Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 1. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.
*********************************************************************
- Azt hiszem, mostantól hivatalosan is
átnevezem ezt a helyet Devon Falls-ra – mondtam, miközben Devonnal a
lélegzetelállító negyvenhat méter magas vízesést figyeltük.[1]
Ez volt a sziget leginkább festői része a
trópusi virágaival, mangóival és tiszteletet parancsolóan az ég felé nyúló
fáival. A magasból aláhulló víz köddé porlott, mire elérte az alant elterülő
medencét, amit a szelek kissé széthordtak, ragyogó szivárványt formálva.
- Devon Falls? – vigyorodott el szőke
barátnőm.
- Igen, Devon Falls – válaszoltam. –
Amilyen gyönyörű ez a vízesés itt, megérdemli, hogy egy gyönyörű emberről
nevezzék el. – Devon töretlenül mosolygott, miközben folytattam. – Nem is
gondolhatnék jobb választásra, mint rád, hercegnőm.
- Már túlzásba viszed, Jeremy – nevetett
fel, gyengéden a vállamba öklözve.
Egy füves tisztáson heverésztünk a
vízesés közelében ezen a meleg, szellős napon. Bár egyikünk sem helyezkedett el
közvetlenül a felcsapó víz útjában, így is bőrig áztunk, köszönhetően a
mindenfelé terjengő ködnek. Viszont egyikünk se panaszkodott miatta, mivel a
kimerítő túra után idáig jól esett a víz hűsítő hatása.
Persze emellett volt még egy dolog, ami
nagyon is jól esett. Devon maga. Ez a magával ragadó angyalka sárga
bikinifelsőt viselt egy testhez simuló sorttal és túrabakanccsal. Az arca
ragyogott az örömtől. Ez a nő egyszerűen lélegzetelállító volt.
Devonra mosolyogtam és a nyakában függő
aranylánc felé intettem.
- Sokat jelent neked ez az ékszer,
drágám? – mutattam a sárkányalakú függőjére. – Sose veszed le ezt.
Devon elmosolyodott és a hüvelyk- és
mutatóujja közé vette a függőt, hogy felém mutassa.
- Ó… ez? Nos, gondolom neked is voltak
gyerekkorodban álmaid ijesztő szörnyekről. A nénikém vette nekem ezt a
nyakláncot kilenc-tíz éves korom körül, mert akkoriban rendszeresen szörnyű
rémálmaim voltak. – Ismét a függőre nézett és halkan morgott. – Azt mondta, ez
a sárkány a védelmezőm az álmaimban.
- És használt?
- Igen. A rémálmok elég hamar
abbamaradtak. Azóta sose vettem le ezt a nyakláncot. Manapság aféle
szerencsehozó amulettként hordom.
- Lehetek őszinte hozzád?
- Persze. Ez az egyik dolog, amit nagyon
szeretek benned, Jeremy. Annyira nyitottak és őszinték lehetünk egymással!
Nekem bármit elmondhatsz. És én is úgy érzem, bármit elmondhatok neked.
Ismét elmosolyodtam.
- Nem szeretnék még azonnali hatállyal
belevágni semmilyen komoly elköteleződésbe, de azon gondolkodtam, hogy te
tényleg komolyan gondolod-e, hogy velem legyél. Arra gondolok, hogy
lehetségesnek tartod-e, hogy egy életen át mellettem kötelezd el magad.
- Házasságra gondolsz?
Bólintottam.
- Olyan kapcsolatot szeretnék, ami, ha
nagyon szeretjük egymást és minden a megfelelő helyére kerül, végül a házasság
felé vezet. Én ezt várom az élettől, Devon. Szeretnék megházasodni és családot
alapítani. Tudom, hogy te is erre vágysz, csak azt szeretném tisztázni, hogy én
lehetek-e a része ennek. Nem szeretném egy olyan kapcsolatba beleártani magam,
amiben kicsi vagy egyáltalán nincs esély a komoly elköteleződésre.
- Én se akarok felelőtlenül beleugrani
semmibe – válaszolta Devon. – De én is szeretnék megállapodni és családot
alapítani. Mit is mondtam neked a napokban, Jeremy? Jobban vágyom a házasságra,
mint bármi másra. Már középiskolás koromban szerettem volna megházasodni. És
nagyon szeretném ezt az utat veled együtt bejárni. Tényleg nem akarok
elhamarkodni semmit, de szeretnélek jobban megismerni téged és kideríteni,
merre vezet a mi utunk.
Ismét rá mosolyogtam.
- Én is nagyon szeretném ezt.
Gondoltam rá, hogy megkérdezem, hogy érez
Devon Kristanna iránt ahhoz képest, ahogy irántam érez, de aztán elvetettem az
ötletet. Már megkaptam a választ, amire szükségem volt. Szerette volna
felfedezni egy potenciális életre szóló kapcsolat lehetőségeit velem. A
kapcsolatunk ezen korai szakaszában ennél többet nem is kivánhattam volna.
- Olyan drága vagy! – suttogtam és egy
gyengéd csókot nyomtam a szájára. Ahogy a napfény átszűrődött a fák lombjai
között és megcsillant Devon szőke haján, csodása ragyogásba vonta az arcát.
Felemeltem a kezem és gyengéden végig futtattam ujjaim fürtjein. – Olyan gyönyörű…!
- Köszönöm – viszonozta a mosolyomat és
előre hajolt, hogy megcsókolja az arcomat. – Olyan jó vagy hozzám!
Fölemeltem a kezem és ujjaim közé vettem
a nyaklánca arany függőjét. Egy pillanatig elgondolkoztam, majd halkan mormogni
kezdtem: - Mostantól szeretnék én lenni a védelmeződ, Devon. – A függő köré
zártam a kezem. – Senki sem fog megint bántani téged. Addig nem, amíg engeded,
hogy az életed része legyek.
- Én is szeretném, ha te lennél a
védelmezőm – csillantotta rám szeretettel teli kék szemeit. – Törődök veled,
Jeremy. Jobban, mint azt hinnéd. Sosem találkoztam még hozzád hasonló férfival…
Soha.
Elmosolyodtam ezekre a szavakra és a
karjaimba zártam Devont. Ahogy az ajkaihoz nyomtam az enyémeket, Devon
megfordított, hogy háttal legyek a vízesés felé. A fenekére csúsztattam
kezeimet és gyengéden megmarkoltam, majd a jobbomat felcsúsztattam egyik csodás
mellére. Gyengéden átcsúsztattam nyelvem a szájába, Devon azonban, úgy tűnt,
sokkal pajkosabb hangulatban volt.
Egy pillanatra megzavarodtam, amikor egy
másodperc alatt kibontakozott az ölelésemből. Tátogva bámultam rá, miközben ő a
mellkasomra tette a kezeit és gyengéden hátra lökött. Elvesztettem az
egyensúlyomat és belecsobbantam a hűs vízbe.
Amikor ismét a felszínre kerültem,
kievickéltem a medencéből és Devonra pillantottam, aki a száját eltakarva
kuncogott. Annyira meglepett a kis akciója, hogy szóhoz se jutottam.
- Úgy tűnt, elkellene neked egy kis hideg
víz, úgyhogy, gondoltam, besegítek – nevetett.
- NE! – sikkantott fel a következő
pillanatban és a víz felé vontam. Kibontakozott a karjaimból és egy fa mögé
szaladt, fedezéket keresve.
- Ó, ugyan már! – kiáltottam fel nevetve.
– Amúgy is mindketten csuromvizesek vagyunk a ködtől. Gyere vissza! Úgyse
lehetsz már vizesebb, mint amilyen most is vagy.
Devon kidugta a fejét a fa mögül.
- Igazad van. – Azzal kilépett a
tisztásra és rám mosolygott. – Elég magányosnak tűnsz, Jeremy. Örülnél egy kis
társaságnak?
- Annak mindig örülnék, ha az a társaság
te vagy. Gyere, hercegnőm!
Devon felnyögött, ahogy hátra huppant és
elkezdte leráncigálni a túrabakancsát.
- Sok mindennek hívtak már, de a hercegnő
elég hátul van a listán.
- Hogyhogy? – vontam fel a szemöldökömet.
– Nekem egy igazi hercegnő vagy.
- Nem érzem magam annak – állt fel végül.
– Annyi problémám van a szüleimmel! Már tinédzser korom óta. Az utolsó igazi
kapcsolatom borzalmas véget ért. Barrett sosem bánt úgy velem, mint egy
hercegnővel. Ő a te tökéletes ellentéted volt. Két héttel ezelőttig bármit is
akartam vagy próbáltam meg az életben, az katasztrófába fulladt.
- Talán nem a te hibád volt – vontam vállat.
– Nem a megfelelő emberek vettek körül eddig. Ha arra vágysz, hogy úgy bánjanak
veled, ahogy megérdemled, akkor a megfelelő emberekkel kell körülvenned magad. –
Devon arcára mosoly ült ki miközben folytattam. – Szerintem csodálatos nő vagy.
Eszméletlenül gyönyörű, ez teljesen egyértelmű. De csodás személyiséged is van.
Nem tudom elképzelni, hogy ne rajongana érted bárki. Kristanna is így érez
irántad. Az egész világgal szembe szállna érted. Tényleg.
- Én is szembeszállnék a világgal
Krissy-ért – motyogta Devon. – Sosem vonzódtam még egy másik nőhöz ennyire.
Szerintem… szerintem Krissy csodálatos ember.
Mostanra már megszabadulva a bakancsától
és a zoknijától, Devon is beleereszkedett a vízbe.
- Uhh…! – nyögött fel. – Ez hideg!
Érzéki teste megborzongott.
- Hamar hozzászoksz majd – mosolyogtam és
a karjaimba zártam őt, hogy kissé felmelegítsem. – Hé! Nekem is hideg volt,
amikor belelöktél.
- Most jövök rá, hogy talán nem kellett
volna.
Hangosan felnevettem.
- Az ilyesmikre mindig csak utólag jövünk
rá.
Még mindig borzongva Devon is szorosan
hozzám bújt.
- Tudod… sokszor mondtam már, de újra
kimondom. Nálad és Krissy-nél senki nem volt még kedvesebb hozzám életemben. Ti
ketten olyan jók vagytok hozzám! Boldog vagyok, hogy eljöttem erre a szigetre,
Jeremy. Nagyon boldog.
Devon visszahúzódott az ölelésemből és
felmosolygott a szemembe.
- Tudod, majdnem nem küldtem el a
jelentkezésemet neked. Rengeteget gondolkoztam rajta és végül úgy döntöttem, ez
lenne a jó választás.
- Eleinte szkeptikus voltál?
- Elküldeni az első jelentkezésemet?
Igen. Nem tudtam, mire számítsak. De végül úgy döntöttem, megér egy próbát.
Arra gondoltam, ha nem fog tetszeni az, amit előzetesben megtudok a helyről,
még mindig hátra dőlhetek és maradhatok helyben Pennsylvaniában. A leírásban az
szerepelt, nincs semmi előzetes kötelezettség. Az viszont teljesen meggyőzött,
amikor először felhívtál. Olyan kedves és barátságos volt a hangod! Tisztelettudó
és érdeklődő. Úgy tűnt, olyasvalaki vagy, akivel muszáj találkoznom.
- Én is így gondolkodtam rólad, Devon,
amikor először beszéltünk telefonon.
- Úgy tűnik, az volt megírva, hogy
találkozzunk.
- Még mindig fázol?
- Már nem – rázta meg a fejét. – Igazad volt.
Gyorsan hozzászoktam.
Hangosan felnevettem.
- Te legalább levehetted a bakancsodat és
a zoknidat. Rajtam még mindig rajtam van.
Devon halkan kuncogott és átölelt.
- Sajnálom, Jeremy. Nem kellett volna
lelökjelek téged. Akkor viccesnek gondoltam.
- Nem panaszkodok. Ne aggódj! Minden
rendben. De ezt még visszakapod.
- Hogyan? – nézett fel rám meglepetten.
- Jól hallottad – vigyorogtam. – Ezt még
visszakapod tőlem. Számíthatsz rá.
Félrebillentette a fejét majd
felnevetett.
- Nem vagyok benne biztos, hogy tetszik
az ötlet.
- Kérdezhetek valamit, Devon?
- Persze.
- Camille-ről lenne szó… elvégre a
szobatársad – kezdtem. – Talán te többet tudsz róla, mint bárki más a szigeten.
Bármit is mondasz, megígérem, hogy köztünk marad. De… tudsz róla, hogy
Camille-nek valami problémája lenne velem.
Devon mereven rám nézett.
- Semmi, amiről tudnék. Miért? Miért
jutott ez eszedbe?
Megvontam a vállam.
- Csak mindannyiótokkal töltöttem már
némi időt kettesben, leszámítva Camille-t. Az időm java részét veled, Pamelával
és Lindsay-vel töltöm. De Kristannával és Amy-vel ismegvoltak a magunk közös
percei. Még Trish-sel is közelebb tudtunk kerülni egymáshoz, annak ellenére,
hogy ő minden figyelmét Lindsay-re fókuszálja. Camille viszont… vele még sosem
tudtunk kettesben maradni. Csinálni valamit, beszélgetni… bármit. Már azon
gondolkodtam, hogy esetleg valami problémája van velem. Már két teljes hete itt
van, akárcsak ti, többiek, minden nap látjuk egymást, mégse tudok róla még
szinte semmit.
- Nem tudom, mit mondhatnék, Jeremy –
válaszolta Devon vontatottan. – Elmentem vele és Krissy-vel sziklát mászni a
múltkor és egy ideig csak rólad beszélt. Ez alapján nem vagy neki közömbös. –
Megvonta a vállát. – Nem tudom.
- Kristanna szerint Camille inkább a nőkhöz
vonzódik, mit a férfiakhoz. Te hogy látod?
 |
| Adriana Lima alias Camille |
- Talán – válaszolta Devon. – Azt tudom,
hogy elég agresszív volt velem az első éjszakánkon itt a szigeten. Én sose
voltam még más nővel korábban, de Camille próbált elcsábítani. Leállítottam, de
egy-két nappal később így is lefeküdtem vele. Azt is tudom, hogy nagyon
agresszívan közeledett Lindsay-hez. Amennyire tudom, még azelőtt próbált
rámászni, hogy Lindsay elveszítette volna a szüzességét veled és Trish-sel. Lindsay
viszont nem volt akkor még készen arra, hogy lefeküdjön bárkivel is, Camille
pedig nagyon bedühödött, amikor Trish rászólt, hogy most már állítsa le magát.
Később mesélt nekem róla még aznap este. Ő akarta elvenni Lindsay szüzességét.
Nagyon vágyott rá.
- Tényleg?
Akárcsak Amy.
Devon bólintott.
- Szerintem csak rosszszándék vezérelte. Csak
valamiféle trófeának akarta. Ti viszont Trish-sel, amennyire hallottam, úgy
bántatok Lindsay-vel, mint egy királynővel. Ti az ő örömét tartottátok szem
előtt a sajátotokkal szemben. – Egy pillanatra elhallgatott és összepréselte az
ajkait. – Azt hiszem, valahol én is csak egy trófea vagyok Camille-nek. Ő volt
az első nő, akivel valaha is lefeküdtem. Neki viszont nem hiszem, hogy olyan
különleges lett volna ez az egész, mint nekem. De, ahogy a dolgok állnak, nekem
se volt az.
- Azt kívánod, bárcsak Kristanna lett
volna az első, nem igaz?
- Ó, igen – bólintott. – Tudom, hogy
Krissy törődik velem. Vele minden tökéletes lett volna. Tudom, hogy ő sosem
tekintett volna rám trófeaként.
- Mert Camille trófeaként tekint rád?
- Talán – vont vállat. – Nem tudom. Csak
azt kívánom, bárcsak Krissy-vel történt volna. Nem csak mert ő törődik velem,
hanem mert én is törődök vele. Ez a legfontosabb. Mondjuk csak úgy, hogy ez
lett volna az ideális szcenárió!
Elmosolyodtam.
- Szereted Kristannát és ő is szeret
téged.
Devon megcsókolta az arcomat.
- Téged is szeretlek, Jeremy. Minden
egyes nappal csak jobban szeretlek. Az igazat megvallva jobban szeretlek, mint
bárkit azelőtt.
Átkaroltam a vállát és rámosolyogtam.
- Én is szeretlek téged, hercegnőm. Mit
szeretnél, mit csináljak veled?
Devon egy pillanatra elpirult.
- Mondjuk csókolj meg! – mutatott a
szájára. – Itt…
- Örömmel.
A karjaimba zártam őt és az ajkaimat az
övéihez simítottam. Nyelvünk ismét egymásra talált és miközben Devon az egyik
lábát a derekam köré fonta a víz alatt, én csodás fenekére simítottam az egyik
kezem.
- Szeretnéd megint velem tölteni az
éjszakát? – kérdeztem, amikor az ajkaink szétválltak.
- Nagyon. De már más terveim vannak.
Krissy-vel pizsamapartit tervezünk Pamela és Amy szobájában. Azt hiszem,
Camille is ott lesz. Igazából már egy ideje tervezzük. A múlt hétfőn is ezt
csináltuk. Azt hiszem, szokássá válik, hogy hetente egy éjszakát együtt
töltsünk.
- Pizsamapartit rendeztetek múlt hétfőn? –
lepődtem meg. – Nem is tudtam róla.
- Jó muri volt – bólogatott Devon. –
Krissy hozta a komédiás formáját. De leginkább szellemtörténetekkel
szórakoztattuk egymást. Egek… legalább háromig fenn voltunk.
- Hajnali háromig?
- Aha.
- És mit csinált Trish és Lindsay? Őket
nem említetted. Ők nem vesznek részt?
- Nem tudom, hogy jönnek-e ma este vagy
sem – válaszolta Devon. – Múlt héten Trish telepakolta a szobájukat gyertyákkal
és virágokkal és egész éjjel szeretkeztek Lindsay-vel. Szerettük volna, ha
jönnek, de Trish azt mondta, más tervei vannak.
Összevontam a szemöldököm.
- Trish nagyon sok mindent tervez
kettejüknek. Nem tudom, hogy Lindsay-nek is azonosak-e a tervei.
- Ezt hogy érted?
Megráztam a fejem.
- Nem számít. Felejtsd el! Szóval…
gondolom ez a pizsamaparti csak lányoknak szól.
- Szerintem a többiek nem bánnák, ha te
is részt vennél. Én biztosan nem.
- Nem… semmi gond – ráztam meg a fejem. –
Tetszik az ötlet, hogy ti lányok, vagy legalábbis a többségetek, együtt
töltitek az időt. Bár szeretnék, nem tartom jónak, hogy odatolakodjak. Jól jön
nektek egy kis idő egyedül.
Amellett pedig, volt egy kukkoló szobám
is. Könnyedén hátra dőlhettem és figyelemmel kísérhettem a pizsamapartijukat.
Így legalább már én is tudtam, mivel töltöm az estémet.
Devon kuncogni kezdett.
- Talán a végén még egy nagy orgiára is
sor kerül.
Én is felnevettem.
- Teteszene, mi?
- Tudod, hogy nagyon is – vigyorgott és
megnyalta az ajkait. – Van még egy vonzereje számomra ennek a szigetnek. Itt
végre minden gátlásomtól megszabadulhatok és egyszer az életben gondtalanul
kiélvezhetek mindent. Mintha a legvadabb álmaim váltak volna valóra. Nem csak
hogy itt vagy te, Jeremy, de a többiek is mind gyönyörűek. Egy trópusi sziget
tele szexi emberekkel… Imádom.
- És ráadásul mindenki biszexuális –
vigyorodtam el. – És mind ki vannak éhezve a te testedre is.
- És a tiédre is – kacsintott Devon.
Folytatása következik!
[1]
A „vízesés” angolul „waterfall” (gyakorlatilag szószerinti fordítás: ”víz-esés”
= „water-fall”). Ugyanakkor a „… Fall”, vagy „Fall…” földrajzi nevek nem mindig
vízesésekre utalnak. Sokkal gyakoribb, hogy az „autumn” (tavasz) szó
szinonímájaként használják a „fall”-t (a levélhullásra utalva).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése