Mint már szerdán is jeleztem, most kicsit más vizekre evezünk a filmezés terén. Bár a nő itt is megvan, de egészen más kontextusban. Világpolitikát formáló kontextusban. De ebbe nem mennék bele részletesebben. Ha valaki még nem látta volna a filmet, gyorsan nézze meg, mielőtt tovább olvasná! Csak úgy poén. :)
Szóval, kíváncsi lennék, ti mennyi idő alatt jöttetek rá a turpisságra.
Ne féljetek! Nem szégyen bevallani. Én élek-halok a történelemért és roskadásig olvasok ilyen témájú könyveket, meg egy időben néztem is hasonló (valódi) dokumentumfilmeket, de, ha nem ismertem volna már a filmet, mielőtt megnéztem, és nem lennék eleve elutasító az ilyen "most megmondjuk a tutit"-típusú dokumentumfilmek irányában, kb. úgy a feléig én is becumiztam volna. Még úgy is, hogy tudtam, ennek túlnyomó része átverés, nagyon sokáig legfeljebb annyit tudtam volna tényszerűen belekötni, hogy nem mutat fel egyetlen megbízható, visszakövethető forrást se. Titkos dokumentumokra hivatkozik, meg olyan emberek "tanusvallomásaira", akiknek vagy inkább a dolgok elhallgatásához fűződik érdekük (pl. gangszterek), vagy ilyen témában még kiindulási pontnak is csak erősen kritikusan kezelhetők (pl. A nő unokája, aki ugye maga is csak hallomásból ismeri a sztorit). Mindezeket leszámítva, bár valami már erősen csak szagos abban a bizonyos észak-európai országban, konkrétan semmibe nem tudtam volna belekötni, hogy "Háhá, ez így nem igaz!".
Viszont meglepő, milyen ügyesen összeraktak egy amúgy teljes ökörségre és hollywoodi klisékre épülő "dokumentumfilmet". Bár benne van minden, ami az áltudományos maszlag iskolapéldájához kell (az igazságot akár emberéletek árán is védelmező titokzatos hatalom, az utána nyomozó magányos tudós, mindent átíró nagy leleplezés, szerelem, barátság, árulás, gyilkosság, csábítás stb. stb.) ezt olyan ügyes húzásokkal ellensúlyozzák, mint a téma komolynak szánt képviselői szinte soha.
Engem pl. az idegel fel rendszeresen, amikor kiállítanak egy már megjelenésében is agresszív faszit a kamera elé, aki súlykolja beléd, hogy ez az igazság és ha nem hiszed el, akkor hülye/birka/hazaáruló/kommunista/náci/akármi vagy (bármi, csak hogy politikától semlegesek maradjunk). Valamire való bizonyítékot itt se mutatnak fel, de "tudósunk" mégiscsak egy olyan hangot üt meg, aminek hatására az ember hajlamosabb hinni neki. Bár hazudik, mint a vízfolyás, ezt olyan stílusban, hangnemben, módszerekkel teszi, ahogy az egy történésztől elvárható. A tudományos történetírás egyik kimondatlan alaptétele, hogy semmit se tudhatunk biztosra. Csak találgatni tudunk. Igaz, megfelelő források birtokában gyakorlatilag minden kétely kizárható, de így is csak azt mondhatjuk "nagy valószínűség szerint így lehetett", "a források alapján így kellett történnie", "erős a gyanú, hogy így volt". De aki azt mondja, "így volt" és kész, annak már valami vaj van a füle mögött. Emberünk viszont képeket, videókat mutogat, sztorizgat, "tanukat" szólaltat meg, és hagyja, hogy mi asszociáljunk (igaz, a következtetések egyértelműek). Kérdéseket tesz fel. "Vajon hogy lehetséges ez?", "Lehet ez így?" Habár a válaszok maguktól értetődnek, mégis, hiába nem igaz egy szava se, ő tökéletesen játsza el a komoly tudós szerepét.
Elgondolkodtató, ha egyszerű magabiztossággal és jó színészi képességekkel, plusz pár apró elemmel így át lehet verni a laikusok nagy részét, mennyire hihetünk az egyes médiaműsoroknak.
Ki van adva a jelszó: kritikus gondolkodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése