Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

A sziget nyugati felén volt egy félhold-alakú partvonal, végig hófehér homokkal borítva egészen az azúrkék haboktól a hűs enyhez adó pálmafákig. A hosszú homoksávot egy partmenti korallzátony védelmezte az árapálytól, ami ráadásul ideálissá tette az itteni vizeket az úszáshoz és búvárkodáshoz is. Gyönyörű látvány volt és, meg kell jegyezni, ez a partszakasz volt az én személyes kedvencem is az egész szigeten.

Mind a hét hölggyel közösen falatoztunk a grillvacsoránkból a csütörtök esti telihold fényében, körbe ülve a vidáman lobogó tüzet.

Az ég mámorítóan ragyogott a trópusok narancssárga naplementéjében, amit csak egy-egy felhő takart el itt-ott. A hullámok olyan megnyugtató búgással csapódtak a homokos fövenyre, hogy az ember könnyedén álomba is tudott volna szenderedni a hangjuktól.

Mindenki vidáman nevetett és jól érezte magát, miközben a kellemesen átsült húsokba mélyesztettük a fogunkat. Mindenki, leszámítva Trish-t. Egyértelmű volt, hogy a kanadai lány még mindig annak az utóhatásaitól szenved, hogy Lindsay tegnap kidobta. Lehangolt volt, magába zárkózó és levert. Nem is beszélt túl sokat, miközben a többiek megállás nélkül csacsogtak és nevetgéltek. Trish természetesen azzal is tisztában volt, hogy imádott Lindsay-je mennyi időt tölt mostanában Amy-vel. Tudott minden egyes mocskos részletről, ami közöttük zajlott.

Természetelleni bűnnek tűnt számomra, hogy egy olyan gyönyörű, kedves és érző szívű nő, mint Trish, ennyire egyedül és magára hagyatva érezze magát. Pedig így volt és én, először azóta, hogy a hölgyek a szigetre érkeztek, tehetetlennek éreztem magam. Nem nyújthattam mást, csak az együttérzésemet és a megértésemet.

Tehettem volna bármit is? Esélytelen lett volna megpróbálnom rávenni Lindsay-t, hogy ne töltsön annyi időt Amy-vel és inkább Trish-re koncentráljon. Lindsay és Amy ugyanabból a nagyvárosi körzetből érkeztek és sok közös volt bennük. Legszenbetűnőbben a vonzalmuk a vad szex iránt. Ha ez a két nő felfedezett magában valami közöset és arra vágyott, hogy egyre többet kísérletezzen etéren (márpedig ez volt a helyzet), akkor ki vagyok én, hogy közbelépjek?

A szigeten mindenki tökéletesen tisztában volt vele, hogy Trish fülig szerelmes Lindsay-be és az együttlétüknek szeretné szentelni az életét. Az életének abban a szakaszában járt, amikor már szeretett volna megállapodni és egy életre szóló kapcsolatot kötni. Sajnálatos módon azonban ugyanez nem volt elmondható Lindsay-ről. Ő csak élvezni akarta a szexet mindenfajta komolyabb érzelmi kötődés nélkül. Ebbe a képbe lépett bele Amy, aki tökéletes partnernek tűnt, hogy megadja ezt a fiatal lánynak. Amy bevallottan nimfomániásnak tartotta magát és a szenvedélye nem ismert határokat. Ezt tekintetbe véve tökéletesen passzoltak Lindsay-vel.

A fiatal lány teljes mértékben ignorálta Trish-t a grillpartink alatt. Még csak rá se nézett egyszer se a kétórás ott tartózkodásunk közben. Ez meglehetősen elszomorítóan hatott rám.

Épp úgy, ahogy az is, hogy Trish a szemem láttára kellett hogy végignézze, ahogy élete szerelme Amy-vel nevetgél és tréfálkozik. Én is voltam már ebben a helyzetben, ahogy sokan mások is, és pontosan tudtam, mennyire nem jó érzés ez. Valószínűleg teljesen összetörte Trish-t odabenn, hogy látnia kelljen, Lindsay milyen boldog és mennyire jól érzi magát Amy-vel, akárcsak mindenki más itt, a parton, miközben őt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják. Néha úgy tűnt, már-már annyira bántja a helyzet, hogy mindjárt elsírja magát.

Ekkor egyszer csak Kristanna kézen fogta Trish-t és a partszakasz egy nyugalmas szegletébe vezette őt. Túlságosan messze voltak ahhoz, hogy akárcsak esélyem is lett volna meghallani, miről beszélgetnek, de a testbeszédükből és az arckifejezéseikből meg tudtam mondani, hogy norvég barátnőnk minden tőle telhetőt megtett, hogy felvidítsa a kanadai lányt. Azt fontolgattam, hogy felállok és oda megyek, hogy becsatlakozzak a beszélgetésbe, de aztán visszafogtam magam és ülve maradtam. Kristannának minden képesség a rendelkezésére állt, hogy alaposan Trish lelkére tudjon hatni.

Mégis szerettem volna csatlakozni a beszélgetéshez és beleadni, amit csak tudtam. Úgy tűnt, Trish nagy hasznát venné egy baráti, bátorító ölelésnek. Végül kapott is egyet Kristannától, én pedig helyeslően bólogattam ennek láttán magamban.

Már teljesen besötétedett, amikor a nők végül úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni a házba és eltenni magunkat másnapra. Minden hölgy, Kristannát leszámítva, csoportba verődve indult vissza az úton. Összevontam a szemöldököm látva, ahogy Pamela átkarolja Trish-t, aki válaszképp csak elkínzottan felsóhajt.

Kristanna úgy döntött, ott marad velem segíteni összeszedni a papírtányérokat és a műanyag poharakat, amiket használtunk a vacsora közben.

- Micsodá gyönyörű egy látvány – bólintott Kristanna az óceán felé, ami visszatükrözte a ragyogó holdfényt. Valóban festői látvány volt. – Tudnék márádni itten egész é’száká.

- Nincs akadálya, kedves – mosolyogtam rá. – Felállíthatunk egy sátrat és alhatunk benne, ha szeretnéd. Ha úgy tetszik, még akár sátorra sincs feltétlenül szükségünk. Hozhatok néhány hálózsákot a raktárból.

- Ván szükségünk nékünk csák egy hálózsákra, Jeremy – válaszolta a pajkosság és a csintalanság keverékével a hangjában. Aztán vett egy mély levegőt és felsóhajtott. A hangulata egy pillanat alatt megváltozott és sokkal merengőbb lett. – Kell nékünk beszélnünk kicsi Lindsay-rő’ és újsütetű kálándjáiról, Jeremy.

- Oké… - Kellemetlen kimondani, de kényelmetlenül érintett a hangszíne. Kristanna képes volt a legváratlanabb pillanatokban halálosan komollyá változni.

A szőkeség megfordult és elém állt, hogy egyenesen a szemembe nézzen.

- Változott meg én véleményem arró’ folyik mi mostánábán Lindsay és Amy között.

- Ó! Hogyhogy?

Kristanna felsóhajtott.

- Értettünk mi égyet már korábban évben, hogy ávátkozunk mi bé nem ábbá, ámit lyányok csinálnak, ámíg vagyunk nem száz százalékig biztosak bénne, hogy áz á helyes. De változott meg nékem véleményem.

- Mivel kapcsolatban.

- Figyéltem csinál mit Amy Lindsay-vel má korábbán kukkoló szobából – mondta. – Tudom, hogy nézted te is, Jeremy. Véttem már én is részt kikötöződibén korábbán régi barátnőimmél. Vó’tam mindig én felűl. Ván nékem sok tápásztálátom bénne. Ném túl sok, dé ván. De amit láttam ottán, áz eléggé… záváró.

Lassan bólintottam.

- Ezzel nem tudok vitatkozni.

- Kell néked lépni közbe és állítani le Amy-t – mondta Kristanna. – Érdekel éngemet ném szabály, vágy hogy egyeztünk meg miben év elején. Ez tiéd sziget, Jeremy. Otthonod tiéd és történik itt, ámit mondász te. Kell néked megvédened Lindsay-t. Érdekel éngemet ném, hogy egyezik ő béle ámit Amy csinál vágy sem. Kell néked közbelépni és vetni néki véget. Mostan.

- Véget vetni neki?

- Amy törődik ném Lindsay-vel – erősködött Kristanna. – Törődik egy kicsit sém.

- Ezzel nem értek egyet. Szerintem nagyon is törődik vele.

- Ném – makacskodott Kristanna. – Amy tesz sémmi jót Lindsay-vel. Próbál ő csák urálkodni rajta. Lindsay veszi talán érszre ném, de mindez lesz rá hatással és fogja végül bántáni. Kell neked lépni közbe, Jeremy és védeni még Lindsay-t. Még ákkor is, há ez jelenti védeni őt meg önmagától.

- Ült lé korábbán héten Lindsay véled és mesélt néked céljairól életében. Ő egy előljáró lyánya és szeretné követni papáját. Mutátott néked könyvet fényképekről családjáról. Gondolsz te mit mamája szó’na, ha tudná, csinál Lindsay mit szigeten? Gondolsz te mit, papája gondó’na, ha látná odafennről? Kell néked vetni ennek véget, Jeremy. Kell néked védened meg Lindsay-t. Ez nem ő. Szerintem vó’t hatással sziget rája sok módon. Sok jó, sok rossz módon. Lészel te ném tizennyó’c éves szűz lyánykából szadomazó állátká, áki könyörög bántásért ilyen rövid idő álátt. Ez logikus ném egyáltalán.

Megadóan felemeltem a kezeimet és megráztam a fejem.

- Mégis hogy védhetném meg Lindsay-t?

- Áz á lyány ván závárodva össze. Látod te is áztát, nem, Jeremy? Sziget változtáttá meg őt sok módon. Teste olyán, mint egy villámhárító. Reagál dologra mindenre, ámi történt itten elmúlt két hétben. Reagál arra, ámit Amy tett véle… és ámit tettél te véle, Jeremy. Ámit tettem én. Reagál mindenre, ámit tett véle bárki szigeten. Mindez tálán ejtő závárbá néki és závárjá őt össze. De ez ákkor sem ő – rázta meg a fejét Kristanna. – Nem áz, áki ákár lénni. Engedheted ném, hogy Lindsay süppedjen béle ebbe. Kell néked fogni őtet visszá. Kell néked megvédeni őtet.

- De hogyan? – kérdeztem ismét.

- Vess véget mocskos dó’goknak közte Amy-vel. Tudnom én hogyan ném, de kell néked állítani még, Jeremy. Kell néked ülni le Lindsay-vel és mágyárázni meg néki, hogy ez ő útja ném. Amy törődik véle ném. Ez szolgálja csák Amy perverz vágyáit. Lesz ennek vége csák áz, hogy Lindsay találja magát tíz év múlva helyzetben, ámit fog megbánni. Áhelyett, hogy lesz előljáró közösségében, fogja találni magát láncra vérve, sémmi kiúttál, hozva szégyent csáládjárá. Hozvá szégyent mágárá. – Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: - És fog gondolni visszá mindárrá, áhol mindez kezdődött. Szigetre tiédre, Jeremy. Rád és Amy-re és mindánnyiunkrá többiekre. Ákárok én látni ném lyányt ilyen szép reményekkel és vággyál, hogy legyen közössége vezetője bukni él áz úton csák hogy Amy húzhásson be strigulát újábbát mágánák.

- Ákárod té, hogy essen Lindsay hibába ugyanábbá, mint Pamela, mikó’ kezdte sztriptíz tizenegy éve? Pamela bánja meg döntést minden náp. Döntés, ámit hozott változtáttá meg életét túlságosan. Pamela pedig mostanáig talált ném utat kifelé. Sok tekintetben vágy té Lindsay utolsó esélye. Vágy te égyetlen, ákire hálgát közűlünk.

- Lindsay és Amy többnyire teljesen normálisan viselkednek egymás közelében – jegyeztem meg, amikor végül szóhoz jutottam. – Láttad őket most is vacsora közben, Krissy? A többiekkel beszélgettek és nevetgéltek. Jól érezték magukat. Mint két normális ember. Csak a négy fal között változnak meg a dolgok. Zárt ajtók mögött. Honnan tudhatod, hogy hosszú távon is ez lesz?

- Kezdődik minden így – jegyezte meg Kristanna. – Ván Amy-nek nágy terve. Hállotad té is kukkoló szobában, ném? Ákárjá Amy ádni Lindsay-t pasijáinak otthon Ohióbán ámikor térnek házá. Szeretnéd té, hogy történjen még ez, Jeremy? Ez áz, ámit fog tenni Amy. Fogja ádni Lindsay-t át egy csápát basáskodó férfinák, hogy tégyenek véle ámit ákárnák. Ázok á férfiak fognak ném bánni vele így csák zárt ajtók mögött. Fognak ők bánni véle így náp huszonnégy órájábán, á hét mind á hét napján. Fogja őket érdekelni ném. Tíz év múlva pedig lesz Lindsay olyán, mint Amy pontosán. Veszett el téljesen életben. – Kristanna vett egy mély levegőt és még hozzá tette: - Legvégül Lindsay fog gondolni árrá, hol meg övé élet tönkre és lett mágányos ánnyirá, mint Amy.

- Szeretnél te lénni felelős ezért? – szegezte nekem a kérdést. – Mondtam én már még néked. Hoztád te lyányokat ide, Jeremy. Éngemet is. Ákárod té tártáni még távolságot tőlünk bizonyos hélyzetekben, de végeredményben vágy té felelős értünk. Ámikor pedig jön el ideje, néked kell védeni minket még. Kell néked védened még Lindsay-t Amy-től. Kell néked védened meg őtet magától. Engedd, hogy történjen ez még vele né! Kérlek… beszélj vele!

- Oké, oké! – egyeztem bele végül. – Beszélni fogok vele. – Egy pillanatra elmerültem a gondolataimban, de aztán beleegyeztem. – Egyetértek azzal, amit mondasz. Én is hallottam, amit Amy mondott a terveiről és ez semmi jót nem tartogat Lindsay számára.

- Lénne áz borzalmas – nyögte Kristanna.

- Nem vagyok benne biztos, hogy tudnám megejteni ezt a beszélgetést, de egy-két napon belül beszélni fogok vele – ígértem.

Folytatása következik!