Az új lány 6. fejezet - Önfelfedezés

Megjegyzés: Ez most egy kicsit rövid fejezet, de mivel eddig is külön-külön töltöttem fel őket, ezt se csapom másikhoz. Ma amúgy nem is számítottam arra, hogy fogok feltölteni, mert egy normál hosszúságú fejezetre már nem lenne időm és energiám. Remélem, azért ez is tetszeni fog nektek. Várom a visszajelzéseket.

Előzmény: Az új lány 1. fejezet - Az új iskola

Közvetlen előzmény: Az új lány 5. fejezet - Stressz-redukció

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 21.

********************************************************************

            A következő héten minden visszatért a normális kerékvágásba. Tara sosem említette meg a kis együttlétünket, én pedig boldog voltam, hogy az egész kettőnk közt maradhat. Julie és Misty mindketten nagyon le voltak nyűgözve a State-től, és már mindketten arról beszélgettek, hogy majd együtt mennek oda egyetemre, és szobatársak lesznek a koliban. Minden a lehető legjobban ment a barátaimmal.

            Azonban volt egy dolog, amiről Tarával beszélgettem, ami valóra vált, és mindent összezavart. A következő hét egyszerűen nem akart véget érni. Hiába fejeztem be az összes dolgozatomat és beadandómat, még mindig volt min dolgoznom. Már kezdtem magam frusztráltnak érezni a sok tennivalótól. Egyre kevesebb időt töltöttem a barátaimmal és a családommal, ami csak még jobban frusztrált. Tarától pedig néha megkaptam azt a pillantást, amivel mintha azt mondta volna, „tudod, mivel oldhatod ezt meg”.

            Azon a pénteken, miután kitettem a barátaimat a házuknál, haza mentem, és elhatároztam, hogy megteszem, amit tennem kell, hogy megoldjam a helyzetet. Körbejártam a házat, és gondosan körülnéztem. Örültem, hogy anyukám nincs otthon, és a konyhaasztalon hagyott üzenetből láttam, hogy elment Westdale-be meglátogatni a nagymamámat, és vacsoráig vissza se ér. Ez pedig azt jelentette, hogy teljesen egyedül vagyok, és senki sem fog megzavarni még vagy két-három órán át.

            Gyorsan levetkőztem ott helyben, és gondosan a konyhaasztalra hajtogattam a ruháimat. Nagyon izgató volt meztelenül mászkálni körbe a lakásban, ahol egyébként a családom a mindennapjait élte. Már a gondolatra is megmerevedtek a mellbimbóim.

            Egy hirtelen ötlettől vezérelve felmásztam a konyhaasztalra. Széttártam a lábaimat, szinte már spárgába (elvégre a pompom-lány múlt nem lesz semmivé csak úgy), és megnyaltam az ujjaimat, hog megnedvesítsem őket. Az izgatottságtól már alapból is egy kicsit nedves voltam, és ahogy elkezdtem lassan kényeztetni a csiklómat, éreztem, hogy az egész testem megremeg. Elhatároztam, hogy nem törődöm azzal, milyen hangos vagyok. Kieresztek mindent magamból. Hangosan nyögtem és ziháltam, ahogy az élvezet rám tört. Olyan jó érzés volt. Olyan… fesztelen.

            Óvatosan bemélyesztettem egy ujjamat a barlangomba. Még sosem csináltam ilyet azelőtt, de hihetetlenül jó érzés volt. Bársonyos, nedves és meleg. Az ujjaim mintha csak tudták volna, hova kell menniük, én pedig csak engedtem az ösztöneimnek, simogatva magam belülről, és édes nyögéseket csalva elő a bensőmből. A melleimet markolásztam, növelve a gyönyör intenzitását.

            Csodálatos érzés volt, de, legnagyobb meglepetésemre, csak még izgatottabbá tett. Éreztem, hogy nem érem be ennyivel. Tovább kell mennem. Lassan kihúztam az ujjaim a puncimból, és a számba dugtam, lenyalva róluk a nedveimet.

            Nem tudtam pontosan, mire vágyom, de szinte ösztönösen keltem fel és néztem körbe a konyhában. Élveztem, ahogy a melleim rugóznak menet közben. Vetettem magamra egy futó pillantást a tükörben, és elégedett voltam azzal, amit láttam. Sorban kinyitottam, majd visszacsuktam a szekrényeket, benéztem a mosogató alá. Fogalmam sem volt, mit keresek, de tudtam, rá fogok ismerni, ha megtalálom.

            Kinyitottam a hűtőt is, és benéztem. A hideg levegő üdítően csapott az arcomba, és végigsimított a melleimen is, izgatva a bimbóimat. Végigfuttattam a tekintetem az üdítős dobozokon, az ásványvízes flakonokon, majd a tekintetem megállapodott valami érdekesen. Egy kis uborka volt. Talán úgy 17 centi hosszú, és úgy 3-4 centi vastag. Megragadtam, és méregettem a súlyát. Az ágyékom azonnal benedvesedett. Tudtam, ez az, amit kerestem.

Angelica Jaramillo alias Shae Sullivan

            Kimentem a konyhából, és leültem a kanapéra, széttárva a lábaimat. Megfogtam az uborkát, és a végét óvatosan a szeméremajkaimhoz dörzsöltem, ahogy Tara tanította. Olyan mocskosul jó volt. Lassan kezdtem betolni magamnak a zöldséget. Ráfeszült a barlangom, és halkan felnyögtem. Lassan az egészet magamba fogadtam. Csak a vége lógott ki. Hihetetlen érzés volt, ahogy ráfeszültek az izmaim.

            Miközben hevesen dörzsöltem a nyílásomat, ujjam véletlenül az ánuszomhoz ért. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt a testemen végigfutó impulzustól. Felnyögtem, és ismét dörzsölni kezdtem a barlangom bejáratát, magamban tartva az uborkát, mozgatva azt magamban. Az ánuszom is teljesen benedvesedett már a nedveimtől lucskos ujjaim munkájától. Beharaptam az ajkam, és a mutatóujjam a fenekem bejáratához illesztettem.

            Lenyűgözött, milyen nagyszerű érzés ez a puncim izgatásához viszonyítva. Azonban vigyáznom kellett, hogy ne legyek túl gyors. Lassan ütögettem a hátsómat a tenyeremnek, miközben az ujjam lassan egyre mélyebbre hatolt szűk járatomban. Az ujjam többnyire mozdulatlan maradt. Fergeteges érzés volt, de a túl sok fészkelődés fájdalmat okozhatott volna.

            Egész testemmel fészkelődtem, élvezve a gyönyört, amit a lukamba hatoló idegen test okozott. Halkan nyögdécseltem. Hirtelen rám roskadt az egész felismerés, mit is csinálok. Ettől azonban csak még jobban éreztem magam. Hirtelen átlendültem a csúcsponton. A második alkalom volt életemben, hogy elélveztem, de most még jobb is volt, mint először. Az egész testem remegett és rázkódott. Az uborka kicsusszant a testemből, és elgurult a padlón. Hosszú ideig tartott, amíg végre el tudtam lazulni, és az ujjam kicsusszant a fenekemből. Az arcomhoz húztam, és betoltam a számba, megkóstolva a fenekem ízét. Olyan mocskos érzés volt. Hihetetlenül jó, de ugyanakkor rettentően mocskos. Imádtam.

            Letérdeltem, és megvizsgáltam a testemből kifröcskölő nedvek foltját. Feltöröltem belőle egy kicsit az ujjammal és megszagoltam. Hihetetlenül izgató volt. Az ajkaimra kentem, majd lenyaltam. Mennyei volt. Gyorsan felszedtem belőle annyit, amennyit csak tudtam, és hangos nyögések kíséretében a számba pakoltam.

            Végül feltakarítottam kis műveletem minden nyomát, felkaptam a messzire gurult uborkát, majd gyorsan visszaöltöztem, mielőtt ismét a hűtőhöz léptem volna. Elővettem egy salátát, paradicsomot és még néhány zöldséget, majd készítettem magamnak egy ízletes salátát. Végül beleszeleteltem az uborkát is. Ez volt talán a legínycsiklandozóbb saláta, amit valaha ettem. Azon merengtem, anyám vajon gyanút fog-e, amikor belekóstol a maradékba.

Folytatása következik!