Noemí VI. rész

Előzmény: Noemí I. rész
Közvetlen előzmény: Noemí V. rész
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara

***********************************************************

20. fejezet

            Úgy rótta a köröket, akár egy ketrecbe zárt tigris. Tudomást sem vett a körülötte lévő emberekről, csak némán sétált oda és vissza. A kórház felajánlott neki egy pár kényelmes szandált, amikor észrevették, hogy mezítláb jött el otthonról. A nagy sietségben mindent elfelejtett. Cipőt, kabátot, mindent. A fájdalmaival küzdő Terri képétől teljesen kiürült az elméje.

            Az aggodalomtól és a félelemtől verejtékezett. Haja nedves homlokához tapadt, lélegzete pedig heves zihálássá változott. Épp csak elég erőt tudott gyűjteni ahhoz, hogy felhívja Victoriát, aki megígérte, értesíti a szüleit is.

            A Saint John’s Hospital várótermének falai fényes fehérre voltak festve, kidekorálva mindenféle mesefigurával, ahogy autót, vagy épp repülőt vezetnek. Noemí viszont egyáltalán nem figyelt ezekre. Ő csak a saját gondolataiba merülve tudott járkálni oda-vissza.

            Amikor bevitte Territ a sürgősségire, az orvosok megvizsgálták a folyamatosan sikoltozó lányt, és úgy döntöttek, azonnal megoperálják. Minden olyan gyorsan történt, a zavarodottság és a félelem pedig könnycseppeket csalt Noemí szemébe. Travis tűnt fel mellette, és a váróterembe kísérte Noemít. Megígérte, hogy visszajön, amint bármilyen információval szolgálhat Terriről.

            Noemí tenyere izzadt, fejéből pedig nem tudta kiverni azt a gondolatot, hogy el fogja veszíteni Territ.

„Kérlek, istenem! Amelia után ezt már nem viselném el. Ne vedd el tőlem úgy, mint Ameliát!” – ismételgette magában. Csak Amelia halott szemeit látta maga előtt, ahogy rá bámulnak a kocsija félhomályában.

– Ó, istenem! – A félelem, mint egy erős marok, szorította a szívét. Megrázkódott, majd egy pillanat alatt minden elsötétült, és érezte, hogy a lábai kicsúsznak alóla.

            Valaki megfogta a karját, de ő elhúzódott. A falnak dőlt, és védekezően karba fonta a kezét maga előtt. A tekintete fátyolos volt, és majdnem ismét elvesztette az eszméletét.

– Noemí! – suttogta egy hang a füle közvetlen közelében. Próbálta összeszedni magát. – Gyerünk, kislány! Végy mély levegőt! Nyugodj meg! Nyugi! – Érezte, hogy egy erős kéz átöleli a vállát. Lehunyta a szemét, és követte az utasításokat.

            Kinyitotta a szemét. Most már ismét képes volt normálisan lélegezni, és most már látta Travis rá bámuló arcát. A férfi tartotta őt, és a válla fölött látta, hogy a helyiségben mindenki más is őket figyeli.

– Hogy van? – kapott észbe hirtelen. – Mond el! – ragadta meg Travis vállát. – Kérlek, Travis! – könyörgött. – Kérlek! Mond, hogy nem halt meg! Nem veszíthetem el őt, Travis. Ne tedd ezt velem! – szipogta. Alig hallotta a férfi hangját, ahogy próbálta megnyiugtatni.

– Nehéz szülés lesz, annyi biztos. A baba farfekvéses – mondta végül a férfi. – Én császármetszést javasoltam…

Noemí erősen megszorította a karját.

– Nem veszíthetem el őt, Travis. Segíts! Mentsd meg őt! Kérlek – könyörgött a férfinak könnyes szemekkel.

Travis ismét átkarolta őt.

– Minden rendben lesz, Noemí! – mondta megnyugtató hangon, majd a mellette álló nővér felé fordult. – Hozzon neki nyugtatót, Nicole…

– Ne! – szakította félbe Noemí, és elhúzódott tőle. – Magamnál akarok lenni, amikor a baba megszületik. – A térdei remegtek, úgyhogy keresett magának egy ülőhelyet, majd ismét felpillantott a férfira, most már nyugodtabbnak tűnve. – Kérlek.

Travis hosszú ideig csak nézte, majd bólintott. Aztán elfordult, és intett a nővérnek, hogy kövesse. Noemí felsóhajtott, majd hátra dőlt ültőben, és a kezeit összekulcsolva várakozott, amíg a szülei megérkeztek.

            Agyában kíméletlenül kergették egymást a baleset emlékei. Próbálta elkergetni őket. Próbált visszatérni a valóságba. Mire Victoria megérkezett Natalie-val és Thomasszal, a légzése ismét lelassult.

– Noemí! – suttogta Natalie, kényszerítve lányát, hogy ránézzen. Noemí remegő tekintete az ő szemébe is könnyeket csalt.

– Nem veszthetem el őt, anya! – szipogta Noemí, és az anyja ölelésébe hajtotta a fejét. – Nem történhet meg ismét.

Thomas leült vele szembe, Victoria pedig elé térdelt, és a combjára tette a kezét.

– Próbálj megnyugodni, és mond el, mi történt! – mondta halkan, Noemí pedig beszámolt arról, amit Travis mondott. – Oké! – szólalt meg ismét Victoria. – Csak nyugodj meg! Az idők változnak, drágám. Ma már alig halnak meg császármetszésben, oké?  

Thomas és Natalie egyetértően bólogattak. Ez viszont nem nyugtatta meg Noemít.

– Az anyja is így halt meg, amikor Terri született. Nem tudta természetesen megszülni, és meghalt, mielőtt bármit is tehettek volna érte. Túl kicsi volt. Akárcsak Terri – küzdött a könnyeivel. – Istenem! Mi lesz, ha meghal, Vicki? Mit tehetnék akkor? Szeretem őt, Vicki. Soha nem mondtam neki, mert én sem jöttem rá. De most már tudom. Szeretem őt – potyogtak a könnyei. Victoria próbálta megnyugtatni őt.

Natalie és Thomas együttérzéssel néztek rá.

Jade Slee alias Terri Bledsoe.

***

            Travis csak majdnem négy óra múlva tért vissza. Már tisztára mosta magát, és széles mosoly terült szét az arcán. Egyenesen oda lépett Noemíhez, aki némán ült a szülei között. Victoria a falnak dőlt, és halkan beszélgetett Michaelával. Travis letérdelt Noemí elé, és gyengéden megszorította a kezét.

– Szeretnéd látni őt? – nézett Noemí szemébe, amikor az végre felismerte őt.

A nő csak némán bólintott, és engedte, hogy a férfi elvezesse.

***

            Terri a szokásosnál is kisebbnek tűnt a kórházi ágyon fekve. Az infúzió csövei természetellenesnek tűnő módon álltak ki a bal karjából, az oxigénmaszktól pedig úgy nézett ki, mint egy halálos beteg. Amikor meglátta az ijedt kifejezést Noemí szemében, ahogy halálra váltan torpant meg néhány lépésre tőle, levette a maszkot, és halkan megszólalt. – Minden rendben lesz, édesem. Ez mind nem jelent semmit – intett a gépek felé. – Rendben leszek.

Noemí óvatosan odalépett az ágyhoz, és a lányra nézett, mereven bámulva a hasát. Óvatosan a kezébe fogta a lány aprócska kezét, ami erőtlenül hevert a hasán, és megsimogatta a hüvelykujjával. Terri felnyögött a fájdalomtól, de a szemei nyitva maradtak. Egy pillanatig zavartan nézett körbe, majd azok a gyönyörű szemek ismét rátaláltak Noemíre, és lassan egy apró mosoly jelent meg az arcán.

– Hello – suttogta álmatag hangon. Noemí szívét a félelem mardosta.

– Hello! – válaszolta fátyolos hangon. Megsimogatta a lány haját, amely a szokásosnál is puhábbnak tűnt. Bőre egy kissé sápadt volt, de egészségesnek tűnt.

– Sírtál, Noemí? – emelte fel a kezét Terri, és megérintette a nő arcát. – Ne sírj! Rendben leszek. Ígérem. Nem kell félned.

A szavak erőt öntöttek belé, Noemí pedig letérdelt az ágy mellé, és Terri vállára hajtotta a fejét, mélyeket lélegezve.

– Féltem, hogy elveszítelek, Terri. Szeretlek – suttogta.

A lány szemei könnyel teltek meg, ahogy Noemí rá nézett.

– Ezt jó tudni – suttogta, zavarodottan attól az érzelmi töltéstől, ami ebbe az egy szóba belesűrűsödött. – Összezavarodtam, Noemí. Elindítottál bennem valamit.

Noemí bólintott, és gyengéden megcsókolta Terri homlokát.

– Mi van a gyerekkel? – kérdezte, alig egy centire távolítva csak el az arcát.

– Hatalmas, és gyönyörű – mondta Terri büszkén, és ismét megérintette Noemí arcát. – Kislány. Anyukád szemeit örökölte, azt hiszem. Remélem, ilyenek maradnak, de sokkal jobb lenne, ha rád hasonlítana – nézett Noemí kékesfehér szemeibe. – A neve Noemí Imogene. Az anyám nevét kapta, de szerettem volna, ha Noemínek is hívják. Mint téged.

Noemí szemei megteltek könnyel.

– Ó, Terri – zokogta. Érezte, ahogy a lány keze a hátára simul. – Annyira féltem, hogy ismét megtörténik. Hogy ismét el kell veszítenem a nőt, akit szeretek. Annyira félek.

Terri gyengéden megsimogatta a haját, majd felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

– Elég, Noemí! Itt vagyok, oké?... Láttad már?

Noemí megrázta a fejét.

– Először téged akartalak látni. Te láttad őt, azt mondod?

Terri szemei az anyai szeretet fényétől ragyogtak.

– Igen. Alig pár perce. De nem voltam a legjobb állapotban – suttogta. – De amikor láttam, úgy üvöltött, hogy teljesen kivörösödött – kacagott fel, aztán elfintorodott a fájdalomtól. Noemí megszorította a kezét, majd ismét megcsókolta a homlokát.

– Menj, nézd meg őt, kicsim! – mosolygott ismét rá szeretetteljesen, Noemínek pedig megdobbant a szíve a lágy tónustól. – Nézd meg őt, aztán gyere vissza, és mond el, milyen!

Noemí elhagyta a szobát, és a nővérek pultjához ment.

– Bocsánat! Hol találom az újszülötteket? – kérdezte, mire az egyik nővér útba igazította egy hosszú folyosó felé. Noemí végigsétált rajta, míg a jobb oldalon meg nem pillantott egy nagy ablakot. Odabent egy csapat gyönyörű kisbaba volt, akik mind, egytől egyig egészségesen üvöltöttek, kivörösödött arccal. Noemí végigpillantott rajtuk, míg meg nem találta a kis Noemít a Bledsoe-Leone felirat alatt. Meglepte a két név kombinációja, de egy pillanat alatt elfeledkezett róla, amikor megpillantotta a leggyönyörűbb teremtményt ezen a világon.

            Ott feküdt, mindössze ötvennégy centis kis rózsaszín testével, és zöldeskék szemeivel a mennyezetet bámulta, elmélyülten szopva a szájába dugott cumit. Kerek arcocskája rózsaszín volt, és jól kirajzolódott a szemöldökvonala, akárcsak mindenkinek a Leone-családban. Meglepően dús haja aranybarnán csillogott a lámpafényben.

            Mosoly ült ki Noemí arcára, szívét pedig elöntötte a szeretet Terri lánya iránt. A kis Noemí. Azóta imádta ezt a gyereket, hogy először érezte mozogni Terri hasában, ahogy ráhajtotta a fejét.

            Hátra fordult, amikor meghallotta a nevét. Victoria állt mögötte Michaelával és a szüleivel. Oda hívta őket, ők pedig köré álltak és tekintetükkel a kisbabát keresték.

– A neve Noemí. Terri rólam nevezte el – mondta büszkén. – Hát nem tökéletes?

Thomas és Natalie arcán könnycseppek folytak végig, ahogy bámulták a gyönyörű kisbabát.

– Ó, nézd, Thomas! – mutatott rá Natalie. – A te szemöldöködet örökölte. A szemei pedig, akárcsak az enyémek… De ez még változhat. Noemí szeme is olyan volt, mint az enyém, amikor megszületett.

Thomas felnevetett, és átölelte a feleségét.

– Van egy kisunokánk, Natalie – suttogta büszkén, és még egyszer a gyerekre pillantott. – Nagyszülők lettünk. Hát nem csodálatos érzés?

Noemí szemei érzelmekkel teltek meg, ahogy a gyereket bámulta az üvegen keresztül.

– Tökéletes – mondta halkan, és könny töltötte meg a szemét. Érezte, ahogy Victoria átöleli, ő pedig a barátja vállára hajtotta a fejét. – Gyönyörű, ugye?... Menjünk vissza Terrihez! – mondta, és visszafelé indult, átkarolva Victoria vállát.

Terri szemei kinyíltak, amikor beléptek a szobába, és mosoly áradt szét az arcán. Megfogta Noemí kezét, és a szemébe nézett.

– Láttad őt?

Noemí bólintott.

– Egyszerűen tökéletes – suttogta, és megcsókolta Terri kezét. – Akárcsak az anyja.

Terri rámosolygott. Nem tudta elszakítani a tekintetét a nő szemeitől.

– Mesélj a szemeiről!

– Olyanok, mint anyáméi. De szerinte még lehetnek olyanok, mint az enyémek. Amikor megszülettem, az én szemeim is olyanok voltak, mint az övéi.

– És a haja? – érdeklődött Terri. – Nem láttam milyen színű. Olyan piszkos volt még.

– Aranybarna, és már ránézésre is olyan lágy és puha – csillogtak Noemí szemei. – Már most imádom.

Terri rámosolygott, és a szájához húzta Noemí kezét, hogy megcsókolja.

– Örülök neki. És biztos vagyok benne, hogy ő is imádni fog téged.

***

– Caesar! – lépett be Martha a fivére lakásába. – Caesar! Jobb, ha válaszolsz.

A férfi kijött a fürdőszobából, egy törülközővel a dereka körül. A haja még nedves volt.

– Ne ordibálj velem a saját lakásomban! – förmedt rá.

Martha csípőre tette a kezét, és az öccsére bámult.

– Anthony számát akarom – mondta ellentmondást nem tűrően.

– Minek? – húzta fel az orrát a férfi, megigazítva a törülközőjét.

– Tegnap megszületett a gyerek.

– Tényleg? – ragyogott fel Caesar szeme. – És…

– Természetesen Leone – vágott közbe Martha. – És mivel Noemí nem ejthette teherbe, mással pedig nem is lehetett…

– Az a kis szardarab – sziszegte Caesar. „Hazudott nekem. Pedig mintha a fivérem lenne.” – Maradj itt! Előkeresem a noteszemet. Most épp Vegasban van – indult a szobája felé, és felkapta a ruháit.

– Minden rendben? – figyelt fel Martha a férfi zavarodottságára.

Az öccse nem válaszolt, amíg vissza nem tért a noteszével a kezében. Mostanra már magára kapott egy sortot és egy pólót.

– Az az anyaszomorító hazudott nekem – puffogott, és leült a kanapéra. – Pont olyan, mint a papa.

Martha lehuppant mellé, és átölelte az öccse vállát.

– Sajnálom… Mit mondott neked?

– Azt mondta, rendszeresen beszedette a tablettákat a lánnyal. Most már tudom, hogy hazudott. De a gyerek egészséges?

– Egészséges és gyönyörű – mosolygott Marha. – Épp olyan, mint Noemí.

Caesar is elmosolyodott, és elkezdte keresni Anthony vegasi számát.

– Nem tudom, miért fizeti Thomas még mindig a számláit – bosszankodott.

– Végülis a fia – nyúlt a telefonért Martha.

***

– Halló? – vette fel Anthony a telefont, és kidörzsölte az álmot a szeméből.

