Dalma vad álma 3. rész - Dalma álma

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész
Közvetlen előzmény: Dalma vad álma 2. rész

*********************************************************

Dorkának lázasan csillogott a szeme:

– Nekem bármelyik srác bevállalná az osztályból. Hányat hozzak?

– De ne legyen nyomulós, és nem kellene, hogy eldicsekedjen vele! – fordított hátat Dalma az ablaknak, mert sokkal érdekesebbnek tartotta, ami bent elhangzott, mint azt a néhány járókelőt.

– Mit szóltok egy olyanhoz, aki maszti-bulikat szokott szervezni, de sosem mesélt még róluk?

– De akkor honnan tudod?

– Elszólta magát valaki, aki részt vett ilyenen.

– Maszti-buli… – ízlelgette Dalma a kifejezést.

– Tudod – magyarázta a húga –, amikor mindenki magának csinálja… De, ha valaki többet szeretne, bedobja az ötletet közösbe, hátha lesz rá partner.

– Fiúk-lányok?

– Vegyesen, de több a srác.

– Te is voltál már ilyenen? – lesett a szeme sarkából Dalma a húgára.

– Még nem… ilyenen még nem.

– Hááát?

– Vetkőzősön.

– Póker vagy üvegezés?

– Bújócska. Akit megtalálsz, arról levehetsz egy ruhadarabot.

– Volt más is?

– Egyedül nem lehet játszani…

– Nem úgy értettem, hanem mit csináltatok még vetkőztetés mellett?

– Csókolózás, ha valaki megörült, hogy végre meg lett találva.

– Mást?

– A srácok mindig a bugyit húzták le, és volt egy kis simizés…

– Érdekes, hogy ezek a mai fiatalok egyáltalán nem cicimániások – jegyezte meg Linda. – Nálunk minden fiú egyből a felsőbe akart benyúlni.

– Legalábbis az egyik mancsával…– nevetett Dalma, majd elkomorodott: – De te nem vagy ám normális! Hogy lehet ilyenbe belemenni?

– Mi bajom lehet? – vonta meg a vállát Dorka. – Egy kis ujjazás még nem ártott meg senkinek sem.

– És ha elkaptak volna?

Újabb vállvonás:

– Ennyi kockázat belefér… Van olyan osztálytársnőm, Luca, aki már gangbang-en is volt. Gondolhatod, hogy azt is túlélte!

– Miii? – Linda megkapaszkodott az ablakpárkányba:

Dalma szinte magának suttogta:

– Sokszor álmodtam arról, hogy gangbang-partín vagyok.

– Ki kell próbálnod! – nézett rá Dorka pimasz mosollyal. – Luca azt mesélte, hogy az eleje kemény, de aztán elsodor az ár.

– Mit szólsz, a pisisek miket játszanak?! – bökte oldalba Linda a barátnőjét.

Dalma csak nézte a padlót, mint akinek éppen ott vetítik a legújabb sikerfilmet, és fehérre harapta az alsó ajkát.

Eltelt néhány év, és a legkisebb változást Dalma égővörös haja jelentette.

Dorka egyetemre járt, és igazi, szemüveges buzgómócsing lett belőle, aki csak olyankor vette észre, hogy srácok is léteznek a világban, amikor szétszórta a jegyzeteit, és egyszerre hajolt le érte egy ismeretlennel.

Linda Londonban dolgozott, és a kisváros tudni vélte, hogy ez végleges állapotnak tekintendő.

És Dalma?

Szobájának szemközti falára besütött a Nap, s ő idegesen sétálgatott az apró helyiségben. Nem akart még átöltözni, és a vékony köntöst is csak olyankor juttatta egy kevéske levegőhöz, amikor éppen távolodott az ablaktól. Minden forduláskor újra összehúzta meztelen testén.

– Nem dolgozol? – rikkantott rá az utcáról János bácsi.

Dalma megrettent, de kedvesen válaszolt:

– Megyek nemsokára…

– Jó lesz, mert nélküled semmit sem ér az egész lebuj! – intett az öreg, és továbbkerekezett.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete VI. rész - Anyanyelv 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VI. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.

*********************************************************************

A vacsoraidő tekintetében ez a nap sem volt kivétel. Minden hölgy összegyűlt az étkezőben, pontban hétkor, amikor Louisa felszolgálta a világ legfenségesebb étkeit. Ínycsiklandó finomságok egész sorát helyezte elénk az asztalra. Hogy lehetne bárki is elégedetlen, ha a pácolt csirkétől kezdve a frissen sült pulykamellen, az Angus-marhasztéken, a disznókolbászon, a lasagnán és számtalan tengeri herkentyűn keresztül a salátákig bármiből választhat? Ha pedig valakibe még fért ezután desszert, Louisa csodás málnapitével szolgálhatott.

Miközben mindannyian, én és a hét hölgy, közösen élveztük a fogásokat, jobban megismerkedtünk egymással. Élénken csevegtünk különböző témákról. Kristanna, aki láthatóan nagy hatást gyakorolt mindenkire, nem utolsó sorban az akcentusával és barátságosságával, elmesélt pár történetet azoknak, akik érdeklődtek a norvégiai élet iránt.

Mesélt arról a 300 holdas[1] farmról, ahol élt a szüleivel. Állítása szerint ez volt Norvégia egyik legjobban jövedelmező farmja. Emellett fenntartottak még egy pékséget, egy cukrászdát és egy állatsimogatót a gyerekeknek.

Hat órás időeltolódás volt Norvégia és a sziget között. Emellett az időjárás is igencsak különbözött. Azonban mivel Kristanna a 21-23 fokos otthoni júniust hagyta ott, hogy ide repüljön az itteni télbe, nem kellett túl nagy hőmérsékleteltéréssel megküzdenie, tekintve az itteni 20-25 fokos teleket.

Menet közben Kristanna meggyőzte Trish-t, hogy kóstolja meg a nagyra becsült lutefiskjét. A kanadai lány, aki, saját bevallása szerint, a hal minden formáját szereti, azt mondta, hogy a lutefisknek nagyon furcsa az íze. Más szavakkal, nem igazán ízlett neki. Ha egy valamit megtanultam azóta, mióta barátok vagyunk Kristannával, az az volt, hogy az ő hazájában az embereknek nagyon különös az ízlése, ha ételekről van szó. Bár én, a magam részéről, nem igazán foglalkoztam a norvég konyhával. Rengeteg tengeri herkentyűt ettek, és talán ez volt az egyik fő oka annak, hogy Kristanna világéletében makkegészséges volt és kitűnő alaknak örvendett.

Pamela szóvá tette, hogy nem csak a sziget szépsége nyűgözte le, de az óceáné is. A kristálykék víz nagyon különbözött attól, amit megszokott otthon, Marylandben. El se tudta hinni, hogy az óceán ilyen gyönyörű is lehet.

Camille kijelentette, hogy neki van a legunalmasabb munkája a világon egy San Diego-i ingatlan irodánál. Nem rejtette véka alá, hogy a lehetőség, hogy hat hétre ellóghasson a munkahelyéről és egy trópusi paradicsomban ejtőzhessen, kihagyhatatlan volt számára. Azt viszont be kellett ismernie, hogy a munkája egyetlen előnyeként nagyon jól kijött a munkatársaival. Sokakkal még közeli barátságokat is kötött. Ezen kívül viszont nem volt olyan, ami miatt ne menekült volna onnan, ha jó okot talál rá.

Lindsay megosztotta a történetét az ohiói szupermarketről, ahol dolgozott kiszolgálóként. Azt mondta, hogy a vendégeik, legyenek bármilyen korúak, mindig megpróbáltak flörtölni vele. Nem is tudom, miért – gondoltam magamban. Lindsay a magával ragadóan bájos ártatlanság esszenciája volt. Minden, amilyennek egy tökéletes tizennyolc éves lányt az ember elképzel. Bármely férfi a serdülőkortól addig, ameddig egyáltalán képes rá, szívesen becsempészett volna neki ezt vagy azt.

Devonnak nem volt munkája, amiről beszélhessen, tekintve, hogy felmondott a munkahelyén Pennsylvaniában, mielőtt a szigetre jött. Tulajdonképpen ugyanazt mondta el most mindenkinek, amit Camille-nek is mesélt az első itt töltött estéjükön.

Úgy érezte, hogy kihasználják a munkahelyén és a főnöke minden lehetséges munkát rábízott, tudva, hogy plusz fizetés nélkül is megcsinálja. Így hát hiába dolgozott ő a legkeményebben a cégnél, a jutalmak és az előléptetések valahogy mindig mást találtak meg.

Abban a pillanatban Trish egy hajszállal ugyan, de vezetett a kedvenc hölgyem címéért folytatott versenyben. Pamela, Lindsay, Amy és Devon azonban szorosan a nyomában loholtak. Erős vonzalmat éreztem a kanadai szépség iránt azóta, hogy tanúja voltam, milyen gyengéd gondoskodással segítette Lindsay-t első együttlétünk során. Tarthat bárki reménytelen romantikusnak, de úgy éreztem, legszívesebben magamhoz ölelném ezt a tüneményt és sosem engedném el. Emellett pedig ő volt a leglazább nő is, akit valaha ismertem.

Kristanna korábban nagyon figyelmesen kiszúrta, hogy Camille-t nem említettem meg, amikor a lehetséges kedvenceimről beszéltem. Az igazat megvallva eléggé rosszul érintett pár dolog, amit mondott azóta, hogy a szigetre érkezett. Próbálta meggyőzni Devont, hogy tele vagyok mocskos hátsó szándékokkal ezzel az egész sziget-projekttel kapcsolatban. Camille kíméletlenül egyenes és szókimondó volt akkor is, amikor azt javasolta Trish-nek, hogy álljon félre és figyelje, ahogy jó alaposan megdugja Lindsay-t két napja az erdőben lévő vízgyűjtő tavacskában. A legrosszabb az volt, hogy mindezt Lindsay is végighallgatta, aki akkor még szűz volt.

Bármennyire is megbocsátó ember voltam, Camille ezzel a logikus lehetőségek határán kívülre tornázta magát nálam a kegyeimért folytatott versenyben. Annak érdekében, hogy egyáltalán lőtávolon belülre kerülhessen, alaposan meg kellene változtatnia a hozzáállását nem csak az én irányomba, de a többiekébe is.

Nagyon kellemesnek és élvezetesnek találtam a vacsoraidőt ezen a meleg júniusi estén. Imádtam hallgatni bármit, amit a lányok meséltek. Minden apró részletet tudni szerettem volna az életükről. Úgy tekintettem az egész csoportra, még Camille-re is, mint az én saját bejáratú kis angyalkáimra.

- Mesélj egy kicsit a munkádról, Amy! – kérte Trish vörös hajú barátnőnket. – Nem vagy amolyan pornósztár-, vagy internetes szex modell-féle, ugye?

- Nem. De lehetnék – nevetett a másik. – Jobbnak hangzik, mint a mostani munkám. Hivatásos táplálék ellátó vagyok.

A hölgyek többsége értetlenül nézett rá.

- Az micsoda? – szólalt meg végül Trish. – Hivatásos táplálék ellátó? Nem is hallottam ilyesmiről.

- Ó! – válaszolta Amy komolyan. – Egyesek úgy hivatkoznak a munkámra, mint élelem szállítmányozási mérnökségre. De tudod mit? Én a hivatásos táplálék ellátót jobban szeretem. Jobb a csengése.

Trish csak értetlenül pislogott. Úgy tűnt, teljesen elvesztette a fonalat. Ezzel pedig a többiek sem voltak másképp. Fogalmuk se volt róla, miről beszél Amy. Nekem viszont igen, de csak némán somolyogtam magamban. De aztán eszembe jutott, hogy Pamela is tudja, mivel foglalkozik a szobatársa.

Amy végül kuncogni kezdett és szimplán kimondta: - Pincérnő vagyok.

Trish egy pillanatig csak tovább pislogott, majd hangosan felnevetett.

- Ez jó volt! Hivatásos táplálék ellátó… élelem szállítmányozási mérnök… pincérnő. Ezt te találtad ki?

- Az előbbit igen – bólintott Amy. – Az utóbbit egy barátomtól vettem. Ő így szereti aposztrofálni magát, én meg átvettem tőle – kuncogott. – Hogy pontosak legyünk, Hooters-lány vagyok. Pincérnő és csapos.

- Hooters? – kérdezte Lindsay hitetlenkedve. – Az nem egy amolyan sztriptízbár?

Amy hangosan felnevetett a lány naivitásán.

- Nem. Egyáltalán nem. Te nem jársz el soha sehova, kislány?

- Van valami gondod azokkal, akik sztriptízbárban dolgoznak? – vonta fel a szemöldökét Pamela.

Tekintve, hogy ő történetesen tényleg egy ilyen helyen dolgozott, Lindsay azonnal igyekezett visszavonulót fújni.

- Ó! Én… én… nem úgy értettem. Nem akartam lenéző lenni – rázta a fejét, miközben elpirult. Trish viszont ott volt, hogy bátorítóan átölelje és megpuszilja az arcát.

- A Hotters-nek alapvetően nagyon szexuálisan túlfűtött a légköre – jegyezte meg Camille. – Voltam már ott párszor és nem sokban különbözik egy sztriptízbártól. Szép nők rövid, feszes topokban és sortokban. Mindezt pedig azért, hogy elfeledtessék, hogy az ételeik meglehetősen középszerűek. – Habozott egy pillanatig, majd hozzátette: - Tulajdonképpen tényleg olyan, mint egy sztriptízbár, csak biztonságosabb.

Egy kis illusztráció a budapesti Hooters-ből

- Ó, fogd már be! – horkantott Amy. – Családok járnak oda. Anyák és apák hozzák el a tee-ball[2] csapataikat, vagy a tornászlányaikat… Ahol én dolgozok, ott minden nap hemzsegnek a gyerekek.

- Mit üzennek azzal a szülők a gyerekeiknek, hogy olyan helyre viszik őket enni, ahol a pincérnők rövid, feszes ruhát viselnek, annyit mutatva meg magukból, amennyit törvényesen minimálisan lehet?

Amy erre nem tudott erre mit válaszolni. Ehelyett csak lángoló szemekkel nézett Camille-re.

- Amikor legutóbb voltam a Hooters-ben, pár hónapja, megpróbáltam bedugni egy bankjegyet a pincérnő bugyijába, amikor kihozta az italomat. Még azt is hozzátettem, hogy ha bármikor is szeretne állást a közeli sztriptízbárban, ott még több borravalót adnék neki. Mondtam, hogy tudom, erre hajt.

Lindsay teljesen ledöbbent ezektől a szavaktól. Ahogy ott ültem, nehezen tudtam megállni, hogy ne nevessek fel a zavart ábrázatán. Egyértelmű volt, hogy sosem volt még része ilyen beszélgetésben.

- Egyszer én is voltam egy Hooters-ben – töprengett Devon. – Ha engem kérdeztek, szerintem is már csak egy lépés választja el egy sztriptízbártól. – Óvatosan Pamelára pillantott és hozzá tette: - Nem mintha bármi problémám is lenne a sztriptízbárokkal, vagy azokkal, akik ott dolgoznak. Csak azt mondom, hogy a Hooters nekem egyáltalán nem tűnik egy családbarát étteremnek.

Kristanna úgy döntött, hogy ő is leteszi a saját garasát az aztalra.

- Aká’mi is légyen ez a Hooters hely, ha szép nőkkel ván tele joó álákkál és hosszú lábakkal, nékem is ott a helyem.

Valószínűleg annak érdekében, hogy oldja a légkört, tekintve, hogy Amy egyre jobban felhúzta magát a munkáját ért kritikák miatt, Trish igyekezett témát váltani: - Hé, Lindsay! Nem akarod elmesélni a többieknek a történetet az apáról és a fiáról, akikkel együtt utaztál ide Miamiból hétfőn? Azokról, akik megismertek.

- Ó… igen! – csillant fel Lindsay szeme, és a zavartsága azonnal tova szállt. – Megálltam egy kínai étkezdénél a reptéren Miamiban ide felé, hogy egyek valamit, amíg az átszállásra várok, és akkor az a kissrác sikoltozva odarohant hozzám. Az apukájának kellett lecsendesítenie, hogy igen, tényleg ő az a kedves lány, aki segített múlt héten kiválasztani a mamának a parfümjét a szupermarketben. Teljesen ledöbbentem. El se tudtam hinni, hogy pont egy korábbi vásárlómba futottam bele Cincinnatiből ott, Miamiban. Én is emlékeztem rájuk. Egy jó negyed órát töltöttünk a parfümök válogatásával. Az apuka elmondta, hogy épp Antiguára repülnek a családdal nyaralni. Még most se hiszem el, hogy összefutottunk.

- Le merném fogadni, hogy az apuka akart téged – mondta Amy. – Biztosan ott is szívesen bevitt volna a reptéri mosdóba.

- AMY! – reccsent rá Devon.

Trish is elfintorodott.

- Neked mindig csak a szexen jár az eszed, Amy?

- Többnyire – vont vállat a másik.

Trish a fejét csóválta.

- Amikor én utaztam Torontóból Miamiba, egy férfi mellett ültem, aki az apját ment meglátogatni, akinél rákot diagnosztizáltak. Lehangoló volt őt hallgatni, miközben arra gondoltam, hogy mennyit jelent nekem a saját családom. Különösen a szüleim. Fel is hívtam őket azonnal, amikor leszálltam a gépről és elmondtam, hogy mennyire hiányoznak.

- Bárcsak én is láthatnám az apukámat megint… - suttogta Lindsay.

- Megfordult a fejedben, hogy hazudhatott is neked? – válaszolta Amy. – Talán csak úgy gondolta, így tud hatni rád és fenntartani a beszélgetést. Talán csak így flörtöl. Szánalmat akar kelteni benned. Talán azt hitte, így elérhet nálad valamit, amíg várod a csatlakozásodat.

- Amy! – reccsent rá Trsh!

- Az ember nem talál csak úgy ki történeteket rákos apákról – jegyezte meg Pamela.

- Nekem szerencsés utam volt Philadelphiából Miamiba – mondta Devon. – Három szék volt a soromban, de csak én ültem ott egyedül. Nem kellett senki mellett se ülnöm. Csak kinyújtóztam, pihentem… és zenét hallgattam. Pont így volt a jó, mert amúgy egyáltalán nem szeretek repülni.

- Bele se akarok gondolni, mennyit fizethetett Jeremy az első osztályra szóló jegyemért Los Angelesből Miamiba, de a fickó mellettem azt mondta, az ő jegye háromezer-hatszáz dollárba fájt, amikor megvette közvetlenül felszállás előtt – mondta Camille. – Egy ilyen csillagászati összegért, úgy gondoltam, a csini kis stewardess, Halyley volt a neve, ha jól emlékszem, mindenkinek adhatott volna külön-külön egy alapos szopást vagy nyalást. – Felnevetett a saját viccén. – Háromezer-hatszázért miért ne?

- Há ván olyan gép, áhol ilyet ádnák, én is rájtá ákárok lénni – kuncogot Kristanna.

- Tökéletes munka lenne Amy-nek – somolygott Pamela. – Egy stewardess, aki térden állva gondoskodik az utasok kényelméről.

- Azt nevezném én kellemes utazásnak – nevetett Devon.

Ezzel a sok viccelődéssel és sztorizgatással, úgy éreztem, ez lesz a kedvenc vacsorám, amit addig elköltöttünk. Úgy tűnt, Kristanna és a jelenléte sokat dobott a hangulaton. Meg volt az a különleges képessége, hogy mindenki feloldódott a közelében. Emellett pedig boldogan meg is hallgatott bárkit.

Sajnáltam, hogy az étkezésnek egyszer véget kell érnie, de az az idő is elérkezett egyszer. Azonban senki sem sietett elhagyni az asztalt. Így volt tökéletes.

Folytatása következik!

---

[1] Angol holdról van szó. (1 hold = 0,405 hektár)

[2] Tee-ball: A baseball és a softball leegyszerűsített formája 4-8 éveseknek.

Heti ajánlat - Kutyapóz

Na ki van felül?

Találkozás egy olvasóval 3.

Gyönyörök szigete VI. rész - Anyanyelv 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete V. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.

*********************************************************************

Egy röpke pillanat alatt végig mértem Kristannát. Nem tehettem róla, de folyamatosan csak vigyorogni tudtam. Létezhetett bármiféle ok a világon, ami miatt ne csodálta volna bárki is ezt a szívdöglesztő fiatal nőt? Ha létezhetett is, én nem tudtam róla.

Kristanna csábos, magas, karcsú alakja, hosszú szőke haja és magával ragadó kék szemei klasszikus szépséget kölcsönöztek neki. Enyhe sminkje és rúzsa pedig csak még jobban kihangsúlyozta egzotikus szépségét. Az pedig már csak hab volt a tortán, amit lenge ruhája látni engedett észveszejtő testéből.

Norvég barátnőmet eszményien karcsú és atletikus alkattal áldotta meg a sors, amihez csábos természete a lehető legtökéletesebben passzolt. Ő volt a napfény az életemben attól a naptól kezdve, hogy először találkoztunk négy évvel ezelőtt. Most pedig végre ismét itt volt. Nem is lehettem volna ennél boldogabb.

Ahogy a házam felé tartottunk a kikötő felől, nem tudtam megállni, hogy a szemem sarkából rá pillantsak a jeep volánja mögül és elmosolyodjak.

- Milyen volt az utad?

- Hosszú vót és faerasztó – válaszolta erős norvég akcentusával.[1] - Az édőjárás csápnivaló vót Oslóban tegnap. Hideg vót és ködös. De amint elé'tük Floridát, má' el is dugtam a kabátomat jó mélyre a bőröndömben. Mintha csák egy másik világban kerültem vóna át, Jeremy. Füllesztő vót a meleg.

Még szélesebben elvigyorodtam. Egyszerűen imádtam hallgatni a szavait. Egyedi (és kifejezetten vonzó) hangja mindig megmosolyogtatott. Még az akcentusát is imádtam. Bár néha elgondolkoztam azon, vajon a nevemet miért ejti helyesen. Miért nem voltam neki Jéremy, vagy valami hasonló? Az sokkal kézenfekvőbb lett volna. Norvégia lett hamar a kedvenc országom, amiért egy ilyen csodálatos nőt adott a világnak. Ez a huszonhárom éves teremtés maga volt a megtestesült tökély számomra. Egy Oslo melletti városkában élt a családjával, de sokat utazott. Többek között sok időt töltött Kaliforniában, ahol régészetet is tanult.

Örültem, hogy Kristannának végül három hét szünet után csak sikerült visszatérnie a szigetre. Valójában ő volt a legfőbb oka, hogy a többi hölgy itt lehetett a szigeten. Az ő segítsége nélkül még mindig teljes magányomban éltem volna itt, Eros paradicsomában.

Ahogy szinte már a nyálamat csorgatva szemléltem őt, arra gondoltam, hogy a többiek is biztos imádni fogják őt. Annyira csodálatos volt és imádni való, hogy nem is lehetett másképp. Hogy tudhatott volna bárki is nem szeretni egy nőt, aki ennyire gyönyörű és szórakoztató?

- Meséj a többikrő'! - szakította félbe gondolataimat. - Kiválaszottád má' a kedvencedet közűlük?

- Azt hittem, igen. De már nem vagyok benne biztos – válaszoltam. - Ha a jelenlegi helyzetet kérdezed, akkor talán... Trish-t mondanám. Igen, Trish-t. Annyiszor változott már a felállás a héten! Oda-vissza pattogott a labda köztük, nem is egyszer. Azt hiszem, ki kell várni, hogy valaki egy kicsit hosszabb ideig is a kedvencem legyen, hogy megbizonyosodhassak róla, mi is a valódi helyzet. Állt már Pamela, Trish, Lindsay, Amy és Devon is a dobogó csúcsán. Tegnap viszont Trish-hez kezdtem egyre jobban vonzódni. A tegnapi nap... nos... fantasztikus volt. Életem legszebb napja.

Kristanna elmosolyodott.

- Mer'? Mi történt tégnap?

- Trish segített elvenni Lindsay szüzességét.

- Ó! - lepődött meg Kristanna.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy szüzet hoztunk a szigetre, Krissy. Lindsay olyan édes és ártatlan! És olyan fiatal! Rád emlékeztet, amikor tizenkilenc voltál.

- Én akkó má' nem vótam szűz amikó először találkoztunk.

- Igen. De édes voltál és ártatlan. - Kristanna elmosolyodott a szavaim hallatán. - És most is az vagy. Akárcsak Lindsay.

- De most Trish-t széreted a légjobban?

Bólintottam.

Stella Maxwell alias Kristanna

- Igen. Így van. De ez hamarosan változni fog. Igazából bármelyik pillanatban változhat. A másik oldalról, azt hiszem, Devon van a legjobban belém bolondulva. Ez kimondatlanul is látszik.

- Á, igean! Emlékszem Devonra a szémítógépes fájljáidbó – dorombolta Kristanna. - Ő áz á csini szőke Pennsylvániábó, nem igaz? - Bólintottam, miközben folytattam: - Á fényképbő ítélve én őt széretem á legjobban. Ő á légszebb. De persze látom ke' őket szémélyesen is, hogy méggyőződjek róla. Szóval... lássuk, tisztán látom-é! Béle hábárodtál mindegyik lyányba á szigeten...? Vá'junk csák egy pillanatot! Mindénkit felsorótál, Camille-t kivéve.

Elfintorodtam és megráztam a fejemet.

- Nem tudom, igazán kedvelem-e Camille-t, mint embert. Volt néhány eléggé bántó megjegyzése, nem csak rám, de a többiek közül néhányra is. Ami viszont a védelmére szól, még nem volt alkalmunk leülni és kettesben elbeszélgetni egymással. Az időm legnagyobb részét eddig Pamelával, Amy-vel és Devonnal töltöttem. A Trish-sel és Lindsay-vel közös édeshármasom is csak a tegnapi nap eredménye. Nem is tudom elmondani, milyen hihetetlen volt, Krissy! Sosem voltam még szűzzel azelőtt... De ezt persze te is tudod.

- Lindsay á kis Bibliás lyányka, há jól emlékszem. Nágyon mélyen elkötelezett a vallása felé, ném igaz? Úgy térvézte, hogy egy náp ő is a lelkészségen fog dógozni, aká'csak áz apja.

Ismét bólintottam.

- Igen. Így igaz.

- Pamela és Amy... ők milyének?

- Nagyon kedvelem Pamelát, Kristanna. Amy pedig épp olyan, mint amilyen a profilelemző programok megjósolták a kérdőívre adott válaszok alapján.

- Szóva' egy kis ribánc pincsi – vigyorgott.

- Igen – válaszoltam, miközben töretlenül az utat bámultam. - Fogalmazhatunk úgy is.

- Sajnálom, hogy nem jöhettem korábban – vonta össze a szemöldökét Kristanna, hirtelen témát váltva. – Problémák vótak az útlevelemmel. Előbb azt kellött elintézni.

- Semmi gond – mosolyogtam rá barátságosan, elrejtve az akcentusa okozta vidámságomat. – Nem a te hibád volt. Én pedig már annak is örülök, hogy végül ide értél. Mindig hiányzol már abban a pillanatban is, amikor elindultál.

- Te is hiányzó’ nekem. Du inviterer alle disse kvinnene her for Ã¥ være med deg siden du leter etter kjærligheten. Men jeg elsker deg mer en noen av dem kan noen gang komme til Ã¥ gjøre. Jeg bare hÃ¥pte at du kunne innse det[R1] .[2]

Tettetett szigorral az arcomon játékosan ingattam előtte az ujjamat, mire ő elvigyorodott.

- Ne beszélj itt nekem norvégul! Tudod jól, hogy egy szót sem értek belőle. Az pedig megőrjít.

- De vicces – nevetett. – És amúgy is elég őrült vagy már.

- Nagyon kedves – fintorogtam.

- És Blakken hogy van? – érdeklődött Kristanna a lova után, akit a szigeten tartott a saját lovam, Smokin’ Satin Bars mellett. Blakkennek volt norvég neve volt, úgyhogy nem tudtam, hogy jelent-e valamit vagy sem, de Kristannából kiindulva, ha igen, akkor valami nagyon vicceset.

- Blakken jól van – válaszoltam. – Mindkét jószágnak ugyanúgy gondját viselem.

- Na és mi á hélyzet Vincent Van Goattal?

Hangosan felnevettem, ahogy eszembe jutott Kristanna házi kecskéje.[3] Na ez viszont egy találóan kedves név volt egy állatnak.

- Ő is jól van. Láttam, amikor Trish és Lindsay játszottak vele kedden. A kis fickó egész nap csak eszik, iszik, alszik és játszik.

Kristanna félrebillentette a fejét.

- Na és Bow Vow Meow?

Bow Vow Meow! Na ez aztán a legfenomenálisabb név, amit csak egy macska kaphat.

- Ő is remekül van. Biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, hogy újra láthat. És mielőtt megkérdeznéd, Hogglesworth, a malac is remekül érzi magát, akárcsak a két gekkód, Geico és Gonzo. Nem sokkal az előtt vettem ki őket a terráriumukból, hogy játszunk kicsit, mielőtt megérkeztél volna. És Jack Rabbit és Bugs Bunny se panaszkodhat[4]

- Ne felejtsük el Da Lambinatort se![5]

Felnevettem és a fejemet csóváltam a név hallatán.

- A Lambinator… Pár hete állatorvost kellett hívnom hozzá a szárazföldről. – Kristanna arca elkomorodott. – Eléggé beteg volt – folytattam. – Az állatorvos szerint parazitái vannak. Adott némi gyógyszert és azt mondta, ezt minden nap be kell adni neki a következő másfél hétben. A hatás pedig nem maradt el. A kis fickó megint olyan vidám, mint valaha.

Kristanna megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Ez remek hír. Égy pillánátra á frászt hoztad rám. Tudod jól, ménnyit jélentenek nekem ázok az állatok, Jeremy. Lambinator a légidősebb a szigeten lévők közül. Má’ nyóc éves. Biztos vagy benne, hogy jobban van már?

- Az orvos elmondta, mit kell rajta figyelni – válaszoltam. – Nem láttam még semmi jelét a visszaesésnek. De te többet tudsz a birkákról, mint én, Krissy. Majd magad is megnézed, ha oda értünk.

Lassan bólintott.

- Igén. Meg fogom.

- Lambinator, mint mindig, odakint van a karámban Vincent Van Goattal. Egész jól kijönnek egymással.

Mondanom se kell, hogy Kristanna nagy állatbolond volt. Egy hatalmas farmon nőtt fel Norvégiában, ahol számos különböző állat élt. Az elmúlt négy évben, mióta barátok voltunk, Kristanna elérte, hogy én is beszerezzek egy nagy rakat állatot a szigetemre. Bár én voltam az, aki itt élt, és így többnyire én is viseltem gondjukat, Kristanna még mindig a sajátjaiként kezelte őket. Nem mintha engem zavart volna.

- És ha már Bow Vow Meow-ról is beszélünk, jobban teszed, ha jól bánsz az én kis… cicamicámmal – vigyorodott el pajkosan.

- Ó, igen! Remekül bánok a… cicamicáddal – kacagtam fel Kristanna huncut természetén..[6]

- Kivetted Yack Rabbitet és Bugs Bunny-t is a ketrecükbő’, hogy mozoghássánák égy kicsit?

- Hát persze – bólogattam. – Engedtem, hogy randalírozzanak kicsit a szobámban minden nap. Még pár új rágcsajátékot is vettem nekik. Imádják.

- Áz jó – ragyogott fel Kristanna arca. – Mindég is jó munkát végezté’ á gondozásukkal, Jeremy.

- Köszönöm.

- Ném… én köszönöm – vigyorgott tovább. – Hé… mégvétted végül ázt a quadot, amit jávásoltam? Á lányok biztos imádnák.

Elmosolyodtam.

- Mérget vehetsz rá. Egy egész bevásárlólistát adtál nekem két hete. De semmi se maradt ki. Nem sajnáltam ezekre a lányokra semmi pénzt.

- Ná és mi ván a rekordommal á flipper-gépen. Mégvan még? – kuncogott. – Bár ném hiszem, hogy mégdöntötted vóna.

Én is felnevettem.

- Megvan a rekordod a kedvenc gépeden, ne aggódj. Azt sose tudnám megdönteni. Mást viszont nagyon megdöntöttem.

- Ó! Néhány csini kis pipit?

- Te és a mocskos fantáziád! – kacagtam.

- Szóvál bódog vagy? – szegezte nekem a kérdést, mielőtt oda értünk volna a házhoz. – Bódog vagy ezekkel a lyányokkal, ákiket ide hoztá’ a szigetre? Megé’te á sok veszőtséget ámit belefektetté’?

- Ez az öt nap volt a legszebb egész életemben – válaszoltam. – De ami most jön, az csak még jobb lesz, mert végre te is itt vagy – fogtam meg szőke vendégem kezét és a számhoz emeltem. – Boldoggá teszel. És igen, minden vesződséget megért már eddig is. A java pedig még csak msot jön.

- Elég égy náprá élmennem, hogy hiányozz, Jeremy – vigyorgott Kristanna. – Ném hogy három téljes hétre. Viszónt ámikó’ ide jövök, á csáládom hiányzik. Meg kéllene találni áz árány középutat.

- Remélem, éhes vagy – váltottam témát. – Harminc perc múlva vacsoraidő lesz. Már szóltam is Louisának, hogy készítse elő az ételeket. Lutefisk[7] lesz.

- Mmm… lutefisk – dorombolt. – Épp két nápjá ettem, de bódogan bénevezek egy újabb ádágrá. Á lutefisk pizza utánozhatatlan. Rendeltél lefsét is?[8]

- Hát persze. Tudod, hogy Louisa bármit elkészít, amit csak kérünk tőle. Még a te őrült ételeidet is. Szóval éhes vagy? Ettél már egyáltalán ma valamit?

- Momma készített vaflert,[9] mielőtt elindultam – simogatta a hasát. – Dé áz má’ huszonnégy órája vót. Úgy tűnt, éz á repülőút égy örökkévalóságig tart. Csák két hot dogot éttem á reptéren Miamiban óriás virslivel.

Hangosan felnevettem.

- Nagyon szereted az óriás virslit, ugye?

- Miné’ nágyobb, anná’ jobb – vigyorgott.

- Na és mi van a vaflerrel.

- Á vafler tejföllel tökéletes. Mmm… nyámi. De sájnos ném repülőgépre váló kájá. Á repülős kájá meg… Yuck![10]

Kristanna kiejtése ismét mosolyt csalt az arcomra.

- Akkor bizonyára éhes vagy már. Mindjárt szerzünk neked kaját – csókoltam meg ismét a kezét. – Nagyon örülök, hogy végre megint itt vagy. A szigeten, ahová tartozol.

- Jeg hører til her med deg, gift.[11]

- Kristanna…

Folytatása következik!

---

[1]Gondolom mondanom sem kell, hogy nem tudok norvégul. Ennek megfelelően azt se tudom, milyen az, amikor egy norvég akcentussal beszéli a magyart. Emiatt csak úgy hasra ütés-szerűen írom át Kristanna szövegeit. Ha valaki esetleg, aki ezt olvassa, jobban otthon lenne a témában nálam, világosítson fel és szívesen átírom a megfelelő részeket!

[2] Továbbra sem beszélek norvégul, így még a „Ã¥” és hasonló részeket se tudtam korrigálni, ami nyilván nem teljesen így van az eredeti nyelvben. A fordításnál is csak Google Translate-re tudok hagyatkozni (meg az angol és német nyelvtudásomra, már amennyit az segít), ami alapján a szöveg valami ilyesmit jelenthet: „Ide hívtad ezeket a nőket, mert szeretetre vágysz. De én jobban szeretlek téged, mint amennyire bármelyikük tudna valaha is. Csak remélni tudom, hogy ezt egyszer te is belátod.”

[3] A goat angolul kecskét jelent.

[4] Jack Rabbit = Nyúl Józsi, Bugs Bunny neve pedig nyilván Tapsi Hapsiéból jön (angolul Bucks Bunny).

[5] Feltételezem, egy bárányról van szó. (Lamb = bárány)

[6] Gondolom, a történet műfajából eredően sejthető, hogy Kristanna nem a macskát érti „cicamica” alatt. Az angol szöveg ennél sokkal kifejezőbb. Kristanna „pussy… cat”-ről beszél. A „pussy cat” a szobamacska, önmagában a „pussy” viszont puncit jelent.

[7] Lutefisk: Norvég nemzeti étel. Tömény lúgoldatban áztatott és főtt hal.

[8] Lefse: Tradícionális norvég palacsintatészta.

[9] Vafler = gófri

[10] Yuck: „Fujj” norvégos angolsággal.

[11] Ismét csak a Google Translate fordításából találgatva: „Egy hadseregre valót is meg tudnék enni.”

Dalma vad álma 2. rész - Új játékos

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész

*********************************************************

Dorka szólalt meg először:

– Ti egymással… csináljátok…?

Dalma és Linda kikerekedett szemmel néztek a 2-3 évvel fiatalabb, hunyorgó lányra.

– Úgy értem, hogy leszbik vagytok?

– Nem – vágta rá Dalma. Linda csak tagadólag megrázta a fejét.

– Picit sem? – mutatott Dorka 1 centit az ujjaival, és gyanakvóan felhúzta a vállát.

– Nem! – ismételték meg a lányok.

– Akkor jó… De mit csináltok meztelenül? – Lapos pillantásokat küldött nővére lába közé, ahol apró és keskeny sávban néhány rövid szőrszál vezette a tekintetet a vékony réshez.

– Játszottunk… – Dalma kellemetlenül érezte magát a szituációban, amikor a húga kérdez, hiszen fordítva lenne természetes. – Te nem láttál még puncit, hogy ennyire bámulod az enyémet? – próbált védekezésből támadásba fordulni.

Dorka dacosan felcsapta az állát:

– De!

– A sajátodat? – kacagott Dalma, és érezte, hogy helyrebillent a mérleg, s mégiscsak ő a főnök, ahogy az illik.

– Nem csak a…

– Mutattad már fiúnak?

Dorka bólintott, és nyelt egyet.

– Izgalmas volt?

– Ühüm…

– Na, látod? Mi meg azt játszottuk, hogy minden járókelőnek megmutatjuk, pedig dehogy, és nem is tudják, hogy mit takar a fal… – Dalma felemelte a hangját: – Nem, mintha lenne hozzá valami közöd, csak elmeséltem!

– Az jó…

– Jó, de te még kicsi vagy ehhez, ki ne merd próbálni!

Dorka úgy látta célravezetőnek, ha nem is ellenkezik, nem is könyörög, inkább megint átvette a kezdeményező szerepet:

– Én is tudok izgis játékokat…

A 17 éves lányok összenéztek az ablakban – ugyan, mit tudhat egy 15 éves kiscsajszi? –, és hosszas hallgatás után Linda szólalt meg:

– Na, mesélj!

– Bevesztek?

– Mibe?

– A ti játékotokba… – Válaszra sem várva, Dorka kilépett a kissé fiús, majdnem térdig érő, bő, tarka itthon használatos rövidnadrágjából. –  Én meg elmondom az enyémeket… – Hüvelyujjait kétoldalt beakasztotta a bugyijába, majd lehúzta magáról. – No, engedjetek!

Elfoglalta az ablak közepét, és barátságosan intett a ház előtt kerekező János bácsinak. Az öreg majdnem leszédült a bicikliről ettől a túlzottan nyájas üdvözléstől, Dalmát és Lindát pedig kirázta a hideg Dorka szemtelenségétől.

– Jól csinálod! – ismerte el Dalma kényszeredetten, mert a kishúga 10 másodperces akciójával és egyetlen integetéssel több adrenalint termelt, mint ők ketten egész délután alatt szoktak összehozni. – De János bácsi nem számít, mert az a legyet is, röptében…

– Tudom – jelentette ki Dorka –, de úgy szokták mondani, hogy mindent megdug, ami meg nem harapja, vagy ami el nem gurul.

– Te honnan tudsz ilyeneket?

Ettől a naptól kezdve, ha csak tehette, Dorka is csatlakozott a lányok játékához, és rengeteget nevettek hármasban.

Az utca túloldalán akkoriban elkerítettek néhány, bontásra ítélt épületet, így az ottani gyalogosforgalom átterelődött emerre az oldalra, éppen Dalma szobájának ablaka alá, ez tovább pezsdített a féktelen hangulaton.

– Nálatok is játszhatnánk ilyet! – fordult Dalma a meghökkent barátnőjéhez.

– Első emelet… – ellenkezett Linda.

– Nem baj, de a térre néz, arrafelé mások járnak.

– Ez az! – helyeselt Dorka is. – Kell egy kis változatosság, ne mindig csak János bácsinak mutogassuk a puninkat!

– De ott az öcsém, vele is számolni kell!

– Csak még izgibb! Hány éves?

– 15.

– Mint én! – lelkendezett Dorka. – Érdekli a puni?

– Naná!

– Mehetünk! – kiáltott Dalma.

– Figyeljetek! Az egy dolog, hogy odaállna közénk gatya nélkül az ablakba… – kezdte Linda elgondolkozva –, élvezné is a dolgot…

– Felállna neki?

– Tuti! És lennének kívánságai… és biztos is vagyok benne, hogy jó muri lenne, de mégiscsak az öcsém, és… nekem kínos lenne… – Látva, hogy a másik két lány elhúzta a száját, biztatásképpen hozzátette: – De ha tudtok más srácot, én nem ellenzem!

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 104. lap - Még folytatjuk

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 103. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. november 6.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 103. lap - Fiú-gondok

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 102. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. október 23.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 102. lap - Kíséret

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 101. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. október 16.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Motorra fel!

Őszi program: Irány a nagyvilág!

Ingovány

A francia lány 3. rész

Előzmény: A francia lány 1. rész
Közvetlen előzmény: A francia lány 2. rész


Írta: rascatooor
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 26.

*********************************************************************

Szótlanul álltam ott és azon merengtem, vajon ez csak valami kegyetlen tréfa-e. Nem láttam őt így azóta a nap óta, amikor először találkoztunk és szinte már el is felejtettem, milyen csodálatos is a teste. Feszes mellei szinte könyörögtek az érintésemért.

- Ko-komolyan beszélsz? – hebegtem.

- Teljesen komolyan – válaszolta nyugodtan, tekintete pedig mereven az enyémbe fúródott.

- Most?

- Igen, most.

Felsóhajtottam. Volt valami különös ebben az egészben, de nem voltam abban a helyzetben, hogy vitatkozzak. Talán így akart visszavágni nekem. A lehető legjobban fel akart izgatni, miközben rákényszerít, hogy lerajzoljam.

Körbepillantottam a szobában, igyekezve megfelelő helyet találni a számára.

- Inkább állnál vagy lefeküdnél? – kérdeztem.

- Ami szerinted a legjobb. – Könnyed válasza barátságosan játékosnak hangzott.

Az apartman világítása meglehetősen kellemetlennek bizonyult. Ha lenne egy kis természetes fény…

A teraszhoz léptem és felmértem a környezetet. Az ég makulátlanul kék volt. Egy felhő sem volt sehol, a Nap viszont már túl magasan járt. A terasz teljesen árnyékba burkolózott.

- Talán a te teraszodon kellene csinálnunk – mondtam végül. Az ő apartmanja az épület szélén helyezkedett el, így talán több fényt kap.

Nyugodtan felkapta a kulcsait és meztelenül kilépett a lakásból, mintha csak ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Némán loholtam a nyomában, épp csak felkapva a vázlatfüzetemet és a ceruzáimat.

- Tényleg nem izgat, ki lát meg, nem igaz? – ziháltam, amikor már a lakása biztonságában voltunk.

- Nem igazán – vont vállat, a mellei pedig lágyan ringatóztak a mozdulat hatására. – Itt, a napágyon?

Valóban a napágy tűnt a legkézenfekvőbb lehetőségnek. Ahogy elkezdtem a kedvem szerint elrendezni a beállítást, Chloe is próbált a maga módján előkészülni. A tenyerem izzadt az idegességtől, de valamilyen okból kifolyólag mostanra már a szakszerűség nyugalmába ereszkedtem. Az igazat megvallva még mindig kicsit mérges voltam Chloe-ra, azt fontolgatva, milyen játékot játszhat.

Amikor visszajött, rövid utasításokkal láttam el, hogy helyezkedjen el, én pedig igyekeztem felmérni a szemeim elé táruló képet.

Chloe az oldalán feküdt, az egyik karjára támaszkodva. Angyali látványt nyújtott sötét gombszemeivel és az arcát keretező egyenes szőke hajával. Szeplős bőrével viszont különösen egzotikus látványt nyújtott. Mint egy királynő, vagy egy St. Tropez-i istennő.

Vettem egy mély levegőt, miközben a testét tanulmányoztam, igyekezve áttranszponálni a vonalait a papírlapra. Mindeközben arról álmodoztam, hogy a tekintetem helyett a kezem simít végig testén, cirógatva selymes bőrét. Képzeletben a ceruzám helyett az ujjaim igyekeztek kirajzolni mellei tökéletes ívét és a nyelvem körözött a mellbimbóján.

Az ismerős melegség öntötte el ágyékomat.

- Vicces, nem igaz? – szólalt meg végül egy idő után. – A francia nők híresek a modellkedésről.

Gyengéd mosoly terült szét az arcán.

- Olyan komoly vagy, amikor rajzolsz – kezdett cukkolni, én viszont csendben maradtam és továbbra is a tárgyra koncentráltam.

A Nap állása lassan változott. Már majdnem fél óra telt, mióta elkezdtük és épp az arca részleteivel foglalatoskodtam. Már majdnem elkészültem.

- Nessa, tarthatnánk egy kis szünetet? Kérlek – könyörgött patetikusan.

Teljesen elfeledkeztem róla, hogy én ajánljam fel neki. Zavaromban, hogy túlterheltem őt, bocsánatot kértem és azt mondtam, pihenjen, amíg csak szükségesnek tartja.

Ahogy eltűnt odabenn, valószínűleg a mosdó felé véve az irányt, én kidolgoztam néhány árnyékot a rajzomon. Meglepően élethőre sikeredett. Egy sötét gondolat röppent át az elmémen. Talán mint Dorian Gray portréjánál, a művész csodálata túlságosan is beleivódott a munkájába.

Chloe ugyanolyan meztelenül tért vissza, ahogy korábban távozott. A kezében egy tubus naptejet tartott. Fel se figyeltem rá, amíg el nem kezdte szétkenni a bőrén. A krémes anyagtól fényesen csillogott a bőre. Lesokkolva figyeltem, ahogy a fehér krémet a bőrébe dörzsöli. A mellei csöpögtek az olajtól.

Hirtelen felfigyelt a tekintetemre, miközben a lábait kente be.

- Tudnál segíteni bekenni a hátamat? – kérdezte barátságosan.

Éreztem, ahogy vér szökik az arcomba, miközben oda léptem hozzá. Leültem mögé és a hátába kezdtem dörgölni a kókuszillatú olajat. Éreztem, ahogy az egész teste elernyed az érintésemtől. Vajon ennyire nem volt tudatában annak, milyen helyzetbe is hozott?

Lefelé haladtam a dereka felé, amikor egy halk sóhaj hagyta el az ajkait. Mintha csak valamiféle varázsszó hangzott volna el, az egész testem elolvadt a vágytól.

- Segítenél… segítenél bekenni a többi helyen is? – suttogta fátyolos hangon.

Semmi okom nem volt többé tiltakozni. Óvatosan előre nyúltam, az álla alá csúsztatva ujjaimat és magam felé fordítottam az arcát. Lágy barna szemei feneketlen medencékként meredtek rám szinte könyörgően. Pontosan azt üzenték, amit tudnom kellett.

Így hát az ajkaim ekkor találkoztak az övéivel. Szinte elolvadtam a csókjában. Abban a pillanatban minden megszűnt létezni. Éreztem, ahogy a hő elönti a testemet és hevesebben izzik, mint a Nap maga. Édes illata a virágok és a kókusz keverékeként töltötte be az orromat.

Amikor az ajkaink szétválltak, hevesen kezdtem zihálni. Tisztán hallottam a saját szívverésemet. Vagy talán ez az övé volt? Kinyitotta gyönyörű szemeit és bátorítóan rám mosolygott. Képtelen voltam nem ugyanezzel reagálni.

Apró, selymes kezeit az arcomra simította és egy újabb csókba vont engem. Ezúttal ez nem csak félénk tapogatózás volt. Játékosan harapdálta alsó ajkamat, miközben testünk egymáshoz simult, kezeim pedig derekára simultak. Szenvedélyesen magamhoz öleltem őt és gyengéden elkezdtem felfedezni száját a nyelvemmel. Ő közben a nyakam köré fonta karjait és a fürtjeimmel kezdett játszani.

Kezeim felkúsztak a derekáról a melleire, ő pedig a számba nyögött, ahogy megmarkoltam őket. Annyira különböztek az enyémektől! Apró bimbói megkeményedtek, ahogy a hüvelyk- és a mutatóujjam között morzsolgattam őket.

Áthúzta a topomat a fejemen és a melleimre simította a kezeit, ő is gyengéden megmarkolva őket a melltartómon keresztül.

Elsöpörtem a haját a válláról és gyengéden végigcsókoltam a nyakát, közben teret engedve, hogy a hátam mögé nyúljon és kikapcsolja a melltartómat. Ahogy a ruhadarab az ölembe hullott, melleim immáron szabadon simultak mellkasa bőréhez. Bimbói lágyan karcolták testemet.

Elterültünk a napozóágyon. Magam alá gyűrtem vonagló testét és kényeztetni kezdtem, bőre minden négyzetcentiméterét behintve csókjaimmal. Ajkaim közé vettem kemény bimbóit és gyengéden fogaim közé szorítottam.

- Ó, Nessa! – nyögött fel meglepetten, én viszont figyelmen kívül hagytam és inkább csak megcsókoltam mellbimbóit. Egész teste megborzongott alattam, ahogy nyelvemmel az apró kis pöcköket kezdtem kényeztetni.

Végigfuttatta ujjait fürtjeim között, én pedig lassan lefelé indultam a hasán, gyengéden csókolgatva bőrét. Amikor elértem az ágyékához, alhasa izmai azonnal megfeszültek, lábait azonban szinte hívogatóan széjjeltárta.

Az enyémmel ellentétben az ő bejáratát apró, vastag ajkak határoltak, tökéletes kis egység látszatát keltve. Selymesen simára borotválta a bőrét odalenn is, bőrét pedig immáron teljesen elöntötte a nedvesség combjai között. Gyengéden végigsimítottam szeméremajkain a hüvelykujjammal, ujjabb adag nedvességet csalva elő belőle, mint egy érett gyümölcsből.

Chloe felnyögött érintésemre, én pedig képtelen voltam ellenállni neki, hogy megízleljem ágyéka zamatát. Végigfuttattam nyelvemet vágatán és érzékibb íz öntött el, mint bármelyik férfinél korábban. Kevésbé intenzív és sokkal femininebb. Hosszan nyalogattam, érzékien futtatva végig nyelvem vágatában, apró nyögéseket csalva elő torkából.

Megborzongott, ahogy éreztem a benne növekvő hevületet. Csiklója olyan volt, mint egy kemény kis gyöngy, ahogy a nyelvemmel játszadoztam vele. Szilárdan tartottam combjait a kezeimmel, próbálva gátat szabni rázkódásának alattam. Egyre közelebb került a csúcshoz.

Hangosan felnyögött, én pedig éreztem, hogy apró cseppek landolnak az arcomon. Ez azonban csak még jobban felizgatott és lefetyelni kezdtem édes nedveit. Nem is lassítottam, amíg meg nem éreztem, hogy a teste elernyed alattam a gyönyör utolsó hullámainak farvizén.

Felsóhajtott, én pedig lassan felemeltem a fejem a lábai közül, hogy figyeljem, ahogy elégedetten elnyújtózik.

- Az arcod… Teljesen nedves – kuncogott és letörölte nedvei maradékát a bőrömről.

Egy csókkal jutalmazta munkámat, majd megmarkolta melleimet, ahogy fölé hajoltam. Ujjai végigsimítottak a hasamon, ahogy keze utat keresett magának a sortomba, hogy pillanatok alatt kigombolja és letolja.

- Nem nézel ki tangás lánynak – vigyorgott kacéran, miközben az alsónemű vékony pántjával játszadozott, kihúzva azt, hogy aztán visszacsattanjon a bőrömre.

Nem tudtam erre mit válaszolni, úgyhogy inkább csak gyengéden beharaptam alsó ajkát helyette, ő pedig elismerően felnyögött. Éreztem a nedvességét tangám anyagán keresztül, ahogy hozzám simult.

Pozíciót váltottunk, így most már ő került fölülre. Mindig is tudtam, hogy nagy melleim vannak, de sosem gondoltam bele, mennyire, amíg nem láttam, ahogy Chloe játszadozik velük, apró ujjbegyeivel körözve bimbóim körül.

Huncut mosollyal az arcán húzódott le az ágyékomhoz. Fogai közé fogta tangám peremét, hogy óvatosan lehúzza azt.

- Egek! Mennyire benedvesedtél! – nyögött fel, miközben végigfuttatta ujját szeméremajkaimon. Mennyei érzés volt.

Egyetlen további szó nélkül belém csúsztatta ujjait. Hallottam, ahogy a saját nedveim cuppognak körülöttük.

Hangosan felnyögtem. Bár az ujjai vékonyak voltak, úgy tűnt, Chloe pontosan tudja, hova kell nyúlnia, hogy egy nő kedvére tegyen. Azonban a legjobban az igzatott fel, ahogy figyeltem Chloe gyönyörű szemeit az ágyékomra szegeződni, miközben az ajkai elnyílnak a vágytól.

Ujjai egyre mélyebbre hatoltak belém, miközben lehajtotta a fejét. Ahogy a nyelve hegye csiklómhoz ért, mintha áramütés szaladt volna keresztül a testemen. Mint amikor villám csak a fába, úgy hasított belém az élvezet, tovaűzve minden erőmet.

Szemeim félig lecsukódtak és erősen megmarkoltam a napozóágy peremét, ahogy testem remegni kezdett. Nyelve mesterien körözött csiklóm körül, miközben ujjai tovább folytatták munkáikat. Már attól féltem, mi fog történni, ha így folytatja tovább, és attól féltem, mi lesz, ha abbahagyja.

Aztán abbahagyta.

Zavartan felemeltem a fejem és figyeltem, ahogy Chloe kihúzza belőlem ujjait. Halkan zihált, arcán viszont széles mosoly ült.

- Ne olyan sebesen! – mondta. – Szeretnék még kipróbálni valamit.

Azzal a napozóágy szélére ült. Egyik lábát az enyémbe akasztotta, másikat pedig lelógatta az ágy peremén. Fölém helyezkedett, széttárva a lábait a hasam felett.

Mostanra már megértettem, mit tervez. Izgatottan a kilátásoktól segítettem neki megfelelő pozícióba helyezkedni. Pár pillanat múlva már stabilan ült felettem. Lábaink összefonódtak és ágyékunk finoman egymáshoz simult.

- Tetszik? – kérdezte, rám emelve csokoládébarna szemeit.

- Imádom – nyögtem.

Rám villantotta fényes fehér fogsorát és gyengéden megcsókolt, mélyen a számba tolva nyelvét. A csípőjére simítottam kezeim és segítettem neki mozogni felettem.

Semmihez nem volt hasonlítható, amit korábban átéltem. Ahogy ágyéka az enyémhez dörzsölődött, nedveink összekeveredtek, csiklóink pedig táncot jártak egymáson.

A hőhullám kezdett elviselhetetlenné válni. Hevesen csókoltam őt, míg az élvezet maga alá nem temetett és levegő után nem kezdtem kapkodni.

- Ó, Chloe…! – nyöszörögtem, selymes hajába temetve arcomat.

A gyönyör úgy hatolt a testembe, mint egy kiélezett pallos.

***

- Szerinted megláttak minket? – kérdeztem Chloe-tól, miközben figyeltem a közeli épület teraszán ücsörgő idős párt.

Tökéletes kilátásuk volt Chloe erkélyére.

Épp csak lezuhanyoztunk. Chloe mellettem ült és rágyújtott egy cigarettára. Meztelen testét egy háziköntös fedte. Felemelte tekintetét az immáron elkészült képről, amit neki szerettem volna adni ajándékként, amikor elválunk, azzal az ígérettel, hogy jövő nyáron csatlakozom hozzá.

- Talán – válaszolta. Nem úgy tűnt, mint akit különösebben izgat a helyzet. Aztán pajkos mosoly terült szét ajkain. – Szeretnéd megmutatni nekik, hogy is megy ez?

Vége