Piramis

B-vel a föld körül

Több dolgok vannak a trópusi szigeten, mintsem bölcselmetek álmodni képes.

Megjegyzés: A történetben szerepet kap Fernanda (első felbukkanás: Sandboard) is.

******************************************************************************

Fáradtan roskadtam le a durva, kavicsos domboldalra. Ennél hálásabb már nem is lehettem volna a lépcsőzetes felszínkialakításért, mivel így, akárcsak egy fotelben, kényelmesen el tudtam nyújtózni, az elmúlt órákban térdig legyalogolt, fájdalomtól lüktető lábamat pedig henyén kinyújtóztatni. Akárcsak egy fotelben. Egy kőből lévő fotelben, de akkor is fotelben. Ne legyünk telhetetlenek!

Lehunyt szemmel hátravetettem a fejem, hogy magamba szívjam az éltető levegőt. Bár az se hozott sok enyhülést. Úgy izzadtam, mintha csak egy igásmarha lennék, aminek megállás nélküli munkával kellett felszántania ezt az egész szigetet.

Erre mondhatná az ember "Mégis, mi az a munka? Egy röpke kis semmi idő alatt megvan." De ha tényleg megcsináltam volna, még akkor se döbbentem volna rá jobban, mennyire félrevezető lehet, ha pusztán egy sziget kétezer négyzetkilométeres alapterületére koncentrálunk. Főleg, ha az a sziget történetesen ez a sziget.

Letöröltem kézfejemmel az izzadtságot homlokomról, hogy aztán tenyeremmel végigsimítsak lófarokba fogott hajamon. Ez után a következő mozdulattal lágy hullámzásra bírtam rángatásommal teljesen átnedvesedve a bőrömhöz tapadó toppomat, miközben a vékony sort alatt csak zoknim és túrabakancsom fedte lábaimat széttártam, hogy még jobban átjárjon az enyhe légmozgás. Közben pedig felemeltem a tekintetem, hogy enyhülést remélő pillantást vessek a láthatáron nem is oly távol kéklő tengerre.

Egy pillanatra irigyeltem a nagy türkizség peremén a homokban heverészőket. Bár engem az Ördög vasvillájával is emberfeletti kihívás lenne napozásra bírni, az árnyékban henyélés, a fürdés az óceánban, na meg a mindenfelé lófráló csinos, bikinis csajok abban a pillanatban mindennél jobban vonzottak. Nem is beszélve arról, hogy az embernek ezek jutnak először eszébe, ha meghallja a Kanári-szigetek, és azon belül is különösen Tenerife nevét. A kis szigetcsoport Marokkó partjaitól nem messze a napsütötte tengerparttal, meleggel, óceánnal, csajokkal, sörrel... Mi kell még?

Nekem nem túl sok minden, mégis végül itt kötöttem ki, a parttól tetemes távolságra a domboldalban ücsörögve. Mert nekem látnom kellett, hogy Tenerife nem csak ennyi. Ó, messze nem.

Ha az ember arra gondol, mi fér el kétezer négyzetkilométeren, amikor a terepformáló éppenséggel nem Állam bácsi, hanem Természet anya, akkor nem sok minden jut eszébe. Itt viszont utóbbi, egy ilyen talpalatnyi földön is alaposan felgyűrte az ingujjat. Megtalálható itt ugyanis minden, amit csak az ember az őserdőtől a sivatagon keresztül a magashegyvidékig el tud képzelni. A homokos part mellett persze.

És ezzel még csak meg sem elégszik. Ha például azt a kérdést tennénk fel, mi Spanyolország legmagasabb pontja, nagy valószínűség szerint mindenki a Pireneusokban kezdene el keresgélni. Szó se róla, az észak-spanyol magashegység legteteje, a Mulhacén, a maga majd háromezer-ötszáz méteres magasságával helyre kis dombocska. Ezen a kis szigetcsoporton, és azon belül is konkrétan Tenerifén, itt tornyosul a Teide, ami egy bő kétszázast még ráver. Azzal pedig, hogy a spanyol hajósok a középkor alkonyán az ibériai ország koronája számára meghódították a Kanári-szigeteket, új legnagyobb hegyet is kaptak.

Mert bizony, hiába a marokkói partok közelsége, nem adják olyan forrón a kását... Vagy mi a fene. Az észak-afrikai rabszolga-kereskedők ugyanis elkirándulgattak néha a keletibb szigetekre emberanyagot gyűjtögetni, azonban ezek a vállalkozások sokkal nehezebbnek bizonyultak, mint ahogy az elsőre tűnik. Na nem a helyiek makacs ellenállása, sokkal inkább a természet könyörtelen törvényei miatt. Légvonalban mért távolság ide vagy oda ugyanis, az Atlanti-óceánban futó tengeráramlatok iránya okán sokkal könnyebb megközelíteni a Földnek ezt a szegletét Európából, mint Afrikából. Ezért hát a jó muszlimok nem törték magukat különösebben, a spanyol hajósoknak viszont épp kapóra jött az óceánt széltében-hosszában átszelő utak megállójaként. Még egy bizonyos Kristóf is megfordult itt, amikor az az égetnivalóan bolond ötlete támadt, hogy nyugat felé elhajózva közelíti meg Indiát. Csak azzal nem számolt, hogy közben az útját állja egy másik kontinens.

Így hát, szegről-végről, a Kanári-szigetek lett az első spanyol gyarmat, és még ma is, ha Tenerife utcáin jár az ember, inkább érzi magát valahol a karibi szigetvilágban, mint a spanyol anyaföldön. A helyi őslakosok viszont ennek már kevéssé örülhetnek, mivel ami meg is maradt belőlük, az beolvadt a kolonizálókba. Amit pedig tudtak, ahogy éltek, az talán örökre elveszett.

Pedig nem csak pár őskori szinten tengődő emberhordát vesztett a világ. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az az építmény, amin a sejhajomat nyugtattam épp. Mert bizony, bár a fene se tudja, menyi volt belőle a természetes alap, ezt a lépcsőzetes oldalú dombocskát, amit bátran nevezhetünk nevén piramisnak, kétséget kizáróan homo sapiens-kezek alkották.

Csak épp azt nem tudni, kik és mikor. Volt, aki azt vetette fel, hogy talán az egyiptomiak megunták az újabb és újabb hódítókat, aztán eltolták a faszekeret nyugat felé, míg végül, az óceánon átkelve, eljutottak ide. Vagy, ha már itt tartunk, még egyszer átlendülve a nagy kék vízen, ők tanították volna a majákat is, hogy építenek piramist a nagyfiúk.

Hogy így volt-e, azt talán sose tudjuk meg. A güímari piramisok pedig, a nevüket adó településtől nem messze, némán őrzik titkukat, most épp a fenekem alatt, várva, hátha valaki egyszer megfejti őket.

- Nicsak, nicsak! - rántott vissza egy csilingelve felkacagó hang a valóságba, tekintetem pedig egy gyors rántással barátnőmre ugrott, aki már-már tenyérbemászóan ingerlő ruganyossággal haladt felém a piramis oldalában. Még kibontott hosszú, barna haja is úgy hullámzott feje körül, mint egy sötét glória. Mintha csak a haza föld erőt öntött volna belé. Bár messze jártunk Chilétől. - Ennyire kifullasztott ez a kis séta?

- Kapd be, Fernanda! - morogtam. Bár nagyrészt tréfának szántam, porzó torkom reszelős zihálása olyan tónust kölcsönzött neki, mintha a szavakat egy csőre töltött géppisztollyal nyomatékosítottam volna. Meg is nyaltam ajkaimat és előhorgásztam táskámból a vizes flakonomat, hogy alaposan meghúzzam.

- Ezer örömmel - kacagott fel társam, szerencsére pontosan megértve mondanivalóm célját. - De mit is? - telepedett le közben mellém, de a csodálatos, tengerre nyíló panoráma helyett végig csak engem bámult, huncut mosollyal az arcán.

- Nem tudom - vontam vállat. - Azt rád bízom.

- Mmm! - húzódott még szélesebbre mosolya. - Adtál is egy ötletet. - Azzal keze egy kígyó fürgeségével siklott széttárt combjaim közé, hogy ujjai hegyével végigsimítson a csak két vékony réteg szövet által takart ágyékomon.

- Hé! - borzongtam meg, miközben sebesen összezártam lábaimat és körbe néztem. - Megvesztél? Itt akarsz huncutkodni, ahol bárki megláthat?

- Egy szép hölgynek nem tudok ellenállni - csillogtak a szemei.

- Még mázli, hogy abból nincs itt egy se - ugrattam, miközben ismét beleittam vizembe. Az ő vágyakozó tekintete azonban egy pillanatra se lankadt. Keze továbbra is a combom simogatta, én pedig éreztem, ahogy ereimben egyre hevesebben lüktet a vér. - Legalább... legalább addig türtőztesd magad, amíg vissza érünk a szállodába!

- Oké! - pattant fel lendületből. - Aki utolsónak ér oda, az lesz alul.

És már szökdécselt is lefelé a piramis oldalában. Én pedig nem tudtam megállni, hogy mosolyogva megcsóváljam a fejem és lassan, öregasszonyosan feltápászkodva utána botorkáljak.

************************************************************************

Ha tetszett, olvass arról is, amikor B Latin-Amerikába látogatott. Mondjuk itt: Sótükör

Rob

Laura kalandjai I. rész - Laura ébredése 26. fejezet

A sorozatban eddig megjelent:
1-3. fejezet: A vágyak ébredése
4-8. fejezet: Útkeresés
9-12. fejezet: Rina
13. fejezet: Kibékülés
14-17. fejezet: Se veled, se nélküled
18. fejezet: Erőszakos kéj
19-20. fejezet: Karen visszatér
21-23. fejezet: A testépítő szépség
24. fejezet: Egy régi ismerős
25. fejezet: Veszteség

Laura ismét beleveti magát azokba az élvezetekbe, amiket egy férfi nyújtani tud.

*************************************************************************

Laura hat hónapig nem feküdt le senkivel. Attól kezdve, hogy aznap este Karen távozott, ő pedig magához nyúlt, hogy egy egész éjszakán át tartó véget nem érő maszturbálással űzze ki magából azt a szexuális feszültséget, amit a nővel való szex okozott.

Az viszont még ennél is nehezebb volt, hogy túltegye magát Rina halálán. Rengeteget álmodott a lányról. Rengeteg lüktető, erotikával telt álmot. Rina meztelen volt és teljesen kitárulkozott, felajánlkozva előtte, Laura pedig izzadtságban és izgatottsága nedveiben fürödve riadt fel, fűtve a vágytól. A vágytól a lány iránt, akinek ő maga is felelősnek érezte magát a halálában.

Bűntudata volt a történtek miatt és a szex teljesen elérhetetlen csodának tűnt azokban a napokban. Mégis ki más részesíthetné akkora gyönyörben, mint Karen és Rina. Talán legfeljebb ha Brandi. De valahogy mégse vett rajta erőt soha a szexuális izgalom. Hidegnek és üresnek érezte magát. Mintha mindez csak a múlt lenne és már soha többé nem élhetne át ilyesmit.

Az is csak távoli bizsergésnek tűnt, amit egy új arc kiváltott belőle a munkahelyén. Egy magas, gyönyörű, karcsú fekete nő hosszú, vállaira omló hajjal. Yvette Farmernek hívták és mindig kosztümben járt, amit Laura csak még elragadóbbnak talált. De Yvette házas volt és egy kisgyermek anyja. Gyönyörű volt, de elérhetetlen.

És amúgy is, az utolsó dolog, ami valaha is Laura eszébe jutott volna, az az volt, hogy elcsábítsa. Egy fiatal anyát? Azok után, ami Rinával történt? A gondolattól megfagyott a vér az ereiben. Amellett pedig, már csak Yvette látványa is élvezettel töltötte el, anélkül hogy valaha is arra gondolt volna, lefeküdjön vele.

Ehelyett, hat hónapnyi alvajárás után, végül ismét a férfiak felé fordult. Még mindig vonzó nő volt és a férfiak sosem mulasztották el csapni neki a szelet. Még akkor is, amikor ő megállás nélkül csak a nőket kajtatta. Most pedig, tiszta fejjel, egy fiatal ügyvéd ragadta meg a figyelmét, név szerint Rob, akivel egy közös baráton keresztül ismerkedett meg. A legelső randijukon a férfi elvitte vacsorázni, aztán egy híres helyi sportbárba, ahol tévék tucatjai lógtak a falakon, különböző sporteseményeket közvetítve.

Laura nagyon jól érezte magát. Viccelődtek, söröztek. Aztán a szeme sarkából egyszer az egyik képernyőre pillantott, amin épp egy női testépítő versenyt közvetítettek. És éppen abban a pillanatban, a kép teljes szélességében, megjelent Brandi Pearson. Csillogó szemekkel mosolygott, ahogy magabiztosan tárta a kíváncsi tekintetek elé feszes izmait. Azt a gyönyörű testet, aminek Laura már minden négyzetcentiméterét ismerte. Még azokat is, amiket most eltakart a nő bikinije.

A látvány olyan elementáris erővel csapott le rá, hogy egy pillanatra levegőhöz sem jutott. Majdnem le is fordult a bárszékéről. Teljesen el is feledkezett Robról és a barátairól, akik körülötte ültek. Csak Brandit tudta bámulni. Hogy is felejthette el, milyen gyönyörű ez a nő és hogy mennyire is vágyakozott az után a csodás test után? Még csak nem is pislogott, ahogy itta magába a látványt. Azt a csodás fekete bőrt, a feszülő izmokat, a kemény, gömbölyű feneket és az izmos combokat. Laura érezte, hogy az ágyéka is belefeszül.

Összepréselte a combjait és felidézte magában az érzést, ahogy Brandi teste az övének feszül és csiklóik összedörzsölődnek. Vad borzongás futott végig a testén és muszáj volt elfordulnia a képernyőtől, nehogy túlságosan is felizguljon.

A fenébe is! - gondolta. - Ha ezek a férfiak látnák, hogy bámulok rá... Nyilvánvaló lenne, hogy legszívesebben most rögtön rá vetném magam.

De senki sem figyelt fel rá. Kényszerítette magát, hogy nevessen és viccelődjön, de a szeme sarkából végig a képernyőt bámulta. A kamera sorban haladt a versenyző nőkön, és amikor Brandira került a sor a pózolásban, Laura majdnem ott helyben elélvezett, már csak a látványtól is. Nem tehetett róla. Kívánta ezt a nőt.

Amikor meghallotta a kommentátor hangját, ahogy közli, a verseny Indianapolisban zajlik, csak arra tudott gondolni, hogy üzennie kellene Brandinek. De mégis mit mondhatna? „Vágyom rád.”? „Hívj fel, kérlek!”? Úgyis tudta, hogy reménytelen. Brandi makacsul hetero. Tudta, hogy túl szép is lenne, ha ők együtt lehetnének. És túl veszélyes is. Nem szabadott rá gondolnia.

Inkább Robhoz hajolt.

- Kezdek unatkozni – suttogta. - Nem megyünk fel inkább hozzám?

- Tényleg? - csillantak fel a férfi szemei.

Azonnal Laura lakása felé vették az irányt és a nő készített kettejüknek némi italt. Rob nagyon jóképű férfi volt és mire a nő észbe kapott, a mohó kezek már ki is gombolták a blúzát. Ő azonban elhúzódott, csintalanul izgatva a férfit. Nem tudta kiverni a fejéből Brandi képét és szerette volna, ha ez a férfi addig keféli, amíg már másra se tud gondolni.

- Mégis mit gondolsz, milyen lány vagyok én? - incselkedett.

- A leggyönyörűbb, akit valaha is meg akartam csókolni-

A férfi egy pillanatra se tudta levenni a tekintetét a lengére vetkőztetett testről. Túl régen volt már, hogy Laura ilyen fényt látott egy pasi szemében. El is felejtette már, milyen izgató.

- Egy barátom, egy nő, egyszer azt mondta, hogy a férfiak különösen fel tudnak izgulni, ha végignézik, ahogy egy nő leveszi a saját melltartóját – suttogta csábosan és azonnal látta, ahogy a férfi szemében felcsillan a vágy. - Egyetértesz vele?

Rob csak bólintott és nyelt egy nagyot, miközben megigazította az inge gallérját.

Laura lassan a háta mögé nyúlt és kikapcsolta a melltartóját, majd engedte, hogy a ruhadarab lassan lecsússzon karjain.

Rob szóhoz sem jutott, ahogy bámulta az előbukkanó formás melleket. Felemelte a kezét és óvatosan az egyikre simította tenyerét.

- Soha... soha nem láttam még ilyen gyönyörű melleket. Még a magazinokban sem.

Laura tekintete fátyolos lett a vágytól.

- Remélem, nem csak bámulni akarod egész este – somolygott.

A férfi elmosolyodott, majd előre hajolt és megcsókolta egyik mellét, mielőtt a szájába vette volna a kemény mellbimbót. Laura bimbói mindig is nagyon érzékenyek voltak, hat hónapnyi szexhiány után pedig úgy érezte, azonnal szétrobban a gyönyörűségtől.

Rob egyre magabiztosabban szopogatta a mellét, de Laura érezte, még mindig visszafogja magát. Elkezdte levetkőztetni a férfit. Kigombolta az ingét és lehúzta sliccét, hogy ujjai közé kaparinthassa a merevedő hímtagot.

Alig került néhány percbe, hogy gátlástalan állatokként egymásra vessék magukat. Szinte letépték a másik ruháját, hogy meztelenül kössenek ki a padlón mohón falva egymás ajkait.

Laura élvezettel izgatta ajkaival a hatalmas szerszámot, de a férfi nem hagyta sokáig.

- Elég a nyalakodásból. Dugni akarok – hörögte.

- Akkor siess! - dorombolta Laura. - Nem tudok már várni sokáig.

- Én sem.

Laura hevesen zihált, ahogy figyelte a férfit, amint az belemártja hatalmas szerszámát. Hevesen keféltek. Vadul és megállás nélkül. Laura úgy érezte, egyből a hetedik mennyországba emelkedik. A férfi dereka köré fonta lábait és hevesen zihált. Rob pedig hevesen mozgott benne, közben ajkaival a nő melleire tapadt.

Nem egy romantikus, első randis tapogatózáshoz illő szex volt ez, hanem vad üzekedés, míg végül mindketten hevesen száguldva nem közeledtek a csúcs felé.

Rob ment el először egy hangos nyögés kíséretében. Laura érezte, ahogy a forró nedvesség betölti a testét. Ettől az ő izmai is megfeszültek és a férfi lapockáiba mélyesztette körmeit, ahogy felsikoltott a gyönyörtől.

Zihálva omlottak a padlóra, elégedetten elernyedve a gyönyöröktől.

- Már... már régen nem volt részem ilyen vad menetben – zihálta Laura. - Azt hiszem, kicsit elragadtattam magam – csókolta meg a férfi bőrét, ahol nyomot hagytak körmei.

- Akkor, azt hiszem, kénytelen leszek megbüntetni téged – kacsintott Rob. - Talán kikötözlek és addig duglak, amíg el nem veszted az eszméleted.

Laura ereiben pezsegni kezdett a vér a gondolatra és lenézett a még mindig mereven lüktető hímtagra.

- Szeretnéd? - suttogta.

Rob megcsókolta őt és gyengéden megmarkolta melleit, majd a combjait és a fenekét.

- Nincs férfi a világon, aki ne vágyna erre, Laura.

A nő szó nélkül lüktető férfiassága köré fonta ujjait.

- Történetesen van is egy épp megfelelő kötelem – nézett Robra csillogó szemekkel.

- Tényleg? Nem is néztem volna ki belőled, hogy ilyen kis huncut vagy.

Laura kinyitotta a ruhásszekrényét és elővett egy tubus síkosítót. Mire visszatért, Rob farka már ismét mereven ágaskodott és lüktetett.

- Szeretnéd megdugni a fenekemet is? - mosolygott Laura.

- És a kötéllel mi lesz? - válaszolta a férfi vigyorogva.

Laura nem nyúlt a kötélhez a Karennel töltött éjszaka óta. Még mindig az ágy alatt pihent. Most előkotorta, majd csábosan a férfi felé nyújtotta összezárt csuklóit.

- Még nem – válaszolta Rob.

Laura a mereven lüktető hímtagra nézett és tudta, ez most egy olyan vad menet lesz, ami pár pillanatra biztos elfeledteti majd vele Brandit.

- Csináltál már ilyet? - kérdezte a férfi.

- Férfival még nem.

- Laura, te minden pillanattal csak egyre érdekesebb leszel.

A nő csak némán figyelte, ahogy partnere lassan, de szakértően köré tekeri a kötelet.

- Hány nővel feküdtél már le? - kérdezte közben.

- Hárommal.

- Biztos nagyon élvezted.

- Egyiküknek se volt ilyenje – fonta Laura ujjait a keményen meredező farokra.

Amikor végzett, a férfi előre hajolt és megcsókolta őt.

- Alig várom, hogy ismét szopogathassam a mellbimbóidat.

Laura az oldalára feküdt az ágyon és felpillantott a férfira. A szemei fátyolosak voltak a vágytól.

- Jobb lesz, ha betömöd a szám, mert sikoltani fogok a gyönyörtől-

- Én viszont hallani akarom – mondta a férfi és egyik kezébe vette hatalmas szerszámát, hogy a nő melleihez simítsa a hegyét.

