Előre a cél felé IV. rész 8. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé IV. rész 7. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Johnnie a vejét méregette az asztal felett átpillantva. „Mégis mire véljem ezt a nagy változást, Michael?” – kérdezte némán. – „Mit forgatsz a fejedben?”

– Ha megbocsátotok nekem, hölgyeim – állt fel a férfi –, azt hiszem, szükségem lesz egy kis kiruccanásra. Mindjárt jövök.

Johnnie figyelte, ahogy átsétál az éttermen, majd a lánya felé fordult.

– Mi a feje baja van?

Nadina beleivott a borába, majd visszatette a poharat az asztalra.

– Miről beszélsz, Mama?

Johnnie hitetlenkedve felvonta a szemöldökét, majd az asztalra könyökölve előre hajolt.

– Ne játszd az értetlent, Apróság! Pontosan tudod, mire gondolok… Mitől lett hirtelen ilyen előzékeny?

– Nos, Mama – válaszolta Nadina – beszélgettem egy kicsit Michaellel, és elmondtam neki, hogy ennek a bugyuta vetélkedés kettőtök között vége, ő pedig beleegyezett, hogy próbáljatok meg jól kijönni egymással.

Johnnie hátradőlt a székében.

– Nadina! Talán jobb lenne…

– Nem, Mama – szakította félbe a lánya. – Ez már túl régóta tart. Meguntam, hogy távol kell tartanom magam tőled, hogy békesség legyen.

– De én…

– És most megint ellenkezel. – Nadina szemét könny töltötte meg. A hangja elcsuklott. – Tudod te, milyen érzés, hogy mindig Pizo bácsi gyerekeivel töltöd az ünnepeket helyettem?

Johnnie kinyitotta a száját, de jobbnak látta nem megszólalni, látva a lánya pillantását.

– Észrevetted egyáltalán, hogy egy ideje már úgy érzem, nem is szeretsz? – hajtott le Nadina a fejét, miközben elővett egy zsebkendőt, hogy letörölje a könnyeit.

– Én mindig is szerettelek, Apróság – szorította meg Johnnie a lánya kezét. A szíve majd meghasadt az ilyen szavaktól. – Csak nem akartam közéd és Michael közé állni. Tudom, hogy őt nem érdeklem, és azt tettem, amit a te érdekednek gondoltam.

Nadina az anyja szemébe nézett.

– Mama! Amikor Mami meghalt, szükségem lett volna rád. Fájt, hogy ellöksz magadtól.

Johnnie kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

– Annyira hasonlítasz a Mami-dra. Fáj, amikor rád nézek, mert annyira hiányzik. Észre sem vettem, hogy elszálltak az évek. Ahogy láttalak titeket együtt Michaellel, nem akartam, hogy bármi is közétek álljon.

– Nos, mindennek vége, Mama. Megmondtam Michaelnek, hogy nem fogom többé elviselni, hogy elszalasszam a veled töltött időt. Szeretlek, és hiányzik, hogy az életem része legyél.

Johnnie a kezébe fogta a lánya arcát.

– Nekem is hiányoztál, és örülök, hogy Michael úgy döntött, változtat a helyzeten.

– Köszönöm, Mama.

– Most már minden gondunk csak annyi, hogy rávegyük ezt a vadmacskát, hogy állapodjon meg egy kedves fiatal lány mellett, és találja meg a szerelmet, amit mi is.

– Úgy érzem, te máris találtál valakit. Az a nő, aki múlt éjjel meglátogatta, ugye?

– Igen. Ma este együtt leszünk Squirt szobájában és te is látni fogod.

– Hogy lehetsz ebben ilyen biztos, Mama?

– Mert Squirt is érzi. Amikor Caitlin megérintette, Squirt megszólalt és „mi amor”-nak nevezte.

– Szóval már a nevét is tudod? – vonta fel Nadina a szemöldökét.

Johnnie sokat mondóan elmosolyodott.

– Igen. Elvégre, még mindig magánnyomozó vagyok.

– Az vagy, Mama. Az vagy.

***

– Ez egy nagy rakás szar – morogta Rock a padlót bámulva. Még csak háromnegyed órája volt ebben a pozícióban, de mintha egy örökkévalóság telt volna el. – Rá kell vennem JB-t, hogy hozzon be néhány magazint. Bármit jobb bámulni, mint ezt a nyavalyás csempét.

– Hogy érezzük magunkat ma este, Miss Rockwell? – lépett be az éjszakás nővér.

– MI úgy érezzük magunkat, mint a mosott szar – köpte Rock. – Remélem, azért jött, hogy legalább a hátamra fordítson.

– Sajnos nincs akkora szerencséje. Sajnálom. Még egy órája és ötven perce van hátra így.

– Nos, de legalább hadd nézzek valamit ehelyett a nyamvadt csempe helyett! Talán bemászhatna ide alám, és mutathatna valami szebb látványt – mosolygott csábosan a nővérre.

– Előbb fog meggyőzni, hogy fordítsam a hátára.

– Úgy érti, sehogy sem csábíthatom el?

– Nem. Ugyanis maximálisan hetero vagyok és maximálisan házas – emelte fel a nővér a kezét, hogy megmutassa a jeggyűrűjét.

– És maximálisan boldog is? – flörtölt tovább Rock.

– Maximálisan boldog – nevetett a nővér. – Lenne valami, amit hozhatnék?

Rpck felsóhajtott.

– Igen. Szerezzen nekem egy maximálisan leszbikus és maximálisan szingli nővért!

A nővér szakadt a röhögéstől.

– Megnézem, mit tehetek.

– Valeria! – kiáltotta Nadina, miközben belépett a szobába. – Látom, már jobban vagy.

Rock felnézett, és látta az anyja cipőjét, ahogy elé lép.

„Hogy az a…” – bosszankodott. – Csak viccelődtem, anya.

– Azt nagyon is remélem.

– Milyen volt a vacsora? – próbált Rock témát váltani.

– Ne tereld a szót, ifjú hölgy! Csak várj, amíg a nagyanyád megtudja!

– Mi az, amit meg kell tudnom? – lépett be Johnnie is, Nadina pedig odahúzott neki egy széket.

– Az unokád megint a régi játékait űzi – tájékoztatta az anyját. – Hallottam, amikor arra kérte az éjszakás nővért, hogy kerítsen neki egy leszbikus nővért társaságnak.

Johnnie lehajolt, hogy Rock szemébe nézhessen.

– Tényleg így volt?

– Csak viccelődtem, nagyi! Unatkozom.

– Szóval úgy. Ahogy én is unni fogom vörösre verni a feneked.

– De nagyi! Épp csak átestem egy súlyos műtéten.

– Nem, kicsikém! Nem most fenekellek el – mondta Johnnie negédes nagymamás hangon. – Kivárom, amíg felgyógyulsz, aztán elfektetlek az ágyon… – Észrevette az önelégült vigyort az unokája arcán. – Ne hidd, hogy elfelejtem! Jobban kellene már ismerned.

Rock mosolya azonnal eltűnt, Johnnie pedig hátradőlt a székében, és úgy vigyorgott, mint egy jóllakott macska. Nadina felnevetett, és ő is leült Rock ágya mellé.

– Anya! A nagyi téged is folyton elfenekelt?

– Nem éppen. Elég volt csak megjátszanom, hogy a sírás határán állok, és azonnal a karjaiba kapott, hogy megnyugtasson – mosolyodott el Nadina az emlékektől. – A Mami már egészen más tészta volt. Ha ő elővette a pálcáját, ott nem volt mese.

Johnnie és Rock is felnevetett.

– Zártkörű a parti, vagy betársulhatok? – kérdezte az ajtóból Michael.

– Bújj be és keríts egy széket – viccelődött Johnnie.

Rock az anyjára nézett, aki csak mosolyogva csóválta a fejét.

***

            Mike fel-alá mászkált a nappaliban, várva, hogy megérkezzen a vendége. Naponta hívta Rachelt, hátha hallott valamit Miriamról.

– Hauzg ribanc. Pontosan tudja, hol van a feleségem. Miriam túl okos, hogy hozzá meneküljön, de le merném fogadni, hogy kapcsolatba lépett vele – morogta, amikor megszólalt a csengő. – Már épp ideje volt.

Kinyitotta az ajtót és behívta a vendégét.

– Jöttem, amint megkaptam az üzeneted – mondta Charlie, Mike régi nyomozó barátja.

– Kérsz egy sört vagy valamit? – kérdezte a férfi.

– Nem, kösz. Szóval, mondd csak, mi a helyzet? Eléggé megviselt volt a hangod.

Mike leült és végigfuttatta az ujjait a haján.

– Szeretném, ha megtalálnál nekem valakit.

– Semmi gond. Ki lenne az?

– A feleségem.

– Miriamot? Mi a fenéért akarod őt velem megkerestetni?

– Nos, volt egy kis vitánk múlt éjjel. Amikor ma reggel felébredtem, a fiúkkal már hűlt helyük volt.

– Hagyott üzenetet, vagy ilyesmit? Talán az anyjához ment.

– Ott már próbáltam –üvöltötte Mike. – Az egész kibaszott napot azzal töltöttem, hogy őt hívogattam. Tudom, hogy az a ribanc tudja, merre van, de nem beszél.

Charlie elővette a jegyzetfüzetét és írni kezdett. Mike értetlenül nézett rá.

– Még mindig azt az őskövületet használod? Nincs pénzed, hogy haladj a korral?

– Kapd be, Mike! Ez az őskövület is tökéletesen megfelel. Minek dobjam ki, ha működik?

Mike felnevetett.

– Szóval, gondolom megint a szokásos bankszámlaszám, telefonszám és hasonló dolgokat kéred.

– Ja.

Mike átnyújtott neki egy dossziét.

– Amint rájössz, hol van, nem akarom, hogy tudomást szerezzen róla, csak szólj nekem! Szeretnék meglepetésként érkezni.

– Megmondtam neked, hogy ha félrekettyintessz, az vissza fog ütni – csóválta a fejét Charlie. – Ha válni akarna, mindenedet megkaphatná.

Mike hátradőlt a székében.

– Tudom. Ezért kell megpróbálnom elrendezni.

– Sok sikert! Kár, hogy a nőknek ma már több joga van, mint a régi szép időkben. Ha nem vigyázol, még a gatyád is elveszítheted.

– Mire megtaláljuk, már le fog nyugodni. Csak egy kis nyájas beszéd, és nyert ügyem van – mondta Mike. – Csak annyi a dolgom, hogy meggyőzöm, megváltoztam.

***

            Johnnie és Nadina elhelyezkedtek Rock szobájának egy sötét sarkában. Figyelték az alvó lányt és várták, hogy Caitlin feltűnjön.

            Nadina az órájára nézett, majd közelebb bújt az anyjához.

– Mama! Már hajnali kettő van. Tényleg úgy gondolod, hogy eljön?

Mielőtt Johnnie válaszolhatott volna, az ajtó lassan kinyílt. Ujját a lánya szájára tette és a látogató felé mutatott.

            Caitlin csak résnyire nyitotta ki az ajtót és becsusszant. Aztán odalépett az ágyhoz és lenézett Rockra. A gyenge fényben csak még szebbnek látszott.

Malin Ripper alias Caitlin O'Hara

– Akár egy istennő – suttogta. – Milyen ember lehetsz? – megérintette az arcát, és akkor se húzta el a kezét, amikor Rock hozzádörgölte a bőrét.

– Á, Querida! Te amo, bebe – suttogta álmában. – Mi amor.

Caitlin óvatosan visszahúzta a kezét, és azért imádkozott, hogy ne ébressze fel a másik nőt.

– Könnyedén beléd tudnék szeretni. – Ajkaira tette a mutatóujját, majd Rockéihoz illesztette. – Aludj jól!

Aztán, amilyen gyorsan jött, el is ment.

– Látod? Megmondtam – szólalt meg Johnnie. – Érzi.

Nadina az ajtóról a lányára, majd az anyjára nézett.

– Ez hihetetlen. Tényleg kell itt lennie valaminek. Még sosem hallottam, hogy egy nőnek kimondta volna, hogy szereti.

Egy könnycsepp csordult le Johnnie arcán.

– Úgy szólította Caitlint, ahogy a Mami-d engem. Hallottad?

Nadina megszorította az anyja kezét és elmosolyodott.

– Tudom. Ő az, Mama… És most, mi jön?

– Squirtnek rehabilitációra lesz szüksége, ha kikerül a kórházból, szóval, arra gondoltam, elmegyek a Charlotte Institute of Rehabilitaton-be holnap és felkérem Miss O’Harat a feladatra.

– És mióta forgatod ezt a fejedben?

Johnnie elmosolyodott.

– Mióta láttam őket múlt éjjel.

– Akkor jó. Csak hagynunk kell, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!

Előre a cél felé IV. rész 7. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé III. rész 6. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Mike körbe-körbe járt a nappaliban, próbálva kitalálni, hová mehetett Miriam a gyerekekkel. Már késő délután volt és egész nap semmit nem hallott felőlük.

– Hol a fenében vagy, asszony? – csapott az öklével a dohányzóasztalra, majd lehunyta a szemét, mert még mindig hasogatott a feje az éjszaka után. – Tudja, hogy nem gondoltam komolyan. Nem akartam elveszíteni a türelmemet, de felhúzott. Kellett a képembe dörgölnie azt a ribancot! – Felállt és odalépett az ablakhoz. – Megtalállak, asszony, és ha úgy lesz, azt nagyon fogod sajnálni.

***

– Kérlek, anya! – mondta Miriam. – Most tényleg nem akarok belemenni ebbe.

Rachel, Miriam anyja, hangosan felsóhajtott.

– Kicsim! El kell mondanod, mi folyik itt. A férjed már kétszer is telefonált. Mégis mit akarsz, mit mondjak neki?

– Mondd el az igazat! Fogalmad sincs, hol vagyunk a fiúkkal… Tudom, hogy ez nehezedre esik, anya, de most meg kell bíznod bennem.

– Rendben, drágám. De legalább azt megígéred, hogy napi kapcsolatban maradunk, hogy tudjam, jól vagytok-e a fiúkkal?

Miriam elmosolyodott.

– Tudtam, hogy számíthatok rád. Köszönöm, anya! És igen. Minden nap jelentkezek majd.

– Szükséged van bármire is, kicsim?

– Nem, anya. Van elég pénzem. – Miriam pontosan tudta, mit csinál. Első útja a bankba vezetett, mielőtt elhagyta Jacksonville-t, hogy átutaljon egy összeget a számlájára. Így már nem függött Mike-tól. – Szeretlek, anya.

– Én is szeretlek, Miriam. Ne felejts el hívni holnap, és öleld meg a fiúkat helyettem is!

– Úgy lesz, anya! – mosolyodott el a nő. – Szia!

***

            Rock a lábadozóban feküdt, mély álomba merülve a nyugtatóktól. A nővér odalépett, hogy ellenőrizze az életfunkcióit, és figyelte, ahogy az agyhullámok a REM szakasz tipikus jeleit rajzolják ki.

***

            A nap fényesen sütött, ahogy Rock a vadvirágos rét közepén feküdt a hátán. Elmosolyodott, ahogy beszívta a meleg levegőt és a virágok illatát. Keresztbe tette a lábait és bágyadtan elnyújtózott, majd felnézett a tovaaraszoló felhőkre.

            A békét azonban egy nő sikolyának hangja törte meg. Felült és körbenézett, míg végül megpillantotta a hosszú szőke hajú nőt, ahogy teljes erejéből rohan valami ismeretlen sötétség elől. A sötétség elől, ami felemészteni látszott Rock békés rétjét. A szíve hevesen vert, ahogy a közeledő nő elé rohant. De mielőtt meglátta volna az arcát, a sötétség utolérte őket.

Adriana Lima alias Valeria Rockwell "Rock"

 ***

            A nővér komótosan végezte a dolgát, míg hirtelen észrevette, hogy Rock légzése hirtelen felgyorsul és bőrét izzadtság lepi el. Lágyan Rock vállára tette a kezét és a füléhez hajolt.

– Miss Rockwell! Itt az ideje felébredni – suttogta. Amikor nem kapott vlaszt, megismételte. Aztán hátrahőkölt, amikor Rock hangosan felkiáltott.

Egy másik nővér is meghallotta a sikolyt és berohant a szobába.

– Delores! Mi a fene folyik itt?

Delores lassan megnyugodott hirtelen rémületéből és a kollégájára nézett.

– Nem vagyok benne biztos, de úgy néz ki, rémálma van. – Odalépett Rock mellé, és óvatosan megszorította a vállát. – Miss Rockwell!

Rock szemei lassan kinyíltak, és fátyolosan körbepillantott.

– Hol vagyok? – kérdezte fáradtan.

– A lábadozóban – felelte a nővér.

Rock várt egy kicsit, amíg a feje kitisztult.

– Kaphatnék egy kis vizet, kérem?

A nővér elmosolyodott és az ágyban fekvő nő szájához emelt egy pohár vizet.

– Köszönöm – kortyolt bele Rock. – Szeretném látni a nagyanyámat.

A nővér a vállára tette a kezét.

– Láthatja, amint visszavittük a szobájába.

Rock megpróbálta megmozdítani a karjait, de ekkor észrevette, hogy azok szorosan a testéhez vannak kötözve.

– Mi a fene folyik itt? – próbált kiszabadulni.

– Miss Rockwell, kérem, nyugodjon meg! – mondta a nővér gyengéden. – Egy vaskeretben[1] van, ami mozdulatlanul tartja, amíg felépül a műtét után.

– Azt akarja mondani, hogy csak ülhetek itt a seggemen és bámulhatom a plafont, amíg teljesen meg nem gyógyulok? – mordult fel Rock.

A nővér hangosan felnevetett.

– Nem! Úgy két óra múlva a padlót fogja bámulni. – Látva Rock zavart arckifejezését, elmagyarázta. – Ez az ágy forog, úgyhogy nem kell a hátára támaszkodnia végig, amíg mozgásképtelen – törölte le a verítéket Rock homlokáról. – De jó is, hogy benne van, mert a rémálma eléggé heves volt.

– Igen. Az volt. Csak nem értem – rázta meg a fejét Rock. – Meg kell kérdeznem róla a nagyanyámat.

– Nos, úgy egy óra múlva visszavisszük a szobájába – magyarázta a nővér. – Csak meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nem áll fenn semmiféle posztoperációs zavar.

– Oké! – sóhajtott Rock, majd még hozzátette gondolatban: Beszélnem kell a nagyival erről a fura álomról. Mi lehetett ez?

***

            Johnnie, Nadina és Michael Rock szobája előtt vártak, várva, hogy a nővér visszahozza őt.

– Hogy nézett ki, Mama? – kérdezte Nadina.

– Egész jól, tekintve, hogy most esett át egy komoly műtéten – válaszolta Johnnie. – Remélem, hogy sikeres volt.

– Ahogy én is – bólintott Michael. – Nem tudom, hogy viselné, ha nem tudna többé járni.

Nadina átkarolta magát.

– Még gondolni sem akarok rá. Nem lenne ugyanaz az ember, ha nem focizhatna többé.

Johnnie odalépett a lányához és magához ölelte.

– Minden rendben lesz.

– Remélem, Mama – ölelte át Nadina az anyját.

– Erős vérvonalból származik, Apróság – csókolta meg Johnnie a lánya homlokát.

Nadina felnézett rá és elmosolyodott.

– Ahogy mondod, Mama.

– Remélem, igazad van, Johnnie – mondta Michael. – Valinak minden támogatásra szüksége lesz, és azt akarom, hogy meg is kapja.

Mielőtt folytathatták volna, a nővérek kijöttek a szobából.

– Most már bemehetnek – mondta az utolsó, aki kilépett az ajtón.

Várakozva néztek egymásra, félve belépni a szobába. Nadina vett egy mély levegőt és belépett, az anyjával és a férjével a sarkában. Aztán azonban megtántorodott, és Michaelnek meg kellett fognia őt, hogy ne essen össze. Nem állt készen arra a sok gépre amit odabent látott a lánya ágya körül.

            Johnnie arra gondolt, hogy láthatta őt Alma a kórházban, miután rálőttek. „Sosem lehet megszokni, hogy egy szerettedet lásd a kórházi ágyban” – gondolta, majd megrázta a fejét, tovaűzve a szomorú érzést. Megfogta Nadina kezét és odasétált vele az ágyhoz.

– Squirt? Hallasz engem?

– Nagyi! – mondta Rock halkan és kinyitotta a szemét, hogy végignézzen a családján. – Anya! Minden rendben? Nem nézel ki jól.

Könny töltötte meg Nadina szemét, ahogy az egyetlen gyermekére nézett.

– Jól vagyok, kicsikém. Ne aggódj miattam! – fogta meg Rock kezét és megcsókolta.

Michael a felesége mellé állt.

– Hogy érzed magad, kicsim?

Rock fáradtan nézett az apjára. Látta az aggodalmas kifejezést az arcán.

– Jól vagyok. Csak még kába.

Michael elmosolyodott.

– Értem. Ez még a gyógyszerek hatása.

– Biztos így van, apa. Nem érzek fájdalmat – suttogta Rock.

– Talán hagynunk kéne, hogy pihenj egy kicsit, kicsim – javasolta Nadina.

– Oké – válaszolta Rock fáradtan. – Nagyi! Volt egy különös álmom.

– Tényleg? – kérdezte Johnnie.

– Beszélnem kell róla veled.

Bár Michaelnek nem igazán tetszett, hogy a lánya Johnnie-hoz fordul segítségért, tisztelte az asszony szakértelmét az álmok terén.

– Mi hagyunk titeket beszélgetni – fogta meg Nadina kezét. – Kint várunk, Johnnie.

– Pár perc és megyek – válaszolta a nő, még mindig csodálkozva a pálforduláson, amit a veje produkált. Miután Nadina és Michael kimentek, ismét az unokája felé fordította a figyelmét. – Mi az, Squirt?

Ahogy Rock felidézte az álmot, Johnnie szemöldöke egyre jobban összehúzódott. Ez az álom azt jelentette, veszély leselkedik Rockra.

– Nagyi? – vette észre a másik az arckifejezését.

Johnnie megrázta a fejét és megszorította az unokája kezét.

– Squirt, ez úgy néz ki, mintha valami nagy veszély előtt állnál… Mivel nem az én vérem vagy, a hagyományos úton kellett tanítsalak. Szembe kell nézned a problémáiddal.

– És mi van azzal a nővel, nagyi?

– A szellemem azt mondja, egy nap segíteni fogtok egymáson. Ha egyszer közel kerül hozzád, soha ne engedd el! Ő a kulcs.

– Nem értem, nagyi. Mivel kell szembenéznem? Mit tehet értem ez a nő?

– Nem tudom, Squirt – sóhajtott fel Johnnie. – Emlékezned kell, mit mondtam neked.

– Nagyi! Tudnom kell…

Johnnie komoly hangja elhallgattatta: – Csak emlékezz rá, mit mondtam, Valeria!

Rock tudta, ez most komoly, mert Johnnie nem szokta a keresztnevén szólítani.

– Igen, nagyi.

– Helyes. Most pedig pihenj egy kicsit!

– Rendben.

Johnnie előre hajolt és megcsókolta Rock arcát.

– Szeretlek, Squirt.

– Én is szeretlek, nagyi – mosolygott Rock.

***

            Caitlin fel-alá járkált a lakásában. Még órái voltak, mielőtt észrevétlenül besurranhatna Rock szobájába. Próbálta összekészíteni a dossziéit, de nem tudott rá koncentrálni. Ugrott egyet, amikor megszólalt a telefon.

– Halló? – szólt bele, talán egy kicsit túl gorombán.

– Ne harapd már le a fejem! – hüledezett Milli.

– Sajnálom – szabadkozott Caitlin.

– Mondd csak, hogy van a beteg?

– Miből gondolod, hogy tudom?

– Mert ismerlek.

Caitlin elpirult és örült, hogy Milli a telefon másik végén van, így nem láthatja.

– Nos, abból, amit hallottam, a műtét rendben ment.

– Érdekeljen, honnan tudtad meg? – cukkolta Milli.

– Ó, pofa be! – nyögte Caitlin.

Milli nem tudta visszafogni a nevetést.

– Tudtam, hogy nem tudod megállni, hogy ne hívd fel a kórházat, hogy megtudd, hogy van.

– Csak érdeklődtem. Ennyi az egész – mentegetőzött Caitlin.

– Ó, persze! És én vagyok az elnök.

– Amúgy, miért hívtál?

– Kíváncsi voltam, hogy van Rock, és tudtam, te biztos kiderítetted már – válaszolta nemtörődöm hangon Milli.

– Csak annyit tudok, hogy túl van a műtéten – válaszolta Caitlin.

– Szóval, szeretnél bemenni hozzá?

– Mégis miért tenném? – kérdezte Caitlin, nagyon is jól tudva, hogy oda vezet majd az első útja a kórházban.

– Mert egy érdeklődő polgár vagy?

„Még jó, hogy nem gondol másra” – gondolta Caitlin. – Persze, hogy érdeklődőm. Hiszen fizikoterapeuta vagyok, a fenébe is.

– De szólj majd, hogy van, oké? – kérte Milli.

A barátnője felsóhajtott.

– Ha muszáj…

– Igen, muszáj. Mit szólnál holnap egy ebédhez? – váltott gyorsan témát.

– Csak a kezeid közé akarod kapni az agyam, hogy kisajtolj belőle minden infót Rockról.

– Nem! Dehogy – hazudta Milli. – Csak már régen ebédeltünk együtt.

– Ez igaz.

– Komolyan.

– Oké, Milli! Nem számít – mosolyodott el Caitlin.

– Akkor holnap randi!

– Holnap – tette le Caitlin a telefont és hangosan sóhajtott. – Mikor indulhatok már?

Folytatása következik!

---

[1] Az eredetiben „Stryker frame”. Nem tudom, mi ennek a magyar megfelelője. Ha valaki tudna segíteni, megköszönném.

Lopott pillanatok a szerelemben 3. rész

Megjegyzés: A történet utolsó része, de remélhetőleg a sorozaté nem. Bár eddig nem készült belőle több.

Előzmény: Lopott pillanatok a szerelemben 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok a szerelemben 2. rész 

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. december 9.

******************************************************************************************

            Felpillantottam a kastélyszerű épületre a Dearborn Streeten. Számtalanszor elmentem már mellette különböző okokból, mióta csak a városban élek, és pontosan tudtam, hogy ez egykor a Chicagoland Historical Society[1] épülete volt. De még sosem voltam belül, az Excaliburnak nevezett népszerű klubban. Ez az este volt az első.

– Lesz egy különleges esemény a harmadikon ma este, édes – mondta Jenna, és belém karolt miközben a taxink elhajtott. – Pont oda illünk.

Némán bólintottam és követtem őt befelé, ellépdelve a „Farmerben belépni tilos”-tábla mellett. Amikor odaértünk a kidobóhoz, Jenna mutatott neki egy bankkártyát, mire a férfi szó nélkül beengedett minket.

            Az épület életteleien vibrált a sok izzó lámpától és a lüktető zenétől, miközben átverekedtük magunkat a tömegen. Néhányan táncoltak, de a többség csak iszogatott és beszélgetett. Hogy hallhatják egymást ezen a ricsajon keresztül? De úgy tűnt, jól szórakoznak.

            Senki sem szentelt nekünk különösebb figyelmet, miközben Jenna lenyúlt és megszorította a kezemet, hogy odavezessen egy nyitott lépcsőházhoz. Ahogy felgyalogoltunk, megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy bugyit vettem a ruhám alá, nem pedig tangát, mivel különben mindenki más, lejjebb a lépcsőn, könnyedén beláthatott volna.

            Megváltozott a zene, de továbbra is ugyanolyan hangos volt, amikor elértük a második emeletet. A hangokból ítélve számtalan szoba lehetett különböző zenei stílusokkal. Egy részem szerette volna mindet megnézni, de átengedtem Jennának az irányítást.

            Végül megálltunk egy zárt ajtónál. Egy széles vállú férfi tiszta feketében ücsörgött a fal mellett. Lassan felállt és odalépett hozzánk. Mielőtt megszólalhatott volna, Jenna ismét felvillantotta a bankkártyáját, mire itt is tovább engedtek minket.

– Mi a fene ez az egész? – kacagtam, próbálva egy gyors pillantást vetni arra a valamire, mielőtt visszatette a retiküljébe. – Charlie’s Golden Tichet a Wonka Factory-ba?

Jenna a szemeit forgatta.

– Ingyen jegy. Mavistől kaptam a Maggie’s Lounge-ban. Sokszor jár ide és jóban van a DJ-vel. Vagy fizetnél inkább húsz dollárt?

– És még azt mondod, nem szereted az olcsó randikat – vigyorogtam és adtam egy csókot a szájára. – Csak utánad, édes.

***

            Egy órával később már kissé kába voltam az italtól, amit Jenna szerzett nekem. Sokat táncoltunk és ücsörögtünk csak hallgatva a zenét, és Jenna bemutatott engem pár nőnek, akikkel találkozgatott, mielőtt újra találkoztunk. Nagyon barátságosak voltak. És boldogok, hogy Jenna rám talált… ismét.

            Úgy döntöttem, egy ideig csak ücsörgök, Jenna pedig elment táncolni a barátaival. Egy lány, aki még ahhoz sem tűnt elég idősnek, hogy egyáltalán beengedjék ide, hozta ki a rendelt italomat. Adtam neki egy kis borravalót, majd a homlokomhoz emeltem a poharat, felsóhajtva a kellemes hűvös érzéstől.

            A következő három szám szinte teljesen egymásba mosódott, én meg csak néztem a barátnőmet, ahogy nevet, rázza a csípőjét a zenére és riszálja a fenekét. Ruhája csillogott a villódzó fényekben. Észrevettem, hogy egy csomó nő bámulja őt.

            Egy pillanatra összeszorult a szívem a féltékenységtől. De aztán csak elmosolyodtam. Ezek a nők most kiélvezhetik Jenna látványát, de én leszek az, aki haza megy vele. Az a valaki, aki ágyba bújik vele ma este.

            A zene lassabbra váltott, de a basszus még mindig megremegtette a levegőt. Jenna felém fordult és a mutatóujjával integetett, miközben végighúzta nyelvét a felső ajkán.

            Megittam az italom maradékát és hozzá siettem, kiélvezve a féltékeny nyögéseket. Megfogtam felém nyújtott kezét, és ő magához rántott.

– Táncolj velem, Kat cica! – dorombolta a fülembe. Átkarolta a derekam és a fenekem kezdte simogatni.

Mondhattam erre nemet?

Együtt mozogtunk a ritmusra. Mélyeket nyögtem, amikor megfordítottam és magához vont. Mellei a hátamnak préselődtek. Lassan vonaglottunk. Kezei a csípőmön pihentem, fenekem pedig ágyékának dörzsölődött.

            Ujjai felcsúsztak az oldalamon, míg el nem érték a melleimet. De ő tovább ment, a levegőbe emelve a karjaimat. Lassan végigfuttatta ujjbegyeit meztelen bőrömön. Leengedtem a karjaimat és átkaroltam a nyakát a hátam mögött. Ahogy számítottam rá, ismét az oldalamat kezdte simogatni, orrát pedig a hajamba fúrta. Kedves volt és lágy, de volt benne valami huncutság is.

            Amikor a zene ismét megváltozott, nem tudtam megállni a nevetést. A Pornstar Dancing szólt a My Darkest Daystől.

            Jenna megfordított, hogy szembenézzek vele és megcsókolta az orromat. Majd táncolni kezdett, egy pillanatra se szakítva el tekintetét az enyémtől. Lassan leguggolt és széttárta a térdeit, majd ugyanolyan lassan felemelkedett, testét az enyémhez préselve.

            Forró lehelete a melleimhez ért, felforrósodott bőröm pedig ruhája dekoltázsához ért. Kidugta a nyelvét, és szinte égetett, ahogy végighúzta a bőrömön. Aztán ismét a szemembe nézett, szája sarkában pedig apró mosoly jelent meg.

            Nyeltem egyet és utánoztam mozdulatait, fel-le mozogva a zenére. Aztán megkerültem őt és végigfuttattam kezeim a testén, majd amikor körbe értem, megragadtam a tarkóját.

            Szemei elkerekedtek, szája pedig elnyílt. Éreztem forró leheletét az arcomon.

– Olyan észvesztően szexi vagy, édes – motyogtam, majd lejjebb hajoltam és végighúztam a nyelvem a nyakán. Orrom megtelt parfümje édes illatával. – Alig várom, hogy kihámozzalak ebből a ruhából.

– Mmmm… Ez nagyon is jól hanzik – zihálta, épp ahogy szeretem. – Beszélhetünk róla. Amíg te is velem tartasz.

– Ez magától értetődik.

Jenna visszahőkölt. Szemei elkerekedtek.

– Úgy érted…

Bólintottam és felvontam a szemöldökömet.

– A fenébe is, Kat! – megragadta az arcom és hevesen megcsókolt. Nyelve behatolásért könyörgött. A zene ütemére nyögtem, és éreztem a vibrálást az ajkaimon. Másik keze végigfutott a gerincem mentén.

– Ha egyet értesz, kiáltsuk ki a mostantóli időt éjszakának! – duruzsolta a fülembe, amikor ismét levegőhöz jutottam.

Én is végigsimítottam a gerincén, majd megsimogattam a fenekét a szoknyáján keresztül.

– Egyáltalán nem tiltakozom.

Mintha minden szem ránk szegeződött volna, ahogy kéz a kézben visszavezetett az asztalunkhoz, hogy felkapjuk a retiküljeinket, és a klub többi része felé nyíló ajtóhoz indultunk.

            Amint a taxink ajtaja becsukódott, olyan izgatott lettem, hogy a sofőr nem is vezethetett elég gyorsan. Jenna folyamatosan fogta a kezemet, de ez a legkevésbé sem nyugtatott meg.

            Keresztbe kellett tennem a lábamat, hogy elleplezzem vágyam nyilvánvaló jeleit, és beharaptam az alsó ajkam, hogy elrejtsem nyögéseimet. Ha nem érünk haza hamarosan, Jennára vetem magam itt és most, a taxi hátsó ülésén. És biztos voltam benne, a sofőr a legkevésbé sem bánja. Már így is csak vigyorgott ránk a visszapillantó-tükörben.

***

– Azt hiszem, egy kicsit túl sok ruha van rajtad – dorombolta Jenna.

Nehézkesen vettem levegőt. Imádtam, ahogy a gyertyák fénye körbeöleli a hálószobánkat és félig árnyékba burkolja a barátnőm arcát. Ahogy a ruhája csillogott és a testére simult.

– Ezt elmondhatnám rólad is.

– Gyere ide!

Öt lépéssel átszeltem a szobát. Csak akkor álltam meg, amikor a melleink már egymáshoz értek. Végigsimította meztelen vállamat és a hátamat, és elmosolyodott, ahogy megborzongtam. Ujjai egy laza mozdulatával kikapcsolta a ruhám pántját a nyakamon, és a ruha felső része lehullott. Aztán hátra lépett, hagyva, hogy a gravitáció elvégezze a dolgát, feltárva melleimet.

– Így tökéletes.

Felnyögtem, ahogy kezei a melleimre simultak, hüvelykujjai pedig a bimbóimmal játszottak.

– Kérlek, Jenna.

– Ó, nem, édesem! Most nagyon, nagyon türelmesnek kell lenned. Már régóta vártam erre az estére. Órákig akarlak kényeztetni. Nincs semmi elsietett mozdulat… Nos, talán az elején. De aztán még számtalanszor feljuttatlak a csúcsra ma éjjel.

A lábaim remegtek miközben felnyúltam és megszabadítottam őt is a ruhájától. Rámosolyogtam és megsimogattam a melleit. Ha ő kínozhat engem, én is kínozni fogom őt. Mielőtt megállíthatott volna, előre hajoltam és a számba vettem egyik megduzzadt mellbimbóját, óvatosan belé vájva a fogaimat.

– A francba, Kat! – nyomta Jenna az ujjait a hátamba, hangosan felnyögve, miközben a teste megfeszült.

Megpöcköltem a bimbóját a nyelvemmel, és éreztem, hogy teste megborzong érintésem alatt. Sejtettem, hogy ha csak egy pillanatnyi időt is hagyok neki, ellök magától, ezért magamhoz öleltem őt, fel-le futtatva ujjaimat a hátán és a vállain, végig a gerince mentén. Aztán lejjebb hatoltam, áttolva a ruháját a csípőjén, hogy az a földre hulljon.

            Felnyögtem, ahogy ő végigcsinálta ugyanezt velem. Összeszedte az erejét és eltolta arcomat a mellbimbójától, hogy aztán hátra lépjen. Egy hosszú pillanatig csak bámultuk egymás meztelen testét, amit csak átnedvesedett bugyink és magassarkúnk takart.

– A hátadra! Most – bökött Jenna a mögöttem elhelyezkedő ágyra.

Lehunytam a szemem és hátra léptem, amíg el nem értem az ágyat. A lehetőségek végtelen sora pergett le a szemem előtt. Ez egy hosszú öt hét volt, amíg kivártuk, hogy begyógyul a piercing beültetésekor ejtett seb. Hosszú idő volt ez, amíg nem érinthette meg a csiklómat, de így is számtalan különböző módon okozott nekem gyönyört. Azonban már én is alig vártam, hogy ismét megérintsen ott… az ujjaival, a szájával, a nyelvével.

            Lerúgtam a cipőmet és elnyúltam a lepedőn. Levendulaillat töltötte be az orromat. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy még az ágyneműt is kimosta erre az éjszakára. És ezek a gyertyák… Biztos hazajött meló után, mielőtt még találkoztunk volna. Ha mást nem is, a gyertyákat mindenképp észrevettem volna.

– Nem – mondta Jenna és a fejem fölé tolta kutakodó kezeimet. – Bármennyire is szeretem érezni magamon a kezeidet, ez az éjszaka most rólad szól. Szeretném megmutatni, mennyire szeretlek téged. Azt, hogy mennyire boldoggá tettél az elmúlt hat hónapban, hogy végre ismét beléptél az életembe.

– Nos, ha csak nem kerítesz valami kötelet, vagy egy bilincset…

Felnyögtem, ahogy éreztem a hideg fém karikát a jobb csuklómra záródni.

– Túl szoros? – mosolygott le rám Jenna, miközben a helyére igazította a bal csuklómat is.

– Nem – nyeltem.

Átvetette a bilincset az ágy támláján, és szorosan egymáshoz bilincselte a kezeimet. Amikor legutóbb kikötözött, a felcsatolható szerszámát használta Párizsban, addig lökve belém, amíg már csillagokat láttam.

– Most pedig, mindkettőnknek hagyok egy kis nyugtot, utána… nos, meglátjuk, mit tartogat az éjszaka.

– Mire gondolsz, édes? – A párnára fektettem a karjaimat és fölé löktem a csípőm.

Felállt és az ágy végébe lépett, hogy gyorsan letolja a bugyiját. Aztán feltette az egyik lábát az ágyra, hogy kitárja előttem combjai közét. Lassan magához nyúlt, miközben engem nézett.

Én is széttártam a lábaimat és a combjaim közé toltam volna a kezemet, még mielőtt rájöttem volna, hogy nem tudom. Csuklóimon megfeszült a bilincs, és éreztem, ahogy a fém a bőrömbe vág.

– Igen, baby! Hadd lássam a puncid! Hadd lássam azt a helyes kis karikát!

Megfeszítettem a derekamat, remélve, hogy érezhetem az ujjait a csiklómon. A puncimon. Ahogy belém hatolnak. Ehelyett viszont csak nézhettem őt, ahogy magát kényezteti. A másik keze pedig a mellével játszott, izgatva megduzzadt bimbóját, amit az előbb szopogattam.

            Nem tartott sokáig, amíg a teste elkezdett remegni, és a egyre hangosabban nyögött. Aztán hátravetette a fejét és a nevemet sikoltotta.

            Hullámokban futott végig a borzongás az én testemen is. Szerettem volna lehunyni a szemeimet, de azok szorosan rá tapadtak. Most már az ágy végében feküdt lihegve. Azonnal elöntött az irigység. Többre vágytam, mint csak nézni őt. Vágytam az érintésére.

– Ezt nem teheted velem – morogtam.

– Pedig jobb, ha beletörődsz – tért magához Jenna és felmászott mellém és körbefuttattam nyelvét a melleimen, miközben a bugyim alá nyúlt és letolta.

Keresztbe tettem a lábaimat és megfeszítettem az izmaimat. Ezért most meg kell dolgoznia.

– Gyerünk már! – Egyik kezét a térdeim közé erőltette, de nem tudta széthúzni őket. – Nos, reméltem, hogy nem kényszerülök rá erre, de…

– Jenna? – Éreztem, hogy felgyorsul a szívverésem, és egy pillanatra attól tartottam, túl messzire mentem. Különösen amikor kisétált a szobából. Nekifeszültem a bilincsnek. – Jenna! Gyere vissza! Sajnálom. Kérlek.

– Ó, sajnálni is fogod – mondta, ahogy visszajött egy hosszú, vékony fa dobozzal a kezében. A teteje nyitva volt és egy műanyag zsák széle látszott ki belőle. Jenna arcán a legszélesebb vigyor uralkodott, amit valaha is láttam tőle.

– Ó, a fenébe is! Mit vettél?

– No, no, édes! Ne ugorj ki rögtön a bugyidból! Ó! Egy pillanat! Hiszen nincs is rajtad bugyi. – A nevetése megtöltötte a szobát.

Felnyögtem és megnyaltam az ajkaimat. A testem ösztönösen elhúzódott. Éreztem, hogy semmi nincs rendben, ha Jenna így nevet, én pedig meztelen vagyok és sebezhető. Csak elképzelni tudtam, mi lehet abban a dobozban.

– Ha nem teszed szét a lábaidat nekem, teszek róla, hogy széttárva is maradjanak.

Már attól majdnem rám tört a gyönyör, ahogy néztem, ahogy kipakolta a doboz tartalmát az ágyra.

            Kis nehézségek árán felrakott két bőr pántot a combomra, valamivel a térdeim fölé. Volt egy fém csat a tetejükön és apró fém karikák.

            Amikor fölém hajolt, követtem mozdulatait a tekintetemmel, és figyeltem, ahogy egy másik, kipárnázot bilincset kattint a csuklómra, majd azt is átvetette az ágy támláján. Olyan volt, mint a combjaimon lévő pánt, csak kisebb. Aztán eltávolította a régi bilincset és megismételte a műveletet a másik csuklómon is. Most már valamivel szélesebbre tudtam tárni a kezeimet.

            Szorosabban összepréseltem a combjaimat, visszatartva a rám törő vágyat.

            Jenna sarkon fordult. A mellei lágyan ringtak, ahogy lépdelt.

– Rájöttél, hogy minél többet küzdesz, annál tovább kínozlak?

Beharaptam az alsó ajkam és bólintottam. Ó, már alig vártam!

– Emlékszel még a kulcsszóra, amivel leállíthatsz, igaz?

Ismét bólintottam, most kicsit lassabban.

– Mondd ki!

– Igen, emlékszem a kulcsszóra.

Jenna a szemeit forgatta.

– A szót mondd ki, Kat! Mi az?

Nyeltem egyet.

– Kegyelem.

– Jó kislány.

Képtelen voltam ellenállni a fejem felett hullámzó mellnek. Kinyújtottam a nyakam és kidugtam a nyelvem, hogy megnyaljam.

            Megragadta a jobb lábam a térdem mögött és behajlította. Felnyögtem, ahogy ráeszméltem, szándékosan terelte el a figyelmemet, és most már ellazítottam magam, engedve, hogy szétnyissa a lábaimat. Most már késő lett volna ellenkezni. Viszont most már rettentő kíváncsi voltam, mi fog történni.

            Rácsatolt egy láncot a combomon lévő pántra és tovább húzta a lábam, hogy a fenekem elemelkedjen az ágytól. A másik lábam is automatikusan emelkedni kezdett. Muszáj volt talpra húznom a lábam, hogy kényelmes pózba helyezkedjek.

            Hallottam a lánc csörgését és felnéztem, hogy lássam, ahogy a bilincsemhez kötözi. Elengedte a lábam, de az egy-két centinél nem hullott tovább vissza. Érdeklődve néztem, ahogy megkerüli az ágyat, és végigcsinálja ugyanezt a másik lábammal is. Amikor végzett, a derekam alá tett egy párnát, majd visszament az ágy végébe.

– Kényelmes? – mosolygott le rám. A gyertyafény kísérteties derengésbe vonta a testét.

Ismét nyeltem. Éreztem, hogy a puncim gyorsabban kezd lüktetni. Elképzeltem, mi járhat a fejében.

– Megteszi.

– Helyes. Akkor kezdhetjük.

Még soha nem éreztem magam sebezhetőbbnek életemben. Kezeim a fejem fölött, a lábaim hozzájuk kötözve. A térdeim a fejem két oldalán voltak. Meg se bírtam mozdulni.

            Tisztán láttam a puncimat. Csak tíz centi hiányzott, hogy megnyaljam a saját csiklómat.

            Jenna eltűnt a fürdőszobában. Hosszú percekig csak vízcsobogást hallottam, mielőtt visszatért egy borotvával és egy edénnyel a két kezében. A borotvakrémünk a hóna alatt volt és egy törülköző a vállán.

– Most ne ficánkolj, mert nem akarlak megvágni, édes!

Lehunytam a szemem. Vettem pár mély levegőt, de így is megborzongtam, ahogy a hideg krém a bőrömre került. Zihálni kezdtem, ahogy egyik kezét a puncimra tette, és elkezdte leborotválni a szőrt, ami az elmúlt hetekben kinőtt, amíg a piercingem sebe gyógyult. Ezt-azt megtettünk, de teljesen nem tudtuk leborotválni az ágyékom. Egészen mostanáig.

            Hamarosan olyan sima volt odalent a bőröm, mint a babapopsi. Végigtörölte egy nedves kendővel minden négyzetcentiméterét ágyékomnak, majd megszárítgatott.

            Hálás voltam, hogy a hátam alá tette a párnát, és tudtam, enélkül már rég megfájdult volna a derekam. A következő pillanatban már a puncimmal játszott.

            Lerúgta a cipőit, és a lábaim közé helyezkedett. Lassan szétnyitotta a szeméremajkaimat, miközben tekintete az enyémbe fúródott. Aztán kinyújtotta a nyelvét és lehajtotta a fejét.

            Felsikoltottam, ahogy megérintette a csikló-piercingemet, és elárasztott a régóta várt orgazmus, olyan erővel, hogy az egész testem remegett.

– Ez az, baby! Élvezz el nekem!

Alig hallottam a szavait a saját zihálásomtól, de közben éreztem a nyelvét is, ahogy hozzáér a kis fém karikához és a golyóhoz, amit a csiklómba ültettek. Éreztem, ahogy a fém a csiklómat dörzsöli.

            Már ismét a csúcs közelében jártam, ahogy nyelve fel-le mozgott frissen borotvált puncimon. A levegőbe löktem a kezeimet és forró könnycseppek csordultak le az arcomon.

            Még számtalanszor végigcsinálta ezt. Mindig kivárta, amíg lenyugszom, mielőtt újra kezdte. Mindig hangosan felsikoltottam.

– Kérlek, Jenna! Kérlek!

– Mit szeretnél, édes? Ha szeretnéd, hogy leálljak, ismered a kulcsszót.

– Nem. Ne hagyd abba! Kérlek…

– Mondd el, mit szeretnél, Kat cica!

Felnyögtem, és előre-hátra döntögettem a fejem.

– Mondd el, vagy nem tudom megtenni!

– Érints meg! Az ujjaiddal! – ziháltam hevesen.

– Valahogy így? – dörzsölte az ujjait az ágyékomhoz.

– Ne! A puncim! Kérlek!

– Akkor így? – dörzsölte a szeméremajkaimat.

– Áááá! – nyögtem fel megkönnyebbülten. Be kellett nedvesítenem az ajkaimat, mielőtt ismét szóhoz jutottam.

– Még! Kérlek! Hatolj belém!

– Jó kislány! – Felhagyott a puncim bejáratának izgatásával és belém lökte két ujját.

– Igeeeeeen! – A testem görcsbe rándult, de nem tudtam megfeszíteni a hátam.

Ujjai mozogtak bennem, miközben hüvelykujja a csiklómra tapadt. Ismét elélveztem, teljesen kifogyva a levegőből. Aztán hirtelen elhúzódott.

            Küzdöttem, hogy kinyissam a szemem, és amikor sikerült, könnycseppek csordultak ki belőle.

– Cssss, Kat! – állt fel Jenna.

Próbáltam az arcát, vagy a melleit figyelni, de tekintetem folyton a felcsatolható szerszám övére tévedt. Számtalan szerszámot lehetett csatlakoztatni erre a darabra, amit Párizsból hozott. Most épp a vibrátorosat viselte.

            Lassan előre lépett és a műanyag makkor a csiklómhoz dörzsölte. Már ez közel juttatott a csúcshoz. Aztán egy halk kattanást hallottam, ahogy bekapcsolta a vibrátort, és nyögések törtek fel a torkomból. Túlsikoltottam az orgazmust, szorosra zárva a szemeimet.

            Esélyem se volt rá, hogy magamhoz térjek, mire Jenna belém lökte a vibrátort. Ismét elélveztem, azon merengve, vajon van-e egy határ, amin túl már nem viselném el, és vajon Jenna oda akar-e eljuttatni. Az egyetlen szó, amit nem akartam kimondani, már a nyelvem hegyén volt, úgyhogy beharaptam az alsó ajkam, hogy elhallgattassam magam.

            Elvesztettem az időérzékem, ahogy Jenna ki-be mozgatta bennem a vibrátort. Annyira nedves voltam már, hogy tisztán hallottam a cuppogó hangot. Mintha valaki csurom vizes gumicsizmában járkálna a sárban.

– Istenem, kicsim! Látnod kellene, milyen vadítóan nézel ki – zihálta Jenna, átkarolva a lábaimat.

– Jenna! – motyogtam.

– Csak még egy kicsit, édes!

– Nem tudom. – Már közel álltam a véghez, és nem tudtam, meddig élem még túl. – Kérlek!

– Még egyszer élvezz el, a kedvemért, Kat! Meg tudod csinálni.

Lassan csóváltam a fejem, némán könyörögve. Nem tudtam, hogy ezzel őt akarom rávenni, hogy álljon le, vagy magam, hogy kibírjam a gyönyört.

            Már épp kinyitottam volna a számat, hogy kimondjam a kulcsszót, amikor Jenna megérintette a piercingemet, én pedig némán felsikoltottam, és a testem görcsbe rándult.

            Hihetetlen, de nem vesztettem el az eszméletemet. Ahogy kihúzta belőlem a vibrátort, nedveim lecsorogtak a fenekemre. Figyeltem, ahogy fölém hajol, kisöpri izzadt hajamat az arcomból és megcsókol.

– Nagyon jó kislány – suttogta újra.

Eltávolította a bilincseimet, és az oldalamra fordított. Aztán óvatosan letette a kezeimet a combjaim mellé.

            Éreztem a mellét, ahogy a hátamhoz ér, mire felnyögtem.

– Jól vagy, édes? – kérdezte, és a fülembe zihált.

Elmosolyodtam és próbáltam felnevetni, de túl gyenge voltam hozzá.

– Mintha már nem is lennének csontjaim. Nem érzek semmit. Köszönöm.

Jenna nevetése töltötte be a fülemet.

– Tudtam, hogy ez most jól fog esni.

Felnyögtem.

– Ne! Nem hiszem, hogy…

– Nyugi! Csak egy masszázsra gondoltam.

– Ó! Hála Istennek! Esküszöm, ha megint megérinted a puncimat, vagy a csiklómat a következő percekben, megöllek. Amint ismét mozogni tudok, megteszem. – Az utolsó szavaim elhaltak, mert ekkor Jenna a hasamra fordított, és az arcom egy párnába fúródott. Egy pillanattal később észrevette, úgyhogy oldalra fordította a fejem, hogy tudjak lélegezni.

– Köszönöm – nyögtem, mire ő megcsókolta az arcomat.

– Neked bármit, Kat. Bármit a világon.

Cuppogó hangot hallottam és egy pillanattal később forró folyadék ért a hátamhoz. Felnyögtem és lehunytam a szemeimet. Mielőtt elfelejtettem volna, még elmormogtam: – Boldog hat hónapos fordulót, Jenna!

– Neked is, Kat cica! Remélem, élvezted az estét.

– Igen, édes. Élveztem.

– Annyira szeretlek, Kat! – ért a vállaimhoz.

– Én is szeretlek, Jenna.

Nem hallottam a válaszát, mert a következő pillanatban már álomba merültem.

---

[1] Chicagoland Historical Society: Kb. Chicagoi Történeti Társaság. (A „land” nem tudom, itt mit akar jelenteni. Alapvetően „föld”, „terület”, vagy akár „ország” is lehet.)

Ötletözön - B-Lily-Manó

Úgy néz ki, mégiscsak lesz valami ebből az egyperces dologból. Bár az előző ötletözönös bejegyzés, a fürdő, nem lett épp nagy közönségsiker, de ezt betudom annak, hogy a témája nem épp közönségcsalogató az általános témáim mellett. Viszont egyre inkább kezd ráállni az agyam arra, hogy bármilyen kis ötletből az estek 99%-ában össze tudjak dobni egy egypercest.

Emiatt azonban az ötletözön-"sorozat" profilját egy kissé megváltoztatni kényszerülök. Az eddig közölt ötletek többségét ugyanis kis pofozással egypercessé is lehet fejleszteni. Így is marad itt pár kisebb történet, ami nem állna meg önmagában. Gondolok itt olyanokra, mint a zuhanyos. Ezek mellé viszont egy másfajta ötletözönt indítanék most el.

Az alapkoncepció az lenne, hogy ha eszembe jut egy felhasználható ötlet, azt megpróbálom belegyúrni egy egypercesbe. Ha pedig nem sikerül, vagy a megvalósítás belátható időn kívülre kerül, akkor pedig valamilyen vázlatos formában közlöm ötletözönben.

Ergo, ezen túl ne nagyon várjatok ebben a sorozatban ízlésesen kidolgozott történeteket! Azok jönnek majd ugyanolyan sűrűséggel, mint eddig (bár eddig se voltak sajnos túl sűrűek), viszont ezen túl egypercesekként. Az ötletözönben ezen túl a csupasz ötleteket szeretném majd elétek tárni vázlatos formában. Remélem, azért a puszta ötleteket is élvezni fogjátok, és talán eszetekbe jutnak olyan dolgok, amiket ha megosztotok velem, azzal inspiráltok arra, hogy tényleg összeálljon a történet.

De ha zavar titeket, hogy az ilyen történetkezdeményeket előre közzé teszem, mielőtt elkészülne (ha elkészül) a tulajdonképpeni történet, tegyétek csak szóvá nyugodtan és leállok vele!

Első ilyen közlésem rögtön egy ínyencség lenne. Amikor kitaláltam az egypercesek kategóriáját, ez volt az egyik első ötlet, ami az eszembe villant. Egy több egypercesből álló sorozat, aminek a kifutása még előttem se tisztázott. Máig se.

Egyes bejegyzések alatt beszélgettünk (vagy mondjam úgy, marháskodtunk?) Lily-vel és Evil Manóval arról, hogy őket is beleírhatnám egy történetembe. És láss csodát, meg is fogant az ötlet! Ezt szeretném most ismertetni. Természetesen az ismertetés módjára is elfogadok kritikát, javaslatokat, ötleteket, illetve a történethez is. Na és persze, ha valakit megihletek, az nyugodtan írja meg a történetet! Nem marháskodunk itt szerzői jogokkal meg ilyesmivel ilyen vonatkozásban. Csak azt kérem, a kész művet küldje el nekem.

Szóval az alapkoncepció az lenne, hogy egy szép napon B szomszédságába új lakók költöznek. Na nem Szomszédlányhoz. Ő elvan a családjával, köszöni szépen.

Azzal terveztem indítani, hogy egy nap Szomszédlány látogatást tesz B-nél. Lelki szemeim előtt úgy jelent meg, hogy B ül az asztalánál és épp tanul, amikor barátnője megjön. Itt valami kis közbeszúrást meg lehet ejteni, hogy Szomszédlány már kapott saját kulcsot B lakásához. Igazából részletkérdés és ezt már bármilyen történetnél felhasználhatom. Szóval a lényeg, hogy B idegeskedik a tanulnivalója miatt, Szomszédlány pedig, hogy megnyugtassa, mögé lép, és miközben a vállát masszírozza, mesél neki, beszélgetnek. Elmeséli, hogy az idős néni, aki a szomszédban lakott, aki a Vizsga utánban már szóba került, elhunyt. B-t ez persze nem nagyon rázza meg, mert gyakorlatilag nem is ismerte a szóban forgó szomszédot, de látja, hogy Szomszédlányt elszomorítja, ezért vigasztalja őt. Aztán elvonulnak B hálószobájába és a történet lezárásaként valahogy lehet utalni rá, hogy odabent egy kis huncutkodásra is sor kerül. Mintegy ezzel vigasztalja B barátnőjét.

Ez lett volna az első egypercesen, de sajnos az ihlet nem volt meg hozzá, úgyhogy másképp alakultak a dolgok. De még megírhatom valamikor, ha más nem teszi meg helyettem, aminek viszont ugyanúgy örülnék.

És akkor ennek folytatásaként indulhatna a történet. A néni lakása ugyanis üresen maradt. B akár még filózhat is azon, hogy most mi lesz azzal a lakással. Az hamar kiderül, hogy az örökösöknek nem kell, ezért eladják, vagy kiadják. B talán el is felejtkezik az egészről, amikor egy szép napon az egyetemről haza tartva, ismét költöztetőket lát a háznál. Rövid úton kideríti, hogy az új lakók az elhunyt néni lakásába költöznek be, és nem is akárkik. Amikor felmegy az emeletre, az ajtóban egy szép, tizenhét év körüli, barna hajú és kék szemű lányt talál ücsörögni, amint épp csak úgy henyélésként penget egy gitárt. Összeismerkednek, beszélgetnek. Kiderül, hogy a lányt Lily-nek hívják és egy nála tíz évvel idősebb lány társaságában költözik be a lakásba. A szóban forgó idősebb lány persze a mi Manó barátunk. Kitalálnék neki(k) valami új nevet, de odáig nem jutottam. Lily-ről kiderül, hogy egy klassz, vagány csaj, aki könnyen barátkozik, mindenkivel jól kijön, minden érdekli és legalább olyan perverz a fantáziája, mint B-nek. Manó ezzel szemben barátságos, de ugyanakkor hallgatag és egykedvű. 

Azon sokat merengtem, hogy mi legyen a két lány viszonya. Odáig eljutottam, hogy ez konkrétan nem derül ki, de B sejti hogy nem csak szimplán lakótársak. De nem tudja eldönteni, hogy csak az ő fantáziája túl perverz, vagy tényleg annak a jeleit látja, hogy Lily és Manó az ágyukat is megosztják egymással.

Egyik este Szomszédlány nála tölti az éjszakát és két menet közben elbeszélgetnek az új szomszédokról. B elmondja az elméletét, amin Szomszédlány jót derül, de ő még annyit se tud, mint B, tehát függőben marad a dolog.

A következő napokban viszont, ahogy B oszcillál a lakása és az egyetem között, feltűnik neki, hogy egyre többször látja Szomszédlányt és Lily-t együtt. Hol a folyosón kettejük lakása között, hol a ház előtt a parkban, hol máshol. Akár megeshet az is, hogy Lily Szomszédlány iskolájába iratkozik be. Ennyire nem gondoltam ki. A vége már az lesz, hogy B a két tinédzser leányzóról is elméleteket gyárt. Na nem úgy skizofrén módon, de beindul a perverz fantáziája. Amikor viszont ennek hangot ad Szomszédlánynál, az csak nevet rajta, Lily-nek meg hiába utalgat, ő adja az ártatlant. Manóval is összebarátkozhat, mármint B, de őt egy szófukar, sztoikus karakternek képzelem el, akiből már csak emiatt sem lehet semmit kihúzni, se az ő kapcsolatáról Lily-vel, se Lily-éről Szomszédlánnyal.

Idáig jutottam a gondolatmenetben. Ezen túl már csak az körvonalazódott a fejemben, hogy nem akarom ezt egy olyan egyszerű megoldásba kifuttatni, amit egy nagy orgia kliséje adna a négy lány részvételével. Igazából nem is szeretnék konkrét választ adni. Lily és Szomszédlány flörtölhetnek egymással, de vagy nem bújnak ágyba, vagy csak B nem talál erre semmi bizonyítékot. Manó és Lily kapcsolatáról meg azért kaphatunk információkat, de az összes részlet homályos marad. Én arra gondoltam, hogy egyiküknek sincsenek (már) szülei, viszont Manó Lily nagytestvérének (én nővérre gondoltam, de akár bátty is lehet, részletkérdés) a partnere volt, viszont a nagytesóval történt valami. Hogy ne legyen annyira tragikus a sztori, lehet, csak külföldön kapott melót. Manóval szakítottak, Lily-t meg otthagyta. Persze ezt lehet cizellálni úgy, hogy igazából nem szakítottak, mert Manó várja vissza, és addig ő vigyáz Lily-re (már amennyire egy tizenhét éves lányra vigyázni kell). De hogy eközben belátogat-e a "sógornő" ágyába, azt a homály fedi.

Nos, várom az ötleteket, akármire. Akár a történettel kapcsolatban (Mi lehet Lily és Manó kapcsolata, akár átrajzolva az általam felvázolt amúgy is képlékeny vonalakat? Mennyire került közel egymáshoz Szomszédlány és Lily? Hogy folytatódik a történet? stb.) akár az új ötletözön-profilt illetően.

Zeneajánló 10.

Üdv újra itt köztetek.
Remélem, mindenkinek jól telnek az ünnepek. Én nem panaszkodhatok, van kaja  meg  pia is bőven. Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. Én ezzel a dallal kívánok nektek további szép karácsonyozást. Élvezzük ameddig még lehet!

Zeneajánló 9.

Ha már egyszer karácsony van, hallgassunk valami ide illő zenét!
Kellemes ünnepeket!

Zeneajánló 8.

Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok,

vidám, mint egy kisiskolás. Kótyagos, mint aki beivott.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Karácsony

Megjegyzés: Egy újabb saját történettel szeretnélek most megörvendeztetni titeket, ami, bár kicsit hosszabb, mint az előre tervezett "műfajkorlát", de remélem, megfelel egypercesnek. Nem annak szántam, de kíváncsi lennék, ti elfogadjátok-e annak.

És, nem utolsó sorban, ezzel a történettel kívánnék nektek kellemes karácsonyt.

Fülszöveg helyett: A tervezettnél hosszabb szünet után, de B ismét visszatér, és reméljük, most már marad is, legalábbis egy darabig. És szokásához híven, a karácsonyt is izgalmas körülmények között ünnepli, ellátogatva egy egyetemi ismerősei szervezte buliba.

A történetet erotikusnak szántam, bár nem tudom, ez mennyire sikerült. Mindenesetre szexjelenetre és eget rengetően mocskos részletekre ne számítsatok! Remélem, azért így is tetszeni fog.

Ezt a történetet Livinek ajánlom, az egyik legnagyszerűbb barátomnak.

*******************************************************************************

            Azonnal megcsapott a buli hangulata, ahogy beléptem az ajtón. Az a dübörgő zene, ami egyszerre forralta fel az ember vérét és mozgatta meg minden tagját anélkül, hogy észrevenné és egyszerre volt üdítően karácsonyi. A kinti fagyoskodás után jól jött a benti meleg, orromat pedig betöltötte az üde fenyőillat és a forralt bor mindenfelé terjengő aromája.

            Végigpillantottam az egybegyűlt kis tömegen és elhúztam a számat. Nos… talán túl gyakran mondom, hogy ezt vagy azt utálom, rühellem, vagy gyűlölöm, ezért megpróbálok most cizelláltabban fogalmazni. Nem szívlelem a bulikat. Az a sok ember, tolongás, lökdösődés, kurjongatás… különösen, ha még az alkohol is fogy. Pozitívum, ha jó a zene, de egyrészről az ember néha-néha egy kis csöndre is nyugalomra is vágyik, amit ilyenkor nehéz biztosítani, ez pedig engem frusztrál. Másrészt meg, ha csak tombolni akarsz, jó, ha hangos a zene, de ha összefutsz egy ismerőssel, akivel szívesen beszélgetnél, kiordíthatjátok a tüdőtöket is, akkor is csak minden három szóból kettőt fogtok érteni.

            Viszont most mégiscsak karácsony van. Ilyenkor az ember csak nem ücsöröghet otthon a csendben, csak a kandalló tüzének pattogó hangját hallgatva. Pláne azért, mert nincs is kandallóm. Az anglisztikások pedig legendásan jó bulikat szerveznek. Bár én még egyen sem vettem részt, a fent említett okok miatt, de az ismerőseim rengeteget áradoztak már róluk. „Ezt a bulit XY szervezi az angol szakról.” Mintha csak az, hogy a szervező angol szakos, már egy márkajelzés lenne. A biztos siker záloga. Bár persze, én is ismerek pár angolos emberkét, és többségük tényleg jófej. Most pedig megbizonyosodhattam róla, hogy nem csak szóbeszéd, hogy a bulijaik is jók. Vagy legalábbis ez az egy tényleg jól sikerült.

            Nekem fontos szempont, hogy nem voltak túl sokan. Nem tolongtak egymás hegyén-hátán, nyakán, fején az emberek. Komfortos távolságban állt mindenki egymástól, leszámítva persze azokat, akik direkt bújtak össze, kötött pulóverekben, Mikulás-sapkákban, kezükben puncsos és forralt boros poharakkal. A helyiség ízlésesen kidekorálva, néhány jól elhelyezett műfenyő-girland, rajtuk karácsonyi díszek, nem túl hangos, de mégis pörgős zene. Minden tökéletes.

            Elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy a két nagyobb helyiséget elválasztó ajtónyílásba még egy fagyöngyöt is fellógattak. Éljen az angol hagyomány! Nyilván barátaink nem bízták a véletlenre, hogy lehetőség legyen egy kis mókázásra is a buli során. A hagyomány szerint ugyanis a fagyöngy alatt szabad a csók. Aki ez alatt a kis dísz alatt összetalálkozik bárkivel, büntetlenül megcsókolhatja. El is gondolkoztam, van-e valami konkrét céljuk vele, de ekkor félbeszakított egy vidám hang:

– B! Örülök, hogy eljöttél!

Mosolyogva fordultam az ismerős hang felé. Bár felém közeledő barátnőmön látszott, hogy már alaposan be van csiccsentve, de amilyen kedves és vidám általában is szokott lenni, ahhoz képest nem volt feltűnő a változás. Viszont az már sokkal feltűnőbb volt, hogy a barátnőjével egymást támogatva dülöngéltek felém. És itt a barátnőt nem ugyanúgy értem, mint az előbb. Mi Vivvel csak barátok voltunk. Ő az egyik angolszakos, akit kérdésen fölül áll, hogy a jófejek közé soroljak. Erinnel viszont már egészen más volt a kapcsolatuk. Sosem rejtették véka alá, hogy nem csak intellektuális értelemben szeretik egymás társaságát, de most ahogy egymást ölelgetve lejtettek végig a nem épp szellősen megtelt termen, sok mindent elárult. Láttam már őket nyílt helyen csókolózni, ahol bárki elkaphatná őket, de azért ilyenkor is óvatosabbak voltak. Legalább félrehúzódtak egy félreeső sarokba, vagy ilyesmi. Bár Erin ezt is élvezte. Ezért hívtam így őt, a neve kezdőbetűje és Erosz, a görög szerelemisten nevének nőies változata alapján. Barátnőnk ugyanis félig görög, de ez most más lapra tartozik. A lényeg, hogy a hétköznapokban, ha nem is rejtették véka alá a kapcsolatukat, nem is dörgölték senki orra alá. Most viszont csak a vak nem figyelt fel rá, ahogy egymást simogatták, a másik fenekét és combját markolászták, miközben felém dülöngéltek.

– Hello, csajok! – mosolyodtam el én is. – Jó a buli.

– Tényleg jó lehet, ha már te is eljöttél – cukkolt Erin, sokat mondóan barátnője vállának támaszkodva.

– Néha ilyen is kell – válaszoltam vigyorogva, miközben levettem a kabátomat és tekintetemmel egy fogast kerestem, jelezve, hogy maradni is szándékozok egy ideig.

– Nagyon helyes – kuncogott Viv, majd egy pillanatra megakadt a szeme valamin a hátam mögött. Odahajolt Erinhez és a fülébe sugdolózott, mire mindketten felkuncogtak.

– Jó szórakozást neked, B! – mosolygott rám az utóbbi lány. Ezzel pedig lezártnak tekintve a beszélgetést, tovább dülöngéltek.

Kabátomat a karomra terítve pillantottam utánuk, hogy lássam, mi vonta magára a figyelmüket. Aztán megpillantottam a sarokban álldogáló lányt. Látásból ismertem. Azt hiszem, ő is angolos, bár nem vagyok benne biztos. Fura lány volt. A maga módján szép a helyes arcával, vállig érő fekete hajával, karcsú alakjával, amin még vékonykeretes szemüvege is csak dobott, de visszahúzódó természete, hogy sosem akart még csak mások látóterébe se kerülni, eléggé különössé tette. Nem is tudtam, igazából mit kereshet itt. Nem volt az a buliba járós fajta. Talán csak engedett a többiek unszolásának, mint én is szoktam néha, ha valahova nagyon el akarnak rángatni, aztán csak várom, hogy vége legyen ennek az egésznek.

– Hello, Évi! – köszönt rá csivitelő hangon Viv, mire a lány felkapta a fejét.

Kíváncsi lettem volna, mit beszélgethetnek, de már nem hallottam többet, mert ekkor egy másik hang vonta magára a figyelmemet:

– Kislány! – Ezt a vidám kurjantást bárhonnan felismerem, és ahogy arra fordultam, nem is csalódtam, látva a forralt borral a kezében felém dülöngélő melákot.

– Erik! – Nem tudom, a mosolyom mennyire volt őszinte és mennyire erőltetett. Igazából mindkettő volt benne. – Hát te meg mit keresel itt?

– Mi az, hogy mit keresek itt? – tárta szét a karjait mímelt sértődöttséggel. – Hát kihagyok én egyetlen bulit is?

Pimasz vigyor ült ki az arcára.

– Ó! Szóval szidod az angolosokat, amikor a könyvtárban ülve tanulnak, de ha már bulit szerveznek, rögtön a puszipajtásaid lesznek? – cukkoltam.

– Az más – hápogta félig sértődött, félig zavarodott hangon.

– Csak szívatlak, te tökkelütött – löktem meg röhögve a vállát.

– Ó, igazán? – vigyorodott el és összeborzolta a hajamat. – Na gyere! – karolta át a vállamat. – Most bosszúból jól leitatlak.

Harsány kacagással, gyengéd erőszakot alkalmazva vezetett afelé az asztal felé, ahol felhalmozták a piákat.

            Még hátra pillantottam egyszer a vállam felett a barátnőimre. Viv és Erin még mindig Évivel szemben álltak, de a zenétől és a beszélgetések halk morajlásától nem jutott el hozzám, mit mondanak. Ebben a pillanatban viszont, mintha csak megérezte volna a tekintetemet, a szemüveges lány felemelte a fejét és egy másodpercre egyenesen a szemembe nézett. Csak egy pillanat műve volt. Nem is igazán tudtam mit leolvasni az arcáról, és a következő pillanatban Erikkel már oda is értünk az asztalhoz és ő a kezembe nyomott egy pohár forralt bort.

***

            A következő percek, talán órák mámoros vidámságban teltek. Amúgy jó az időérzékem, de ha jó a buli és ahhoz eleget iszom, hogy már hatása legyen, ez tovaszáll. Nem szeretek lerészegedni, már csak a másnaposság miatt sem, de ilyenkor az érzékeim egy részét is elvesztem. Ha összejönne az ember valakivel, ez igencsak előnytelen. Van viszont, amikor kifejezetten jó. Ilyenkor már nem zavar annyira a tömeg zaja és hasonlók. Csak a hangulat az, ami átjár és jól érzem magam a többiekkel.

            Mindig agyonszívatom Eriket a léhasága miatt, most viszont puszipajtásokként öntöttük magunkba a különböző piákat, nem törődve azzal, hogy fog hasogatni a fejünk másnap. Eközben pedig a többieket figyeltük, kielemezve a helyes pasikat és a jó csajokat és figyelve, ahogy néhány pár táncra perdül a zenére.

            Bár az alkohol feloldotta már némileg a gátlásaimat, így is visszautasítottam az érkező felkéréseket. Nem tudok és épp ezért nem szeretek táncolni. Próbáltak már tanítani, a szalagavatómra valami elfogadható még össze is jött, de az elkészült videót arról is csak egyszer néztem vissza, akkor is égett a bőr a képemről, hogy lehettem ilyen béna.

            Inkább csak álldogáltam ott a piás pultnál Erikkel és röhögtünk szinte mindenen. Vivet és Erint is megpillantottam, ahogy egymásba kapaszkodva kitámolyognak a tánctérre és valami táncfélébe kezdenek, aminek a vége persze az lett, hogy ott, a tömeg közepén csókolózni kezdtek. Szélesen elmosolyodtam a látványra, majd erről hirtelen eszembe jutott Évi.

            Tekintetemmel a szemüveges lányt kerestem, de nem láttam őt sehol. Nem ácsorgott már ott a sarokban lehajtott fejjel, mint az előbb. Talán hazament? Vagy sikerült neki is valahogy feloldódnia a hangulatban? Nem is ismertem igazán, de most azt kívántam neki, hogy érezze jól magát.

            Talán az a tekintet volt rám hatással. Nem tudom elmondani, mit láttam benne, de mégis, amikor rá gondoltam, erős érzelmek törtek rám. Sajnáltam őt. Talán mert sokban hasonlított rám. Ha Viv és Erin nem jön oda hozzám, amikor megérkezem, vagy Erik nem rángat el piálni, valószínűleg én is valami hasonló helyzetben kötöttem volna ki. Mit tesznek az emberrel a barátok?

            A hangulat már kezdett a tetőfokára hágni. Mindenki oldott volt és jól mulatott. Az emberek önfeledten táncoltak, még azok is, akik pontosan tudták magukról, hogy halál bénák. De ez most senkit sem érdekelt. Őket a legkevésbé. Én is jól éreztem magam, egészen addig, amíg meg nem éreztem az enyhe feszítést az alsó testtájamon.

            Na tessék! Mindig ez van, ha egyszerre sokat iszom. Pláne bulikban. Most támolyoghatok ki a vécére, és mire kijövök, megint akklimatizálódhatok a bulihoz. Mindig ez van.

            Halkan felhorkantottam és kimentettem magam Eriknél. Őt persze nem igazán izgatta a dolog. Elég részeg volt már ahhoz, hogy fel se fogja, miről van szó. Ő talán már csak egy csinos szájra vágyott, ami rácuppanhat a legnemesebb testrészére, vagy egy formás fenékre, amibe ugyanazt beledughatja, hogy teljes legyen az estéje.

            Nem is foglalkoztam vele túl sokat, gyengéden, már amennyire ilyen állapotban kontrollálni tudom az erőmet, megveregettem a vállát és elindultam a hely másik végében lévő mellékhelységek felé.

            Meglepően jól tartottam magam. Még csak nem is dülöngéltem, ahogy a két helyiséget elválasztó ajtónyílás felé verekedtem magam, hogy igyekezzek átjutni rajta. Ahogy viszont az már csak lenni szokott egy olyan bulin, ahova egy maroknyinál több ember érkezik, egy normál méretű ajtónyíláson sosem lehet csak úgy átjutni. Most is azonnal belebotlottam egy szembe érkező illetőbe. Először csak morogtam, próbálva parancsolni testemnek, hogy félre álljak és udvariasan utat engedjek a másiknak, de amikor felpillantottam, egy pillanatra teljesen ledermedtem. Az a csinos arc nézett vissza rám a nagy barna szemekkel a vékonykeretes szemüvegen keresztül.

            Szóval mégsem ment haza. Nem tudom, mit csinálhatott az elmúlt időben, de nem úgy nézett ki, mint aki nagyon bulizott volna. Tekintete tiszta volt, már amennyire én az akkori állapotomban meg tudtam mondani, tehát nem is ihatott túl sokat.

            Neki is valami hasonló futhatott át az agyán, bár ellenkező előjelekkel, mert csak nézett a szemembe meredten, de egyikünk se szólt egy szót se. Aztán, amikor végre észbe kaptunk, megindult a szokásos tánc az ajtóban, hogy ki és merre térjen ki, ami persze rendszerint oda vezet, hogy mindig mindkét fél ugyanarra akar mozdulni és tökéletesen beszorulunk a szűk ajtókeretbe.

            Már épp úgy állt a dolog, hogy megoldanánk a helyzetünket és mindenki menne tovább amerre tartott, amikor hirtelen nagy huhogás csapta meg a fülünket. Felkaptam a fejem és azonnal egy rakás ránk szegeződő tekintettel találtam szemben magam.

            Egy rakás alkoholtól fátyolos szempárral, ami ránk szegeződött. Ez nem ígért semmi jót. Pláne nem a folyamatos huhogással együtt. Különösen, ha figyelembe vesszük azt a csillogó fényt is azokban a szempárokban.

            Évire néztem, aztán hirtelen mindketten észbe kaptunk és a fejünk fölé emeltük tekintetünket, megpillantva az ajtóban lógó fagyöngyöt. Hát persze. Mi is kelthetné fel egy rakat részeg figyelmét. És ekkor, mintha csak rájöttek volna, hogy mi is rájöttünk, megindult a skandálás: – Csókot! Csókot! Csókot!

            Ijedten Évi szemébe néztem. Bár igazából nem nekem kellett volna ijedtnek lennem. Sosem féltem az ilyen kihívásoktól. Tudtam, hogy az egész csak poén, és más helyzetekben még rá is játszottam volna elázott barátaim érdeklődésére egy heves franciacsókkal egy jó adag tapizás kíséretében.

            Évi azonban más volt. Ahogy abba az ártatlan szempárba néztem, tudtam, nem akarom ezt csinálni vele. Én is tudtam, milyen érzés, amikor szívatnak. Most már szerencsére olyan helyzetbe kerültem, hogy felismertem, ez a szituáció például csak egyszerű vicc. Nem nekem szól. Nyilván fel fogják még sokáig emlegetni, már aki a kijózanodás után emlékszik rá persze, de akkor csak röhögünk egy sort együtt és ennyiben marad. Viszont ha Évi tényleg olyan, mint én voltam régebben, nem akartam ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni.

            Fülemben visszhangzott a skandálás én viszont csak bámultam azokba a barna szemekbe. Rémületre számítottam. Arra, hogy zavarodottságot látok azokban a szemekben. De nem. Bár talán volt benne egy kis félelem, de nyugodt volt, és ugyanolyan kíváncsisággal nézett vissza rám.

            Némán igyekeztem üzenni neki a szemeimmel, kérdezve, hogy most mi legyen. Csak most vettem észre, hogy kezem közben felemelkedett és megfogtam két felkarját, az ő kezei pedig a derekamra vándoroltak.

            Tovább visszhangzott a „Csókot! Csókot!”-skandálás, Évi pedig nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott, előre dőlt, lábujjhegyre emelkedett, és ajkait a számhoz nyomta.

            Mintha bomba robbant volna, olyan hangorkán söpört végig a helyiségen. Én viszont ebből semmit sem fogtam fel. Csak élveztem a puha ajkak érintését, ahogy azok lassan mozogtak a számon.

            Valami eszméletlenül jól csókolt. Felkarját fogó kezeim átnyúltak a hóna alatt és átöleltem, hogy magamhoz húzzam. Ajkaink szétnyíltak és egy tétova mozdulattal áttoltam a nyelvem a szájába, ő viszont örömmel fogadta és átölelte a sajátjával.

            Lassú és szenvedélyes csók volt. Mintha nem is csak most futottunk volna először, hanem egy régóta egymásra hangolt szerelmes pár lennénk.

            Egy pillanatra elszontyolodtam, amikor végül elváltak ajkaink. A tömeg elcsendesedett és lassan mindenki visszatért a tánchoz, az iváshoz, vagy amit épp csinált előtte. Mi viszont csak álltunk ott, továbbra is egymást bámulva.

– A vécére indultál, nem? – szólalt meg végül Évi.

– Hogy? – ráztam meg a fejem. Beletelt pár pillanatba, mire megértettem a szavait. – Te honnan…

– Látszott rajtad, hogy sietsz – mondta kedvesen csilingelő hangon és arra pillantott, amerről jöttem, majd rám, végül a vécé irányába és ismét rám.

– Én… – hebegtem. Nem tudtam, mit mondhatnék.

– Menj csak! – intett a fejével kedvesen.

Hálásan bólintottam, majd elsiettem. Most éreztem csak meg ismét, mennyire feszít a szükség, így gyorsan besiettem a kis női alakkal megjelölt ajtó mögé.

            Mire megkönnyebbülten ismét kijöttem, Évit már nem láttam sehol. Hiába érdeklődtem a többieknél, a többség vagy azt se tudta, kiről beszélek, vagy elképzelése se volt. Talán nem is érdekelte.

            Egy idő után feladtam a keresést és visszatértem Erikhez. Ő persze mit sem érzékelt az egészből. Ő épp egy csinos szőkét fűzött, próbálva elcsalni egy kis entyempentyemre. Mosolyogva megcsóváltam a fejem a látványon és egy doboz sör után nyúltam, hogy abba fojtsam bensőmben felhalmozódott érzéseimet.

            De legalább kaptam egy szép karácsonyi ajándékot. Azt a csókot sosem felejtem el. Nem is hittem volna, hogy egy ilyen szende lány ilyen jól tud csókolni. Pláne egy másik lányt. De sajnos, tudtam előre, ennek nem lesz folytatása. És igazam is lett. Mintha mi sem történt volna, később is csak elvétve láttam Évit, egyszer-egyszer az egyetemen. Nem létező kapcsolatunkban ezután se változott semmi. Illetve csak annyi, hogy most már, amikor meglátott, mindig kedvesen rám mosolygott. Nem kihívóan, vagy kacéran. Csak úgy, mint egy barátra. De ennyi. Többet nem váltottunk egy szót sem, de annak a szép karácsonynak örökre megmarad az emléke.

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.