Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 4. rész - Péntek
***********************************************************************
Következő hétfőn lényegesen fürgébb voltam a szokásosnál. Sokat segített, hogy kinyitottam a szemem, így egyből megtaláltam mindent a fürdőszobában, hunyorogva, vagy leeresztett szemhéjjal ez hasonlíthatatlanul komplikáltabb. Gyors reggeli – más nem nevezné annak, de nekem megfelel.
A múltheti, szexjáratos, saját menetrendemnél pár perccel korábban értem a buszmegállóhoz, meg kellett állnom már előbb, mert még sok-sok ember várakozott az igazi járatra. Mikor befutott, befogadta az utazni vágyókat, és sűrű pöffenéssel útjára indult, beálltam a helyére.
Kerestem egy cd– t, hosszú idők óra először úgy, hogy odanézve válogattam: az jó lesz, amit Mariann olyan ügyesen kitalált. De régen volt péntek!
Telt az idő. Kicsit rapszodikusan: először nem moccantak az óra számjegyei, s mikor végre elérkezett a szexjárat indulási időpontja… mi van itt?... egymást kergették a percek.
Még a telefonszámát sem ismerem, hogy megkérdezzem: elaludtál, megbetegedtél?
Tíz percet várakoztam, majd vontatott mozdulatokkal, kelletlenül elindultam. Vár a munka! Olyan félút tájékáról még erős kísértést éreztem, hogy visszafordulok, mert biztos késett, ott vár hiába…
Napomat egyetlen szóval jellemezhetném… esetleg egy másikkal még: eltelt.
Reméltem, hogy Mariann nem lett beteg.
Az sem tudott feldobni, amikor kollégám – akinek mindig élvezettel hallgatom a sztorijait – újabb történettel szórakoztatott. Megismerkedett egy csajjal, rá is beszélte, hogy menjenek fel a lakásba, semmi rendkívüli nem történt, megegyeztek a következő napi ismételt együttlétben. Csakhogy – valamit félreérthetett – a csajszi másnap este bőröndökkel állított be ámuldozó kollégámhoz.
*
Kedden zuhogó esőre ébredtem, telis-tele kétségekkel. A reggeli rutin- és reflexszerű mozdulatsor után, kissé megázva beültem a kocsiba, és gurultam a megszokott útvonalon.
A buszmegállóban egy rikítóan sárga esernyőt láttam, alatta pedig formás lábak farmerben… Mariann! Tehát nem beteg!
 |
| Ekatyerina Normalnaya alias Mariann |
– Hát szia! – libbent mellém a szokásos derűjével és elmaradhatatlan hátizsákjával.
Mielőtt megfogalmaztam volna kérdő arckifejezésemet, válaszolt:
– Tegnap… Indultam éppen, le ne késselek, amikor anyu állt ki a garázsból, hogy elvisz, neki arra van dolga. Még azt hittem először, a buszmegállóig akar fuvarozni, de nem ám! Végig! Mit mondhattam volna? Hogy jobb nekem a megszokott busz?
A legfontosabb, hogy nem beteg. Sőt! Annyira virgonc, hogy hozzám simult, szinte átfészkelődve az én ülésemre. A tegnapi üresjárat után ismét szexjárat…
– Már sajnáltam az állandó stopposomat! – Valami ennél lényegesen kedvesebbet szerettem volna mondani, de nem sikerült.
– Érvényes még a bérletem? – mosolygott.
Mintha mindketten kissé megilletődtünk volna. Talán a viszontlátás öröme okozta? Nem is tudtam mit mondani, alig találtam szavakat, csak mosolyogtam.
– Biztos találnál más utast a szexjáratra! – szólalt meg Mariann kis szünet után.
– Nem szoktam stoppost felvenni – vágtam rá gyorsan. Inkább azt akartam mondani: Ki tudná helyettesíteni? – Illetve nagyon ritkán…
– Aha! Csajszikat persze… – jelentette ki.
– Mintha csak csajok stoppolnának, mindig csak ők integetnek!
– Az mááás! – nevette. – Akik integetnek, azok nem utazni akarnak, ők vállalnak fuvart.
– Én az igazi stopposokról beszélek. – Visszatértünk lassacskán a régi kerékvágásba, vidáman beszélgettünk a szexről. – Régebben történt, pirosnál odalépett hozzám egy csaj, megkérdezte, elvinném-e. Útbeesett a falu, amit megnevezett. Útközben beszélgettünk: dolgozni megy, szeretne sokat utazni, családja messze él… mindenféléről. Megérkeztünk, amikor még utoljára megkérdeztem, hol is dolgozik, ahová így estefelé kell beérni. A válasz: Itt, a masszázsszalonban.
– Fogadjunk, hogy nem mentél be! Csak mondtál valami lepattintó, de udvarias szöveget…
– Nyertél! Kicsit beszélgettünk még, mert azért izgat egy ilyen hely légköre, meg kíváncsi voltam, hogy is... működik. Azt javasolta, keressem meg nyugodtan, majd úgy olcsóbb lesz az action. Én meg azt válaszoltam, hogy majd gyűjtök rá.
– Mennyibe kerülnek a szolgáltatások? Mit mesélt?
– Egy belépő, elég drága italok, hat-nyolc-akárhány csaj, akik közül lehet választani, és mindennek van ára, szigorú időkorlátok is szabályozzák az action-t, félórás, 1 órás és 2 órás változatot lehet igénybe venni. Azt mesélte, hogy a legelső vendége bilincset és korbácsot vett elő a táskájából, és ő már éppen el akart szaladni, vagy segítségért kiáltani, amikor a koma azt kérte, hogy bilincselje az ágyhoz, és korbácsolja meg.
– Haha!
– Biztos az ellenkezője is előfordulhat, mert valami olyasmit mondott, hogy tudna mesélni.
– Ha mégis bementél volna, mennyibe kerül? – kíváncsiskodott Mariann.
– Nem tudom már pontosan a tarifákat, de engedményt ajánlott az árakból.
– Mégis?
– Az érdekel, hogy milyen szolgáltatásokat igényelnék?
– A következő kérdésem éppen ez lenne. Egyszerre is megválaszolhatod: mit kérnél, és mennyibe kerülne?
– A legkisebb a félóra, azon belül az alapszolgáltatás egy, idézem „francia gumi nélkül és egy dugás gumival”, ez így a legolcsóbb, plusz az ital és a belépő, de az árakat nem tudom, elhadarta. Inkább a marketingre fektette a hangsúlyt…
– Haha! Jó volt a marketingje?
– Kiemelte, hogy visszajáró vendégei vannak, mind elégedett.
– Te elégedett vagy velem? – nézett rám tettetett szigorral.
– Az árakról nem is beszéltünk…
– Fuvarozol minden nap, az nem elég?
– Szívesen teszem, a jó társaságért. A szex már csak az extra.
– Mesélte a csajszi, hogy miket kérnek, vagy ő miket vállal be?
– Azt mondta, ez is a marketing része volt, hogy ő bármit vállal… példálózott dolgokkal, barátnőjével közös show-műsortól kezdve... lehet kérni akár popószexet is, hozzátette, hogy mérettől függően.
Odakinn elállt az eső, vagy legalábbis kiértünk a felhők alól.
– Téged izgat a popószex?
– Nem is tudom… Inkább úgy mondanám, hogy nincs ellenemre, de nem is vonz. Téged?
– Mérettől függő! – nevetett. – Neked sokat kellene udvarolni, hogy belemenjek… A szolgáltatásokért mind külön kell fizetni?
– Természetesen.
– Te mit kérnél? – Megint ugyanide lyukadtunk.
– Egy olyan menüt, mint pénteken volt, veled.
Ez – úgy tűnt – elnyerte Mariann tetszését. Megsimogatta a fejem, jól válaszoltam.
– Szoktál masztizni? – kérdezte minden átkötés nélkül.
– Ühüm.
– Olyankor miért nem keresel inkább valakit gyorsan?
– Éppen ahelyett van az önki, mert azért nem mindegy, kivel… – A válaszom megint simogatást érdemelt. – És te?
– Rád gondoltam hétvégén…
– Úgy értsem: masztizás közben?
– Lehet másképp érteni? – kacarászott. – Nem is jártál azóta sem arra?
– Hol? – kérdeztem, mert a masztinál leragadtam. – Ja, a masszázscsajok felé? Elhajtottam már az épület előtt néhányszor, ha arra vezetett az utam, de nem mentem be, a csajt sem láttam többé. Miért is? Ha úgy akarom, akkor rögtön is lehetett volna.
– Nem is izgat, hogy bemenj, most a csajszitól függetlenül? Bemennél, kérsz egy sört és rendelsz egy szexuális szolgáltatást, felsorolod, mit szeretsz… Kiválasztod a legszebb csajt, vagy a legérdekesebbet… Egy hatalmas ciciset, vagy éppen egy kiscsajosat…
– Köszi a tippeket!
– De nem derült még ki, mit szeretsz legjobban!
– Te sem…
– Pénteken tapasztalhattad. Azokat csináltam veled, amiket szeretek, legjobban szeretek.
– Lesz ma szexórátok?
– Már megint ideértünk? – Fogta a gyűrött hátiszákját, esernyőjét, s mielőtt becsapta volna a kocsiajtót, derékmagasságból integetett.
*
A cégnél azért mégis akadt számomra szexóra!
Egyik kolléganővel, akivel – haveri alapon – egyre több intim dolgot is meg szoktam beszélni, összefutottunk a folyosón. Messziről látszott rajta, hogy nagyon mesélne valamit; elég sok zűrös üggyel összefutott pasik személyében.
– Kipróbáltad már? – kérdezte súgva. Összebeszéltek Mariannal?
– Mit? – húztam az időt visszakérdezéssel. Pontosan tudtam, mire vonatkozik a kérdés, hiszen az utóbbi időben gyakori téma közöttünk.
– Hát a popóba…– türelmetlenkedett.
– Majd szólok, megígértem! – Nem értette, engem miért nem izgat, amikor minden pasi „azt” szeretné. Időnként figyelmeztet: ha kipróbálom, számoljak be róla, miért akarják mások annyira. – És te? Kipróbáltad már?
Körbetekintve a folyosón és enyhén elpirulva súgta:
– Nem ment be.
Úgy tűnt, ez lehetett a sürgős mondanivaló, mert tovább is lépkedett, melleihez szorítva néhány színes dossziét.
Mintha kevesebb idő jutna beszélgetésre, mint régen! Nem is tudom követni, most éppen milyen dilije van az aktuális pasijának. Popsimániás?
*
– Tegnap ügyesen kikerülted a választ! – Cicikidobós ruhában ült be mellém szerda reggel.
– Mármint a kedvenceimről? Nem volt szándékos, és tulajdonképpen meg is beszéltük, mindenevő vagyok, de akad olyan is, ami nem izgat.
– A popó?
– Például. Meg a nagyon extrém dolgok talán, de annyira sem érdekel, hogy kipróbáljam, jó-e nekem. De cicimániás vagyok, muti! – hajoltam közelebb, már amennyire vezetés közben szabad.
– Megfoghatod, ha nem nézel ide, vezess rendesen! Punimat is megsimogathatod, jólesik az érintésed. De neki ne menjünk egy fának!
Kihasználtam mindkét alkalmat, utóbbi izgalmas lehetőségnél meg is állapodott a kezem
– Délután meddig dolgozol? – kérdezte hirtelen Mariann.
– Úgy valahogy, a szokásos… Megvársz? – lelkesedtem.
– Nem lehet, de azért lenne egy ötletem! – Titokzatos mosoly. – Eljöhetnél hozzám délután, ha hazaérsz.
– Vacsorára?
– Kaphatsz azt is, de mással töltenénk inkább az időt, nem főzőcskézéssel. Szüleim jó későn, valamikor éjjel érnek haza, szabad a pálya!
Egy ujjam máris élvezte a szabad pálya nyújtotta, süppedős forróságot.
– Erről beszélek! – mutatott matató ujjaimra. – Minden a helyére kerülhet. Benne vagy?
– Benned leszek!
– Mondhatod jelen időben is nyugodtan, én meg csak úszni fogok a saját bugyimban!
– El tudsz élvezni a kezemtől? – puhatolóztam. Annyi mindent nem tudtam még róla!
– El… – sóhajtotta. – Lassabban, finomabban… Majd megadom!
– Szívesen szerzek örömet, nekem is jólesik, élvezik az ujjaim.
Suhantak a fák, villódzott a napsugár.
Megragadta a csuklóm, és nem engedte mozdulni a kezem, erősen magához szorított, kapkodva lélegzett… és néhány hosszút, elégedett-morgóst.
– Köszi! – Nyújtózkodott, eligazgatta a ruháit. – Kár, hogy nem maradt rád idő, de megadom, ígérem.
– Remélem is! Majd számonkérem.
– Megjegyzed a címet, vagy felírjam? Ha dudálsz egy picikét, fordulj rá a garázsajtóra, és beengedlek, ne az utcán álljon a kocsi! Jó?
– Jó lesz ám! Menetrendszerinti szexjárat után különjárat.
– Valami különleges kérés? Mivel várjalak?
– Te főleg, ciciddel, punciddal és egy üveg alkoholmentes sörrel… ha lehet rendelni.
– Jegyeztem, uram.
– Észrevetted, hogy minden nap rövidül az út?
– Szerintem már nem is viszel el végig, vagy a közepénél eltereled a figyelmemet és átugrunk egy szakaszt!
*
Több hasonló, újépítésű, többszintes ház közül – alig néhányra írták ki a számot – megtaláltam, amelyiket kerestem. Az instrukcióknak megfelelően rákanyarodtam a mélygarázs-bejáróra, ugyanakkor hangtalanul felemelkedett a fehérre festett kapu. Legördültem egy Audi mellé.
– Erre gyere! – hangzott egy nyitott ajtón át a kedves hang.
Torkomban ugrált a szívem, de nem a lépcsőzéstől. Több csukott ajtó mellett elhaladva felfelé, kerestem azt, amelyik nyitva áll, s amelyiken ha belépek, Mariann engem vár.
A tetőtérig jutottam.
Isten ahogy megteremtette – csak nőtt azóta, és cicit is növesztett magának – úgy állt szemben, az utolsó fokokon már majdnem orra estem a látványtól. Egy dobozos, alkoholmentes sör a két kezében, amit belépésemkor frissen felbontott. Nem a sörért nyúltam, magamhoz ölelve, a száját kerestem.
Mint két vérengző fenevad, vagy akár tiltott kutyaviadalok két bajnoka, úgy estünk egymásnak, éhesen és mohón. Legyőzni, bekebelezni! Már követni sem lehetett, hol végződöm én, és hol kezdődik Mariann, vagy fordítva… Áthengeredtünk, és már ellenkező térfeleken folyt a küzdelem. Egymás ellen harcoltunk látszólag, mégis minden mozdulatunkban benne rejlett a másiknak való örömszerzés vágya, és végül élvezettel engedtük, hogy az ellenfél győzzön. Elégedetten, hang nélkül simultunk össze.
Tetőtéri szoba, nagy ablakokkal, sok kisebb-nagyobb beszögeléssel, zegzuggal. Tükrök, plüss állatkák, sok-sok könyv és cd. Egy polcon a felbontott söröm… Hogy kerülhetett oda?
– Érezd magad otthon! Ott van törölköző, arra találod a fürdőt… – mutatott erre-arra az ujjával, lehunyta a szemét és rám eresztette a karját.
Mocorgására riadtam.
– Maradj csak – mondta – azt hiszem a telefon szólt, de az is lehet, hogy csak álmodtam.
Itt-ott felfedeztem a ruhadarabjaimat, szeszélyes látványtervező sem lett volna képes ennél meghökkentőbb helyekre illeszteni őket.
– Mit álmodtál? – kérdeztem Mariannt.
– Ugyanazt, amit te, jót szeretkeztünk.
Felültem az ágyon, szemrevételeztem a nadrágomat, ingemet… Félreértve a tekintetemet, durcásan hátat fordított. Hihetetlenül gömbölyű popsi nézett felém!
Inkább lemondtam a látványról, mert elképzelésem sem volt arról, mennyi lehet az idő. Sokat alhattunk? Kintről olyan estébe hajló, fáradt, szürkülő égbolt lesett be az ablakon.
A jelzett irányban találtam törölközőt, búcsúsimítás a popsin, egy gyors tusolást terveztem. Alig álltam be a fülkébe, és éppen átadtam magam a langymeleg vízsugarak simogatásának, belépett mellém Mariann.
Talán óvodás koromban, vagy még régebben történhetett utoljára, hogy ilyen alapos fürdetésben legyen részem. Mielőtt pedig jóváhagyta intenzív mosdatásom eredményét, alaposan megvizsgált: leguggolt és finoman ízlelgetett.
Csak hagytam, hadd zuhogjanak rám a sugarak, csapkodják a hátam és a vállam… Megfogtam a fejét, a vállát, és lassan felemeltem. Derekánál fogva megfordítottam, tenyereivel a fülke üvegjének támaszkodott, izgalmasan gömbölyű popsiját felém tolta. Hajából folyt a víz, homorúvá görbített hátát és a félgömböket nyaldosták a sugarak. Készségesen várta, hogy beléhatoljak. Egyszerre mozogtunk, aprókat de gyorsakat.
Egymást törölgettük végül simogatva.
– Szívesen megmutatom neked a házat – ajánlotta.
– Már megmutattad! Jártam még a legrejtettebb zugban is!
– Na igen, de azt bármikor megteheted ám, a házat meg csak olyankor tudom megmutatni, ha nincs itthon más.
– Ha nem tűnik kíváncsiskodásnak, akkor szívesen lesétálnék másirányban, nem ahol feljöttem, valami rejteklépcsőn.
– Ok! Jer velem!
Többször megállva egy simogatásra vagy csókra, bekukkanthattam egy dolgos és sikeres család otthonának minden helyiségébe.
– Már eltévednék!
– Most már nem! – nevetett ki. – Ez az ajtó már a garázsba nyílik. Ha mindketten össze tudjuk egyeztetni, itt is alhatnál velem… én szeretném!
– Jó lenne… – sóhajtottam. – Amilyen ügyesek vagyunk, szerintem meg is fogjuk oldani. Holnap találkozunk?
– Ott ne felejts a buszmegállóban!
Folytatása következik!
Mielőtt megfogalmaztam volna kérdő arckifejezésemet, válaszolt:
– Tegnap… Indultam éppen, le ne késselek, amikor anyu állt ki a garázsból, hogy elvisz, neki arra van dolga. Még azt hittem először, a buszmegállóig akar fuvarozni, de nem ám! Végig! Mit mondhattam volna? Hogy jobb nekem a megszokott busz?
A legfontosabb, hogy nem beteg. Sőt! Annyira virgonc, hogy hozzám simult, szinte átfészkelődve az én ülésemre. A tegnapi üresjárat után ismét szexjárat…
– Már sajnáltam az állandó stopposomat! – Valami ennél lényegesen kedvesebbet szerettem volna mondani, de nem sikerült.
– Érvényes még a bérletem? – mosolygott.
Mintha mindketten kissé megilletődtünk volna. Talán a viszontlátás öröme okozta? Nem is tudtam mit mondani, alig találtam szavakat, csak mosolyogtam.
– Biztos találnál más utast a szexjáratra! – szólalt meg Mariann kis szünet után.
– Nem szoktam stoppost felvenni – vágtam rá gyorsan. Inkább azt akartam mondani: Ki tudná helyettesíteni? – Illetve nagyon ritkán…
– Aha! Csajszikat persze… – jelentette ki.
– Mintha csak csajok stoppolnának, mindig csak ők integetnek!
– Az mááás! – nevette. – Akik integetnek, azok nem utazni akarnak, ők vállalnak fuvart.
– Én az igazi stopposokról beszélek. – Visszatértünk lassacskán a régi kerékvágásba, vidáman beszélgettünk a szexről. – Régebben történt, pirosnál odalépett hozzám egy csaj, megkérdezte, elvinném-e. Útbeesett a falu, amit megnevezett. Útközben beszélgettünk: dolgozni megy, szeretne sokat utazni, családja messze él… mindenféléről. Megérkeztünk, amikor még utoljára megkérdeztem, hol is dolgozik, ahová így estefelé kell beérni. A válasz: Itt, a masszázsszalonban.
– Fogadjunk, hogy nem mentél be! Csak mondtál valami lepattintó, de udvarias szöveget…
– Nyertél! Kicsit beszélgettünk még, mert azért izgat egy ilyen hely légköre, meg kíváncsi voltam, hogy is... működik. Azt javasolta, keressem meg nyugodtan, majd úgy olcsóbb lesz az action. Én meg azt válaszoltam, hogy majd gyűjtök rá.
– Mennyibe kerülnek a szolgáltatások? Mit mesélt?
– Egy belépő, elég drága italok, hat-nyolc-akárhány csaj, akik közül lehet választani, és mindennek van ára, szigorú időkorlátok is szabályozzák az action-t, félórás, 1 órás és 2 órás változatot lehet igénybe venni. Azt mesélte, hogy a legelső vendége bilincset és korbácsot vett elő a táskájából, és ő már éppen el akart szaladni, vagy segítségért kiáltani, amikor a koma azt kérte, hogy bilincselje az ágyhoz, és korbácsolja meg.
– Haha!
– Biztos az ellenkezője is előfordulhat, mert valami olyasmit mondott, hogy tudna mesélni.
– Ha mégis bementél volna, mennyibe kerül? – kíváncsiskodott Mariann.
– Nem tudom már pontosan a tarifákat, de engedményt ajánlott az árakból.
– Mégis?
– Az érdekel, hogy milyen szolgáltatásokat igényelnék?
– A következő kérdésem éppen ez lenne. Egyszerre is megválaszolhatod: mit kérnél, és mennyibe kerülne?
– A legkisebb a félóra, azon belül az alapszolgáltatás egy, idézem „francia gumi nélkül és egy dugás gumival”, ez így a legolcsóbb, plusz az ital és a belépő, de az árakat nem tudom, elhadarta. Inkább a marketingre fektette a hangsúlyt…
– Haha! Jó volt a marketingje?
– Kiemelte, hogy visszajáró vendégei vannak, mind elégedett.
– Te elégedett vagy velem? – nézett rám tettetett szigorral.
– Az árakról nem is beszéltünk…
– Fuvarozol minden nap, az nem elég?
– Szívesen teszem, a jó társaságért. A szex már csak az extra.
– Mesélte a csajszi, hogy miket kérnek, vagy ő miket vállal be?
– Azt mondta, ez is a marketing része volt, hogy ő bármit vállal… példálózott dolgokkal, barátnőjével közös show-műsortól kezdve... lehet kérni akár popószexet is, hozzátette, hogy mérettől függően.
Odakinn elállt az eső, vagy legalábbis kiértünk a felhők alól.
– Téged izgat a popószex?
– Nem is tudom… Inkább úgy mondanám, hogy nincs ellenemre, de nem is vonz. Téged?
– Mérettől függő! – nevetett. – Neked sokat kellene udvarolni, hogy belemenjek… A szolgáltatásokért mind külön kell fizetni?
– Természetesen.
– Te mit kérnél? – Megint ugyanide lyukadtunk.
– Egy olyan menüt, mint pénteken volt, veled.
Ez – úgy tűnt – elnyerte Mariann tetszését. Megsimogatta a fejem, jól válaszoltam.
– Szoktál masztizni? – kérdezte minden átkötés nélkül.
– Ühüm.
– Olyankor miért nem keresel inkább valakit gyorsan?
– Éppen ahelyett van az önki, mert azért nem mindegy, kivel… – A válaszom megint simogatást érdemelt. – És te?
– Rád gondoltam hétvégén…
– Úgy értsem: masztizás közben?
– Lehet másképp érteni? – kacarászott. – Nem is jártál azóta sem arra?
– Hol? – kérdeztem, mert a masztinál leragadtam. – Ja, a masszázscsajok felé? Elhajtottam már az épület előtt néhányszor, ha arra vezetett az utam, de nem mentem be, a csajt sem láttam többé. Miért is? Ha úgy akarom, akkor rögtön is lehetett volna.
– Nem is izgat, hogy bemenj, most a csajszitól függetlenül? Bemennél, kérsz egy sört és rendelsz egy szexuális szolgáltatást, felsorolod, mit szeretsz… Kiválasztod a legszebb csajt, vagy a legérdekesebbet… Egy hatalmas ciciset, vagy éppen egy kiscsajosat…
– Köszi a tippeket!
– De nem derült még ki, mit szeretsz legjobban!
– Te sem…
– Pénteken tapasztalhattad. Azokat csináltam veled, amiket szeretek, legjobban szeretek.
– Lesz ma szexórátok?
– Már megint ideértünk? – Fogta a gyűrött hátiszákját, esernyőjét, s mielőtt becsapta volna a kocsiajtót, derékmagasságból integetett.
*
A cégnél azért mégis akadt számomra szexóra!
Egyik kolléganővel, akivel – haveri alapon – egyre több intim dolgot is meg szoktam beszélni, összefutottunk a folyosón. Messziről látszott rajta, hogy nagyon mesélne valamit; elég sok zűrös üggyel összefutott pasik személyében.
– Kipróbáltad már? – kérdezte súgva. Összebeszéltek Mariannal?
– Mit? – húztam az időt visszakérdezéssel. Pontosan tudtam, mire vonatkozik a kérdés, hiszen az utóbbi időben gyakori téma közöttünk.
– Hát a popóba…– türelmetlenkedett.
– Majd szólok, megígértem! – Nem értette, engem miért nem izgat, amikor minden pasi „azt” szeretné. Időnként figyelmeztet: ha kipróbálom, számoljak be róla, miért akarják mások annyira. – És te? Kipróbáltad már?
Körbetekintve a folyosón és enyhén elpirulva súgta:
– Nem ment be.
Úgy tűnt, ez lehetett a sürgős mondanivaló, mert tovább is lépkedett, melleihez szorítva néhány színes dossziét.
Mintha kevesebb idő jutna beszélgetésre, mint régen! Nem is tudom követni, most éppen milyen dilije van az aktuális pasijának. Popsimániás?
*
– Tegnap ügyesen kikerülted a választ! – Cicikidobós ruhában ült be mellém szerda reggel.
– Mármint a kedvenceimről? Nem volt szándékos, és tulajdonképpen meg is beszéltük, mindenevő vagyok, de akad olyan is, ami nem izgat.
– A popó?
– Például. Meg a nagyon extrém dolgok talán, de annyira sem érdekel, hogy kipróbáljam, jó-e nekem. De cicimániás vagyok, muti! – hajoltam közelebb, már amennyire vezetés közben szabad.
– Megfoghatod, ha nem nézel ide, vezess rendesen! Punimat is megsimogathatod, jólesik az érintésed. De neki ne menjünk egy fának!
Kihasználtam mindkét alkalmat, utóbbi izgalmas lehetőségnél meg is állapodott a kezem
– Délután meddig dolgozol? – kérdezte hirtelen Mariann.
– Úgy valahogy, a szokásos… Megvársz? – lelkesedtem.
– Nem lehet, de azért lenne egy ötletem! – Titokzatos mosoly. – Eljöhetnél hozzám délután, ha hazaérsz.
– Vacsorára?
– Kaphatsz azt is, de mással töltenénk inkább az időt, nem főzőcskézéssel. Szüleim jó későn, valamikor éjjel érnek haza, szabad a pálya!
Egy ujjam máris élvezte a szabad pálya nyújtotta, süppedős forróságot.
– Erről beszélek! – mutatott matató ujjaimra. – Minden a helyére kerülhet. Benne vagy?
– Benned leszek!
– Mondhatod jelen időben is nyugodtan, én meg csak úszni fogok a saját bugyimban!
– El tudsz élvezni a kezemtől? – puhatolóztam. Annyi mindent nem tudtam még róla!
– El… – sóhajtotta. – Lassabban, finomabban… Majd megadom!
– Szívesen szerzek örömet, nekem is jólesik, élvezik az ujjaim.
Suhantak a fák, villódzott a napsugár.
Megragadta a csuklóm, és nem engedte mozdulni a kezem, erősen magához szorított, kapkodva lélegzett… és néhány hosszút, elégedett-morgóst.
– Köszi! – Nyújtózkodott, eligazgatta a ruháit. – Kár, hogy nem maradt rád idő, de megadom, ígérem.
– Remélem is! Majd számonkérem.
– Megjegyzed a címet, vagy felírjam? Ha dudálsz egy picikét, fordulj rá a garázsajtóra, és beengedlek, ne az utcán álljon a kocsi! Jó?
– Jó lesz ám! Menetrendszerinti szexjárat után különjárat.
– Valami különleges kérés? Mivel várjalak?
– Te főleg, ciciddel, punciddal és egy üveg alkoholmentes sörrel… ha lehet rendelni.
– Jegyeztem, uram.
– Észrevetted, hogy minden nap rövidül az út?
– Szerintem már nem is viszel el végig, vagy a közepénél eltereled a figyelmemet és átugrunk egy szakaszt!
*
Több hasonló, újépítésű, többszintes ház közül – alig néhányra írták ki a számot – megtaláltam, amelyiket kerestem. Az instrukcióknak megfelelően rákanyarodtam a mélygarázs-bejáróra, ugyanakkor hangtalanul felemelkedett a fehérre festett kapu. Legördültem egy Audi mellé.
– Erre gyere! – hangzott egy nyitott ajtón át a kedves hang.
Torkomban ugrált a szívem, de nem a lépcsőzéstől. Több csukott ajtó mellett elhaladva felfelé, kerestem azt, amelyik nyitva áll, s amelyiken ha belépek, Mariann engem vár.
A tetőtérig jutottam.
Isten ahogy megteremtette – csak nőtt azóta, és cicit is növesztett magának – úgy állt szemben, az utolsó fokokon már majdnem orra estem a látványtól. Egy dobozos, alkoholmentes sör a két kezében, amit belépésemkor frissen felbontott. Nem a sörért nyúltam, magamhoz ölelve, a száját kerestem.
Mint két vérengző fenevad, vagy akár tiltott kutyaviadalok két bajnoka, úgy estünk egymásnak, éhesen és mohón. Legyőzni, bekebelezni! Már követni sem lehetett, hol végződöm én, és hol kezdődik Mariann, vagy fordítva… Áthengeredtünk, és már ellenkező térfeleken folyt a küzdelem. Egymás ellen harcoltunk látszólag, mégis minden mozdulatunkban benne rejlett a másiknak való örömszerzés vágya, és végül élvezettel engedtük, hogy az ellenfél győzzön. Elégedetten, hang nélkül simultunk össze.
Tetőtéri szoba, nagy ablakokkal, sok kisebb-nagyobb beszögeléssel, zegzuggal. Tükrök, plüss állatkák, sok-sok könyv és cd. Egy polcon a felbontott söröm… Hogy kerülhetett oda?
– Érezd magad otthon! Ott van törölköző, arra találod a fürdőt… – mutatott erre-arra az ujjával, lehunyta a szemét és rám eresztette a karját.
Mocorgására riadtam.
– Maradj csak – mondta – azt hiszem a telefon szólt, de az is lehet, hogy csak álmodtam.
Itt-ott felfedeztem a ruhadarabjaimat, szeszélyes látványtervező sem lett volna képes ennél meghökkentőbb helyekre illeszteni őket.
– Mit álmodtál? – kérdeztem Mariannt.
– Ugyanazt, amit te, jót szeretkeztünk.
Felültem az ágyon, szemrevételeztem a nadrágomat, ingemet… Félreértve a tekintetemet, durcásan hátat fordított. Hihetetlenül gömbölyű popsi nézett felém!
Inkább lemondtam a látványról, mert elképzelésem sem volt arról, mennyi lehet az idő. Sokat alhattunk? Kintről olyan estébe hajló, fáradt, szürkülő égbolt lesett be az ablakon.
A jelzett irányban találtam törölközőt, búcsúsimítás a popsin, egy gyors tusolást terveztem. Alig álltam be a fülkébe, és éppen átadtam magam a langymeleg vízsugarak simogatásának, belépett mellém Mariann.
Talán óvodás koromban, vagy még régebben történhetett utoljára, hogy ilyen alapos fürdetésben legyen részem. Mielőtt pedig jóváhagyta intenzív mosdatásom eredményét, alaposan megvizsgált: leguggolt és finoman ízlelgetett.
Csak hagytam, hadd zuhogjanak rám a sugarak, csapkodják a hátam és a vállam… Megfogtam a fejét, a vállát, és lassan felemeltem. Derekánál fogva megfordítottam, tenyereivel a fülke üvegjének támaszkodott, izgalmasan gömbölyű popsiját felém tolta. Hajából folyt a víz, homorúvá görbített hátát és a félgömböket nyaldosták a sugarak. Készségesen várta, hogy beléhatoljak. Egyszerre mozogtunk, aprókat de gyorsakat.
Egymást törölgettük végül simogatva.
– Szívesen megmutatom neked a házat – ajánlotta.
– Már megmutattad! Jártam még a legrejtettebb zugban is!
– Na igen, de azt bármikor megteheted ám, a házat meg csak olyankor tudom megmutatni, ha nincs itthon más.
– Ha nem tűnik kíváncsiskodásnak, akkor szívesen lesétálnék másirányban, nem ahol feljöttem, valami rejteklépcsőn.
– Ok! Jer velem!
Többször megállva egy simogatásra vagy csókra, bekukkanthattam egy dolgos és sikeres család otthonának minden helyiségébe.
– Már eltévednék!
– Most már nem! – nevetett ki. – Ez az ajtó már a garázsba nyílik. Ha mindketten össze tudjuk egyeztetni, itt is alhatnál velem… én szeretném!
– Jó lenne… – sóhajtottam. – Amilyen ügyesek vagyunk, szerintem meg is fogjuk oldani. Holnap találkozunk?
– Ott ne felejts a buszmegállóban!
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése