Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVI. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************

- Hagyd csak, Kicsim…! Majd én – intett Trish Lindsay-nek, hogy maradjon csak ülve, én pedig a konyhaajtóból figyeltem, ahogy odasiet a szekrényhez egy kanálért, hogy visszavigye a lánynak.

- Remélem, ízlik – kanalazott ki egy adag banánfagyit a dobozából, hogy Lindsay felé nyújtsa.

Lassan beljebb léptem, nem akarva megzavarni őket. Szemmel láthatóan még egyikük sem figyelt fel a jelenlétemre.

Lindsay pár pillanatig ízlelgette az édességet, majd mosolyogva bólintott.

- Mmm…! Nyami! Nagyon finom, Trish. Köszönöm szépen.

Trish vidáman tapsikolt örömében. Talán csak túlanalizáltam a dolgokat, de egyértelműen úgy tűnt számomra, hogy a kanadai lányt végtelen boldogsággal tölti el már az is, ha csak mosolyogni látja a barátnőjét. Ezt jó volt észben tartani. Bár persze engem is örömmel töltött el, ha mosolyt csalhattam valaki arcára, különösen ha az a valaki Pamela vagy Devon volt, de Trish, úgy tűnt, kissé túlzásba viszi a dolgot.

Már önmagában az a nagy kilengés is sokat elárult, ami sötét hajú barátnőnk arcára a Lindsay válaszára való várakozás közben kiülő aggodalom és az azt követő öröm között volt tapasztalható. Az én meglátásom szerint nem volt egészésges Trish számára, sőt, az igazat megvallva senki más számára se lett volna az, hogy ennyire nagy figyelmet szenteljen annak, hogy a partnerének ízlik-e egy édesség vagy sem.

Miközben Lindsay tovább falatozott, Trish karcsú teste köré fonta a karjait és hátulról gyengéden magához ölelte őt. Arcát a lány laposkái közé fúrta és halkan morogni kezdett.

- Olyan gyönyörű vagy, baby! – motyoga. – Mmm… nagyon gyönyörű.

Lindsay reakciója nagyon egyszerű volt erre. Semmi reakciót nem mutatott. Egyszerűen csak tovább ette a jégkrémet. Hirtelen az villant az eszembe, amit Amy mondott nekem egy héttel korábban, amikor felhoztam a témát egy beszélgetésben. Trish szerelmes Lindsay-be. Fordítva ez már nem feltétlenül igaz.

Kezdtem úgy gondolni, hogy Amy-nek talán igaza volt. Az elmúlt pár napban legalábbis a fiatalabb lány meglehetősen érdektelenül viselkedett kanadai szeretője társaságában, kivéve amikor az meg akarta csókolni, vagy szeretkezni vele. De vajon Amy-nek erről hogyan volt tudomása már előre is? Az ő kapcsolatuk már akkor is tarthatott? Vagy Lindsay valahogy másképp a tudomására hozta?

Trish egyértelműen szeretetre és kölcsönös elköteleződésen alapuló kapcsolatra vágyott. Lindsay viszont, nagyon úgy tűnt, csak szexelni akart.

- Ó, helló Jeremy! – sugárzott Trish hangjából a szokásos élénkség, amikor felfigyelt a jelenlétemre. Lindsay is rám villantotta egyik szokásos mosolyát, barátnője pedig intett nekem, hogy csatlakozzak hozzájuk. – Kérsz egy kis fagyit? Ez a specialitásom. Bármilyet készíthetek neked, amilyet csak szeretnél.

- Nem, most nem. Köszönöm. – Az elmémet még mindig lefoglalták a gondolatok erről a két hölgyről és a kapcsolatukról. Sajnálatos módon úgy tűnt, Trish hatalmas pofára esés felé halad éppen. Egyértelmű volt, hogy fülig szerelmes Lindsay-be és hogy csak arra vágyik, hogy élete egész hátralevő részét vele töltse. A fiatalabb lánynak azonban, szemmel láthatóan, más tervei voltak. Teljesen más tervei. Nem úgy tűnt, mintha a két út bárhol is találkozhatna egymással.

- Biztos, hogy nem kérsz?

- Igen, biztos – válaszoltam. – De azért köszönöm.

Trish elmosolyodott és ismét átölelte Lindsay-t hátulról, majd megcsókolta az arcát.

- Mit szólnál hozzá, Kicsim, hogyha miután befejezted a fagyidat, visszamennénk játszani. Tudom, mennyire élvezted a Final Fantasy X-2-t. De befejezhetjük a Resident Evil 6-ot is.

Lindsay letette a kanalát és a másik nő felé fordult.

- Már mást terveztünk Amy-vel mára. – Trish arcáról lehervadt a mosoly, miközben a kis szőkeség folytatta. – Kettőkor találkozunk majd és elmegyünk lovagolni.

- Mehetek én is? – vonta össze Trish a szemöldökét.

Lindsay rám pillantott.

- Csak két ló van a szigeten… nem? Smokin’ Satin Bars és Blakken.

- Igen – bólintottam.

Lindsay ismét Trish felé fordult.

Sara Sampaio alias Trish

- Jeremy és Kristanna azt mondták, Amy-vel kölcsön vehetjük a lovakat egy kis túrára az erdőben. De csak két ló van…

- Ó! – sóhajtott fel Trish megadóan. - …Oké.

Mondanom se kell, mennyire megsajnáltam Trish-t. A szíve csücske olyan terveket szövögetett a nap hátralevő részére, amiben számára nem volt hely. Összevont szemöldökkel figyeltem, ahogy Trish elhúzódik. A tekintete üres volt és érzelemmentes. Szerettem volna magamhoz ölelni őt.

- Nem látom okát, hogy ne ülhetnétek ketten egy lóra – vetettem fel végül. – Úgy mehetnétek mindhárman.

Trish lehunyta a szemeit és ismét felsóhajtott.

- Nem… semmi gond. – Miután magára erőltetett egy egyértelműen művi mosolyt, ismét megcsókolta Lindsay arcát. – Remélem, jól fogjátok érezni magatokat Amy-vel, Kicsim – suttogta neki, majd elhúzta a száját. – Talán vacsora után összejöhetnénk még egy kicsit. Játszhatnánk egy kicsit akkor…? Amit csak szeretnél. Van épp elég videójáték még talonban.

- Igen, az jó ötlet – válaszolta Lindsay, Trish mosolya pedig most már egy fokkal őszintébbé vált. – De most nincs annyira kedvem videójátékozni. Játszhatnánk inkább kicsit Mr. Happy-vel… ha érted, mire gondolok.

Barátnője bólintott és egyetértően kuncogott. Felvillant az emlékezetemben a kép az első éjszakáról a szigeten, amikor kikémleltem Trish-t és Mr. Happy-t, egy fehér vibrátort. Egyértelmű volt, hogy Lindsay alaposan összeismerkedett már a kanadai lány játékszerével.

- Amúgy is – tette hozzá Lindsay – már befejeztem a Resident Evil 6-ot tegnap.

- Tényleg? – kérdezte Trish meglepetten. Mintha némi sértettség csendült volna a hangjában. – Befejezted a játékot nélkülem? Azt hittem, csapattársak vagyunk, amikor…

- Hé, csajszi! – lépett be Amy is a konyhába és félbeszakítva Trish-t, odalépett Lindsay-hez. Intett nekem is, de aztán a figyelmét teljesen a tinédzser lány felé koncentrálta. – Azt hittem, korán indulunk a menetre – pillantott a karórájára. – Már fél kettő van. Kristanna előkészítette nekünk a lovakat.

- Jól hangzik – tápászkodott fel Lindsay azonnal ültéből. – Induljunk!

- Hé! – kiáltott fel Trish, egy pillanatra megállítva a lányt, aki hátra pillantott rá. – Még be se fejezted a fagyidat.

- Ó…! Amúgy sem voltam annyira éhes – vont vállat, majd odalépett Trish-hez és megcsókolta az arcát. – Köszönök mindent. Kedves volt tőled.

Amy megfogta a lány kezét és gyengéden elhúzta őt Trish-től, majd elindultak kifelé a konyhából.

- Hali Trish! Hali Jeremy! – intett még vissza futtában. – Talizunk később…

Amikor már hallótávolságon kívül értek, Trish vett egy mély levegőt, lassan kifújta és leszegte a fejét. Aztán hátat fordított nekem és felkapta a kanalat, amit az imét Lindsay használt. Pár pillanatig vizsgálgatta, majd mérgesen a közeli mosogatóba dobta.

A hangos csörömpölésre összevontam a szemöldököm.

- Hé…! Minden rendben? – léptem oda hozzá. Amikor Trish felém fordult, könny csillogott a szemében. Gyorsan átöleltem és magamhoz szorítottam őt. – Hé… mi a baj?

Trish mindent megtett, hogy visszatartsa a sírást.

- L-Lindsay… El… el se hiszem, hogy… hogy így lekoptatott.

- Nem koptatott le téged – ellenkeztem. – Csak most inkább egy kis lovagláshoz volt kedve Amy-vel. Már reggeli előtt megkérdeztek, hogy kölcsön vehetik-e a lovakat pár órára. Már tervezték egy ideje. Lindsay egyértelműen imád lovagolni.

- Ó, tudom… - nyelt egyet, továbbra is leszegve tartva a fejét és szipogni kezdett. – Én csak… azt hittem…hogy én és Lindsay… hogy mi majd együtt… Ve-vele szerettem volna lenni. Az… az utóbbi pár napban ú-úgy tűnt… úgy tűnt… nem is tudom.

- Én is szeretnék Pamelával lenni, kedvesem. És szeretnék Devonnal is lenni. Biztos vagyok benne, hogy ők is szeretnének velem lenni. De nem sajátíthatjuk ki egymás idejét. – Trish dühösen rám pillantott, én viszont még gyorsan folytattam. – Tudom, hogy fülig szerelmes vagy Lindsay-be. – Barátnőm arckifejezése hirtelen megváltozott és kíváncsian nézett rám. – Ez… ez egyértelmű. Hiszen… szereted őt. Mindenki tudja a szigeten. Mindenki erről beszél.

- Lindsay testesít meg mindent, amit egy lánytól szeretnék – vallotta be. – Én… nem tudom ezt megmagyarázni. Tudom, hogy csak két hete ismerem őt… Két hete és két napja. De erről álmodtam mindig is. Sosem hittem volna, hogy megtalálom majd. A tökéletes lányt. De így történt. A haja, a szemei, a teste, a hangja… a személyisége, a viselkedése… Sose hittem volna, hogy valaha is találok majd egy olyan lányt, akiről álmodtam. De… aztán megláttam Lindsay-t Miamiban.

- Amikor ide tartottatok – sóhajtottam.

- Amikor megtalálod a tökéletes lányt, egyszerűen nem tudod figyelmen kívül hagyni – remegett a karjaimban. – Így érzek Lindsay iránt. Talán te is ugyanígy érzel Pamela és Devon iránt. Egyszerűen nem hagyhatod figyelmen kívül. Nem hagyhatod ki a lehetőséget.

- Édesem, te sokkal idősebb vagy Lindsay-nél. – El se tudtam hinni, hogy ezt mondtam. Hiszen köztünk is kilenc év volt Trish-sel. Ezzel mintha azt a rengeteg időt és energiát kérdőjeleztem volna meg, amit én magam is belefektettem Lindsay-be.

- Nem érdekel, milyen fiatal még – jelentette ki. – Szeretem őt. Vele akarok lenni. – Megrázta a fejét. – Camille is ezzel a hülyeséggel etetett a minap. Nem érdekel, hogy tizenkét év van köztünk. Nagy dolog. Szerinted ez nagy korkülönbség? Erősen kétlem. De csak mert ennyivel fiatalabb nálam, a hozzám közelebb állók azt hiszik, ők jobban rám erőszakolhatják magukat. Először Camille, most pedig te, Jeremy. – Elhátrált és eltakarta az arcát a kezeivel. Tisztán láttam, mennyire fortyog a dühtől.

- Én nem akarom megmondani neked, hogy éld az életedet – ellenkeztem. Próbáltam megnyugtatni őt. Nem akartam, hogy ilyen mérges legyen. – Szerintem csodálatos dolog, hogy ennyire szereted Lindsay-t és törődsz vele. Csak nem szeretném, ha fájdalom érne, Trish. Ennyi az egész. Lindsay sokkal fiatalabb nálad. Még csak most vesztette el a szüzességét… csak két hete. Szerintem ő nem azt akarja még az élettől, mint te.

- Hogy érted?

- Nem hiszem, hogy Lindsay szeretne még megállapodni és elköteleződni – válaszoltam. – Sőt, pontosan tudom, hogy ez a helyzet. Ő maga mondta, Trish.

Lehunyta a szemeit és ismét sóhajtott.

- Hallottam, hogy erről beszélt. De reméltem, hogy ha elég jól bánok vele, ha… ha én… ha megmutatom neki, mennyire nagyon szeretem őt és mennyire boldoggá tudnám tenni… talán megváltozik a véleménye. – Könny csordult le az arcán, ahogy folytatta. – Bármikor felnyúlhatsz a csillagok felé, Jeremy. De az életben csak egyszer adódik lehetőséged megragadni egyet. Én most találtam meg a saját csillagomat. Lindsay az. Nem akarom elengedni őt… Nem akarom engedni, hogy kicsússzon a kezeim közül.

Nyeltem egyet.

- Nem akarom látni, ahogy megbántanak. Most nagy fájdalmat élsz át, Trish. Hiszen sírsz!

Hátrébb lépett és megtörölte a szemeit.

- Csak az bánt, hogy ennyi energiát öltem a fagyiba és Lindsay semmibe vette, hogy elmenjen Amy-vel. Amy rossz hatással van rá. Nagyon rossz hatással.

- Ők barátok – erősködtem. – Csak pár mérföldre élnek egymástól Cincinnati mellett. Nagyon sok bennük a közös. Lindsay pedig még fiatal. Szeretne sok mindent felfedezni. – Trish elfintorodott. Egyértelműen nem érdekelte, amit mondok. – Adhatok egy tanácsot?

- Persze.

- Ha azt szeretnéd, hogy Lindsay is úgy érezzen irántad, mint te iránta, akkor… ne sajátítsd ki! Legszívesebben én is minden időmet Pamelával és Devonnal tölteném, Trish. Őszintén. Azt kivánom, bárcsak mindkettőjükkel együtt tölthetném a nap mind a huszonnégy óráját. Szeretném én is kisajátítani őket. De nem lehet. Vannak olyan pillanatok, amikor azzal teszel jobbat, ha megtartod a távolságot. Nem azért, mert én így szeretném, hanem mert így egészséges egy kapcsolatban. A helyzet az, hogy ha valakinek az élete minden percét te szeretnéd kontrollálni, csak azt éred el, hogy a te szíved törik össze a végén.

- Sok időt töltök Lindsay-től távol – erősködött Trish. – Minden nap, amikor Kristannával edzek.

- Az csak egy rövid idő – válaszoltam. – A nap többi részében Lindsay-vel mintha egymás árnyékai lennétek. Hagyj neki egy kis teret! Talán majd… talán egy napon ő is úgy fog érezni irántad, mint te iránta.

- Senki sem teheti azt a lányt boldogabbá, mint én. Senki. Az életem nem lehet teljes nélküle.

- Trish…! – sóhajtottam fel.

- Csak az, hogy belegondolok, hogy Lindsay odakint van és jól érzi magát Amy-vel… ahelyett, hogy velem lenne… már az… már az is bánt. Amy egy kicsit sem törődik vele. Csak rossz hatással van rá – lovallta bele magát egyre jobban. – Annyi minden mocskos dolgot csinál vele, amikor épp nem látod, Jeremy!

- Nem kellene ennyire felhergelned magad.

Trish összevonta a szemöldökét.

- Szeretél már valaha is valakit annyira, hogy teljesen elvette az eszedet, hm? Annyira elvette az eszedet, hogy körülötted senki sem értette, mennyire erősek az érzéseid? Annyira elvette az eszedet, hogy a tetteid már teljesen irracionálisnak tűnhettek? Hogy teljesen idiótának tűnj?

- Sose mondtam, hogy idióta lennél – válaszoltam. – Csak azt szeretném, ha tennél egy lépést hátra. Nem hiszem, hogy Lindsay ugyanarra vágyna az élettől, mint te most, Trish. Minél jobban belelovallod magad az egészbe, annál több fájdalmat okozol magadnak akkor, amikor Lindsay talán majd egyszer olyannal fog eléd állni, amit te nem akarsz hallani. Nem azért hoztalak ide titeket, hogy bármelyikőtöket is szenvedni lássalak. Ez az utolsó, amit szeretnék.

- Nem lovallom bele magam túlságosan – ellenkezett Trish. – Szeretem őt. Ez teljesen más. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt hozzátette volna: - Értékelem az aggodalmadat, Jeremy. Tényleg. De, kérlek… hagyd, hogy a saját életemet éljem! Azt hiszem, előttünk Lindsay-vel csodás út áll. Ha pedig tévedek, a magam módján fogok megküzdeni a következményekkel. Máskor is ért már csalódás.

- De sose voltál még igazán szerelmes korábban – sóhajtottam. – Nagy a különbség. Te mondtad nekem. Az érzéseid Lindsay iránt teljesen elveszik az eszedet. Ez nem csak csalódás lenne neked, Trish. Teljesen a padlóra vinne, ha végül nem úgy döntene, hogy örökre melletted marad. Én pedig ezt nem akarom.

- Lindsay okos lány – erősködött Trish. – Amikor majd felismeri, hogy senki sem fogja jobban szeretni, mint én, vagy jobban bánni vele, mint én, vissza fog jönni. Lindsay hozzám tartozik, én pedig hozzá.

Megráztam a fejem.

- És mi lesz, ha tévedsz? Mi lesz, ha Lindsay nemet mond?

- Nem fog – vágta rá Trish. – Nem fog…

Folytatása következik!