Ötletözön: A fürdő

Most egy rendhagyó történet-ötlettel jelentkezem. Pontosabban nem is annyira rendhagyó, mivel szoktak ilyen ötleteim születni, de az Ötletözönben eddig még nem került sor ilyesmire. Talán egyesek örülni fognak neki, mások viszont nem annyira (vagy egyáltalán nem), mivel a szóban forgó alkotás egy gay történet. Az igazat megvallva, kis átalakítással lehetett volna bármi más is, viszont valahol mindig is izgatott a gondolat, hogy két férfi kapcsolatáról írjak történeteket. Természetesen ez soha nem fogja háttérbe szorítani a leszbikus történeteimet, de... na, értitek.

Ez most egy gyenge kis próbálkozás. Egy futó gondolat "papírra" vetése, de remélem, azért legalább néhányótoknak elnyeri a tetszését.

Illetve még egy szempontot kiemelnék: Felmerült, hogy egyrészt az én időhiányom miatt, másrészt azért, hogy nektek se kelljen mindig hosszú történeteket olvasni, úgynevezett egyperceseket (is) alkotok. A kérdésem az lenne, hogy az itt következő történetet, természetesen stílusában csiszolgatva (mivel ez csak egy hirtelen felindulásból leírt történet) elfogadjátok-e a műfaj prototípusának?

Annyit előre bocsátok, ha a történetből magából.nem derül ki egyértelműen, egy római fürdőben járunk. A helyszín és az időpont nem lényeges. Az előbbi leginkább Róma városa, de ha másképp gondoljátok jobbnak, ezt is rátok bízom.

Kellemes olvasást!

*********************************************-

            Math a fürdő belső terét kitöltő finom gőzfelhőn keresztül is azonnal kiszúrta a férfit. Bár nagy volt a tömeg, mint az ilyen napokon rendesen, és a forróra hevített vizű medencék kipárolgása még jobban össze is mosta az alakokat, a rabszolgafiú azonnal felismerte a tehetős vendéget. Rabszolgaságban töltött élete tizenhat éve alatt, és különösen az elmúlt hat évben, amit ebben az előkelő római fürdőben töltött a vendégek mindenfajta igényének lesésével, megtanulta, hogy különböztesse meg egymástól a tehetős polgárt, a dúsgazdag arisztokratát és a nincstelen senkit, aki csak úgy betévedt az utcáról az ingyenes közfürdőbe. Első pillantásra látta, ki az, aki csak tisztálkodni akar, ki az, aki a fürdő egész, kulturális centrumnak beillő szolgáltatáshálózatát szeretné igénybe venni, és ki, aki egészen más örömökre vágyik.

            Gazdái arra okították éveken keresztül, nem ritkán heves erőszakot alkalmazva, hogy önként és dalolva lesse és elégítse ki a vendégek igényeit, még akkor is, ha épp senki nem ellenőrzi. Ezen a férfin viszont akkor is megakadt volna a szeme, ha csak egy egyszerű vendég lett volna, aki a fürdőben múlatja az időt. Nehéz is lett volna nem felfigyelni a délceg alakra, aki bár már jócskán benne járhatott a férfikorban, de rövidre vágott fekete hajába még egy ősz szál sem vegyült, arcát pedig kora csak markánsabbá tette. A teste pedig… az az izmos test… Math ilyenkor adott hálát az isteneknek, hogy a rómaiak a fürdőbe lépés első pillanatában megszabadulnak minden ruhájuktól. Odafent Galliában, a szülőhazájában, az emberek a hideg idő miatt csak annyi ideig vetkőznek le, ameddig feltétlenül szükséges. Bár a fiú sosem járt még azon a vidéken, hiszen pár éves korától kezdve Rómában nevelték gazdái, de mindig is gallnak tartotta magát. Igaz, lehet, ez is csak gazdái műve, akárcsak neve, a leggyakoribb gall nevek egyike.

            Ez a férfi viszont, aki most belépett a fürdőbe, tipikus római volt. Római arisztokrata a legjavából. Meztelen testén tetőtől talpig feszültek az izmok, ahogy az egy hadviselt férfihoz illik. Az ilyesfajták presztízskérdésnek tekintették, hogy leszolgáljanak legalább pár évet a hadseregben, ami megedzette őket és elmondhatták, harcoltak a birodalom ellenségeivel. Ennek a férfinak a testén viszont egy vágás, sérülés vagy sebhely sem volt látható. Math valószínűnek tartotta, azzal a fajta nemessel áll szemben, aki tisztként együtt gyakorlatozik és vonulgat az embereivel, a csatákban viszont, ha egyáltalán részt vesz egyben is, a lehető legmesszebb tartja magát az eseményektől.

            Őt viszont ez a legkevésbé sem érdekelte. Ő csak egy jóképű, élete virágában lévő, izmos rómait látott, aki azért érkezett, hogy igénybe vegye a fürdő szolgáltatásait, amit az állam tulajdonában lévő rabszolgák, olyanok, mint Math, voltak hivatva megkönnyíteni.

            A fiú nem is habozott. Teste szinte magától mozdult. Már-már ő is külső szemlélőként figyelte, ahogy meztelen talpai csattognak a nedves kövezeten és a karjára terített törölközővel a jövevény felé közelít.

– Salve! – köszöntötte a hagyományos latin megszólítással a férfit. – Üdvözlet, dominus!

A férfi elmosolyodott az „úr” megszólítás hallatán és az előtte meghajoló rabszolgafiú felé fordul, hogy enyhén biccentsen.

– A nevem Math – folytatta a fiú hebegve. Alig jutott szóhoz egy ilyen félistenküllemű férfi társaságában. Habár a látogatók többségét nem érdekelte az őket kiszolgáló rabszolgák neve, nekik csak „fiú”, vagy egyszerűen „rabszolga” voltak, Math hirtelen szükségét tartotta ezt elmondani. – Miben lehetek szolgálatodra ezen a szép napon.

– Üdvözlet, Math! – szólalt meg a jövevény öblösen zengő hangon, amibe a fiú azonnal beleborzongott. Ez pedig nem kerülte el a jövevény figyelmét sem. Éles szemű római volt, akinek figyelmét a csataterek edzették meg, mind a provinciák sáros mezein, mind a római politikai életben. Ahogy végigmérte a karcsú, de arányos testalkatú, rövidre nyírt hajú ifjút, azonnal észrevette zavarát. És hiába eresztette a Math-ként bemutatkozó rabszolga olyan alacsonyra a törülközőt, hogy eltakarja lábai közét, zavara és testének minden rezdülése elárulta a férfinak, mi rejtőzik az anyag mögött. Ettől pedig arcára elégedett mosoly ült ki.

Eredetileg csak azért érkezett a fürdőbe, hogy egy kellemeset mártózzon, esetleg elbeszélgessen az éppen arra járó barátaival. Hiszen nem is volt jobb közösségi hely Rómában egy fürdőnél. Látva viszont ezt a szemrevaló ifjút, akit már a puszta jelenléte is felizgatott, úgy döntött, enged egy kicsit a másfajta élvezeteknek is. A közszájon forgó mondás úgy tartotta, ha egy római férfi nőt akar, elmegy a bordélyházba. Ha pedig fiút, a fürdőbe.

– Mit szólnál mondjuk egy kellemes masszázshoz, Math? – mosolygott a rabszolgára.

A fiú szóhoz sem jutott. Bár a kérdés nyilvánvalóan csak költői volt, már az is meglepő volt, hogy egy ilyen előkelő vendég egyáltalán tekintettel van óhaja megfogalmazásában egy rabszolgára.

            Érezte, ha most kinyitná a száját, nem tudna egy értelmes szót sem kinyögni, ezért csak némán bólintott és intett a férfinak, hogy kövesse őt. A törölközővel továbbra is takargatta lángban égő ágyékát, ahogy a tágas belső tér peremén sorakozó masszázs-helyiségek felé vezette vendégét, de már most megbizonyosodott ennek hiábavalóságáról, ahogy érezte a vendégnek a hátára tapadó tekintetét.

            Amikor végül beértek az egyik üres helyiségbe és a vendég érdeklődve végigmérte a szűk szoba közepén elhelyezett gyúrópadot, Math ismét meghajtotta magát.

– Engedelmeddel, dominus, azonnal keresek egy masszőrt, aki kiszolgál.

– Arra semmi szükség – állította meg a vendég, még mielőtt Math egyáltalán megmozdulhatott volna.

Elszakította tekintetét a gyúrópadtól, ami igazából eddig sem érdekelte, és szembefordult a fiúval. A rabszolga valamiért ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy lejjebb eressze pillantását, és azonnal meg is pillantotta a két izmos comb között mereven ágaskodó hosszú dorongot.

            Megbabonázott tekintete a felizgatott férfiasságra tapadt, és olyannyira elveszítette önuralmát, hogy még a törölközőt is kiejtette a kezéből. Erre azonban már feleszmélt, és pirulva próbálta takargatni magát, úgy, ahogy csak képes volt. A férfi azonban csak mosolygott, és lassú, kimért mozdulatokkal odalépett Math elé, kezét annak mereven lüktető hímvesszőjére fonva.

            Math testében szétáradt a forróság és száján halk nyögés szökött ki, ami csak még szélesebb mosolyt csalt a vendég arcára.

– Én is így gondoltam – mondta a férfi. – Nincs itt szükség masszőrre, igaz, fiú?

Math most már bólintani sem tudott. Tekintete rátalált a férfi szemére. Normális körülmények között hihetetlen sértés lett volna, hogy egy rabszolga vendége szemébe mer nézni, most viszont ez egyiküket sem érdekelte. A férfi elengedte Math legnemesebb testrészét, és hatalmas kezét a fiú vállára helyezte. Csak gyengéden nehezedett rá, de már ez is elég volt, hogy a rabszolga térdre rogyjon.

– Ügyes fiú – mosolygott a férfi és odalépett az ifjú gall elé, hogy vágyakozva lüktető férfiasságát annak szájába vezesse.