen különböző személyiségek voltunk, mégis tökéletes összhangban, szinte tökéletesen kiegészítettük egymást. Egymás mellett nézve minket én magas voltam, nagydarab (a még egészséges karcsú testalkatom mellett is) és midig azt mondták, hogy a megjelenésem, az arckifejezésem, a tekintetem magabiztosságot, öntudatosságot sugároz. Anna viszont alacsony volt, vékony és kissé félénk, de nagyon kedves és magával ragadó. Már az első pillanattól beleszerettem, ahogy megláttam. Bár ez talán egy leszbikus szájából kicsit más értelmet kap.

Nem. Akkor még nem voltam belé szerelmes. MÉG nem. De már az első pillanattól kezdve megvolt köztünk az a láthatatlan kötelék, amit egyszerűen nem lehet szavakkal leírni. Annak ellenére, hogy teljesen mások voltunk. Én mindig is nagyszájú voltam és szókimondó. Nem szerettem az olyan embereket, akik nem képesek dönteni, nem képesek lépni. Emiatt sokszor haragos tekintetek kereszttüzébe kerültem, de Anna midig megvédett. Ő nem volt ilyen. Ő alapvetően csendes volt és visszahúzódó. Nem volt sosem az a tipikus zárkózott lány. Talán azt mondhatnám, hogy sosem beszélt feleslegesen. Inkább csak megbújt a többiek között és figyelt. Kerülte a konfliktusokat, de ha a barátairól volt szó, akkor mindig teljes erőbedobással állt ki mellettük és mindig mindenkit meggyőzött.

Talán ezért szerettem bele. De lehet, hogy ez csak egy újabb csepp volt abban a pohárban, ami abban a pillanatban kezdett el telítődni a szívemben, amikor megláttam őt és először rám mosolygott, és most csordult ki végleg.

Teljesen mások voltunk. Ez nem vitás. Én szerettem feltűnősködni. Szemben úsztam az árral. A szüleim majdnem a frászt kapták, amikor először hazaállítottam raszta frizurával, de aztán ehhez is hozzászoktak. Fiús lány voltam. Nem nevezném magam erőszakosnak, de a kelleténél többször használtam az öklömet. Egy lányhoz képest túl sokszor is. Mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. Egy ideig volt egy saját rock bandánk is néhány haverommal, de nem értünk el nagy sikert. Viszont legalább egy ember volt, akiről elmondhattuk, hogy az igazi rajongónk. Pontosabban talán csak az én igazi rajongóm. Anna mindig ott volt és hallgatott minket. A szemében csillogott az érdeklődés és a büszkeség. Újabb csepp a pohárban.

A lift fülsértő zenéjén keresztül halk pittyenés hallatszott. Már csak két emelet. Gyorsan össze kell szednem magamat. Nem állhatok így elé.

Enyhén megütögettem az arcomat. hogy magamhoz térjek és lesimítottam a ruhámat. Alaposan kiöltöztem. Talán a kelleténél jobban is. De végtére is az Ő születésnapja van. Ő mindent megérdemel.

Lenéztem a kezemben szorongatott kis dobozkára és összeszorult a szívem. Vajon mit fog hozzá szólni? Egy vagyonba került, de én nem sajnáltam rá a pénzt. Mindent az én egyetlen szerelmemnek.

Nem reméltem semmit. Nem vártam, hogy majd a nyakamba ugrik és megcsókol. Eszembe sem jutott, hogy ezt kihasználva az ágyba csábítsam. Nem akartam tőle semmit. Legalábbis tudatosan nem. Csak azt akartam, hogy boldog legyen. Hogy örüljön.

Már régóta féltékenyen néztem azokra a pasikra, akik abban a kegyben részesülhettek, hogy Annát a barátnőjüknek nevezhetik. Nem érdemelték meg őt. De vajon én megérdemlem? … Nem. Nem is akartam megtudni. Akármennyire vert a szívem, amikor csak rá gondoltam, akármennyire kiszáradt a szám és izzadt a tenyerem, nem akartam, hogy több legyen köztünk, mint barátok között. Vagy legalábbis ezt magyaráztam be magamnak. Azzal mindent elrontanánk. De… de én akkor is szeretem. a szívem legmélyéből szeretem.

A lift csengője ismét megszólalt és a rozoga szerkezet egy nagy rántással megállt. Az ajtó kinyílt, én egy nagy levegőt vettem és kiléptem. Megálltam az ajtaja előtt és megnyomtam a csengőt.

Azt hittem ott helyben belehalok a látványba, amikor kinyílt az ajtó és ott állt előttem Ő. Már készülődött a bulira, amit a barátaink szerveztek neki. Válogatta a ruhákat, amelyek hatalmas halomban álltak az ágyán, aminek a sarkát megpillantottam az háta mögött.

Meglehetősen hiányos öltözetben volt, ami még fájdalmasabbá tette a látványát. Nem mintha nem láttam volna már kismilliószor meztelenül, de ez most más volt. Alabástromfehér bőre úgy ragyogott, mintha nem is e világból származott volna. Kék szemei csak úgy csillogtak. Az az apró anyajegy pedig a bal szeme külső sarka alatt, talán még gyönyörűbbé tette. Kedvem támadt volna felemelni a kezem, végigsimítani az arcát, a vállát, a derekát, odahajolni hozzá és… De nem! Nem tehetem. Nem

csókolhatom meg. Teljesen elment az eszem?

Ő szerencsére mindebből semmit nem vett észre. Vagy talán mégis? Hiszen olyan jól ismert. Jobban, mint én önmagamat. De ő csak kedvesen rám nézett és mosolygott.

- Szia, Rita! – szólalt meg végül csilingelő hangon. – Gyere csak be! Még nem vagyok készen.

- Azt látom – válaszoltam és próbáltam nemtörődömséget erőltetni a hangomba, de nem sikerült.

Nem tudtam elviselni kék szemeinek szívfájdító pillantását, ezért inkább egy jelentőségteljes pillantást vetettem az ágyára.

- Hát igen – dörzsölte meg a tarkóját zavartan. – Nem tudom eldönteni, mit vegyek fel.

Mielőtt elgondolkodhattam volna, már mozdultam is, odaléptem az ágyhoz, és turkálni kezdtem a nagy halomban. Nem mintha nem ismertem volna az összes ruháját. Együtt vettük mindet, ahogy az enyémeket is és én minden egyes darabra emlékeztem.

– Vedd fel ezt! – emeltem fel egy vékony, fehér ruhát, melynek a dekoltázsa olyan mélyen ki volt vágva, hogy az nem is lett volna ember, aki ennek láttán ne fordult volna meg Anna után.

Ő nem válaszolt, csak mosolygott.

- Ezt nem vehetem fel – mondta halkan.

- Miért nem? – néztem a ruhára, de pontosan tudtam a választ. Nem is tudom mit képzeltem. Egy ilyen ruhát az ember akkor vesz fel, hogyha tetszeni akar valakinek és el akarja őt csábítani. Nem pedig egy buliba, ahol az összes barátja ott lesz és leisszuk magunkat a sárga földig.

- Ez jó lesz – mondta, és felemelt egy számomra nem kevésbé kihívó fekete ruhát.

Én nem szóltam semmit, csak bólintottam, mire ő elmosolyodott és már kapcsolta is ki a melltartóját, hogy felvehesse azt a szem kápráztató fekete ruhát.

Gyorsan elfordultam. Nem akartam látni. Nem és nem. Talán furcsállotta is egy kicsit a zavaromat, de én nem akartam látni őt meztelenül. Most nem. Nem bírtam volna ki.

- Kész. – mondta végül, és amikor visszafordultam, azt hittem azonnal lehidalok. Gyönyörű volt. Talán még gyönyörűbb, mint amilyen abban a ruhában lett volna, amit én ajánlottam. Alig bírtam megszólalni.

- Gyönyörű vagy. – mondtam végül. Mennyire sablonos. El sem hiszem, hogy ezt pont én mondtam. Igyekeztem elterelni a szót. – És ő ott lesz?

Anna mosolyába keserűség vegyült és elfordította a tekintetét.

- Nem – bökte ki végül. – Szakítottunk.

A szívem nagyot dobbant. Anna lassan már egy éve járt együtt ezzel a fiúval. Nagyon szerették egymást. Nem tudom mit evett ez a gyönyörű és okos lány azon a bamba hústornyon, de szíve mélyéből szerette őt. És most szakítottak. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy most szabad előttem a pálya.

- Ne búslakodj! – mondtam végül, csak hogy eltereljem a gondolataimat. – Találni fogsz nála sokkal jobbat.

- Úgy gondolod? – nézett rám azokkal a boci szemeivel, amiktől szinte teljesen elolvadtam.

Úgy viselkedett, mintha… mintha tudná. Mintha tudná, mit érzek. Hogy kívánom őt. Minden porcikámmal kívánom. Meg akarom érinteni az arcát. Végigsimítani a bőrét, gyengéden megfogni a tarkóját, magamhoz húzni és egy forró csókkal megvigasztalni.

Már mozdult is a kezem, de aztán visszafogtam magam. Nem tehetem. Ezt nem tehetem meg vele. Ő nem olyan, mint én. Talán félreértené. De nem. Ő pontosan tudta milyen vagyok. Még akkor sem lett volna velem goromba és akkor sem taszított volna el magától, hogyha megteszem és ő visszautasít. De utána nem bírtam volna a szemébe nézni. Egyszerűen nem tudtam volna elviselni a közelségét egy ilyen baklövés után. Inkább nem is próbálkoztam.

- Mi az? – törte meg végül a csendet.

Amikor kinyitottam eddig szorosra zárt szemem, láttam, hogy a kis fekete dobozt nézi, amit a kezemben szorongatok. Most már nincs vissza út. Oda kell adnom neki. Egy pillanatra meglepődtem magamon, hiszen pontosan azért vettem, hogy odaadjam neki, de most mégis haboztam.

- Ez… ez a tied – mondtam, és bizonytalanul felé nyújtottam a dobozt. – Boldog születésnapot!

Megfogta a kis fekete bársonydobozt, végigsimította vékony ujjaival, aztán lassan kinyitotta. A szemei tágra nyíltak és tátva maradt a szája. Az egyik kezével belenyúlt a dobozba és kiemelte belőle az arany bevonatú nyakláncot, melynek végén egy öt centi átmérőjű medál volt, a közepén egy kis gyémánttal.

- Szeretném, ha ezt vennéd fel – mondtam, mielőtt még reagálhatott volna.

Ő nem szólt semmit, de a szeme sarkában könnyek jelentek meg.

- Én… ezt nem fogadhatom el – mondta, és visszaeresztette az ékszert a dobozba. – Ezt barátként nem hordhatom.

Felém nyújtotta a dobozt, de én nem mozdultam, csak könnyektől csillogó szemébe néztem.

- Akkor ne barátként hord!

El sem hiszem, hogy kimondtam. Hová tettem az eszem. Hiszen elhatároztam, hogy nem fogok rámozdulni. Elhatároztam, hogy nem… De nem tehettem mást. Egyszerűen nem voltam rá képes. A kocka most már el volt vetve. Már csak az volt a kérdés, hogy mit válaszol. De ő most sem szólt semmit, csak könnyes szemeit az enyémekbe mélyesztette.

Végül én mozdultam meg először. Közelebb léptem hozzá, kivettem a nyakláncot a dobozból és gyengéden feltettem a nyakára. Puha bőrének érintése szinte égette az ujjaimat és édes parfümjének illata, amely betöltötte az orromat, mámorítóbb volt, mint bármennyi alkohol, amit az éjszakafolyamán megihatok.

Nem szólt semmit. Nem is tiltakozott. Csak állt előttem, kissé hátradöntött fejjel és mélyen a szemembe nézett. A tekintete olyan volt, mint egy rémült őzgidáé. Most már biztosan tudta. Biztosan értette. De már korábban is tudnia kellett. Lehetetlen, hogy ne vette volna észre. Más valószínűleg nem jött volna rá, de ő… ő igen. Vagy lehet, hogy csak annyit érzékelt, hogy szerelmes vagyok és csak most döbbent rá, hogy ő múlhatatlan szerelmem tárgya? Akárhogy is, most ott állt előttem, tengerkék szemei sarkában könnycseppek csillogtak, az ajkai remegtek és tekintete mélyen az enyémbe fúródott.

Nem is emlékszem arra a pillanatra, amikor közelebb hajoltam hozzá. A következő emlékem, hogy az ajkaink összeérnek, és lassú táncot járnak egymáson. Bizonytalanul csókolt vissza, de puha ajkainak érintése így is mámorítóbb volt, mint a legvadabb csókpárbaj, amiben eddig részem volt.

Ajkaink együtt mozogtak. Minden mozdulatomat követte. Mintha minden gondolatomat kitalálta volna. Éreztem, hogy a bugyim már kezd átnedvesedni. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Először fordult elő velem, hogy féltem a jövőtől. Féltem, hogyha elengedem az ajkait, akkor ő rám néz, tekintete eltorzul, összeszorítja a száját, aztán pofon vág, letépi a nyakából az ajándék medált, hozzám vágja és ordítva elkerget. De ő nem volt ilyen. Tudtam, hogy ő nem ilyen. De akkor is féltem, hogyan fog reagálni.

De a pillanatnak véget kellett érnie. Egy utolsó apró csókkal elengedtem az ajkait és kissé eltávolodtam az arcától. Csukott szemei lassan felnyíltak és ismét úgy nézett rám, mint egy ijedt kölyökkutya. Továbbra sem szólt egy szót sem, csak nézett rám. Csak nézett és várt.

- Szeretlek. – nyögtem ki végül rekedt hangon. – A szívem legmélyéből szeretlek. Én…

- Cssss! – tette mutatóujját a számra. – Ne beszélj!

A szemeim elkerekedtek és azt hittem, ott azonnal a szívbajt kapom, amikor a keze hátrasiklott a tarkómra, magához húzott és megcsókolt.

A távolból mindig figyeltem, ahogy csókolózik a pasijaival. Lassú volt és gyengéd. Azok a vadállatok pedig… de talán ő ezt élvezte. Az ő csókja viszont olyan volt, mint egy lágy tavaszi szellő. Egy fuvallat, amely minden tagomat átjárja, a testem minden porcikáját átmelegíti és megtölti bizsergéssel. Úgy éreztem, darabjaimra fogok hullani a gyönyörtől. Feloldódom abban a végtelen extázisban, ami mindenemet elöntötte.

Én is visszacsókoltam őt és puha ajkai szinte követelték a heves energiát, amivel belevetettem magam. Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Nyelvemet átcsúsztattam az ő szájába, és lassan végigzongoráztam a fogain. Aztán mégbeljebb hatoltam. Végigsimítottam szájürege minden négyzetcentiméterét, amíg nyelvem nem találkozott az övével.

Ismét szétváltunk, és tekintetünk ismét egymásba fonódott. Felemeltem a kezemet. Végre végigsimíthattam puha arcbőrét, ujjbegyeimmel végigszánthattam hosszú nyakát, cirógathattam gömbölyű vállait, melyek meztelenül lógtak ki a vadító fekete ruhából, és végül a mellein nyugtattam a tenyeremet.

Ő elmosolyodott, és ismét megcsókolt. Kezem összeszorult, és lassan masszírozni kezdtem puha domborulatait a vékony ruhán keresztül, mely alatt már nem volt semmi, és éreztem, hogy kemény mellbimbója nekifeszül a tenyeremnek.

Az ő keze is vándorútra indult az én testemen. Végigsimította az oldalamat, a combomat, és végül becsusszant a lábaim közé. Felnyögtem, ahogy gyengéden cirógatni kezdett ott lent, és mintha elektromos ütésként ért volna, amikor fél kézzel szétpattintotta a nadrágom gombját, és betolta a kezét a bugyimba.

Odabent már minden olyan forró volt és nedves, mint egy szaunában. Ő azonban meg sem állt, amíg apó keze lüktető nyílásomhoz nem ért. Hangtalanul felsikoltottam, ahogy lassan masszírozni kezdte vadul könyörgő szeméremajkaimat. Az én kezeim is összeszorultak a mellén és éreztem a számban ziháló leheletét.

Még hevesebben csókoltam. Olyan vad táncot jártak ajkaink egymáson, hogy szinte felfaltuk egymást. Keze egy ritmusra mozgott a nadrágomban, az ő szájában táncoló nyelvemmel.

Éreztem, ahogy mutatóujja kiemelkedik a többi közül, és lassan behatol elégedetlenkedő szeméremajkaim közé. Halkan felsikoltottam, és a vaginám már kezdett összeszorulni. De ő nem engedett. Lassan húzogatni kezdte ki-be vékony ujját, és közben a nedv szinte folyamként ömlött ki belőlem.

Aztán amikor a nyelve is behatolt a számba, és vele együtt ismét egy nagyot lökött rajtam az ujjával, nem bírtam tovább. Hangosan felnyögtem. A vaginám rászorult az ujjára, a lábaim összecsuklottak alattam, és miközben átéltem a gyönyörök gyönyörét, krumpliszsákként dőltem hátra, egyenesen Anna ágyára, besüppedve a halomba rakott ruhái közé.

Halkan ziháltam és néztem, ahogy mellém telepszik, mosolyogva figyeli az arcomat és nedves mutatóujjával a felsőm gombjaival játszik.

- Most én jövök – mondtam, és már emelkedtem is volna fel, de ő nekifeszítette ujjait a mellemnek, és visszatartott.

- Nem várakoztathatjuk meg a többieket – mondta, és a faliórára nézett.

Mindig elvesztem az időérzékemet ilyen pillanatokban, de most úgy tűnt, hogy az az óra, amit egymás kerülgetésével és izgatásával töltöttünk, egy pillanat alatt elszállt volna.

- A jó büdös… - bosszankodtam magamban. Pedig már alig vártam, hogy felemelhessen Anna habkönnyű ruháját, betoljam alá a kezemet, végigsimítsam átnedvesedett bugyiját, melyen át szeméremajkai hangosan hívogatnak. Aztán lefektessem az ágyra, lehúzzam róla a lucskos szövetet, és nyelvemet a barlangjába mélyesszem.

Mintha olvasott volna a gondolataimban, rám mosolygott, és megcirógatta az arcomat.

- Amint lehet, folytatjuk – ígérte, és kacsintott egyet. Éreztem, hogy lábaim közéből ismét szivárogni kezd a nedv. – Gyorsan vedd át a bugyidat és induljunk! – mondta és felállt az ágyról.

Fizikai fájdalom volt elszakadni tőle, de nem szóltam egy szót sem, csak engedelmeskedtem. Gyorsan lekaptam piszkos bugyimat és felhúztam egy másikat, amit Anna nyomott a kezembe. Ő is átvette a sajátját, és mindkettőnkét a szennyesbe dobta.

Pár pillanat múlva együtt léptünk ki a folyosóra. Szemünket nem tudtuk levenni egymásról. Tekintetünk összefonódott és kajánul vigyorogtunk. Úgy mosolyogtunk egymásra, ahogy a szerelmesek szoktak. Kétség sem férhetett hozzá. Ő is ugyanúgy szeretett engem, mint én őt. És én minden porcikámból kívántam őt.

Anna gyorsan bezárta az ajtót és a retiküljébe hajította a kulcsot. Ismét rám nézett és egy pillanatig nem szólt egy szót sem.

- Mehetünk? – kérdezte.

Én csak bólintottam. Tudtam, hogy ez az egy óra, amit nála töltöttem, teljesen megváltoztatott. Most már tudtam, hogy nekem ő az igazi és életem legnagyobb hibáját követtem volna el, hogyha hagyom őt elmenni.

A nyakában ott lógott a csillogó ékszer, amit tőlem kapott és ő büszkén viselte. Lassan elindultunk a lift felé, amit idefelé jövet mindennek elmondtam magamban, amiért ilyen lassan vánszorog, de most hálát adtam a sorsnak, hogy lesz időnk, amíg leérünk a földszintre, és addig talán kicsikarhatok Annából még egy heves csókot, mielőtt belevetjük magunkat a forró kora nyári éjszakába, hogy megünnepeljük az én örök szerelmem születésnapját.

Egész testem megremegett, amikor közelebb lépett hozzám és ujjait az enyémekbe fonta. Nem érdekelte, hogy az emberek mit gondolnak és engem sem érdekelt. Megszorítottam a kezét és gyengéden rámosolyogtam. Most már el sem tudtam képzelni az életemet nélküle. Alig vártam, hogy ismét kettesben lehessünk és én is eljuttathassam őt a csúcsra, ahogy ő tette velem. Őt, aki mindennél fontosabb számomra. Imádatom tárgya, múlhatatlan vágyaim célpontja, örök szerelmem, Anna.

****************************************************************

Ha tetszett, olvasd el egy másik romantikus egymásra találás történetét is!

Születésnap

Sakura x Hinata 2.

Írta: SLJ
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2011. december 24.

Heti ajánlat - Ki hordja?

Na ki hordja a nadrágot?

Találkozás egy olvasóval 3.

Színház után

Írta: Green_Gem

Fordította: Pavlov

----------------

A nézőtér sötétbe burkolózott, csak a színpadon álló két embert világította meg egyetlen lámpa. Ez volt az utolsó jelenet, és Jayne csak most jött rá, hogy a dialógusok többségére egyáltalán nem figyelt. Végig Steve légzésére és testének közelségére koncentrált. A férfi illata elkábította.

Ismét Steve-re pillantott. Zöld szemeivel figyelmesen vizsgálta a férfi arcát, aztán lejjebb csúszott a székben, megcsodálta a férfi erős állát, finom arcvonásait és izmos testét.

- Hagyd abba, Jayne! - figyelmeztette magát. -  Úgy viselkedsz, mint egy éretlen kislány!

Megint a színpadra nézett, de az agya máshol járt. Igen, éretlen kislánynak érezte magát, aki az első randiján van. Ez egyáltalán nem volt rá jellemző, és ráadásul ez nem az első randijuk volt. Steve-vel egy közös ismerősük vacsoráján ismerkedett meg, azóta beszéltek már telefonon, ebédeltek és egy italt is megittak együtt. A férfi jóképű volt, intelligens és humoros. Jayne azt is érezte, hogy a férfi udvariassága és sármja mögött mély és talán könyörtelen szexuális réteg rejtőzik. Megtudta, hogy a férfi filmes körökben dolgozik, és megfordult a fejében, hogy vajon a férfi hány gyönyörű sztárocskát dugott meg már eddig. Azt is érezte, hogy Steve nagyon tapasztalt férfi. Az is igaz, hogy a férfi mindig udvarias és lovagias volt vele; még akkor is, amikor flörtöltek, és amikor tekintetével szinte levetkőztette a nőt.

Jayne úgy érezte, hogy ez a mai este valahogy más, mint az eddigiek.Azóta érezte kettejük között a tagadhatatlan szexuális feszültséget,mióta a színházba indultak a hatalmas limuzinnal.

A szünetre gondolt, amikor Steve hozott neki egy italt. A pasi annyira jól mutatott az öltönyében, és olyan jó volt a feneke... Beleremegett az érzésbe, amikor ujjaik összeértek a pohár falán.

Jayne csöndesen megmoccant a székben. Úgy érezte, hirtelen nagyon meleg rajta a fekete bársonyruha. Pedig éppen erre az alkalomra választotta. Szexi volt, de azért visszafogott, kiemelte a nő vonalait és a dekoltázsát, de azért a képzeletre is hagyott valamit. Keresztbe tette hosszú, barna lábait ujját végighúzta a nyakán, és érezte lüktető pulzusát. Aztán lejjebb engedte ujját a mellei közé. Azt hitte, talál majd ott egy kis verítéket, de a bőre teljesen száraz volt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Steve rámosolygott:

- Jól vagy? - tette kezét finoman a nő combjára.

- Igen - bólintott Jayne, de bőrét szinte égette a férfi érintése.

Remegés szaladt át rajta, ahogy elképzelte, hogyan érintené meg Steve a testét, hogyan kényeztetné a nyelvével, hogyan nyalná ki intim részeiből a verejtéket és egyéb nedveket. Megjelent előtte a kép, ahogy a férfi farka felnyársalná a testét. Jayne kemény kefélésre vágyott, őrült szexre, egy kegyetlenül észveszejtő menetre. A heves vágytól és az erősödő nedvességtől izgatottan összerándult a puncija. A hirtelenfelhangzó taps kiszakította gondolataiból: a függöny lehullt, a darab végetért.

- El kell mennem a legkisebb helyiségbe - mondta, amikor a színház zsúfolt előterébe léptek. Azt már csak gondolta, hogy erre leginkább lelkileg van szüksége.

- Jól van, az épület előtt találkozunk, odahozatom a kocsit - válaszolta Steve, és rámosolygott.

A mellékhelyiségben Jayne hideg vízzel öblítette le a kezét és a csuklóját. A tükörbe nézett. Hosszú, vállig érő barna haja vörös tincsekkel keveredett. Alig vette észre a szemében lüktető vad szenvedélyt, és az ajkait elárasztó finom vörösséget. Inkább a ruha finom anyagán átlátszó bimbóit vette észre. Nedves kezével végigsimított ruhája felső részén, de így csak még jobban felizgatta magát.

Ezt a mozdulatot észrevette a vonzó, szőke nő, aki éppen mellette rúzsozta magát a tükör előtt. Jayne összecsukta a táskáját, és az ajtó felé indult.

- Bocsi, tudnál nekem segíteni? - kérdezte a szőke nő.

- Persze, miról van szó? - kérdezte Jayne egy kicsit bosszúsan, amiért késlekednie kell.

- Nem tudom bekapcsolni ezt az átkozott kapcsot! - mondta a nő, és hátat fordított, megmutatta gyöngysorának kinyílt kapcsát.

Jayne odalépett, átvette a nőtől a kapcsot, és igyekezett összezárni. A szőke nő nyakáról ismerős illat szállt felé.

- Nahát, ez az új Gaultier parfüm, imádom! - mondta Jayne, amikor végül sikerült összezárnia a kapcsot.

- Én meg a kemény mellbimbóidat imádom, szívesen végignyalnék rajtuk... - súgta a szőke nő.

Jayne meglepetten lépett hátra.

- Figyelj, láttalak téged és a jóképű pasidat - folytatta a nő -, és annyira jól néztek ki együtt, hogy teljesen beindultam tőletek. Sajnálom, de muszáj volt ezt elmondanom - ragadta meg Jayne kezét, és a ruhája alá húzta: - Nézd csak meg!

Jayne gondolkodás nélkül húzta végig kezét a nő bugyiján és egyik ujját önkéntelenül alá is dugta. Érezte odalenn a duzzadt kisajkakat és a közülük lüktető nedvességet. A szőke nő ettől mélyen felnyögött.

- Mi lenne, ha a pasiddal hazavinnétek, és kettyintenénk egy jót? Mindent megteszek, amit csak kérsz. Használj ki! - könyörgött a nő, miközben Jayne elhúzta nedves ujját a nő combjai közül.

Jayne érezte, hogy ettől az ő puncija is összehúzódik. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó érzés egy másik nő forró, nedves puncijába nyúlni. A puncilé illata átitatta a levegőt, és Jayne el kellett nyomja vágyát, hogy megkóstolja nedves ujját. Agyában gondolatok és kérdések cikáztak összevissza. Teste reagált ennek a kihívó ribancnak a javaslatára, de vajon engedhet-e neki? Mit szólna ehhez Steve? És mi van, ha ez a szőke nő csak a szereposztó díványra vágyik?

- Mi a neved? - kérdezte Jayne.

- Kim - simított végig a szőkeség a keblén.

- Színésznő vagy, Kim?

- Dehogy, szivi, ez nem játék. Nagyon izgató vagy! - nevetett a szőkeség. - De ha mindenáron tudni akarod, kereskedelemben és marketingben dolgozok.

Jayne közelről végigmérte a nőt. Kétségtelenül köze sem volt a reménybeli sztárocskákhoz, de azért szexi volt. A harmincas éveiben járhatott, szőke hajához kék szem járt. Mély dekoltázsa kerekded melleket és kidolgozott testet mutatott.

Kim odalépett Jayne-hez és bátran végigsimított a nő merev mellbimbóin.

- Ugye te is akarod? - suttogta. - Nagyon jó lesz, úgy foglak kényeztetni, ahogyan erre csak egy nő képes, aztán rávetjük magunkat mindketten a pasira...

Jayne habozott egy kicsit. Nem akart Steve-en osztozkodni, de ő is érezte a puncijában lüktető nedvességet. De valójában akarta ezt az egészet. Kívánta az új élményt, és biztos volt benne, hogy Steve-nek is tetszene az ötlet. Elvégre melyik férfi ne szeretne egyszerre két nővel lenni?

Meghozta döntését:

- Jól van, legyen! - mondta, de feje zúgott a váratlan szenvedélytől. - De ha Steve-et is bevesszük, te nem kefélhetsz vele! Világos?

- Mmmm... Szóval mutassunk neki ezt-azt, aztán téged kényeztetünk? - kérdezte Kim.

- Igen - vágta rá Jayne határozottan, egyre forróbb arccal. Tetszett neki a gondolat, hogy Kim csak a játékszerük lesz. - Most pedig induljunk!

Steve a limuzin sofőrjével beszélgetett. Amikor meglátta a két közeledő nőt, szélesen elmosolyodott, és kinyitotta a limuzin ajtaját.

- Steve, ő Kim. Lerobbant a kocsija, szivárog a motor, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy felajánlottam neki, hogy elvisszük. Remélem, nem baj - mondta Jayne.

- Egyáltalán nem! - válaszolta Steve, és miközben beszálltak a limuzinba, alaposan végigmérte Kimet.

Jayne és Kim a fával burkolt válaszfalnak háttal foglaltak helyet a bőr ülésen. Steve beült velük szembe, és miközben italt ajánlott fel nekik, levette a nyakkendőjét.

- Helyezzétek kényelembe magatokat, hölgyeim! Hosszú út lesz... - mosolygott a férfi, aztán folytatta: - A sofőr említette, hogy hatalmas baleset történt a belvárosban, óriási a dugó.

Kim levette magassarkú cipőjét, és kinyújtóztatta hosszú, formás lábát az ülésen. Lábujjaival finoman Jayne combjához ért. Jayne alig láthatóan megremegett, vett egy mély lélegzetet, és Steve-re nézett.

- Szóval ma volt a premier. Szerinted sikeres lesz a darab? - kérdezte komoly arccal.

Steve elgondolkodva kortyolt egyet az italából. Nehezen tudott elszakadni az előtte ülő nők látványától. Szeme megvillant:

- Hát sosem lehet tudni, az idő majd eldönti - nézett Jayne szemébe. - De elég ígéretes. Jó a cselekmény, remek a helyszín, és a színészek egyszerűen csodásak. - mondta a férfi rekedten.

Jayne lassan végighúzta kezét Kim sima combján. Látta, hogy Steve minden mozdulatát nagyra nyílt szemmel figyeli.

A szexuális feszültség szinte szikrázott a limuzinban. Jayne feljebb húzta Kim ruháját, így láthatóvá váltak a szőkeség fekete bugyiján át domborodó punciajkak. Jayne legyűrte vágyát, hogy rávesse magát a szőkeség nedves ágyékára, csak az ujjait csúsztatta Kim bugyija alá, és egy hirtelen mozdulattal letépte a vékonyka anyagot. Végigsimította Kim nedves ajkacskáit, mire a szőkeség felsóhajtott:

- Jaj, ne kínozz...!

Jayne Steve-re pillantott: a férfi ágyékán ágaskodni kezdett a nadrág. Jayne puncija vadul lüktetett, hüvelykujjaival végigszántott Kim nedves nyílása mentén, és szemérmetlenül feltárta a szőkeség ágyékát Steve-nek, mire a férfi vágyakozva sóhajtott fel. Jayne el se hitte, hogy mibe csöppent, és hogy milyen jól érzi most magát. Átvette fölötte az irányítást a szenvedély. Az is felizgatta, hogy mindez ilyen hatással van Steve-re; ettől még több erőre tett szert, betérdelt Kim combjai közé és határozott mozdulattal széttárta őket, majd végignyalt rajtuk. Kim felnyögött Jayne éhesen mozgó, egyre elevenebb nyelvétől, ami a popsilyukától felcsúszott a punciajkain át a csiklójáig.

- Basszus, ez az! - nyögte izgatottan Kim. - Nyaljad, szopjad!

Jayne folytatta a felfedező körutat, belekóstolt Kim lüktető puncijába. Egy-egy ujját benyomta Kim forró testnyílásaiba, szájával pedig a csiklója fölött körözött finoman. Jayne így szerette a nyalást. Kim egyik oldalról másikra forgatta fejét a bőrülésben, és élvezettel nyögdécselt.

- Nyomd belém az ujjad - könyörgött a nő, és Jayne szájához nyomta az ágyékát. Jayne felnézett Steve-re. A férfi lassan, nyugodtan kortyolt egyet az italából, de közben végig a nőt nézte.

- Ujjazd meg, Jayne - parancsolta a férfi. - Dugd be neki az ujjaidat!

Jayne betolta egy-egy ujját Kim puncijába és fenekébe, és máris érezte, hogy a szőkeség belső izmai rászorulnak. Ki-be mozgatta az ujjait, közben Kim duzzadt csiklóját szopogatta. Steve odatérdelt Jayne mellé, és a fülébe suttogott:

- Ez az, ujjazd meg! Ujjazd szét a kis kurvát!

Jayne vett egy nagy levegőt, száját Kim nedvedző puncijába temette, és könyörtelenül ujjazta. Steve merész szavai teljesen felizgatták, már a saját puncija is kívánta a kényeztetést, s közben Steve tovább csigázta:

- Ujjazd szét jó keményen! Büntesd meg rendesen a kis kurvát!

Jayne megragadta Steve kezét, és a férfi három vastag ujját nyomta be Kim puncijába a sajátjai mellé.

- Ujjazzuk együtt! - nyögte, de saját vágya kezdett úrrá lenni rajta. Kim puncija a két kéz ujjainak hatására rendkívüli módon kitágult. Jayne a hüvelykujjával Kim csiklóját simogatta, Steve viszont Kim fenekébe nyúlt.

- Ez nagyon izgató, ahogy így együtt csináljuk - nyögte Jayne.

Kim már sikoltozott a gyönyörtől. Arca eltorzult, puncija összerándult a nedves ujjak körül, és hevesen elélvezett. Jayne kihúzta ujjait, és Kim elé tartotta őket:

- Nyald le, ribanc! - parancsolta, és saját szájával Steve nedves ujjaira csapott le. Tisztára nyalta Steve ujjait, majd kibújt a ruhájából. Puncija vadul tüzelt, nem bírt már tovább várni. Steve végigsimított a nő kemény mellein, megpörgette nedves ujjaival a mellbimbókat. Jayne-t máris elöntötte az élvezet hulláma.

- Steve - nyögte, miközben a férfi nadrágját bontotta ki -, most már nagyon kell a farkad! El akarok élvezni! Bassz meg, kérlek! Nyársalj fel!

Steve vastag, ágaskodó farkára nyomta a nő fejét. Jayne villámgyorsan, éhesen kapta be a faszt, nyelvével végigsimított a vastag, lüktető vénákon. Steve mélyen felnyögött, keze Jayne selymes hajába csúszott, kőkemény farkát mélyen a nő szájába nyomta.

- Ne! - kiáltotta Kim, és szétszakította Jayne tangáját. - Előbb én akarlak, Jayne! Ki akarom nyalni a pinácskádat, aztán majd utána baszhattok!

Steve hatalmas önuralomról tett tanúbizonyságot: kihúzta farkát Jayne éhes szájából, és miközben levetkőzött, Kimet figyelte, aki Jayne testét simogatta, és a mellét szopogatta.

- Csodás melled van - jelentette ki Kim, és hozzájuk dörzsölte saját melleit. Jayne mélyen felnyögött. A kényeztetéstől a puncija csak még éhesebb lett, és az sem segített, hogy Steve ott verte előtte a farkát.

- Nyaljál ki, te kurva! - parancsolta Jayne, és hátradőlt a bőrülésben, Kim fejét a puncijához húzta. Kim gyakorlottan nyalt bele Jayne sima puncijába, és nyelvével a csiklóján is körözött egy kicsit. Jayne még sosem csinálta nővel, de nagyon jó érzés volt a sima és lágy ajkak érintése. Kim finom szopó mozdulatokkal szívta szájába Jayne csiklóját, amitől Jayne remegve nyögött fel.

- Óóóó iggggennn... - nyögte Jayne, miközben Kim középső ujja a puncijába csúszott, és körözni kezdett. Jayne kinyitotta szemét és Steve-re nézett. A férfi vadul verte a farkát, a makkon már egy kis

előnedv is megjelent, amit Jayne szívesen lenyalt volna onnan.

Hirtelen hűvös, idegen, furcsa érzés árasztotta el a punciját: Kim a gyöngysorát tolta belé. Jayne-nek a lélegzete is elakadt, ahogy puncija rászorult a kemény kis tejszerű gyöngyökre. Jayne remegve élvezte, ahogy Kim a csiklóját nyalja, és egyesével húzza ki puncijából a gyöngyöket. A limuzin éppen begyorsult, Jayne puncija pedig hevesen összerándult a gyöngyök hatására. Belemarkolt a bőrülésbe, és sikoltva élvezett el.

Steve Jayne szájához tolta merev, lüktető farkát. Jayne végignyalt a duzzadó makkon, és végre megkóstolhatta a férfi előnedvét. Az ülésbe tolta Steve-et, és Kimhez fordult:

- Jól dolgoztál, te kis ribanc! Megengedem, hogy te is szopjad!

Steve hanyatt dőlt, Kim és Jayne pedig kétfelől kezdték nyalogatni a farkát. A férfi felnyögött, a nedves nyelvek fel-le táncoltak lüktető vénáin. Jayne éhesen szájába engedte a makkot. Aztán lassan a torkáig süllyesztette, minden centinél szívott rajta egyet. Kim közben a fasz tövét nyalogatta, aztán a kerek herezacskót. Nagyszerűen dolgoztak együtt, úgy kényeztették a férfit, mint két igazi profi. Kim feljebb haladt a dákón, és Jayne a nyelvével áttolta neki Steve makkját. Kim rögtön rázárt és masszívan szopta a faszt, miközben Jayne a férfi golyóit és a közte feszülő bőrredőt nyalogatta ajkai között.

Steve mélyeket nyögve élvezte a két száj kényeztetését. Mindkét nő a saját stílusában nyalta és szopta a farkát, szenvedélyesen érintették lüktető dákójának minden ki területét, kezükkel közben a férfi hasát és fenekét simogatták. Egyre gyorsabban és egyre erősebben dolgoztak a lüktető szerszámon. Szájuk egymás mellé került, mintha megharcolnának a makkért, hiszen mindketten érezni akarták a férfi krémes spermáját. Steve elrántotta előlük farkát, és Jayne testébe markolt:

- Ideje kefélni egy jót! - jelentette ki, és az ölébe ültette a nőt,felnyársalta merev farkával.

Jayne nagyon sóhajtott, ahogy a merev fasz végre forró puncijába érkezett. Belső izmai rászorítottak, és lovagolni kezdett a kőkemény faszon. A férfi Jayne derekába markolt, és keményen, mélyen lovagoltatta magán.

- Ez az! Ez nagyon jóóóó... - nyögte Jayne. A csiklójához nyúlt, aztán a puncijához, közben mélyen Steve szemébe nézett, magába fogadta a férfi farkát, és elmosolyodott. Megfeszítette belső izmait, és érezte, hogy a férfi farka is lüktet benne. Egy kis puncinedve a bimbóira kent, nedves ujjait pedig Steve szájába nyomta.

- Te aztán tudsz kefélni - nyögte Steve, miután megkóstolta a nő nedvét.

- De nem árt egy kis nevelés...

Gyors határozott mozdulattal felemelte a nőt magáról, és az ülésre döntötte. Puncijába nyomta az ujját, és nedveit kicsit feljebb fenekének két félgömbje közé kente.

- Kim, térdelj le, és nyald a pináját - parancsolta. - Én szét fogom kúrni a seggét.

Jayne megremegett a férfi határozott, szenvedélyes, vággyal teli hangjától. Puncija élesen összerándult, Klim nyalni kezdte a csiklóját, és széthúzta Steve-nek Jayne fenekét. Jayne az ülésbe szorult, mindkét lyuka éhesen tátongott a férfi előtt. Váratlanul érte, hogy Steve két ujját a fenekébe nyomta, de azért ösztönösen rátolta magát.

- Ez annyira jó... - nyögte.

- Hát bizony jó... - mondta Steve, és a nő szűk fenéklyukához illesztette lüktető makkját, majd egy határozott mozdulattal beléhatolt.

Jayne arcán a vágy és a szenvedély grimasza jelent meg, mire Steve kefélni kezdte a seggét. A nő szűk feneke rászorult a könyörtelenül mozgó kemény rúdra, és élvezettel tolta rá magát. Kim két ujját Jayne puncijába nyomta, és a gáton keresztül masszírozta Steve farkát.

- Óóóóó... - nyögte Jayne a puncijában és a fenekében érzett mozgás hatására. - Ez csodálatos! - csúsztatta egyik kezét a puncijához és őrült módon dörzsölni kezdte a csiklóját.

- És nagyon izgató - nyögte Steve.

Kim odatolta nyelvét, ahol Steve farka Jayne fenekébe csúszott, és miközben a fasz ki-be mozgott, Kim finoman nyalta a tövét.

- Ez a ribanc a faszomat nyalja, ami a seggedből jön ki! Ez ám a mocskos ribanc, igaz, Jayne?

Steve golyói megfeszültek. A farka vadul megrándult Jayne forró fenekében, úgyhogy jó mélyre lökte, vadul nyársalta fel a lányt. Jayne nyögve élvezte, ahogy Steve emberes spermaadagot enged a fenekébe, és ettől ő is remegve élvezett el. A feneke és a puncija hevesen összerándult, így préselte ki Steve lüktető farkából az utolsó cseppeket is.

Steve magához húzta Jayne-t és gyöngéden megcsókolta.

A limuzin rádióján át ekkor szólalt meg a sofőr:

- Elnézést kérek, uram, a hosszúra nyúlt menetidőért. El se hinné, mi folyik idekinn! - mondta. - De nemsokára Miss Kim lakásához érünk. Tíz perc múlva otthon is lesz.

Jayne még az orgazmus utáni állapotot élvezte, de közben a hallottakat is elemezte. A sofőr "Miss Kim" lakását említette? Steve ismerte a nőt korábbról is?

Kim öltözködött, összekapcsolta nedves gyöngysorát. Amikor az autó megállt, könnyedén kilibbent belőle, és vidáman, mosolyogva integetett nekik. A limuzin tovább indult, Jayne Steve-hez fordult.

- Ezt az egészet megrendezted? - kérdezte a férfitől. - Ez valami csapda volt?

Steve a nő hajába túrt, a szemébe nézett:

- Nem, Jayne - mondta halkan. - Én csak egy kis extráról gondoskodtam, te pedig alaposan kihasználtad a helyzetet. Lehetett volna másképp is, minden rajtad múlt!

Jayne érezte, hogy arca elvörösödik. A férfinak igaza volt. Már régóta érezte, hogy úrinő páncélja alatt egy dekadens szexi ribanc rejtőzik. És erre a férfi hamarabb rájött, mint ő maga!

- Igen, kihasználtam a helyzetet - válaszolta. - És az estének még nincs vége...

*******************************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik utazós, kocsiban szeretkezős történetet is a blogon!

Szexjárat

Sakura x Hinata 1.

Naruto-rajongók figyelmébe!

Írta: SLJ
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2010. december 24.

Heti ajánlat - Utóvalentin

Egy nappal később ugyan, de így is ezt kívánok minden kedves párnak:

Boldogság

Barátnő karácsonyra 11. rész

Előzmény: Barátnő karácsonyra 1. rész
Közvetlen előzmény: Barátnő karácsonyra 10. rész

Írta: lovecraft68
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. november 28.

*******************************************************************

- Ez... ez... - ziháltam a plafont bámulva. - Egyszerűen hihetetlen volt.

Holly még egyszer megcsókolta a csiklómat, majd a combjaimat, mielőtt felegyenesedett és mellém helyezkedett az ágyra. Körém fonta a karjait és megcsókolt. Nyelve a számba siklott és miközben elégedetten morogva simogattam enyémmel, ágyékunk is egymáshoz simult. Én is átöleltem őt és szorosan magamhoz öleltem, élvezve csókját.

Holly félrebillentette a fejét és nyakam hajlatába temette arcát, majd felsóhajtott.

- Annyira jó veled, Heather!

- Akárcsak veled – mosolyodtam el. - Ez a legjobb karácsonyi ajándék a világon.

- Úgy gondolod? - csókolta meg a nyakamat, majd felkönyökölt és lepillantott rám. A hasamra simított a kezét és tekintete végigvándorolt testemen. - Gyönyörű vagy.

- Akárcsak te – mosolyogtam rá. - El se hiszem, hogy ez megtörtént. El se hiszem, hogy megtettük.

- Tetszett?

- Nem látszik? - nevettem fel. - Ha még ennél is hangosabb lettem volna, a szomszédok kihívják a rendőrséget. Még szerencse, hogy az őseim nem jöttek haza közben.

- Ha haza jöttek volna, arról már tudnánk – nevetett fel, majd arca hirtelen szokatlanul komoly kifejezésre váltott. - De tényleg tetszett? Úgy értem... velem.

- Hát persze – tettem a kezem az övére. - El se tudnám képzelni, hogy bárki más különlegesebbé tehette volna – mosolyodtam el. - Nem mintha a romantikára, vagy ilyesmire gondolnék, de, a fenébe is, sosem élveztem még ekkorát!

- Gyengéd is tudok lenni, ha azt szeretnéd – mosolygott rám szégyenlősen. - Olyan leszek, amilyet csak szeretnél.

- Ezt... ezt hogy érted?

- Emlékszel, hogy azt mondtam, három ajándékom van neked?

- Aha. A második pedig igazán különleges volt – hajoltam előre és gyengéden megcsókoltam mellbimbóját.

Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mennyire természetes és kellemes érzés volt megcsókolni egy másik nő mellét.

- Nos, szeretném odaadni a harmadik ajándékot is. És remélem, az még annál is jobban fog tetszeni neked.

- Most? Nem is tudom. Már eléggé elfáradtam – kacagtam fel. - Nem mintha nem vágynék rá nagyon, de aludhatnánk előbb egyet?

- Most nem ilyesmiről van szó... Vagy legalábbis egyelőre nem – sütötte le a szemét és vett egy mély levegőt. - Heather, én haza költözöm a következő félév után.

- Tényleg? - villant tekintetem az arcára, teljesen elfeledkezve gyönyörű testéről. - De miért? Mindig is szerettél volna egy másik államban tanulni és azt mondtad, szeretsz is ott.

- Így is van. De ott... Nézd, anyukámnak is nagy segítség lenne. Így is ki tudom segíteni a számlákkal, de ha a közelben járnék iskolába, otthon is besegíthetnék.

- És őt nem zavarja? Szerintem ő is azt szeretné, hogy boldog legyél.

- Nincs semmi kifogása ellene, mert van rá egy másik okom is... Nos... valami, ami miatt talán még inkább haza szeretnék jönni.

- És mi lenne az?

- Te – szorította meg gyengéden a kezemet. - Heather, be kell vallanom neked valamit.

- Micsodát?

- Én... amikor először beszéltél nekem arról, hogy a lányok érdekelnek az... az megváltoztatta, ahogy rád néztem azelőtt. Tudod, én mindig is lányokkal randiztam, te pedig a fiúkra buktál, szóval sosem lehetett köztünk más, mint barátság. Mi más lehetett volna? De még így is néha eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer megváltozik a véleményed és lehet esélyem.

- Esélyed? - támaszkodtam fel én is és a szemébe néztem.

- Igen. Szóval amikor elmondtad én... én... tényleg elkezdtem reménykedni. Valahányszor rákérdeztem, megtört-e már a jég és rámozdultál-e már valakire, csak azért rimánkodtam magamban, hogy nemleges legyen a válasz. Amikor itt töltöttem a nyár egy részét és itt aludtam, nem is járt más a fejemben, csak hogy azt csináljuk... nos, amit most is.

- És a mai nap miért volt más?

- Már épp eleget vártam. És elvégre karácsony van, nekem pedig eszembe jutott ez a bugyuta ajándék-ötlet apropóként, hogy megpróbáljam. Na meg aztán... annyira közel kerültél Julie-hoz, hogy tudtam, mindent elveszthetek, ha nem lépek mihamarabb. Én akartam lenni az, akivel végre megtörik a jég.

- Én pedig örülök, hogy te lettél az – szorítottam meg a kezét. - Igazad volt... Barátok vagyunk és ismerjük egymást. Csak veled tudtam annyira elengedni magam, hogy élvezzem a helyzetet.

- Örülök, hogy így gondolod. De... - görcsösen megszorította kezemet -, én abban reménykedtem, hogy ezek után majd még többet akarsz.

- Nem hiszem, hogy ennek lenne bármilyen akadálya is – nevettem.

- Én komolyan gondolom – mondta halkan. - Nem csak egy órát szeretnék most, vagy máskor a héten. Én... azt szeretném, ha... mindig velem lennél.

- Te most... - nyeltem egyet idegesen. - Azt akarod mondani, hogy azt szeretnéd, ha... mindig együtt lennénk?

- Valahogy úgy – kuncogott idegesen. - Szóval ilyen aggódni valami miatt. Talán egyszerűbb, ha kimondom, hogy azt szeretném, ha a barátnőm lennél – nézett rám várakozóan. - Na, mit szólsz? Szerinted boldoggá tudnálak tenni?

- Szerintem nagyon cuki vagy, amikor zavarban vagy – nevettem fel.

- Cuki? - mosolyodott el. - Az te vagy. Én meg... tudod. Szexi.

- Az is vagy.

- Na és... ööö... gondoltam, nehéz lenne, ha nem lennék az államban, de ha haza költözök...

Egy pillanatig hallgattam és gondolkoztam. Már azelőtt is rengeteget gondoltam rá, hogy milyen gyönyörű és rosszul éreztem magam, amiért ennyire vonzónak látom. Most viszont itt volt mellettem meztelenül.

Évekig hazudtunk magunknak, amíg tartottuk a távolságot és csak feküdtünk itt és beszélgettünk, amíg el nem aludtunk, vagy magazinokat olvastunk meg filmet néztünk. De most itt volt a lehetőség. Itt voltunk meztelenül és kielégülten, egymás nedveinek szagával a testünkön. Ami pedig még jobb, azt mondta, hogy hamarosan többet láthatom őt.

Ránéztem a legjobb barátomra, aki ideges kifejezéssel az arcán várta a válaszomat. Az utóbbi pár hónap megtanította, milyen félni a visszautasítástól és, az igazat megvallva, meglepetésként ért, hogy így érez irántam, de kellemes meglepetésként. Mindig is rengeteget jelentettünk egymásnak, de most...

- Heather! - szakította félbe a gondolataimat. - Én szeretlek téged. Nem kell, hogy te is ezt mondd, de nekem muszáj volt kimondanom. Csak... szerettem volna, hogy tudd. Én nem szeretnélek...

Megragadtam az arcát és egy csókkal belé folytottam a szót.

- Én is szeretlek téged, Holly.

- Tényleg? Úgy értem, nem csak...

- Nem – ráztam meg a fejemet. - Eddig is mindig az járt a fejemben, mennyi mindent jelenthetnénk egymásnak. De most már tényleg mindent jelenthetünk.

- Az csodás lenne – fonta körém a karjait és hosszan megcsókolt. - De szeretnék kérni tőled egy dolgot.

- Micsodát? - kérdeztem, élvezve ölelését, és azon gondolkodtam, milyen jó lenne minden este így elaludni és a karjaiban ébredni és...

- Én nem szeretnék a mocskos kis titkod lenni – rántott vissza a valóságba. Szeretném, ha elmondanád a szüleidnek. Nem a következő napokban. Várhatsz karácsony utánig is és... én ott leszek veled és fogom a kezed, ha arra van szükséged.

A szüleim... a fenébe is! Micsoda meglepetés lenne nekik! De Holly-nak igaza volt. És most, hogy megtettem a lépést, el kell mondanom nekik is.

- Oké. És ha szeretnéd, anyukádnak is elmondhatjuk együtt.

- Anya tudja. Már egy jó ideje tudja, hogy érzek irántad. Az igazat megvallva, ő mondta, hogy ideje már tennem valamit és bevallanom neked az igazságot, mielőtt túl kés
ő lenne.

- Tényleg?

Holly lassan bólintott.

- És nagyon fog örülni, hogy úgy döntöttél, velem akarsz lenni. Már eddig is úgy szeretett, mint a saját lányát.

- Akárcsak az én szüleim téged. De a te anyukád legalább tudja...

- Mondtam, várhatunk, ameddig jónak látod. Ha úgy szeretnéd, visszajövök...

- Nem – ráztam meg a fejem és szorosan hozzá bújtam. - Holnap reggel elmondjuk nekik.

- Nem lenne jobb várni karácsony utánig? - ölelt át.

- A-a. Azelőtt ezt tettem volna. Aggódtam volna, hogy mi lesz.

- Azelőtt? - csókolta meg a nyakamat, amitől borzongás futott végig a gerincem mentén. - És most mi lesz?

- Most el akarom mondani a szüleimnek, hogy mit kaptunk egymástól karácsonyra.

- El akarod mondani, hogy egy pornófilmet adtál nekem, én meg egy szexi pizsamát neked? - kuncogott.

- Dehogyis, te lökött! - csókoltam meg az arcát. - Azt akarom elmondani nekik, hogy egymásnak adtuk a szívünket.

- Ez olyan gyönyörű! - sóhajtott Holly. - Nagyon tetszik. Szerinted nem lesz baj vele?

- Nos, egy dolog biztos – csúsztattam kezem a mellére és gyengéden megszorítottam. - Biztos vagyok benne, hogy apukám nem erre gondolt, amikor azt mondta, hogy a barátnőmet kapom karácsonyra.

Vége

********************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik történetet is arról, hogy próbálja egy lány elnyerni a másik szívét!

Scarlett kihívása