Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************

Egy hosszú és üdítő esti zuhany után épp a kukkoló szoba felé vettem az irányt, hogy kikémleljem a korábban emlegetett pizsamapartit, amikor halk kopogtatás zavart meg a lakrészem ajtaja felől.

Vajon ki lehet az?

Egy órával ezelőtt, a vacsoraasztalnál, Trish elmondta, hogy, az előző héttel ellentétben, ezúttal ők is részt vesznek a pizsamapartin Lindsay-vel. Mivel már fél tízre járt az idő, az eseménynek fél órája el kellett kezdődnie, úgyhogy felkeltette az érdeklődésemet, hogy melyik hölgy hagyhatta ott a többieket, hogy az ajtóm felé vegye az irányt.

- Devon – gondolkodtam hangosan és bólintottam. Mindent egybevéve ő volt a legvalószínűbb jelölt. Vagy esetleg az összes hölgy ott vár rám az ajtó előbb? Netán egy nagy közös orgiára vágynának? Megint? Akárhogy is, csak pár lépés választott el attól, hogy választ kapjak a milliódolláros kérdésre.

- Lindsay?

Ahogy kinyitottam az ajtót, egyszerre öntött el az érdeklődéssel teli meglepetés és az őrült vágy. Ártatlan kis tinédzser barátnőnk állt odakint mindössze egy trópusi virágmintás pizsamában.

- Helló, Jeremy! – üdvözölt visszafogottan, hátra pillantva a válla felett, mintha amiatt aggódna, hogy valaki esetleg követte. – Bejöhetek?

- Persze – válaszoltam és félre léptem az útból. Zavartan én is végigpillantottam a folyosón, azonban egy teremtett lelket sem láttam sehol.

Lindsay gyorsan ellibbent mellettem és becsukta az ajtót maga után. Aztán vett egy mély levegőt és megkönnyebbülten felsóhajtott. Egyértelműen valami gond volt.

Egyszerre kíváncsian és zavartan szokatlan viselkedése miatt félrebillentettem a fejem és érdeklődve pillantottam rá.

- Kedvesem! Mi a gond?

Lindsay nyelt egyet és különös tekintettel pillantott rám.

- Egy nagy szívességet szeretnék kérni. Itt maradhatok veled ma éjszakára? Kérlek!

Egyértelmű volt, hogy Lindsay egyáltalán nincs erotikus vagy felaljzott hangulatban, pedig hölgyvendégeim általában ilyen célzattal szoktak hasonlót kérni. Inkább úgy éreztem, hogy bujkál valami elől. Vajon mi rémiszthette meg? Összeveszhetett valakivel? Talán Amy túl messzire ment a kikötözősdivel? Elképzelésem se volt, mi történhetett.

- Miért szeretnél itt maradni velem? – tettem a kezem a vállára. – Mi a gond, kicsim? Minden rendben? Miért… miért nem vagy a pizsamapartin a többiekkel? Összevesztetek?

Lindsay ingerülten megrázta a fejét.

- Csak szeretnék ma este távol maradni Trish-től.

- Trish-től? Miért? – rökönyödtem meg. – Lindsay… mi történt? Trish valami rosszat tett veled?

A kis szőkeség odasétált az ágyamhoz és leült a szélére, majd a kezei közé temette az arcát. Aztán hevesen megrázta a fejét és szipogni kezdett.

- Kedvelem Trish-t, Jeremy. Tényleg – engedte le végül a kezeit és a szemembe nézett. – Olyan rendes volt velem! Olyan jó volt hozzám! Én… szeretek vele szexelni. De… - Ismét megrázta a fejét. – De nem tudom már elviselni, amilyen finomkodva beszél hozzám.

- Finomkodva?

- Tudod – szipogott. – Finomkodva. Ahogy ismételgeti, mennyire szeret. Hogy mennyit jelentek neki. Az elmúlt napokban csak azt hallottam tőle, hogy mennyire szeret és… hogy velem szeretné leélni az életét. – Úgy tűnt, mint aki már a sírás határán van. – Jeremy, mi épp csak két hete ismertük meg egymást! Ráadásul még csak tizennyolc vagyok. Nem akarok még megállapodni senki mellett sem. A következő években még biztos nem.

- Elmondtad ezt neki is?

- Az nem vezetne semmi jóra – fújt egyet. – Nem figyel rám. Úgy értem… kedvelem őt. Ő a legrendesebb nő, akivel valaha találkoztam. Olyan jó volt hozzám! De… de én… én… nem bírom már tovább, amikor így kezd beszélni hozzám. – Kinyújtotta a kezét és megfogta a jobb csuklómat. – Kérlek, Jeremy! Csak egy éjszakáról lenne szó… Hadd maradjak itt! Olyan megnyugtató lenne egy kicsit távol maradni Trish-től.

- Elmondtad már Trish-nek konkrétan, hogy nem szereted, amikor így beszél veled?

- Nem… - szipogott. – Én… én csak azt mondtam neki, hogy túl fiatal vagyok még. Épp csak elvesztettem a szüzességemet. Én… szeretném még felfedezni az életet. De ő nem hallgat rám. Azt hajtogatja, hogy négy hét múlva, amikor haza megyünk, én is úgy fogok érezni iránta, mint ő irántam. Azt is mondja, hogy hátra hagyja a családját, hogy velem éljen Ohióban. Jeremy, Trish az egész életét Torontóban élte le. Hogy áldozhatná fel a barátait és a családját Kanadában valakiért, akit épp csak két hete ismer?

Leültem mellé az ágyra és átkaroltam a vállát.

- El kell ezt mondanod neki, kedvesem. Mondd el Trish-nek, hogy nem akarod, hogy ilyeneket mondjon neked! Mondd el neki konkrétan, hogy mi a helyzet! Ha pedig tovább erősködik, mondd azt, hogy nincs más választásod, mint hogy hozzám fordulj! Így vagy úgy, de gondoskodni fogok róla, hogy ez ne folytatódjon. De neked kell megtenned az első lépést.

- Nem szeretném, ha bármiféle konfliktusba kerülne veled – ellenkezett Lindsay a könnyeit törölgetve. – Úgy értem…valószínűleg ez nagyrészt az én hibám. Elég régóta mondogatja már nekem ezt Trish. Azt… azt hiszem, nekem… már szólnom… szólnom kellett volna az elején, amikor szerelemről, elköteleződésről és ilyenekről kezdett beszélni. Azt hiszem… azt hiszem én… én… egy kicsit hagytam, hogy belelovallja magát.

- Mire gondolsz azzal, hogy hagytad?

- Nem voltam vele teljesen őszinte már az elejétől fogva. Én… ő ezt mondogatja nekem már azóta. Rövidre zárhattam volna egy egyszerű „nem”-mel már a legelején. Ehelyett én… csak ültem és hallgattam őt. Aztán… aztán lefeküdtem vele. Minden egyes nap szeretkeztünk, mióta elvesztettem a szüzességemet. Hagytam… hagytam, hogy belelovallja magát.

- Kerek-perec ki kell mondanod Trish-nek, hogy nem szeretnél még komoly kapcsolatot – erősködtem. – Meg kell mondanod neki, hogy amikor négy hét múlva haza mentek, elválnak majd az útjaitok.

Leszegte a fejét és halkan tovább szipogott. Kinyújtottam a kezem és gyengéden az álla alá csúsztattam az ujjaimat, hogy a tekintetemhez emeljem az övét.

- Mi a baj? – néztem még mindig könnyes szemeibe. – Van még valami más is?

- Nem akarom megbántani Trish-t – válaszolta Lindsay a fejét rázva. – És… és félek… félek, hogy…

- Mitől fész?

- Hogy ha azt mondom Trish-nek, hogy nem akarok belemenni egy kapcsolatba vele nem… nem fog akarni tőlem többé semmit. Ezt… ezt nem akarom.

Megráztam a fejem.

- Elvesztettem a fonalat, kicsim…

- Szex – jelentette ki szárazon. – Eljutottam odáig, hogy már nem tudok uralkodni magamon vagy a vágyaimon. Ha azt mondom Trish-nek, hogy maradjon távol tőlem, talán… talán többé lefeküdni se akar majd velem. – Kezdte elveszteni az uralmat az érzései felett. – Nem akarom, hogy Trish szerelmes legyen belém. Én… én csak szexelni szeretnék vele.

A karjaimba zártam Lindsay-t és engedtem, hogy sírjon a vállamon. Úgy éreztem, a beszélgetésünknek ezen a pontján leginkább erre van szüksége.

- Trish-nek tudnia kell, hogy így érzel, kedvesem – javasoltam. – Azt mondod, nem akarod bántani őt. Viszont minél tovább vársz azzal, hogy elmondd neki, hogy érzel, annál több fájdalmat fogsz majd okozni neki a végén.

- Sosem… sosem gondoltam így erre… Az a sok szex… és vágy… teljesen elveszi az eszem. Mióta elveszítettem a szüzességemet, csak a szexre tudok gondolni. És Trish… ó, Istenem, ő olyan vadító! Arra a fitneszmodellre emlékeztet a magazin címlapján, akiről meséltem neked. És… és azokra a nőkre, akik azokban a perverz magazinokban voltak, amiket… amiket apukám hozott haza még régen…

- Ilyen magazinokat olvastál?

Lindsay elhúzódott tőlem és bólintott, majd megtörölte az orrát.

- Ühüm… Apukám hozott haza ilyeneket… Volt egy titkos kis zuga, de én megtaláltam. Belelapozgattam mindegyikbe, amikor csak volt rá lehetőségem.

- Nem azt mondtad, hogy apukád elöljáró volt a gyülekezetetekben?

Lindsay megvonta a vállát.

- Az elöljáróknak is vannak vágyaik. Abban viszont biztos vagyok, hogy Anyu semmit sem tudott róluk. Amikor Apu meghalt, összegyűjtöttem őket és kidobtam a szemétbe. Nem akartam, hogy bemocskolják az emlékét, ha Anyu vagy a nővéreim valaha is rájuk találnának.

- Megtartottad bármelyiket is magadnak?

- Talán hármat – vallotta be. – A kocsim csomagtartójában tartom őket. Azok voltak a kedvenceim. Az egyik modell… Trish nagyon emlékeztet rá. Voltak pillanatok, amikor csak bámultam annak a lánynak a fotóit és… magamhoz… magamhoz nyúltam. Teljesen… teljesen lenyűgözött. A teste. A kinézete. Azt hiszem… azt hiszem, még mindig így érzek. Biztos vagyok benne. Amikor Trish-sel vagyok, néha arra gondolok, mintha azzal a modellel lennék… Torrie-val.

- Így hívták? Torrie? Egy címlaplány?

Lindsay bólintott.

- Ühüm. Trush nagyon emlékeztet rá. Mindkettőjüknek ugyanolyan csinos arca van és észveszejtő teste. Én… sokszor ujjaztam magam éjszakánként az ágyban amíg el nem aludtam, és Torrie-ról fantáziáltam…

- Kicsim, ennek véget kell vetned Trish-sel, mielőtt ő csak még jobban beléd szeret – kötöttem tovább az ebet a karóhoz. – Az a nő fülig szerelmes veléd. Tisztáznod kell ezeket a dolgokat vele egyszer és mindenkorra. Meg kell értetned vele, hogy te csak szexre vágysz a kapcsolatotoktól. Ha ez neki nem tetszik, vagy megbántódik, meg kell bírkóznia a helyzettel. De ha továbbra is lefekszel vele és nem mondod el neki, igazából hogy érzel, a végén csak még jobban fogod bántani őt. Te pedig ezt mondtad nekem. Hogy nem akarod bántani Trish-t. De nincs más választásod. Vagy bántod most, vagy teljesen tönkreteszed őt egy vagy két, esetleg három-négy hét múlva. – Megvontam a vállamat. – Akárhogy döntesz, az csak rajtad áll.

Lindsay szinte könyörögve nézett rám.

- Tudnál te beszélni Trish-sel, Jeremy? Kérlek…

Megráztam a fejem.

- Sajnálom, de az lesz a legjobb, ha magad mondod el neki.

- De én nem akarom bántani őt.

Ismét megvontam a vállamat.

- Bánthatod most, vagy teljesen tönkreteszed később. Csak rajtad áll, melyik utat választod.

- De Jeremy… - szorította ökölbe a kezeit mérgében.

- Magadnak kell elmondanod neki – erősködtem.

- Miért nem segítesz nekem?! – vágta hozzám.

Meglepett, hogy ez a törékeny kis virágszál egyáltalán képes ennyire felemelni a hangját. Felálltam és lepillantottam rá.

- Nyugodj meg, Lindsay! – Megráztam a fejem. – Ne gyere a szobámba csak azért, hogy kiabálj velem! Ne csináld ezt még egyszer! – El se tudtam hinni, hogy Lindsay ennyire felbosszantott.

Vett egy mély levegőt és halkan sóhajtott.

- Sajnálom, Jeremy – fújt visszavonulót. – Nem volt jogom így beszélni veled. Ha jobban belegondolok, te még rendesebb is voltál velem, mint Trish. Nézd meg, mit tettél a családomért! Semmi jogom nincs így beszélni veled. Sajnálom… - hajtotta le a fejét. – Talán a legjobb lesz, ha most megyek.

- Azt hittem, el akarsz bújni Trish elől – mondtam, miközben a kis szőkeség felállt az ágyról és rám nézett.

- Így van – vonta össze a szemöldökét. – De eljátszottam a bizalmadat. Tényleg sajnálom. Ha bármit is megtanultam az Istentől, az az, hogy soha nem lehetsz tiszteletlen vagy hálátlan azokkal szemben, akiket föléd helyez. Ezen a szigeten te vagy az első, Jeremy. A tiéd a birtok. Te vagy a főnök. Én pedig ezt nem tartottam tiszteletben. – Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – Meg tudsz nekem bocsátani valaha is?

- Hát persze – ültem le az ágyra.

- Köszönöm – bólintott Lindsay. – Most megyek. Nem akarom tovább rabolni az idődet.

- Hé! – ellenkezem. – Nem rabolod az időmet. Ha maradni szeretnél, én csak örülök neki. És nem szeretném, ha feljebbvalódként gondolnál rám. Nem vagyok az. Csak egyszerű vendéglátó vagyok. Ennyi az egész.

Lindsay még mindig levertnek tűnt.

- Azt fogom tenni, amit már az elején kellett volna. Ahelyett, hogy megkérnélek téged, vagy bárki mást, hogy beszéljen Trish-sel helyettem, imádkozni fogok és erőt kérek Istentől magamnak. Ezt kellett volna már az elején is. Ideje tiszta vizet öntenem a pohárba. Tényleg nem akarom bántani Trish-t, de neked van igazad, Jeremy. Úgy tűnik, nincs más választásom. Talán mindennek véget kell vetnem, ami minket Trish-sel összeköt… a szex-szel együtt.

Sara Sampaio alias Trish

Intettem Lindsay-nek, hogy üljön vissza mellém az ágyra.

- Nem szeretném, ha elmennél, kedvesem. Én is örülnék egy kis társaságnak ma este. A többiek mind Pamela és Amy szobájában vannak a pizsamapartin. Örülök, hogy te viszont itt maradtál velem.

Lindsay összevonta a szemöldökét, de aztán vett egy mély levegőt és elfogadta az invitálásomat. Valószínűleg még mindig bűntudata volt, amiért felemelte a hangját velem szemben. Igyekeztem eloszlatni a bűntudatát azzal, hogy kinyújtottam a karjaimat és magamhoz vontam őt, amikor visszaült mellém.

- Így… Így már sokkal jobb – mosolyogtam és egy csókot nyomtam a halántékára.

Lindsay ismét elpirult, úgy, mint régen. Ez pedig mindig elvette az eszemet.

- Köszönöm, Jeremy. Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy velem. És nem csak velem, hanem mindenki mással is.

- Ez csak természetes. Nincs túl sok tapasztalatod, ha arról van szó, hogy bánj más emberekkel és kapcsolatokkal… Kellemetlen dolog, de néha az, hogy… bánts másokat, vagy kockáztasd, hogy téged bántsanak, az élet része. Mindannyian keresztülmegyünk ezen egyszer-kétszer, édesem. Hozzá kell szoknod. Lesz majd idő egyszer, amikor majd valaki más fog megbántani téged. Ilyen az élet.

- Kidobtam Eddie-t is, az egyetlen igazi pasimat, otthon Ohióban. De inkább dühből tettem, mint bármi más miatt. Egy pillanatig se volt miatta bűntudatom. Azt hajtogatta, hogy vagy lefekszem vele, vagy köztünk mindennek vége. Akkor még nem voltam készen erre. Így hát viszlátot mondtam neki.

- Ezt már mesélted – bólintottam.

- Trish-t viszont nagyon kedvelem – nyelt egyet. – Ő annyira rendes! Olyan jó volt hozzám! Csak hát nem érzek úgy iránta, mint ő irántam. Trish nagyszerű ember meg minden, de én csak szexelni akarok vele. – Elmosolyodott, majd hozzátette: - meg videójátékozni. Imádok vele játszani. Bárcsak a húgom, Alison is annyira szeretne játszani, mint Trish!

- Értem, mit akarsz mondani, kedvesem. Kedveled Trish-t és nem akarod bántani őt. De így nincs más választásod. Ahogy már mondtam, az idő múlásával csak egyre jobban beléd fog szeretni és úgy egyre nehezebb lesz. Minél jobban szeret téged, annál nagyobb fájdalmat fog okozni neki, amikor elmondod, te hogy érzel igazából. Jobb nem halogatni.

Lindsay nyelt egyet, majd bólintott.

- Tudom. Amikor legközelebb találkozunk, beszélek vele. Legkésőbb holnap reggel.

- Kérdezhetek tőled valamit? – néztem mélyen a szemeibe. – Szeretném, ha őszinte lennél velem.

- Kérdezhetsz bármit, Jeremy.

Itt volt az ideje, hogy betartsam az ígéretemet, amit Pamelának tettem a hajóutunkon.

- Mi van köztetek Amy-vel? A pletyka gyorsan terjed. Ti ketten eléggé… szokatlan dolgokat csináltatok együtt. Legalábbis ezt beszélik. Hogy kezdődött? Mi váltotta ezt ki? Mi ez az egész?

- Nem tudom – motyogta Lindsay.

- Mit jelent az, hogy nem tudod?

- Azt hogy nem tudom.

Vettem egy mély levegőt és sajnálkozva rá néztem.

- Szeretnék kérdezni tőled valamit és szeretném, ha teljesen őszinte lennél velem. Megtennéd ezt nekem? Teljesen őszintén fogsz válaszolni?

Lindsay hirtelen zavarba jött, de végül bólintott.

- Igen.

- Bántott téged Amy? – néztem mélyen a szemeibe, próbálva kiolvasni belőle a gondolatait. – Csinált veled bármi olyat is, amit megbántál, vagy az ellenedre volt? Kényszerített valamire amit te nem szerettél volna? Légy őszinte! A te javadat szeretném.

