Meddig mennél el? I. rész 2. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

A következő pár hónapban belerázódtam a munkába. Susannel sorban főztük az egzotikus ételeket a netről letöltött receptekből, majd borozgattunk a teraszon. Minden péntek vagy szombat estét a West Enden töltöttünk, szombatonként pedig kitakarítottunk és levittük a szennyest a mosodába a pincébe, majd lehuppantunk a kanapéra élvezni a kedvenc sorozatunkat. Minden kedd és csütörtök este két-két órát töltöttünk az épület edzőtermében. Egyesek számára talán unalmasnak tűnt volna ez a rutin két a korai húszas éveiben járó fiatal nőnek, de mi pont így éreztük jól magunkat.

Egy meleg májusi péntek este épp a teraszon boroztunk, amikor Susan hirtelen felhördült.

Követtem a tekintetét az utca túloldala felé és én is azonnal ledermedtem. A szemközti házban, egy emelettel alattunk egy meztelen férfi ácsorgott az erkélyen. Abban az épületben mindenhol padlóig érő teraszablakok voltak. A többségük el volt függönyözve, az övé viszont fedetlenül állt, így a lakásból kifelé áradó fény zavartalanul világította meg alakját. Emellett a mi erkélyünkkel ellentétben, amit derékmagasságig érő palánkfal vett körül, az övén csak vas korlát volt, így szabadon rá lehetett látni minden apró részletre. Azt pedig el kellett ismerni, hogy én ezt a legkevésbé se bántam.

Egy pillanatra megdermedtem, amikor arra gondoltam, bármelyik pillanatban felnézhet és megpillanthatja, hogy őt bámuljuk, ő azonban, úgy tűnt, teljesen magába feledkezett. Csak állt ott a korlátnak támaszkodva és az italát kortyolgatta. Mi pedig csak bámultuk őt, miközben persze egy kicsit hátrébb húzódtunk, a lehető legjobban elbújva szem elől.

Egyikünk se volt már szűz. Susan a maga három korábbi partnerével beelőzte az én kettőmet, azonban egyikünk se látott még ilyesmit korábban. A fickónak hatalmas szerszáma volt. Még petyhüdt állapotban is nagyobb volt, mint amit el tudtam volna képzelni.

Az egyetlen szó, amit Susannel ki tudtunk nyögni, csak annyi volt: - Te szent ég!

Pár perccel később a férfi megfordult és besétált a lakásába, az elfüggönyözetlen ablakokon keresztül azonban így is tisztán láttuk őt, ahogy fel-le sétál a szobában telefonnal a kezében, haralmas farka pedig ide-oda himbálódzik.

- Elhiszed, hogy ez tényleg igazi? - suttogta Susan.

- Tudom is én – nevettem fel. - Menj, és nézd meg közelebbről, ha érdekel!

- Eszemben sincs – nyögött fel. - Bolond lennék azt a monstrumot a puncim közelébe engedni.

Zavartan felnevettem. Sosem hallottam még olyasmit Susan szájából, mint hogy „punci”. Sosem beszéltünk különösebben a szexről. Amikor pedig mégis, mindketten igyekeztünk a lehető legtávolságtartóbban fogalmazni.

Végül a fények kialudtak a fickó lakásában és a show véget ért. Mi is lassan a szobánk felé indultunk, Susan azonban még kuncogva megjegyezte: - Jó szórakozást éjszakára! Nekem biztosan az lesz.

Pontosan tudtam, mire céloz. A gondolatra pedig, hogy valószínűleg ugyanazt fogjuk csinálni a magunk ágyában, azonnal elpirultam.

***

Másnap reggeli közben Susan a legnagyobb meglepetésemre bevezetés nélkül rákérdezett: - Na, hogy telt az éjszakád?

Csak bámultam rá, miközben az agyam vadul azon zakatolt, hogy mit is mondhatnék.

- Hogy őszinte legyek, hónapok óta nem éltem már át ekkora orgazmust.

Ahogy visszagondoltam az éjszakára, elmerengve összepréseltem az ajkaimat, majd egyre szélesebben elmosolyodtam.

Susan felnevetett.

- Szóval neked is ennyire jó volt, he?

- Ha te mondod – vontam vállat. Még mindig nehezen hittem el, hogy ilyesmiről beszélgetünk kávézás közben, olyan természetességgel, mintha csak egy hétköznapi film történetét boncolgatnánk, amit mindketten láttunk.

- Láttál már valaha is valakit ekkora szerszámmal?

- Még mindig nehezen hiszem el, hogy igazi lett volna – válaszoltam.

Ő megvonta a vállát, majd végül témát váltott.

- Ki kéne találnunk, hogy mit együnk a héten, mielőtt elmegyek vásárolni. Van valami kívánságod?

A következő két órát receptek böngészésével töltöttük és listát készítettünk a hozzávalókról.

- A zöldséges után elmennék kicsit kocsikázni. Van kedved velem tartani?

- Kocsikázni? Hova?

Titokzatosan felvonta a szemöldökét és csintalanul elmosolyodott.

- Meglepetés.

- Oké. Legyen! - vontam vállat.

***

Gyönyörű verőfényes nap volt, úgyhogy lenyitottuk Susan kocsijának tetejét. Mindketten trikót és sortot viseltünk és süttettük magunkat a napon menet közben.

Kissé kényelmetlen volt ilyen szerelésben vásárolgatni, még ha amúgy az esti korzózáshoz tökéletesen meg is felelt volna. A családanyákkal tömött sarki boltban viszont egészen más volt a helyzet.

Amikor utána Susan felhajtott az autópályára és beletaposott a gázba, elképzelni se tudtam, merrefelé tarthatunk. Még mindig nem szólt egy szót sem róla, úgyhogy csak hátra főltem és élveztem, ahogy a menetszél simogatja az arcomat és hosszú, barna hajamat.

Mindketten felnevettünk a kamionosok kihívó dudálásain, miközben elhajtottak mellettünk.

- Bizonyára bőszen üzengetnek egymásnak a rádiójukon, hogy „figyeljétek azt a két csinibabát a kék kabrióban!” - nevetett Susan.

Amikor húsz perc múlva lehajtott egy bevásárló központhoz, már egyértelmű volt, hova tartunk. Csak azt nem tudtam elképzelni, miért.

Percekig sétálgattunk a hatalmas plüss állatok tömkelege között. Még a helyi akváriumra is vetettünk néhány pillantást. Abban azonban biztos voltam, hogy nem azért kocsikáztunk idáig, hogy plüss figurákat meg halakat nézegessünk.

Aztán Susan egyszer csak megfogta a kezemet és határozottan a vadászrészleg felé vezetett, mint aki pontosan tudja, mit akar.

***

Aznap este ismét vidáman sétálgattunk a West Enden. Mindkettőnknek ahhoz támadt kedve, hogy ma este valami egészen újat készítsünk vacsorára.

Miközben ő a ráktállal foglalatoskodott, én elsimítottam a fehér abroszt az asztalon és gyertyákat gyújtottam. Amikor elkészült az étel, minden egyéb fényt leoltottunk és kellemes csendben élveztük a vacsorát.

Amikor végeztünk és elpakoltunk mindent a mosogatógépbe, még mindig eléggé korán volt, úgyhogy én engedtem magamnak vizet a hatalmas kádunkba és egy pohár bor kíséretében kényelmesen elhelyezkedtem a habok között.

A kellemes melegségben lehunyt szemmel végiggondoltam a helyzetemet. Mintha csak megütöttem volna a főnyereményt a lottón. Volt egy nagyszerű munkám, remek munkatársaim, akik mindig segítettek beletanulni az új pozíciómba. Volt egy csodálatos lakásom és a legtökéletesebb lakótárs, akit csak el tudtam képzelni magamnak.

Bár csak egy fürdő volt a lakásban, ez egyáltalán nem zavart minket Susannel, lévén sose voltak szégyenlősek meztelenül, vagy legalábbis rendkívül alulöltözötten mutatkozni egymás előtt. Egyáltalán nem volt szokatlan, hogy egyikünk a zuhany alatt legyen, miközben a másik a kádban ejtőzik. Még azzal se terheltük magunkat, hogy becsukjuk az ajtót.

Amikor azonban megpillantottam a vigyorgó Susant az ajtófélfának támaszkodva, felvontam a szemöldökömet: - Mi az?

- Megint itt van a fickó – suttogta, mintha a szavai odáig elhallatszhatnának. - Siess! A teraszon várlak.

- Most is meztelen?

- Aha – válaszolta, azzal rögtön el is fordult és huncut nevetés közepette elsietett.

Kikászálódtam a kádból és gyorsan megszárítkoztam, majd magamra húztam egy bugyit és köntöst, mielőtt a konyha felé indultam volna. Újratöltöttem a poharamat anélkül, hogy felkapcsoltam volna a villanyt. Gondoltam, hogy Susan azért kapcsolta le, nehogy az árnyékok eláruljanak minket az erkélyen.

Halkan kinyitottam az ajtót és kiléptem barátnőm mellé. Alig bírtam megállni, hogy fel ne nevessek, amikor megpillantottam Susan kezében a bevásárlóközpontbeli szerzeményét, egy méretes vadásztávcsövet. Lehuppantam az odakint felállított székek egyikébe, úgy helyezkedve, hogy épp csak a palánk fölött kikukucskálva élvezhessem a látványt.

A fickó a nappalijában állt és most is telefonált. Féloldalasan állt hozzánk képest, úgyhogy tökéletes belátásunk volt méretes puttonyára. Úgy egy perc múlva Susan átnyújtotta nekem a távcsövet, én pedig mohón irányítottam azt a célpontra. Hangosan felnyögtem, ahogy a könnyen kézbe illő apró alkalmatosság meglepő élességgel karnyújtásnyi közelségbe hozta a szomszéd épület történéseit. Még az alácsüngő férfiasság dagadó ereit is könnyen ki tudtam venni az őket körülölelő golyók kíséretében.

Amikor Susan visszavette a távcsövet, én pedig ismét csak szabad szemmel fürkészhettem a látványt, két dolog vált nyilvánvalóvá számomra. Először is, a fickó egyértelműen nagyon büszke arra, amije van, másodszor pedig pontosan tudja, vagy legalábbis reméli, hogy közönsége is akad.

Ekkor döbbentem rá, hogy talán csak bolondot csinálunk magunkból a rejtőzködésünkkel. Ha tudna rólunk, talán csak még pazarabb show-t mutatna be nekünk. De ennek ellenére se repestem a gondolattól, hogy észrevegyen minket és onnantól már könnyedén kiszámolhassa, hányadik emeleten és melyik lakásban lakhatunk. Nem. Az már túl sok lenne. Egyikünk se akarta, hogy egyszer csak bekopogtasson az ajtónkon.

Ismét átvettem a távcsövet Susantől és a szememhez emeltem. Ezúttal azonban nem csak távoli szomszédunk lábai között hordott készletét vizsgáltam meg. Mindent egybevéve is meglehetősen megnyerő és jóképű fickó volt kockás hassal, dagadó izmokkal és ízlésesen szőrös testtel. A látvány alapján korai harmincasnak néztem.

Némi figyelmet fordítottam a lakására is. Hasonlóan megnyerő volt, mint a mienk, ízléses bútorokkal és elrendezéssel. A mienkhez hasonlóan az övé is egybenyitott volt, így könnyedén beláttam mindent az étkezőjétől kezdve a konyháján keresztül. Az asztalon váza pihent, a konyhapulton pedig cukorkákkal teli edény.

A hálószobája is takaros volt. Méretes franciaágy western-mintás ágytakaróval és számtalan díszpárnával. Azon merengtem, vajon ő ilyen pedáns, vagy bejárónőt tart.

Épp akkor kellett visszaadnom a távcsövet Susannek, amikor ismeretlen ismerősünk kilépett a teraszra. Megint a korlátra könyökölt és belekortyolt az italába. Szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a tény, hogy bárki megláthatja. Egyszer se nézett fel, de le vagy oldalra sem. Talán így bátorította esetleges kukkolóit, hogy nyugodtan élvezzék a látványt.

- Azt hiszem, a West End ma kénytelen lesz nélkülözni minket – súgtam oda kuncogva barátnőmnek.

- Azt meghiszem – válaszolta anélkül, hogy elvette volna a távcsövet a szemétől.

Úgy egy óra tert el, amíg Mr. Dákó, ahogy magunk között neveztük őt, úgy döntött, hogy visszatér a lakásába, majd még egy óra, amíg a lámpákat is lekapcsolta, kivéve a hálószobában világítót, ami csak azután sötétült el, hogy leskelődésünk tárgya kényelmesen elhelyezkedett a takarója alatt.

***

- A fenébe a borral! - horkantott fel Susan. - Egy ilyen műsor után nekem valami erősebb kell.

- Én is odaadnám most a fél karomat egy Screwdriver-ért¹ - kacagtam fel. - Egy igazán keményért.

Miközben összeütöttük az italainkat, Susan még hozzátette: - Ha már keményről beszélünk, el tudod képzelni, milyen lehet, amikor a fickó megmerevedik?

Beleborzongtam a gondolatba.

- Még csak elképzelésem sincs.

Miután letelepedtünk a nappaliban, Susan kimondta az én gondolatomat is: - A fenébe is! Még ha mindig „csak” ekkora is, nincs az a nő, aki képes lenne ezt elviselni magában.

- Vagy háromszor akkora lehet, mint a legnagyobb játékszer, amit valaha használtam – kontráztam gondolkodás nélkül, majd elpirultam, amint ráébredtem, épp most mondtam el a lakótársamnak, hogy már használtam vibrátort.

Susan azonban csak felnevetett.

- Én is azt hittem eddig, hogy az én dildóm nagy. De az övét még csak meg se közelíti.

- El se hiszem, hogy a szexuális segédeszközeink méretéről beszélgetünk – mondtam ki végül pironkodva.

- Ó! Nyugi már! - horkantott. - Mégis ki ne használna ilyeneket? Egyébként is, jól végzik a dolgukat és kevésbé erőszakosak, mint a legtöbb férfi.

Igaza volt. Az életem pont tökéletes volt anélkül, hogy egy férfi felforgathatná. Bár mindketten kaptunk bőven ajánlatokat, különösen a West Enden való sétáink során.

- Ezzel egyet tudok érteni – bólintottam.

Amikor végeztünk az italainkkal és elkezdtünk készülődni az ágyba bújáshoz, Susan még vidáman hozzátette: - Talán jobb, ha ma éjjel oda se figyelsz a szobám felől érkező hangokra.

- Olyan vagy! - kacagtam fel.

- Úgy beszélsz, mintha nem tudnád már most, hogy holnap reggel neked is új elemeket kell majd szerezned a játékszeredbe.

- Oké. Ott a pont.

És Susannek ismét igaza volt. Amint lehunytam a szememet, egyből megjelent előttem Mr. Dákó hatalmas szerszáma. Szinte gondolkodás nélkül simogatni és markolászni kezdtem a melleimet, majd, nem sokkal később, már a mellbimbóimat morzsolgattam ujjaim között.

Perceken belül menthetetlenül felizgultam és muszáj volt könnyítenem magamon. Letoltam a butyimat és a csiklómat kezdtem izgatni. Hamarosan a műbroki is előkerült az éjjeliszekrényemből. Onnantól pedig már csak pillanatok kérdése volt, hogy feljussak a csúcsra. Egyáltalán nem érdekelt, milyen zajt csapok. Szabadon, hangosan felnyögtem, amikor elért a gyönyör.

Folytatása következik!

1Sccrewdriver: Narancsléből és vodkából készülő koktél. A szó eredetileg csavarhúzót jelent.