Heti ajánlat - Forró szenvedély

Mindig nézz a hátad mögé!
Vagy mégse?

Egy élvezetes szombat reggel

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 91. lap - Ha fested az ördögöt a falra

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 90. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. július 17.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 90. lap - Komoly mojo

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 89. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. július 9.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 89. lap - Suttogás

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 88. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. július 3.

Folytatása következik!

Amikor rövidülnek a nappalok 1. rész

Írta: Marokfegyver

– Leharapja a végét mindennap.

– Ki?

Miska csak legyintett, mintha a legyek seregeit ijesztgetné.

– Dörzsöltek ám ezek – váltott témát –, tesznek egy kört a levegőben, és visszaszállnak ugyanoda.

– Ha kinn hagyod a lompost, le is szopnak.

– A legyek?

– A nyavalya sem tud már követni, hogy miket hordasz össze – morgott Lőrinc, és az üres poharát forgatta. – Ha nem adsz inni, megyek tovább.

Másfélórája ücsörögtek már Miska oszlopos, fehérre meszelt tornácán. Időnként egyikük hangosan is kimondott egy gondolatot, a másik válaszolt rá valamit, ám több volt a csend, mint a hang. Egyedül a legyek bírták szusszal a későnyári, bágyadt délutánt, bár néha egy váratlanul bevágó légáramlat legalább zavarba hozta a megtermett és elpimaszodott példányokat.

– Egyre rövidülnek a nappalok – jegyezte meg Lőrinc, és sürgetően koppantott a pohárral a kopott asztallapon.

– Gyorsabban kell élni. Kevesebb idő marad rá.

– És inni.

– Valaki mindennap leharap a két végéből.

– Ezt már mondtad, de akkor sem volt értelme.

Miska bizonytalan léptekkel, kétszer megtorpanva, füle tövét vakargatva elindult a nyitott tornác végében nyíló kamra felé, hogy az ott tárolt sajáttermésű borból még egy üvegnyit feláldozzon a barátság asztalán.

Két éve vásárolt egy könnyen kezelhető palackozó szerkezetet, üvegeket és dugókat, aztán címkéket gyárttatott a palackokra, és azóta nem kancsóból, hanem üvegből kínálja a ritka vendégeket. „Mégis elegánsabb, mint hordóból fejtegetni, és megvan a maga varázsa a dugóhúzásnak!” – szokta mondogatni, amikor esténként kiül ide, és nézi a pusztaság végtelen csendjét.

– Nehogy szomjan halj már! – tért vissza a pincehidegnek titulált nedűvel.

Úgy tette le az üveget, hogy Lőrinc felé virítson a szőlőindákkal díszített, gondosan felragasztott cédula:

Miska Leve

asztali- és barátságbor

eszmei értéke: megfizethetetlen

Elővette a vakablak-szerű mélyedésben tartott dugóhúzót – amit időhúzás céljából mindig visszatett ugyanoda –, majd töltött mindkét pohárba a hígított aranyként csillogó italból.

– Az nem szomjas? – intett a fejével az akácfa árnyékában veszteglő, megrakott szekér elé fogott, farkával legyező ló felé.

– Szólna.

Lőrinc 400 méterrel beljebb lakott. Általában egy másik utat használt, és autóval közlekedett a tanyája és a város között, csak olyankor haladt át Miska birtokán, amikor a termést a földjéről kellett hazafuvarozni. Ezen a napon éppen 20-25 gigantikus méretű tökkel rakta meg az egylovas járművét, s majd piacolni fog a terméssel.

– A kukoricád milyen? – kérdezte Miska.

– Mint a tied.

Miska nem firtatta tovább, hiszen láthatta ő mindennap, amikor kiballagott az országút melletti postaládához.

Felhorkant a legyeket hajkurászó ló.

– Jön valaki… – jegyezte meg Lőrinc. – Jobb házőrző, mint a 3 kutya együttvéve – tette hozzá a gazda büszkeségével.

Ekkor egy bicikli surrant a szürkés homokon, nyergében egy vékony, alacsony, feketehajú lánnyal. Egy pillanatra felemelkedett az ülésről, úgy ugratott át egy kátyú felett.

– Félti a kis micsodáját… – morogta ámulva Lőrinc.

Amikor a biciklis a tornáccal egyvonalban járt, mosolyogva integetett Miskának:

– Csókolom! – Aztán megint előre nézett, mint aki jól ismeri a nevezetesebb gödröket, s megint felemelkedett a nyeregből.

Mindkét férfi addig követte a tekintetével, míg el nem takarták a fák és a bozót, még kicsit azon túl is, képzeletben.

– Te meg milyen barna kincset rejtegetsz? – húzott egy jókorát Lőrinc a borából.

– Láthattad. Amarra laknak – mutatott Miska hátrafelé.

– Csak úgy biciklizget?

– Azt is szokott. Most kimegy a postaládához.

– Vissza is errefelé jön?

– Csak innen tud elkanyarodni, amott beszántották az utat.

– Meg kéne itatni – mutatott Lőrinc a borra, de a szavai úgy hangzottak, mintha egészen másra gondolna.

– Nem szereti.

– Honnan tudod?

– Kóstolta. De kislány az még, ne tervezz semmit!

– Annyira kislány, mint én… – A nyomaték kedvéért nadrágon át megmarkolta a csomagját.

Miska jóízűen hahotázott:

– A helyedben nem hencegnék!

– Mi bajod van? Dugogatod?

– Hadd nőjön még!

– Ez nem válasz. Ki akarod sajátítani? Nem tudod ám mindig dugva tartani, és akkor dugogatja más…

– Nem dugtam még meg.

– De szeretnéd, mi?

– Jó úton haladunk.

– Ne gondolkozz sokat, én azt mondom, hogy ezek a lányok nem szeretik, ha valaki gyámoltalan kisfiú vagy teszetosza trotty. Ezeknek megvan a természetes igényük, és ha nem iparkodsz, megcsinálja helyetted más. – Lőrinc előrehajolt az izgalomtól. – Hány éves?

– Az idén érettségizett.

– No, akkor felbontották már előtted.

Miska elgondolkozott:

– Nem olyan biztos az…

– Csak megjátsszák magukat, de ebben a korba túl vannak már mindenen. Mit gondolsz, minek biciklizik majdnem pucéran?

– Van rajta ruha…

Lőrinc nem is vette figyelembe a közbevetést, folytatta:

– Szeretik, ha megkívánják őket! Csak látnád a piacon: ha jobban megnézel egy fiatalasszonyt, esetleg még rá is kacsintasz, az biztos, hogy még kétszer végigjön azon a soron. Örül, hogy tetszik valakinek, és megérzi, hogy meg akarja dugni valaki. Na persze, ott nem nagyon van lehetőség, a piac az más… De itt a prérin…! Itt senki sem veszi észre, ha megdurrantom a fűben, nincsenek gátlások, hogy mit szól ez, meg mit szól amaz, aki megláthatja, itt aztán nyöghet kedvére.

Miska nem válaszolt, így Lőrinc szükségesnek ítélte folytatni a kioktatást:

– Az a lényeg, hogy tudasd vele, hogy meg akarod dugni. Jelezd, hogy készen állsz! Akkor felméri a körülményeket, látja jól, hogy nem zavarja senki, és enged az ösztöneinek…

– Te mikor dugtál utoljára? – fordult oldalvást Miska. – Csak, mert elméletben ekkora professzora vagy a témának, a gyakorlat meg csak rozsdásodik, mint a félretett fűrész a sufniban.

– Én annyit fűrészelek, ami csak belefér. Néha hazajön az asszony, mert hiába vágyott a városba az ifjú bikájával, azért a minőségét mégiscsak tőlem kapja. Meg aztán átjárok… kicsit odébb… ha el akarok kenni egy pinát.

– Izabellához?

– Aha.

– Furcsa…

– Hát nem egy szépségkirálynő, de jó az még.

– Tudom, régebben én is átmentem… egyszer-kétszer…

– Jól van, nem szégyen az! Egészségedre váljék a testmozgás! Jobb az, mintha magadnak rázogatod. Kicsit megnőtt a hasa, mindenki megkérdezi tőle, hogy mikorra várja a babát, de annyira közel van. Testközelben. Te mikor voltál utoljára?

– Egy éve?

– Akkor elkerültük egymást. De tudod, mit? Osztozkodhatunk, mint férfi a férfival. Járhatunk felváltva, vagy akár egyszerre is, majd aki utóbb jött, kivárja azt, aki előbb ért célba. Jut belőle mind a kettőnknek!

– Jól van, úgyis gondoltam rá, hogy meg kéne látogatni.

– Ebben megegyeztünk! Ha te mész előbb, mondd neki, hogy megbeszéltük, nehogy izguljon ám, hogy én is be akarok menni, mert akkor egy zabszem sem fér be! Még akkor is folyton az ablakot nézte közben, amikor arattak a közelben, hiába mondtam én, hogy azok nem jönnek be gépestől az udvarba, vagy ha bejönnek is, gyalog, majd észreveszik, hogy feleslegesek.

– Szerinted belemegy?

– Mibe? Hogy ketten dugogatjuk? Hát volt már olyan, csak nem tudtunk róla. Persze, hogy belemegy, csak az szokta zavarni őket, hogy a másik koma meg ne tudja. Mert mit szól, meg minek fogja őt tartani? De mivel mi már tudunk egymásról, és egyikünket se zavarja, mehet minden…

Levegőben maradt a mondat folytatása, mert visszafelé kerekezett az iménti lány. Fekete copfja ringatózott… Átugratott egy kátyút, majd intett:

– Csókolom!

Lőrinc, mintha csak erre várt volna, abban a pillanatban visszaintegetett.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 88. lap - A hiányzó anya

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 87. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. június 26.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 87. lap - Találkozás

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 86. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. június 19.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 86. lap - A farkánál fogva

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 85. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. június 12.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Írás

Próbáljunk meg írni!

M Santorinin 1. rész - Santorini: A gyönyörök szigete

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 85. lap - Egy poros öreg könyv

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 84. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. június 5.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 84. lap - ...vagy sem

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 83. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. május 28.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 83. lap - Készen állsz, vagy sem?

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 82. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. május 22.

Folytatása következik!

Aki nappal alszik, éjjel él

Írta: Marokfegyver

Hosszú csend és lapuló mozdulatlanság után kikerült az ajtóra egy cirádás névtábla: Bíró Boglárka.

A csend folytatódott. Csak egyetlen egyszer jelent meg egy apa-típus, kizárta az ajtót, és telefonjával babrálva várta a költöztetőket. Sok mindent nem hoztak: felcipeltek egy franciaágyat, majd még ötöt fordultak, és tartották a markukat a fuvardíjért.

Másnap egy testes hűtőszekrény hevert a bejárat előtt, városon belüli, ingyenes házhoz szállítással kerülhetett oda, mert akik olyan precízen elhelyezték a folyosó mértani közepén, hogy mindenkinek kerülgetni kelljen, azok nem csengettek be sehová sem a számlával.

Zoli elérkezettnek látta az alkalmat, hogy megismerkedjen az új lakóval. A név – Boglárka – gyönyörű nőt sejtetett, s a fiatalos apa – hiszen ki más irányította volna a költöztetőket? – csak megerősítette ebben a tudatban.

– Kedves Boglárka! – ízlelgette magában a szavakat, és megnyomta a csengőgombot.

Úgy tűnt, hogy a szomszédi összemelegedés ezúttal elmarad, senki sem nyitott ajtót. A következő reggelen a hűtő-monstrum még mindig ott terpeszkedett, ám délutánra eltűnt.

Zoli rátenyerelt a csengőre, megkérdezni, hogy ugye bekerült a lakásba a gép, nem tulajdonította el illetéktelen, s Boglárka csak szóljon ám nyugodtan, ha segíteni kell… bármiben, és ihatnának egy pezsgőt a beköltözésre, no meg a szomszédságra… Hiába álltak össze a fejében a mondatok elutasíthatatlan sorokban, nem volt kinek elmondani.

Ettől kezdve a Bíró Boglárkáéval szemközti, 2 szobás lakás gazdája, Zoltán, mindennap újra megnyomta a csengőt. Boglárkával nem sikerült találkoznia, de néha úgy érezte, mintha valaki járt volna a lakásban. A lábtörlő például egyik reggelre félrecsúszott, és délutánra visszakerült a helyére, pedig Zoli szándékosan nem ért hozzá, lépcsőház-takarítás meg csak két nap múlva esedékes.

– Azt is számításba kell venni – okoskodott homlokát ráncolva –, hogy más is idejár, más is próbálgat ismerkedni.

Ez a lehetőség alaposan felbolydította Zoltán lelki békéjét. Még hogy más is szemet vetett a lányra?! Amikor ő már elképzelte magának, hogy együtt vacsoráznak – munkából hazafelé be tudna vásárolni zsemlét és szalámit –, együtt nézik esténként a tévét… Elmehetnének sétálni is szombaton és vasárnap, ennének egy fagyit a padon ülve. Milyen büszkén lépkedne egy szép lány oldalán!

– És este…! – Majdnem zavarba jött a saját gondolataitól.

Eltervezte ő már az estéket is. A péntek és a szombat a két legfontosabb, mert másnap nem kell korán kelni:

– Délután elmegyünk sétálni, de hamar hazajövünk, megvacsorázunk, megfürdünk, és pizsamában nézzük a tévét. Készítünk magunk mellé valami rágcsálnivalót, legfeljebb – ennyi engedményt tett az élvezetek javára – utána újra fogat mosunk.

Mindig ilyen estékről álmodott. Mostantól vége a magányos tévézésnek!

Részletesen elképzelte, ahogy kilépnek a papucsból, lekapcsolják a villanyt, és bebújnak a takaró alá. Ő egy darabig hallgatni fogja Boglárka szuszogását, majd összebújnak, és kigombolja a lány pizsama-felsőjét.

– Egyáltalán nem biztos, hogy gombos pizsamában alszik – torpant meg Zoltán az álmodozásban –, lehet olyan bebújós is, puha, mint egy plüssmaci.

Csókolózni fognak. Ez biztos. Csak azt nem tudta elképzelni, hogyan működik technikailag a csókolózás, ha mindkettőjük feje a párnán pihen.

Zoltán – az eddig megélt közel 30 éves kora dacára – meglehetősen gyakorlatban volt párkapcsolatok terén. Sosem aludt még közös ágyban senkivel, sőt addig sem jutott el, hogy ágyba feküdjön valakivel. Ötperces kalandjai nagyjából kimerültek abban, hogy zavartan toporog, amíg a nő elteszi a pénzt, majd… vége is. A hirdetési újságokból kinézett nők általában első ránézésre felmérik, hogy át kell venniük az irányítást, ezért leülnek Zoltán elé az ágyra, előveszik a farkát, és egy-két perc múlva megszólalnak: „Jó volt? Gyere máskor is! Tudod a számom…”

El sem tudja képzelni, milyen lehet a fél- vagy egyórás program, amiket a prostik hirdetnek, vagy az „akár egész éjszakára is”. Tévéznek? Egész éjjel?

Egyik szerda délután a szokottnál korábban ért haza. Amint kizárta a lakás mindkét zárját, nyílt a szemközti ajtó is.

Mint a csodacsatár, úgy pördült meg saját tengelye körül, minden eshetőségre azonnal felkészülve.

A lány szőke volt, és odaköszönt:

– Jó napot kívánok.

Zoltán összekaparta magát, és – ahogy a prezentáció százszor begyakorolt szövegét szokta – elhadarta a régóta felsorakoztatott mondatokat. A szomszédságról és a pezsgőről, belekeverve a hűtőt is, amit ő segített volna bevinni a lakásba, ha valaki meg nem előzi ebben…

A lány eközben bezárta a lakásajtót, kicsit lóbálta a kulcsot, majd eltette a táskájába, elgondolkodva nézte a lépcsőt… aztán elköszönt:

– Viszontlátásra. – Anélkül, hogy válaszolt volna a logikusan felépített érvanyagra, amelyek mind-mind azt hivatottak alátámasztani, hogy meg kellene ismerkedniük.

Zoltán az ajtófélfának támaszkodva állt, ahogy Napóleon tette volna, diadalittasan. Látta a lányt, és már ez is valami.

– Minden nagydolognak el kell kezdődnie valahol – oktatta önmagát.

Fejében máris összeállt a hadjárat komplex stratégiája.

Csütörtökön nem, csak pénteken sikerült korábban hazaérnie, éppen a megfelelő pillanatban: Hallotta a motoszkálást a „Bíró Boglárka” feliratú ajtó mögül. Siker!

– Jó napot kívánok! – köszönt a lány egy pillanattal később, oda sem nézve, ugyanazzal a közömbös rutinnal, ahogy egy boltba belépve köszönünk, csak úgy, bele a levegőbe.

Zoltán odalépett, és bevezetőként emlékeztette volna Boglárkát az előző találkozásukra, felidézve abból néhány jellemző mondatot, majd következett volna, zökkenőmentes folytatásként az erre az alkalomra összeállított, frappáns szöveg…

– Elnézést! – mondta a lány, kikerülve az ismerkedésre kész, buzgó szomszédot. – Viszontlátásra… – hallatszott már a lépcsőről.

– Már kétszer sikerült vele beszélnem – könyvelte el a faképnél hagyott Zoltán, és boldogan szimatolt bele a lány nyomában kanyargó, édeskés illatba.

Szombaton a bejárati ajtó kémlelő-prizmájára tapadva várta, hogy mikor jelenik meg végre a lány – közben felhangosítva a tévét, legalább meghallgatta az egyik kedvenc filmjét –, ám másfélórás leskelődés sem hozott eredményt.

– Elment a szüleit meglátogatni – gondolta, amikor a homloka már odaragadni készült a festékhez.

Dudorászva tett-vett a lakásban, hiszen a szüleit meglátogató lány képe jól illett abba a világba, amit Boglárkáról elképzelt.

– Talán legközelebb már együtt utazunk – mosolygott, hosszú-hosszú vonatozásról álmodozva.

Megfürdött, s még 6 óra sem múlt, amikor rágcsálnivalót készített a tévé elé. Két személyre.

Odaképzelte a lányt a chipsek túlsó felére, és elmesélte neki a mindjárt kezdődő filmsorozat előzményeit. Mert az előző részeket Boglárka még nem láthatta.

Vasárnap délután is hiába kukucskált, nem jött haza a lány. Zoltán attól tartott, hogy megbetegedtek a szülők, vagy valami más fontos ok tartja vidéken Boglárkát, ő pedig nem kísérte el, nem tud számára vigaszt nyújtani. Aztán megnyugodott, mert hétfőn ünnep következik, s ez megmagyarázza, eddig is eszébe juthatott volna, hogy miért nem sietett vissza a lány…

Másnap reggel úgy érezte, hogy történt valami. Sietett az ajtóhoz, kilesett, majd kinyitotta, hátha így rájön, hogy tudatalattija mire figyelhetett fel.

Orrát megcsapta a lány illata! Nemrég ért haza – vagy nemrég ment el –, ha még ott lebeg a folyosón.

Pizsamában odasettenkedett, és fülét a sárgaréz névtábla mellé tapasztotta: Hangok!

Lenyomta a kilincset, s némán feltárult előtte Boglárka lakása. Mire odáig jutott volna a meglepetéstől leblokkolt gondolataival, hogy pizsamában van, és a saját bejáratát tárva-nyitva hagyta, és különben is mit fog szólni a lány… emez az ajtó hangtalanul becsukódott mögötte.

– Honnan tudod, hogy itt lakom? – kérdezte Boglárka oldalról, a konyhából. – Én mondtam volna? – meresztgette a szemét a látogatóra. – Kicsit túlittam magam…

Zoltán most vette csak észre, hogy az eddigi két találkozás során kimérten viselkedő lány, most alig áll a lábán. A fejéből meg talán ki sem lát. Az összes ruházata egyetlen bugyi, a többi szanaszét hever a lakásban.

– Vagy te hoztál haza? – folytatta a találgatást, akadozó nyelvvel Boglárka. – Tudom már! Nagyon rendi vagy, komolyan! – Csuklott. – Szeretnél valamit? Tudod, hogy itthon nem dolgozom, mert a sok meszesedett szomszéd kiakadna, de te nagyon rendi vagy… és cuki. Rendi és cuki, rendi és cuki.

Zoltán csak állt a konyhaajtóban, csíkos pizsamában, papucsban.

– Bocsika! – figyelmeztette a lány időben, ám nehezen célozta be az ajtót, Zoltánnak volt alkalma félrehúzódni előle. – Cuki vagy és rendi… – hallatszott a wc-ből, és aláfestésként vastag sugár csobogott. – Neked is kell? – nézett felfelé, megközelítőleg abba az irányba Boglárka, amerre a látogató izgő-mozgó, képlékeny sziluettjét vélte felismerni. – Mindjárt engedlek. – Ücsörgött egy kicsit még, bokáig letolt bugyiban, meredező bimbójú, feszes mellekkel, elmosódott mosollyal. – Itt is le tudlak cummantani… – nyúlt a csíkos pizsama felé, de mégsem kockáztatta meg, hogy leboruljon az ülőkéről. Tépett egy darabka papírt, benyúlt a lába közé, majd forgatva vizsgálgatta a nedves vécépapírt. – Hm… Na, gyere, te cuki!

Boglárka becélozta a franciaágyat, leült a szélére, és mindkét karjával hívogatta a tétova férfit.

Zoltán megközelítette, és felsóhajtott, amikor két fürge kéz lerántotta a pizsamanadrágját. Látta, ahogy kinyílik a száj, bekapja a fallosz végét, majd hamar el is engedi, és a lány eltávolított egy szőrszálat a nyelvéről, aztán újra bekapja… Két perc múlva forróság öntötte el, ami túlcsordult, és elárasztotta a lány száját.

Boglárka hátrahanyatlott, és szinte abban a pillanatban el is aludt, ájulásszerű, mély álomba zuhant.

Az emeleten elég kevesen fordulnak meg, még az lakók sem jellemző a nagy jövés-menés. Most mégis ketten álldogáltak tanakodva, fejüket vakargatva Zoltán nyitott ajtaja előtt, és elképedve látták, hogy a lakás gazdája amonnan, szemből érkezik meg, élénk-csíkos pizsamában.

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 82. lap - Harmadik kéz

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 81. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. május 15.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 81. lap - Az a dolog

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 80. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. május 8.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 80. lap - Sötét tükör

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 79. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. május 1.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Díszlet

Minimalista díszlet.
A többit egészítsd ki innen:

Randi

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 79. lap - Neheztelés

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 78. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 24.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 78. lap - Fura figura

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 77. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 17.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 77. lap - Látsz engem?

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 76. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 10.

Folytatása következik!

Leckék a profitól 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Leckék a profitól 1. rész

**************************************************************************

Aznap délután a lépcsőházban éppen összefutottam a nagy kedvencemmel, azzal az öltönyös pasival, aki úgy hetente kétszer megfordul a szomszédban, s aki mindig siet.

Merészen megnyomtam a csajszi csengőjét.

Szinte azonnal nyílt az ajtó, és összehúzva magán a köntöst, mosolyogva állt félre az útból:

– Honnét tudtad, hogy ráérek? Vagy láttad elmenni a komát?

Zavartan bólintottam, de igyekeztem folytatni a barátnős, közvetlen stílust:

– Ő a kedvencem.

– Tényleg? – Bevezetett a nappalinak használt egyik szobába. – Bejön neked?

Az alacsony asztal közepén egy fületlen csészeformájú kerámiában – mintha rágcsálnivaló volna – sok-sok tasak óvszer sorakozott. Elég direkt módon jelezte a látogatók számára, hogy lehet választani, aztán a lényegre térni.

– Jó pasi.

– Hm. Szóljak az érdekedben? – nevetett.

– Mit szoktatok csinálni? Ha nem titok…

– Megjön, hogy összesen 10 perce van, cumizzam le sürgősen, és letolja a nadrágját. Szopás közben felülről levetkőztet, és amikor már 10 perce szopom, akkor megkér, hogy mutassam meg a puncim. No, gyorsan beveri, és hamar elmegy. Nem jött még rá, hogy szopástól nem tud elmenni, csak punciba… Pedig mindig ez van.

– Mennyit fizet?

– Mindig csak a cumizást számolom, mert a többi már nem számít, két másodperc.

Elhatároztam, hogy az árakra még visszatérek, hogy Bencének be tudjak számolni, de most sok más kérdés kavargott még a fejemben.

– Régóta ismered?

– De rácuppantál! Legalább 4-5 hónapja szopom. Szóljak neki, hogy van itt még egy éhes száj?

– Ne…

– Zavar, ha közben letusolok?

Nyitva hagyta a fürdőszobaajtót, így láttam, ahogy ledobta a köntöst és nézegette magát a tükörben. Aztán leült a kád szélére, beállította a zuhanyrózsából folyó víz hőfokát, majd hátulról mosogatta a punciját… Vagy a fenekét is? Lehet, hogy popsiba is szokták dugni.

Alaposan megtörölközött, majd megmosta a fogát és hosszasan öblögetett, mielőtt vidáman visszatért.

– Jön nemsokára egy popómániás ügyfelem – válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet. – Seggbekúr, seggbe fog kúrni – magyarázta, ujjával a saját fenekére mutatva, mert értetlen arckifejezést vághattam.

– Fáj?

– Mérettől függ, de általában nem lehet kellemetlen, ha elő van készítve. Tudod: síkosító, és izgatni is kell.

Nem tudtam, de bólogattam.

Teltek a napok és a hetek. Ha csak tehettem, két ügyfél között meglátogattam.

– Mi volt?

Várta, mert mindig ez volt az első kérdésem, és azonnal válaszolt is:

– Csak egy mell-szex.

– Mi?

– A cicik közé verte.

– Azt akartam kérdezni, hogy miért?

– Honnan tudnám? Erre támadt kedve.

– Nem nagy kérés.

– Neked csinálták már? – nézett rám csodálkozva, pedig tudhatta, hogy én csak elméletben értek mindenhez.

– Nem is nagyon izgat.

– És ha arra gondolsz, hogy látod, amikor spriccel ki a sperma?

– Na, jó, egy kicsit mégis érdekes... Ma semmi extra sem volt?

– Mi neked az extra? – Ezt minden alkalommal visszakérdezte.

– Ami nem szokványos.

– Egy idő után már nem tudnak semmi „nem szokványosat” sem kérni. Ma volt egy pasi, már telefonon kikötötte, hogy ajándékba kéri egy bugyimat. Kapott egyet, és felpróbálta magára.

– Muris lehetett.

– Eléggé, ahogy megpróbálta felerőltetni, és sokáig küzdött vele, mire sikerült. De sokkal röhejesebb volt az a szívecskés gatya, amit eredetileg viselt.

– Bugyiban dugott?

– Honnét tudod? Hogy te milyen perverz vagy!? Csak a zacskójára húzta fel, és úgy… Járt itt a kedvenced is. Bevallotta, hogy mindig süteményt eszik, mielőtt eljönne hozzám, hogy édes legyen a spermája. Aztán persze megint csak punciba élvezett.

Minden információt továbbadtam suli után a megszokott, titkos társaságnak.

– Milyen szerencse, hogy ebéd után megettem a vaníliás sütit! – kiáltott fel Bence.

A csapat egyhangúan röhögött, csak Niki pirult el zavarában. Tudtuk már, hogy majdnem minden nap megcsinálja Bencének, és azt is bevallották, hogy egyéb dolgokkal is kísérletezgetnek.

– Majd hagyj nekem is egy édes cseppecskét! – kérte Barbi, mire megint kitört a fuldokló röhögés.

– Szopás után punciba élvezel? – kérdeztem Bencét.

– Gumiba – válaszolta egyszerűen. – Cintike, téged is érdekel a projekt? – hunyorgott felém.

– Te hülye vagy! – válaszoltam, majd Nikihez fordultam: – Gumiban szopod? – kíváncsiskodtam tovább.

Niki eltakarta az arcát, de Bence élvezte a helyzetet.

– Kit érdekel még a szopás? – kérdezte a fiú nagyhangon, nadrágja cipzárját babrálva.

– Én megnézném – hajolt közelebb Barbi. – Nem a farkadat – tiltakozott gyorsan –, hanem ahogy Niki szop!

De addigra előkerült az emlegetett testrész Bence nadrágjából, és senki sem fordította el a fejét.

– Kit érdekel? – mutatott rá két ujjal, kétfelől a fiú. Állt.

Niki először féltve eltakarta a tenyerével, majd odahajolt, és égő arcával simogatta.

– Kapd be, kapd be! – biztattuk.

Lassan elkezdte szopni. Körbetekintettem a társaságon, ki mit szól hozzá. Tomi kérdő tekintetével találkoztam, és nem tudtam ugyan, hogy mit szeretne tudni, de bizonytalanul bólintottam.

Barbi megelőzött: Tomi elé kucorodott, és benyúlt a nadrágjába. Még egy álló farok került elő.

Ez most lehet, hogy rosszul hangzik, de ezután úgy döntöttem, hogy a harmadik farkat megkaparintom. Robi ült hozzám legközelebb – és egyébként sem maradt már széles választék –, és mire odaléptem elé, már készen, elővéve várt a farka. Középtájon egy kanyart tartalmazott, feje fénylett az előnedvektől.

Nyalogattam. A szemem sarkából láttam, hogy Niki a táskájában kotorászik, és amikor előhúzott egy óvszert, nyújtottam felé a tenyeremet. Én is kaptam egyet, és kissé ügyetlenkedve felhúztam Robira.

Niki lerúgta a bugyiját és felhúzott térddel lefeküdt a szőnyegre. Bence föléje ereszkedett, és egyből bevágta neki. Úgy csattogtatta a zacskóját a lány fenekén, és annyira megfeszítette a lábát, mintha még beljebb akarná tolni. De már nem volt mit.

Én is lefeküdtem és magamra húztam Robit. Hagytam, hogy a saját teste alatt lehámozza a nadrágomat és a bugyimat, és vártam, hogy mi következik. Nem volt türelmetlen, többször végighúzta a farkát a résen, majd egészen piciket lökve beljebb és beljebb óvatoskodott.

Vége