Lindsay habozott egy pillanatra. Hosszan hallgatott. Hosszabban, mint ahogy a türelmem tartott. Vajon megijedt? Félt? Szégyellte magát? Zavarba jött? Végül viszont csak megindult a nyelve.

- Minden, amit csinált, a közös megegyezésünkön alapult.

Halkan felnevettem.

- Hogy jött ez össze? Hogy lehet, hogy az egyik héten elvesztetted a szüzességedet, a következőn pedig már azt élvezed, hogy Amy kikötöz és kínoz? A többségnek évekig tart eljutni idáig… nem egy hétig.

- Amy nem kínzott – lepődött meg Lindsay. Egy pillanatra elhallgatott, majd nyelt egyet. – Amikor először kikötözött… még sosem éltem át olyan adrenalinlöketet korábban. – Megrázta a fejét mielőtt folytatta volna. – A kezeim és a lábaim ki voltak kötözve, aztán bekötötte a szememet. Én… semmit nem tudtam csinálni. Erőtlen voltam, amikor elővette a szíját. Ez az egész… - Lindsay elvörösödött. – Aztán ahogy kinyalt… csak… nyalta a fenekemet… Semmit nem tudtam tenni ellene és ez… annyira felizgatott!

- Élvezted, hogy Amy kikötözött?

- Egek, nagyon! – Sóhajtott egyet. – Sosem voltam még annyira felizgulva.

Váó! A szemeim elkerekedtek, ahogy csak bámultam Lindsay-re pár pillanatig. Nem számítottam erre a válaszra. Egy dolog azonban biztos. Hittem neki. Őszinte volt, ehhez kétség sem fért.

Ekkor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón.

- Jeremy! – hallatszott a hang odakintről. – Jeremy, ott vagy? Trish vagyok.

Lindsay-re pillantottam, aki összevonta a szemöldökét, majd bólintott.

- Igen, itt vagyok – válaszoltam.

- Lindsay is ott van veled? – kérdezte Trish a csukott ajtón keresztül. – Láttad őt egyáltalán? Aggódom miatta. Nem találom őt sehol. Odakinn már sötét van. Aggódom miatta. Kristanna azt mondta, jöjjek ide. Talán te tudod, hol lehet.

- Trish törődik veled – suttogtam Lindsay-nek. – Szeretnéd, ha tudná, hogy itt vagy?

Lindsay bólintott, majd felemelte a hangját.

- Itt vagyok, Trish. Várj egy percet! – Felállt és odasétált az ajtóhoz, hogy kinyissa. – Helló, Trish!

- Helló, kedves! – lépett be Trish és megkönnyebbülten átölelte a barátnőjét, majd a vállaira tette a kezét és mélyen a szemébe nézett.

- Aggódtam miattad. Azt hittem, azt beszéltük meg, hogy a partira megyünk a többiekkel. – Egy pillanatra felemelte a fejét és üdvözlőleg felém bólintott. Legalább jelét adta, hogy észrevett. A következő pillanatban azonban már ismét Lindsay-re fókuszált. – Jeremy-vel csináltatok valamit kettesben?

A fiatal szőkeség rám nézett egy pillanatra, majd felemelte a kezeit és megfogta Trish csuklóját.

- Keressünk valami helyet, ahol kettesben beszélgethetünk!

- Ó? – nézett rá Trish meglepetten.

- Beszélnünk kell – erősítette meg Lindsay. – Tisztáznunk kell valamit kettesben. Nem szeretném, ha bárki más is hallaná.

Trish arcára aggodalom ült ki.

- Minden rendben?

- Beszélnünk kell – erősködött Lindsay, majd kézen fogta Trish-t és kivezette a lakrészemből. Az ajtóból még egy pillanatra rám mosolygott és integetett. Mintha ezzel mondott volna köszönetet a beszélgetésért.

- Nem tesz semmit – válaszoltam, az ajtó pedig a következő pillanatban becsukódott.

Folytatása következik!