Tízemeletes ház 6. rész - Kell nekem albérlet?

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 5. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

A második emeleten a lakás ajtaja nem volt bezárva, de kissé nehezen, váll-rásegítéssel nyílott.

– Nincs itt senki – mondta a lány, vonakodásomat látva, fennhangon.

Eszembe sem jutott volna gyanakodni, ha nincs ez a feltűnő hangerő, így azonban az udvariasság mellé nagyadag óvatosság is társult. Zavart az egyetlen csukott ajtó, ezért a bejárat közelében maradtam. Nem volt feltűnő a visszafogottságom, mert az egész lakás sem volt valami óriási. Az elhanyagoltság és a koszi viszont faltól-falig ért.

A csaj otthonosan letelepedett a főbútornak számító heverőre, és onnan mosolygott fel rám:

– Ugye, tetszik? Mennyit érne meg neked?

Fogalmam sem volt az albérleti tarifákról, és különben sem akartam kibérelni, ezért egy nevetségesen alacsony összegen törtem a fejem, aztán azt se mondtam ki, mert még véletlenül elfogadná:

– Nem is tudom, majd még meggondolom.

– Oké, de ne gondolkozz sokat, mert valaki beelőz! – Elsimította a homlokába hulló hajtincseket. – Másvalami érdekel? – Felhúzta a lábát, és ettől kezdve középen, a két bokája között is mosolygott, legalábbis pont olyan formája volt a puncijának a bevágó-feszülő bugyi alatt, akár egy függőleges száj. – Na? Akarsz egy jót?

Csak az a csukott ajtó ne volna!

– Na? – sürgetett.

Akár itt is hagyhatom a szüzességem, ebben a kicsi, de kétes tisztaságú lakásban – biztattam magam. A csaj ellen semmi kifogásom se lehetett, minden haverom irigyelne érte, az elvesztés meg már igen aktuális lenne…

Bizonytalankodásomat már csak az a csukott ajtó táplálta.

Testem önállósította magát – farkam a cél irányába, felfelé mutatott –, és láttam, hogy a csaj oda- odapislog. Megszokhatta már a látványt – egy cseppnyi csodálkozást sem fedeztem fel az arcán – sőt talán tetszett is neki, mert szélesebben mosolygott:

– Na? – kérdezte. – Kiveszed? Berakod? Bevered? Kivered? Mit szeretnél?

Tudtam volna választani, de nem jött ki hang a torkomon… Automatikusan a nadrágomhoz nyúltam, és alvavetkőzőként letoltam, majdnem a térdemig.

– Hupsz! – mondta. – Szép… Ezt mind belém akarod nyomni?

Büszkeség töltött el, és egy kicsivel közelebb léptem, azzal a biztos tudattal, hogy mindjárt egészen közel kerülök.

– Előre kell rendezni az anyagiakat… – jelentette ki váratlanul, és csupán egyetlen pillanatig gondoltam a lakás albérleti díjára.

Mintha láthatatlan madzagokon rángatna valaki, akaratlanul nyúltam – a térdem táján – a nadrágom farzsebéhez, majd úgy néztem körbe a padlón, hogy csak harmadik mozzanatként tudatosodott bennem: Nincs meg a pénzem. És a telefonom sincs.

Nagyon nem sajnáltam – mert nem sok pénzt tettem a lecserélésre váró telefonom mellé –, de azt igen, hogy most lőttek a szüzesség elvesztésének.

A csajszi mindent értett:

– Majd visszajössz – nyugtatott meg rutinosan.

Leeresztette a lábát, vége lett a kirakatozásnak.

– Jaj, bocsi…! – nyílt az eddig csukott ajtó. – Azt hittem csináljátok… – mentegetőzött a kócos, csupán bugyit és melltartót viselő lány, majd visszaszólt a másik helyiségbe: – Gyere nyugodtan, még nem basznak!

Megjelent egy hasonlóan kócos, ám a bugyiját némileg pólóval takaró csaj is, és közvetlenül mögöttük egy unott, álmos, térdnadrágos srác.

– Muszáj volt, mert mindenkinek pisilni kell… – magyarázta az először felbukkanó – Jobi már ki akart hugyozni az erkélyen.

Nem véletlenül tartottam gyanúsnak azt a csukott ajtót, hiszen minden mást nyitva tartottak, Jobi még a vécét sem csukta be maga mögött, megkönnyebbülten csobogott. Viszont erkélyt nem láttam a szomszédos szobában, így nem értettem meg mindent.

Elérkezett az ideje, hogy az automata mozgáskoordinátor, vagy a madzagon rángató bábos jelezze, hogy fel kellene húznom a letolt gatyámat.

– Végeztetek? – érdeklődött udvariasan a második csaj, közben a vécékagyló fölé kuporodott, ügyelve arra, hogy hozzá ne érjen.

– Elhalasztva.

– Mi?

– Majd később…

Pólóját húzgálva elém állt:

– Én is ráérek egy óra múlva.

Jobinak megjött a hangja:

– Te nem baszhatsz, csak velem, mert a csajom vagy.

– Mert te hol leszel egy óra múlva? – ripakodott rá a csaj.

– Tudod…

– Na, látod? Én meg itt. – Ezzel sommásan le is zárta a vitát.

Kérdőn néztek rám, mind a négyen.

– Majd visszajövök… – mondtam bizonytalanul, pedig nagyon biztos voltam benne, hogy nem.

– Itt várunk! – szóltak utánam kórusban.

A lépcsőn azzal a csajjal találkoztam szemközt, aki korábban a parkban megölelgetett. Ha nem egy nagydarab csávó lépked éppen a nyomában – a fenekét stírölve –, akkor megkérdeztem volna, hogy tud-e valamit a telefonomról.

Folytatása következik!