Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************

- Ha visszamehetnél az időben és megváltoztathatnád a dolgokat, még mindig akarnád hallani a válaszát?

- Igen – válaszoltam. – Mindenképp. Az volt a legrosszabb dolog a világon, amikor elmondta, de igen. Akkor is hallani akarnám. Tönkretett, de legalább őszinte volt velem. Amit akkor mondott, az mindig velem marad. Sosem fogom elfelejteni.

- Ez csak egy ember véleménye, Jeremy…

- Mindent megteszek, hogy jó ember legyek. Próbálok mindig mosolyogni, barátságos lenni, vidám és nagyvonalú. De tudom, hogy nem fedhetem el teljesen az érzéseimet. Nem volt a legjobb életem, tudod, és nem ért túl sok minden az évek alatt, ami miatt okom lenne vidámnak lenni. Nem volt a legjobb gyerekkorom és azóta sem mozdult előre a helyzet sokat. Leszámítva persze az elmúlt két hetet.

Trish összevonta a szemöldökét.

- Elég erős megérzéseim voltak eddig is veled kapcsolatban, Jeremy. Rendes vagy és nagyvonalú felénk, de így is látom, hogy nem te vagy a legboldogabb ember a világon. Néha mintha nagy erőfeszítésbe kerülne mosolyt kényszerítened az arcodra. Amikor azt hiszed, senki sem figyel… néha észrevettem a szomorú pillantásaidat.

- Ennyire könnyen kiismerhető lennék?

Trish megrázta a fejét.

- Szerintem ezzel semmi probléma nincsen. Én se vagyok a legboldogabb ember a világon, ahogy Pamela, Devon, Amy, de még Camille se. Még Lindsay se. Talán legbelül ez az oka annak, hogy mindannyian ide akartunk jönni. Valami újra és izgalmasra vágytunk. Talán csak el akartunk szakadni az unalmas mindennapi mókuskeréktől. Szerintem az egyetlen ember itt, aki tényleg őszintén boldog, az Kristanna.

- Lindsay nem boldog?

- Hiányzik neki az apukája – világosított fel Trish. – Miután elveszítette, majdnem öngyilkos is lett.

- Ő mesélte neked? – kerekedtek el a szemeim.

Trish lassan bólintott.

- Az anyukája és a nővérei győzték meg, hogy ne tegye. Az apukája volt a hőse. Olyan fiatalon és váratlanul halt meg! Lindsay teljesen összetört miatta.

Lassan fontolgattam magamban a hallottakat. Talán később beszélgethetnék erről többet is Lindsay-vel.

Hirtelen eszembe jutott valami. Benyúltam a zsebembe és elővettem a tárcámat. Átlapoztam benne egy sor fényképet, majd megállapodtam egynél és Trish felé fordítottam.

- Ez a kép Aprilről és rólam készült tizenhét éves korunkban.

Trish átvette a tárcámat és alaposan megvizsgálta a képet. Mindketten mosolyogtunk rajta, miközben átöleltem Aprilt hátulról.

- Nagyon hasonlít Amy-re – jegyezte meg Trish. – Te pedig olyan fiatal vagy még!

Hangosan felnevettem.

- Ez az egyik oka annak, hogy Amy-t választottam annyi lány közül, hogy ide hívjam a szigetre. Aprilre emlékeztetett.

- Még mindig szereted Aprilt? – nyújtotta vissza a tárcámat.

- Ő már egy lezárt fejezet az életemben. És örökre így is marad. Semmi okom rá, hogy ismét visszamenjek New Jerrsey-be. Plusz az alapján, amit utoljára hallottam, egy fickóval élt együtt és az esküvőt fontolgatták. Ez négy-öt éve volt legalább. Mostanra talán már rég házasok. Évente egyszer küldök neki levelet, de tudom, hogy sosem fog válaszolni. Ennek ellenére is muszáj próbálkoznom.

- És mi van Victoriával? Őt szereted még, hm?

- Gyűlölöm Victoriát – nyögtem ki. – Teljesen tönkretett. Bármennyire is fájt az, amit April mondott nekem, bármennyire is hatott rám… amit Victoria tett, az milliószor rosszabb volt. Mindenki szeme láttára törte össze a szívemet. Ő… - Trish-t eléggé megrázta az, amit mondtam, úgyhogy úgy döntöttem, inkább nem folytatom. Nem akartam még jobban terhelni ilyesmivel. – Szóval igyekszel elfelejteni Lindsay-t? – váltottam inkább témát. – Szerintem sosem fogod tudni teljesen elfelejteni, amennyire törődsz vele. Én se fogom sosem elfelejteni sem Aprilt, sem Victoriát. De te legalább tovább lépsz, Trish? Nem akarom látni, ahogy szenvedsz. Nem akarom látni, hogy sírsz. Azt szeretném, ha boldog lennél.

Megvonta a vállát.

- Nincs igazán választásom. Tovább kell lépnem. Nehéz lesz, mivel továbbra is úgy gondolom, hogy ő nekem a tökéletes nő. Lindsay jelent mindent, amiről valaha is álmodtam. De ha nem szeret engem… nincs más választásom.

- Lindsay most csak szexelni akar.

Trish összevonta a szemöldökét.

- A szex nekem mindig is többet jelentett és fontosabb volt, mint csak egyszerű fizikai szükséglet. Mindig is a szeretet és a törődés kifejeződése volt számomra. A teljes odaadásé. Amikor elvettük Lindsay szüzességét, Jeremy, az volt életem legcsodálatosabb élménye. A legemlékezetesebb. Sosem fogom elfelejteni. Nagyon különleges volt a számomra.

- Ami aznap történt, közrejátszott abban, hogy ennyire vonzódsz Lindsay-hez?

Trish bólintott.

- Igen. Egyértelműen. Mindig is fantáziáltam arról, hogy lefeküdjek egy szűz lánnyal. Szűz sráccal voltam már korábban is. De szűz lánnyal sosem. Ezt mindig is szerettem volna megtapasztalni az életben. – Halkan kuncogott mielőtt folytatta volna. – Azt kívánom, bárcsak lenne róla felvétel! Akkor újra és újra átélhetném.

Nekem volt felvételem arról az éjszakáról a kukkoló szoba archívumában…

- Azt hiszem, mindig is én szerettem volna a kezdet és a vég is lenni Lindsay szexuális életében – vallotta be. – Olyan jó akartam lenni hozzá és megadni neki mindent, hogy ne is érezze szükségét másnak. – Egy pillanatra elhallgatott. – De neked és mindenki másnak, akivel beszéltem róla, igazatok volt. Gyűlölöm bevallani, de tényleg túl öreg vagyok Lindsay-hez.

- Én is sokkal idősebb vagyok nálad, Trish, és én is gyűlölöm bevallani – morogtam. – És gyűlölök belegondolni, hogy mennyivel idősebb vagyok Lindsay-nél. Amikor először randira hívtam Aprilt, az még öt évvel azelőtt volt, hogy Lindsay megfogant volna. Ez annyira hihetetlen!

- Ő még csak egy gyerek – nyelt egyet Trish. Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – April feladta valaha is a gondolatot, hogy ha randizott volna veled, az őt is depresszióssá tette volna ahelyett, hogy téged tett volna boldogabbá? – Megvontam a vállam, mire ő folytatta: - Pedig nekem így tűnik logikusnak. Ha én lettem volna ott, én randiztam volna veled.

- Tényleg? – lepődtem meg.

- Igen, tényleg. Nagy kár, hogy nem egy iskolába jártunk.

- Milyen volt neked középiskolásnak lenni, Trish?

- Eléggé fura keveréke voltam a jó atlétának és az igazi kockának – válaszolta. – Imádtam a focit és a gimnasztikát, emellett pedig hokiztam is. Na meg pomponlány is voltam. De a tudomány is nagyon érdekelt. Volt egy saját kis mikroszkópom. Imádtam összegyűjteni ezt-azt és megvizsgálni közelebbről. És imádtam a csillagászatot is.

- Te? – nevettem fel. – Kocka?

Próbáltam elképzelni ezt a csodás szépséget, mint az iskola gyíkját. Bár valószínűleg Trish még egy vastagkeretes szemüvegben és laborköpenyben is vadítóan nézne ki…

- Mindig is érdekelt a tudomány – erősködött. – Volt más lány is középiskolás korodban April mellett? Valaki, aki érdekelt volna?

Megráztam a fejem.

- Nem. Nem igazán. Másokat is elhívtam randizni, de végül mindig April mellett kötöttem ki.

- Én mindent megtettem volna, hogy eltereljem a figyelmedet Aprilről – mondta Trish őszinte hangon. – Tökéletes pár lehettünk volna, ha akkor ismerjük egymást.

- Félek, egy olyan gyönyörű és népszerű lány, mint amilyen te lehettél akkoriban, észre sem vett volna egy olyan srácot, mint én. Nem hogy még randizzon is vele.

- Ezt miből gondolod? – vonta fel a szemöldökét.

- Tapasztalat.

- Most is észrevettelek. Nem így van?

- A múltkor nem úgy tűnt.

- Miről beszélsz?

Vettem egy mély levegőt.

- Emlékszel, amikor a múltkor a bárpultnál beszélgettünk? Mikor volt is az? Talán múlt hétvégén… Akárhogy is, nagyon jót beszélgettünk. Aztán feltűnt Lindsay, te pedig egy pillanat alatt elhallgattál. Teljesen elfeledkeztél róla, hogy egyáltalán ott vagyok és a beszélgetésünk közepén elmentél Lindsay-vel.

Trish lassan bólintott.

- Igen, emlékszem. Én is sokat gondoltam rá később. Nagyon nem volt szép dolog tőlem. De te is tudod, milyen hatással volt rám Lindsay. Az egész világ megszűnt számomra, amikor megláttam.

- Tudom – sóhajtottam. – Nem is haragszom rád miatta. Tudom, mit tett veled Lindsay.

- Már régen bocsánatot kellett volna kérnem tőled amiatt. Most viszont meg is teszem. Sajnálom, Jeremy.

- Bocsánatkérés elfogadva – mosolyogtam rá.

- Mindig is vonzódtam a nyílt és őszinte srácokhoz – vallotta be. – Azokhoz a srácokhoz, akik kedvesen és tisztelettudóan beszéltek velem. Ez tökéletesen rád illik. Akár most, akár tíz évvel ezelőtt, akár tíz év múlva, mindig felfigyelnék rád és kedvelnélek. Most is kedvellek.

A szavai mosolyt csaltak az arcomra.

- Köszönöm.

- Kérhetek tőled egy szívességet?

- Jó módszer ez a megpuhításomra…

Trish halkan kuncogni kezdett.

- Tudod, Amy-nek pár nap múlva lesz a születésnapja. Tudom, hogy terveztél neki valamit. Kristanna mindannyiunknak mesélt a meglepetés partiról. Remélem, nem bántalak meg vele, de… nem baj, ha… én nem leszek ott?

- Szeretnéd ellógni Amy születésnapi partiját? Miért?

Trish nyelt egyet.

- Lindsay is ott lesz, én pedig tudom, hogy Amy-vel rengeteget fognak nevetni és jól fogják érezni magukat. Csak rosszul érezném magam emiatt. Csak arra gondolnék, hogy velem kellene lennie, nem Amy-vel.

- Túl kell lépned azon a lányon. Még négy hetetek van összezárva ezen a szigeten. Minden egyes nap együtt fogtok reggelizni és vacsorázni. Bármi történjen is, nem fogod tudni elkerülni őt.

- De egy születésnap más kérdés – erősködött. – Lindsay és Amy tényleg nagyon boldogok lesznek ott együtt. Tényleg inkább kihagynám, Jeremy. Kérlek. Nem mintha bárki is hiányolna onnan. Lindsay semmit sem akar többé tőlem, Amy pedig dühös lesz rám, mert szerintem rossz hatással van Lindsay-re. Elég sok minden rosszat mondtam róla. Szerintem ők is jobban szeretnék, ha nem lennék ott. Senkinek sem hiányoznék.

- Nekem hiányoznál, Trish.

- Kérlek, hadd hagyjam ki! – könyörgött.

- Oké – sóhajtottam. – De csak egy feltétellel. Végig a szobádban kell maradnod és megjátszani, hogy nem érzed jól magad. Elég rosszul venné ki magát, ha kihagynád Amy születésnapját, csak hogy… még többet edz.

- Úgy lesz – bólintott. – Köszönöm, Jeremy. Értékelem a nagylelkűségedet. Kell nekem egy kis idő, hogy túllépjek Lindsay-n. – Összevonta a szemöldökét, majd megfontoltan folytatta: - Gondolom, többé már szobatársak sem leszünk, hm? Ez az egész nagyon rosszul vette ki magát. Talán még pár hétig magamban kellett volna tartanom az érzéseimet. Úgy talán nem ijesztettem volna el. De olyan nehéz volt! Hiszen Lindsay álmaim nője. – Megrázta a fejét, majd hozzátette: - Sosem éreztem még így senki más iránt. Teljesen elvette az eszem.

- A szerelem képes megbolondítani az embereket. egy tökéletes világban talán boldogan élhetnétek együtt. De ez a világ messze nem tökéletes.

- Nekem mondod? – sóhajtott Trish.

Bátorítóan rá mosolyogtam.

- Szeretnél inkább játszani velem valamelyik játékgépen? Bármit. Te választasz.

- Szívesen léghokiznék… De most nem vagyok épp olyan hangulatban.

- Megértem – bólintottam.

- Egy-két nap múlva viszont örömmel vennék egy ilyen felajánlást. Most viszont… szerintem az lesz a legjobb, ha visszamegyek a szobámba és lefekszem. El… el se hiszem, hogy Lindsay többé nem akar tőlem semmit.

- És mi lesz a pizsamapartival?

Trish ismét felsóhajtott.

- Biztos vagyok benne, hogy Lindsay most is ott van. Nem akarok ma már a közelében lenni. Én… kész vagyok erre az estére… Teljesen kész vagyok.

- Semmi szükség rá, hogy egyedül töltsd az éjszakát. Miért nem jössz fel inkább hozzám? – Rögtön felemeltem a kezeimet, a lehetőségét is elkerülve, hogy Trish félreértsen. – Nem mintha bármit is szeretnék, ha történne kettőnk között. Fenn maradhatunk még egy ideig és… beszélgethetünk. Ha akarod, az ágyam csak a tiéd lehet. Én majd alszom a kanapén. Mit szólsz?

- Köszönöm, de inkább nem.

- Én egyedül leszek ma este. Te is egyedül leszel ma este. Mindenki más a pizsamapartin van. Miért kellene mindkettőnknek egyedül lennie? Tényleg nem akarok semmit sem elérni, hogy történjen közöttünk. Távol álljon tőlem! Csak, gondoltam, szükséged lehet egy barátra.

- Tényleg értékelem az ajánlatodat, Jeremy. Őszintén. De szerintem most jobb lesz, ha egyedül maradok. Nem lennék túl jó társaság. Szükségem lesz egy kis időre, hogy átgondoljak mindent.

Volt valami, ami talán megváltoztathatná a véleményét.

- Épp most zajlik a Stanley Kupa döntőjének negyedik meccse a Chicago Blackhawks és a Boston Bruins között. – Trish túl nagy hokifanatikus volt ahhoz, hogy ez ne hozza lázba. – Miért nem jössz fel hozzám és nézzük együtt? Szerezhetnénk popcornt is.

- Ma este nem, Jeremy.

Nos, úgy tűnik, tévedtem. Jelenleg semmi sem változtathatta meg a véleményét. El se tudtam hinni, hogy visszautasította azt a meccset, amit annyira várt. Nem volt semmi más ötletem, amivel meggyőzhettem volna.

- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésedet. Csak szeretném, ha tudnád, hogy én bármikor itt vagyok neked. Még az éjszaka közepén is, ha megváltozna a véleményed. Ha bármi problémád lenne, vagy csak beszélgetni szeretnél, én itt leszek. Mindig…

Trish elmosolyodott.

- Tudom, hogy így van, Jeremy. Tudom, hogy így van. – Miután talpra emelkedett, vett még egy mély levegőt. – És azt is tudom, hogy akkor se történt volna semmi, ha belemegyek, hogy veled töltsem az éjszakát. Nem az a fajta fickó vagy, aki hasznot akarna húzni egy ilyen szituációból. Sosem jutott eszembe ilyesmi.

- Ennek örülök. Csak segíteni szeretnék neked. Ennyi az egész.

- Csak ne mondd el, hogy ki győzött! Talán holnap majd megnézem magam.

- Akkor én is megvárom vele a holnapot. A hoki nem ugyanaz, ha nem vagy ott, hogy mindent kommentálj. Úgy az igazi az élmény.

Amikor én is felálltam, Trish odalépett hozzám és körém fonta a karjait, majd megcsókolta az arcomat.

- Köszönöm, hogy beszéltél velem Lindsay-től és hogy segíteni szeretnél – távolodott el tőlem és ismét rám mosolygott. – És köszönöm, hogy meséltél magadról és a múltadról.

- Aprilre gondolsz?

- Meséltél róla bárki másnak is a szigeten?

- Csak Kristannának.

- Komolyan gondoltam, amit mondtam.

- Mit is?

Trish elvigyorodott.

- Én elértem volna, hogy megfeledkezz Aprilről, ha együtt jártunk volna középiskolába. – A számhoz nyomta az ajkait és a számba tolta a nyelvét. Hirtelen elöntött a vágy, de még mielőtt bármi is történhetett volna, Trish elhátrált és ismét rám mosolygott.

- Azt hiszem, itt az ideje lefeküdni – fordult meg és elsétált, de még megállt az ajtóban, hogy visszapillantson a válla felett. – Remélem, lesz még lehetőségünk kettesben tölteni egy kis időt. Szeretek veled beszélgetni. – Azzal búcsút intett.

Én csak figyeltem, ahogy Trish feszes sortba bújtatott feneke ringatózik előttem, miközben elsétál és ráébredtem, milyen feszessé is vált hirtelen a gatyám. Megköszörültem a torkomat és utána kiáltottam: - Én is remélem, hogy lesz még alkalmunk együtt lenni. – Majd, túl halkan ahhoz, hogy Trish hallja, még hozzá tettem: - Sokkal többet…

Folytatása következik!

Vége a XVII. résznek!