Írta: Marokfegyver
Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 7. rész - Szextrém
***********************************************************************
Fogadjunk, hogy megszólít! – ajánlottam magamnak, nem mintha az önmagammal fogadásnak lenne különösebb tétje, akár az egyedül sakkozásnál: biztosra vehető a nyertes.
Többször rámnézett: oldalról és laposan, szeme sarkából huncutul, és mosolyogva szemtől szembe. Kedves arc, megőrizve valamiféle bakfisos bájt, hatalmas, fénylő szemek…
Az újságosnál leragadt egy idős hölgy, valamit variálgattak, ugyanis a szatyorjából elővett és ablakon benyújtott újságköteget az árus hamarjában ablak alá süllyesztve eltüntette avatatlan szemek elől és ott nézegette, számolgatta. A 4 fős sor nem akart haladni emiatt, és az előttem álló időnként kihívóan rámtekintett.
Ruhája térd alatt érő, takart mindent, amit egy komoly – gondoltam – családanya nem akar közszemlére kitenni, ám redői és a jótékony szellő játéka mégis megmutattak csábító dombokat és völgyeket. De mit akarhat tőlem?
Az újságosbódéban kalkuláló néni végre elrejtette a sumák magazinokat, amelyeket bizonyára elad majd másnak is, ha már így visszahozták neki, vagy talán a nagykereskedőnek leadja, mint eladatlan remittendát.
– Viszel valami, Gizike? – kérdezte végre az ablak előtt várakozó tettestársától. Tagadó fejrázás után közölte a szokásos megoldást: – Felírom.
Mégsem írta fel, vagy már nem fért a listára, mert néhány bankjegyet kiemelve a kasszából és egy napilap hajtásába téve azokat, mindenestől átadta Gizikének.
Az időnként engem kukucskáló nő következett, szintén bennfentes:
– A szokásosakat kérem!
Nem szeretem az előfizetést, az olyan kötöttség, ami egész időszak alatt teher, ráadásul elfelejtem, mikor jár le, esetleg elfelejtem megújítani… Sokkal jobban illik hozzám naponta dönteni! Még olyan újságokat sem fizetek elő, melyek minden számát megveszem egyébként, élve olvasói és vásárlói – döntési – jogaimmal.
Megvettem, sarkonfordultam. Kis híján beleütköztem a leselkedősbe!
Mintha még a heti– és napilapok táskába helyezésével foglalkozna, engem várt:
– Üdvözlöm! Mit szól a lányomhoz?
A sugárzó mosoly, a csillogó szemek!
Tényleg nem volt szükség itt semmiféle bemutatkozásra: Mariann édesanyja állt közvetlen előttem. Szemtől szemben.
Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Talán azt: az elmúlt két hétben majdnem minden reggel együtt utaztunk, amikor csak tehettük délután is, sőt ha alkalmunk adódott akkor jót szexeltünk…?
Szerencsémre nem várt el részleteket:
– Mondta ám, hogy kétszer elvitte egy kedves, sármos férfi!
Szóval kettőt bevallott, pontosabban csak a fuvart? Megkönnyebbültem.
– Örömmel tettem, felvettem szegényt a buszmegállóban. Olyan a lánya, mint egy szépségkirálynő! – Ezt talán mégsem kellett volna mondanom, olyan bizalmaskodó… Az anyukának azonban tetszett! Büszkén tekintett egy pillanatra a távolba, lelki szemei előtt megjelent Mariann karcsú alakja…
Ő sem panaszkodhatott a formáira, jóval fiatalabbakat maga mögé utasítana egy megmérettetésen. De honnan tudja, hogy én vagyok a – nem csábító, hanem – sofőr?
– Gondoltuk az apjával, hogy venni kellene neki egy kocsit, ne buszozzon, megkaphatná a szülinapjára szerdán… Viszont a suli nem tart már soká, egy jó hónap van hátra.
Csak egy hónap és vége a szexjáratnak? Ez nem egy jó hír, anyuka!
Átfutott a fejemben, hogy Mariann már a buszmegálló felé tarthat, a találkozónk helyszínére, miközben én itt az anyjával beszélgetek. Azaz: szinte csak ő beszélt. Kedvesen, vidáman, csengő hangon…
– Örülök, hogy megismertem! – nyújtotta végre a kezét.
– Szép napot kívánok, a lányát üdvözlöm! – válaszoltam felszabadultan.
Utánanéztem, ahogy beül az Audiba és maga mellé dobja a frissen vásárolt lapokat.
Én is beszálltam a kocsiba és vidáman gurultam a buszmegálló felé, ahol Mariann vár rám.
Két hét alatt megtettünk néhány kalandos utat a szex birodalmában, és sok izgalom vár még ránk a következő egy hónapban, ha akarjuk. Amikor – már két hete történt? – első nap felvettem az egyedül ácsorgó Mariannt a buszmegállóban, még nem is sejthettem, hogy állandó stopposommá válik. Még csak 2 hete, s mégis mennyi közös élvezetben volt részünk!
A lámpától már szembetűnt szőkén és fehérben. Sudár alakja akkor is magára vonná a figyelmemet, ha százan tolonganának buszra várva… Még egy hasonló jelenség ért oda előttem két lépéssel: Tünde. Mariann osztálytársa és barátnője, s mostmár – egy kiadós, közös csúszkás masszázs után – én is barátnőmnek mondhatom.
Újult erővel indulhat a szexjárat!
– Akadt valami a hétvégén? – érdeklődött Tünde, ahogy elhelyezkedett hátul, középen, keze a két első ülés fejtámláján.
– Mármint a horogra? – kérdeztem feleslegesen, Tünde jól tudja már, hogy döntően egy téma körül szokás forgolódni. – Sajnos nem, úgyhogy fel vagyok muníciózva!
– Én is azt mondhatnám, hogy semmi, ha nem számítjuk azt a szuszogást és erőlködést, ami egy– két másodpercig tartott…– Ezek szerint nála járt a barátja két edzés között, fáradtan. – Még jó, hogy pénteken történtek dolgok rendesen!
– Mariann tudja részletesebben előadni… Ja, találkoztam anyukáddal, kérdezte, mit szólok a lányához! – fordultam kissé oldalt a részletesebb előadásmóddal rendelkező felé.
Valószínűleg ugyanilyen képet vághattam, amikor az újságos pavilonnál elcsattant az eredeti kérdés, Mariann sem jutott azonnal szóhoz, lélegzete is elakadt.
– Mit mondtál? – súgta a kérdést.
– Először is azt, hogy finom a puncid és…
– Most ne humorizálj! Mit mondtál?
– … és a kupiban rendesen viselkedtél.
– Tudod, mit csinálok veled? – Sírva– nevetve vállamra hajtotta fejét, éreztem, hogy túllépett az első döbbeneten, és biztos benne, hogy semmi kompromittáló nem hangzott el. Tünde a hátsó ülésről mindkettőnket megsimogatott.
Elmeséltem a találkozást, szinte pontosan, csupán a születésnapi autót hallgattam el tapintatosan. Megkönnyebbült sóhaj, puszi a jobb arcomra. Még egy– egy puszi a hátsó ülésről:
– Mi volt pénteken? Kupiban voltatok?
Mariann volt a soros, a tőle megszokott alapossággal ismertette az események kronológiáját, nem felejtve ki a nudista strandot, sőt még az üzletasszony – madam – lányát sem, akit megalapozott gyanúnk szerint a kutyája lefetyelt. És természetes közvetlenséggel így fejezte be a beszámolót:
– Hazaindulás előtt a kocsiban még egy furulyázás történt.
– Furulyaszó az éjszakában! – tódította Tünde.
Mielőtt zavarba jöttem volna, eszembe jutott, hogy tapasztalhattam már, milyen egy húron pendülve, mindent kibeszélnek…
– Ugye, nem jelentkeztél a madamnál pénzbegyűjtőnek?
– Nem hát! Ezt már akkor eldöntöttem, bár továbbra is úgy látom, hogy szép hasznot hozna… – Magamban még hozzátettem: lehetek még olyan helyzetben, amikor nem mérlegelhetem, mivel akarok pénzt keresni.
Immár dupla létszámú gyönyörű csaj társaságában így indult közös szexjáratunk harmadik hete. Ketten figyelmeztettek kiszálláskor:
– Holnap ott ne felejts a buszmegállóban!
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése