Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

Mivel Louisa nem érezte jól magát másnap reggel, úgy döntöttem, felmentem őt a feladatai alól, amíg jobban nem lesz. Devon önként vállalkozott, hogy segít nekem elkészíteni a palacsintát reggelire. Kristanna segítségét is örömmel fogadtam, amíg azt nem javasolta, hogy kebab legyen reggelire. Ez nem vezethetett semmi jóra.

Devonnal hamar megegyeztünk, hogy nem engedhetjük Kristannát szabadon randalírozni a konyhában, úgyhogy inkább csak a magunk kezébe vettük a reggeli ügyét. Tekintve norvég barátnőnk egyedi ízlését és vonzalmát a halpuding és hasonló nyalánkságok iránt, nem voltam benne biztos, hogy Pamela, Trish, Lindsay, Amy és Camille értékelnék a konyhaművészetét.

Amikor Devonnal befejeztük az első adag palacsintát azon a szeles péntek reggelen, Kristanna felkapott egy kenőkést és a fejem fölé emelte. Vigyorogva, előtérbe engedve a bohókás énjét, lendített vele egyet, majd felsikkantott. Devon kuncogni kezdett és a fejét csóválta.

- Felvinnéd ezt Louisa szobájába? – reagáltam én Kristanna mutatványára és felé nyújtottam egy tál palacsintát, miközben kivettem a kenőkést a kezéből. – Vigyél neki egy kis tejet is, légy szíves!

- Igenis, uram! – vágta magát haptákba Kristanna.

- Adj neki egy puszit is és add át, hogy remélem, hamar meggyógyul! – mosolygott Devon.

- Megpuszilni? – gondolkozott Kristanna. – Véve tekintetbé, hogy Louisa nágyon öreg, há puszilnám én még, valószínűleg kápnám én el nátháját.

- Pontosan – vigyorgott Devon. – Úgyhogy puszild meg!

Kristanna felemelte az öklét és játékosan meglóbálta Devon arca előtt.

- Ezt még kápod visszá, kislyány – fenyegetőzött, mielőtt kuncogva elszaladt volna.

Mosolyogva csóváltam a fejem, miközben figyeltem, ahogy Kristanna eltűnt az ajtóban. Ez a nő rendkívül harsány és szórakoztató tudott lenni. Mintha valami soha ki nem merülő forrásból ontaná a napfényt magából, akármit is hozzon az élet.

Miközben előkészítettem a következő adag palacsintát, Devon a nyakam köré fonta a karjait és egy csókot lehelt a számra.

- Helló, Jeremy!

- Helló, Devon! – mosolyogtam rá, miközben a karjait még mindig a nyakam körül nyugtatta és rám mosolyogott.

- Trish velem tölti a mai napot – jelentette ki. – Nem gond, ha elvisszük a dzsipet?

A szemeim elkerekedtek, úgyhogy Devon megmagyarázta a helyzetet: - Szeretnék elmenni vele piknikezni az erdőbe, aztán pedig elugranánk a nyugati strandra.

- A dzsippel? – gondolkoztam el. – Tudod, hogy senki nem nyúl a dzsipemhez rajtam kívül. – Egy pillanaton belül magam is felnevettem a saját komoly hangvételemtől. – Persze. Elvihetitek a dzsipet. Csak vigyázzatok rá!

- Tudom, mennyire szereted azt a gépet – bólintott Devon. – Ne aggódj! Jó kezekben lesz nálam.

- Igazság szerint azon gondolkodtam, hogy megkérdezem Trish-t, nem lenne-e kedve eljönni velem búvárkodni – merengtem. – Olyan jól érezte magát, amikor először elvittem merülni úgy másfél hete! Meg akartam kérdezni Pamelát és Kristannát is, nem akarnak-e csatlakozni. Pamela már említette, hogy ugyan sose búvárkodott még, nagyon szeretné kipróbálni. Nagyon jól érezhetnénk magunkat négyesben.

Devon egyetértően bólintott.

- Csodás. Tudom, hogy Krissy nagyon szeret búvárkodni veled. Pár napja mondta nekem. Áttehetjük a piknikünket Trish-sel valamikor máskorra.

- Rendben – mosolyogtam. – Biztos vagyok benne, hogy Kristanna nem fog visszautasítani. Ahogy Trish sem. Mindketten képzett búvárok, akik imádják az óceánt. Pamela már nehezebb falat. Remélhetőleg ez segít majd kiverni Lindsay-t egy kicsit Trish fejéből.

- Remélhetőleg – értett egyet Devon. – Épp ezért szerettem volna elvinni őt én is piknikezni. Trish a barátom. Tudom, hogy Lindsay nagyon keményen dobta ki. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog, ha felajánlod, hogy menjetek el búvárkodni. Még mindig az első merüléseteket emlegeti.

- Csak szeretném felvidítani őt. Annyira lehangolt volt tegnap! Mintha kihunyt volna benne a fény. Még azt is visszautasította, hogy együtt nézzünk hokit.

- Pedig rajong a hokiért – jegyezte meg Devon. – Ha Trish visszautasítja a lehetőséget, hogy a hoki-bajnokságot nézze, abból tudatod, hogy nagyon rossz a helyzet. Szinte minden este azt a bő hokimezét hordja… - Egy pillanatra elhallgatott és felsóhajtott. – Nem vagyok benne biztos, hogy Amy a megfelelő alternatíva Lindsay számára.

- Nem hinném, hogy bárki is így gondolná Amy-n és Lindsay-n kívül.

- De. Camille – jegyezte meg Decon. – Azt mondta, ő is szívesen bekapcsolódna a partiba… Némi szexuális bosszút venne Lindsay-n, amiért annyi ideig visszautasította őt.

Lehunytam a szemem és halkan felnyögtem, elképzelve, hova vezet mindez. Nem akartam többet hallani. Kristannának igaza volt. Véget kell vetnem ennek a helyzetnek, méghozzá gyorsan. Amy és Camille teljesen tönkre fogják tenni Lindsay-t.

Pár perccel később Kristanna viharzott be a konyhába.

- Háp-ci! – mímelt tüsszentést, majd elvigyorodott. – Háp-ci! Louisa rám ragasztotta a náthát.

A fejemet csóváltam és felnevettem, mire ő, a hatás kedvéért, még egyszer hozzátette: - Háp-ci!

- Hogy van Louisa? – kérdezte Devon. – De most komolyan.

Kristanna összevonta a szemöldökét.

- Ném jól. Jó jél áz ném, ámikor ván kinn hárminc fokos meleg, té pedig fekszel ázok álátt á vástág paplanok álátt… és remegel még úgy is.

- Gondolod, hogy orvost kéne hívnom hozzá? – ráncoltam a homlokomat. – Valami komoly lehet.

- Várjunk még kicsikét! – javasolta Kristanna. – Legálább egy napot! Há lesz jobbán ném holnáprá, vigyük el! Tudom, hogy Louisa idős még mindén, de ákár ő orvost ném. Volt már náthás szigeten sokszor és lábált ki belőle mindig.

- Igazad van – mondtam. – De ha holnapra nem lesz jobban, beviszem a kórházba. Vagy legalábbis hozok hozzá egy orvost. Szeretném, ha jól lenne. Nem akarok kockáztatni… Főleg az ő korában.

***

Reggeli után a hölgyek nekiláttak az aznapra tervezett programjuknak. Egyeztettem Kristannával, aztán megkérdeztük Pamelát és Trish-t is, hogy lenne-e kedvük eljönni búvárkodni velünk. Mindketten gondolkodás nélkül igent mondtak, természetesen, úgyhogy elküldtem Pamelát Kristannával és Trish-sel, hogy öltözzenek át és készítsék elő a megfelelő felszerelést. Miután elmosogattam a reggeli étkészletet, megígértem a triónak, hogy találkozom velük a dokknál, hogy kezdetét vehesse a mi kis kalandunk.

Mióta Trish-sel elmentünk merülni múlt héten, Pamela szó szerint könyörgött, hogy őt is vigyem el. Azt mondta, mindig is ki akarta próbálni, de mostanáig sose volt még rá lehetősége. Én a magam részéről boldogan elégítettem ki a vágyát, bár megvoltak a magam aggodalmai miatta.

Emlékeztetnem kellett rá Pamelát, hogy még csak kezdő, én pedig nem vagyok búvároktató és soha nem is akartam az lenni. Ezért nem is engedtem meg neki, hogy tíz méternél mélyebbre merüljön. Aztán viszont Trish megemlítette az elsüllyedt hajót alig tíz percnyire a parttól, amit meglátogattunk az előző héten.

Természetesen a mindig kíváncsi Pamela azonnal kijelentette, hogy meg akarja nézni a roncsot. Megmondtam neki, hogy az majdnem negyven méter mélyen van, ami túl sok egy kezdő merülőnek. Trish, vele ellentétben, képzett búvár és minden szükséges készséggel rendelkezik, így nem okozott aggodalmat számomra levinni őt olyan mélyre. Ugyanez mondható el Kristannáról is. Neki talán még több merülési tapasztalata is van, mint nekem.

Pamela nem volt egyáltalán mérges miatta, de egyértelműen csalódott volt, hogy nem engedtem meg, hogy meglátogassa a hajót. Nem értette meg, miért nem engedem őt tíz méternél mélyebbre merülni. Végül szerencsére meg tudtam értetni vele, hogy ez az ő biztonságát szolgálja. Minimálisra akartam csökkenteni a kockázatát, hogy bármi baja essen a keszonbetegség miatt, amit a mélyben uralkodó nyomás és a felszíni közötti túl gyors átmenet okoz, vagy bármi egyéb ilyesmi. Emellett pedig volt még számos egyéb kockázati faktor is, ami miatt még nekem magamnak is aggódnom kellett.

Mindhárman segítettünk Pamelának gyakorolni a nagy kalandra. Végül megengedtem Trish-nek és Kristannának, hogy egyedül fedezzék fel a környéket addig, amíg kettesben együtt maradnak. Nekem viszont Pamelán kellett tartanom a szemem, hogy mindig gondoskodni tudjak a biztonságáról.

Folytatása következik!