Életképek 14.

Elkiabáltam pár órája. Sűrű nap volt ez, és bár reggel a nyugdíjas különítmény támadott meg, hazafelé már azért a Gyönyörök Járata szépségei is előbújtak.

Épp ülök a villamoson, olvasgatok, amikor egyszer csak felszáll két lány. Az egyiken rögtön meg is akadt a szemem. A másik jellegtelen volt. Vörösesbarna haj, nem különösebben szép (bár nem is ronda) alkat, vastagkeretes szemüveg, a másik viszont... Gyönyörű baba-arc, sötétszőke haj, világító kék szemek. Na az ilyenek miatt éri meg nézelődni!... Azért itt persze szükségesnek tartom megjegyezni, mielőtt valaki félreértene, a külső nem minden. Nem egy olyan embert ismerek, akinek a láttán elalél bárki, de aki megismeri, többségében sikítva menekül a bunkó, egoista és lenéző viselkedése elől, és van olyan, aki felett az emberek többségének átsiklik a tekintete, mert semmi feltűnő nincs benne, de aki megismeri, mind csupa szív, kedves és humoros embernek tartja és szereti. Szóval én is csorgatom a nyálam ilyenkor, persze, de ettől még nem úgy állok hozzá, hogy a szőkeség jöhet, a másik meg... elviseljük. Mert ugye a külső fog meg, de a belső tart meg egy kapcsolatban (hogy közhelyeket puffogtassak). De itt nincs szó kapcsolatról, úgyhogy miért ne a szebbiket bámulnám?

Na de nem is ez a lényeg itt. Ugyanis ha akartam volna se hagyhattam volna figyelmen kívül a kis szemüvegest, ugyanis a következő pillanatban a szőkeség lehuppant a velem szemben lévő ülésre, magához húzta barátnőjét, megfogta a két kezét és úgy nézett fel a szemébe, hogy... hűha! Szinte izzott körülöttük a levegő. Már szinte kényelmetlenül éreztem magam, hogy egy ilyen bensőséges pillanatba betolakodok. De mit tehettem volna? Ők viszont tudomást se vettek rólam, csak bámulták egymást és vigyorogtak.

Aztán pár megálló múlva a szemüveges leszállt, de előtte még elbúcsúztak egymástól. A fülemben ment a zene, úgyhogy a szavaikat nem hallottam, de egész lényük sugárzott valami megfoghatatlant. Aztán váltottak egy gyors csókot és vörösesbarna barátnőnk elsietett. A szőkeség meg még perceken keresztül csak vigyorgott és kék szemei a semmibe révedtek. Ha egy barátnőm csinálna ilyet, biztos kacagva vállon lököm és elsütök valami malac poént, így viszont csak alig észrevehetően ingattam a fejem és mosolyogtam.

Mi lesz itt tavasszal?