– Talpra! – vakkantotta Martha.

– Mi ütött beléd, Martha – morogta Anthony. – Te talán nem mulattál az éjjel? Újév van, a fenébe is.

Utálta Martha heves természetét, és ezt mindig a tudtára is adta. Azzal együtt pedig, hogy úgy öltözködött, mint egy dilinyós, és egyszer elhappolt egy lányt az orra elől…

– Mit akarsz? – nyögte.

Martha örömtelenül felnevetett.

– Csak tudatni akartam veled, hogy tegnap megszületett a lányod.

– Nekem nincs lányom – válaszolta Anthony fagyosan.

– Egyszer még bánni fogod, ha ellököd őt magadtól.

– Figyelj rám…

– A neve Noemí Imogene – szakította félbe Martha. – A nővéred után, aki ténylegesen ott volt Terrivel.

Martha dühösen megrázta a fejét, miután letette a telefont, és az öccsére bámult.

– Mit mondott? – érdeklődött Caesar.

– Hogy neki nincs lánya.

– Talán a gyereknek jobb is így – válaszolta a férfi, mire a nővére bólintott.

21. fejezet

            Terri az ablaknál üldögélt. Még mindig hamar elfáradt, és az öltések a hasán is viszkettek egy kicsit. Elmosolyodott, amikor meghallotta a halk sóhajtást a háta mögül. Noemí keresztbe tett lábakkal, csukott szemekkel feküdt a hátán a kanapén, a kis Noemível a hasán. Mindketten halkan szuszogva aludtak. Terri látta, ahogy a baba kis teste emelkedik és süllyed Noemí minden lélegzetével. Terri épp most szoptatta meg, Noemí pedig közben le sem tudta venni a szemét róluk. Ahogy a tekintetük találkozott, Terri szinte érezte a másik nőt belülről perzselő vágyat.

            Noemí első látásra beleszeretett a kicsibe, és az is imádta őt. Amikor a csöppség az éjszaka közepén felébredt, és sírni kezdett, Terri pedig nem tudott olyan könnyedén felkelni, Noemí azonnal ugrott, óvatosan a karjába véve a bömbölő gyereket, és odahozta neki. Mindig a karjában tartotta, amikor csak lehetett. Az arcán ilyenkor a határtalan boldogság uralkodott el. Ez az idill mindig felkavarta az érzéseket Terriben Noemí iránt. Még ő maga sem tudta, mit érez valójában.

            Igaz, ami igaz, képtelen volt néhány percnél tovább távol maradni Noemítől anélkül, hogy hiányozni kezdett volna neki a nő. A szíve mindig kihagyott egy pillanatra, amikor a tekintete megpihent rajta. Át akarta ölelni Noemít, és soha el sem engedni. Az álmai már hosszú ideje csak Noemíről szóltak, és amikor a nő nem volt vele, kínzó hiányérzete támadt. De nem tudta megmondani, mi váltja ki belőle ezeket az érzéseket. Szerette ezt a nőt, de nem tudta eldönteni, szerelmes-e belé.

            Alkalmanként Noemí elkövetett valami őrültséget, csak hogy Terri ajkaira tapaszthassa a sajátjait, ezzel felébresztve a vágyat a lányban is, aki csak még többet akart. De nem ment tovább. Nem akart nyomást gyakorolni Terrire. Hagyta, hogy a lány jöjjön rá egyedül, mit is érez.

            Amikor Terri már felépült, Natalie és Thomas majd minden nap meglátogatták, és többnyire egész nap vele maradtak, amíg Noemí nem végzett a munkával. Amikor ők nem tudtak eljönni, Victoria látogatta meg, és Michaela is csatlakozott hozzá később. Alig telt el néhány hét, és már mindenki imádta a kisbabát.

            Martha is eljött néhányszor látogatóba, teljesen felpakolva ajándékokkal a csöppségnek. Noemí vett egy asztalt az ajándékoknak, és a bölcső mellé tette. Majd minden nap volt náluk valaki vendégségben, hogy lássa a kicsit. Ma viszont, hála Istennek, nyugodt napjuk volt.

            Terri az ablak mellett pihent. Szemeit Noemín és a kisbabán nyugtatta. Észre sem vette, mikor emelte fel a rajztábláját, hogy gyorsan leskiccelje a képet. Megtorpant egy pillanatra, amikor Noemí felmordult álmában, és az alvó baba is kiadott valami hangot. Noemí szemei erre felpattantak, és a kis testre nézett a mellkasán. Lágy mosoly terült szét az arcán, majd Terri felé fordult.

– Mennyi az idő? – kérdezte halkan, hogy ne ébressze fel a kicsit.

– Fél tizenegy – állt fel lassan. Érezte, hogy a varrat megfeszül a hasán. A napok multával egyre kevésbé fájt. Hamarosan olyan lesz, mint azelőtt. Lassan odalépett Noemíhez, és óvatosan felemelte a kicsit.

– Szeretnél lefeküdni? – ült fel Noemí, és kidörzsölte az álmot a szeméből.

Terri bólintott és elmosolyodott. Elnyomott egy ásítást, és ringatni kezdte a babát a kezében. A kicsi nem nyitotta ki a szemét, miközben bementek a hálószobába. Amikor már Terri és a kis Noemí lefeküdtek az ágyba, Noemí visszatért a nappaliba, és lekapcsolta a lámpákat. Aztán vissza somfordált a meleg hálószobába. Ásított egyet és Terrire nézett.

– Szeretnél ma éjjel egyedül aludni?

Nagyon is jól tudta, mi lesz erre a válasz.

– Nem – ütögette meg Terri maga mellett az ágyat. – Megszoktam már, hogy mellettem vagy. Túl nagy ez az ágy egy embernek. Gyere! Aludjunk!

Terri látta a megkönnyebbülést a nő szemében, és figyelte, ahogy az levetkőzik. A lány szemei akaratlanul is végigfutottak a combjai feszes izmain. Érezte, ahogy elgyengül a vágytól. Noemí lefeküdt mellé, a közelsége pedig még jobban felizgatta Territ. A hátára feküdt, majd odahajolt a lányhoz, hogy megcsókolja.

– Jó éjszakát! – suttogta.

Elhelyezkedett a hátán, és betakarta az arcát a karjával. Terri az oldalára feküdt, elfordulva Noemítől, próbálva gátat szabni teste remegésének. Noemí csókja még mindig ott égett a száján, közelsége pedig szinte perzselte a hátát. A lámpa felé nyúlt, és a szoba sötétségbe borult. Még egy ideig ébren volt, és élvezte Noemí jelenlétét, és azt az őrjítően szexi erőt, amit magából sugárzott.

***

            Alig valamivel később fojtott segélykérő hangokra ébredt. Noemí volt az, aki mellette remegett és motyogott, arcán a rémálom grimaszaival. Terri felé fordult, és próbálta kivenni az alakját a sötétben. Gyengéden megérintette az arcát, ami tüzelt a forróságtól, és elárasztotta az izzadtság. A lány megragadta a vállait, és gyengéden megrázva a nevén szólongatta. A nő egész teste úszott az izzadtságban, Terri pedig csak rázta a vállait és a nevét ismételgette, egyre hangosabban. Tudta, hogy az elmúlt időben egyre ritkábbak lettek Noemí rémálmai, de amikor mégis rátörtek, a nő teljesen elvesztette a fejét.

– Segíts, kérlek! Vigyél ki innen! Nem bírom! – zihálta Noemí, és a feje hátrabicsaklott.

Terri közelebb húzódott hozzá, és a fülébe suttogott.

– Itt vagyok. Ébredj fel! Nyisd ki a szemed!

Noemí egy hirtelen nyögéssel magához tért, majd a kezei közé temette az arcát és sírni kezdett. Terri gyengéden megérintette a vállát, mire felé fordult, és szorosan átölelte.

– Ó, istenem, Terri… Bárcsak vége lenne már ennek! – zokogta, miközben lassan kezdett megnyugodni.

Végül ismét a hátra feküdt, és csak bámulta a sötétséget. Terri odabújt hozzá, és a hasára tette a fejét.

– Noemí… Miért nem mégy terápiára? Tudod, hogy arra lenne szükséged.

A nő vett egy mély levegőt, de csendben maradt. Lenyúlt, és átölelte Territ. Magához húzta a fejét, és puha hajába temette az arcát.

– Rád van szükségem, Terri – suttogta.

A lány felnyúlt, hogy megérintse az arcát.

– Noemí! Én… – Elhallgatott, amikor a puha ajkak az övéihez értek. Levegőt se kapott a szenvedélyes csók ölelésében. Visszahúzódott, Noemí pedig elengedte őt, csendben bámulva a sötétségbe. Terri levegő után kapkodott, ahogy felült az ágyban, és végigsimított a haján. Akkor sem tagadhatta volna le, ha akarta volna, őrülten vágyott Noemí érintésére, és most ő is akarta, hogy tovább menjenek.

– Nem akarsz mondani valamit? – kérdezte szemrehányóan a sötétségtől.

– Csak tőled függ – suttogta Noemí a vágytól túlfűtött hangon.

Terri döntött. Rávetette magát a nőre, és éhesen az ajkaira tapasztotta a száját. Lassan, nyitott szájjal csókolóztak, miközben a nyelvük táncot járt egymással.

            Noemí gyorsan magához tért a meglepetésből, de még mindig nem tudta elhinni Terri reakcióját. A lány apró kezei beletúrtak a hajába, és az ajkaihoz préselte a sajátjait, miközben lábaival szétfeszítette Noemí combjait. Halkan felnyögött, és reménykedett benne, hogy a lány is annyira akarja ezt, ahogy Noemí őt. Terri extázisban égett. A teste tüzelt, és egyre hevesebben csókolta a nőt.

„Belehalok, ha most abbahagyja” – gondolta Noemí, de a lánynak esze ágában sem volt visszakozni. A kezei oda-vissza jártak Noemí haja és nyaka között, gyengéden simogatva és masszírozva őt.

            Noemí átölelte őt, és a derekát a sajátjához préselte, nyögéseket csalva elő a lányból. Amikor elhúzta a fejét, éhesen vágyakozó szempárral találkozott.

– Biztos vagy benne? – kérdezte fátyolos hangon.

– Igen – jött a válasz, és a lány olyan szívfájdítóan gyönyörű volt, ahogy a szemébe nézett, hogy Noemí azt hitte, ott helyben elolvad. – Akarlak – nyögte, és ismét falni kezdte Noemí ajkait.

Most már nem volt megállás. Bármit is akart Terri, azt Noemí megadta, úgy, hogy a lány képtelen volt már ellenállni. A nő keze végigszántott a lány hátán a pólója alatt, körbetapogatva a felsőtestét, hogy aztán megérintse a melleit.

– Szeretkezni akarok veled, Terri – távolította el egy pillanatra az ajkait a lányéitól. – Végig akarom csókolni a testedet.

Terri halkan felnyögött, a teste pedig összerándult a vágytól. Noemí kezébe préselte a melleit, és a nő erős karjai közé vetette magát.

– Kérlek! Kérlek! – zihálta, a teste pedig szinte már izzott Noemí érintésétől. Combjai szétnyíltak, hogy utat engedjenek a nő tapogatózásának.

Noemí fölé kerekedett, lerángatta a lányról a pólóját, és a mellei közét kezdte csókolgatni. Halkan felnyögött, ahogy a kezébe fogta Terri melleit. Körbecsókolta a keményen meredező bimbókat, amitől a lány egész teste megfeszült. A határtalan gyönyörtől már teljesen átnedvesedett. Noemí erős karjai átölelték remegő tagjait, ajkai pedig a kívánatos mellekre tapadtak. Végigcsókolta a testét, lassan haladva a nyakán lefelé, minden egyes érintéssel nyögéseket csalva elő a lányból.

            Terri hátra vetette a fejét, és ismét felsóhajtott. Lenyúlt, hogy lerángassa Noemíről a felsőjét.

– Vetkőzz le, Noemí! Kérlek – zihálta.

A nő feltérdelt, és engedelmeskedett a kérésnek, ledobálva magáról a ruháit. Segített Terrinek is megszabadulni maradék ruhadarabjaitól, hogy aztán megcsókolhassa meztelen hasát. Végighaladt a lány testének minden egyes négyzetcentiméterén, ami előtűnt lassan lekerülő sortja alól. A lélegzete is elakadt, amikor rájött, Terri nem visel bugyit a ruhadarab alatt, így ajkai szabadon érinthették meg az ágyékát.

            Terri hangosan felnyögött. Minden porcikája lángolt, ahogy feltörtek az emlékek arról a karácsonyi éjszakáról, miközben Noemí nyelve belé hatolt. Széttárta a lábait, teste pedig kontrollálatlanul remegett. Lenyúlt, hogy megfoghassa Noemí fejét, és vezesse, miközben a nő a combjai közé fúrta az arcát. Utána ismét fölé tornyosult. A két nő mellei egymásnak feszültek, mellbimbóik vad táncot jártak egymással, amitől ereikben felforrt a vér.

            Terri érezte, ahogy Noemí lába simogatja a combja belsejét, egyre jobban felizgatva őt. A nő vállához nyomta az ajkait, és gyengéden beleharapott a forró bőrbe. A szemei lecsukódtak, és egész testét elöntötte a gyönyör. Kezei bebarangolták Noemí széles hátát. Mély hangon nyögött fel, miközben lejjebb hatolt, és megmarkolta a nő fenekét.

– Ó, istenem! Noemí! – sikoltott fel, ahogy Noemí elárasztotta csókjaival. A körmei belevájtak a nő húsába.

Noemí a lány nedves ágyékához nyomta a sajátját, és lassan mozgatni kezdte a csípőjét. Terri a fenekét markolva irányította őt.

            Noemí teljesen elvesztette az önuralmát, és vadul csókolni kezdte a lányt. Nyelve áthatolt a nyitott szájba. Terri ismét a hátát simogatta. Körmei végigszántották a nő bőrét. Lábait Noemí dereka köré kulcsolta, és egyik lábszárát a nő fenekén nyugtatta. Terri teste megfeszült, ahogy a gyönyör egyre magasabbra hágott benne.

            Egy mélyről jövő nyögés hagyta el a torkát, ahogy mindene remegni kezdett. Noemí is egy erős nyögéssel reagált. Már közel álltak az orgazmushoz. Túlságosan közel.

– Ó, istenem, Terri… – nyögött fel Noemí, nehézkesen zihálva. – Terri… – kezdte volna ismét, de a hangja elcsuklott.

Ebben a pillanatban Terri teste remegni kezdett. Mindenét elöntötte az izzadtság. Szorosan átölelte Noemít, ahogy keresztül áramlott rajta a gyönyör. A feje hátra bicsaklott, miközben Noemí nevét ismételgette.

***

            Noemí hátulról ölelte át Territ. Teste a lány hátának feszült, arcát pedig a nyakához nyomta. Beszívta a körülöttük lebegő édes illatot, ami keveredett az izzadtság és a különböző nedvek szagával.

          Terri felsóhajtott, és megérintette a derekát ölelő erős karokat. Nem tudott racionálisan gondolkodni. Egész elméjét betöltötte a gyönyör, ahogy az a test a hátának préselődik.

– Annyira jó ilyen közel lenni hozzád – suttogta.

Noemí helyeslően morgott.

– Minden rendben? – kérdezte aggodalmasan.

– Ó, nagyon is – kacagott Terri.

Noemí is felnevetett.

– De valami még hiányzik – suttogta Terri, és érezte, ahogy szeretője teste megmerevedik.

– És mi?

Terri felé fordult, és a sötétségen keresztül Noemí szemébe bámult.

– Én még nem viszonoztam, amit tőled kaptam – suttogta, és a kezei közé fogta Noemí arcát. Érezte, ahogy a nő teste elernyed, szemeiből pedig eltűnik az aggodalom fénye.

Terri a hátára fektette a nőt, majd fölé helyezkedett. Noemí nem csinált semmit, csak élvezte, ahogy szerelme végigméri őt. Tekintete éhesen tapadt Terri alácsüngő melleire. Meg akarta érinteni őket, de úgy döntött, most jobb, ha türelmes lesz. Hátravetette a fejét, ahogy Terri puha kezei megérintették a testét.

            Érezve Noemí lüktető vágyait, Terri lassan végigsimított rajta. Élvezte a forró bőr tapintását. Minden egyes érintésre ingerek özöne árasztotta el az agyát, ami aztán tovább haladt a csiklója felé. Mindketten felnyögtek, miközben Terri megfogta az alatta fekvő nő melleit, és előre hajolt, hogy az ajkaik találkozhassanak.

            Noemí megragadta a csípőjét, és lehúzta őt magához. Érezte, ahogy Terri mellei az övéihez préselődnek, a lány pedig felnyögött, lágyan ringatva a csípőjét Noemín. A nő már el is felejtkezett arról, mit akartak csinálni korábban.

            Terri viszont nem felejtett, úgyhogy most lefelé indult, a szájába véve Noemí egyik mellbimbóját. Ujjaival végigsimított a sebhelyen Noemí alkarján, ahogy éhes ajkai közé szívta a duzzadt mellbimbókat. Érezte, ahogy Noemí izmai megfeszülnek, és hallotta a nő torkából feltörő nyögéseket. A nő egyre hevesebben zihált, ahogy izgatta őt. Aztán Terri ismét felfele mozdult, csókokkal hintve be Noemí bicepszét, majd a vállait.

            Noemí eddig el sem tudta képzelni, milyen érzékenyek tudnak lenni ezek a területek, de most… Sosem érzett még ilyen őrült lüktetést a lábai között. Megragadta Terri kezét, mire a lány ráemelte szürkés barna szemeit. Noemí nem habozott, hanem lejjebb vonta az apró kezet a combjai közé.

– Ezt akarod? – suttogta Terri, miközben megérintette a nő nedves ágyékát. Noemí felnyúlt, és megérintette Terri arcát.

            A lány teljesen elvesztette az eszét. Nem tudta, mi őrjíti meg jobban. A nedves lüktetés érintése odalent, vagy az, ahogy ez a nő vonaglik alatta. Mire észbe kapott, már ő is hangosan zihált a gyönyörtől.

            Noemí ebből már semmit sem érzékelt. A feje hátra bicsaklott, ahogy az orgazmus elárasztotta a testét.

            Terri fülét halk nyögések töltötték be, és beletelt egy kis időbe, mire rájött, saját magát hallja. Egész teste remegett a benne munkálkodó, mindent elsöprő orgazmus ígéretétől. Noemí kezei megmarkolták a derekát, és ismét magához húzták őt.

– Noemí! Ó, istenem! – zihálta, és mintha lángoló tűz áramlott volna az ereiben. Alig kapott levegőt. Alig telt bele néhány pillanat, és nagyobb orgazmus tört rá, mint bármikor életében.

            Amikor elmúlt, elhevert Noemí mellett, ajkaik pedig ismét forró csókban találkoztak egymással.

– Ez csodálatos volt – lihegte, miközben végigsimított a nő karját.

Noemí elmosolyodott, és megsimogatta a lány hátát.

– Igen – suttogta, és ismét megcsókolta Territ.

***

            Noemí teljesen felfrissülve érezte magát, ahogy Terri még mindig rajta feküdt, és puha haja a nő nyakára omlott. Érezte, hogy a lány ébren van, abból az erőből, ahogy az apró körmök a vállaiba mélyedtek.

– Mennyit aludtam? – kérdezte halkan.

Terri felemelte a fejét, és lustán rámosolygott.

– Úgy tizenöt percet – nézett Noemí gyönyörű kék szemeibe. Csodálatos érzés töltötte el, és tudta, ugyanez munkál a nőben is.

– Csodálatos vagy, ugye tudod? – suttogta Noemí, és végigsimította az arcát. – Olyan gyönyörű vagy, Terri.

A lány elpirult.

– Noemí. Ez… ez mindig ilyen csodálatos?

A nő előre hajolt, és mohón megcsókolta őt.

– Igen – suttogta a lány szájába, majd, egy újabb csók után, huncutul hozzátette: – Sőt. Mindig jobb.

A hátára nyomta Territ, és fölé hajolt, megcsókolva őt.

            A lány visszatolta őt, és kisöpört egy kósza tincset Noemí homloka elől, miközben a másik kezével a nő hátát simogatta. Csendben maradt egy pillanatig, csak csodálva ennek az erős nőnek a szépségét.

– Jobb? Mi lehet még ennél is jobb? – idézte fel Noemí ajkainak az érintését a lábai között.

A nő nem válaszolt, csak ismét megcsókolta őt. Egy kis idő múlva eltávolodott tőle, de épp csak annyira, hogy a szemébe nézzen.

– Még sosem éltél át ilyet?

Terri megrázta a fejét.

– Nem többet egyszerű dugásnál, ha erre vagy kíváncsi. Még sosem volt olyan gyönyörben részem, mint amikor te… tudod – pirult el zavarában.

Noemí megsimogatta az arcát, és ismét megcsókolta őt.

– Nos, van még ennél több is. És én meg is mutathatom neked. Van rá épp elég időnk.

Terri teste remegett a vágytól és az ismeretlentől való félelemtől. Nem mondott semmit egy jó ideig, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolta Noemít válaszként. Gyengéden megsimogatta a nő arcát, és érezte a szenvedélyt, ahogy a nő nyelve átsiklott az ő szájába. Ismét teljesen felizgult, ágyéka pedig újból benedvesedett.

            Noemí hevesen csókolta az ajkait, majd körbe az egész arcát, a szemhéját, az orrát, az ajkait, a nyakát. Aztán az egyik kezével megérintette Terri mellét, ujjával körözve a lány bimbója körül. A szájába vette a másikat, Terri pedig ismét felnyögött a vágytól. Noemí gyengéden nyalogatta és harapdálta a bimbóját, miközben a keze a lány combjai közé hatolt, és figyelmeztetés nélkül egyik ujját mélyen a lány testébe nyomta. Terri minden porcikája megfeszült, és a szíve is kihagyott egy pillanatra. Noemí ismét felfele indult, végigcsókolva a lány vállait, a nyakát, az arcélét, míg végül elért a füléhez.

– Milyen érzés? – suttogta.

Terri hangosan felnyögött. Nem tudott kinyögni egy értelmes szót sem. Az arca teljesen kivörösödött, és elöntötte az izzadtság.

– Jobb, ha csendben maradsz, Terri – suttogta a nő, majd lejjebb mozdult, hogy a lány mellei közé nyaljon. – Még a végén felébreszted a babát. Nem lennék képes leállni.

Érezte, ahogy megfeszülnek az izmok Terri nyakán. Ujjai úsztak a lány nedveiben. Terri hasa a karjának feszült, mellei pedig remegtek, ahogy zihált. Megmarkolta a lepedőt maga mellett, és élvezte a nő munkáját, folyamatosan a nevét ismételgette. Noemí felemelte a fejét, hogy megcsókolja őt, majd ismét körbehaladt izzadt arcán.

– Mond el, milyen érzés! Szólj, ha többet akarsz, Terri! Hallani akarom, milyen érzés – duruzsolta, egyre hevesebben mozgatva a lányban az ujját. Ismét végigcsókolta a lány nyakát, és gyengéden beleharapott a melleibe, felébresztve a vad vágyat Terriben.

            A lány hamarosan megértette, mit értett Noemí az alatt, hogy lehet még jobb is. Hirtelen úgy érezte, hogy teste apró darabokra hullik, és egy magasabb létsíkra emelkedik. A gyönyör létsíkjára. Számtalan, elementáris erejű orgazmus után, már nem bírta tovább. Noemí lassan megállította benne mozgó ujját, és hagyta őt ellazulni.

            Terri a karjaiban feküdt, és csukott szemekkel lihegett.

– Ez annyira jó volt, Noemí! – nyögte reszketve. Csak most eszmélt rá, hogy Noemí a haját simogatja. – Csodálatos volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó lehet. – Egy pillanatra elhallgatott, és felemelte a fejét, hogy ajkai találkozhassanak a nőéivel. – Sosem hittem volna. Én… – Nem tudta befejezni a mondatot. Már annyira kifáradt, hogy tudtán kívül is hátra bicsaklott a feje, és mély álomba zuhant.

***

            Biztos volt benne, hogy a babát hallotta sírni, de aztán meggyőzte magát, hogy csak álmodta, egészen addig, amíg meg nem érezte az ágy rázkódását maga alatt, ahogy Noemí felkelt. Amikor kigyulladt az éjszakai lámpa, álmosan morogva húzta a fejére a takarót. A baba fojtott gőgicsélése egyre közelebbről hallatszott, amit halk kuncogás kísért. Arra fordult, és lehúzta a takarót a fejéről, hevesen pislogva a szemébe villanó éles fénytől. Felpillantott az apró, vöröslő arcú kis Noemíre, ahogy hatalmas termetű névrokona karjaiban feküdt.

            Lassan ült fel, és az ágy háttámlájának dőlt. Érezte, itt az ideje, hogy megetesse a kislányát.

– Gyere, kicsim! – suttogta lágyan, átvéve a gyereket Noemítől, és megfelelő pozícióba helyezkedett. A baba magától megtalálta a mellbimbóját, és mohón szopni kezdett. – Aucs! – nyögött fel, ahogy a baba szája rászorult a mellére, ami még mindig érzékeny volt Noemí korábbi kényeztetésétől.

            A nő lefeküdt mellé az ágyba, és a könyökére támaszkodva figyelte. Túláradó szeretet csillogott a szemeiben. A tekintete találkozott Terriével, amitől a lány szíve hevesebben kezdett dobogni.

– Milyen érzés? – kérdezte Noemí halkan. Játékos mosoly ült ki az arcára.

– Mint egy igazi kis nő – válaszolta Terri fojtott hangon, Noemí pedig odakúszott hozzá, hogy megcsókolja. Aztán a lány vállára hajtotta a fejét, is mindketten csak a kisbabát bámulták. – Hát nem gyönyörű? – szólalt meg Terri szeretetteljes hangon. A kicsi felnézett rájuk csillogó zöldeskék szemeivel, ajkai pedig újult erővel kezdték szívni Terri mellbimbóját.

Noemí lassan bólintott, és az ő arcán is mosoly terült szét. Terri nyakához nyomta az ajkait, és érezte, ahogy a lány bőre megfeszül, miközben egy nyögés hagyja el a torkát. Csak figyelte, ahogy a baba éhesen habzsol, majd Terri füléhez hajolt, és mély hangon belesuttogta: – Én is érezni akarom a mellbimbódat a számban.

Terri felnyögött, és hátra döntötte a fejét.

– Oké! Csak várj, amíg a kicsi elalszik!

A kis Noemí szűnni nem akaró hévvel szopta a sűrű anyatejet Terri melléből. Apró keze a duzzadt domb oldalának támaszkodott. Terri épp valamin nevetett, amit a mellette fekvő nő mondott neki, amikor a kis Noemí cuppanó hang kíséretében elengedte a mellét, és lustán elernyedt.

            Néhány pillanat múlva ismét álomba merült, ahogy a kis pocak megtöltve dudorodott ki a ruhácskája alatt. Terri tudta, hogy meg kellene büfiztetnie, mielőtt visszafekteti. A mellkasához emelte a gyereket, miközben egy törülközőt terített a vállára, ha valami esetleg feljönne. Aztán óvatosan megütögette az apró hátat, ahogy Natalie mutatta neki. Noemít nézte, aki csak fokozódó vággyal bámulta őt.

– El sem hiszem, hogy anya lettem – suttogta szeretetteljes hangon.

Noemí rámosolygott, és előrehajolt, hogy megcsókolja.

– Méghozzá egy gyönyörű anya – húzta végig a mutatóujját a lány belső combján. Terri felsóhajtott, és széttárta a lábait. A pillanatot a kis Noemí böfögése szakította meg.

Noemí felkacagott, és kikászálódott az ágyból, hogy átvegye a babát az anyjától, és visszafektesse az ágyába. Megcsókolta az apró homlokot, és óvatosan beengedte a kicsi testét a bölcsőbe.

– Nagyon jól viseli magát – suttogta csintalan hangon. – Emellett az álomszuszék mellett annyit szeretkezhetünk, amennyit csak akarunk.

Azzal visszabújt az ágyba, elmosolyodva, ahogy Terri átölelte őt. Noemí lenyomta őt a hátára, és fölé kerekedett, éhesen megcsókolva az ajkait.

            A lány teste megfeszült a vágytól, és az ágyéka ismét lüktetni kezdett. Noemí nyomott még egy csókot a szájára, majd lefele indult a nyakán és a mellein. Aztán megragadott egy párnát, és Terri feje alá tette. Azt akarta, hogy a lány lássa közben. Terri figyelte, ahogy a nő aranyszín haja szétterül a testén, miközben a forró ajkak végigszántották a hasát. Egyre lejjebb haladt, és szétfeszítette Terri lábait, hogy aztán megcsókolhassa a combja belsejét, mire a lány még jobban széttárta a lábait. Noemí végignyalta a combját, hogy aztán megérinthesse a lány nagyajkait. Terri háta megfeszült, és csukott szemekkel rázkódott a gyönyörűségtől.

– Nézz rám! – suttogta Noemí. – Azt akarom, hogy nézd – nyögte, miközben lenyalta a nedvességet Terri ágyékáról.

A lány torkából újabb nyögés tört fel, Noemí pedig szüntelenül követelte, hogy nézzen rá. Forró lehelete teljesen felizgatta a lányt.

– Nézz rám! Vagy abbahagyom.

Terri rákényszerítette magát, hogy a nőre nézzen. Noemí ismét megcsókolta a combja belsejét, majd Terri remegő kezeiért nyúlt, és odahúzta őket.

– Tartsd nyitva a lábaidat, kicsim! – mondta, miközben a nyelve behatolt a nedves barlangba. Terri felnyögött, ahogy az erős vállak a combjainak feszültek.

            Nincs szó, ami leírhatná azt az érzést, ami elöntötte. Az egész teste remegett, szeméremajkai pedig követelődzően lüktettek, vágyakozva Noemí nyelve után. Hamar elérte azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Hátra vetette a fejét, és hangosan felnyögött.

– Nézz rám! – követelte Noemí, végighúzva egy ujját a lány fenekén.

Terri teljesen elolvadt szeretője szájának érintésétől. Teste a vágy tüzében perzselődött. Lábai Noemí vállaira támaszkodtak, keze pedig a nő fejére siklott. Lenézett az összeszűkült kék szemekbe, és elnyílt szájjal lihegett.

Mintha az egész szoba forgott volna körülöttük. Noemí hátának feszítette a sarkait, és a nő arcába tolta az ágyékát.

– Kérlek! Folytasd! Kérlek! Ne kínozz tovább!

Noemí ajkai ismét barlangja bejáratához értek, és a nyelve újból behatolt. Terri felnyögött, és még jobban a nő szájához nyomta az ágyékát. A párnába temette a fejét, hogy az elfojtsa sikolyait. Egész teste remegett, és zihálva vette a levegőt.

– Ó, igen, Noemí! Én mindjárt… Mindjárt…

A szava elcsuklott, átfolyt egy nagy nyögésbe, miközben a feje hátrabicsaklott a párnára. Noemí érezte, ahogy az orgazmus tűzként áramlik át a lány testén. Ujjait bedugta az összeszoruló járatba, hogy érezze a lány testének vibrálását, fejét pedig a hevesen verő szívre fektette.

            Terri elernyedt, és aléltan feküdt Noemí mellett. Egy szót se tudott kinyögni. Folyamatosan csak Noemí nevét ismételgette, újból és újból, míg végül, mielőtt észrevette volna, ismét álomba merült.­­

­­

­­­­­­­­­­­­­***

            Noemí a fejét Terri hasán nyugtatva álmodott. Ezúttal nem gyötörték rémálmok. Nem volt sírás, se fájdalom, csak határtalan béke. Túlságosan is valóságosnak tűnt az egész.

        Egy sziklás parton állt. A fövenyre kicsapó hullámok lágyan suhantak el a cipői körül. A Nap ragyogóan sütött, és sárgásfehér tűzlabdaként ragyogta be a valószínűtlenül tiszta eget. Nem égetett, de érezte a hevét, ami határtalan melegséggel töltötte el. A víz is sárgásfehér fényben ragyogott, a zajok pedig gyengéden simogatták Noemí füleit. Mintha csak zene szólt volna. Igazi álombeli szituáció.

            Teljes békét érzett magában, ami egy örökkévalóságnak tűnő ideig elnyúlt.

– Ez azt jelenti, itt az ideje, hogy búcsút mondjak? – szólalt meg egy ismerős hang mögüle.

Noemí megpördült, és szemei elkerekedtek a megrökönyödéstől. Amelia állt ott, kezeit csípőre téve. Hihetetlenül gyönyörű volt, mint mindig. Rövid, hullámos fekete haja a szélben lengedezve úgy fonta körbe karcsú arcát, mint egy sötét glória. Csodaszép barna szemei visszatükrözték a nap fényét a könnyek fátyolán át. Ruganyos, formás testét köntösszerű ruha takarta, ami viszont szabadon hagyta vállait és karjait.

            Noemí a könnyeivel küszködve mérte végig őt, igyekezve magába szívni a látvány minden egyes apró elemét.

– Amelia! – nyögte ki végül, szájához emelve remegő kezét. – Istenem! Tényleg te vagy az? Ez valóság?

A nő üdvözlésre tárta karjait, és sugárzó mosoly terült szét az arcán. A napfény megcsillant tökéletesen fehér fogain.

– Ennél valódibb nem is lehetnék – mondta lágyan csilingelő hangon.

Noemí a karjaiba vetette magát, és zokogva szerelme nyakához nyomta az arcát.

– Annyira hiányoztál.

Amelia bólintott, és ajkait Noemí halántékához nyomta.

– Tudom… Figyeltelek téged – futtatta végig ujjait a szőke hajon, akárcsak régen, szeretkezéseik után.

Noemí visszahúzta a fejét, és vágyakozva megcsókolta őt. Az együtt töltött idők emlékei villámcsapásként peregtek le szemei előtt, testében pedig fellángolt a régi vágy. Kezeivel a köntös nyílását kereste, de Amelia megfogta a csuklóját. Noemí érezte, hogy nehézkesen veszi a levegőt.

– Mi az?

– Nincs sok időnk, Noe – válaszolta a nő komolyan.

– Miért? – esett pánikba Noemí. – Hová mégy?

– Vissza. Haza – válaszolta Amelia, és leült a fövenyre, intve a másik nőnek, hogy csatlakozzon hozzá.

– Haza? Hová haza? – kérdezte Noemí, immár nyugodtabban. Leült régi szerelme mellé, Amelia pedig a kezére helyezte az övét. – Veled akarok menni.

Amelia lágyan elmosolyodott. Szemei csillogtak a szerelemtől, ahogy ránézett.

– Nem lehet, szerelmem – kuncogott. – Csak akkor jöhetsz utánam, ha már meghaltál. De még nem vagy halott.

Noemí makacsul megrázta a fejét.

– De én veled akarok menni.

Amelia mosolya még szélesebb lett, ahogy végigmérte őt.

– És mi lesz Noemí Imogene-nel? – kérdezte melódiába illő hangon. – Gyönyörű név. Noemí Imogene – fordult a horizont felé, ízlelgetve a nevet. – Noemí Imogene. Hasonlóképpen gondolkodik, mint én – pillantott ismét Noemíre szeretetteljes tekintettel.

Noemít melegség öntötte el, ami mosolyt csalt az arcára. A baba nevének említése mindig ezt tette vele.

– Láttad őt? – nézett Amelia sugárzó szemeibe.

A nő felkacagott, és gyengéden megszorította a kezét.

– Igen. Láttam. Gyönyörű gyerek. Akárcsak az anyja.

– Terri – suttogta Noemí fátyolos tekintettel.

Amelia ismét felnevetett.

Samantha Ahrens alias Noemí Leone.

– Igen, Terri… Ők várnak rád. Hazavárnak – nézett Noemí zavart szemeibe. – Ez csak egy békés hely, ahol az egymástól elszakított szerelmesek találkozhatnak.

Noemí megértően bólintott.

– És hol a te otthonod?

– Egy gyönyörű helyen – mosolygott Amelia átszellemülten. – A Nap örökké süt, és mindenki szeret mindenkit… Mindenki ismer mindenkit. Mind összetartozunk. Ez az igazi mennyország. Kívánom, hogy egyszer meglásd. Tudom, egyszer eljutsz oda. De ki kell várnod az idődet, ahogy mindenki másnak is.

– Ezt hogy érted? – ráncolta a szemöldökét Noemí.

– Nos – vonta meg a vállát Amelia. – Igazából hálával tartozom a te felelőtlen öcsédnek. Ha ő nem hozza össze azt a gyereket Terrivel, az a lány sosem lépett volna be az életedbe, és nem lenne az a gyönyörű gyermek sem. Ő most már a te gyereked is – mosolygott régi szerelmére. – Ha Terri nem lépett volna be az életedbe, hamar belebetegedtél volna a bánatba. Talán meg is ölöd magad a mértéktelen ivással. De most teljes életet élhetsz gyógyult szívvel, megszabadulva attól az undorító alkoholtól. Én már csak azért akartalak látni, hogy elbúcsúzzak tőled. – Azzal átnézett a válla felett.

Noemí követte a tekintetét, és megpillantotta a mögöttük növekvő fehér ragyogást. Önkéntelenül is megszorította a szeretett nő kezét.

– Ne menj, Amelia! – könyörgött szipogva.

A másik nő kedvesen ránézett, majd felállt, és talpra húzta Noemít is. Gyengéden megcsókolta őt.

– Te már Terrihez tartozol – suttogta, alig egy ujjnyira távolodva csak el Noemí ajkaitól, majd elhúzódott, és nedves szemekkel régi szerelme szemébe nézett.

– Annyira gyönyörű vagy, szerelmem! Légy boldog! – Azzal elindult a ragyogó fény felé.

Noemí nézte, ahogy elsétál, és könny csordult le az arcán. Amelia már épp eltűnt volna a fényben, amikor utána kiáltott.

– Várj!

A nő hátra fordult, hogy ránézzen. Csodálatos barna szemeiben könnycseppek csillogtak.

– A kisbabánk. Ő hol van? – suttogta elfúló hangon.

– Ő már veled van – mosolygott Amelia. – Noemí Imogene. – Azzal búcsút intett. – Emlékezz, hogy szeretlek! Most és örökké. Légy boldog! – Azzal eltűnt a növekvő fényben.

Minden halványulni kezdett Noemí körül. Amikor kinyitotta a szemeit, ismét csak a sötétség fogadta. A hátán feküdt, egyik karja pedig lelógott maga mellett az ágyról. Terri testének halvány sziluettje vonta magára a figyelmét. Közelebb húzódott hozzá, és átölelte. Lassan ismét álomba merült.

22. fejezet

            A Nap gyönyörűen ragyogott odakint, betűzött az ablakon. Noemí a baba halk gurgulázó hangjára nyitotta ki a szemeit. Lassan mosoly uralkodott el az arcán, ahogy felült az ágyban. Terrire nézett, és felvidult a karcsú test látványától. Felkelt, megkerülte az ágyat, hogy a bölcsőhöz lépjen, majd előre hajolt a kis Noemíért.

– Ó, szóval feléberdtél? – suttogta, kezébe véve az apró kezecskét és gyengéden megrázta. – Mióta vagy fenn, he?

Melegség öntötte el a szívét, mint mindig, ha a babára nézett. Visszament az ágyhoz, majd leheveredett, hátát a párnának döntve. A karjaiban fekvő baba a mellének döntötte a fejét. Már teljesen felébredt, és hatalmas szemeivel nézelődött körbe.

***

            Terri felébredt, de nem emelkedett fel hason fekvő pózából. Csak hallgatta, ahogy Noemí suttog a babának. Felnézett rá arcába boruló haja fátylán át.

– Tudod, mennyire szeretlek téged és a mamádat? – gügyögte Noemí szeretetteljes hangon. Olyan mosoly uralkodott el az arcán, amit Terri még sosem látott tőle. A napfény megcsillant szőke haján.

– Mindkettőtöket annyira szeretlek, hogy élni se tudnék nélkületek. Most már mindketten az életem részei vagytok, és én örülök ennek. – Felkuncogott, ahogy a kis Noemí feje kissé arrébb csúszott a karján. – Annyira gyönyörűek vagytok mindketten. Szerencsés vagyok, hogy vagytok nekem, tudod? – koppintott a baba orrára. – Emlékszel, mit mondtam neked először, amikor hazahoztam a mamádat, veled a karjában? Azt, hogy szeretlek téged, és a mamádat is. – Egy kis csík nyál serkent elő a baba szétnyíló ajkai közül.

Terri nem tudta megállni, hogy kuncogni kezdjen a látványtól. Amikor Noemí felfigyelt rá, ellökte magát az ágytól, és az oldalára hengeredett, kisöpörve a haját az arcából. Oda hajolt a kis Noemíhez, és megcsókolta apró halántékát. A baba arra fordult, hogy a mamájára nézzen, Terri pedig felült, hogy átvegye őt.

– Elkényezteted őt – cukkolta Noemít, miközben az felült, és egy csókot lehelt a szájára.

– Jó reggelt neked is. Vagy már délután van? – kuncogott. Az éjjeliszekrényen álló órára pillantott, majd ismét felnevetett. – Akkor jó délutánt! – Azzal megcsókolta Terri vállát. – Én, személy szerint, farkaséhes vagyok. Szeretnél rendelni valamit, vagy mi legyen? – kérdezte, miközben mutatóujjával a baba kis tenyerét simogatta, aki erősen rámarkolt. – Erős kis csöppség, nem igaz? – mosolygott büszkén, előre hajolva, hogy megcsókolja a kicsinyke kezet. Majd ismét megcsókolta Terri vállát. – Szóval, mit szeretnél?

Terri megvonta a vállát, majd előre hajolt, hogy megcsókolja Noemít.

– Miért nem zuhanyozunk le előbb? Aztán majd készítek valamit.

– Nem akarom, hogy fáradj miattam, kicsim – húzódott közelebb Noemí.

Terri összetolta a lábait, és közéjük fektette a babát, aki álmélkodva nézett fel rájuk ártatlan szemeivel. Aztán arca lassan eltorzult, ahogy hangos bömbölésben tört ki. Nyilvánvalóan éhes volt. Saját öklét dugta a szákába. Kora reggel óta nem evett. Terri felemelte őt, hogy megszoptassa.

– Akkor rendelek valamit – nyúlt Noemí a telefonért.

Terri felé nyúlt szabad kezével, és megszorította a vállát.

– Ne! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. – Tényleg szeretnék főzni neked. Most pedig takarodj zuhanyozni!

Noemí egy pillanatig csak bámult rá, majd elmosolyodott. Feltápászkodott, és meztelenül indult a fürdőszoba felé. Terri mereven bámulta hátának és fenekének minden egyes lépésnél megfeszülő izmait.

Jade Slee alias Terri Bledsoe.

***

            Csendben ettek, szünet nélkül vigyorogva egymásra az asztal fölött. Terri ínycsiklandozó reggelit készített, Noemí pedig boldogan tömte az arcába az ételt, fél szemmel végig a babát figyelve, aki a saját kis etetőszékében ült Terri mellett. Folyamatosan kalimpált, és az öklét rázta, néha hangosan felnevetve. Terri oda hajolt hozzá, és meghúzogatta a lábát. Aztán vissza fordult, és ismét Noemíre nézett. Tekintete vágytól csillogott, és ugyanezt látta Noemí szemében is. Egyszerre álltak fel, megkerülték az asztalt, elfeledkezve mindenről.

            Egy szenvedélyes ölelésben forrtak össze, miközben ajkaik egymáshoz értek. Noemí nyelve követelődzően csúszott át a lány szájába, miközben a hűtőhöz lökte őt, a hideg ajtónak szorítva a testét. Terri felemelte az egyik lábát, és a nő dereka köré fonta, aki felnyögött, ahogy a lány ágyéka az övéhez préselődött. Egyik kezét bedugta a bő nadrágba, és megérintette Terri nedves ágyékát. A lány pedig előre hajolt, és arcát Noemí vállába temette. Ujjai a nő vállába mélyedtek, miközben az csak figyelte a hatást, ahogy ki-be húzogatja ujjait a lány nedves barlangjában.

            Terri hátra vetette a fejét, szemeit pedig lehunyta, élvezve a rátörő extázist. Már nyögni se tudott. A lélegzete elakadt.

– Gyerünk vissza az ágyba! – suttogta Noemí, amikor érezte, már nem tud leállni.

Terri lábai remegtek, ahogy a saját talpára állt. Kiemelték a babát az etetőszékéből, és sietve a hálószoba felé vették az irányt. Jobban vágytak egymásra, mint bármi másra ezen a világon.

***

            Noemí felmordult, és lepillantva Terri duzzadt mellbimbóinak rózsaszín dudorán nyugtatta szemeit, elmosolyodva az ismét feszes has látványától. A lány átölelte a nyakát, ujjait pedig a hajába túrta, miközben Noemí a szájába vette az egyik bimbóját, gyengéden harapdálva azt.

            Terri teste hívogatóan feszült meg, és öntudatlanul is széttárta a lábait. Megragadta a nő vállait, és lejjebb nyomta őt. Ujjai végigfutottak a nedves szőke hajon, majd keményen megmarkolta, ahogy a követelődző nyelv belé hatolt. Már nem tudott lassítani. Egész teste remegett, folytatást követelve.

            Noemí feljebb kúszott, és belenyalt a lány köldökébe, aki erre ismét megremegett, lábaival átfonva a nő testét. Noemí úgy olvasott benne, mint egy nyitott könyvben, egyre tovább hajszolta őt. Terri folyamatosan a nevét suttogta, miközben ő lefejtette magáról a hosszú lábakat, és a vállára helyezte őket. Ismét a lány nedves ágyékába temette az arcát.

            A lány ismét belemarkolt a hajába, Noemí keze pedig felfelé indult a selymes bőrű combokon, majd a csípőn, fel a gyönyörű mellekig, és a követelődzően meredező bimbókig. Terri előre lökte a csípőjét, rá a nő nyelvére, menthetetlenül felnyögve az élvezettől. Ismerős melegség öntötte el a testét, a lélegzete pedig elakadt, miközben combjai ráfeszültek Noemí fejére. Keményen összeszorította ajkait, mert tudta, ha nem vigyáz, olyan hangosan sikít fel, hogy halálra rémiszti alvó kislányát.

– Ó, igen! – suttogta végül újra és újra, ahogy közeledett a csúcs felé.

Noemí levette a válláról a lábait, még szélesebbre tárta őket, nyelvével ismét behatolt a lány nyílásába. Egyre hevesebben nyalta a lány csiklóját, közben ujjait ki-be mozgatta a barlangjában. Terri hátra vetette a fejét, remegő kezét Noemí hajába túrta, ahogy rátört az elképzelhetetlen erejű orgazmus, amit egy újabb, majd még egy erősebb követett.

            Noemí rendületlenül nyalta a nedveit, szemeivel pedig Terri gyönyörű arcát figyelte, ahogy újra és újra átsuhan rajta az extázis gyönyöre. Aztán feljebb csúszott, hogy tartsa a lányt, ahogy az remegve elernyed. Lenézett az édes arcra, szívét pedig megtöltötte a határtalan szerelem érzése, ahogy előre hajolt, és megcsókolta a puha ajkakat.

            Terri csak lihegett, próbálva levegőhöz jutni.

– Ó, istenem… Noemí… – zihálta a nő ölelésében. Egy pillanaton belül ismét álomba zuhant. Feje Noemí vállán nyugodott.

Folytatása következik!