A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 125. lap - Elvakítva

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 124. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 11.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 124. lap - Kettőre van szükség

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 123. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 4..

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 123. lap - Vak vezet világtalant

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 122. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. május 28.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - A csók

Amikor felébrednek a régi vágyak.

Születésnap

Gyönyörök szigete XI. rész - Együttlét 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XI. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 25.

*********************************************************************

Időközben Trish felemelte a fejét Lindsay combjai közül és mosolyogva figyelte, ahogy Kristanna a farkamon lovagol, majd elismerően bólintott, amikor Amy előkotort egy másik szerszámot a táskájából és norvég barátnőnk fenekébe illesztette.

Kristanna hirtelen felsikoltott a gyönyörtől, hiszen immáron nem csak egy, de két belé hatoló test mozgásával is meg kellett küzdenie.

Nem tudhattam biztosan, de ismereteim szerint ez volt az első alkalom, hogy dupla behatolásban volt része. Az arckifejezése egyszerűen megfizethetetlen volt, akárcsak a hangok, amik elhagyták a torkát.

Már közel álltam hozzá, hogy ismét eldurranjak, amikor Kristanna ismét felsikoltott és legördült rólam, hogy aztán tovább folytassa a vonaglást a földön, miközben Amy szakadatlanul pumpálja a fenekét.

Egy pillanatnyi időm sem maradt fellélegezni, mielőtt vörös hajú barátnőnk magához vont és meredező farkamra ereszkedett. Néhány pillanatra volt csak szükségem, hogy hangosan felnyögjek és belépumpáljam nedveimet.

Ennyi volt.

Esélytelen volt, hogy tovább bírjam. A lányoknak most már egymásra kellett támaszkodnia, ha további kielégülésre vágytak. Teljesen kimerültem. Reménytelennek tűnt, hogy bármi többet kipréseljenek belőlem. Ma este legalábbis biztosan nem… Teljesen kész voltam.

Camille ekkor megragadta Amy melleit hátulról és lehúzta őt rólam, hogy aztán arcát a vörös kis vadmacska combjai közé fúrja. Beletelt pár pillanatba, mire rájöttem, hogy a nedveimet akarja kinyalni Amy barlangjából.

Devon nyíltan kényeztette magát széles mosollyal az arcán, miközben Pamela a nyelvével izgatta Trish-t. Kristanna az ágyon feküdt és kimerülten pihegett. A dupla behatolás minden energiát kivett belőle.

A magam részéről túlságosan kimerült voltam, hogy egyáltalán megmozduljak. Csak hevertem ott és figyeltem, ahogy a hölgyek elfoglalják magukat. Hihetetlen élmény volt figyelemmel kísérni az eseményeket. Egyértelműen ez volt életem legszebb éjszakája. Egyedül csak annak a reménye múlhatta ezt felül, hogy egyszer megházasodok és gyerekeim lesznek.

Miután Amy is átélte a legfőbb gyönyört, hála Camille mohó nyelvének, boldogan felsóhajtott és a farkamért nyúlt. Türelmetlenül rángatta, én azonban addigra már teljesen kiürültem. Esélytelen volt, hogy bármi többet kihozzon belőlem.

- Elég volt! – nyögtem, még ahhoz is alig bírva energiát gyűjteni, hogy beszéljek. – Nem bírom tovább. Úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam egy vonat…

Amy nem figyelt rám és még percekig rángatta férfiasságomat. Végül nagysokára felnézett a szemembe.

- Tovább is merev maradhatnál.

- Ehetetlen… - nyögtem.

- Pedig kellene – erősködött. – Szeretném végignézni, ahogy megkeféled Camille-t. Ő az egyetlen a szigeten, akit még nem dugtál meg.

Fájdalom hasított a hátamba, ahogy elfordítottam a fejem és a mexikói lányra néztem, aki épp csak kiemelte a fejét Amy combjai közül és mosolyogva megvonta a vállát.

- Ez felvet egy kérdést, Jeremy – dorombolta. – Miért? Miért én maradtam ki egyedül?

- Mert… még nem volt… lehetőségünk rá eddig – válaszoltam. A világért sem akartam ráerőltetni magam senkire a jelenlévők közül. Úgy éreztem, jobb, ha kivárom, hogy a hölgyek tegyék meg az első lépést. Így, úgy tűnt, egyikük sem gondolhatja azt, hogy rájuk erőszakolom magam. Azt akartam, hogy mindannyian teljes mértékben biztonságban érezzék magukat és ellazuljanak, amíg a szigeten vannak.

Az egyetlen kivétel Kristanna volt, mivel vele immáron négy éve ismertük egymást. Vele nem volt problémám egy kis légyott kieszközlésében. Róla tudtam, hogy egy rossz szava se lenne amiatt, ahogy bánok vele. Ő tudta, milyen vagyok és hogy mindig szem előtt tartom az ő javát.

A többiek esetében rájuk hagytam az irányítást. Amy már az első este feltűnt az ajtómban, hogy elcsábítson. Pamela másnap dumálta be magát a gatyámba, aztán pedig Devonon volt a sor. Lindsay szó szerint könyörgött, hogy feküdjek le vele és vegyem el a szüzességét és meghívta Trish-t is, aki boldogan belement az édeshármasba.

Ahogy visszagondoltam rá, még Kristanna esetében is ő volt az aktív fél először, amikor megérkezett a szigetre péntek este. Egyszerűen nem az a fajta ember voltam, aki kezdeményezne. Az egyetlen ok, amiért Camille-lel még nem voltam együtt, az volt, hogy ő még nem nyitott felém. Ez azonban egyértelműnek látszott, hogy változni fog.

A mexikói lány körbepillantott a szobában, míg végül a tekintete megállapodott valamin. Sötét szemeiben határtalan vágy csillogott, ahogy megjegyezte: - Lindsay punciját akarom, miközben Jeremy hátulról belém hatol.

A tinédzser lány, aki most Trish ölében ült a szoba másik végében, érzékien csókolózva vele, hirtelen felpillantott, ahogy meghallotta a saját nevét. Amikor a tekintetük összetalálkozott Camille-lel, az utóbbi megnyalta az ajkait és begörbített mutatóujjával hívogatta a fiatalabb lányt.

- Ugye ezúttal nem tagadod meg tőlem azt az édes kis puncidat, drága? – vigyorgott a latin lány, egyértelműen a Trish-sel és Amy-vel átélt édesnégyesükre utalva múlt héten a tónál. Lindsay, akkor még szűzként, kihátrált a helyzetből.

Ezúttal a fiatalabb lány megrázta a fejét és kimászott Trish öléből, hogy Camille mellé heveredjen az ágyra. Az utóbbi kérdés nélkül a lány combjai közé fúrta arcát és belé hatolt a nyelvével.

- Mmm! – dorombolta hangosan. – Ezt már szeretem.

Amy, aki az elmúlt pillanatokban meglepően csendben volt, rám mosolygott, miközben tovább rángatta a farkamat.

- Gyerünk, nagyfiú! – bíztatott. – Akcióra!

- Igen, Jeremy! – pillantott hátra Camille a válla felett. – Dugj meg, miközben kinyalom őt!

A jelenetet látva Devon is odahelyezkedett mellém és Amy-vel szinte szó szerint oda támogattak az ágyhoz. A vörös hajú lány közben fél kézzel továbbra is hímtagomat kényeztette, lassan ismét életet lehelve belé.

Lindsay tekintete töretlenül rám szegeződött, bár közben teste hevesen rázkódott Camille kényeztetésétől. Ennek az angyali teremtésnek a látványa, ahogy ott vonaglik az ágyon, csak még jobban felizgatott.

Devon bekapta a fülcimpámat és finoman szopogatni kezdte, mielőtt bele suttogta volna: - Gyerünk, Jeremy! Dugd meg! – kormányzott Camille felé.

Fogalmam sem volt, honnan tudtam még további erőt meríteni, de valahonnan sikerült, és végül két kézzel megragadtam Camille csípőjét, hogy belé márthassam férfiasságomat. A behatolás érzetére teste megmerevedett és száját hangos nyögés hagyta el.

Adriana Lima alias Camille

Nem vesztegettem egy pillanatot se, hogy hevesen mozgatni kezdjem benne farkamat, Camille pedig egy fikarcnyit sem állt ellen. Közben azonban töretlenül Lindsay ágyékára koncentrált és úgy nyalta és falta, mintha a holnap sosem jönne el.

Egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust Lindsay-vel, aközben sem, hogy egyre jobban növeltem a tempót Camille barlangjában. A lány arckifejezése beleégett az emlékezetembe. Látszott rajta, mennyire fel van izgulva, ennél pedig rám semmi sem lehetett volna erősebb hatással. A nő a farkam körül mintha ott sem lett volna. Csak Lindsay érdekelt a belőle áradó végtelen vonzerővel. Semmi más nem számított.

Amikor a fiatalabb lány arckifejezése megváltozott, rádöbbentem, mennyire közel áll a csúcshoz. Ez bennem is beindította a visszaszámlálást és a következő pillanatban telepumpáltam Camille-t a nedveimmel. Szinte csak ebben a pillanatban eszméltem rá ismét a jelenlétére.

Ez valahol igazságtalannak tűnt Camille felé. Elvégre ő is egy hihetetlenül gyönyörű és vonzó nő volt és mámorítóan hatott rám az érzés, ahogy barlangja rászorul a farkamra. Mégis teljesen meg tudtam feledkezni a jelenlétéről. Elég volt csak Lindsay-re néznem. Hihetetlen, de a lány élvezettel teli és az orgazmustól összeránduló arcának látványa sokkal erősebb hatással volt rám, mint a saját farkam ingerei.

Azonban Camille ebből semmit sem érzékelt. Amikor kihúztam belőle a farkamat, hátra pillantott a válla felett és vibrálóan rám mosolygott. Az arca csöpögött Lindsay nedveitől. Alig bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy tisztára nyalogassam. Na nem Camille miatt, hanem hogy a számban érezzem Lindsay ízét.

- Váó! Ez csodálatos volt – zihálta Camille. – Ez életem legszebb nyara.

Hirtelen rám zuhant a realitás. Fáradt, elerőtlenedett testem kimerülten rogyott le az ágyra. Esélytelen volt, hogy ma este egyáltalán még megmozduljak. Pihenésre volt szükségem. Elvégre én csak egyetlen férfi voltam… nem egy egész focicsapat.

A hölgyek azonban, úgy tűnt, másképp gondolkodnak. Ők még többre vágytak. Mégis hogy élhetnék túl ilyesmit folyamatosan a következő hónap során?

Folytatása következik!

Vége a XI. résznek!

Kohta, a szamuráj I. kötet I. rész 3. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 2. lap



Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. október 3.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet I. rész 2. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap



Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. október 2.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet I. rész 1. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. október 1.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XI. rész - Együttlét 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XI. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 25.

*********************************************************************

Trish és Camille figyelték, ahogy Amy ajkai mohón dolgoznak farkamon, mielőtt egymásra mosolyogtak és elhátráltak volna. Megfogták egymás kezét és egymással kezdtek csókolózni, hogy a mexikói szépség aztán a hátára feküdjön a padlón és széttárja a lábait. Trish kapva kapott a kínálkozó lehetőségen. Megnyalta az ajkait, majd arcát a finom ínyencségbe fúrta.

- Mmmm! – dorombolta Camille és megfeszítette a hátát. – Ez isteni!

Miközben Devon tovább falta az ajkaimat, nem tudtam megállni, hogy szemem sarkából a kanadai leányzót figyeljem, ahogy latin társnője ágyékát kényezteti a nyelvével. Hamarosan Devon is megszakította a csókunkat, hogy a térdeire rogyjon és Amy-re mosolyogjon, aki éppen akkor tolta tövig meredező farkamat a szájába, egyre közelebb és közelebb lökve engem a beteljesüléshez. Hamarosan azonban eltávolította hímtagomat a szájából, hogy viszonozza a felé küldött mosolyt.

- Te is szeretnél egy falást? – kérdezte.

- Tudod, hogy nagyon is szeretnék – vigyorgott Devon.

- Csak ne sajátítsd ki! – nyújtotta át az ohiói vadmacska dorongomat pennsylvaniai barátnőjének. – Szopd csak le nyugodtan! De megosztozunk. Ezt ne felejtsd el!

Devon szó nélkül bólintott és a szájába vette erekciómat, hogy gyakorolni kezdhesse rajta nyelvmunkáját. Ujjait árbócom töve köré fonta és mohón nyögött, miközben fel-le mozgott rajtam. Csillogó kék szemei azonban egy pillanatra sem engedték el tekintetemet.

Marina Laswick alias Devon

- Mmm! Ez az! Csináld csak! Nagyszerű – bíztatta Amy.

Trish és Camille eközben pozíciót váltott és hatvankilences pózba helyezkedtek a szőnyegemen, egymás combjai közé fúrva csábos arcukat. Pamela és Kristanna pedig idő közben a távolabbi falhoz szorították Lindsay-t, miközben az amerikai szőkeség ajkai mohón falták a fiatalabb lányéit, norvég barátnőnk pedig a hamvas tinédzser-melleket kényeztette kezeivel és ajkaival.

Belegondolva, hogy hét nő vett körül, akik mindannyian azt akarták, hogy beléjük lövelljem nedveimet, kész csoda volt, hogy még nem durrantam el.

Persze ez a csoda sem tarthatott örökké. Nem bírhattam sokáig Devon szakszerű kényeztetését, miközben Amy szakadatlanul kényeztette golyóimat ajkaival és nyelvével. A testem lett a legfőbb ellenségem, ha mondhatom így, és a farkam végül tűzhányóként lövellte ki tartalmát.

Devon szorosan szerszámom köré zárta ajkait, ahogy telepumpáltam száját nedveimmel. Egyértelműen nem akart egy cseppet sem hagyni kárba veszni. Nagy részét lenyelte, azonban nem keveset megtartott Amy-nek is, hogy egy heves francia csók kíséretében átadja neki.

A vörös kis démonunk Devon teste köré fonta karjait és formás fenekére simította kezét, hogy gyengéden megmarkolja azt. Mindkét lány, akik továbbra is előttem térdeltek, hevesen rázkódtak a szenvedélytől.

Egy sor hangos nyögés vonta magára a figyelmemet a hatvankilenes pózba merevedett Trish és Camille felől, akik szintén ekkor értek fel a csúcsra.

- Hol vannak a játékaim? – szakította meg végül Amy a csókot. Gyorsan körbepillantott a szobában, hogy aztán tekintete megállapodjon az ajtóban a földre dobott táskán. Azonnal rávetette magát.

- Rajtam akarod használni a játékszereidet? – kérdezte Devon reménykedve.

- Ha szeretnéd… - pillantott rá vigyorogva Amy, miközben kinyitotta a táskát és a szőkeség felé fordította. – Melyiket szeretnéd? – engedett bepillantást a gyűjteményébe.

- Ó! Nézzenek csak oda! – búgta Devon és felemelt egy hatalmas felcsatolható szerszámot. – Használd ezt!

Amy szó nélkül bólintott és hozzálátott, hogy felaplikálja magára a bőr pántokat, miközben Trish és Camille elfoglalták a két másik lány által szabadon hagyott helyet mellettem. A heves kis latina hátra lökött, elérve, hogy elterüljek az ágyon.

- Én ezt a farkat akarom – jelentette ki Trish, mire Camille csak bólintott, hogy aztán felmásszon mellém az ágyra és két térdét két oldalamra helyezve a fejem fölé térdeljen és arcomra eressze ágyékát.

- Mmm! – nyögött fel, ahogy nyelvem máris munkához látott. – Ez az…!

Hamarosan én is felnyögtem, ahogy Trish kezelésbe vette szerszámomat, saját barlangjába engedve és azonnal mozogni is kezdett rajta. Olyan érzés volt, mintha egy földrengés ütött volna rajtuk.

Camille hevesen nyögdécselt és rázkódott felettem, nedveivel borítva be arcomat, amit én töretlen mohósággal faltam. Viszont Trish is megérte a maga pénzét. Menet közben előre hajolt és megragadta társnője melleit.

- Minek nyúlj magadhoz, ha van valaki a közelben, aki segítő kezet nyújtson? – vigyorgott, gyengéden gyúrogatva Camille melleit.

Mindeközben természetesen a kanadai szépség töretlenül ringatózott szerszámomon, ami az én felaljzottságomon keresztül a mexikói gyönyörűség ágyékát is egyre jobban benedvesítette. Nem meglepetés, hogy mindannyian nagyon jó úton haladtunk a második csúcspont felé.

Trish hangosan felnyögött az élvezettől és nedvei összekeveredtek az én spermámmal, hogy aztán hamarosan Camille is kövessen minket a végtelen gyönyör mezején.

Amikor végül legördültek rólam, ismét vethettem egy pillantást a szoba másik végében kibontakozó édeshármasra. Pamela a hátán feküdt, széttárt lábakkal, amik között földre szállt napként ragyogott Kristanna üstöke. Lindsay pedig a norvég lány mögött térdelt, egyik kezének két ujja mélyen elmerülve az utóbbi barlangjában. Mindhármuk teste úgy vibrált, mint akiknek már nem sok hiányzik a legnagyobb gyönyörhöz.

Amy, aki immáron gondosan elrendezte szerszámát dereka körül, ismét a térdein állt Devon mögött és precízen barátnőjébe vezette dorongját.

Hamarosan a szőkeség ajkait ismét az enyémeken találtam, nyelvünk pedig vad táncba kezdett. Intim érintésén keresztül folyamatosan éreztem Amy újabb és újabb lökéseit.

Devon teste köré fontam karjaimat és magamhoz öleltem őt, ahogy egyre jobban remegett a vágytól. Szemem sarkából pedig közben figyeltem, ahogy Trish a falhoz löki Lindsay-t, mohón megcsókolva őt.

Egy pillanat múlva érzékeimet Pamela sikolya töltötte be, ahogy felért a csúcsra, Kristanna szakszerű munkájának eredményeként.

Közben pedig már az én gyönyöröm sem volt messze.

Devon volt a következő, akinek a teste megfeszült az élvezettől, ahogy Amy tovább pumpálta belé játékszerét. Mohón a szőkeség szájára tapasztottam enyémet, elfojtva szenvedélyes sikolyát. A szemeiben csillogó fény egyszerűen utolérhetetlen volt.

Amikor végül az ohiói vadóc elengedte a teljesen kimerült Devont, egy pillanat sem telt el, hogy a rólam legördülő test helyére Kristanna pattanjon az ölembe. Az északi gyönyörűség hatalmas élvezettel vetette magát a gyönyörökbe és atletikus teste máris fel-le mozgott szerszámomon.

- Ó, ige’, Jeremy! – búgta sajátos akcentusával. – Ige’… ige’…

Testem hevesen rázkódott, ahogy figyeltem rajtam rugózó tagjait.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Vízpermet

Huncutkodás a zuhany alatt.

Egy élvezetes szombat reggel

Gyönyörök szigete XI. rész - Együttlét 1. fejezet

Megjegyzés: Kicsit megkésett újévi újdonságként lecserélem a történet "szereplőgárdáját". Vagyis azokat a nőket, akikre egy képzeletbeli szereposztásban a történet karaktereinek személyazonosságát osztottam. Ennek oka, azon túl, hogy ne váljon egy idő után unalmassá, hogy ugyanannak a hét nőnek a képeit pakolom ki ebbe a történetbe fejezetről fejezetre váltakozva, az, hogy egy jelenleg száztizenhét részes történet minden egyes fejezetéhez elég hamar nehézkessé válik merőben új képeket találni. Szóval ez egyáltalán nem egyszeri alkalom lesz. A következő váltásra még nem tudom, mikor kerül sor (talán majd 2019-es újdonságként), addig is viszont élvezzétek ezt a szereposztást! ;)

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete X. rész 5. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 25.

*********************************************************************

Az eső még mindig zuhogott odakint és a szél hevesen tombolt, amikor kopogtatást hallottam az ajtóm felől azon a sötét és sivár éjszakán. Egyértelmű volt, hogy a hölgyek érkeztek meg. Nem tudtam kivenni egy szót sem, de a kislányos kuncogás tisztán eljutott a fülemig az azt kísérő sutyorgással együtt. Néhány pillanat múlva valaki lepisszegte a többieket, majd halk kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Ez volt a csend az ígérkező fergeteges vihar előtt.

Azonnal összekaptam magam. Úgy gondoltam bölcsnek, ha semmi jelét nem adom, hogy egyáltalán csak sejtésem lenne a hölgyek érkezésének tényéről. Mintha fogalmam se lenne róla, hogy mind a heten azért érkeznek, hogy együtt rám vessék magukat. Nem akartam, hogy tudják, végighallgattam a beszélgetésüket és szemmel követtem a szeretkezésüket az elrejtett kameráimon keresztül. Az egyetlen kivétel természetesen Kristanna volt. Az ő ötlete volt, hogy kamerázzam be a helyet. Így hát ő nyilvánvalóan tudott a kukkoló szobáról, a többieket azonban nem akartam, hogy megsejtsék.

Így hát tökéletes meglepetést kellett színlelnem azt illetően, hogy mit kereshetnek a lányok az ajtómban. De persze nem is játszhattam túl. Az is túl gyanús lett volna. Pár pillanatig örlődtem ezen, mielőtt elég bátorságot gyűjtöttem volna, hogy kinyissam az ajtót. Mint kiderült, végül semmiféle színészkedésre nem volt szükség. Tökéletesen megtette az őszinte reakcióm.

Az állam a padlóig zuhant, ahogy megpillantottam a hölgyeket. Mind a heten, akik az ajtó túloldalán várakoztak, teljesen meztelenek voltak. Egyikükön sem volt egy falatnyi ruhadarab sem.

Csak az maradt a kérdés, hogy kit csodálok meg ösztönösen legelőször. Pamelát? Vagy Trisht? A két szőkeség ugyanolyan csábos mosollyal vigyorgott rám. Akárcsak Amy és Camille. Kristanna úgy festett, akár egy topmodell, aki épp most lépett le a kifutóról.

Nem tartott sokáig rájönni, hogy az előttem álló nők közül kettő egyértelműen kimagaslott a szememben fizikai megjelenése és teljes személyisége tekintetében. Az egyik egyértelmű volt, a másik engem is meglepetésként ért.

Létezhetett férfi ezen a világon, aki ellen tudna állni egy nőnek, aki úgy néz ki és olyan jellemvonásokkal rendelkezik, mint Devon? Ő maga volt a megtestesült tökély, aki minden kétségen felüli módon megtestesítette a minden amerikai fiú álmaiban élő ártatlan szomszédlányt. Emellé társult erős akarata, ragaszkodása és az egyértelmű vonzalma irányomban. Egyre inkább kezdett gyökeret ereszteni bennem a gondolat, hogy vele éljem le az életemet.

A tizennyolc éves Lindsay ezzel szemben egy érzéki, vonzó, ártatlan lány külsejével rendelkezett. Hosszú szőke haját lófarokba fogta, pár laza tinccsel a homloka előtt. Szikrázó kék szemei egy csábos mosoly kíséretében szegeződtek rám… Teljesen megbabonáztak.

Törékeny testalkata tökéletesen megtestesítette azt, amire egy fiatal lánynak szüksége van. Senkinek nincs feltétlenül szüksége olyan terebélyes keblekre, mint Pameláéi, vagy Camille-éi, hogy magára vonja a figyelmet. Lindsay volt erre akét lábon járó bizonyíték. Egyértelműen volt valami különleges ebben az ifjú hölgyben. A következő hetekben egyértelműen időt kellett szakítanom arra, hogy jobban megismerjem őt.

De persze nem tagadhattam meg semmit a többi hölgytől sem. Mindannyian észveszejtően vonzók voltak, ahogy ott ácsorogtak a küszöbömön. Lehetetlennek tűnt, hogy csak Lindsay-re vagy Devonra koncentráljak. Négy imádnivaló szőkeség, egy fekete szépség, egy mexikói vadmacska és egy túlbuzgó vöröske, mind teljesen meztelenül, és mind egy határozott céllal, hogy leteperjenek engem.

- Helló, Jeremy! – kuncogott Amy. – Remélem, nem fáradtál el még túlságosan ma estére.

Nyeltem egy nagyot.

- Miért kérdezed?

- Ó… - válaszolt Trish. – Csak mert mindannyian a te társaságodért jöttünk most ide.

- És nem megyünk sehova, amíg nem kapjuk meg – tette hozzá Devon. – Nem számít, meddig tart.

Trish halkan felnevetett, mielőtt megjegyezte volna: - Úgy tűnik, máskor kell majd hokit néznünk, Jeremy. Ma éjjel más sporton van a sor.

Egy pillanatra csend telepedett ránk, ahogy ott álltam az ajtóban, bámulva az előttem összegyűlt hölgyeket, akik viszonozták pillantásomat.

Ahogy számítani lehetett rá, Amy volt az, aki megtette az első lépést a csoportból. A vállamra tette a kezét és gyengéden hátra lökött. Óvatosan az ágy felé kormányzott, miközben a többiek körénk gyűltek. Mint egy csapat éhes farkas, ahogy becserkészik a zsákmányukat.

Borzongás futott végig rajtam, ahogy Amy megragadta a pólóm szegélyét és egy mozdulattal lerántotta rólam. Aztán száját mohón az enyémre tapasztotta, belevetve magát a vad csókba. Mindeközben Trish és Camille elém térdeltek és mohó mozdulatokkal szabadítottak meg nadrágomtól. Nem telt többe pár pillanatnál és már én is teljesen meztelenül álltam előttük.

A szívem hevesen vert, ahogy Trish a szájába vette keményen meredező farkamat és érzékien szopogatni kezdte. Camille szerszámom töve köré fonta ujjait és lassan húzogatni kezdte, miközben Devon a kezei közé fogta arcom és maga felé fordított, hogy ezúttal ő vonja forró csókba ajkaimat.

- Ez jobb, mint bármilyen esti nasi, amit a konyhában találnék – dorombolta Trish, egy pillanatra kiengedve hímtagomat a szájából. Elég volt csak egy pillantást vetnem a vonzó kanadai lányra, ahogy előttem térdel és a lábaim egy másodperc alatt elgyengültek.

Mellettünk Pamela és Kristanna mohó csókban forrtak össze, miközben kezeikkel felfedezték egymás testét. Lindsay pedig ez alatt egy lépéssel hátrébb húzódott, azonban folyamatosan figyelemmel kísérte az eseményeket.

Devon teljesen elveszett a közös csókunkban, ez azonban egy csapásra megváltozott, amikor felfigyelt Lindsay-re. A két hölgy egymásra mosolygott, mielőtt Devon közelebb lépett volna barátnőjéhez, hogy érzékien szájon csókolja a tinédzser lányt.

- Ó, egek! – nyögtem fel, ezúttal már ismét Amy szájába, miközben Trish most már Camille-lel felváltva szopogatta szerszámomat. Miközben az egyikük fel-alá mozgott ágaskodó rudamon, a másik golyóimat nyalogatta és szopogatta. Közben pedig arra sem mulasztottak el alkalmat találni, hogy szenvedélyes csókot váltsanak egymással.

- Készen állsz rá, hogy hét nőt elégíts ki egyszerre? – kérdezte Amy csintalanul, arcomra simítva a kezét és ismét megcsókolt. – Készen állsz rá, hogy egyesével megdugj és kielégíts minket, Jeremy?

Nyeltem egy nagyot, hallva a hangjából kicsendülő kihívást.

- Nem hiszem, hogy számítana, készen állok-e vagy sem. Úgy… úgy tűnik, nem nagyon van választásom. Nem igaz?

- Pontosan – vigyorgott Amy, zöld szemei pedig vadul szikráztak. – Egyáltalán nem számít. – Azzal ő is a térdeire rogyott Trish és Camille mellé, tekintetét azonban továbbra is az enyémbe fúrta. – Egy olyan éjszakában lesz részed, amit soha de soha nem fogsz elfelejteni.

A torkomon akadt a lélegzetem és nyögve hátra vetettem a fejem, ahogy Amy mohón falni kezdte hímtagomat, miközben mexikói és kanadai barátnői sem álltak le egy pillanatra sem a kényeztetésemmel.

Viki Odintcova alias Amy (zöld szem nélkül)

Lindsay szemei elhomályosodtak a szenvedélytől, amikor Devon végül megszakította csókjukat. Látszott rajta, mennyire felizgatta a helyzet. Vajon az idősebb és tapasztaltabb szőkeség szánt szándékkal részesítette olyan csókban őt, amire a fiatalabb leányzó egész életében vágyott? Határozottan ez volt az érzésem.

Devon azonban közben már arra figyelt, hogy az én szám időlegesen elfoglalatlanul maradt most, hogy Amy is a térdeire rogyott előttem. Így hát a pennsylvaniai szépség lépett a helyébe, hogy mohón szájon csókoljon. Helyette pedig Pamela és Kristanna lépett Lindsay-hez, hogy birtokba vegyék fiatal és vonzó testét a kezeikkel. Gyengéden simogatták és markolászták, miközben forró csókjaikkal hintették be a leányzó arcát, nyakát és vállait. Lindsay mindkettőjüket egy-egy vágyakozó mosollyal jutalmazta, amit aztán meg is toldott nem egy nyelves csókkal. Társaságunk legfiatalabb tagja feltűnő népszerűségre tett szert mindenki körében. Ami pedig még annál is jobb, ő maga is egyre jobban nyitott mások felé.

- Egy a sziget jobb, mint valaha képzeltem volna – vallotta be széles mosollyal az arcán. – Ó, egek…! Minden valóra válik, amiről eddig álmodtam.

Folytatása következik!

Villámos éjszaka volt 3. rész

Előzmény: Villámos éjszaka volt 1. rész
Közvetlen előzmény: Villámos éjszaka volt 2. rész

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

A lány gyanakodva méregette Olivért. – „Minek örül ez a dilis?” – Aztán, amikor a fiú kezdte el őt nézegetni – de annyira nyíltan, mintha nem átázott ruhában állna ott, hanem meztelenül –, zavartan elfordult, és azt figyelte, hogy érdemes-e belerohanni az lezúduló esőbe.

– Messzire laksz? – érdeklődött Oli.

Hangja egyáltalán nem volt tolakodó, és végre abbahagyta a bámulást is.

– Miért érdekes ez neked? – húzódott távolabb a lány. – Nem vagyok kurva…

A fiú eleresztette a füle mellett a megjegyzést:

– Fontos – felelte –, mert ennél jobban már nem ázhatsz meg, ezért érdemes lenne hazamenni és megszárítkozni, ha nem laksz messze. Nekem elhiheted, tapasztalatból mondom. Létezik egy pont a megázásban, amit tovább nem lehet fokozni, de nem is szabad sokáig fenntartani sem…

A magyarázat annyira logikusnak tűnt, és a fiú olyan aggodalmasan adta elő, hogy a lány megenyhült, és kicsit szégyellte is magát, amiért az előbb – majdnem – letámadta ezt a kedves idegent.

– Nem fogok kimenni az esőre, majdcsak eláll!

– És ha már úgyis mindegy?

– Mindenki engem röhögne… Edina vagyok, nem bohóc!

– Én meg Olivér, Oli… Hidd el, sokkal murisabb, ha teljesen átáztál és úgy húzódsz fedezékbe, mint ha hazasietsz!

– Elhiszem neked, de akkor sem…! Egyedüli bolond lennék az egész városban…

– Messzire kellene menni?

– Nem…

Oli a kezét nyújtotta:

– Akkor futás!

Edina gépesen engedelmeskedve, megkapaszkodott a fiú kezében, és együtt elindultak.

– Nem… is… rossz – lihegte a lány. Határozottan kellemesebb volt hazafelé sietni a csapkodó esőben, mint vizes ruhában dideregni a huzatos kapualjban.

– Ez tényleg nem volt messze – mosolygott Olivér, amikor Edina gyorsított, és egy lépcsőház felé vette az irányt. – Megyünk még egy kört?

Nevetve támaszkodtak az üvegajtóhoz. Majdnem be is estek, mert abban a pillanatban valaki belülről már nyitotta is.

– Le vagy halkítva? – kérdezte Edinától félig bosszankodva, félig megkönnyebbülten az a lány, aki ott várakozott a sötét lépcsőházban.

– Lehetséges, vagy csak nem hallottam a viharban…

– A csengőt is hiába nyomtam, még jó, hogy valaki kulccsal beengedett, mert itt még beállni sincs hova!

A lépcsőházajtó fölé valóban nem terveztek egy tenyérnyi esővédőt sem.

– Menjünk fel gyorsan! – javasolta vidáman Edina. Visszanézett a nála 3-4 évvel fiatalabb, toporgó-csöpögő fiúra: – Gyere te is!

A másik lány – aki viszonylag száraz maradt – nemtetszése jeleként elhúzta a száját, de Olivér hálásan nézett rá: Biztos volt benne, hogy nélküle, ha nem várja itt éppen Edinát, kettesben nem kerülhetne fel a lakásba.

Megálltak az előszobában.

– Zsuzsa, Olivér – ejtette meg Edina a gyors bemutatást. – De mit csináljak most veled? – állt meg csípőre tett kézzel a fiú előtt. – Megmentettél egy tüdőgyulladástól, de legalább egy megfázástól, de ne várd el, hogy kimosom a ruháidat! Viszont szívesen beteszem a szárítóba…!

Zsuzsa közben felakasztotta a vékony tavaszi kabátját, és nyoma sem maradt rajta a kinti időjárásnak.

– Mindegy – szólt közbe –, csak siessetek, mert hiába értünk fedél alá!…

– Jó-jó! Vetkőzz le a fürdőszobában, majd keresek valamit, amit felvehetsz! – mutatott Edina egy ajtóra, amely mögött Oli rögtön, boldogan el is tűnt.

Alsónadrágjánál egy pillanatra megtorpant, majd azt is levette, és meztelenül várta meg, amíg egy kar benyújt a résen egy fehér köntöst:

– Semmi pasisat se találtam, de ne válogass! – hallotta Edina hangját.

– Köszi! – Jólesett felvenni a puha, száraz ruhadarabot. – Kimehetek?

– Várj egy kicsit, mindjárt helyet cserélünk… ha kijössz, egyből fordulj jobbra és ne nézz hátra!

Így került Olivér a szobába – ahol Zsuzsa már kényelembe helyezte magát –, és a szeme sarkából látta csak, ahogy Edina meztelenül beoson a fürdőbe.

Rövidesen együtt ültek mind a hárman. A lányok szemben, Oli egy fotelben dőlt hátra, kissé feszengve az izgalmas női illatokat árasztó, fehér köntösben. Olyan bizsergést érzett, mint amikor egy buli tetőpontján fogadásból fel akart próbálni egy bugyit…

Odakint villámlott, majd megdördült az ég, mintha csak most kapcsolna, hogy ennyi még igazán jár a zivatar mellé.

– Ez közeli volt…

A lányok összehúzódtak, átölelték egymást, és ezzel a mozdulattal gondolkodóba ejtették a fiút: „Ezek leszbik?!” Tapasztalatból tudta, hogyan lehet legkönnyebben elterelni a nők figyelmét az égiháborúról – akik olyankor hálásan teszik szét a lábukat –, de most tanácstalanul nézte Edinát és Zsuzsát. Bizakodott közben, hogy nem egyetlen, magányos dörgés jut erre a szép napra! Hátha érkezik egy kevés égi segítség…

Kettőt pislogott az ódivatú csillár, majd újabb fény-és hangjelenség következtében a lányok még jobban szorították egymást.

– Gyerekkoromban bebújtam az ágy alá… – súgta Zsuzsa. – te nem félsz?

Mire Oli eldöntötte volna, hogy mit válaszoljon, rájött, hogy nem is neki szólt a kérdés. A két lány talán el is felejtette, hogy egy idegen is tartózkodik a lakásban, csak egymással foglalkoztak.

Néhány másodperces zűrzavar támadt az elektromos hálózatban, miközben – Olivér kérésének megfelelően – hatalmas dörrenés rázta meg a házat. Amikor újra feltámadt a világítás, a lányok éppen csókolóztak, majd egymás vállát-derekát átölelve elindultak a másik szobába.

A fiú rövid tétovázás után úgy látta jónak, ha követi őket.

Az ágyon Edina volt fölül, fejét Zsuzsa széttárt lábai közé fúrta.

Olivér ledobta a csajos illatú köntöst, és hátulról közelített Edinához. Valamiért úgy képzete, hogy szerencsés ez a póz, mert a másik lány nem engedné meg, hogy simogassa a fenekét, s hogy óvatosan beléje vezesse a farkát…

Vége

Hegyeken át

B a világvégi úttalan, de nem is annyira járatlan utakon

B-vel a föld körül

Megjegyzés: A történetben szerepet kapnak a Sivatagi tengerfenék című történetben megismert német egyetemista lányok is.

*********************************************************************

Nagyot ásítottam és kinyújtóztattam tagjaimat, miközben kikászálódtam a sátorból. Egyik kezem ujjait másik könyököm köré fontam, hogy aztán enyhén oldalra dőlve mindegy vállamból kitépni igyekezvén ráncigáljam ki a görcsöt tagjaimból. Az oldalam íjként feszült meg, hogy aztán pozíciót váltva, előbb a másikat cibáló karomat nyújtsam ki és fonjam köré megnyújtóztatott végtagom ujjait és most a másik irányba dőlve húzzam ki izmaimat.

Az enyhe, finom kis tűszúrásnyi fájdalom nyomán frissesség költözött tagjaimba, ahogy megráztam magam mellé ejtett kezeimet és egy újabb ásítás kíséretében toporogtam a csípős reggeli levegőn. A későtavaszi hajnal ellenére erősen olyan érzésem volt, mintha az otthoni langymelegből a kezdődő, vagy már épp lezáródó, de még mindig erőteljesen ható télbe teleportáltam volna.

Halkan horkantottam, ahogy végig néztem a sziklás talajon sorakozó sátrakon. Dr. Schmidt vagy mazochista, vagy a Trónok harca jégzombijainak egyike, aki a fokozódó meleg elől, a messzi észak híján, a magas hegyekbe menekül… Vagy csak egyszerűen érdekli ez a vidék és most nyílt alkalma kis csapatunkkal felkeresni. Természetesen ez utóbbi volt a helyes megfejtés, csak némiképp nehéznek bizonyult megemészteni, hogy a végre hosszabbodó nappalok, egyre erőteljesebben kisütő nap és kellemes meleg helyett mi még rá is teszünk a dologra és oda utazunk, ahol Tél tábornok még mindig böködhet minket fagyos szuronyával.

Persze ennél jobb errefelé nemigen lesz, gondoltam, ahogy szándékosan merevre nyújtott lábaimmal lassan előre lépkedtem, keresztültapicskolva egy-két méteres hófolton, hogy aztán behajlítsam térdemet és bokámat megragadva addig húzzam azt fel, amíg csontjaim és izmaim engedik. A világnak ebben a távoli szegletében még nyáron is alig olvad el rövid időre az összes hó. Télen meg aztán…

Ahogy beszívtam a metszően hideg levegőt, kissé már felfrissülve tekintettem végig a tájon. A völgy úgy húzódott végig a vidéken, mintha csak egy gigantikus óriáscsemete húzott volna botjával csíkot homok helyett a sziklás vidékbe. Avagy mint az első Indiana Jones-filmben a legördülő sziklagolyó vájata.

Simán el tudtam volna képzelni, hogy valaha itt valami kolosszális természeti katasztrófa robogott végig, felszántva a vidéket. Na meg azt is, hogy a helyi indiánok meséiben valami ilyen magyarázza az égbeszökő hegyláncot átvágó járat születését. Már amennyi őslakos élt errefelé valaha is. Igaz, errefelé, a mai Kanada nyugati végein húzódott az Amerikát benépesítő első emberek útvonala a mára már elsüllyedt Beringia felől a szárazföld belsejébe, ez a zord hegyi vidék sosem volt sűrűn lakott terület. Akkora vidéken, mint az Egyesült Államok Alaszka után legnagyobb öt-hat állama együttvéve, még ma is alig él pár millió ember. Annak ellenére, hogy közben a fent említett államok, köztük a perzselő sivatagokkal tarkított Kalifornia és Texas összlakossága felülmúlja a százmilliót is.

De nem hiába, ezt a távoli vidéket a mai napig nemigen érte még el a civilizáció. A már korábban is fejlett, de nem épp expanzív Kínát, Indiát és a nagy távolságokra inkább csak vallási értelemben terjeszkedő arab világot leszámítva a modernnek nevezett kultúrát mindenhova az európaiak vitték el. Méghozzá koncentrikusan távolodva az óhazától. Nem véletlen, hogy ma is azok a világ legfejlettebb részei, a fent említettek mellett, de még talán azokat is beleértve, amelyek könnyen megközelíthetőek Európából. Az Egyesült Államok törzsterületén is megfigyelhető, hogy ahogy távolodunk az Európához legközelebbi északkeleti államoktól, dél felé úgy nő a tagállamok területe és csökken a népsűrűsége. Nyugat felé haladva pedig ez hatványozottabban igaz. Ugyanúgy, ahogy Kanadában a délkeleti központi területek, a keleti Québec tartomány és a nyugati régiók viszonylatában.

Ide pedig, Brit Kolumbia kanadai tartomány és Alaszka határára, már olyan későn és olyan kevesen jutottak csak el a gyarmatosítók, hogy ez a vidék mind a mai napig javarészt megőrizte a hamisítatlan amerikai határvidék jellegét. Még távolabb északnyugatra, Alaszka területén még ma is van olyan régió, amit csak „megszervezetlen körzetként” tartanak számon, mivel ugyan az Egyesült Államok egyik legfiatalabb államát se ma hozták létre, odáig még mindig nem jutottak el, hogy minden egyes négyzetkilométerét felparcellázzák.

Errefelé pedig, fenn a zord hegyekben, még annyira se kúszott magasra a civilizáció. Ahogy teleszívtam tüdőmet a friss hegyi levegővel, kicsit úgy éreztem magam, mint egy ismeretlen vidéket feltörő pionír. Vagy még inkább úgy, mint egy kőkorszaki bunkóbotos fickó, aki a szarvas- és mamutcsordákat követve vág át a nagy ismeretlenen.

Na ezutóbbiak tényleg azt hihették, hogy valami gigantomán erő tépett barázdált sebet a hegyekbe, átszakítva a Csendes-óceán partvidékével párhuzamosan futó hegyláncot. Bár talán akkoriban ezt a hágót még az az erő tartotta markában, ami ténylegesen kialakította. Nevezetesen a kétezer méter fölé is nyúló ormokról, északi fekvése okán mindenhonnan a tenger felé aláfutó kolosszális gleccserek.

Bár a hatalmas jégfolyamok mára már gyakorlatilag eltűntek erről a vidékről, az olyan átjárókat, mint a körülöttem húzódó Chilkoot-hágó is, télen még a mai napig több méter magas hótorlasz zárja el. Ugyan az utóbbi nyárra manapság már felenged, de még mindig ott hagyja maga után a legömbölyített völgyet pettyező fehér foltokat.

Belemélyesztettem kezeimet a hóba, reménykedve, hogy a szúrós hideg összehúzódásra bírja ereimet, felgyorsítva vérkeringésem és némi életet verve tagjaimba. Azután, amikor a hó már kellőképp ráolvadt bőrömre, az arcomat is bedörgöltem az alig olvadáspont fölé melegedett vízzel.

A Chilkoot-hágó az alaszkai-kanadai határon

Tényleg mintha pionírokként törtünk volna előre. Apró, pár sátorból álló táborunk egy pillanatra valóban a civilizáció előre tolt őrállásának tűnt, mely egyre csak araszol előre az ismeretlenbe. Annak ellenére, hogy az égbeszökő hegyek mindkét oldalát már jó ideje benépesítette az ember, ráadásul az európai ember is. A hátunk mögött hagyott délnyugat-alaszkai partvidéket épp úgy, mint a hegyek túloldalán nyújtózó Yukon-folyó völgyét. Mégis úgy éreztem magam, ahogy immár kellőképpen ellazult tagokkal lépkedtem a tábor körül, mintha eddig meghódítatlan vidéken járnék.

Egészen addig, amíg bele nem botlottam a földből félig kiálló fatákolmányba.

Bár már előző nap felfedeztük, amikor tábort vertünk, még mindig meglepetésként ért a jelenléte. A tüchtig német diáklányok, a hosszú hegymászást követve elcsigázottan úgy játszadoztak az elhagyatott szerkezettel, mint a kisgyerekek. Én viszont most, még mindig félig-meddig elmacskásodott tagjaimmal, épp csak meglöktem túrabakancsom orrával a kettétört tengely végén a földtől fél méterre meredező kereket, ami enyhe nyikorgással fordult körbe.

Ráadásul nem volt egyedül. Bár párja a tengely túlvégéről már réges-régen elveszett, a kétezer métert közelítő hegyek közé bevágódó, de még mindig ezer méter fölé nyúló hágó szűkös útvonalában nyílegyenes vonalban elszórva úton-útfélen hevertek a különféle használati tárgyak. Mintha csak jelzőfényként hagyták volna itt. Útjelzőként, hogy „Hahó! Itt jártunk.”

Nem mintha a bő száz éve erre caplató hordának ez valaha is eszébe jutott volna. A Chilkoot-hágó ugyanis a huszadik század hajnalán, elhagyatottsága és vadsága ellenére, igencsak forgalmas hely volt. A hegyek óceánnal átellenes oldalán ugyanis ott hömpölyög az a Yukon-folyó, melynek egyik északabbra elhelyezkedő mellékfolyójában, a Klondike-ban, a megelőző évszázad utolsó éveiben aranyat találtak.

Az akkor még pláne mindentől távol eső vidéket legkönnyebben a Yukonon felhajózva lehetett elérni, ami viszont csak akkor volt abszolválható, amikor az Alaszka nyugati partvidékén lévő torkolatvidéken elolvadt a téli jég. Ami odafenn északon nem épp március első napjaiban történik. Így a türelmetlen szerencsevadászok inkább fogták magukat és nekivágtak a szárazföldi útnak, ami a legkönnyebben úgy volt abszolválható, ha eljutnak valahogy Alaszka délkeleti csücskébe, ahol vezet néhány hágó keresztül az errefelé még magyar szemmel sem épp égbekiáltóan magas, de északi fekvése miatt igencsak fagyos Parti-hegységen. Pár száz kilométert caplatva pedig elérhették a Yukont, amin már le lehetett hajózni a Klondike torkolatáig.

Na de amíg az ember oda eljutott…

Még most is megborzongtam, ahogy visszaemlékeztem, hogyan küzdöttük fel magunkat kínkeservvel egy-két napja a hegyvonulat nyugati oldalán. Ugyan, ismételten, a hegyek errefelé nem olyan égbeszökően magasak, hogy embert próbáló teljesítmény lenne feljutni rajtuk. Emellé viszont olyan meredekek…

Aranyásók az "Arany-lépcsőn"

Annak idején, a századelőn, az aranyra éhes szerencselovagok természetesen még a tél végét se tudták kivárni. Amint egyáltalán járható volt az út, neki indultak. Az első úttörők szabályos lépcsőt vájtak a jeges hegyoldalba, amin aztán az utánuk jövők libasorban felcammogtak. Mindig az úticélt szem előtt tartva nevezték el ezt a feljárót Arany-lépcsőnek. Nekem pedig még attól is libabőrős lett a hátam, ahogy visszaemlékeztem rá, hogyan vánszorogtunk fel biztosítókötelek tucatjaival, hátunkra pakolva a létező legjobban megkurtított túrafelszerelésünket. Közben pedig végig azon aggódtunk, mikor csúszik le valaki és kell a többieknek visszarángatnia a hegymászó kötelek segítségével.

A régiek pedig mindezt biztosítókötelek nélkül tették, ráadásul, a kanadai kormányzat biztonsági intézkedései nyomán, mivel ők is a hátuk közepére kívánták, hogy az igyekvő aranyásók itt tömegesen potyogjanak le és törjék ki a nyakukat, vagy fagyjanak halálra a Yukon mentén, több mint négy tonnányi felszerelést cipelve magukkal. Ha nem volt pénzük hordárokat felbérelni, akkor mindezt több menetben, oda-vissza rohangálva a Chilkoot-átjáróban, mint a mérgezett egér. Ezek után könnyedén el tudtam képzelni, mi játszódott le azoknak a fejében, akik végül hagyták a fenébe az egészet, és egy tengelytörés után itt hagyták az ellátmányszállító szekerüket a hóban, hogy visszaforduljanak és haza térjenek.

Tekintetbe véve ráadásul, hogy az út végén, a Klondike mentén épült Dawson City-ben is olyan keserves volt az élet, mint a Vadnyugaton soha. Nem is csoda, hogy pár év után betelt a hócipő és amikor a Yukon torkolatvdékénél fekvő alaszkai Nome közelében is aranyat találtak, reménykedve, hogy a nagy folyóból több sárga fémet tudnak kilögybölni, mint a Klondike napi pár centje, áttették a székhelyüket oda.

Mindez viszont nem változtat a tényen, hogy mennyien vágtak neki a Chilkoot-hágónak, hogy utat találjanak maguknak a Klondike felé, amíg még az aranyláz tartott. Bár kétségtelenül hívogatóak voltak a kilátások, én még mai szemmel nézve is előbb próbáltam volna meg az itteni gleccserek vízéből tokaji aszút facsarni, minthogy nekivágjak ennek az útnak aranyásó-felszereléssel felpakolva. Attól pedig már egyenesen méteres taréjba állt égnek a hajam tövétől a hátam közepét verdeső végéig, amikor elképzeltem, milyenek lehettek a viszonyok a Fehér-ösvényen, ami ugyan délebbre volt a Chilkoot-hágóbeli párjánál, rövidebb is volt, de sokkal meredekebb.

A korabeli szóbeszéd úgy írta le őket, mint a legendás Skyllát és Karübdiszt. Bármelyiket választja az ember, hamarosan azért kezd rimánkodni, bárcsak megváltoztathatná a döntését és mehetne a másikon.

Én ugyan nem bántam meg, hogy neki vágtam, ugyanis már csak ez a mostani hajnali látvány és a csípősen hűvös, tiszta levegő is kárpótolt az erőfeszítésekért, de az aranyásás reményében megveszekedett félkegyelmű lettem volna nekirugaszkodni.

- Hé! – hasított bele a késsel vághatóan sűrű levegőbe egy ismerős hang. – Hova lettél?

Ahogy vissza pillantottam, azonnal meg is pillantottam Giselle kócos szőke üstökét a sátor ajtajában.

- Kijöttem egy kis reggeli nyújtózásra – válaszoltam.

- Ne mondd, hogy máris indulni akarsz! – fújtatott, majd megdörgölte a szemét.

- Előbb reggeliznék sünt egészben – nevettem fel.

- Helyes. Akkor gyere vissza kicsit melegedni még!

- Bizony. Várunk – hallottam meg Ingét is a sátor mélyéről és hanghordozásától egy pillanat alatt ösztönösen összerándultak a combjaim.

Arcomra akaratlanul is huncut mosoly ült ki, ahogy ösztönösen mozdultak a lábaim vissza a sátor felé. A két lány ugyan az észak-német partvidéki otthonukban hozzászokhattak már a hideghez, mégis jó alaposan bebugyolálták magukat az itteni fagyos éjszakákra. De persze nem amiatt, mert annyira fagyoskodtak volna, hanem annak okán, hogy derék alatt ne kelljen viselniük semmit.

Nekem pedig már fülig ért a szám annak a puszta gondolatától is, ahogy befurakszom közéjük és magam mellé simítva a karjaimat két forrón nedves barlangba mélyesztem ujjaimat arra a röpke kis időre, amíg Dr. Schmidt magához tér és ismét megkezdődik a menet.

*********************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik történetet is, ahol B egy másik távoli helyen fagyoskodik az egyetemista lányokkal!

Zord zóna