Dupla első 1. rész

Írta: Marokfegyver

Barnabás a második lépcsőfordulónál megtorpant. Nem volt benne biztos, hogy egyáltalán tovább akar-e menni, vagy inkább marad a poros, kovácsoltvas cirádákból álló korláthoz támaszkodva.

Majdnem a feje felett egy hosszúkabátos lány cigizett, és bátorítóan mosolygott lefelé. Az arcát valószínűtlenül keskenyre szabták, az orrát kissé megnagyította a rajta pihenő szemüveg, és a sűrű-szövésű haja már a homloka közepén elkezdett burjánozni.

A fiú egy hétköznapi találkozáskor fel sem figyelt volna a lányra, de ez a szituáció más volt, mint egy szimpla délután. Első ötletként fel akart szólni, hogy lépcsőházban nincs dohányzás, aztán erről a tervéről gyorsan le is tett:

– Még elkezdene itt nekem sikítozni! – gondolta.

Kinézte a lányból, hogy nincs felkészülve semmiféle leszólítgatásra, így képes lenne félreérteni.

A következő elképzelés szerint – éppen az iménti elvetés indokából kiindulva – ez a lány hálás lehet mindenféle közeledésért, éppen ezért be kell próbálkozni nála. Hátha úgy lesz vele, hogy soha életében nem jut ilyen sráchoz, meg kell becsülnie…

Barnabás egyébként nem dúskált a csajokban, sőt hónapok óta mindahánynál sikertelenül próbálkozott, kivéve Kittit, aki néha-néha a kezével segített levezetni a feszültségeket. Azt is csak kapkodva a sötét lépcsőházban, vagy a lányszoba ajtójának támaszkodva, esetleg bezárkózva a fürdőszobába. Ilyenkor, minden második alkalommal megzavarta őket valaki, és el kellett halasztani a befejezést. Kitti, a kedves, barnahajú lány igyekezetén nem múlott semmi, hacsak az fel nem róható neki, hogy még nem akarta a szüzességét odaajándékozni senkinek.

– Úgy érzem, még nem jött el az ideje… – szokta nyöszörögni, és olyankor még gyorsabban húzogatja Barnabás falloszát. Néha még a végét is bekapja egy kicsit, vagy hosszan nyalogatja, mintegy engesztelésül, amikor már napok óta nem jött össze a kirázás.

Barnabás sosem tudhatja előre, hogy milyen végkifejletre számíthat, de minden egyes alkalommal tele reménnyel mássza meg a lépcsőfokokat. Akár ezen a délutánon is, amikor a hosszúkabátos lányt megpillantotta, és az összes érzékszerve azt súgta, hogy az idegennel többre juthat 5 perc alatt, mint Kittivel az elmúlt hónapokban.

Átcikázott az agyán az összes haver durván irritáló szexuális élménye, amiket napról-napra hallhat kiszínezve, eltúlozva, s amelyeknek minden apró részletét örömmel átvállalná.

Néhány lépcsőfokot fentebb tétovázott, majd határozottan megtette a maradék távolságot is:

– Hali! – köszönt megfelelő lazasággal a lánynak.

Közben a keskeny száját nézte, amin talán nem úgy esik a csókolózás, mint Kitti duzzadt ajkára csimpaszkodva, „de… ki akar itt smárolni?”

– Nincs meleged? – folytatta a társasági-csevegő stílust.

– Mert? – nézett vissza a lány. – Vegyem le a kabátomat?

– Akár…

– És ha nincs alatta semmi?

Barnabáson volt a csodálkozás sora:

– Niiincs?

– Most az következik, hogy „muti”?

– Muti! – nyögte a fiú, és mindkét kezét a kabát felé nyújtotta.

– Mást nem szeretnél? – lépett egyet hátra a lány.

Barnabásnak felcsillant, majd elhomályosult a szeme:

– De…

– Elég forgalmas ez a lépcsőház, nem gondolod? – Mielőtt a fiúnak alkalma lett volna magyarázkodni, hogy percek óta nem jött erre senki, megvonta a vállát. – De bemehetünk… ide – mutatott Kittiék vastag, több zárral ellátott bejáratára.

Mintegy varázsütésre, az ajtó kitárult, és ott állt a csodálkozó Kitti.

Barnabás 1 másodperc alatt tucatnyi hihető magyarázatot rögtönzött magában arról, hogy mennyire véletlenül találkozott a lánnyal, és valójában nem is szóltak egymáshoz, ám egyik verziójára sem volt szükség.

– Már furcsálltam, hogy milyen sokáig szívod… – jegyezte meg Kitti a szemüvegesnek.

– Otthon azért más, az erkélyen érdekesebb, de szerencsére akadt társaságom.

– Gyertek már be, mert valaki még félreérti, hogy itt beszélgetünk!

Elsőként a hosszú kabát került fel az előszobafogasra, miközben Barnabás megesküdött volna rá, hogy a kontrasztként extra-rövidre szabott ruha alatt más már nem található.
Az idegen lány teste kifogástalan volt!

Folytatása következik!