Gyümölcsszüret 7. rész - Betakarhattátok volna

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 6. rész

Írta: Marokfegyver

– Betakarhattátok volna – fordult Nicol a fiúk felé – ha már ilyen alaposan levetkőztettétek.
– Miből gondolod…? – csodálkozott Szabolcs. – Levetkőztettük?
– Betti elárulta, mielőtt újra bealudt volna, hogy végtelenül kedvesek voltatok, még azt is felajánlottátok, hogy lefürdetitek…
– Hogy mit meg nem tesz az ember a barátaiért?! – kacagott Kitti.

–… de végül mégsem – folytatta Nicol –, csak…– Sokat sejttetőn elhallgatott.

Várták a folytatást, bár mindenkinek megvolt a saját elképzelése, hogy a fiúk – a nőfaló Péter és a simulékony Szabolcs – mit művelhettek Bettivel.

Laura önkéntelenül szorosabbra zárta a combjait. Kitti paprikás tekintetet lövellt Péter felé, miközben ügyelt rá, hogy Kristóf ezt észre ne vegye.

Az ikrek látszólag ásítoztak, de valójában élvezték a helyzetet, Szívesen kicserélték volna a hívatlanul szobatársuknak szegődött nővérüket, mert Nicollal izgalmasabbnak tűnt a világ. Akár egy mini buli is kikerekedhetne még reggelig…

Laura öccse késznek érezte magát, hogy Nicolt a szobájába kísérje, és azt tervezte, hogy majd oldalazva áll fel, mert úgy kevésbé lesz feltűnő a nadrágját előrenyomó cövek.

Kristóf a lepkecsajról álmodozott, és rajta kívül is el tudott volna képzelni még néhány lányt, akik a buliból egyenesen az ő ágyában teremnének. És Nicol…! Nem értette, eddig miért nem tűnt fel, hogy milyen jó csaj.

Péter is Nicolt leste, bár kerülte a tekintetét: Úgy vette észre, hogy a lánynak tetszett, ami Bettivel történt, még akkor is, ha nem tudhat minden részletet, és ha tetszett, talán neki is kedvére való lenne elalvás előtt egy hármas akció. –„Vagy Kitti?” – sandított a másik lányra, aki a művelődési ház udvarán a cumizásra könnyen kapható volt. Laurát is számításba vette, de a húgaival, az ikrekkel közös szobája van, és ez bonyolította a helyzetet, még akkor is, ha örömmel kipróbálná az ikerlányokat is.

És Nicol?

Libabőrös lett, mintha tollpihével simogatnák, mert minden idegszálával érzékelte a feléje irányuló figyelmet. Először azt hitte, hogy a befejezetlen mondata miatt. – De miért mesélte volna el nyilvánosan, amit Bettitől megtudott? Majd elmondja a csajszi, akinek akarja, amikor majd felébred, ha éppen nem gondolja úgy, hogy álmodta az egészet.  – Aztán rájött, hogy a sztori folytatását mindenki kitalálta már, valami egészen más okból pottyant az érdeklődés kellős közepébe.

– Ki jön hozzám aludni? – szólalt meg Péter.

Laura Szabolcsra mutatott, mire a kérdező mókás grimaszra húzta a száját:

– Nem tetszik a segge.

– Ez van.

– Kit szeretnél? – érdeklődött Nicol, hangjában olyan mértékű ártatlansággal, mintha nem tudná Péterről, hogy gyakorlatilag minden nőt meg akar dugni.

– Téged.

– Haha… Azt nem lehetne, hogy én válasszak? – A lány közben Laura öccsére pillantott, aki fülig vörösödött.

Az ikrek válla összeért, egyszerre jelezve egymásnak.

– Mit kérdeztél? – szította tovább Nicol a hangulatot. – Hogy ki megy hozzád aludni? Hát… aludni Bettivel is tudok. – Mindkét tenyerét a szája elé téve ásított. – Megyek is, mert mindjárt reggel. – Laura öccse felé nyújtotta a kezét: – Megmutatod a szobámat?

A megszólított, zavarban levő fiú kivételével mindenki pontosan értette, hogy valami vicc készül, hiszen Nicol járt már a szobájában, nem szorult idegenvezetésre. De hiába várták a poént, csalódottan néztek a vidám csaj és az oldalazva járó srác után, míg azok becsukták maguk mögött az ajtót.

– Ez… az… – nyögte repedtfazék hangon a fiú, alig tíz lépés után.

– Tudom – nevetett Nicol. – Megmutatod a tiédet?

– Nem lehet.

– A sötétben bátrabb voltál. Lekapcsoljuk a villanyt?

– Nem lehet, mert mellettem van a szüleim szobája, és meghallanák, hogy nem vagyok egyedül.

– Ja, értem… Akkor gyere majd vissza, ha minden elcsendesedik! – kuncogott Nicol – Ez a szobám, ha nem tudnád… – és besurrant az ajtón, mire Laura öccse bármit válaszolhatott volna.

A fiú alvajáróként jutott el a saját szobájába. Hátát a falnak támasztva próbálta értelmezni Nicol indítványát. Mert ajánlat volt, az biztos.

„Mikor csendesedik el minden? Mikor menjek vissza?”

Már az első kérdés is gondot okozott, hiszen a csend mélyebb már nem is lehetne. Jól értette, hogy menjen vissza? Mért nem lehetett azonnal? Ha Nikol arra célzott, hogy töltsék együtt az éjszakát, akkor miért kell halogatni a kezdést?... Ekkor eszébe jutott Betti, a szoba másik lakója, és a gondolattól még nagyobb zavarba jött.

Tíz percet állt tanácstalanul, de jóval többnek érezte. Ennyi idő elég lehetett Nicolnak ahhoz, hogy letusoljon? – A fiú valami ilyesmit sejtett az időhúzás mögött. Nem tudta, hogy neki illene-e lefürödni… előtte. – Az is lehet, hogy a lány meg akart bizonyosodni, hogy tiszta a levegő és Betti alszik… ha már a másik ágyon akarják csinálni.

„Belevaló csaj!” – Úgy döntött, hogy elindul.

Sehol egy pisszenés, elhaladva Péter és Szabolcs szobája mellett, még onnan sem hallatszott semmi. Megérte várni. Megnyugodott. – „Gyorsan eltakarodott mindenki.” – Kellemetlen lett volna, ha valaki meglátja, amint éppen beoson Nicolhoz. Egészen másfajta izgalom kapott lángra, és mire az ajtóig settenkedett, fallosza már 100 százalékig készen állt.

Hangtalanul kopogott, nehogy meghallja valaki, majd nesztelenül nyitotta az ajtót, hiszen ő ide hivatalos, őt itt várják, sőt itt fog maradni reggelig…

A bejárattal szemben, a jól ismert, régi heverőn Betti aludt békésen, takarója félig lecsúszva. A fiú még be sem lépett az ajtón, kissé jobbra megpillantotta Nicolt is, kevésbé nyugodt körülmények között: Péter és Szabolcs dolgozott rajta. Egyikük hátulról dugta csattogósan, a másik pedig a szájába tömte a falloszát.

Laura öccse gyorsan be akarta csukni az ajtót, de kezei nem engedelmeskedtek, és bambán morfondírozott magában, hogy kívül maradjon, vagy inkább belépjen a szobába.

Vége