Gyümölcsszüret 3. rész - Gyere ki az udvarra!

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 2. rész

Írta: Marokfegyver

Péter csak annyi időre jött le a létra tetejéről, amíg átköltözött a meggyfa túloldalára. Ezen a részen már nem sok szednivaló akadt, mert amonnan elérte már a zömét.

– Mindjárt mehetünk arrébb – jegyezte meg.

– Én már végeztem – mondta az ikrek kíváncsibbika, és lesöpört néhány falevelet a szoros copfba felgumizott haráról. – Majd gyertek utánam, egy egész jó kis fa következik!

– Az meg is lesz ebédig – nézett ikertestvére után a rövidebb hajú.

Valami magyarázattal még folytatni szerette volna a meggyszüret témáját, de a fiút egészen más foglalkoztatta:

– Megtudtad, hogy mit csináltak Kittiék?

– Dugtak.

– És a tesód megnézte?

– Persze.

– Mit mesélt?

– Cumizott a csaj, aztán felpakolta a lábait Kristóf nyakába, és dugtak. Jó, mi?

– Jó ám… Mit szóltak volna, ha észreveszik az ikertesódat?

– Fogalmam sincs. Semmit. Miért? Te szégyenlős vagy?

– Nem… de nem mindenki szereti, ha látják dugás közben.

– Akkor bújjon el!... Ti dugtatok már a nővéremmel?

– Laurával?

– Aha.

– Nem.

– Miért? Nem akar dugni?

– Nem tudom, nem beszéltünk róla.

– Ha megengedné, akkor megdugnád?

– Jó csaj.

– Értem. Szóval meg…

Péter elgondolkozott, és leszedte a fa csúcsáról az utolsó meggyszemet.

A sorban következő gyümölcsfánál az ikrek úgy megörültek egymásnak, mintha évekig nem találkoztak volna, és megint akadt sugdolóznivalójuk.

Laura apja vidáman osztályozta a meggyet: a szárasakat alacsonyabb ládákba rendezgette: – Ezeket reggel viszem a piacra. – Szeretettel nézett a többi bordó szemre is: – Belőletek meg finom meggybor lesz.

Ebédig hamar elszaladt az idő, Laura anyja a konyhába igyekezett: – Tíz perc múlva mindenki jöjjön utánam. Kötelező! – szólt hátra figyelmeztetően, és hamarosan edénycsörgés zaját hozta a langyos szellő.

Félóra múlva nehézkesen tápászkodtak fel az asztal mellől.

– Aki akar, nyugodtan lepihenhet – vetette fel Laura apja. – Jóval gyorsabban haladunk, mint szoktunk, hála a segítségeteknek, úgyhogy köszönjük az eddigieket is…

Kitti és Kristóf egymásra néztek, vonzotta őket az ágy, és ez a sóvárgás természetesen nem kerülte el az ikrek figyelmét sem.

Nicol elindult, szorosan a nyomában Laura öccsével. A két lány ezen is mosolygott. Betti, Szabolcs és Laura ezúttal közösen választottak meggyfát.

Péter megmaradt az ikerlányok létrás segítségének.

– Beváltatok nekem – válaszolta kérdő tekintetükre.

– Te is nekünk!

– Jó ez a hármas – tette még hozzá, és élvezte a lányok kacagását. Elfoglalta helyét a létra csúcsán.

– Be ne csípje…! – szólt rá a rövidhajú iker, akinek figyelmét nem kerülte el a futólagos csomagigazítás.

– Vigyázok rá – nevetett a fiú.

A lány megint felmászott a létrára, és egyensúlyozva, Péter combjának támaszkodva szedegette a földről nézve már elérhetetlen magasságokban pirosló meggyet. Ettől a közelségtől a fiú fallosza ismét felemelkedett.

Kettővel arrébb – ahol a fának valami ismeretlen okból nem nőtt csúcsa, vagy idő előtt elveszítette azt –, Nicol az egyik oldalon, Laura öccse a másikon kapaszkodott ugyanarra a létrára. Minél fentebb lépkedtek, annál közelebb kerültek egymáshoz, és az egyetemista lány mellei néha a középiskolás fiú kezéhez nyomódtak. Egyiküket sem zavarta a 4 év korkülönbség, inkább csak fokozva az izgalmat, érezték a kölcsönös érdeklődést.

– Van pasid? – nyögte ki a fiú a régóra kikészülődő kérdést. Mert lehet mindenféléről cseverészni, de a legfontosabb dolgokat nehéz kimondani.

– Most éppen nincs.

– Mióta?

– Egy hónapja…

– Azt hittem, Peti a pasid.

– Mármint Péter? – nevezett fel Nicol. – Aki az ikertesóiddal mászta meg a fát? No, nem! Jártunk együtt, ha lehet azt járásnak nevezni… úgy 2 napot…

– És voltatok is… úgy… együtt?

– Szerinted illik ilyet kérdezni? No, mindegy, voltunk egyszer… vagy többször egymásután. Elég is annyi belőle.

– Miért?

– Elég az hozzá, hogy másnap kijózanodtam… Neked volt már csajod?

– Persze – vágta rá a fiú.

– Biztos?

– Ahogy vesszük.

– Hát hogy lehet venni? Volt vagy nem volt?

– Nem igazán.

– Értem – bólogatott megértően Nicol. – Valami volt, de nem az igazi. Elmeséled?

– Buliban odasúgta, hogy „gyere ki az udvarra!”

– Hopsz! Ez csak így megy? Vagy ismertétek előtte is egymást?

– Szemezgettünk, de nem dumáltunk addig.

– Gondolom, nem kéretted magad, kimentél.

– Ki, persze, de nem volt ott, és szégyelltem visszamenni. Egyszer mégiscsak kijött, de nem egyedül, hanem egy sráccal, és elmentek hátra, a sötétbe. Nem is volt kedvem már semmihez sem, de egy óra múlva megint mondta, hogy menjek ki az udvarra. Látta, hogy nem hiszek már neki, ezért jött velem, és elmentünk leghátra.

– No, látod? Csak sorra kerültél. Megérte várni? Csókolózás, tapizás…?

– Benyúlt a nadrágomba.

– Az igen! És?

– Elővette…

– Mondod tovább, vagy meg kell fejteni?

– Elővette és lecumizott.

Folytatása következik!