Előzmény: Dupla első 1. rész
***********************************************************
– Ki
lehet ez a csaj? – töprengett Barnabás, és nem értette,
hogyhogy nem ismerte eddig, amikor a lányok régi, bizalmas
ismerősöknek tűnnek.
– Kértek
valamit? – kérdezte Kitti, hangjában szokatlan izgalommal.
Felsóhajtott, amikor a többiek tagadólag rázták a fejüket: –
Akkor segítesz behozni? – fordult a fiú felé.
– Mármint
mit? Nem kértünk semmit.
– Akkor
jó…
Zavart
csend támadt.
Az
idegen lány leült az ágyra, amit Kitti szinte állandóan kihúzva
tartott. Barnabás leereszkedett a padlóra, hátát az ajtónak
támasztva, ahogy szokta. A lányszoba lakója pedig kettőjük
között, egyenlő távolságra várakozott, a szőnyeget vizsgálva
tanácsért:
– Megértelek,
hogy… néha… haragudtál rám – kezdte Kitti, lefelé nézve –,
és hidd el, hogy tudom, hogy jogosan.
Barnabás
érezte, hogy fontos bejelentésre készül a barátnője, csak azt
nem értette, hogy amaz a lány miért kellett ehhez. Tanúnak?
– Tudom,
hogy nehéz volt neked, amikor… úgy hagytalak… és sokkal többet
szerettél volna. Tudom, hogy régen járna már, amit nem adtam meg.
Nekem sem volt könnyű… látni és érezni, hogy kívánsz, és én
is ugyanúgy kívántalak… – Nagy levegőt véve, mosolygó
arccal Barnabásra nézett, majd tekintetét az idegen lányra
emelte: – benneteket. – Könnyed stílusra váltott, mint aki a
következő mondatot már százszor elpróbálta: – Úgy döntöttem,
hogy el fogom veszíteni a szüzességemet, ráadásul mind a
kettőtökkel, ha már ennyit kellett rám várnotok.
Az
idegen lány felállt és átölelte, majd összekapaszkodva az ágyra
dőltek. Mohón vetkőztették egymást.
A
fiú bizonytalan mozdulatokkal egyenesítette ki a lábát, majd
felállt, s a rohamosan meztelenedő lányokat lesve pulóverostól
felgyűrte az ingujját.
– Nőorvosnak
készülsz? – kacagott az idegen lány.
Barnabás
csak tovább hajtogatta…
– Gyere,
vetkőzz! – szólt rá Kitti, és ő is felnevetett, amikor a fiú
gépies mozdulatokkal elővette a farkát, ahogy neki szokta.
Barnabás
végül megértette, bár a száját még nem volt képes összezárni,
és nem tudott versenyezni a fürge kezekkel, így a pucér lányok
segítettek. Toporgott, és legszívesebben körbeállta volna az
egymásba feledkező lányokat, hogy egyszerre mindent láthasson.
A
dúshajú idegen – talán, ahogy eddig ő is az ajtónak
támaszkodva szokta –, megkereste Kitti bejáratát, és mindenféle
körítés nélkül ujjazni kezdte. Közben, amire eddig nem nagyon
nyílhatott alkalma, lassan közeledett a fejével is, és
közvetlenül a be-kicsúszkáló ujja felett nyelvével is
odaférkőzött.
Kitti
zihálva harapta a megsűrűsödött levegőt, és körmeivel
kétoldalt a gyűrött takaróba mart.
Barnabás
lehajolt az idegen lány mögött, és csodálta a látványt.
Tekintete bejárt minden titkos ösvényt és barlangot –
megérintette a combok belső felét, mire azok jobban kitárultak –,
és gondolkodóba esett, hogy mennyire merülhet el a női testben.
Egy, majd két ujját máris benyomta a forróságba, és gyér
tapasztalata alapján úgy ítélte meg, hogy akár a falloszát is
beszúrhatná. A két félgömb közötti völgy a környezeténél
jóval fehérebb volt – nem sok napfény érhette –, de a barlang
belseje bíbor és mélypiros.
Azt
ugyan sejtette, hogy nem az idegen lány szüzességének elvételére
kapott felkérést, ám pillanatnyilag Kittit nehéz volt
megközelíteni. Hacsak…!
Mielőtt
a fiú engedett volna az ösztön szavának, és mielőtt a régóta
áhítozott helyett lecsap a máris befogadásra kész puncira,
megnézte, hogy barátnője szája szabad-e. Megkerülve a hangosan
nyalakodó lányt, Kitti fölé ereszkedett.
– Elveszem
én a szád szüzességét is! – dörmögte.
Kitti
kitalálhatta, hogy mi készül, vagy amott a nyelv megfelelő
irányban kalandozott, mert kéjesen felnyögött.
Kemény
feladat egy váratlan szüzesség-elvétel: Barnabás időközben
többet számolódott magában, mint egy fiútól ilyen helyzetben
elvárható. Először is: Lesz-e idő és alkalom igazi dugásra,
vagy engedjen a kísértésnek, és jó helyen lesz a félmaréknyi
sperma az engedelmesen szorító ajkak között? Aztán meg kellett
fontolni, hogy – ugyancsak az időkorlát miatt – Kitti titkos
barátnőjét, aki szintén a projekten buzgólkodik, ki szabad-e
próbálni… Nem hagyta nyugodni az iménti panoráma és az idegen
lány praktikus beállása. Sürgősen dönteni kellett, hiszen nem
húzható a végtelenségig, ami már így is túl akar csordulni!
A
dilemmát a nyalakodó lány oldotta meg: Amikor Kitti sikongatott és
dobálni kezdte a testét, ő fentebb kúszott, majd oldalra, teret
biztosítva Barnabásnak a betérdelésre. A fiúnak, mint egy kósza
villám, megfordult a fejében, hogy nem venne mérget a szüzességre
– hiszen bármiféle nehézség nélkül siklott a lányba –, de
ez nem zavarta.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése