Színház az egész éjszaka 4. rész

Előzmény: Színház az egész éjszaka 1. rész
Közvetlen előzmény: Színház az egész éjszaka 3. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Petra és Béci nevetgélve fogadtak bennünket, az asztalra helyezett tálcán gőzölgött a virsli, a fekete lány a száját törölgette.

– Jól esett? – érdeklődtem ártatlanul.

– Ja, a virsli? – néztek össze újdonsült ismerőseink. – Azt még nem tudjuk, de a pincércsajt majdnem sikerült zavarba hozni.

– Csak majdnem?

Béci feltűnés nélkül visszagombolta a nadrágját:

– Nehéz lenne neki újat mutatni, de nem fordult el, amikor meglátta, hogy Petra már a majonézt majszolja. – Idétlenül röhögött.

A fekete lány elhúzta a száját:

– Nem kopogott, de mindegy. Jó étvágyat!

Ahogy mohón beleharapott egy virslibe, elképzeltem az ajkai között egy másikat, vastagabbat, hosszabbat, keményebbet... az enyémet. Béci ugyanilyen szemekkel méregette Anitát.

– Fiúk, ti nem esztek? – billentett ki Petra a bambulásból.

A kopasz két ujjal felemelt és meglóbált egy szál virslit:

– Azért kicsi és azért puha, hogy ne fájjon!

Ha eddig akadt is némi óvatos, visszahúzódó feszültség köztünk, mint újdonsült ismerősök között, ezzel a megjegyzéssel szertefoszlott.

– Ne mentegetőzz! – nevetett Petra felszabadultan, és a nem virslit markoló kezével megérintette Béci nadrágját.

– Nem lehetett volna főtt kolbászt kérni? Az méretesebb... – csatlakozott Anita is a hangulathoz.

– Ha megmutatod, hogy dugod fel magadnak, hozatok! – csapkodta az asztalt a kopasz, és Petra kezét ráigazította a kidudorodó nadrágjára.

– Mit akarsz? – kérdezte a lány, pedig elég egyértelmű volt a képlet, még 2,5 méterről is.

– Addig még itt is találtok használható kolbászt, felesleges rendelni – mondtam, és már nem bírtuk abbahagyni a féktelen nevetést.

– Találok... – Anita, ahogy Petrától elleste, nadrágon keresztül megfogta a farkamat. Jólesett a figyelmesség, de el tudtam volna képzelni a másik lány kezét is.

– Virsli után egy kolbász-repetát? – néztem a kihívóan csillogó, kék szemekbe.

– Majonézzel, azt úgyis csak Petra kapott. Kivételeznek vele.

– Szereted? – fordultam a fekete lányhoz, aki minket figyelt, miközben a Béci nadrágjába csomagolt dudort markolászta.

Látványosan nyelt egy nagyot.

– Én nagyon! – válaszolt Petra helyett Anita. - Ínyenc vagyok.

– Erről igazolást tudnék kiállítani – néztem végig a lányokon. – Ez egy jó kis csapat. Ki kér majonézt? Nekem van egy egész tubussal.

– Csak... haha.. ki kell.. haha... keverni… kiverni?

– Én egy gourmand vagyok – húzta ki magát Béci is. – Állok rendelkezésetekre! – Büszkén kidüllesztette a pocakját, ám arra közben ügyelt azért, hogy lássa a fekete lány kezét becsúszni a nadrágjába.

És így tovább… Annyi mindent beszéltünk közben, aminek egy cseppnyi értelme sem volt, mintha a szavak képesek lennének eltakarni a tetteinket. És nevettünk mindenen – mint a nyilvános felvétel közönsége –, ha volt min, ha nem. A zavar már rég elmúlt, és mivel mindkét pár ugyanazt csinálta, lapos pillantások nélkül figyelhettük egymást.

Petrának az intenzív kézmozgástól bimbóig kibuggyant a melle, és másodpercek kérdése volt csak, hogy teljes valójukban előkerüljenek a feszes halmok. A fészkelődéstől alul meg csípőig felhúzódott a ruha, de nem igazította meg, ezért hálásan néztem a szemébe. Lassan szétnyílt a lába, és új célpontot találtam a nézelődéshez: bugyiján egy tekintélyes nedvességfolt díszelgett.

Anita belekezdett egy hosszú történetbe különféle barátnők popó-szexes kalandjairól.

Most kellene felvetni egy csajcserét – gondoltam – mielőtt mindkettőnk feszültségét a saját barátnője oldja fel. Miért nem jut ez Bécinek is eszébe? Milyen ügyesen tudta javasolni a színház előtt! A lányok biztosan benne lennének, azaz… Anitát láttam leggyengébb láncszemnek, hiszen nem sejti, hogy mi, Petrával már akkor itt tartózkodtunk a szomszédos szoba nyitott ajtajában, amikor ő még izgult, hogy be ne toppanjunk idő előtt, amíg Béci hátulról meg nem keféli. S ha azt hiszi, hogy nem tudom, akkor fel fog háborodni a cserebere ötletén! Abban sem voltam biztos, hogy Béciben mekkora a főnöki birtoklási vágy, azaz átengedné-e nekem Petrát, emezért a lányért cserében. Lehet, hogy jól járna, és három rést birtokolhatna, annyit mesélt már a popószexről…

Amikor Anita – miközben a vége felé járt az erotikus históriának – egy merész mozdulattal elővette a farkam, és felismertem Petra szemében ugyanezt a tervet – sajnos Béci falloszával kapcsolatban –, és tudtam, hogy a következő percben elém fog térdelni… Megkockáztattam a kérdést:

– Lenne kedvetek cserélni?

Rögtön megbántam.

Megdermedt a levegő, lebénultak a kezek.

Valamit félreértettek? Három döbbent szempár meredt rám, némelyik kitágulva, másik összehúzódva. Mintha legalábbis azt javasoltam volna, hogy tanuljunk meg gyorsan 25-25 szót kínaiul.

– Na jó! – szólaltam meg a fagyos csendben. – Felejtsétek el!

Ettől még Petra keze nem indult meg újra Béci gatyájában – amit nem annyira bántam, de – Anitáé sem az én gatyámon kívül árválkodó farkamon. Úgy tűnt, hogy lemondhatok arról az elém-térdelésről, amit az előbb elképzeltem, és már inkább nem is cserélném ki a csajokat, csak valaki folytassa, amit elkezdett.

Anita vállára tettem a karom, és magamhoz húztam úgy, ahogy szereti. Szinte ellökött magától, és sértődötten kimenekítette a kezét az aurámból is. Durcásan begubózott.

– Csak egy ötlet volt – magyarázkodtam –, hogy jobban megismerjük egymást... – Magamban dúltam-fúltam ezen a színjátékon, hiszen a lányok néhány perce még készségesen bedőltek Bécinek is, nekem is. Most mi a bajuk azzal, ha a másik farkat kellene megfogni, nem a megszokottat? Petra úgy tartotta a punciját a szobaajtóban, hogy még az ajtót se csuktuk be, és nem törődött semmivel, nekem kellett figyelnem, hogy jön-e valaki. Utána meg Anita a zuhany alatt, elöl a falat támasztotta, hátrafelé meg annyira követelőzően nyomta és rázta a fenekét... Fergeteges volt! És most?

Bámultak rám vádlón és szótlanul. Bántottam én valakit? Anita sem sokat kérethette magát, és belement egy gyors kefélésbe Bécivel, most meg nem akarja húzogatni a farkát? Felválthatná Petrát.

– Kitalálok valami újat, addig folytassuk! – kísérletezgettem. – Hogy is volt azzal a popószexszel? – biztattam Anitát, mert mintha nem fejezte volna be a meséjét, vagy mindegy is, inkább beszélgessünk mindenféléről, csak ne engem tartsanak hangulatrontónak.

A fekete lányon úgy láttam, hajlana a folytatásra, keze mozgolódni kezdett a kopasz koma farkán.

Lassan Anita is visszabillent természetellenes, kifacsarodott, távolságtartó testtartásából, és éreztem már egy hajszálnyi reményt. Nem vitte túlzásba az enyhülést, és tartottam tőle, hogy nem tér vissza a féktelen hangulat.

– Van nálatok pohár? – biccentett Petra feje a szomszédos szoba felé, és fekete szeme cinkosan villant felém.

Anita körül remegő feszültségből megéreztem a készülődő, ingerült választ: Pohár itt is van, de nem használja senki. Megelőztem:

– Hozzak neked?

– Megköszönném, mert nem tiszták – felelte Petra.

Ki érti a női logikát? Át szeretne küldeni pohárért, és valamit a többiekkel megbeszélni a  távollétemben?

Felálltam, begomboltam a nadrágomat, és kelletlenül, az események zűrzavarán gondolkozva elindultam. Azt hiszi a fekete lány, hogy nélkülem könnyebben ráveszi Bécit és Anitát a cserére? No, egy próbát, néhány méternyi sétát és két poharat megér a dolog!

– Én is jövök! – szólt utánam váratlanul, alig értem a kilincshez. Petra kihúzta a kezét kopasz főnöke gatyájából, és mosolyogva indult velem.

Az ajtókat be sem csuktuk, de tapasztalatból tudtam, hogy ezt nála semmit sem jelent... És tényleg! Szinte már a folyosón lefejtette magáról a kusza kis ruhát, az ajtóban kilépett a bugyijából, s lerúgta a cipőjét.

Ki érti a női lelket? Az előbb még fel volt háborodva a javaslatomon, hogy ne Béci farkát szorongassa, hanem az enyémet, most meg... ráhuppant az ágyra.

Nem tudtam felmérni, meddig tarthat ez a hirtelen jött változás – esetleg pár perc múlva visszatérünk-e a fagyos hangulathoz –, ezért tempósan vetkőztem. Mire meggondolná magát, megdugom!

Felülve az ágy szélén, ajkait nyalogatva várta bevetésre kész falloszomat.

– Mi lesz, ha utánunk jönnek? – kérdeztem bátortalanul, és a tárva-nyitva hagyott ajtóra pislogtam,

Petra a fenekemnél fogva magához húzott:

– Á, ők is kefélnek!

Vége

******************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik színházas történetet is a blogon!

Színház után