Veszteség

Laura kalandjai I. rész - Laura ébredése 25. fejezet

A sorozatban eddig megjelent:
1-3. fejezet: A vágyak ébredése
4-8. fejezet: Útkeresés
9-12. fejezet: Rina
13. fejezet: Kibékülés
14-17. fejezet: Se veled, se nélküled
18. fejezet: Erőszakos kéj
19-20. fejezet: Karen visszatér
21-23. fejezet: A testépítő szépség
24. fejezet: Egy régi ismerős

Írta: Miranda Mars

Fordította: Sinara

************************************************************************

Hétfő reggel, amikor már nagyjából magához tért, Laura bement a munkahelyére. Amikor Karen is betoppant az irodába, ismét elöntötte a fizikai vágy a fekete nő iránt. Már hetek óta nem látták egymást. Elég volt csak egy pillantást vetni azokra a csodálatos mellekre és már csak azon csodálkozott, hogy a férfiak nem fordulnak le tucatjával a székükről, ahogy elhaladt mellettük.

De minden tovaszállt, amikor Karen lehajolt hozzá és a fülébe suttogott. Rina meghalt. A rendőrség őrizetbe vette Geraldot gyilkosság vádjával.

Könny gyűlt Laura szemébe, de a zokogás csak belülről rázta. Nem talált utat magának kifelé.

- Azt hiszem... mindig is tudtam, hogy érzel iránta – próbálta nyugtatni őt Karen. - Nagyon sajnálom.

De Laura eszét teljesen elvette a gyász. Meg se bírt szólalni. A felettese haza küldte, hogy pihenjen pár napot, Karen pedig megígérte, hogy beugrik hozzá munka után.

Laura még sosem érezte ilyen közelről a halál érintését. Alig negyvennyolc órája még együtt fetrengtek Rinával meztelenül, nyögve és zihálva az extáziszól. Most pedig Rina halott. Nincs többé. Soha többé nem jön vissza.

De nem tudott sírni. Annyira letaglózta az egész, hogy nem jött könny a szemébe. És Karen látogatása sem változtatott semmit. A másik nőt is épp annyira sokkolta az eset. Csak halkan beszélgettek, de egyikük se volt képes megtörni a rájuk telepedett nyomasztó felleget.

- Annyira hiányzik! - mondta végül Karen. - Én is hibásnak érzem magam. Mintha én is részese lennék a halálának.

- Gondolj bele, én hogy érzek! Én csábítottam el őt. Én indítottam el ezt az egészet. Soha nem lett volna szabad megtudnia, mennyire kívánom őt.

- Tudom... De sosem kényszerítetted.

Ez valahogy már megindította Laura könnyei. Patakként ömlöttek a szemeiből és folyamatosan rázkódott a teste. Így már Karen se bírta sokáig és pár pillanat múlva zokogva hullottak egymás karjaiba.

Fél órán keresztül sírtak. Igyekeztek megnyugvást találni egymás közelségében az iszonyatos fájdalom elől. Az ismerős puhaság és érzékiség háttérbe szorította a bánatot, miközben lassan levetkőztették egymást.

Miután Karen melltartója lekerült, Laura azonnal a telt dombokra fonta kezeit és izgatni kezdte a nő bimbóit. Miután partnere lerángatta az ő melltartóját is, ajkai megtalálták a módját, hogy a legmegnyugtatóbban kényeztessék.

- Menjünk be a hálószobába? - kérdezte Laura.

- Nem. Itt akarom. Most.

Mindketten tudták, hogy csak a bűntudatukat akarják lecsendesíteni, de nem törődtek vele. Csak falták, gyömöszölték egymás testét. Hamarosan teljesen belefeledkeztek már az ismerős szenvedélybe és hevesen zihálni és nyögdécselni kezdtek. Gyorsan hatvankilences pózba váltottak, megállás nélkül hajszolva a gyönyört, míg végül testük meg nem merevedett a rájuk törő szenvedélytől.

Azonban egyikük sem elégedett meg egy orgazmussal. Addig hajszolták egymást, hogy végül már teljesen elalélva terültek el az ágyon.

- Ó, bébi! Azt hiszem, kicsinálsz, ha ezt így folytatod – zihálta Karen.

- Ezzel én is így vagyok.

De legalább egyikük sem gondolt közben Rinára. Csak most. Amíg Karen kiment lezuhanyozni, Laurára ismét elemi erővel tört rá a veszteség érzése. Amikor pedig a másik nő visszatért, nem tudott mást tenni, csak magához rántotta őt, hogy hevesen rá vesse magát.

Karen tisztában volt vele, mennyire rajong partnere a telt, barna melleiért, ezért gondolkodás nélkül adta őket a szájába. Aztán, egy idő után, elejét véve, hogy Laura túl sokáig izgassa őket, ő kezdte csókolgatni barátnője nyakát, majd a hasára fordítva lefelé haladt gerince mentén, hogy végül az ánuszát kezdje izgatni, hangos nyögéseket csalva elő Laurában. Végül belé dugta egy ujját és feneke bőrét kezdte harapdálni, egyre hangosabb nyöszörgést csalva elő Laurából.

Ez annyira felizgatta Karent, hogy mohón vetette rá magát partnere puncijára, hogy hevesen nyalja, miközben tovább izgatja az ánuszát.

Laurára elementáris erővel tört rá a gyönyör, Karen azonban még utána sem engedte, hogy lenyugodjon. A hátára fektette és rávetette magát a mellbimbójára, hogy azt nyalogassa és szopogassa.

Végül Laura teste már nem tudott elviselni többet és összeroskadt a gyönyör alatt, a ziháló Karennel maga fölött.

Hosszú ideig hevertek így, míg végül Laura rádöbbent, most ő következik. A hátára fordította Karent és újult erővel vetette rá magát, hevesen falva a nő minden porcikáját, míg végül az már teljes önkívületi állapotban fetrengett alatta. Laura sosem látott még ilyen vágyakozást a szemeiben.

Őrült hévvel vetette rá magát és hevesen csókolta, miközben kezei Karen testét kényeztették, végül mindkettőjüket felhajszolva a csúcsra.

- Nem tudom, te hogy vagy vele – zihálta Karen, amikor úgy fél óra múlva már szóhoz jutott a lihegéstől -, de én egy évben egynél többször nehezen viselnék el egy ilyen heves együttlétet.

- Tudom – válaszolta Laura. - Talán kicsit elvetettük a sulykot és...

Karen a mutatóujjával betapasztotta barátnője száját.

- Semmi baj. Nem tehetsz róla. Én se. Most szükségünk volt erre.

Laura bólintott. A szenvedélyes szeretkezés közben nem gondoltak arra az űrre, amit Rina hagyott maga után, de most, a nyugodt pillanatokban, az ismét újult erővel csapott le rájuk.

Végül szomorúan váltak el, egy lágy csókot váltva, nem is gondolva arra, mikor látják egymást ismét. Egyikük sem akart a másiknak még több bánatot okozni.