Gyönyörök szigete V. rész - A virág leszakítása 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete V. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 11.

*********************************************************************

- Mesélnél nekem a családodról? - váltottam témát.

Trish ismét elmosolyodott.

- Hát, ott van anyukám és apukám. És van két húgom. Christie egy évvel fiatalabb nálam, szóval most huszonkilenc, Melissa pedig húsz. - Egy pillanatra elgondolkozott, majd habozva hozzátette. - Kicsit különös is, hiszen Lindsay viszont még csak tizennyolc. Melissát mindig olyan fiatalnak és éretlennek látom. Közben meg fülig beleszeretek valakibe, aki fiatalabb nála – zavartan felnevetett. - Christie pont úgy néz ki mint én. Annyi különbséggel, hogy ő barna.

Hangosan felnevettem.

- Na az aztán csodás látvány lehet... kettő belőled.

- Mire gondolsz? - kérdezte Trish ártatlan arccal, pár fürtöt félresöpörve arcából.

- Arra, hogy nagyon szép, okos és érzőszívű nő vagy. Ha a húgod csak egy kicsit is hasonlít rád és, ami még fontosabb, kicsit is hasonlóan viselkedik... nos, váó! Az tényleg hatalmas szó. Már önmagadban is elég nagy csáberőt képviselsz a szememben. De kettő belőled a vágyaim netovábbja lenne.

- Ó...! Ez kedves – pirult el kissé Trish.

Tettem egy lépést hátra és mosolyogva végigmértem gyönyörű szépségét. Egy szűk, vörös sortot viselt, ami jócskán a térde felettig ért. És a topja se volt semmivel bővebb. Ráadásképp pedig jó mély dekoltázst is kapott, optimalizálva a betekintés lehetőségét bájaihoz. Mindemellé pedig fehér edzőcipőt viselt hozzá illő zoknival. Végezetül pedig egy fehér izzadtságfogó pántot húzott a homlokára rikító vörös Nike-emblémával.

Igen. Egyértelműen megbabonázott ez a gyönyörű nő. Ez a vonzalom pedig minden másodperccel egyre csak nőtt.

- Jártál már valaha a hazámban, Jeremy?

Bólintottam.

- Igen. Még 2001-ben, ha nem csal az emlékezetem. Volt egy egész délutános üzleti megbeszélésem, utána pedig hivatalos voltam egy baseball-meccsre a SkyDome-ba.

Trish ismét sziporkázóan elmosolyodott.

- Nem bántad volna meg, ha akkor találkozunk. Ha tavasszal vagy nyáron történt, akkor még csak tizennyolc éves voltam. Ezer örömmel elkísértelek volna egy Blue Jays-meccsre. Aztán megnézhettük volna a várost... és eltölthettük volna az időt együtt.

- Kár, hogy akkor még nem ismertelek – vigyorogtam. - Ha másképp alakul... én is szívesen magammal vittelek volna. - Ha már ismertem volna Trish-t 2001-ben, folytattam magamban, mostanra talán már rég egy boldog párt alkotnánk. Nagyon sajnáltam, hogy nem így történt... - Ha nem tévedek, a meccs június 30-án volt – folytattam, felidézve az emlékeimet. - A Toronto veszített a Boston Red Sox ellen 6-5-re, úgy rémlik.

- Akkor még tizennyolc voltam – bólintott Trish. - 2001... a Blue Jaysnek rossz éve volt. Úgy tudom, a harmadik helyen végeztünk.

- Végeztünk? Úgy tűnik, tényleg nagyon szereted a sportot – vigyorogtam. Biztos voltam benne, hogy tolonganának a férfiak bárhol a világon, hogy egy ilyen barátnőjük vagy feleségük legyen. A magam részéről nem voltam fanatikus, amikor sportról esett szó, de mindig is jó szórakozási lehetőséget nyújtott nekem.

- Az apukám elvitt egy meccsre négy éves koromban – mesélte Trish. - A régi Exhibition Stadiumban volt, Torontóban. Még sokkal az előtt, hogy a SkyDome megépült volna. Az volt életem első baseball-meccse. Apukám elkapott egy félrerepült labdát és megengedte, hogy megtartsam. Még most is díszhelyen van otthon. Még a dobót, Jimmy Key-t is el tudtuk kapni, hogy dedikálja nekem. Doug DeCinces ütötte el az Angelsből. Még most is látom magam előtt, ahogy az ütőről pont felénk repül.

- Én is közel voltam hozzá, hogy elkapjak egy labdát egy Reds-meccsen Cincinnatiben, amikor a bátyámmal kinn voltunk – kontráztam rá. - Úgy 10-11 lehettem. A labda pont felém tartott, de valaki mögülem elkapta még az utolsó lehetséges pillanatban. Nagyon mérges voltam. Eric Davis ütötte. Ő volt a kedvenc játékosom. - Elhallgattam egy pillanatra. - A focit követed?

Trish ismét elmosolyodott.

- 2008 decemberében voltam az első NFL-meccsemen. A Buffalo Bills játszott a Miami Dolphins ellen Torontóban, a Rogers Centre-ben, amit persze akkor SkyDome-nak hívtak. Unalmas meccs volt. A Miami nyert 16:3-ra. Tavaly decemberben is láttam a Billst a Rogers Centre-ben. Akkor a Seattle Seahawks ellen vesztettek 50:17-re. Nem igazán szeretem a buffaloiakat, de szeretek NFL-t nézni és nagyszerű élmény volt 2008-ban először élőben látni.

Elmosolyodtam.

- Te egy két lábon járó enciklopédia vagy, ha sportról van szó, ugye tudsz róla? Sokkal többet tudsz, mint én valaha is. Sosem találkoztam még ilyen nővel.

- Tele vagyunk meglepetésekkel. Őszintén, én is egészen másra számítottam, mint ami itt történt az elmúlt négy napban – váltott témát Trish. Egyik oldalról bántam, mert még szívesen beszélgettem volna vele a sportról, a másik oldalról viszont...

- Mire gondolsz?

- Meg voltam győződve róla, hogy már rögtön az elején megpróbálsz bevonni minket valamiféle non-stop orgiába. Azután, hogy mennyi pénzt költöttél ránk, nem számítottam kevesebbre. Úgy gondoltam, valami nagy lábon élő playboy lehetsz.

- Még kiderülhet, hogy tényleg az vagyok – vigyorogtam, majd megvontam a vállamat.

- Azt nem hinném – nevetett fel Trish és a fejét rázta. - Túlságosan is rendes fickónak tűnsz egy ilyen perverzhez képest. Szerintem rendes fazon vagy, csak van néhány mocskos álmod. Erről jól ez az egész, nem igaz?

Halkan felnevettem.

- Azt hiszem, ezt bóknak veszem. Mondd csak, Trish, ez részedről egyfajta panaszkodás volt? Szívesebben vennél részt egy orgiában álmaid perverz playboyával a képemben?

Hevesen rázta a fejét.

- Nem. Egyáltalán nem. Örülök, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy. Köszönöm, Jeremy.

- A ti örömötök az egyetlen célom – emlékeztettem. - Ez a mottóm erre a hat hétre. Ha nem érzitek jól magatokat... akkor nem érem el a célomat. Ilyen egyszerű.

Trish még mindig mosolyogva előre hajolt és egy csókot adott az arcomra. Erre egyáltalán nem számítottam, úgyhogy nem tudtam megakadályozni, hogy fülig piruljak. Trish mosolya ettől csak még szélesebb lett.

- Köszönöm, hogy sokkal könnyebbé tetted, mint ahogy lehetett volna – csókolta meg ismét az arcomat. - Sokáig vonakodtam, hogy eljöjjek-e ide. Tartottam tőle, hogy mibe keveredek bele. De az, ahogy bántál velünk... ez a legjobb forgatókönyv, amiben csak reménykedhettem. Te egy igazi úriember vagy, Jeremy, és el se tudom képzelni, hogy ez bármikor is megváltozna. Elérted, hogy könnyedén túltegyem magam ezen a fura „eltölteni hat hetet egy mindentől távol eső szigeten egy férfival, akivel még soha nem találkoztam”-dolgon. Arról nem is beszélve, hogy öt másik lány is itt van, akikkel még sosem találkoztam. Ebből a felállásból nem is keveredhettünk volna ki jobban. Emiatt pedig tartozom neked. Nos... mindannyian tartozunk neked. Tényleg köszönöm.

- Nem tesz semmit – válaszoltam még mindig kissé zavartan. Megérintettem az arcom, ahol megpuszilt. El sem tudtam hinni, hogy ez történt. Nem mintha panaszkodnék. Távol álljon tőlem!

- És azt is szeretném megköszönni, amit Lindsay-ért és a családjáért tettél – folytatta Trish. - Elmesélte nekem, mi történt. Azt mondta, az anyukája máris megkapta a pénzt. Ez nagyon rendes dolog volt tőled, Jeremy. Már én is azon gondolkoztam, hogy adományozok valamennyi pénzt nekik. Van egy kis megtakarításom, amiből telik.

- Nagyon törődsz azzal a lánnyal... nem igaz?

Trish megvonta a vállát.

- Mint senki mással azelőtt. Szeretem őt.

- Ő tudja ezt?

Trish egy pillanatra beharapta az alsó ajkát, mielőtt válaszolt volna.

- Nem... még nem. Nem akarom elijeszteni őt, vagy ilyesmi. Jártam már ezen az úton, csak épp fordított szereposztásban. Vele lassan szeretnék haladni. Tudod, Lindsay-re megéri várni, hm?

Bólintottam.

- Egyetértek.

Trish kuncogott és az ajtó felé mutatott.

- Azt hiszem, jobb, ha most megyek, ha még utol szeretném érni a többieket a strandon. Te miért nem csatlakozol hozzánk, Jeremy? Talán rakhatnánk egy nagy tábortüzet is és beszélgethetnénk mellette éjszakába nyúlóan. Jó móka lenne.

- Jó tervnek hangzik – mosolyogtam. - Nem sokára megyek utánatok. Át kell öltöznöm előtte.

- Nekem is át kell öltöznöm – válaszolta Trish, majd ismét elmosolyodott. - Vacsora előtt az edzőteremben voltam és még nem volt alkalmam rá. Az a hely hatalmas. A fitnesz centrum, ahol dolgozom Torontóban, a nyomába sem ér. Ezen a szigeten minden megvan, amire az ember csak vágyhat.

Félrebillentettem a fejem.

- Beszélgethetünk máskor is így? Jó veled beszélgetni, Trish. Nagyon jó ember vagy.

- Hát persze.

- Akkor jó.

Egyre szilárdabb volt a meggyőződésem, hogy Trish sokkal több, mint egy nő a sok közül. Ez a beszélgetés kétséget sem hagyott eziránt.

- Most már viszont tényleg jobb, ha megyek – mosolygott Trish. - Még a végén elkerüljük a többieket. Találkozunk ott, Jeremy.

Amikor bólintottam, Trish búcsút intett és kisietett a szobából. Ahogy pár perce Amy esetében, rossz érzés volt, hogy Trish elmegy... de gyönyörű látvány figyelni őt közben, ahogy formás feneke ringott a rásimuló sortban.

Folytatása következik!