Meddig mennél el? I. rész 11. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 10. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Szombat reggel az időnk egy részét azzal töltöttük, hogy összeállítsuk a menüt a következő hétre, aztán pedig elmentünk bevásárolni. Ezúttal sokkal visszafogottabban öltöztem fel és jobban is éreztem magam így a boltban.

Miután végeztünk és ettünk egy könnyű ebédet, úgy döntöttünk, elmegyünk kicsit a tóhoz sétálni és élvezni a napsütést. Ezúttal azonban bikinit vettünk a sortunk és a pólónk alá és vittünk magunkkal törölközőket is, hogy kifekhessünk kicsit a fűre a tóparton. Valamint vittünk magunkkal hűtőtáskában palackozott vizet és üdítőt is.

Két kör után a tó körül kivettük a hűtőtáskát Susan kocsijából és kerestünk magunknak egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetünk szerezni magunknak egy kis színt.

Leterítettük a két méretes törölközőt, majd bikinire vetkőztünk. Mindketten a hasunkra feküdtünk és egymás felé fordítottuk a fejünket. Susan huncutul rám vigyorgott, majd hátra nyúlt és kikapcsolta a melltartóját.

- Nem. Nem mered – mondtam félig meglepetten, félig izgatottan vigyorogva.

- Csak figyeld! Nem én vagyok az, aki nem meri – kacsintott.

Gondoltam egyet, majd elfogadtam a kihívást és követtem a példáját.

- Csak azért, mert itt vagyunk egymásnak, még nem kell feladnunk a férfiak izgatását – vigyorgott. - Nem vagyunk leszbikusok, emlékszel?

Megfontoltam a szavait, majd halkan suttogva válaszoltam: - Én nem vagyok ebben olyan biztos. Mióta összejöttünk, egyszer sem gondoltam arra, hogy egy férfival lennék.

Susan felnevetett.

- Ez az egész még új nekünk. Talán egy idő után mindketten megint arról fogunk álmodozni, hogy férfiakkal henteregjünk.

- Én nem vagyok ebben olyan biztos – válaszoltam komoly hangon. - Tegnap, amikor Sandy és Bren nálunk voltak, észrevétlenül is őket méregettem.

- Szexuális értelemben.

- Igen. - Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom.

Susan, legnagyobb meglepetésemre, szélesen rám vigyorgott.

- Ezzel nem csak te vagy így. Gondolatban mindkettőjüket ágyba vittem én is. Mit gondolsz, miért voltam annyira felizgulva a végén? De ez nem jelenti azt, hogy ne vágynék egy ütős menetre egy pasival.

- Ja. Azt hiszem, igazad van – bólintottam. - Csak én nem gondoltam erre már egy ideje.

- Helló, hölgyek! - szólalt meg egy hang. - Nem bánjátok, ha csatlakozunk? Hoztunk sört.

Körbenéztem és megpillantottam egy meglehetősen jóképű sötétbarna fickót közvetlenül mögöttünk. Cingár, göndör vörös hajú haverja pár lépéssel mögötte állt, nyilvánvalóan ráhagyva a kezdő lökést a vonzóbb barátjára.

Már épp le akartam hűteni a „leszbikusok vagyunk”-szöveggel, de Susan megelőzött.

- Milyen sör?

- Bud Lite – nevetett a fickó.

- Oké – vágta rá a barátnőm. - Helyezzétek kényelembe magatokat!

A jóképűbb srác keresztbe tett lábakkal letelepedett mellénk. A látszat ellenére biztos voltam benne, hogy gondosan megválasztotta a pozícióját. Így könnyebb belátása lehetett a melleinkre, amikor a sörért nyúltunk. Susan rám vigyorgott és kacsintott, jelezve, hogy ő is felfigyelt erre.

A másik srác hozta a hűtőládát, majd mindketten igyekeztek felszítani a beszélgetést. Én Susanre hagytam a válaszokat, hiszen ő volt az, aki ide hívta ezeket a fickókat. Csak lehunytam a szemem és csendben maradtam, úgy téve, mintha elaludtam volna. Reméltem, nem csak azért akarja Susan a társaságot, hogy bebizonyítsa, nem vagyunk leszbikusak.

Miután Vöröske kinyitotta a hűtőtáskát, Mr. Jóképű kivett nekünk négy sört. Kinyitotta az egyiket és odaadta Susannek. Résnyire nyitott szemmel figyeltem és a szívem majdnem kihagyott egy ütemet, amikor a barátnőm az oldalára fordult és felkönyökölt, miközben ivott egy nagy kortyot. Mellei premierplánban lengtek szabadon, kitéve a két gyakorlatilag ismeretlen fickó mohó pillantásainak.

Amikor a srác kinyitotta a második sört is és felém nyújtotta, egy pillanatra nem tudtam, mit csináljak. Esélytelen volt, hogy úgy igyam meg, hogy közben a földhöz szorítom a melleimet. Susanre néztem, de ő csak heverészett ott és kérdőn felvonta a szemöldökét.

Végül vettem egy mély levegőt és én is az oldalamra fordultam, hogy felkönyököljek.

- Elégedett vagy? - morogtam alig hallhatóan.

Mr. Jóképű és Vöröske nyelve kicsit megakadt, de még további tíz percig próbálkoztak a beszélgetéssel.

Végül Susan hirtelen kimentette magát: - Bocsánat, srácok! Hív a természet. Jan? - nézett rám, miközben felállt és a helyére igazította a melltartóját.

Értetlenül néztem rá.

- Velem jössz vagy sem? - vonta fel a szemöldökét.

- Hát persze – ültem fel.

- Nem maradunk sokáig – közölte a srácokkal, miközben összekészülődtem. Azzal elindultunk az úton.

- Nyugi! - csitított. - Csak szórakoztam kicsit. Túl sok ember van a közelben, hogy bármi baj is történjen.

- Oké... De, csak hogy tudd, én nem akarok lefeküdni egyikükkel sem.

Susan felnevetett.

- Én sem. Csak bearanyoztuk kicsit a napjukat. Lazulj el kicsit!

- Megpróbálok.

A wc-ről visszafelé jövet, még mielőtt hallótávolságon belül értünk volna, Susan odasúgta nekem: - Amikor oda érünk, vedd le a melltartód, mielőtt leülsz! Adjunk nekik egy kis bemutatót!

Halkan kuncogtam.

- Te tudod. A végén még három lábon fognak eloldalogni.

- Hát persze. Nem ez az egész lényege? - nevetett fel.

- De nem csak ők láthatnak minket, Susan.

- Csak zárd ki mindenki más jelenlétét és koncentrálj erre a kettőre! Csak szórakozunk kicsit. A természet okkal adta nekünk ezeket a testeket.

Még mindig több méterre voltunk a törölközőinktől, amikor Susan hátra nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Én vonakodva követtem a példáját.

- Oké. Jöhet még egy sör – közölte Susan és törökülésben leheveredett.

Szó nélkül követtem a példáját, közben azonban ügyeltünk rá, hogy a hátunk legyen az út felé, így senki nem láthatott meg minket, akit nem szerettünk volna.

Újabb húsz percnyi beszélgetés után, miközben a srácok végig a melleinket gusztálták, Susan kijelentette: - Nos, nekünk lassan indulnunk kell. Ma este még szeretnénk valami programot, csak nem tudjuk, mikor és hol. Ha megadjátok a számotokat, majd üzenünk.

Persze egyikünknek se volt tolla vagy papírja, úgyhogy Vöröske felpattant és elrohant a pakolóba. A sortja eleje már feltűnően dudorodott. Pár perc múlva vissza is tért egy tollal és jegyzetfüzettel. Leírták a számukat, majd Susan felé nyújtotta a tollat viszonzásra várva.

- Ugyan, srácok! - nevetett fel a barátnőm. - Már nem a gimiben vagyunk. Ti is tudjátok, hogy megy ez. Majd mi keresünk titeket.

***

- Ó, te jó ég! - nyögtem fel, amikor már ismét Susan kocsijában ülve fordultunk ki a parkolóból. - El se hiszem, hogy ezt tettük.

- Jó móka volt, nem? - sandított rám barátnőm a szeme sarkából.

- Talán – vallottam be habozva. - El tudod képzelni, mennyire forró lehet majd a hangulat ma este annak a két srácnak a lakásában? A végén még izomgörcsöt kapnak majd.

- Egy fenét! Egyikük se fog várni estig. Abban a pillanatban ki fogják rántani, hogy haza érnek.

Egy vicces gondolat kerített hatalmába és hangosan felnevettem.

- És mi van, ha még addig se várnak? Mi van, ha egyenesen célba veszik a mosdót és ott ápolják le magukat?

Susan is elnevette magát és nem is hagytuk abba, amíg be nem gurultunk a parkolónkba.

Miközben Susan leparkolta az autót, egy gondolat ötlött fel bennem. Mindannyian jól szórakoztunk aznap és egyikünk se követett el nagyobb hibát, mint bárki más.

Azonban inkább megtartottam magamnak a felismerésemet, mert ha a barátnőm megtudja, talán arra ösztönzi, hogy még vakmerőbb legyen.

***

Aznap éjjel egy heves és szenvedélyes menet után hangosan zihálva hevertünk az ágyon.

- Váó! A mai történések tényleg nagyon felizgattak, nemde? - mondtam.

- Nem. Ez egyedül csak miattad van.

- Nem kell letagadnod – nevettem fel. - Pontosan tudom, mennyire felizgatott a dolog.

- És mi van, ha igen?

- Semmi. Csak megállapítottam.

- Akkor igen. Teljesen felizgatott. El se tudom hinni, hogy a nudista kemping hogy lehet majd még ennél is szórakoztatóbb.

- Miért? - vontam fel a szemöldököm. - Ott még több meztelen ember lesz, akik megbámulhatnak.

- Igen, de azok az emberek megszokták, hogy másokat meztelenül lássanak. Ez a két srác viszont ma teljesen eldobta az agyát már attól is, hogy a mellünket láthatta. Biztos vagyok benne, hogy egy nudista kempingben nem így lesz.

Elgondolkodtam egy pillanatra,

- Ez nagyon is logikus. De ezek után ha valami mást szeretnél még, akkor számíthatsz rám... egészen addig, amíg rajtad kívül nem kell mással ágyba bújnom.

Susan felém fordult, a tarkómra simította a kezét, magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.

- Imádlak.

Folytatása következik!