Laura ereiben pezsgett a vér. Minden porcikája megborzongott és mélyről jövő nyögések hagyták el a torkát. Aztán a férfi mellé telepedett, szájába vette az egyik mellbimbóját és vadul szopogatni kezdte.

Könny csorgott le Laura arcán, ahogy zihálva közeledett a csúcs felé. Aztán a férfi lehúzta őt az ágyról, a padlóra térdeltetve. Egy párnát rakott a feje alá és úgy igazította, hogy a feneke az ég felé álljon. Bele mártotta két ujját a síkosítóba és gyengéden izgatni kezdte velük Laura fenekét.

Laura számára teljesen megszűnt létezni a világ, ahogy Rob végül belé mártotta gigantikus méretű hímtagját. A nő lehunyta a szemeit és hangosan zihálva élvezte a lökéseket. Nem akart most semmi mást, csak itt lenni és élvezni, ahogy a férfi hímtagja mozog benne.

A férfi egyre hevesebben löködte. Ujjai Laura fenekébe mélyedtek, ahogy növekvő intenzitással húzta ki majd lökte bele ismét szerszámát, míg végül egy hangos nyögés kíséretében el nem ért a csúcsra. Ez már Laurának is sok volt és őt is átlendítette azon a bizonyos határon.

Még kétszer jutottak el a gyönyörök csúcsáig, míg végül a férfi hajnalban távozott. Laura pedig nem bánta meg, hogy felhívta őt magához. Az ánusza még mindig lüktetett, a teste többi része viszont úszott a gyönyörben. És legalább nyert egy napot, mielőtt újra Brandi töltötte volna ki a gondolatait.

Smallville 11. évad I. rész - Őrző 6. fejezet

Előzmény: Smallville 11. évad I. rész - Őrző 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Smallville 11. évad I. rész - Őrző 5. fejezet

Folytatása következik!

Kupi 9. fejezet - Csokipunci

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kupi 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Kupi 8. fejezet

Minden szempár – a hiányosan öltözött lányoké éppúgy, mint az összesereglő vendégeké – Anikóra szegeződött. Nem tudni mért, de tőle várták a megoldást. Talán Bianca hatására, aki két perccel korábban csak rápillantott az eszméletlen Henriettre, és izgatottan kérdezte:

– Ani merre van? Szóltatok már neki?

Anikó elsimította a szőke hajtincseket az ágyon heverő lány arcából, megérintett egy pontot a nyakán, a füle alatt, majd felhúzta a szemhéját…

– Meghalt? – sikított fel Xénia.

– Csak elájult – közölte Anikó higgadtan. – Kérek egy pohár vizet!

Félig-meddig ülőhelyzetbe támogatta Henriettet, majd két kortyot itatott vele, és már a többiek is látták, hogy bizonytalanul és logikátlanul, de a szőke lány mozog…

– Mi történt? – nézett körbe a vörös lány, és tekintete megállapodott a pulóvert viselő taxison.

– Nem csináltam semmit… – mentegetőzött Jocó.

– Lehet, éppen az volt a gond! – mosolygott megkönnyebbülten Olívia.

Mindenki nevetett. A lányok kézen fogták a vendégeiket, és visszahúzták a szobáikba, befejezni, ami kényszerűen félbeszakadt, vagy egy plusz menettel megünnepelni Henriett gyors észheztérését. A telt, szőke, copfos csaj eddig sem vesztegette az időt: amíg a többiek az ájult lány miatt izgultak, ő hátranyúlva húzogatta partnere farkát, és beillesztve a félgömbök vájatába, fenékriszálást és –rezegtetést mutatott be, így ezután nem kellett újrakezdenie a programot. Éppen csak megálltak az ajtón kívül, letérdelt a férfi elé, és mű-csodálkozva nyafogta:

– Te már így állsz? Ezt most mind be kell kapnom?

Bianca kikísérte a vendégét, megborzongott az ajtón beáramló hidegtől, és úgy, ahogy volt – megszáradt folttal a bugyiján, nyakában törölköző – meglátogatta Henriettet.

Anikó éppen akkor látta el a szőke lányt tanácsokkal, és mentegetőzött, amiért le kell mennie egy ügyfeléhez, kapóra jött Bianca.

– Itt tudsz maradni egy kicsit? Nem kell semmit csinálni, mert már jól van.

– Kinyalom, attól rendbe jön… – válaszolta a fekete lány, aki már tusoláshoz előkészülve összegumizta a haját.

– Köszi a gondoskodást, de már tényleg semmi bajom, menj csak nyugodtan fürödni!

– És fürdés után kinyalsz?

Henriett csak színtelenül mosolygott.

Bianca leült az ágyra, ujjait szórakozottan végigfuttatta a sápadt arcon:

– Elmeséled, mi volt?

– Semmi.

– Jó, ez volt a publikus része, de most mondd el az igazat!

Henriett mélyet sóhajtott, és elhadarta:

– Elfelejtettem a gumit… és bement… és amikor csodálkozott, hogy gumi nélkül is lehetett, akkor pánikba estem, minden sötét lett.

Bianca csóválta a fejét:

– Nem tudom, elkéstünk-e… De várj csak! – Kirohant a szobából. Mire az ajtó szépen, lassan becsukódott volna, már vissza is ért. – Mindjárt kezelésbe veszlek! – Bíztatóan nézett Henriettre, és lepakolta az ágyra, amiket hozott.

– Ennyi mindent össze tudtál szedni egy pillanat alatt?

– Mint a villám… Menekülésre vagyok berendezkedve, bárhonnan el tudok szelelni 2 percem belül. Ez meg nem olyan nagydolog, összekapkodtam, amire szükség lehet. Először is ezt húzd meg! – nyújtott egy üveg vodkát a szőke lány felé. – Ne gondolkozz rajta, nem arra való!

Henriett érdeklődéssel nézegette a kupacba hányt dolgokat. Műanyag fóliába préselt zselé-szerű, barna anyagon akadt meg a tekintete, a készletből már hiányzott kettő. Bianca éppen ezt a titokzatos valamit vette kézbe, fogával beletépett, és két ujjal kiemelt egy adagot:

– Ez nemcsak a spermát öli meg, de az esetleg bejuttatott egyebet is… Bugyit le! – vezényelt. – Bízzunk benne, hogy nincs még későn!

Henriett engedelmesen megemelte a fenekét, lehúzta a bugyiját, és tenyerét a pucija elé téve várta, hogy mi fog ebből a hókuszpókuszból kisülni. A szükségesnek ítélt eszközök közül a félméteres vibrátort kissé túlzásnak találta, de a kis barna valamiktől nem tartott, bár annyit már megértett, hogy az is oda fog kerülni, ahová Bianca a vibrit szánja.

– Ennek van ilyen csoki illata? – szimatolt.

– Nem is a vodkának! Siessünk, mert elolvad a kezemben! Húzd fel a lábad… jobban! Nem vagy már szűz kiscsaj… Gondold azt, hogy négyen várakoznak a sorukra, haladni kell, tartsd ide a lukad, húzd szét egy kicsit! Ne nézd, mert elkap a röhögés, inkább közvetítem, hogy mit csinálok!…  Szép kis puncikád van! Benyúltam két ujjal, kipróbáltam, hogy bemegy-e simán a cucc… Fantasztikusan rózsaszín! Láttad már? Kár, hogy nincs itt egy kis tükör… Most megfogom az ujjhegyeim között a gyógyszert, és amennyire csak bírom, betolom. No? Megbaszlak az ujjammal. Ugye, hogy ebben nincs semmi különös? Ennél nagyobb dolgok is előfordultak már a puncidban. Ilyen szép kis ujjacska járt már benned? Tudod, mi mindent akartak már belém dugdosni? De biztosan tebeléd is, mert egy ilyen puncika arra csábít, hogy bele kell nyomni valamit!

– Érzem, ahogy olvad odabenn.

– Ennek örülök, mert így kell. Olyan, mintha az első koma már beleélvezett volna.

– Olyan…

– Benyomok még egyet. – Kihúzta az ujját, és a csokiszerű anyaggal barna napsugarakat rajzolt Henriett puncija köré és a combja belső felére. A műanyag tartóból fogaival kiszabadított egy újabb adagot. – Emez is jó lesz, meglátod. Látod, milyen jó dolgod van? Csak idetartod a lukad, és finomságok kerülnek bele.– Bianca két ujja a szőke lány puncijában járt, a másik kezével Henriett hasát simogatta. – Nem húzom ki még, nehogy idő előtt kifolyjon. Hoztam ugyan vibrit, de azt melengetni kellene… Jó kemény a csiklód, dugni lehetne vele!

Henriett reflexszerűen össze akarta zárni a lábát.

– Nem szégyen az – tette rá az egyik ujját Bianca a kényes pontra –, nekem is ilyesmi, amikor nyalják. – Közelebb hajolt, és amikor a szőke lány már meg volt győződve róla, hogy mindjárt megérzi a nyelvét, megszólalt: – Szép kis puncika, de nem szabad kinyalni az orvosságot, ha csoki szaga van is… Viszont dugni lehet, azt írják az apró betűk! Még használ is egy orgazmus, jobban feloldódik a cucc. – Lassan mozgatni kezdte az ujjait, ki-be, közben figyelte, nehogy kiszivárogjon a csoki illatú gyógyszer. – Te csak élvezz nyugodtan!

Henriett azt gondolta, hogy a zsúfolt nap végén, amikor akarata ellenére is élvezett dolgokat, nem lesz már képes újabb orgazmusra, ám egy perc sem telt még el, és érezte, hogy a fekete lány ujjai forró csokivá változtatták a punciját. Hallotta is a csucsogást, majd hirtelen semmit sem hallott, csak a zaját zihálását.

– Készen is vagy, picim? – hajolt fölé Bianca, és egy futó csókot lehelt az egyik mellbimbóra. – Nekem is jó volt, nem mindennap ujjazhat meg az ember egy ilyen finomságot. Kicsit bent hagyom még az ujjam…

Megfordult, szabad kezével lehámozta magáról a bugyit, és punciját Henriett szájára illesztette, aki automatikusan belenyalt. – Olyan ügyi voltam ám, hogy egyetlen csepp se folyt ki – mondta közben elégedetten a szőke lánynak, és megint be-ki húzogatta a két ujját, amíg a puncijában egyre mélyebbre merészkedett az alatta fekvő lány nyelve. Aztán körkörös mozdulatokkal jelezte, hogy nem csak egyetlen ponton igényli a kényeztetést, majd hirtelen megállt, nyöszörögve megdermedt, és sóhajtozva elélvezett.

– Ez is jólesett, már pattanásig feszültem, amíg téged dugogattalak…

Henriett zavartan, de kipirultan nézett a lányra, és úgy érezte, talált egy igazi barátot.

Bianca az ujjait szagolgatta:

– Csokipunci.

Henriett még széttett lábbal feküdt, amikor Olívia beviharzott az ajtón. Mosolygott, mint mindig.

– Ja, kop-kop, bocsi! Hogy állsz? Látom, túléled!

– Semmi bajom már…

– Kipihened holnapra! – Bianca felé fordult: – És te?

– Nekem is elég volt mára…

– Kár, mert bevállaltam egy csoportot. Nyolcan vannak…

– Ilyenkor? Mindjárt éjfél…

– Az még nem lenne baj, mert egy óra alatt megcsináljuk őket, de közben Anikóhoz jött egy egészéjszakás, Xéniát elvitték buliba, Heni kiesett.. Ha te se vállalod, akkor hármunkra kell elosztani a nyolcat.

– Jól van, jöhetnek! Kik azok?

– Valami céges buliból tartanak hazafelé, két kocsival, s valamelyikük járt már itt. Mielőtt tényleg hazaérnének, ittenre terveztek egy levezetést.

– Én is vállalom ám – ült fel az ágyon Henriett.

– Az jó lenne, de…

Ekkor dugta be a fejét a szobába Anikó:

– Minden rendben?

Henriettet olyan melegség öntötte el, amiért hirtelen ennyien aggódnak érte, hogy nem bírt megszólalni.

– Nem megyek most be, mert –Anikó szabadkozva hátrafelé mutatott, ahol az ajtó takarásában az ügyfele toporgott – dolgunk van, de reggel benézek! Jó éjt!

– Akkor öten vagyunk… – nézett a becsukódó ajtóra Bianca. – Mikor jönnek?

– Húsz percet mondtak… tíz perccel ezelőtt. – Olívia Henriettet nézte: – Fel bírsz kelni?

– Persze – válaszolt Bianca a szőke lány helyett –, ide nem küldhetjük fel a pasasokat. Ha dugni akar, akkor felkelni is bír. – Felkacagott: –De előtte próbáld kimosni a csokit, nehogy mindenki téged akarjon kinyalni!

– Arra ott vagy te! – nevetett Olívia is.

Folytatása következik!

Citrus 3. különszám

Készítette: Saburouta
Angolra fordította: Procyon
Magyarra fordította: Sinara