Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 1. fejezet
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 13.
*************************************************************************
- Kedvelem az öregedet – mondtam
Jodie-nak néhány órával később, amikor már a kocsiban ültünk. – Egyenes fickó.
Kimondja, amit gondol.
- Ő is kedvel téged – markolta
meg a kormányt. – Egy tízes listán, ahol az egyes a legjobb, te kettest kapnál.
Egy pont mínusz a fegyveres rablásért.
- Nos, akkor Josh se kaphatna egyest.
- Á, Josh! – nevetett fel. – Ami azt
illeti, Carla jobban is választhatott volna. Apa egy hatost adott neki. Láttad,
hogy stírölt engem? Még szerencse, hogy nem feszülős farmert vettem fel. Akkor
még a végén ott durrant volna el nekem.
Én is felfigyeltem rá, hogy Josh
jobban bámulja Jodie-t, mint az normális lenne, de nem akartam megemlíteni.
Jodie ekkor gyengéden megpaskolta
a lábamat.
- Na, akkor benne vagy?
- Benne. Most már csak be kéne
iratkoznom abba az edzőtermedbe.
- Bejelentkeztetünk majd online a
lakásomból – válaszolta. – Úgy biztosra mehetünk, hogy minden rendben lesz. A
jövő héten elutazok egy konferenciára Sydney-be, de amikor visszajövök, én is
módosítom majd az edzés-beosztásomat, hogy illeszkedjen a tiédhez.
Bevett egy kanyart az úton,
mielőtt folytatta volna:
- Úgy edzhetnénk együtt és, tudod,
bátoríthatnánk egymást.
Le is rendeztük a edzőtermi tagságomat
úgy egy órával később. Ideje volt elkészíteni a tetoválását a fenekére. Az
egyetlen szépséghiba az volt, hogy Scott is ott volt Kerry-vel, úgyhogy Jodie a
hálószobára szavazott.
- Így még Kerry is kap rá okot,
hogy köszörülje a nyelvét – terített le egy törölközőt az ágyra. – Ne érts
félre! Kedvelem azt a nőt, de igazán használhatná beszéden kívül másra is a
nyelvét.
Levette a nadrágját és a padlóra
hajította.
- Jó neked ruhában dolgozni?
- Rendben leszek – nyitottam ki a
táskámat. – Szeretnél előtte elszívni egy cigit, vagy jó lesz így?
- Jó kell hogy legyen. Elvégre ez
nem fáj annyira úgy, hogy nem ér csont közelébe.
Elhasalt az ágyon és magához
ölelt egy párnát, miközben én mellé térdeltem.
- Amikor csak készen állsz –
pillantott fel rám. – Ha le kell húznod a bugyimat, csak hajrá! Nem vagyok
prűd.
- Rendben kell hogy legyen –
helyezkedtem el.
A tetoválás jól haladt.
Viszonylag gyors munka volt, hiszen csak egy alap rózsáról volt szó pár
levéllel és egy felirattal alatta.
- Szóval, kinek a nevét írjam
oda?
- Még nem találtam ki – motyogta.
– De valaki olyan kellene, akit kedvelek.
Épp befejeztem a körítést, amikor
megszólalt a telefonja. A hátam mögött volt az éjjeliszekrényen, jóval
kartávolságon kívül. Jodie felnyögött és négykézlábra emelkedett.
- Rohadt telefon! Fel tudnád
venni, kérlek, amíg felhúzom a nadrágomat?
Megvontam a vállam és felkaptam a
telefont.
- Halló! Jodie telefonja. Tudná
tartani pár pillanatig?
- Halló? Ó, oké – hallatszott egy
női hang a vonal túlsó végéről. – Ráér most?
- Igen. Épp csak átöltözik. Én Kelly
vagyok, a tetoválója.
- Ó, értem. Láttam azt a
tetoválását a hátán. Fantasztikus munka. Én is beugranék a stúdiójába
valamikor.
- Semmi gond – válaszoltam,
miközben Jodie begombolta a nadrágját. – Hogy hívják?
- Deanna, de többnyire csak
Dee-nek hívnak.
- Rendben van, Dee – pillantottam
Jodie-ra. – Alig várom a találkozást. Most adom Jodie-t.
Átadtam a telefont, barátnőm
pedig egy mosollyal az arcán emelte a füléhez.
- Hli, Dee! Ne haragudj, most már
van rajtam gatya… Épp egy rózsát csináltunk a fenekemre – érintette meg a szóban
forgó területet.
- Szóval, mit tehetek érted?
Kezdtem elpakolni a holmimat,
miközben ő az ablakhoz lépett.
- Oké, persze. A jövő héten távol
leszek, de a rákövetkezőn be tudlak ütemezni egy félórás konzultációra. Az
megfelelne?
Nem említette annak a nőnek a
nevét, akit stírölt az edzőteremben, én pedig azon kezdtem merengeni, vajon Dee
lehet-e az.
- A szerda tökéletes, de hadd
ellenőrizzem a határidőnaplómat! Nem sokára küldök róla egy SMS-t. – Elfordult tőlem.
– Úgy fél óra múlva. Vigyázz magadra!
Letette és ritmusosan a
tenyeréhez kezdte ütögetni a telefont.
- Mindjárt visszajövök – lépett az
ajtóhoz. – Ez most fontos.
- A nappaliban leszek – húztam le
a törölközőt az ágyról.
- Oké – lépett ki a szobából
magamra hagyva.
Vajon ez volt az a nő, akiről
fantáziált, vagy csak kezdek paranoiás lenni? Eddig minden jel egy olyan nőt
festett a szemem elé, aki érdeklődik a nők iránt, csak nem akarja, vagy nem
tudja átlépni a határvonalat. Jó két-három percig bámulhattam magam a tükörben,
mielőtt bevillant volna:
Ő egy kliens, nem barátnő. Szokj hozzá!
A nappaliban találkoztunk megint.
Éppen Dee-vel beszélt. Épp csak a beszélgetés végét kaptam el.
- Ne aggódj! Akkor hatkor
találkozunk – tette le mosolyogva.
- Ne haragudj! – pillantott rám. –
Dee-vel együtt szoktunk dolgozni az edzőteremben. Egy eszkort ügynökségnél
dolgozik. Én csinálom a könyvelését, de eléggé bizonytalan most. Épp ma reggel
kapott egy levelet az adóügyi hivataltól, hogy bekerült a rendszerükbe egy
véletlenszerű ellenőrzésre, úgyhogy mindent a rendelkezésükre kell bocsátania.
Kisöpört egy tincset az arcából
és elmosolyodott.
- Ezt szeretem a munkámban. Néha
nagyon izgalmas emberekkel futhatsz össze – kezdte számolni az ujjain. – Egy tetováló
művész, egy eszkort lány… Én mindent vállalok. Kivéve a törvényen kívüli motorosokat,
érthető okokból.
Kipillantott a hátsó kertre.
Scott odakinn volt Kerry-bel és a kutyákkal.
- Maradsz vacsorára? Nem lesz túl
nagy durranás ma este. Csak maradék a tegnapiból. És ki kell bírnod Kerry-t.
- Megbirkózom vele – válaszoltam.
- Helyes – lépett a hátsó
ajtóhoz. – Nincs vele semmi baj, ne érts félre! Viszont ha nem vagyok abban a
hangulatban, az őrületbe tud kergetni. Scott viszont egyértelműen bolondul
érte.
Két óra múlva kezdtem egyetérteni
vele. Kerry kellőképp vonzó volt, de egyértelműen ráerősített az üresfejű
szöszi sztereotípiájára. Egy óra után már kezdtem ráunni, hogy folyton a
Facebook-oldalát frissítgeti. Amikor pedig épp nem ezt csinálta, a szemünk
láttára falták egymást Scott-tal. A végén már a férfinak kellett leállítani,
amit ő zokon is vett. Aztán megpróbálta rávenni Jodie-t, hogy menjen bele velük
egy hármasba. Egyszerű tréfálkozásnak tűnt, végül azonban úgy döntött, ideje
haza mennie, Scott pedig vele marad éjszakára.
- A kocsim odakinn van, Jodie
pedig mögéd parkolt – csavargatta a haját, miközben Scott az üres sörösüvegével
babrált. – Úgyhogy inkább hagyjuk itt a kocsidat és menjünk át együtt hozzám!
- Semmi gond. Amúgy is túl sokat
ittam már.
Jodie arca megmerevedett, ahogy a
székén fészkelődött.
- Ne felejtsd el, hogy holnap
reggel ki kéne vinned a reptérre!
- Ne aggódj! Nem fogom.
Scott arcán feszült kifejezés
ült, miközben Kerry felállt és még a válla felett hátra szólt.
- A kocsiban leszek, ha elkészültél.
- Mindjárt megyek – ígérte a
férfi.
Jodie nem szólt semmit, amíg meg
nem hallotta a távolodó kocsi zúgását.
- Egek! Remélem nem hagy lógva
holnap. Legutóbb az apámat kellett felhívnom.
- Rendszeresen hagy cserben?
- Azt mondja, nem fog, de Kerry eléggé
féltékeny mostanában. Tökéletesen egyértelművé tettem, hogy köztünk az
égvilágon nincs semmi, de láttad, ma is milyen volt. És hidd el nekem, ma még a
legjobb formáját hozta. Többnyire az megy, hogy „Scott, megtennéd ezt nekem?”, „Scott,
megtennéd azt nekem?” Ő meg egyből ugrik. Néha már kedvem lenne rászólni, hogy
dobja már el a pelenkáját és csinálja maga.
Nyújtózkodott egyet és ásított.
- Viszont, bármennyire is nem
szeretném, azt hiszem, ideje eltenni magunkat holnapra – futtatta végig ujjait
a haján. – De köszönöm neked ezt a napot és a csodás tetoválást. Rád fogok
gondolni, amikor ma a hasamon fekszem az ágyban és ég a seggem.
- Kend be egy kis krémmel!
- Tejszínhabbal? – vigyorgott.[1]
- Az sem lehet utolsó. De én nem
olyan krémre gondoltam.
Jodie felkacagott és az arcomra
simította a kezét.
- Ne haragudj! A Bundaberg[2]
mindig ezt hozza ki belőlem. Scott csak a combtárogatómnak nevezi, mert ha egy
fickóval együtt iszom, mire reggel magamhoz térek, a fickó kiterülve fekszik
mellettem.
Felállt és végigsimított a
fenekén.
- De a krém jó ötlet ma estére.
Már most ég.
- Vegyél egy hideg zuhanyt és
öltözz át! Van némi tartalékom a táskámban.
Úgy negyedóra múlva a bejárati
ajtónál álltunk, a kutya pedig megállás nélkül szimatolt a verandán. Épp el
akartam köszönni és utamra indulni, amikor Jodie átölelte a derekamat és
magához szorított, majd hátra lépett. Egy pillanat múlva megcsókolta az arcomat
és elengedett.
- Jövő héten látjuk egymást –
mosolygott rám és csettintett a kutyának.
Visszavezettem Upwey-be, a fejem
viszont teljesen máshol járt. Az egyik oldalról Jodie megállás nélkül flörtölt
velem, a másikról viszont mindig tartotta a távolságot. Mit tehetnék ezzel a
szituációval? A logika azt mondta volna, hogy csak vonjam ki a szexet az
egyenletből és elégedjek meg azzal, amit készenáll nyújtani nekem. Aznap este
viszont a zuhany után, amikor ágyba bújtam és lehunytam a szemem, azon kaptam
magam, hogy a fantáziám elkalandozik. Éreztem a haját az arcomon, láttam azt a
rejtélyes csillogást a szemében. Végül már nem tudtam megállni, hogy magamhoz
nyúljak. Amikor végül elélveztem, bűntudatom támadt. Mintha csak valaki más
barátnőjéről fantáziálnék.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése