Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 9. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 8. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Amint Lindsay belépett a fürdőszobába, a mozgásérzékelő reagált a jelenlétére és a kukkoló szobámban azonnal életre kelt az ottani kamerához tartozó monitor. Miután becsukta az ajtót, Lindsay odament a jakuzzihoz és megnyitotta a csapot. Beállította a víz hőmérsékletét, majd csak hagyta, hogy az megtöltse a kádat. Egy pillanat múlva a vékony szőke lány a falnak dőlt és a pizsamanadrágja peremét kezdte gyűrögetni.

Kezdődik...

Mit is tehettem volna? Nyitva állt a lehetőség, hogy csak hátra dőljek a kukkolószobám magányában és figyeljem, ahogy Lindsay sorban megszabadul az összes ruhadarabjától, feltárva mennyei testét, majd elmerül a habok között.

Én lehettem az első, aki részesül ebben a gyönyörben. Elvégre Lindsay még szűz volt, szóval logikus volt a következtetés, hogy senki se láthatta még érzéki idomait előbukkanni ruhái alól. Számomra viszont itt volt a nagy lehetőség. Lindsay-nek pedig ráadásul fogalma sem volt arról, hogy közönsége van. Senki se tudná meg. Kivéve persze engem. Nem ez lenne a non plus ultra annak, aki történetesen az egész házát bekamerázta, hogy kialakíthasson egy kukkolószobát? Most pedig élvezhettem ennek az előnyeit.

Azonban senki számára nem lehet meglepetés, hogy abban a pillanatban, hogy Lindsay elkezdte letolni a nadrágját, kikapcsoltam a fürdőszobában elrejtett kamerát, a hozzá tartozó monitor pedig egy másodperc alatt elsötétült előttem. Egy századmásodpercig se fontolgattam, hogy kikémleljem ezt a lányt egy ilyen bensőséges pillanatában. Egyszerűen nem tűnt helyesnek számomra. Sosem tennék ilyet egy ilyen ártatlan lánnyal.

A többiek viszont, legnagyobb szerencsémre, már nem voltak olyan érintetlenek, hogy ezt a reakciót váltsák ki belőlem.

A figyelmemet ismét a hálószoba felé fordítottam, ahol Trish meredten bámulta a csukott fürdőszoba ajtót, miközben egyik kezével telt mellét simogatta a pólóján keresztül. Nyilvánvaló volt, hogy a jakuzzihoz elvonult lány szobatársa pontosan arról fantáziál, amiről én az előző pillanatokban. Vajon hogy nézhet ki Lindsay meztelenül? Talán épp elképzelte, ahogy beszappanozza a lány hamvas testét, épp úgy, ahogy Pamela és Amy is tették egymással pár órával korábban. Vagy, ami még valószínűbb, Trish arról fantáziált, hogy milyen íze lehet szobatársa érintetlen puncijának, ahogy a nyelve belesiklik...

Hangosan felsóhajtott és immáron mindkét kezével markolászni kezdte telt melleit. Meredten bámulta az ajtót és halkan mormogni kezdett: - Egek...! Lindsay annyira szexi. - A szemeim elkerekedtek, ahogy figyeltem őt, miközben motyogásába egyre több nyögés is vegyült. - Sosem láttam még ilyen édes és hamvas teremtést. Annyira szeretném haza vinni és eljátszadozni vele a következő ötven évben!

Szemei lecsukódtak, de mielőtt ujjai a sortja pereme alá siklottak volna, ismét az ajtóra pillantott. Úgy tűnt, biztos akar lenni benne, hogy Lindsay nem fog egyhamar ismét betoppanni. Elégedetten a fürdőszobából átszűrődő zajokkal, Trish felnyögött és az ujjai a combjai közé siklottak.

Teste vonaglani kezdett az ágyon, ahogy keze a combjai között barangolt. Kék sortja elég szűk volt így, bár nem láthattam ágyéka vonalait, a keze mozgását tökéletesen tudtam követni, ahogy a punciját izgatta.

- Mmmmm! - dorombolt és felemelte a térdeit. - Annyira akarom ezt a lányt...!

Odabenn, a kukkolószobámban, nem tudtam ellenállni, hogy én is elő ne vegyem dagadó farkamat a nadrágomból, hogy lassan simogatni kezdjem. Trish mindig is nagyon megfontolt és kissé távolságtartó volt, így ez a pillanat, ahogy figyelhettem maszturbálás közben, nagyon különlegesnek tűnt.

Trish megnyalta az ajkait, ahogy kis magánszáma egyre intenzívebbé vált. Lábai még mindig a levegőben voltak és lágyan remegtek ujjai mozgásának hatására. Másik keze pedig közben a melleire simult.

Váó! - sóhajtottam fel magamban. - Micsoda látvány...!

Bűntudatom lehetett volna, amiért így kikémlelem Trisht, de egy pillanatig se volt. Kíváncsiságom és a bennem fortyogó vágy mindig győzedelmeskedett a visszafogott, logikus énem felett... azzal az egyetlen kivétellel, amit Lindsay esete jelentett. Bármennyire is szerettem kukkolni, nem tudtam rávenni magam, hogy egy ilyen érintetlen szépséget meglessek. A többi lány esete viszont semmiféle kétkedést nem keltett bennem.

- Gyerünk, kislány! Csináljuk együtt! - mormogtam hangosan a szobám magányában, miközben a farkam húzogatva figyeltem Trish mozdulatait a monitoron.

A lány a megfigyelt szobában kuncogni kezdett, amikor a szavaim elhangzottak. Vajon azt képzelte el, milyen lenne, ha Lindsay csinálná azt neki, amit éppen ő tett saját magával. Nem mintha ez kérdéses lett volna. Nyilvánvalóan ez járt a fejében. Számos egyéb dolog mellett.

Trish ismét felnyögött és mozdulatai egyre hevesebbek lettek, ahogy gyorsabban és gyorsabban ujjazta magát.

Éreztem a növekvő feszültséget a testemben, amikor váratlanul előhúzott egy fehér vibrátort a párnája alól, majd az arcához emelte.

- Nos... itt van Mr. Happy ideje – vigyorgott, de amikor épp elkezdte volna letolni a nadrágját, zaj támadt a lakrész egy másik szegletében. Trish megmerevedett egy pillanatra, majd olajozottan működő keljfeljancsiként pattant ülő helyzetbe. Beletelt egy pillanatba, amíg fény derült rá, hogy a zaj a fürdőszoba zárjának nyílásától származott.

Trish még időben felfigyelt az eseményekre, hogy arra is legyen ideje, hogy visszadugja a vibrátort a párnája alá.

Testtartása azonban továbbra is merev volt és nyugtalan, arcán pedig a bűntudat apró jelei ültek, ami Lindsay figyelmét sem kerülte el, amikor kilépett a fürdőből.

Josephine Skriver alias Lindsay

- Minden rendben? - kérdezte.

- Ööö... igen. Persze – bólintott Trish a szokásosnál kicsit hevesebben kapkodva a levegőt. - Én... én csak... tudod... megijesztettél kicsit. Igen. Megijesztettél. Épp elbóbiskoltam. - Szavait heves bólogatással támasztotta alá, igyekezve a lehető legártatlanabb képet magára ölteni. - Azt hittem, elmentél fürdeni, hm?

Lindsay, aki még mindig a kiskacsás pizsamáját viselte, a bőröndje felé bökött, ami az ágyán pihent.

- Itt felejtettem a hajszárítómat – válaszolta ő is kissé zavartan. - Csak... visszajöttem érte. - Gyorsan oda is lépett a táskához, hogy előbányássza belőle a gépet. Ismét értetlen pillantást vetett Trish-re, majd visszament a fürdőszobába és megint bezárta az ajtót.

A másik lány vett egy mély levegőt és arcát a jobb tenyerébe temette. Hüvelyk- és mutatóujjával a szemeit dörgölte, majd megrázta a fejét.

- Ez közel volt – motyogta. - Szükségem van egy kis friss levegőre. - Azzal felállt és gyorsan kisietett a szobából.

Én is megráztam a fejem a kukkolószobám rejtekében. Volt egy olyan érzésem, hogy Lindsay pontosan tudta, mit művelt Trish, amíg ő odabenn volt. Ugyanakkor el se tudtam képzelni, hogy ennek az ártatlan lánynak eszébe jusson, hogy Trish éppen maszturbált. Pláne, hogy közben pont őrá gondolt. Mégis hogyan sejthetett volna meg ilyesmit?

Trish elmondhatatlanul szerencsés volt, hogy megúszta...

Lindsay látványa a pizsamájában, ami csak még fiatalabbnak mutatta őt, társítva szüzessége tényével, csak még jobban felpörgette az érzékeimet. Hevesen markolásztam a farkamat, miközben elképzeltem, milyen lenne a méretes szerszámot azok közé a hamvas ajkaik közé vezetni. Jobban vágytam arra, hogy betörjem Lindsay érintetlen punciját, mint bármi másra.

Ugyanakkor csak akkor tettem volna meg ezt ezzel a lánnyal, ha ő is maximálisan benne van. Akárcsak Trish, én se akartam rákényszeríteni a saját akaratomat. Nem voltam az a fajta ember. De maga az elképzelés... A lehetőségekről való fantáziálás... Ezzel még nem bántottam senkit.

Talán bőven kerülgettek a perverz gondolatok, de büszkén vallottam magam olyan úriembernek, aki sosem tesz olyat egy hölggyel, amit az nem akar teljes mértékben. Ezért se bántam meg, hogy kikapcsoltam a fürdőszobai kamerát, amikor Lindsay vetkőzni kezdett. Máskülönben borzalmas bűntudat gyötört volna.

Ugyanakkor viszont az agyam folyamatosan Lindsay és a vele kapcsolatos lehetőségeim körül zakatolt. Hány frissen érettségizett lány fontolgatna komolyan egy hosszú távú kapcsolatot egy olyan harminckilenc éves férfival, mint én? Ezt mindenképpen észben kellett tartanom, mielőtt érzelmileg túlságosan kötődni kezdenék Lindsay-hez. Több mint kétszer olyan idős voltam, mint ő, és, ami még rosszabb, akár az apja is lehettem volna. Ez volt az első ilyen eset életemben. Sosem volt még dolgom olyan nővel, akinél ez a helyzet fennállt volna. És egyáltalán nem tűnt az egész helyesnek. Nem tűnt helyesnek ilyesmiről fantáziálni.

A következő pillanatban pedig, bármilyen furcsának is tűnt, Lindsay és Trish azonnal ki is röppentek az elmémben keringő gondolatok közül.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Az alkohol átka

Mi jön egy átmulatott este után?

Másnap

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 8. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 7. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

A figyelmemet hamarosan elterelte a harmadik vendégszobában elhelyezett kamera által közvetített kép. Egy vékony lányt láttam ücsörögni a szoba túlsó végében lévő ágyon. Testéhez simuló fehér pizsamát viselt, amire kis sárga kacsákat helyeztek díszítőelemként. Egyszerűen lenyűgöző volt a látvány.

- Egyszerűen csak nem találtam még meg a megfelelő embert, akinek odaadhatnám magam – hallottam meg Lindsay hangját, amikor átkapcsoltam a hangszórókat a Trish-sel megosztott szobájából jövő közvetítésre. - Azt szeretném, ha az első alkalom különleges lenne és csodálatos. Túl nagy kérés ez? Azt szeretném, ha még ötven év múlva visszanézve se bánnám meg. Ezért vártam ennyi ideig. Rengeteg lehetőség adódott a középiskolában a srácokkal, de egyikükről se éreztem azt, hogy ő lenne a megfelelő. Azt hiszem, kicsit ódivatú vagyok...

- Nincs ezzel semmi baj – mondta Trish, aki épp a másik ágyon ücsörgött. - De mégis miért jöttél ide. Tudhattad, hogy miről szól ez az egész.

- A pénz miatt – vallotta be Lindsay. - A pénz miatt. Én... tudom, mik fognak történni itt. Tudom, hogy itt fogom elveszíteni a szüzességemet. Csak szeretném, ha olyasvalakivel történne, akinek jól és biztonságban érzem magam a társaságában. Nem hiszem, hogy szerelemből tenném, de szeretném, ha legalább egy baráttal történne meg. Nem mintha lennének itt barátaim, hiszen épp csak most találkoztunk.

- Én a barátod vagyok – mosolygott rá megnyugtatóan Trish.

Lindsay kellemetlenül látszott fészkelődni ezen szavak hallatán.

- Sajnos nekem még sosem volt barátnőm. És barátom is csak néhány. Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy másik lánnyal, de mindig féltem lépni is. Egy kis városban élek, ahol ha egyszer valaminek híre kél... nem is akarok gondolni akkor a következményeire. De arról álmodozom, hogy egyszer majd lesz egy barátnőm úgy öt-hat évig. Már tizenkét éves koromtól kezdve vonzódok más lányokhoz. Akkoriban Britney Spears-be voltam fülig belezúgva.

Trish felnevetett.

- De remélem, most már nem. Az elmúlt tíz-tizenkét évben eléggé megfakult a dicsfénye.

- Mostanában megint visszatért a rivaldafénybe.

- Ha úgy vesszük... - vont vállat Trish.

Lindsay egy pillanatig habozott, majd félénken beharapta az alsó ajkát.

- Mostanában Carrie Underwoods izgat fel nagyon.

Trish elmosolyodott.

- Semmi baj nincs azzal. Egyáltalán semmi. Carrie Underwood tényleg nagyon helyes cajszi.

Lindsay megrázta a fejét.

- Nagyon élénk álmaim vannak sok más lányról is minden egyes nap. És nem csak hírességekről. Már időtlen idők óta szeretnék együtt lenni egy másik lánnyal. Azt hiszem... azt hiszem, már előbb vonzódtam a lányokhoz, mint a fiúkhoz. Annyi... annyi különböző gondolatom és álmom meg fantáziám van. - Fülig elpirult, miközben folytatta: - El... el se hiszem, hogy ilyen nyíltan és őszintén mesélek neked erről. Még sosem beszéltem senkinek a fantáziálgatásaimról.

Trish barátságosan rá kacsintott.

- Szeretném, ha én lennék az, aki beteljesíthetné a vágyaidat. Nagy megtiszteltetés lenne.

Lindsay nyelt egy nagyot, majd a fürdőszobájuk felé bökött.

- Azt hiszem, fürdök egyet a jakuzziban. Még sosem volt alkalmam kipróbálni egyet – mosolygott félénken Trish-re. - Csak egy fél óráig maradok. Nagyon elfáradtam. El se hiszem, hogy mindjárt éjfél! Még sosem utaztam ilyen sokat repülővel. Nem is nagyon szeretek repülni. Amy mesélte, hogy neki mindig pattog tőle a füle. Az enyém is, sajnos. Már majdnem beleőrültem.

- A hited szerint a szex rossz dolog? - váltott hirtelen témát Trish. - A házasságon kívüli szex, hm?

Lindsay lassan bólintott.

- Igen. A szüleim mindig azt hajtogatták, hogy tartogassam magam a házasságra. A legidősebb nővérem, Jennifer kivárta a nászéjszakáját. Huszonkettő volt akkor. A másik két testvérem, Gina és Alison viszont nem. - Lindsay összevonta a szemöldökét. - Alison, a húgom, tizenhat éves és már három sráccal is ágyba bújt.

- Féltékeny vagy emiatt?

Lindsay elgondolkozott egy pillanatra, majd lassan és félénken bólintott.

- Néha arra gondolok, milyen lett volna. Alison mesélt nekem... ezt-azt.

Trish barátságosan rá mosolygott.

- Igazán? És miket?

Lindsay nyelt egyet.

- Sokat mesélt arról, amit a fiúival csináltak. - Hirtelen ez a tizennyolc éves lány nagyon izgatott lett. - Ha Isten azt szeretné, hogy megőrizzem magam a nászéjszakámig, miért adott ilyen érzéseket és vágyakat? Miért kell hallgatnom Alison történeteit Ericről, amik annyira... ööö... izé...

- Amik? - noszogatta Trish.

Lindsay-t hirtelen elkapta a zavar hulláma, de végül, motyogva, csak kinyögte: - Nagyon felizgatnak.

Trish szélesen elvigyorodott. Most érte el, hogy Lindsay megosszon vele valami olyasmit, amit eddig senkinek nem mondott el. Talán csak Alisonnak.

- A szex egyáltalán nem rossz dolog, kicsim. Én még sosem voltam házas, de már öt emberrel szexeltem életemben. Három férfival és két nővel. Ettől még nem leszek rossz ember. Pontosan tudom, hogy jó ember vagyok. És azt is tudom, hogy ennek ellenére a mennybe fogok kerülni. A menny egy nagyon üres hely lenne, ha csak azok kerülnének oda, akik nem szexszeltek a nászéjszakájuk előtt.

Lindsay annyira zavarba jött, hogy már szabályosan megremegett.

- Én... tényleg elmegyek fürdeni...

Trish hirtelen zavarba jött.

- Ne haragudj, kicsim! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak elmondtad, te hogy látod ezeket a dolgokat és úgy éreztem fairnek, ha én is elmondom. Ez minden.

- Nem tettél semmi rosszat – biztosította a fiatalabb lány. - Egyáltalán semmit. Én csak... már három hónapja csak erre a napra gondolok. Azóta, hogy Jeremy elmondta, elfogadta a jelentkezésemet és jöhetek a szigetre, tudom, hogy ez lesz az a hely, ahol elvesztem a szüzességemet. És most, hogy végre itt vagyok én... én... nem is tudom...

- Mit nem tudsz?

- Bele kell még rázódnom abba, ami itt folyik – magyarázta. - Nézz csak a többiekre! Pamela sztriptíztáncos. Már tizenegy éve csinálja. Az anyám kitérne a hitéből, ha megtudná, hogy egy sztriptíztáncossal barátkozok. És nézz csak Amy-re! A repülőúton elmesélte, hogy egy időben minden hétvégén öt sráccal szexelt. Camille-ről pedig azt hallottam, hogy egy csapatnyi barátnő várja haza. Én... úgy érzem, mintha én lennék itt a különc. Nekem még nincs semmi tapasztalatom. Te is három sráccal és két lánnyal voltál már, Trish. Biztos vagyok benne, hogy Devonnak is megvoltak már a maga szeretői. Plusz mind sokkal idősebbek vagytok nálam. Jeremy pedig a legidősebb mindannyiunk közül. Több mint kétszer annyi idős, mint én. Jeremy... alig hét évvel fiatalabb az apámnál.

Áucs! - fintorodtam el.

- Trish! - folytatta Lindsay. - Én... annyira nem ide valónak érzem magam! Annyira más vagyok, mint itt mindenki!

Hevesen megrázta a fejét, mielőtt folytatta: - Láttad Amy pólóját ma este azokkal... azokkal a... borzalmas szavakkal? Én inkább meghalnék, mint hogy ilyesmit felvegyek. Annyira... annyira nem vagyok ide való! Mind... mind annyira más világból jöttetek, mint én!

- Semmi okod rá, hogy ne érezd ide valónak magad, kicsim – nyugtatgatta Trish. - Mindenki elindul valahonnan. És semmi baj azzal, hogy még csak tinédzser vagy. Én jó tizenkét évvel idősebb vagyok nálad, de egy pillanatra se érzem nem odavalónak magam, amikor veled vagyok. Én csak azt szeretném, hogy lazíts és jól érezd magad. Szeretnék a barátod lenni. Általában jól kijövök bárkivel, akárhonnan jött és akármennyi idős is. A húgom, Melissa, majdnem annyi idős, mint te. Ő húsz éves és talán a legjobb barátok vagyunk. Eléggé laza és megértő csajnak tartom magam, úgyhogy meg tudlak érteni. Higgy nekem! Semmi mást nem szeretnék, csak azt, ami jó neked. Azt szeretném, ha tudnád, rám bízhatsz bármit.

Kristin Kreuk alias Trish.

Lindsay nyelt egy nagyot.

- Például a szüzességemet?

Trish habozás nélkül bólintott.

- Ha a szüzességed az, amit nekem szeretnél adni, Lindsay, el se tudom mondani, az mekkora megtiszteltetés lenne.

Lindsay lehajtotta a fejét. Az arca bíborvörössé vált Trish szavaitól, aki viszont tovább folytatta: - És úgy is viselkednék ezzel kapcsolatban. Mindent elkövetnék, hogy a lehető legkülönlegesebb legyen neked az alkalom. Szebbé tenném, mint amiről valaha is álmodtál. Ezt megígérhetem neked.

Lindsay annyira zavarba jött, hogy egy szó se j9tt ki a torkán.

- De eszembe se jutna megpróbálni rábeszélni téged semmire – tette hozzá gyorsan Trish. - Bárkit is választasz, hogy az első partnered legyen, drágám, az a te döntésed. Én azt szeretném, amit te szeretnél, amíg az téged boldoggá tesz. Akkor én is boldog leszek. Kérlek, ezt sose felejtsd el!

Még mindig zavartan Lindsay felpillantott rá és egy másodpercig Trish szemébe nézett.

- Úgy lesz.

- Kérdezhetek tőled valamit, hm?

- Persze – bólintott Lindsay és ismét lesütötte a szemét.

- Azt mondtad, anyukád nagyon dühös lenne, ha megtudná, hogy egy olyan sztriptíztáncossal barátkozol, mint Pamela. Te mélyen vallásos vagy. Isten vajon nem akarná, hogy egy nő munkát találjon és kenyeret keressen akár azzal is, hogy idegenek előtt levetkőzik? Csak azért, mert Pamela ebből él, szerinted rossz ember? Ha a válaszod igen, azt is magamban fogom tartani. Nem fogja megtudni senki. Megbízhatsz bennem.

Lindsay vett egy mély levegőt.

- Egy hete még gondolkodás nélkül igent mondtam volna. De most... már nem vagyok biztos benne. Pamela olyan kedves és rendes! Azt mondta, ha tanácsra vagy segítségre van szükségem, bármikor fordulhatok hozzá. Ő... túl rendesnek tűnik egy sztriptíztáncoshoz képest. Nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg az. Olyan rendes volt velem a hajóúton idefelé! És te is, Trish. Én... nagyra értkéleem ezt. A sztriptíztáncosok... mindig is kiégett, lezüllött emberekként gondoltam rájuk. Mint azok a nők a talk-show-kban. Csupa alkohol meg drog, marihuána... De Pamela olyan gyönyörű! Inkább úgy néz ki, mint egy profi modell. És okos is. Sose hittem volna, hogy egy sztriptíztáncos lehet ilyen művelt. Láttad, milyen gyorsan megoldotta azokat a sudokukat a hajón? Szinte egy pillanatig se gondolkodott rajtuk.

- Én is úgy látom, hogy Pamela rendes lány – bólintott Trish. - Mellette ültem a repülőn Miamiból idefele. De fele olyan kedves sincs, mint te, Lindsay.

Ekkor a fiatalabb lány úgy pattant fel az ágyáról, mintha egy rugó lökte volna.

- Most már tényleg megyek fürdeni – jelentette ki.

Trish barátságosan bólintott, miközben követte a tekintetével, ahogy a barátnője kiment a fürdőszobába.

Folytatása következik!

Panzió 2096 11. rész - Kezek az éttermi asztal alatt

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 10. rész

***************************************************************

Jorán közelebb tornázta a székét az asztalhoz.

Imall kapott az alkalmon, és az asztal takarásában, feltűnés nélkül helyezte a kezét a férfi izmos combjára. Nem sokat időzött ott céltalanul, megmarkolta a falloszt.

A pincér felkapott néhány étlapot a pultról, és a vendégekhez sietet. Egy várt már a kedvező alkalomra – testközelből látni a meztelen lányokat –, s amikor észrevette, hogy az asztal alatt is kezdődik valami, még arra sem ügyelt, hogy ne fejjel lefelé tegye eléjük a díszes étlapokat.

Jól sejtette: a másik fekete nő keze saját lába közt mozog.

A pincérrel és az étlappal senki sem törődött, ezért az 5D-s személyzet legkíváncsibb képviselője visszavonult a pult fedezékébe, és diszkréten rendezgette a nadrágja tartalmát.

– Mit csinálsz? – sziszegett rá az ANGÉLA feliratot viselő, 5D-s, karcsú pincérnő.

– Mit?... Kijössz a raktárba?

– Nem vagyok hülye. Várd meg a Kicsit…! – Kicsinek a pultoslányt nevezték maguk között.

– Azt nem mindig lehet rábeszélni, ahogy a hangulata irányítja.

– Engem meg még kevésbé – jelentette ki a pincérnő.

– Még sosem sikerült – nyöszörgött panaszosan a pincér.

– Na, látod? Éppen erről beszéltem. Várd meg a Kicsit!

– Hol van?

– Elment a mosdót megnézni.

– De onnan már megjöttek, a meztelen vendégek voltak bent… Kettő nem jött még vissza!

– Na, akkor beállt hozzájuk, egy hármasba – vont vállat Angéla.

– Az jó, vagy rossz? – töprengett a pincér, nadrágja elejét a pult oldalához nyomogatva.

– Jó, mert láthatod, hogy a Kicsi mindenre rábeszélhető. Rossz, mert lehet, hogy úgy megkúratja magát, hogy már nem fogja a te micsodádat igényelni.

Az asztal mellett Diánának kissé oldalra kellett dőlnie, hogy láthassa, ami közvetlenül mellette történik. Felkacagott, de gyorsan a másik irányba nézett, nehogy azt gondolják róla, hogy kineveti, amit látott.

– Semmi értelme sincs – gondolta, majd visszafordult, és egyre kevésbé ügyelve a diszkrécióra, értetlenül figyelte, ahogy Imall húzogatja Jorán péniszét. – Úgysem jön belőle semmi, de akkor sem kézzel kellene – mosolygott magában, majd megkérdezte: – Mit csináltok?

Imall egy pillanatig úgy hitte, hogy felesleges egy fiatal lánynak magyarázni, hiszen semmit sem tudhat a hagyományokról, de meglátta Diána tekintetében az érdeklődést.

– Játszunk – válaszolta rövid csend után.

– Szopni is szoktál? – érdeklődött a lány, nem értve a játék lényegét.

– Mindenki szokott szopni – felelte Imall. – Te már nem tudod, mert ebbe a világba születtél, de régen sok olyan… játékot ismertek az emberek, amivel jól szórakoztak egymás társaságában. A szopás sem olyan volt, mint amit ti ismertek – tette hozzá –, és sok egyébről már nem is hallottatok. Az, amikor reggel szopsz egy fiút, és megiszod a 3 deci spermát, már a mai kor gépies terméke, semmi köze sincs az őseink orgazmusához.

– Az orgazmus… az mi? – ámult el a lány. – Az valami állati tulajdonság?

A nő kereste a szavakat ahhoz, amit szavakból úgysem lehet megérteni.

– Azt mondd meg, hogy jó-e! – kérte a lány türelmetlenül, majd hirtelen felszisszent.

Észrevette, hogy az asztal túloldalán ülő fiúk egyike zavaros szemekkel fordul a mennyezet felé… A fiú mellett ülő, másik fekete, a szomszédnő karja ugyanúgy mozgott, akár ennek, a beszédesnek, már amennyire az asztal feletti mozdulatokból erre következtetni lehetett.

Diána nem sokat gondolkodott, lehajolt, hogy saját szemével győződhessen meg arról, ami az asztal takarásában zajlik. Megint felszisszent, mert ugyanazt a péniszt, amit ő hónapok óta minden reggel szop, most legalább négyszeresére duzzadva látta, és a fekete hajú nő rángatta, miközben félig lehántotta róla a bőrt.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 7. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Két órányi beszélgetés és lazítás után magamra vontam mindenki figyelmét.

- Hölgyeim! Ez egy csodálatos este, de tudom, hogy mindannyian nagyon elfáradtatok a hosszú utazástól és szívesebben pihennétek. Maradjatok sokáig ágyban holnap, ha úgy szeretnétek! Tíz körül fogunk találkozni, a délután pedig teljes egészében a tiétek lesz, hogy élvezhessétek a szigetet. Ismét figyelmetekbe ajánlom, hogy a szobám az épület másik szárnyában van, ott, ahol a tieitek is. Ha bármi kérdésetek, aggodalmatok, javaslatotok van, vagy csak szeretnétek beszélgetni... bármikor nyugodtan kopogtassatok! Megteszem amit tudok, hogy teljesítsem a vágyaitokat és kívánságaitokat. A ti jóllétetek az első számú célom. Addig is pedig jó éjszakát és szép álmokat!

A lányok kezdtek elszállingózni a szobáik felé, miközben én feltakarítottam és letisztítottam az étkezőasztalt. Az egész nem tartott tovább tíz percnél. Egyesek megrökönyödnének, hogy ha egyszer van egy házvezetőnőm, akkor miért csinálom ezt én magam. Louisa azonban már elég idős. Nem akartam a szükségesnél jobban terhelni.

Ez után visszatértem a saját lakrészembe és bezártam az ajtót, mielőtt kinyitottam volna a titkos panelt, ami a kukkoló szobám bejáratát rejtette. Végigfuttattam tekintetem a monitorokon. Mindegyik szoba kamerái hölgyvendégeimet mutatták a vetkőzés különböző stádiumaiban, ahogy készülődnek a lefekvéshez. Ahogy az emlékezetembe villant, mi történt legutóbb Amy-nél és Pamelánál, odalenn ismét beindult nálam a mozgolódás.

Ezúttal azonban úgy döntöttem, hogy Devonra fókuszálok, aki az első vendégszobán osztozott Camille-lel. Az ő szavaiból ítélve a huszonhét éves pennsylvaniai lány máris belém volt habarodva. Csodálatos volt, hogy így érez, azonban a fejemben nem akart szűnni visszhangozni egy kérdés: Miért?

Devon az a fajta nyílt és barátságos ember volt, aki nem félt kimondani, ami a fejében jár. Megnyerő természete pedig magával ragadó külsővel párosult. Már csak a megjelenése is magára vonhatta bárki figyelmét. Élt férfi ezen a földön, aki ellen tudott volna állni egy ilyen vadítóan gyönyörű nőnek, mint Devon? Melyik átlagos férfi ne álmodott volna egy ilyen helyes, szőke, vékony csípőjű és angyali arcú csodáról?

Azonban mivel Devon könnyedén kaphatott volna minden ujjára egy-egy pasit, elgondolkoztam, honnan ez a hirtelen támadt érdeklődés irányomban. Nem csak hogy ez volt az első napja a szigeten, de arra is csak most tudtunk sort keríteni, hogy személyesen is bemutatkozzunk egymásnak. Nem volt szokványos dolog, hogy egy ilyen sugárzóan gyönyörű nő csak úgy rám rúgja a kaput, még azelőtt, hogy igazán megismert volna. Egészen pontosan ez volt az első ilyen alkalom.

Nehezen titulálhatnám magamat valamiféle Casanovának, vagy egyáltalán vonzó férfinek. Csak egy teljesen átlagos, tucat fickó voltam. Voltak jó és rossz tulajdonságaim, de egyik se volt különösebben kimagasló. Devon bármikor talált volna nálam milliószor különlegesebbet is. Mégis miért kelthettem fel ennyire az érdeklődését már a kapcsolatunk ilyen korai szakaszában?

Számtalan indok kergette egymást a fejemben, de egyiknek sem volt sok értelme. Közben pedig tekintetemet meredten a szőkeségre szegeztem a képernyőn, hátha a rejtett kamera segít valami titkot kifürkészni.

Az ágy szélén ült éppen egy túlméretezett hálópólóban, miközben Camille a bőröndjében matatott pár lépésre tőle.

Bekapcsoltam a szobájukban elhelyezett mikrofont.

- Na és, milyen Pennsylvania? - kérdezte Camille.

Devon beletúrt hosszú szőke hajába és elmosolyodott.

- Azt mondanám, egészen más, mint amit San Diegóban tapasztalhattál. Télen vastag a hó, nyáron pedig tikkasztó a hőség. Szerintem nagyszerű dolog ott élni, de így is örülök, hogy végre elszabadulhattam... legalábbis egy időre. Nagyon tetszik ez a sziget. Imádom.

- Máris? - nevetett fel Camille. - Nekem hiányozni fog a családom, amíg itt vagyunk. Anya és Apa, a két bátyám... mind hiányozni fognak.

- Hát épp ez az – préselte össze az ajkait Devon. - Én nem bánom, hogy távol lehetek a szüleimtől. Már régen szerettem volna a lehető legtávolabb kerülni. Jót fog tenni egy kicsit szünetet tartani mindennel kapcsolatban, ami Pennsylvania.

- Ó! - pillantott rá Camille. - Tettek a szüleid valami rosszat? Miért vagy mérges rájuk?

- Hosszú történet – fordította el a tekintetét Devon.

Camille lassan bólintott és leült a bőröndje mellé a padlóra.

- Nos, ha majd valamikor szeretnél beszélni róla, csak szólj! Nagyon szívesen meghallgatlak és segítek, amiben tudok.

- Kedves tőled – mosolygott ismét rá Devon. - Valószínűleg sok mindent osztunk majd meg egymással a jövőben, ha majd jobban megismerjük egymást.

- Hát persze – válaszolta a latin lány. - Hé! Mi volt az amúgy, amikor az előbb megpróbáltál rámozdulni Jeremy-re?

- Ja, az! - nevetett fel Devon és megvonta a vállát. - Mit is mondhatnék? Kedvelem őt. Nagyon is kedvelem.

- Tényleg helyes fickó – egyezett bele Camille. - Beszélgettem már róla a többiekkel és nem igazán tudjuk, hogy tulajdonképpen mit is vár tőlünk a következő hat hétben. Én úgy döntöttem, nem ítélek sehogy, amíg jobban meg nem ismerem. Egy barátom odahaza figyelmeztetett, hogy Jeremy talán valami szexrabszolga-tábort üzemeltet itt. Azt mondta, készüljek fel mindenre.

Szexrabszolga-tábor?! - ízlelgettem undorodva a szót, miközben Devon megrázta a fejét.

- Én nem hinném. Meg is kérdeztem Jeremy-től konkrétan a party-n, hogy mit vár tőlünk. Azt mondta, nem kérne tőlünk semmit, ami kényelmetlenséget jelentene nekünk. Te is ott voltál, Camille. Én bízom benne. Tényleg nagyon rendes fazonnak tűnik. És őszinte is. Én az ilyesmiket nagyra értékelem egy férfiban.

- Honnan tudod, hogy őszinte? - vonta fel a szemöldökét Camille. - Hiszen csak pár órája találkoztál vele először...

- Mondjuk úgy, hogy rendkívül jó emberismerő vagyok! - válaszolta Devon. - Megérzem, ha egy férfi nem őszinte velem. Volt már kellő tapasztalatom ezzel kapcsolatban a múltban.

- És vajon miért vagyunk mi egyáltalán itt? - kérdezte Camille szkeptikusan. - Miért hozott ide Jeremy mindannyiunkat? Miért fizet nekünk ennyi pénzt? Biztosan akar valamit cserébe.

- Megtalálni a megfelelő nőt, akit majd elvehet – mondtam ki hangosan, amit persze itt, a kukkoló szobámban senki nem hallhatott. De mégis...

- Ezek jó kérdések – bólintott Devon. - Talán majd megkérdezhetjük tőle holnap. Ennek ellenére szerintem ez lesz életünk legszebb időszaka. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene bármi miatt is, Camille. Megígérhetem neked, hogy Jeremy nagyon jól fog bánni velünk.

- Tényleg nagyon kedvelheted őt.

- Nagyon – bólintott a szőke lány.

- A te életed is olyan nehéz volt, mint az enyém? - váltott hirtelen témát Camille.

Devon összevonta a szemöldökét.

- Sokáig randiztam egy Barrett nevű sráccal, de kiderült, hogy egy totális idióta. - Vett egy mély levegőt és megrázta a fejét. - Nem is tudom, miért maradtam olyan sokáig vele, de mégis maradtam. Évekig.

- Voltál már házas?

- Nem. De egyszer szeretnék. Barrettel nagyon közel kerültünk egymáshoz, azt hiszem, de sosem működött volna. Akkora bunkó volt...! Azt akarta, hogy úgy éljem az életem, ahogy ő mondja. Úgy éreztem, megfolyt a birtoklási vágyával. És meg is csalt. Nem is egyszer.

- Hogy csalhat meg téged bárki is? Hiszen olyan gyönyörű vagy!

Devon elpirult. Szemmel láthatóan hálás volt a bókért.

- Köszönöm, Camille. De miután Barrettel szakítottunk, inkább belefeledkeztem a munkámba. Projekt menedzser vagyok egy nagy cégnél Pennsylvaniában. Egész testemet és lelkemet a cégnek szenteltem. Tizenhat-húsz órákat dolgoztam naponta. Még a szabadnapjaimon és a vakációm alatt is. Egyszer százhat napot dolgoztam egyhuzamban napi tíz órákkal. Olyan voltam, mint egy két lábon járó hulla, amikor végül kivettem egy napot. És még akkor is egész nap a munkám miatt aggódtam.

- Miért csináltad ezt? Mire volt jó ilyen keményen dolgozni?

- Szerettem volna, ha megbecsülnek, de úgy tűnt, ez sose fog megtörténni. Láttam, ahogy feleannyi tapasztalattal rendelkező emberek lehagynak. Ők kapták a nagyobb projekteket és a nagyobb pénzeket. És gyűlöltem, hogy a főnököm arat le minden dicsőséget a munkámért – horkantott fel Devon. - Kidolgoztam a belem is a cégért és azért a sok óráért semmi jutalmat nem kaptam. - Halkan sóhajtott. - Ne haragudj... Nem akarlak ezzel terhelni.

- Nem kell bocsánatot kérned – nyugtatgatta Camille. - Csak egy kis megbecsülést szerettél volna a munkádért. Azt mondod, fele annyi tapasztalattal rendelkező emberek is lehagytak? Mégis ennek a munkának szentelted az életedet?

- Már négy hónapja nem randiztam – morogta Devon. - Sosem volt időm semmire a munkán kívül. De annyira megharagudtam a főnökömre és annyira kiégtem már, hogy amikor megláttam egy szórólapot, ami ezt a szigetet reklámozta és az ötszázezer dolláros fődíjat, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Amint biztossá vált, hogy jöhetek, felmondtam a munkahelyemen. Megmondtam a főnökömnek, hogy baszódjon meg.

Ez érdekes információnak tűnt számomra. Tudtam, hogy Devon felmondott a munkahelyén, mielőtt ide jött. Hirtelen aggódni kezdtem a jövője miatt. Kezdtem azt érezni, hogy mindegyik hölgyvendégem kifogásnak használta ezt a hat hetet, hogy távol lehessen a munkahelyéről.

- És mit csinálsz majd, miután haza mentél?

- Majd a saját lábamra állok valahol – vont vállat Devon. - Még ha nem is kapom meg az ötszázezer dollárt, százezerem akkor is lesz. Nem rossz egy hat hetes vakációért, nemde? - mosolyodott el. - Plusz úgy néz ki, életem egyik álma válik majd valóra.

- És mi lenne az?

Devon habozott egy pillanatra, beharapta az alsó ajkát, majd barátnőjére mosolygott.

- Hogy lefeküdjek egy nővel.

Camille szemei elkerekedtek.

- Sosem voltál még nővel?

Devon lassan bólintott.

- Már a középiskola óta vonzódok a nőkhöz. De túlságosan is tartottam tőle, hogy bárkinek is elmondjam. Féltem a megaláztatásoktól, azt hiszem. - Kissé zavartan folytatta: - Gondolom... te már voltál... nővel korábban.

- Igen. Többel is. Tizenhét éves korom óta.

- Na és milyen... úgy értem... kihez vonzódsz jobban?

Devon egyre jobban zavarba jött. Nagyon kíváncsi volt Camille tapasztalataira, de egyértelmű volt, hogy nem akarja túlságosan is beleütni az orrát a barátnője dolgaiba.

- Néha arra vágyok, hogy pasikkal legyek – válaszolta a latin lány. - Néha pedig arra, hogy lányokkal. A hangulatomtól függ. Néha meg arra vágyok, hogy pasikkal ÉS lányokkal legyek egyszerre.

Devon elmosolyodott.

- Hármasra gondolsz?

- Vagy négyesben – vont vállat Camille. - Vagy ötösben vagy hatosban. Minél több ember, annál több... érted.

Ezúttal Devon vonta össze a szemöldökét.

- Eddig csak két emberrel feküdtem le életemben. Barrettel és a középiskolai pasimmal, Timmel. Mindenki azt mondogatja, milyen gyönyörű vagyok, de huszonhét évesen úgy érzem, az életem nagy része elszaladt mellettem. Én csak... azt érzem, elmulasztottam valamit. Mintha csomó lehetőséget hagytam volna ki, hogy normális kapcsolatom legyen és már nem maradt semmi.

- Huszonhét éves vagy, Devon – emlékeztette Camille. - Nem hetvenhét. Nem maradt már sok esélyed egy kapcsolatra? Ez őrültség. Még előtted az élet. És mi van Jeremy-vel?

Devon elmosolyodott.

- Hmm... Jeremy. Őt tényleg kedvelem. Szeretném jobban megismerni őt. Már az első alkalommal éreztem a szikrát kettőnk között, amikor megláttam. Ha érted, mire gondolok.

Camille félrebillentette a fejét és felvonta az egyik szemöldökét.

- Ez a szikra azt jelentheti, hogy megtaláltad azt, akit huszonhét éve kerestél? Talán... a tökéletes férfit?

- Pontosan – mosolygott félénken Devon.

Odabenn a kukkoló szobámban nyeltem egy nagyot. Éles borzongás futott végig a gerincem mentén. Devon engem látott a tökéletes férfinek? Engem? Bár hízelgő volt az elképzelés, nem tudtam elfogadni. Nem voltam tökéletes. Túl sok olyan hibám volt, ami az embert a végletekig átlagossá teszi.

- Te egyszerűen gyönyörű vagy. A legszebb nő, akit valaha láttam – mondta Camille, ismét pírt csalva Devon arcára, azonban mielőtt a barátnője bármit is mondhatott volna, folytatta: - Örülök, hogy megbíztál bennem hogy mesélj az életedről. Szeretném, ha bíznál bennem. Szeretnék a barátod lenni.

- Veled könnyű ilyenekről beszélni – bólintott Devon. - Úgy érzem, neked bármit elmondhatok, Camille. Tényleg.

- Úgy is van – bólintott a mexikói lány, majd visszatért az előbbi témához. - Ha tényleg annyira kedveled Jeremy-t, ahogy mondtad, miért nem mondod el neki?

Devon szárazon felnevetett és megrázta a fejét.

- Próbáltam már a party-n, emlékszel? Meg is csókoltam. De csak reménykedni tudok, hogy nem haladtam túl gyorsan. Nem szeretném összezavarni a dolgokat. Túlságosan is kedvelem őt.

- Én is kedvellek téged, drágám – motyogtam a monitor előtt.

- Olyan, mintha megint a középsuliban lennék – kuncogott Devon. - Mintha most is a többiekkel kellene versengenem az osztály leghelyesebb srácáért. Tényleg azóta nem éreztem így magam.

- Az osztály leghelyesebb sráca? - kacagtam fel. Nem hittem a fülemnek. Devon most tényleg rólam beszél?

Camille is felnevetett.

- Én mindig a legdögösebb lányért tepertem a középsuliban. Mindenki tudta, hogy biszexuális vagyok és hogy imádom a csajokat. Nem mintha ez megállította volna a srácokat abban, hogy nyomuljanak rám. Néhányan azt hitték, nem csak hogy olyan szerencsések lesznek, hogy ágyba vihetnek engem, de még az egyik barátnőmet is megkapják a pakkba. Néhányan tényleg szerencsések is voltak. Akadt néhány hármas itt meg ott.

Aline Nakashima alias Camille

- Nem volt zavarba ejtő?

- Micsoda?

- Hogy mindenki tudta, hogy biszexuális vagy.

Camille megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem. Sosem érdekelt igazán, mit gondolnak rólam mások. Négy barátnőm is volt a gimi utolsó évében és még annál is több azt megelőzően. Ha megtartottam volna magamnak a tényt, hogy a kagyló is érdekel, nem csak a kolbász, most ugyanabban a helyzetben lennék, mint te is?

- Mire gondolsz? - kérdezte Devon érdeklődve.

- Huszonhét évesen még teljesen szűzen a csajok terén – válaszolta Camille. - Ehelyett mivel nem féltem attól, hogy mi lesz, ha a többiek tudomást szereznek a szexuális orientációmról, kilenc éve először voltam egy másik nővel. Illetve lánnyal, hogy pontosak legyünk. Egy puerto ricói csajszival, A. J-vel. - Camille lehunyta a szemét egy pillanatra és felsóhajtott az emlékektől. - Mmm... A. J. úgy tudott bánni a nyelvével, mint senki más.

- Tényleg? - fészkelődött Devon, ugyanakkor a zavarába egy jó adag izgatottság is vegyült.

- Hogy élted túl egyáltalán mostanáig csak két férfival, és egy nővel sem? - csodálkozott Camille. - Én teljesen beleőrültem volna punci ízének a hiányába. És pasiból is csak kettő? Nagyon szűkre szabtad, Devon. Most nagyon kielégítetlennek érezheted magad.

- Nos, igen... - motyogta a szőke lány.

- Van egy ötletem – vigyorodott el Camille. - Azt mondtad, nagyon kedveled Jeremy-t, vágyódsz a nők után, ami vágyódást eddig még nem elégítettél ki, és nagyon érdekel a gruppen is, vagy legalábbis a gondolata.

- Még sosem csináltam ilyet korábban – mondta Devon félénken. - Úgy értem... még csak nem is tudok róla semmit. De a gondolata felizgat.

- Íme az ötletem – csapta össze a kezeit Camille huncut mosollyal az arcán. - Mi ketten átmegyünk Jeremy szobájába most rögtön... és leteperjük. Együtt.

A szemeim hirtelen elkerekedtek. Nyeltem egyet és éreztem, hogy a farkam jobban feszíti a gatyámat, mint bármikor életemben. Camille rá akarta venni Devont, hogy töltse vele az éjszakát az én ágyamban? Az elmémet elárasztották a végtelen lehetőségek képei.

- Ó, nem! Nem, nem, nem. Sosem tudnám ezt megtenni – tiltakozott Devon a fejét rázva. - Én... nem az a fajta lány vagyok.

- Milyen fajta lány? - nevetett fel Camille. - Nézz csak magadra, Devon! Nézz csak arra a végtelen szexuális frusztrációra, ami benned van! Már hónapok óta nem randiztál. Hányszor láttál egy jóképű srácot az utcán, vagy a sarki boltban és hagytad szó nélkül elmenni? Csak vesd rá magad most és hagyd hogy megtörténjen, aminek meg kell! A többi pedig nem tartozik senki másra.

- Camille... - nyögött fel Devon, tovább fészkelődve. A jókislány-oldala igyekezett figyelmen kívül hagyni a barátnője javaslatát, de egyszerűen nem tudta. A reakcióiból ítélve Devonnak bőven voltak titkos fantáziái olyan eseményekről, amiket Camille már átélt.

- Ismerem én a fajtádat.

- A fajtámat? - rökönyödött meg Devon. - Mégis miről beszélsz?

Camille elmosolyodott.

- Egy amolyan tipikus irodában dolgoztál, nemde? Le merném fogadni, hogy valami szűkre szabott, rövid kis ruhát viseltél minden egyes nap, ami mindenedet megmutatta a férfiaknak, amit csak kell, meg persze a nőknek is. Igazam van? - Devon lesütötte a szemét és tovább fészkelődött, már a hallgatásával is elismerve Camille szavainak igazát. - Te voltál a legjobb csaj az egész cégnél és ezt te pontosan tudtad is. És szeretted volna, ha mindenki más is tudja, úgyhogy kivillantottál egy kis ezt meg azt... csak hogy felkeltsd a figyelmüket.

Camille végigmérte Devont tetőtől talpig.

- Mégis hányszor fantáziáltál arról, hogy leszopod valamelyik munkatársadat? Még ha csak szórakozásból is. Hányszor hajoltál az asztal fölé, hogy a kiszemelt áldozatod jobban beláthasson a blúzodba? Hányszor fordult meg a fejedben, hogy elcsavarod a vöröske fejét a sarki irodarekeszből és kinyalod a punciját? Talán még úgy is, hogy közben mások néznek.

- I-igazából... - hebegte Devon – szőke volt. Ő... egy szőke lány volt a sarki irodarekeszből. Je-Jesse.

- Na látod! - vigyorodott el a mexikói lány. - És mégis hányszor ujjaztad meg magad este az ágyban, arról fantáziálva, hogy Jesse-t nyalod?

- Camille! - nyögött fel Devon. - Hagyd abba!

- Lefogadom, hogy csodás személyi szopisztens lettél volna.

- Szopisztens? - vonta össze a szemöldökét Devon.

- Az. Szopisztens. Szopásra specializálódott asszisztens – bólogatott Camille. - Az lett volna a feladatod, hogy minden nap az asztal alatt térdelve várd a főnököd és amikor ő leül a helyére, te azonnal elkezdted volna szopni. Amy is ezt csinálta a főnökének. Elmesélte nekem – bólogatott Camille mindentudóan. - Igen, igen... Nagyon is jó lettél volna benne. Talán még jobb is, mint Amy a benned szunnyadó rengeteg frusztráció miatt. Vagy talán a főnököd nő volt? Ha én lettem volna ott, nagyon örültem volna, ha kinyalsz minden munkanap elején, Devon. És te is imádtad volna.

- Egek! - nyögött fel Devon. Ezek a szavak nyilvánvalóan megtették rá a maguk hatását.

- Nagyon jó is lettél volna ebben – vigyorgott Camille. - Te és a finom kis nyelved, Devon. Megtetted volna a magad munkáját... nekem.

- Camille! - csattant fel Devon.

- Hé! Ezek után egy percig se kellett volna aggódnod az előléptetés miatt. Megkaphattál volna bármilyen megbízást, amit csak szerettél volna.

Devon felpattant és dühösen feltartotta a kezeit. Camille ezzel nyilvánvalóan túl messzire ment.

- Most inkább lemegyek a konyhába és iszom valamit – jelentette ki. - És eszedbe ne jusson követni! - Azzal kiviharzott a szobából.

Camille arcán még mindig ott virított a széles vigyor, ahogy az ajtót bámulta.

- Napok kérdése, de meg foglak győzni – mondta halkan, majd rábólintott a saját szavaira. - Az a sok magány, az elfojtott szenvedély csak gyűlik és gyűlik. Egyszer ki kell majd törnie.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Talán idén

Talán idén lesz.

Havazás