Meddig mennél el? I. rész 5. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 4. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Azon a hétfőn egy későig elhúzódó megbeszélés volt a munkahelyemen, úgyhogy nagyjából egy órával a szokásos után értem haza. Susan épp az étkezőasztalnál ült és elmerült a laptopjában.

- Mi foglal le annyira? - kérdeztem tőle, miközben elkezdtem átöltözni otthoni ruhába.

- Majd meglátod. Mindjárt kész is vagyok – válaszolta huncutul kuncogva, ami az első pillanattól se kerülte el a figyelmemet.

- Csak nem Mr. Dákóhoz van köze?

Mogorván összevonta a szemöldökét.

- Öltözz át és dobj össze mindkettőnknek egy Screwdrivert! Addigra elkészülök.

Ötletem sem volt, mit csinálhat, de ha úgy gondolta, szükségem lesz egy italra, mielőtt elmondja, az csak még jobban aggasztani kezdett.

Amikor letettem az italát az asztalra, az első, amit észrevettem, az egy sor hatalmas betű volt kinyomtatva, amit a „Yahoo Messenger” és a '4Tits4U” kifejezésekbe rendezett.

- 4Tits4U – olvastam ki hangosan. - Mi a fene ez?

- Az új Yahoo-felhasználónevünk – pillantott fel Susan a laptopjából.

- Az új Yahoo-felhasználónevünk? Mégis minek nekünk új Yahoo-fiók?

- Hogy beszélgessünk Mr. Dákóval, te buta – forgatta a szemeit.

- Micsoda? Beszélgetni... de mégis miért?

- Csak várj! - morogta.

A racionális énem egy pillanatra sem hagyott nyugodni.

- Még azt se tudod, van-e egyáltalán Yahoo-fiókja. De ha van is, fogalmad sincs a felhasználónevéről. Akkor mégis hogy akarod ezt kivitelezni?

- Ha nincs neki, majd lesz – válaszolta teljes természetességgel. - Majd meglátod. Már majdnem készen vagyok. - Majd néhány pillanat múlva hozzátette: - Kész is. Az új fiókunk készen áll. Most már csak az van hátra, hogy csináljunk egy fényképet.

- Fényképet? Szó sem lehet róla! Nem fogom kitenni a képemet egy ilyen netes profilra. Te teljesen megőrültél.

- Nem fog látszódni rajta az arcunk, butuska. És nem fogom kitenni a netre, hogy bárki láthassa. Nem vagyok idióta.

Lassan kezdtem összerakni a részleteket.

- Csak a melleink?

- Látom, már kezded érteni.

- 4Tits4U.¹ Hát persze. De még mindig semmi biztosíték rá, hogy valaha is látni fogja. Ennyi erővel bárki más is láthatja a világon. Vagy... várj csak! Azt mondtad, nem fogod kitenni a netre?

Halkan felkuncogott.

- Bízz bennem! Nem csak hogy látni fogja, de kapcsolatba is fog lépni velünk. Kétségem sincs róla.

Ötletem se volt, hogyan akarhatja ezt kivitelezni. Most már teljesen összezavarodtam.

- Ha nem akarod kitenni a netre, akkor mégis mi a fenének a kép?

Susan ismét a szemét forgatta. Felállt és előkereste a fényképezőgépét és felállította az asztal végében, majd elrendezte a hátteret.

Aztán a vállamra tette a kezét és gyengéd erőszakkal a megfelelő helyre kormányzott.

- Ne mozdulj! - utasított és visszament a géphez, hogy beállítsa. - Egy fél lépést hátra! - utasított. - Most néhány centit előre! - folytatta, miután engedelmeskedtem neki. - Igen. Így tökéletes. Ne mozdulj!

Aztán odasietett hozzám és még egy kicsit igazított a háttéren.

- Most pedig vetkőzz! - utasított, miközben ő már hozzá is látott.

- Komolyan? - kerekedett el a szemem, miközben figyeltem, ahogy leveszi a felsőjét.

- Csak csináld!

- Oké, oké! - adtam meg magam. - De fenntartom a jogot, hogy bármibe beleszólhassak, amit a képpel csinálsz.

- Rendben.

Amikor mindketten elkészültünk, odaállt mellém és átadta nekem a „4Tits4U” betűiből összeillesztett jelet, ő pedig az „On Yahoo Messenger”-t ábrázoló-t tartotta a kezében.

- Tartsd az arcod elé! - rendelkezett.

Három képet is készítettünk, mire teljesen elégedett lett.

- Meg is van – vette ki a memóriakártyát a fényképezőgépből, hogy bedugja a laptopba. Közösen néztük végig az elkészült képeket.

- Ez a legjobb – választotta ki Susan az utolsót. - Szerinted is?

- Remélem, a többit törölni fogod.

- Hát persze – forgatta a szemeit, majd kinyomtatta az utolsó képet egy papírra.

- Oké. És most? - kérdeztem.

Susan gondosan összehajtogatta a lapot és belehelyezte egy borítékba.

- Az 1308-as lakásban lakik. Oda mentem ebédszünetben és megszámoltam az ajtókat. Holnap ugyanakkor bedugom majd az ajtaja alatt.

- Hogy jutottál be?

- Náluk nincs portaszolgálat. Csak besétáltam és fellifteztem a megfelelő emeletre, aztán kiszámoltam, melyik lakás lehet az.

- Nagyszerű. Most már felöltözhetek?

***

Én fel is öltöztem, Susan viszont félmeztelen maradt és csak bugyiban meg sortban csatlakozott hozzám a vacsorakészítésnél.

- Topless főzés? Ez valami új divat? - nevettem.

- Ez csak neked szól – vigyorgott rám kacéran. - Tudom, mennyire szereted bámulni a melleimet.

- Hát... - bizonytalanodtam el a határozott szavaitól. Tény, hogy jó volt rájuk nézni. Féltékeny voltam, őszintén megvallva. Nekem csak ez maradt, ha nem akartam kinyújtani a kezemet és megfogni őket. Minden szexuális töltet nélkül csak kíváncsi voltam, milyen a tapintásuk.

Az is átfutott az agyamon, vajon megengedné-e, hogy megtegyem, ha venném a bátorságot és megkérdezném. Akkor pedig, egy gyengébb pillanatomban, gondolkodás nélkül, ki is szaladt a számon: - Igazad van. Szeretem nézni őket.

A lakótársam felém fordult, mélyen a szemembe nézett és felvonta a szemöldökét.

- És ezt miért nem mondtad el már régen? Nem mintha bánnám. Én is szeretem nézni a tieidet. Az utolsó képnél nehéz volt megállni, hogy ne fogjam meg őket. De féltem, hogy megijesztenélek. Te... rossz néven vennéd ha...?

- Nem – válaszoltam őszintén, miközben visszafordultam a főzéshez. - Tudom, hogy ez furán hangzik, de sokszor gondoltam arra, vajon milyen érzés lehet megfogni a tiédet.

Susan hangosan felnevetett.

- A fenébe is! Vacsora után majd jól letapizzuk egymást. Akkor legalább mindkettőnk kielégítheti a kíváncsiságát.

Éreztem, ahogy elpirulok, de eszembe se jutott tiltakozni.

- Még a végén kiderül, hogy tényleg melegek vagyunk.

A karomra tette a kezét.

- Nem. Nem vagyunk melegek. Csak kíváncsiak. Ez minden. Ne mondd nekem, hogy nem voltál már vagy tucatnyi alkalommal a zuhany alatt meztelen csajokkal, miközben talán kicsit túl sokat is álmodoztál, milyen lenne megfogni a mellüket! Tudom, hogy így volt. Nekem is így volt... nagyon sokszor. Ettől még nem leszek meleg. Ahogy te sem. Eléggé tisztában vagyok a szexualitásommal ahhoz, hogy ezt be merjem vallani. Te?

- Oké. Igazad van.

Susan ismét felnevetett és kislányos hangon folytatta: - Megtapizzuk egymás cicijét. Megfogjuk egymás cicijét – kezdett bugyuta táncba, amitől végül én is nevetésben törtem ki.

Miután elpakoltuk a tányérokat a szárítóban, Susan rám nézett.

- Nos, akkor itt az idő a meleg-dologhoz! Le a pólóval!

Amikor már én is félmeztelen voltam, elém állt és ismét a szemembe nézett.

- Te túl félénk vagy hozzá, úgyhogy én kezdem – mondta, azzal gondolkodás nélkül felemelte a kezeit és mindkettőt a mellemre simította. - Váó! Ez jobb érzés, mint gondoltam. - Néhány pillanatig ott tartotta a kezeit, mielőtt leengedte volna őket. - Most te jössz.

Amikor a kezeim a melleihez értek, legszívesebben felujjongtam volna örömömben. El sem tudtam hinni, milyen puha és kellemes a tapintásuk.

Még mindig élveztem Susan mellét az ujjaim között, amikor ő is felemelte a kezeit és ismét megfogta a cicijeimet.

- A fenébe is! Melegnek kellene lennem – sokkolt le a szavaival. - Akkor egész nap ezeket tapizhatnám. Téged is annyira felizgat, mint engem?

- Őszintén, igen. Nem hittem, hogy így lesz, de tévedtem.

- Ez az! - ujjongott. - Én már teljesen benedvesedtem. Ha ennek vége lesz, bemegyek a szobámba és egyből magamhoz nyúlok.

És végül mindketten ezt is tettük röpke két perc múlva.

Folytatása következik!

1Angol szójáték a „four” („négy”) és a „for” („-nak, -nek”) szavak azonos ejtésével, illletve azzal, hogy a „te” jelentésű „you” szót ugyanúgy ejtjük, mint az önmagában álló u-betűt. Így tehát 4Tits4U = Four Tits For You, ami azt jelenti, „Négy Cici Neked”.