Profi történetek a szomszédból 2. – Dorina bevetésen

Írta: Marokfegyver

KIADÓ! 06-70...

            Tovább nem olvashattam le miért is tettem volna? mert akkor történt a fenéken billentés. A kirakat előtt a lány hirtelen féllépésnyire lemaradt, és mintha a pöttyöst akarná félpályán átívelve kapuba küldeni, lábával a nadrág hátsó fertályán érintette a srácot. Amaz nevetve megfordult, és játékosan belemarkolt a hosszú, vékonyszálú hajba. Reflexként akkora pofon csattant, melyet a Guiness örömmel hitelesítene. Kissé szerencsétlenül elcsúszhatott, mert a fiú a kirakatnak dőlt, és tenyerét a szemére szorította.

            A közjáték befejeződött. Az egyik fél lábujjhegyre emelkedve, gyógypuszikkal kúrálta játékostársát.

            Beléptem a töméntelen nyakkendőt és inget felhalmozó kirakat melletti ajtón.

*

– Direkt csináltad?

– Véletlenül nem szoktam bemenni sehová!

– De tudod, hogy nem ezt kérdeztem! – nézett rám, gyanakvóra váltó tekintettel Dorina. Akartál venni valamit, és éppen azt az üzletet választottad, vagy kíváncsi voltál a butikra, és alibiből vettél is valamit?

– Harmadik verzió: láttam, hogy nyakkendőben is léteznek trendek, és régóta érlelem a gondolatot, hogy veszek egyet-kettőt az öt-tízéves, elavultak mellé. Volt időm, megláttam egy kirakatot, bementem a boltba.

– És nem is tudtad, hogy éppen az...?

– Honnan is? Nem mondtál címet.

– Tényleg. – Dorina akkora sebességgel enyhült meg, ahogy egy vadászgép repülne át homloka felett.

– Kicsit megzavart a KIADÓ felirat, meg éppen ott jött rá két gyerekre, hogy pofonokkal évődjön, de megörültem a saját ötletemnek, és nyitva volt a bolt.

– Milyen benyomást szereztél?

– Érdekes, mert nem tudtam, hogy éppen ott járok, amiről meséltél, mégis egyszer beugrott egy gondolta, olyan... bocs... kurvás benyomást keltettek az eladók, és éppen akkor hozta ki egy koma a raktárajtón a guminőt fehér miniruhába bújtatva.

*

            Dorina éppen olyan lány volt, mint bármelyik tizenéves társa. Jól tanult, ám egyre több gondolatának irányítását vették át a hormonok. Intenzíven érdeklődött a másik nem irányában.

            A fiúk 3 típusát különböztette meg: a szóra sem érdemes közömbös kategóriát, a kicsit unalmas, de bele lehet szeretni srácokat, és a harmadik csoportot, az izgatókat. A legutóbbiba tartozókat igyekezett elkerülni, elejét venni mindenféle bonyodalomnak, miközben tisztában volt azzal, hogy izgalmasabb lenne egy hús-vér farkat megmarkolni és magába engedni, mint a lányszoba homályában mindenfélét kéjesen dugdosni saját puncijába...

            A második, a potenciális szerelmes kategória is próbálkozott, de azok megelégedtek annyival, ha némán foghatták Dorina kezét, vagy farmeren keresztül gyömöszölhették a fenekét, esetleg egy kapualjban benyomakodhattak még a melltartó melegébe is. Ha ez jó nekik!? Dorina az izgalom jeleit sem fedezte fel magán, ennél még a zuhanyrózsa simogatása is... Az igen!

            Aztán találkozott Tomival. Első felindulásában besorolta a távoltartandó kategóriába de távolról is érződött a bizsergés -, majd engedékenyen átsorolta a másodikba – pedig nagyon-nagyon kilógott onnan -, végül pedig nem tudta egyikbe sem beleszuszakolni, nyitott egy negyedik, Tomi feliratú kategóriát. Félretett minden óvatosságot, már első alkalommal idegen kezek matattak a bugyijában, és észre sem vette, az övéi milyen módon fonódtak rá életében először egy hús-vér farokra. Belezúgott.

*

– Mi volt benne olyan különös?

– Épp az a furi, hogy semmi. A világon semmi! Nem különös, csak más, mint a srácok általában. Például tudott beszélni! Ez nagy dolog manapság, ha azt is gondolják sokan, hogy ők is... Nem a szokásos süketelés, beszédhibás szlengek, halandzsa vagy bemagolt filmszövegek... dehogyis! Minden mondata kerek egész, minden szavának értelme van, minden érzést ki tud fejezni saját szavaival, frázisok nélkül, nem kell bunkó rap-szövegeket idéznie ahhoz, hogy úgy tűnjön, mintha lenne szókincse...

– Tényleg semmi különös.

– Mégis nagyon kevés az ilyen – nézett a messzeségbe Dorina. – Nem küszködik szövegértési problémákkal, van szókincse, önálló gondolatai... és képzeld el, mert te nem ismersz srácokat, és nem tudod felmérni... mekkora jelentősége van, hogy figyel rám.

– Meddig tartott a kapcsolat felhőtlen része? – kérdeztem.

– Minél tárgyilagosabban nézem, annál rövidebb időt mondok. Akkor még nem tűnt fel, hogy felvette az együttlétünket, és nem csak, mint állította, magának játszotta le esténként, hanem egy egész gyűjteménnyel együtt a haveri köre élvezkedett a filmen. Az sem volt gyanús, hogy többször célzott rá, milyen jó lenne, ha elkísérném a haverokhoz... Ha felfigyeltem volna sok apróságra, rájöttem volna, hogy minden jó tulajdonsággal és képességgel azért rendelkezik csupán, hogy a természet ezzel kárpótolja őt a legundorítóbb tulajdonságért: árunak tekinti a lányokat. Kellemes árucikknek.

– Nem is voltál egyszer sem a haverjaival? – csodálkoztam.

– Nézd, most mondhatnám, hogy nem. Az igazság viszont ennek az ellenkezője. Igenis voltam, önszántamból. – Dorina lehajtotta a fejét, felhúzott térdeit nézegette, majd váratlan mozdulattal, mint aki végre szembe akar nézni a múlttal, felém fordította az arcát, és elmesélte úgy, ahogy bizonyára magában ezerszer újra átélte.

*

– Az arcok ismerősek voltak, némelyikkel beszéltem is már korábban. Mind kedves és önimádó fajta, akik a saját farkuk látványától tudnak elmenni... de ezt csak azóta látom így. Akkor sokat nevettünk, sokat ittunk, kicsit gyors volt a tempó, állandóan teletöltötték a poharamat, és a másik két lányét is. Nem sok idő telt el, amikor kontroll nélkül, vigyorogva engedelmeskedtünk a kérésnek: `Csajszikák, álljatok oda, fogjátok meg a lábujjatokat!` Kinevettük magunkat, hogy fel akar dönteni az alkohol, nem nagyon bírtunk hajlongani.

– Mi volt ez? Popsi-szemle? – kérdeztem.

– Az hát! Szóltak is, hogy ne szemből próbálkozzunk, hanem háttal. Ezen is csak röhigcséltünk! Végülis odahoztak egy összecsukott ebédlőasztalt, és annak támaszkodtunk. Szóltak, hogy toljuk le a bugyinkat, s mivel ezen is csak vihogtunk, mindhármunkról lerángatta valaki. Közben hallottam, hogy újabb haverok érkeznek, de hátra sem néztem, kissé forgott velem az asztal és az egész lakás. A mellettem könyöklő csaj súgta, hogy ezek hülyék, most kiverik a faszukat, aztán nem tudnak majd megdugni. Ezen is csak nevettünk. Valami verseny folyt mögöttünk, hogy ki sül el legelőször, vagy ki legkésőbb, mindegy is, nem néztem hátra a szédüléstől, pedig szívesen megnéztem volna.

– Akkor nem tudod, ki győzött? – vetettem közbe, hadd érezze, hogy figyelek.

– Meglett az első, erre ment ki a játék. Ő fizette ki Tominak az italszámlát, és ráadásul tényleg ő volt az, akinek várnia kellett, hogy újra regenerálódjon a farka. Indult a második verseny, valaki vezényelt, `csajszikák, megfordulni!`. Feltápászkodtam az asztalról, még mindig forgott minden, és velem szemben összeállt a puzzle. Képzelheted, milyen érzés volt derekam fölé gyűrt szoknyában, bokánál lifegő bugyiban farkasszemet nézni azzal a sráccal, akivel kb. 2 hónapig jártunk a suliban, és még a kezemet se nagyon merte megfogni, csak nézett mindig az ártatlan kék szemeivel... - elcsuklott a hangja mint egy istennőre. Fogta a meredező farkát, és várta, hogy nálam másodikként ő következzen. A játék ugyanis most arról szólt, hogy sorban mindegyikük jelentkezett mindhármunknál egy-egy húszig számolós szopásra, aztán újra meg újra, egészen addig, amíg itt is ki nem esett valaki. Égett a pofám a szégyentől, mikor letérdeltem, és nem is számoltam, nem is éreztem semmit, mondanom sem kell, hogy ez a srác vesztett, és éppen nálam ment el. Váratlanul ért a hatalmas mennyiségű spermája, telelövellte a számat, és úgy fogta a fejemet, amikor a többiek kárörvendezve mutogattak rá, mintha soha nem akarna kijönni, még tömködte egy darabig...

Alina Vacariu alias Dorina.

*

– A kupiban nem szoktatok bulizni?

Kérdőn nézett rám.

– Biztos a vendégek között is akad olyan, aki szeretne ilyen buliban részt enni, amilyet meséltél.

– Persze, előfordult már, de az teljesen véletlen. Egyszerre jön hozzám meg egy másik csajhoz ügyfél, és ismerik egymást, akkor felvetik, hogy négyesben csinálhatjuk-e. Mondjuk, egyszer idegenekkel is előfordult, mert minden szoba foglalt volt, illetve csak egy maradt négyünkre, és a pasik gyorsan megbeszélték egymással, hogy akkor pedig négyesezünk.

– Nem tudom, mit akartam ezzel kérdezni, de valami olyasmin gondolkoztam, hogy mi a különbség.

– Igazad van, mert nem sok. Itt fizetnek érte.

Mosolyogva az ajtó felé mutatott, melynek katedrálüvegén keresztül jól látszott két meztelen test vonulása a fürdőszoba irányába. Aztán még kettő. A lakásban a másik két csajnál éppen egyszerre ért véget az erotikus program, s most vagy egyszerre zuhanyoznak, vagy torlódnak a fürdő előtt.

– Mi volt eddig a legextrémebb? – érdeklődtem, biztosra véve, hogy négyes zuhanyozás nem tartozik közéjük.

– Amit meséltem, a sulibéli srácot leszopni... még mindig zavarba jövök a gondolattól.

– Második helyezett?

– Egy idősödő úr a nagy barna táskájával. Elővett belőle egy bőrostort, mondtam is magamban, hogy csak merje felemelni, lecsavarom a tökeit. De nem! Elővett egy fekete, felcsatolható műfaszt, felkötötte rám, s azt kérte, hogy dugjam meg a seggét, közben ütögessem a hátát az ostorral. Adtam neki rendesen!

– Ennél is murisabb volt egy másik táskás. Műpinát vett elő. Kérdezte, láttam-e már ilyet, persze tagadtam, hogy már guminővel is volt dolgom. Azt élvezte, hogy előttem nyalogatta, ujjazta, és meg is baszta. Képzelheted! Csak ültem és bámultam.

– Neked milyen dolgod volt a guminővel? Említetted...

– Amit az üzletben láttál, az már sokadik, mert elhasználódik időnként. Azon a bulin, amihez szerencsém volt, előkerült egy elődje, az nem is háromnyílásos volt, csak kettő még. A játék egyik menetében azt dugták felváltva, szét is ment, mire végre valamelyik telenyomta az alsó lyukat.
Bea dugta be a fejét az ajtón, s amikor látta, hogy csak beszélgetünk, bejött, dereka körül egyszál törülköző, cicijein néhány csepp maradék a vízsugárból.

– Találtam próbababát! – nevetett rá Dorina ravaszul, s mivel közben felém pillantott, magamra ismertem próbababa ügyben. Még jó, hogy nem műbabát mondott!

– Benne vagy? – csodálkozott rám Bea, amivel kételyeket ébresztett bennem: nem kellene?

– Először jó lenne tudnom, miben vagyok benne...

– Dorina meg akar tanítani bennünket egy speckó masszázsra, neked csak tűrni kell.

– Miért nem olyanon mutatja be, aki még fizetne is érte?

– Több oka is van ennek, kérlek – tárta szét a karjait Dorina. – Egyrészt egy idegen, egy ügyfél nem biztos, hogy jó néven venné, ha még két lány nézi, mit csinálok vele... bár sok pasi azért élvezné.. de nem mondhatom közben a tudnivalókat az ügyfél előtt, mit miért csinálok, mert megsértődne.

– Én is megsértődök.

– No jó, de téged ki is tudlak engesztelni.

– Hm... Mikor gondoltátok?

– Most.

*************************************************

Megjegyzés: A történet folytatása a szerző Masszázstanfolyam című műve.