Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 56. lap
Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. november 15.
És így kezdődött a lecke...
Az alapokkal kezdtük. Tanítottam neki egy kis alapvető földi földrajzot, ő pedig mesélt arról a helyről, ahonnan érkezett. A hely, amire mindig csak úgy utalt, mint Nox, egy zárt, labirintusszerű világ, ami engem egy méhkasra, vagy egy hangyabolyra emlékeztetett, csak sokkal hatalmasabb méretekben. Ez magában foglalt egy egész sor kanyargó alagutat, amiket ő Tengelyeknek hívott, és ami számtalan különböző területre bomlott, melyek közül mindegyiket egy-egy frakció uralt. Szerettem volna többet megtudni, de ő elhárította, hogy egyelőre többet áruljon el.
Meséltem neki a családomról és ő is végre megnyílt ebben a témában. Elmondta, hogy ifjonc egy rendben, amit úgy hívnak, hogy Noctis Testvériség. Egy társaság, ami a félelem művészetét gyakorolja.
Árvaként hagyták az ajtajukban és a rend nevelte fel a kezdetektől fogva, hogy éjjeli kísértő legyen. A rendet egy Holdfény legfelsőbb anya nevű személy vezette, aki inkább tűnt egyfajta királynőnek, mint anyának, az alapján, ahogy Árnyék beszélt róla. Elegáns és hatalmas, intelligens, vonzó és vasmarokkal irányítja a rend területeit.
Megkérdeztem, hogy képes utazni a Nox és a Föld között, ő pedig megmutatta a speciális csatját, amit Égisznek hívott.
Elmondta, hogy megbájolták, hogy utakat nyisson a Tengelyeken, amelyekről számos ajtó nyílik teljes hosszában. Ajtók, melyek mind érdekes és egyedi helyekre nyílnak, bár nem mindig egyértelmű útvonalakon. A rendjének csak korlátozott hozzáférése van, így csak olyan átjárókat tudnak nyitni, amelyek ágyak alá vezetnek. Különös dolog volt, de így volt, mióta csak az eszüket tudják, így senki nem tett fel kérdéseket.
Árnyék világát nehéz volt átfogni. Ez is csak a felszín volt, amit elkezdtünk kapargatni. Miközben pihentünk, Árnyék átfutotta a könyvespolcomat és beleolvasott mindenbe, ami megtetszett neki. Imádott olvasni. Különösen fikciós elbeszéléseket. Úgyhogy végül kölcsönadtam neki párat, hogy vigye haza és olvassa ki a maga tempójában. Máskor bekapcsoltam a tévét, amit pedig látott benne, az újabb kérdésekhez vezetett, ezeket pedig próbáltam legjobb képességeim szerint megválaszolni. Kezdve azzal, hogy mi is az a tévé, majd haladva tovább.
Ekkor fedezte fel a rajongását az emberi pop-kultúra iránt, amire, mint kiderült, nagyon ki volt éhezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése