Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete V. rész 1. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 11.
*********************************************************************
Segíteni
szerettem volna Louisának, a házvezetőnőnknek, úgyhogy
hozzákezdtem, hogy elpakoljam az összes tányért és tálcát az
asztalról, ami vacsora után ott maradt aznap este. Amy, aki
pincérnőként dolgozott otthon, Cincinnatiben, úgy döntött, hogy
betársul és magára vállalja a mosogatást. Trish is beszállt a
csapatba, annak ellenére, hogy mindkettőjüknek megmondtam, hogy
senki nem kötelezi rá őket, hogy segítsenek és nincs is rá
szükség. Elvégre ők vendégek is. De ők ragaszkodtak hozzá.
Pamela,
Lindsay, Devon és Camille azt mondták, átmennek átvenni a
bikinijüket és lemennek a strandra mártózni egyet az óceánban
még sötétedés előtt. Miután végeztünk a pakolással és az
étkezőt is kitakarítottuk, Amy úgy döntött, csatlakozik
hozzájuk. Adott egy csókot Trish arcára és az enyémre is, majd
széles mosollyal az arcán kilibbent a helyiségből.
Vajon
Trish rendezte a dolgokat Amy-vel? Nem tudtam róla, de a jelek
nagyon arra mutattak. Előző nap eléggé megharagudott a vörös
hajú lányra és Camille-re amiatt, amit mondtak Lindsay-nek. Most
viszont, röpke huszonnégy órával később, Trish boldogan fogadta
Amy csókját. Muszáj leszek visszanézni a felvételeimet a kukkoló
szobámban és kideríteni, volt-e köztük valamiféle beszélgetés,
ahol tisztázták a köztük feszülő problémákat, legyenek azok
bármilyen mélyek is.
Akárcsak
a többi hölgy a szigeten, én se örültem neki, amikor Amy magamra
hagyott, azonban örömmel figyeltem távozás közben. Az a
csodálatos hátsó! Egy falatnyi farmersortot viselt, ami épp csak
farpofái alsó szegélye alá ért, rájuk feszülve kidomborítva
csodás vonalaikat.
Egyszerűen
megbabonázott érzéki feneke ringása, ahogy tovalépkedett. Minden
egyes lépésnél csábosan ringott a csípője, mintha csak direkt
izgatni akarna minket Trish-sel.
-
Azt hiszem, ott megy a valódi vacsorám – jegyezte meg Trish,
szemeit ugyanolyan vágyakozóan függesztve Amy-re mint én, egészen
addig, amíg a másik nő el nem tűnt a sarkon. - Mmm! Nagyon fincsi
lenne.
-
Na de Trish! - játszottam a megbotránkozottat, de nem bírtam ki
sokáig nevetés nélkül. - Na és veled mi a helyzet? Nem
csatlakozol a többiekhez a strandon? Úgy egy óra múlva már
lemegy a nap.
-
Szeretnék – válaszolta felém fordulva. Mosolygó tekintetében
valami szuggesztív csillogás fénylett. Trish, akárcsak Lindsay és
Camille, nem került még velem közelebbi szexuális kapcsolatba az
elmúlt napok folyamán. Pamelával, Amy-vel és Devonnal megejtettük
a magunk pásztoróráját, de a másik trióval még nem. Vajon itt
volt az ideje, hogy ez változzon?
Mogyoróbarna
szemei és lágy ívű arca valami ártatlan élt kölcsönzött
Trish-nek a bombázó teste mellé. Egy olyan test mellé, ami nem
csak hogy fitt volt, de ínycsiklandozóan vágykeltő is.
Egy
olyan torontói fitneszedző, mint ő, könnyedén bekerülhetett
egy férfi magazinba. Meg volt hozzá minden adottsága. Nem csak a
gyönyörű hajkorona keretezte ártatlan arc, de az a szikrázó
mosoly is, ami képes lett volna bevilágítani egy vaksötét szobát
is. Könnyedén lehetett volna szupermodell is, ha erre adja a fejét.
És
emellett még ráadásul magával ragadó személyisége is volt,
amivel mindenkit lenyűgözött maga körül. Azon kaptam magam, hogy
minden nőről ezt gondolom, akit a szigetre hívtam, de hát ez volt
az igazság. Mindannyian nagyon barátságosak voltak és jól ki
lehetett jönni velük. Még Camille-el is, bár vele egyelőre nem
alakult épp jól a viszonyunk a viselkedése miatt. De neki is meg
voltak a maga jó pillanatai.
Ami
pedig Trish-t illeti, neki a mosolya volt az, ami mindig is megfogott
engem. Amellett, hogy gyönyörű és sugárzó volt, valahogy olyan
jókedvet és pozitív energiát sugárzott, ami mindenkire átragadt
a környezetében. Egy mosoly elég volt, hogy az ember meggyőződjön
róla, milyen melegszívű és szeretetteljes nő is ő.
![]() |
Kristin Kreuk alias Trish |
Emellett
sugárzott belőle egy kiadós löket magabiztosság is, amit szintén
nagyon vonzónak találtam. Nem azon az arrogáns fajta módon volt
magabiztos, de így is szemmel látható volt az önbizalma. Azonban
nem az a típus volt, aki ezzel kérkedik. Már az eddig eltelt napok
során is feltűnt, hogy amit akar, azért mindent megtesz, hogy
megszerezze. A céltudatossága nem ismert határokat. Ez tetszett.
-
Emlékszem a profilodból, hogy nagy hokirajongó vagy – próbáltam
beszélgetést kezdeményezni. - Eltaláltam?
-
Ó, nagyon is! - mosolygott. - Imádom a hazai csapatunkat, a Maple
Leafs-t.1
Már vagy egy rakat meccsükön kinn voltam az évek folyamán.
Tudod, mi, kanadaiak, imádjuk a hokit, hm?
Elmosolyodtam.
-
Én nem vagyok túl nagy hoki fan, de sokat hallottam, hogy sokkal
nagyobb élmény kimenni egy meccsre, mint végignézni a tévében.
Elég csak egyszer elmenned és azonnal magával ránt.
Trish
hevesen bólogatott.
-
Igen. Így igaz. Ha most Kanadában lennénk, felajánlanám, hogy
elviszlek a Leafs egyik meccsére. Szívesen berántanálak téged
is. Nagyszerű sport.
-
Én pedig nagyon szívesen elmennék veled, Trish.
-
Az idei az első szezon hét éve, amikor végre a Maple Leafs
bejutott a playoff-körbe – csóválta a fejét Trish. - Már a
nyitó kört elvesztették. Csak három menetet nyertek a hétből a
Boston Bruins ellen. A szomorú az, hogy az utolsó menetben 4-1-re
vezettünk, de aztán a bostoniak bevertek zsinórban hármat,
kikényszerítették a hosszabbítást, aztán ismét ők találtak
be és megnyerték a játékot. - Elhallgatott egy pillanatra. - Le
voltam sújtva, akárcsak a többi Leafs-szurkoló. Tényleg azt
hittem, idén elhozhatjuk a Stanley Kupát. De... végül is minden
évben ezt hiszem. Mindig optimista vagyok, ha a Leafs-ről van szó
– vonta meg a vállát. - Két héttel ezelőttig Ottawa
Senators-szurkoló voltam.
-
Ó! Hogyhogy?
Trish
összevonta a szemöldökét.
-
Ottawa volt az egyetlen kanadai csapat, ami bejutott a második körbe
a szezonzáró bajnokin. Aztán vesztettek a Pittsburgh Penguins
ellen 4-1-re. Ezek után engem elvesztettek.
-
Á! Egy divatszurkoló – kacagtam fel.
-
Nem igazán. Szinte mindenki az Ottawának szorított az országban,
egyszerűen azért, mert ők voltak, mint mondtam, az egyetlen
kanadai csapat, akik bejutottak a második körbe. Ők voltak az
utolsó esélyünk.
-
A kanadaiak ennyire szeretnék, ha az ő csapatuk nyerne?
-
Ez nemzeti büszkeség kérdése nálunk – magyarázta Trush. - A
hoki kanadai játék. Haza kellett hoznunk a kupát Kanadába, ahova
a szívünk szerint tartozik. Tudod, Jeremy, a hoki már aféle
vallás nálunk.
-
Avattak már bajnokot az idén?
-
Nem. Jövő héten lesznek a döntő meccsek. Most folynak a
főcsoport döntők,2
úgyhogy még az sincs kőbe vésve, kik játszanak. A Boston
megverte a Pittsburgh-öt múlt éjjel a Keleti-főcsoport döntőjének
harmadik meccsén, ezzel pedig 3:0-ra állunk. Mérget mernék venni
rá, hogy a Boston kerül majd a döntőbe és félresöpri a
Pittsburgh-öt. A Nyugati-főcsoportban viszont kicsit
kiegyenlítettebb a helyzet, de szerintem a Chicago le fogja győzni
a Los Angelest öt meccs alatt. 2:1-re vezetnek. Ma lesz a negyedik
meccs.
-
Még itt is nyomon követed a meccsek alakulását?
Trish
bólintott.
-
Figyeltem a Bruins-Penguins meccset egy élő poszt-közvetítésben
az interneten tegnap este a pihenő szobában. - A szemeit forgatta.
- Hihetetlen, hogy megint egy amerikai csapat nyeri meg a kupát. Ez
pedig azt jelenti Kanadának... hogy megint várhatunk egy évet. Az
utolsó kanadai csapat, amelyik megnyerte a kupát a Montreal volt
húsz évvel ezelőtt, 1993-ban. Lindsay akkor még meg sem
született. A hoki egy kanadai játék. A kupa hozzánk kellene, hogy
tartozzon.
-
Nagyon szereted a hokit – állapítottam meg. - Többet
beszélgettem veled róla az elmúlt öt percben, mint talán egész
életemben együttvéve.
Trish
kuncogni kezdett.
-
A hoki jelent mindent a hazámban.
-
Az idősebb bátyám, Dan, nagy hokiszurkoló – mondtam. -
Emlékszem, volt egy videojáték is, amivel régen nagyon szeretett
játszani. Az NHL '94. Máig azt mondogatja, hogy az a legjobb játék,
amit a hokival kapcsolatban készítettek valaha is.
-
Egyetértek – bólintott rá Trish. - Semmi sem ér még csak a
közelébe sem. Nekem viszont a World of Warcraft a kedvencem. Azóta
folyamatosan játszom vele, hogy megjelent.
-
Régebben én is játszottam vele egy keveset. Melyik karakterrel
voltál benne.
Trish
beharapta az ajkát, miközben elmosolyodott.
-
Egy ködszövő szerzetessel. Gyógyító vagyok. Akkor tudsz egy
keveset a játékról, igaz? Huszonöt emberes heroic módban
raideltem a szerzetesemet. De van egy druida tankom is, amit
raidelek, de a szerzetesre fordítok nagyobb energiát.3
-
Ismerem a raidelést a játékban – válaszoltam. - Én is
foglalkoztam ilyesmivel egy keveset, amikor régebben játszottam.
Úgyhogy remélem, a klánodnak nem lesz problémája belőle, hogy
most hat hétre eljöttél erre a szigetre, nem igaz?
Trish
kuncogni kezdett.
-
Nem volt túl sok választásuk. Megmondtam nekik, hogy egy hosszabb
vakációra megyek, de visszatérek. A klánban mindenki imád.
Szeretik hallani a hangomat, amikor beszélgetünk a neten.
Egyáltalán nem aggódok, hogy elveszíteném a pozíciómat
közöttük.
-
Azt mondtad, lesz ma este egy hokimeccs, igaz?
-
Blackhawks-Kings, igen – vágta rá. - Miért kérdezed?
Megvontam
a vállam.
-
Szívesen nézném veled, ha nem zavar a társaságom. - Trish
elmosolyodott az ötletre. - Akár megtaníthatnál pár dologra is a
játékkal kapcsolatban. Te egyértelműen szakértő vagy a témában.
-
Az csodás lenne – lelkendezett. - Ennél már csak az lenne
jobb... ha belőled is Leafs-fant csinálhatnék.
Hangosan
felnevettem.
-
Azt nem garantálhatom. Én jobban szeretem a baseballt, a
kosárlabdát és a focit. Nagyon szeretem a cincinnati-i baseball és
focicsapatot. Kosáran a Los Angeles Lakers a kedvencem.
-
Kár, hogy a Lakersnek minden esélye elszállt, hogy megverje a San
Antoniót a playoffban, amikor Kobe Bryant lesérült – csóválta
a fejét Trish. - Nélküle a San Antonio az egyértelmű győztes.
Egy Achilles-ín-szakadás az ő korában... ebből már valószínűleg
nem fog teljesen felépülni soha. Nagyon meg lennék lepve, ha
mégis. Ha engem kérdezel, a Lakers győztes napjainak leáldozott.
A Miami Heat fogja nyerni a címeket, amíg megmaradnak ebben a
felállásban.
-
Ezzel nehéz lenne vitatkozni – húztam a számat.
-
Reds, Bengals és Lakers, hm? Régebben ezekben a városokban éltél,
igaz, Jeremy? Devon és Lindsay is ezt mesélték nekem legalábbis.
-
Ohióban tizenkét évig, New Jersey-ben hatig, Kaliforniában négyig
egy kis kiruccanással Oregonba. Aztán tizenhét éve ezen a
szigeten – nevettem fel a végén. - Tudtad, hogy Lindsay és Amy
ugyanabból a megyében élnek, ahonnan én is származom Ohióból?
A Sors kezének mondhatnám, ha nem tudnám, hogy nem az. A legfőbb
okok egyike, amiért kiválasztottam őket, az volt, hogy ugyanarról
a környékről származunk.
-
Amy benn él a városban, Lindsay pedig inkább vidéken –
válaszolta Trish. - Legalábbis Devon ezt mondta nekem. De csak pár
mérföldre laknak egymástól. Rákérdeztem Lindsay-nél is és ő
megerősítette.
Bólintottam.
-
Lindsay egy nagyon kis városból jött. Szerintem ezért is ilyen
zavart és visszahúzódó.
Trish
ismét rám villantotta jellegzetes mosolyát.
-
Én úgy szeretem Lindsay-t, ahogy van. Az a lány a legaranyosabb
teremtés, akit valaha is ismertem – kuncogott. - Nagyon szívesen
haza vinném és el sem engedném a következő hatvan évben. Semmi
sem tenne boldogabbá.
2 Azok
kedvéért, akik nincsenek tisztában az amerikai hokikupa
lebonyolításával: Az észak-amerikai hokicsapatokat két
főcsoportba sorolják (Keleti- és Nyugati-főcsoport). Mindkét
főcsoportból nyolc-nyolc csapat jut be a Stanley-kupa
playoff-sorozatába, ahol három kör alatt mindkét főcsoport
helyezettjei közül kikerül egy-egy bajnok, majd az utolsó körben
a két főcsoport győztese csap össze egymással. Minden körből
az a csapat jut tovább, aki négy meccsen is diadalmaskodni tud az
ellenfele felett. (Ennek megfelelően maximum hét meccset
játszanak, de az lehet akár négy is, ha az egyik csapat mindet
megnyeri.) Ha valamit rosszul tudok, kérem, javítson ki, aki
jobban ért a hokihoz nálam!
3 Sajnos
én nem vagyok kifejezett videojátékos. A WoW-ot pedig csak hírből
ismerem, úgyhogy nekem ezen fogalmak többségének jelentéséről
fogalmam sincs. Ennek ellenére igyekeztem a lehető legjobban
lefordítani. Ha WoW-rajongóknak valami problémája lenne, az
értelmes emberhez méltóan megfogalmazott, építő jellegű
kritikákat, helyreigazításokat mindig nagy örömmel fogadom. A
lényeg, hogy a szöveg minél autentikusabb legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése