Tízemeletes ház 2. rész - Gumit vegyél ám!

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

– Nem kérdezted?

– Mit? Hogy dugtak-e? Nem akartam ellenséget szerezni, inkább bíztam benne, hogy nekem meg a csajszit sikerül elkapnom. Előbb-utóbb.

– Meg kellett volna egyeznetek, hogy a nővéred megy az egyik szobába a csávóval, te meg a másikba a csajszival.

– Lehet, de ez már elszállt.

– Máskor előtte kérdezz meg! Érdeklődj bátran, ha valami nem elég érthető!

Ültünk a padon. Közeledett a dél.

– Becsomagoltál már? – kérdezte Márk, a haverom.

– Még tegnap.

– Gumit vigyél ám!

– Jól van, tudom. De majd veszek ott, mert egy ilyen miniatűr városban még kotont se lehet úgy venni, hogy nem tudjon róla mindenki. A pénztáros, a boltosok, az utánam következő vásárlók, mindegyiknek a szomszédjai és ismerősei… Kimaradt valaki?

– Nem soroltad fel annak a csajnak az ismerőseit, akit meg akarsz dugni!

Itt az ideje a törlesztésnek, ha már az előbb annyira ki akart oktatni:

– Na, ja! – vontam meg a vállamat. – Erről te tudsz többet…

Hallgatott.

A Nap a fejünk felett járt, és őrült súllyal nyomta a levegőt, még a lombokon is átperzselt.

Hallgattunk. Vártam, hogy legyen ideje végiggondolni azt a bizonyos esetet, ami miatt egy darabig mindenki mindenkivel összemosolygott, vagy sürgősen összesúgott a háta mögött.

Tavaly történt, és először Márk verzióját hallottam – s mintha sejtette volna, hogy lesz másfajta is forgalomban –, elég részletesen elmesélte:

Rövid rábeszélés után egy csaj – Márk akkor még nem nevezte meg, de másnap már az egész város tudta, hogy Edina – belement egy gyors randiba. Azért esett rá a választás, mert a csajszi előszeretettel forgolódott idősebb srácok között, s így feltételeztük róla, hogy hajlandó erre-arra. Ráadásul, amikor Márk leszólította, éppen egy pasi autójából szállt ki diszkréten, a hipermarket parkolójának legtávolabbi pontján.

– Vásárolsz? – állta el az útját a haverom.

– Ja. De az is lehet, hogy csak benézek – válaszolt a lány kissé zavartan.

– Az jó… Utána talizunk?

– Lehet.

Márk alig hitt a fülének, és már nem akarta kiereszteni a markából:
– Vagy előtte. Addigra kitalálod, hogy akarsz-e venni valamit. Lógunk egyet? Dumálunk, meg ilyenek…

– Lehet. – A csaj körbenézett: – Hol állsz?

A haverom fülig pirult, hiszen se kocsija, se jogsija, de összekaparta magát:

– Csak sétára gondoltam…

– Mehetünk – jelentette ki Edina közönyösen, mintha tényleg csak egy sétáról lenne szó, és elindult a parkoló közepe felé. – Merre?

Márk az ellenkező irányba mutatott, ahol az úton túl egy kis erdős rész kezdődik:

– Oda. – Törte a fejét, hogy mit lehetne még mondani, aztán megismételte: – Dumálunk, meg ilyenek…

– Lehet. – A csaj annyira flegmán válaszolt, mintha semmi kedve sem lenne a beszélgetéshez, de hirtelen neki sincs más ötlete.

Szótlanul értek be a fák takarásába, amikor Márk ólomsúlyú, remegő karja valahogy Edina vállára került. A csaj azonnal viszonozta a mozdulatot, és átfogta a haverom derekát. Mint egy szerelmespár, lépkedtek még 10 métert előre. Megálltak, és a haverom – saját elbeszélése szerint elfogódottan nézett a csaj szemébe, magyarra fordítva: – bambán cövekelt a csaj előtt. Mintha elfelejtette volna, hogy miért jöttek, még szerencse, hogy amannak több esze – vagy nagyobb rutinja – volt, így elkezdtek smárolni, különben még mindig ott ácsorognának. Az izzadt tenyerek óvatosan megfogták a csaj derekát, majd lecsúsztak a fenekére, készen arra, hogy bármikor visszaforduljanak.

Márk beszámolójából tudom, hogy ebben a helyzetben elvoltak egy darabig, miközben még a bugyiba is bemerészkedett, és a csupasz popót simogatta.

Aztán hirtelen Edina hátralépett egyet, kibújt a ruhájából, és megigazította a hátulról már lefejtett bugyit:

– Gyerünk! – bíztatta a haveromat.

El tudom képzelni kapkodva, egyensúlyozva-ugrálva vetkőzni. Ő is magán hagyta a gatyát, de bízott benne, hogy az is mindjárt lekerül, hiszen már nagyon szorította.

– Azt is! – mutatott rá a csajszi. – Nem akarok zsákbamacskát!

Márk térdig letolta, és úgy érezte, nem bírja tovább a csaj mohó tekintetét… De Edina érintését is bírnia kellett, ahogy játszadozott, mintha méricskélne... és biztos volt benne, hogy éppen itt, néhány fányi távolságra a hipermarkettől, itt fogja elveszíteni a szüzességét, pillanatokon belül. Hiszen a csaj máris úgy nyöszörgött, mintha nem is a markában érezné a keménységét, hanem a puncijában.

Edina futólag körbenézett – láthatja-e őket valaki, vagy csak alkalmas helyet keresett arra, hogy magába engedje a brokit –, majd a tenyerét nyújtotta:

– Hol van?

Márk nem kezdett el értetlenkedni, hogy mit keres. Egy hirtelen vihar és jégverés sem jöhetett volna rosszabbkor, mint ez a kérdés. Tudta, mert hallotta már éppen elégszer más srácoktól, hogy a csajok kérik a gumit, ők szeretik felhúzni, mielőtt beindul a dugás.

– Nincs.

– Nem baj – válaszolta Edina, de mielőtt a haverom téves illúziókban himbálózhatott volna, újból megigazgatta a bugyiját, nehogy úgy tűnjön, mintha le akarná vetni, majd szórakozottan folytatta a markában simogatást.

Márk mire felocsúdott volna összekente a csaj markát, bugyiját és a környéken található összes szomjas fűszálat…

Tavaly történt, és a haverom – gumival felszerelkezve – már másnap megkereste volna Edinát, hogy sürgősen nála hagyhassa a szüzességét, ha a városi szóbeszéd meg nem előzi. A csaj bizonyára elmesélte a sztorit a barátnőinek, mert rövidesen mindenki tisztában volt vele, hogy Márk bugyi-mániás, és csak összemaszatolta „egy csaj” bugyiját, hogy annak ott kellett hagyni az erdőben, és hamar venni egyet a Tescóban, mégsem maradhat e fontos ruhadarab nélkül.

Folytatása következik!