Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 5. rész
Írta: Marokfegyver
Nicol természetesnek vette, hogy a jótékonyan rájuk boruló sötétségben Laura öccsének izzadt tenyere a fenekére tapadt.
– Nem haragszol meg, ha megkérdezem: hogy is hívnak? – érdeklődött kedvesen.
A fiú elfogódottan motyogott valamit, de zavarának ellentmondva, gátlástalanul benyúlt a nála valamivel idősebb, egyetemista lány bugyijába.
Nikol sem ragaszkodott tovább a formaságokhoz, megadóan lapult Laura öccséhez, és csókra nyújtotta ajkát. Érezte a hasának feszülő falloszt, a lába között hátulról előre kutakodó ujjakat, és hosszan csókolóztak a sötétben.
„Mindenki ezt csinálja most” – gondolta.
Az ikrek néhány osztálytárssal kiültek a művelődési ház elé, és közösen elszívtak egy doboz cigit.
– Kik ezek a csajok?
– És a csávók? – faggatták őket a többiek.
– Lau évfolyamtársai.
– Azt a’…! Király lehet.
– Ha én elkerülök innen, megállás nélkül bulizni fogok!
– Na, ja, én is… Délelőtt meg aludni.
– És mikor terveztél tanulni?
– Vizsgák előtt.
– Mert mindig csak a dugáson jár az eszed!
– Lecummanthatsz!
Az ikrek pontosan tudták, hogy mi következik – a sokat megtapasztalt dramaturgia szerint fárasztó szócsata várható –, egymásra pillantottak, és teljes egyetértésben kiszálltak a társaságból.
Szabolcs, aki a terem teljes elsötétítése előtti utolsó pillanatban állta el egy befelé igyekvő lány útját, most káprázó szemmel nézett körül. A fényben hunyorogva kereste a többieket, és megnyugodott, mert egyet sem látott az évfolyamtársak közül, akik tanúi lehetnének, ahogy eligazgatja az inget a mellkasán és felhúzza a nadrág cipzárját.
Valamivel arrébb Nicol ugyanúgy tekintgetett körbe-körbe, miközben úgy érezte, mintha egy fénylő, dundi nedvességcsepp siklana lefelé a combja belsőfelén.
Péter párlépésnyire lemaradt Kitti mögött, főleg a lány fenekét nézte – sajnálva, hogy nem volt több idejük –, de mindenfelé a lepkecsajt kereste. A „múló cumi” után – ahogy nevezte – jólesne egy „röpke szex’ is, éppen csak megmártogatni a farkát bármelyik lányban. Erre, valamelyikre, itt lát esélyt, hiszen a lepkecsajt másutt nem kaphatja el, Kittit meg, amint hazaérnek, megint Kristóf veszi majd birtokba…
Az ikrek olyan unott képpel jelentek meg a színen, mintha kötelező, iskolai klubdélutánon vennének éppen részt.
Betti is kintről érkezett, és megtámaszkodott az ajtó mellett:
– Én úgy elfáradtam, hogy akár itt, a sarokban is elaludnék!
– Melléd fekhetek? – kapott az alkalmon Péter.
– Inkább kísérj haza! – nyöszörgött a lány, és hatalmasat ásított. Laura a kezébe nyomta a kulcsot.
– Majd én! – jelentkezett Szabolcs, attól tartva, hogy Péter könnyen Betti ágyában felejtené magát, s akkor már inkább ő legyen, aki gondoskodik az ásítozó leányzóról.
A két fiú egy pillanatig farkasszemet nézett, majd Péter megvonta a vállát:
– Tiéd a csaj! – Azért, amint elindultak, sóváran bámult utánuk, majd kisvártatva őt is elnyelte az utca sötétje.
– Megvan mindenki? – tekintett végig Laura a csapaton. – Öcsém? – kérdezte Nicolhoz fordulva, aki ettől zavarba jött.
– Nem láttam.
– Elveszett a villanykapcsoláskor? – kérdezte Kitti. – Érdekes, hogy mennyi furi dolog történik a sötétben…
– Így van ez – jegyezte meg Kristóf, akkora mennyiségű cinizmust adagolva a három szóba, hogy néhányan kellemetlenül kezdték érezni magukat. Kitti kerülte is a tekintetét.
– A nagy kérdés pedig az, hogy akarunk-e még maradni, vagy ennyi elég volt nektek a vidéki discóból. – Laura igyekezett közömbös maradni, bár érezte az érthetetlen feszültséget.
Az ikrek elhúzták a szájukat, Kitti és Nicol – külön-külön – azon gondolkoztak, hogy vajon láthatott-e valaki valamit.
Kristóf Nicolt méregette, és egyre jobb csajnak tartotta. Jobbnak, mint Kittit.
Amíg Laura öccse előkerült – a lepkeruhás csajjal jöttek be az udvarról –, addig a bágyadt és megfogyatkozott táncolókat nézték.
A házban és környékén minden kihalt. Géppuskaropogás-szerűen koppantak a cipősarkak, hangosan nyikorgott a kavicsszőnyeg.
A régi épületből szűrődött csak ki egy szolid fénycsík, ezért mindannyian arrafelé kanyarodtak. Felfrissültek a rövid sétától, nem volt kedvük még ágyba bújni.
– Mindjárt jövök én is – súgta Nicol, és a Bettivel közös, sötétebb szoba felé fordult.
A fényárban úszó helyiségben Péter és Szabolcs ücsörgött. Kimerülten, de vigyorogva fogadták a többieket:
– Tudjátok már, hogy legközelebb meg szilvát szedünk?
– Hoool?
– Betti üzeni, hogy mindenkit meghív.
– Ennyire tetszett neki a meggyszüret?
A két fiú összenézett:
– Tettünk róla, hogy tetsszen – hahotázott Péter.
Mindenki vele nevetett, ám csak lassan értették meg, hogy ez a kijelentés mit is jelenthet. Laura előkerített egy kevés meggybort, és mire Nicol visszatért a másik szobából, már elfelejtették a vidámság okát, csak mindenen röhigcséltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése