Filmkritika - The World Unseen

Be kell vallanom, nem szeetek angolul filmet nézni. Nem mintha nem érteném meg, bár a hollywoodi filmek tipikusan amerikai akcentusánál ez is befigyel. A nagyobb probléma, hogy az nekem nem szórakozás, hogy még az idegen nyelvű beszédet is értelmezzem.

Most viszont kénytelen voltam ezt az áldozatot meghozni, mert sajnos a következőnek kiszemelt film, tudomásom szerint, nem létezik szinkronosan, feliratosan meg most nem tudtam megoldani, hogy megnézzem.

A cím The World Unseen, amit a neten „A láthatatlan világ” fordításban találtam meg. Nem tudom, ez csak az eredeti cím tükörfordítása, vagy tényleges „műfordítás”, mindenesetre az angol változat jelentését lényegileg visszaadja.

A film Dél-Afrikában játszódik 1952-ben. Vagyis megint üde színfoltként kiszakadhatunk az amerikai milliőből, bár a téma akár lehetne amerikai is. Ebben az időben ugyanis a Dél-afrikai Köztársaságban tombol az apartheid, a teljes elkülönítés rendszere. Vagy legalábbis a kormány törekvése szerint a teljes elkülönítésé. Ez pedig olyan szervezett formákat ölt, amit a korabeli Egyesült Államok rasszistái is megirigyelhettek.

A fehéreket, a feketéket és a „színeseket” (indiaiak, kínaiak, etnikailag kevert népesség) teljesen elkülönítik egymástól. Mindenki saját körzeteket kap, ahonnan csak útlevéllel léphet ki. Még a fehéreket is felszólítják a feketék számára kijelölt körzetekből való elköltözésre. Egy szóval, teljes a szegregáció.

Emellett pedig ez az a világ, ahol még élnek a régi szokások. A feketéket nem egyszer kvázi rabszolgaként tartják, bár jogilag egyenlőek, ha el is különülnek egymástól, a fehérek alacsonyabbrendűként kezelik, „fiúnak” nevezik és ugráltatják még a náluk idősebb fekete férfiakat is. A nők az erősebbik nem elnyomásában élnek. Mindennaposak a megrendezett házasságok és a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények.

Forrás: Youtube

Vajon mi történik, ha ebben a világban egy erős és független nő, aki egy fekete férfi által megerőszakolt indiai nő unokájaként születik és egy kötelességtudó fehér családanya találkozik egy fekete férfi kávézójában, és gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt.

Faji diszkrimináció, a nemek közötti egyenlőtlenség, és néha a náci Németországba illő rendőri kegyetlenség az, aminek árnyékában ez a kapcsolat kibontakozik.

Bár nem tudnék kiemelni olyan részt, amit lényegileg nem értettem volna, a történet mégsem állt össze számomra a romantikus szálat tekintve koherens egésszé, és kissé kurtán, furcsán ért véget. Mindenesetre érdekes korkép, és aki jobban bízik az angoltudásában, annak tiszta szívből ajánlom. Ha pedig megtalálná magyarul valahol a neten, örülnék, ha informálna róla.