Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VIII. rész 2. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 20.
*********************************************************************
Épp a rutin sétámon voltam a házban azon a
balzsamos kedd reggelen, amikor női hörgések sorozata ütötte meg a fülemet a
központi helyiség felől. Természetmnél fogva kíváncsi voltam, úgyhogy úgy
döntöttem, erre fényt kell derítenem. Odasiettem a kérdéses helyiséghez vezető
lépcsőhöz és elcsodálkoztam azon a látványon, ami fogadott.
Talpig melegítőbe öltözve Trish és Kristanna épp
a küzdősportok terén szerzett képességeiket csiszolgatták egy barátságos
párharcban. Az alap melegítő ruhájukon kívül természetesen mindketten viseltek
védőfelszerelész. Térd- és könyökvédőket, kesztyűt és sisakot. Amennyire meg
tudtam ítélni, a testi kontaktus minimális volt közöttük, de így sem árt az
óvatosság.
Én is csak pár hónapja tudtam meg, hogy Kristanna
mesterien űz egy izraeli küzdősportot, amit Krav Magának hívnak. Teljesen
ledöbbentem, bár nem a negatív értelemben. Nehéz volt elhinni egy ilyen
alacsony és karcsú lányról, hogy puszta kézzel képes lenne halálos ütést
bevinni.
Trish, a torontoi fitnesz és edzés-gyakorlataival
a háta mögött, már sokkal hitelesebb alanynak tűnt. Ő is gyakorlottan űzte a
küzdősportokat, bár az ő specialitása a kickbox volt. Ebben ők ketten jól
összeillettek. Az összes hölgy közül a szigeten Trish volt az egyetlen
szóbajöhető edzőpartner Kristanna számára, tekintve a felkészültségét és a
tapasztalatait a pusztakezes küzdelemben.
Ahogy álltam ott a lépcsőnél és figyeltem, ahogy
egy sor biztonságosan lelassított fogást gyakorolnak, Kristanna hirtelen
felfigyelt a jelenlétemre és pihenőt intett Trish-nek. A norvég lány levette a
sisakját, megrázta a fejét és szélesen rám mosolygott.
- Helló, Jeremy!
Barátságosan biccentettem felé, majd Trish
irányába fordítottam a figyelmemet. A másik lány is levette a sisakját és rám
villantott egy mosolyt.
- Helló! – üdvözölt ő is.
Abból ítélve, amennyire mindketten leizzadtak,
már egy jó ideje gyakorolhattak itt. De hol lehetett Lindsay? Ritka volt, hogy
Trish-t a tinédzser lány nélkül lássam. Pár röpke pillanatot leszámítva már
szinte a szigetre érkezésük óta olyanok voltak, mint akik össze vannak nőve.
- Jötté’ nézni minkét? – vigyorgott Kristanna.
Akcentusa az én arcomra is mosolyt csalt.
- Persze. Ez a napom fénypontja – nevettem fel. –
Azóta, hogy megismertem ezt az oldaladat, azon merengtem… miért? Miért fektetsz
ennyi energiát és időt abba, hogy ilyen mélységig elsajátítsd a Krav Magát? Ne
vedd zokon, de nem annak a típusnak tűnsz, aki bárkit leteperne, akit csak ér.
- Ó, té’leg?
– váltott hangnemet Kristanna. Kezeit a csípőjére tette és kissé
félrebillentette a fejét, ahogy rám nézett. – Gyére ide csák egy kicsit, Mister
Jeremy!
Stella Maxwell alias Kristanna |
- Valószínűleg azért sajátította el a Krav Magát,
hogy megvédje magát az olyan fickóktól, mint te – vetette közbe Trish, huncut
mosollyal az arcán.
Éppen csak odaléptem Kristannához, ahogy ő kérte,
és a szőke szépség már hirtelen meg is ragadta a bal csuklómat. Egy
szempillantás alatt magához rántott, és mire észbe kaptam, már a hátamon fekve
találtam magam. Kristanna egy gyors mozdulattal kirúgta a lábaimat alólam és
hátra lökött, az alkarját a mellkasomnak feszítve.
Trish felnevetett és elismerően összeütötte a
kezeit.
- Szeretném, ha egy nap én is ilyen jó lehetnék.
Kótyagos fejjel nyeltem egyet és a meglepettség
és a csodálkozás kavargott bennem, ahogy felnéztem Kristannára. A norvég
leányzó győzedelmesen kuncogott, majd csupasz lábát a torkom fölé helyezte.
- Még mindég gondolod aztat, hogy vágyok nem elég
jó hozzá?
- Ilyesmit sosem mondtam – válaszoltam, majd
ismét nyeltem egyet. Egy karcolás sem esett rajtam, de a hirtelen akciótól még
mindig forgott körülöttem a világ. Teljesen ledöbbentem a sebességétől és az
erejétől. Jó száz fonttal nehezebb voltam nála, mégis úgy dobott félre, mint egy
rongybabát. – Csak annyit mondtam, hogy nem tűnsz annak a típusnak. Ez minden.
Sokkal inkább tűnsz modell-alkatnak, mint egy halálos harcművésznek.
Kristanna felnevetett és lassan elhúzta a lábát a
torkomtól.
- Ha valaha is szükségem lenne testőrre, Drágám,
a munka a tiéd – viccelődtem.
Trish kinyújtotta felém mindkét kezét és
megragadta a karomat, hogy talpra segítsen. Kristanna továbbra is csak
vigyorgott rám, majd hozzám simult és szájon csókolt.
- Szeretné’ márádni még és nézni minket, Jeremy?
- Nem hiszem – ráztam meg a fejem. – Nem szeretnék
kereszttűzbe kerülni. – Kristanna vidáman felnevetett, miközben folytattam: -
Talán a legjobb lesz, ha minél messzebb kerülök innen. Bárhova máshová. Nem
szeretném, ha túlságosan megvernétek.
- Nőuralom! – kurjantott Trish és pajkosan
felnevetett, miközben én elfordultam és a lépcső felé indultam.
Nem tudom, hogy az egom sérült-e, de egyértelműen
úgy éreztem, tanácsosabb kettesben hagynom Trish-t és Kristannát, hogy
folytassák a saját dolgaikat. Ez volt az első fizikai konfrontáció, amiben
részem volt, akár játékról, akár komoly küzdelemről beszélünk, az elmúlt
huszonkét évben. Utoljára tizenhét évesen verekedtem egy csomag baseball-kártya
miatt.
Kísérteties érzés volt, hogy Kristanna bármikor
ártalmatlanná tudna tenni, amikor csak akar. Megvontam a vállam és megráztam a
fejem, elűzve a gondolatot. Mostantól tényleg oda kell figyelnem, hogy
jókedvében találjam norvég barátnőmet.
A másik oldalról viszont Kristanna tapasztalatai
a harcművészetekben nem olyasmi volt, ami miatt aggódnom kellene. Jó dolog
volt, hogy meg tudná védeni magát bármilyen szituációban. Hibáztathatná bárki
is, hogy ilyen nagy figyelmet szentel az önvédelemnek? Egy fiatal nő, különösen,
ha ilyen vonzó, mindig kell hogy tudja, hogyan védheti meg magát a mai világ
kíméletlen ragadozóitól.
Ennek ellenére sem gondoltam úgy, hogy sokat
kellene foglalkoznom ezzel. Egyértelműen nem voltak negatív érzéseim ezzel
kapcsolatban, viszont, ahogy azt már korábban is mondtam… kísérteties érzés
volt, hogy egy olyan vékony és törékeny nő, mint Kristanna, ilyen könnyedén
holt súllyá tud változtatni egy pillanat alatt, amikor csak akar. Ezt nehéz
lesz megemészteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése