Szexjárat 6. rész - Csúszkás masszázs

Írta: Marokfegyver
Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 5. rész - Második hét eleje

***********************************************************************


– Olyan érzékien masszíroztál! – kezdtem hozzá kissé direkt módon vágyaim elővezetéséhez csütörtök reggeli közös utazásunk kezdetén. Kicsit idétlenül hangzott, hiszen az az emlékezetes masszás egy hete, pénzeken történt.
Elhelyezkedett mellettem, lesimította a farmerszoknyát. Gyanítottam, hogy ez egy felesleges mozdulat, úgyis összegyűrődik útközben. Hol lehet a hátizsák?
– Veszek majd olajat és kipróbálhatnánk csúszkázva! – lelkesedett.
– Ez most honnan tudod? – ámuldoztam. – Éppen azt akartam elmesélni, mit olvastam egy novellában…
– Egy húron pendülünk ám rendesen! – nevetett. – Én is a napokban olvastam ilyet, és azóta is motoszkál a fejemben, milyen, mert leírva nagyon izgató volt.
– Ezek szerint sürgősen ki kell próbálnunk! – Immár második hete utazgatunk együtt és úgy tűnik, végzetesen együtt kalandozunk közben az érzékek birodalmában is. Mariann ugyanazt az írást olvashatta, amit én? – Még kicsit megbolondították a csúszkás masszázst, mert két csaj adta elő egy pasinak…
– Tetszene? – Inkább izgalmat láttam a szemében, semmint neheztelést. 
– Ha azt mondanám, hogy eszembe sem jutott, úgysem hinnéd el, meg miért is hazudnék?
– Eredményesebb az egyenes beszéd … szerintem is. – Elgondolkodni látszott közben.
Tenyeremet a hívogató, feszes, hosszú combjára helyeztem, éppen a szoknya találkozási pontjához. Válaszként Mariann keze is elindult, sebesen és célratörően közeledett. Ő meg is érkezett, nadrágon keresztül simogatott, de éreztem, hogy az ujjai már a cipzárt keresik. Begyorsítottam hát én is, vágytam már megérinteni a finom, nyiladozó puncit, érezni a forró nedvességet…
Lábait kétoldalt kinyújtva, fejét hátrahajtva, átengedte magát az élvezetnek, közben ügyelt arra, hogy keze ne álljon meg. Így faltuk a kilométereket és az erotikát.
Nagyot sóhajtott, megfogta és megszorította a kezem:
– Te hogy szeretnéd? – kérdezte.
– Nagyon! – Az erdős résznél jártunk éppen.
– Kézzel? Szájjal?
– Szájjal… –  súgtam.
– Akkor álljunk meg! – Ilyet még nem hallottam a több mint egyhetes utazásaink során, hiszen mindig sietni kellett a suliba, előbb pedig nem indulhattunk, nehogy otthon gyanússá váljon, hogy mégsem busszal jár reggelente.
Gyors tükörbenézés és index után befordultam arra a kis utacskára, amit reggelente többször megfigyeltem már vágyakozva, és ahová fantáziámban naponta bekanyarodtam Mariannal.
Néhány méter, kis forduló a hepehupás úton, éppen csak eltakarnak a mögöttünk zöldellő lombok, amikor…
A váratlanul kissé kiszélesedő földes-gazos-füves úton egy kopott-piros autó áll, alig 3 méterre előttünk. A kocsinak támaszkodva egy koma, letolt nadrágban, előtte guggolva egy csaj felhúzott pólóban, melltartóból kibuggyantott, méretes cicikkel, nadrágja az autó tetején. 
Mi legyen? Kérdően néztem Mariannt, aki szemmel láthatólag élvezte a dolgot, s a keze még a meglepetéstől sem állt le. 
A pirosautós párt nem zavarta megjelenésünk, megállás nélkül folytatták a műveletet a reggeli ligetben. 
Mariann nyammogó-cuppogó hangokat hallatva szinkronizálta az orrunk előtt folyó akciót, miközben leplezetlen érdeklődéssel szemlélte azt.
Lassan kezdtem feloldódni. Méghogy lassan? Fél perc sem telt el a bekanyarodásunk óta… 
– Van kedved…? – kérdezte Mariann. Nem tudtam pontosan, mihez van-e kedvem, de volt, bármihez, azonnal. Rábíztam magam. 
Kiszállt az ő oldalán, én is az enyémen. A motorháznál találkoztunk. Felhúzta a felsőjét, kikapcsolta a melltartóját, kilépett a szoknyájából és a kocsira dobta… Leguggolt elém.
Simogattam a haját, néztem a mozgását, közben át-átpislogtam a másik párhoz, tőlünk 2 méterre. Mariann feszes mellei ruganyosan mozogtak... A másik csajé lomhán himbálózott, kis idő múlva elkente rajtuk reggeli gyors együttlétük nyomát, majd letörülgette, miközben – mostmár felénk tudta fordítani a fejét, nem is fordította vissza – minket nézett. A koma is érdeklődéssel szemlélte az itteni formás ciciket, és a nyakát megnyújtva, a popsi gömbjeit tanulmányozta. Valami mosolyfélét küldött felém, ami azt jelenthette: ”csak nyugodtan, megvárunk benneteket, úgysem tudnánk kiállni, addig gyönyörködöm az idegen csajban.”
Élveztem Mariann ajkainak játékát, s néztem a másik csajt, ahogy belepréseli magát a nadrágjába, közben a még mindig kint lévő kiadós mellek elszabadult táncot jártak. 
Rövid ideig nem láttam semmit, kapkodtam a levegőt, felfelé fordítottam arcomat… végem. 
Elégedetten, kielégülten mosolyogtam, és ugyanilyet láttam viszonzásképpen, ahogy Mariann felállt, tekintetében. És még valamit! Ugyanazt a meztelen izgalmat is felfedeztem, amit a bekanyarodásunkkor tapasztaltam. Lassú mozdulatokkal öltözött, élvezve, hogy három szempár kíséri figyelemmel a bugyi igazgatást, a cicitartó felvételét, a szoknya bekapcsolását…
– Ma hogyhogy nem sietős az utunk? – kérdeztem, miközben centizgetve kitolattam a kis útról. Egy lépésre tőlünk elindult a kopott piros is.
– Nincs ma suli – közölte vidáman.
Nagyon értetlen fejet láthatott, mert megmagyarázta: –  Nincs tanítás, mert valami értekezletet tartanak a tanárok.
– Ezt értem, de te…?
– Gondoltam, átjövök veled, mint meglepetés, azután majd visszamegyek a következő busszal. Haza. Baj? 
Megsimítottam a combját.
– Jó meglepetést sikerült szerezned! Még az lenne a csúcs, ha hazafelé is együtt mehetnénk.
– Rá tudsz dumálni! – nevetett rám.
– Aranyos vagy, de nem várhatom el, hogy egész nap engem várj… Mit csinálsz?
– Ne izgulj, tudok nézelődni! Pénzem meg nincs, nem esek kísértésbe, hogy vegyek valamit.
– Értem már! Ezért hiányoltam a hátizsákot! – Még mindig a meglepetés okozta mámorban, élvezettel fogtam hosszú combját.

*

– Felhívtam egy számot csak úgy, találomra a sok hirdetés közül. 
– Nem mondta a csaj, hogy ez erotikus szolgáltatás?
– Dehogy! Masszás, fél vagy egy órában. Mondtam is, hogy nekem elég a félóra, csak a derekamat kéne alaposan megnyomkodni.
– Erre azt válaszolta, hogy a derekad nem érdekli?
– Normálisan válaszolt, hogy nem lesz panaszom, várni fog.
Kollégám olyan súlyos hangon és komoly képpel mesélte az előző napi élményét, hogy elhittem neki: fogalma sem volt, hogy szexmasszásra jelentkezett be – ha egyáltalán a masszáshoz volt köze a dolognak – deréktáji panaszaival.
– Lehet, hogy meszesedés? – Igyekeztem én is komolyan viselni a történetet. – Az agyadban.
– Hagyjál már! Honnan lehet tudni előre, telefonon, hogy mi lesz? 
– És mi lett? 
Ez a nap – úgy tűnt – a masszásról szól. Hogyhogy mindenkire egyszerre jött rá? Remélem, Mariann vesz olajat! Azt mondta, nincs pénze…
Közben még ketten csatlakoztak hozzánk, talán látszott az arcomon, hogy kipukkadok az elfojtott nevetéstől.
– Beengedett…
– Semmi előjáték? Bele a közepébe? – Az egyik újonnan érkezett kolléga gyorsan átlátta a helyzetet.
– Nem mesélem el, ha mind beleszóltok!... Adott törölközőt, úgy mondta, hogy türcsit, és mondta, hogy lezuhanyozhatok. Kijöttem egyszál törölközőben, türcsiben a fürdőszobából, felfeküdtem a masszáságyra, jó alaposan megnyomkodta az egész hátam, derekam, lábaim.
Mondta, hogy forduljak meg, akkor vettem csak észre, hogy már nem fehér köpenyben van, hanem bugyiban és melltartóban.
– Kezdted már kapiskálni? – kérdeztem.
– Nem nyúltam én hozzá! – értette félre a kapiskálni-t, mire harsány, egész folyosót betöltő röhögés volt a válasz hallgatói részéről. – Ott mozogtak, majd kijöttek a mellei az orrom előtt, hasa hozzáért a karomhoz. Fölemelte a törülközőt…
– Türcsit! – szólt közbe valaki.
– Nagyon kínos volt, ahogy ott feküdtem álló farokkal!
– Miért? Olyan ritkán fordul elő már a te korodban? – Egyre hatalmasodott a vidámság a folyosón.
– Ezt meg sem hallottam! – Kollégánk mintha még mindig az élmények hatása alatt állna, nekipirosodva tovább mesélt: –  Mintha észre sem vette volna, haladt lefelé a lábaimon. Képzelhetitek, legszívesebben rádöntöttem volna az ágyra, de csak mosolyog és masszíroz!
– Nem is volt semmi? – hüledeztünk. – Csak fizettél és kész?
– Várd már ki a végét! Én már alig bírtam magammal… Ahogy végigért, még egyszer végighúzta a lábaimon a tenyerét, ledobta a melltartót, aztán öntött a markába olajat és elmarta a farkamat. 
– Megijedtél és világgá rohantál?
– Azt azért nem, de váratlan volt. Amikor már csupa olaj lett a farkam, bekapta és a szájába élveztem – válaszolta ártatlan képpel a masszás hőse.
– Na végre!
– Lehet, hogy prosti volt? A seggén hatalmas tetoválásokat láttam.
Megint visszhangzott a folyosó!
– Nem sok feneket láthattál mostanában! Minden második nőnek van valami tetkója, és amiatt még nem kurva.
– De a szexet szeretheti attól! – folytattuk kollégánk felvilágosítását. – Próbáld csak ki a csúszkás masszást, szét fogod lőni a plafont élvezetedben! Adok egy telefonszámot…
Szétszéledtünk, mert már nagy feltűnést keltettünk a folyosón így is. Végül még valaki a mesélős kolléga után kiabált:
– Figyelj! A türcsivel mi lett?

*

Karcsú, formás lábak közeledtek. Négy!
– Megígértem Tündinek, hogy elvisszük, ő osztálytársam és összefutottunk – Mariann behízelgő hangon sorolta.
Látszhatott, nem is igyekeztem titkolni csalódásomat. Ez a szexjárat kettesben már bevált, most meg, amikor kivételesen hazafelé is együtt mehetünk, s a visszaút – amikor nem kell pontos időre megérkezni –  jóval több lehetőséget rejt számunkra… Nem szívesen osztottam meg még ilyen szép lábak tulajdonosával sem!
– Jót nézelődtünk! – mesélte Mariann, miközben elhelyezkedett mellettem. Tünde nevű osztálytársa beült hátulra, középre, épp az ő szemét láthattam a tükörből. – Felpróbáltunk egy seregnyi ruhát, végül nem vettünk semmit, de jól szórakoztunk.
A nők már csak ilyenek, de nem mindig érik be a próbával.
– Bejött velünk a fülkébe az egyik boltos csajszi…
– Hol az egyikünkhöz, hol a másikunkhoz… –  mesélték egymást kiegészítgetve. – Hordta be és ki a cuccokat. Aztán kint mesélte a másik eladónak, hogy milyen hibátlan, tiszta bőre van mindkettőnknek. Már éppen meg akartam kérdezni a függönyön keresztül, hogy mi a feltűnő azon, ha szoktunk fürdeni, amikor egy férfihangot hallottam, aki beleszólt a csajszik beszélgetésébe: Megnézhetem én is?
Tényleg hibátlan Mariann bőre, rá is tettem volna legszívesebben a combjára a kezem, ahogy már szoktam, de Tünde éppen odaláthatott. Ezek szerint az ő bőre is szép! A szemét láttam csak, az nagyon csillogott a tükörben.
– Mit csináltatok még? – Naiv kérdés volt, mint gyorsan kiderült.
– Semmire nem volt időnk! – válaszolták szinte egyszerre. – Még enni sem, de legalább leadok egy pár kilót.
– Honnan adnál le? – fordult hátra Mariann. – Nincs rajtad egy deka felesleg sem. Mondták a boltos csajszik is. Tényleg, az alakunkat is dicsérgették ám! És nem marketingfogás volt, mielőtt mondanád…
– Nem akartam ilyet mondani – szabadkoztam – , hanem tényleg van mit dicsérni rajtad, rajtatok.
– Nyugodtam mondhatod többesben, Tünde nagyon csinos. Maréknyi cicik, feszes popsi, a pasik álma.
– Gyönyörű szemek! – csatlakoztam a dicsérethalmazhoz, kicsit oldalra nézve, mit szól ehhez Mariann, de nem neheztelt, sőt egyetértően bólintott.

Anastasiya Siyanina alias Tünde

– Annyira nagyon szomjas vagyok! – sóhajtott Tünde, elvágva a bókok további áradatát.
– Igyunk valamit a panziónál? – fordult felé teljes testével Mariann. 
– Ahol máskor megálltatok? – mosolygott Tünde a tükörből.
Ezek szerint mindent tud? Hallottam már, hogy a csajok megbeszélik az intim dolgaikat is egymással, sőt láttam már Mariannt olyan helyzetben, amikor cseppet sem volt szégyenlős, ma reggel például… de azért furcsán érzetem magam. Mit beszélhettek egész nap?
– Igyunk egy kólát? – huncutkodott Mariann. Ez a „kólázás” kifejezés egy hete már közöttünk összefonódott a panzió egyik szobájával, és azzal, ami ott történt, a kettes szobácskában.
Ettől kezdve mintha ismétlődnének az események:
Bekanyarodtunk az apró kövekkel felszórt parkolóba, ahol már 2 kocsi várakozott.
Lépkedtünk egymás mellett, Mariann a jobbomon, mellette Tünde. Mindhárman közel egyforma magasak vagyunk, a két csaj egy-egy magassarkúval már felülről nézhetne rám.
Leültünk a hat kis asztalka egyikéhez. Éppen, mint az elmúlt héten.
– Elmegyek mosdóba… –  jelentette ki Mariann, és ahogy ez már szokás a nőknél, Tünde is vele tartott.
– Enni szeretnének? – érdeklődött az asztalhoz lépő, igaz pultos típusú hölgy, és láttam a szemén a felismerés villanását: „törzsvendég”.
– Három kólát kérünk… – Megértő mosoly válaszolt és elkopogott.
Ez elég gyorsan sikerült, már meg is érkeztek a lányok.
Most én – bocs! – szóltam, és kimentem pisilni, amerről a csajok jöttek az előbb.
Ami ezután következett, azt legvadabb álmom sem tudta eddig produkálni! Kopogás közeledett, és az üvege-poharak vegyes ciripelése. A pincérlány letette a három üveget, majd a három poharat, aztán egyenként felemelve az üvegeket, töltött a poharakba.
Belenyúlt egy hatalmas zsebbe a derekán, és letett elém egy kulcsot. A kulcson egy színes, a műanyag cédula lógott: „2.”
Ezeket a tekinteteket nem fogom elfelejteni! Mariann rám nézett, aztán a kulcsra, megint rám… Tünde rám nézett, a kulcsra, Mariannra… Én felváltva egyikükről a másikukra pislogtam. Közben a pincérlány szó nélkül eltávozott.
Mariann intézte a szobakulcsot, amíg pisiltem? A tekintetéből azt olvastam ki, hogy ő meg éppen rám gyanakszik, szerinte én kértem a kulcsot, amíg ők pisiltek. Tünde számára meg –  arckifejezése alapján – minden megvilágosodott.
– Megvárhatlak benneteket, ha gondoljátok – jelentette ki. 
– Látod… Itt ez a jó szokás: aki iszik kólát, kap mellé szobakulcsot. – próbálkoztam az egy héttel ezelőtti poén ismétlésével. Egyhajtásra legurítottam a pohár tartalmát.
– Hm? – Mariann fénylő-csábító-cinkos tekintete nézett rám.
– Hm? – kérdezte Tünde is, nem kevésbé fénylő-csábító-cinkos tekintettel.
– Szerintem menjünk fel, ha már így alakult ez a kulcs dolog… –  javasoltam.
– Gyere te is! – lelkesedett Mariann Tündére. Kis híján félrenyeltem a kóla maradékát!
Egyszerre felálltunk, betoltuk a székeket, mintha ez lenne a legfontosabb, és felmentünk pár lépcsőfokot, amerre a tábla jelezte: 1-5. Mind a hárman.
Beléptünk a szobába, bár én még nem léptem ki a zavarból sem.
Mariann leült az ágy szélére, Tünde elém lépett, kezét nyújtotta és bemutatkozott, majd két puszira nyújtotta arcát:
– Ez elmaradt, bocs, amikor találkoztunk.
– Ellesztek ketten, vagy bevesztek engem is a buliba? – kérdezte Mariann az ágyról, ledobva cipőjét és matatva a farmerszoknyája oldalán.
Tünde a táskájából a kis dohányzóasztalra tett egy üveg masszázsolajat. Valamiről lemaradtam? Mindent megbeszéltek és egyeztettek már a hátam mögött?
Zavarom csak akkor engedett fel, amikor tétova mozdulattal, önkéntelenül az övemhez értem, amit ők sikeresen félreértettek, és mindketten elkezdtek vetkőzni. Tekintetem ide-oda cikázott a két meztelenedő, szuper nő között. Előbukkantak a cicik, egyiküké kicsit barnább, de mind nagyon formás, és egyszerre lekerült a bugyi is.
– Lefekszel nekünk? – kérdezte Tünde, és felkapta a masszázsolajat. Azt hittem, most rám fogja locsolni az egészet, és már előre élvezve vártam a négy simogató kéz érintését… Ehelyett a tenyerébe öntött egy kicsit, és Mariann remegő cicijeit kezdte simogatni, aki megismételte ugyanezeket a mozdulatokat és Tünde meredező cicijeire kente az olajat. 
Karommal feltámasztottam a fejemet, úgy csodáltam a látványt, ahogy lassú mozdulatokkal kenegették egymást. Úgy láttam, Tünde élvezi jobban, időnként hosszan lehunyta a szemét.
Amikor úgy ítélték meg, hogy már mindenütt nagyon olajosak, egyszerre közelítettek hozzám. Kezeik, mintegy ismerkedésképpen végigjártak a testemen, sehol nem időzve, majd az olajtól fénylő cicijeikkel simultak rám, Mariann a vállam és nyakam tájén, Tünde pedig a térdem-combom irányából. Most én hunytam le a szemem!
Ahogy a kezeikkel tennék, és az is nagyon izgató lenne, gyönyörű mellek simogattak, csúszkáltak rajtam, mindenütt. Hacsak tehettem, s elértem valamelyiküket, megsimogattam a hátukat, nyakukat, ha elértem egy popsit, hát boldogan fogtam meg, oda-odanyúltam a csúszkáló cicikhez… Tünde éppen a popsijával csúszkált a combomon, így Mariann fölött átnyúlva mindkét pompás mellét egyszerre markoltam meg. Elkapta a mutatóujjam, és játékosan megharapta.
A lányok egymáson is csúszkáltak, mindhárman mindenütt olajosak lettünk, és a végletekig felizgatottak. Mindeddig alig-alig értek meredező fegyveremhez, legalábbis nem célzatosan, most viszont hol egyikük, hol másikuk vette pártfogásba, elrejtve a cicik közötti völgyben, s kicsúsztatva csak azért, hogy ismét olajosan visszafurakodjon. Hirtelen Mariann kisajátította, eltüntette nagyrészét ajkai között, Tünde pedig óvatos mozdulattan a fejem fölé ereszkedett és nyiladozó punciját mutatta…
A hátamon feküdtem. Éreztem, hogy Mariann rámül, és nem az olajtól csúsztam annyira! Később a hátára feküdt mellettem, Tünde föléje hajolt. Felemelkedtem eddigi testhelyzetemből és a Tünde ámulatbaejtő popsija mögé helyezkedtem, míg ő nyelvével Mariannt kényeztette. Széthúztam a félgömböket és ámultam- bámultam hosszan, majd átvéve az ő ritmusát, hátulról behatoltam.
Gyakran változtattunk a testhelyzeteken, és mindenki ügyelt arra, hogy senki ne maradjon ki, hárman vagyunk. Ha valaki bekopogott volna, és megkérdezi, mióta tart ez a hármas buli, azt válaszoltam volna teljes jóhiszeműséggel, hogy már egy órája. Hát tévedés! Amikor kimerülten és kielégülten egymásra dőltünk – két fej két oldalról a vállamon – , és megnéztem az órát: 2 és ¾ óra telt el azóta, midőn feljöttünk a lépcsőn a panzió 2. szobájába. 
Tizenöt perc elég volt végül, hogy mindhárman letusoljunk, felöltözzünk, s bár a zuhany alatt elég erős volt a kísértés egy gyors ismétlésre, Tünde azt mondta, neki muszáj mennie.
– Majdnem elfelejtettem mondani, hogy holnap vidékre kell mennem! – jutott erről eszembe.
– Mehetek veled? – kérdezte Mariann. – Tudod, szünet van a suliban!
– Én is mennék, de én otthon sajnos elárultam a szünetet... meg nem is biztos, hogy elvinnétek magatokkal.
– Ha már így benne vagy te is a szexjáratban, akár utazgathatnánk reggelente hárman is! – válaszolt neki Mariann.
– Milyen járat? Szexjárat? No ez találó! Hétfőn elvisztek engem is?
– Persze, neked nem is kell eljönni a buszmegállóig, felveszünk útközben! – felelt helyettem Mariann. – Ja, nem jó, gyere csak a megállóba, mert otthon gyanús leszel! – Én meg akkor holnap is ott várlak – fordult felém. – Ott ne felejts...

Folytatása következik!