Szilveszter

Megjegyzés: Kicsit megkésve bár, de törve nem, íme egy kis saját szilveszteri történet is. :)

B-vel a föld körül

A város lüktetett az élettől. Mindenhol nyüzsögtek az emberek, dübörgött a zene és villództak a fények a korai éjszakában. Még az idő is kellemes volt. Bár a napközbeni hőség egy enyhébb nyári napnak is elment volna otthon, de mostanra a tenger felől fújó szél lehűtötte a levegőt. Azonban még így mindenfelé sortba és rövid ujjú pólóba öltözött emberek mászkáltak a széles sugárutakon, a méretes épületek és a hatalmas felhőkarcolók tövében.

Ha bekötött szemmel raktak volna fel a repülőre, hogy ide hozzanak, végig titkolva az úti célt, magabiztosan jelentettem volna ki, hogy valahol Kaliforniában vagyunk. Talán Los Angelesben. A felhőkarcolók, az impozáns sugárutak, a kellemes klíma, a tenger felől fújó szél és az utak szélén sorban álló pálmafák és a lüktető modern zene mind-mind ezt sejttették. Azonban voltak árulkodó jelek. A néhol feltűnő, keleties hatású szórakozóhelyek, a tetejük felett a távolban látszó nevezetességek, melyek még a fent felvázolt helyzetben is furcsán ismerősek lettek volna, és nem Los Angelesből, valamint a mindenfelé virító arab betűs feliratok. De mindössze csak ennyi árulkodott arról, hogy, bizony-bizony, a muszlim világ kellős közepén járunk.

Dubaj azonban már évtizedek óta messze nem a harcos iszlám propagálásáról híres. Sőt. Bár természetesen a helyi arabok itt is tisztelik a vallás előírásait, a nők például a hagyományos muszlim viseletben járnak, de még a férfiak is sokkal szívesebben viselnek autentikus arab ruhákat, mint bárhol máshol a világon, ők csak kisebbségben vannak saját hazájukban. A dél-ázsiai, indiai, pakisztáni és bangladesi bevándorlók még önmagukban is megelőzik őket. Bár az utóbbi két ország szintén muzulmán, de az indiaiak már az egyéb vallásúak sorait gyarapítják. És akkor még nem is beszéltünk a turistákról, akik pedig áramlanak tömegével. Dubaj pedig, gondolva azokra az időkre, amikor a Perzsa-öböl éltető kőolaja elfogy, nem hogy visszatartaná, de még csábítja is őket. Az elmúlt pár évtizedben a világ egyik legnagyobb turistaközpontjává nőtte ki magát. Hatalmas épületek szökkentek a magasba a semmi közepén, teletömve szállodákkal. És a turizmus itt nem ismer vallást.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint pont a mai nap. Manapság minden csapból a megerősödő muzulmán öntudat és vallásosság folyik, főleg, ha ezt meg lehet fűszerezni egy kis szélsőséges fundamentalizmussal is. Dubajt azonban egyet cseppet sem zavarja, hogy még a Nyugattal egyébként hagyományosan jó viszonyt ápoló szomszéd, Szaúd-Arábia is betiltotta idén az iszlám hagyománytól idegen szilveszter megünneplését, és a vallási rendőrség szigorúan ellenőrzi, hogy még csak rá utaló magatartást se tanúsítsanak. Sőt, Dubajt nem csak hogy nem érdekli, hogy a szomszédban még szilveszteri ajándéktárgyakat is tilos árulni, hanem egyenesen ki is akar tűnni a keresztény alapú nyugati naptár Újévének megünneplésével. Itt ugyanis már tíz hónapja arra készülnek, hogy megdöntsék a legnagyobb szilveszteri tűzijáték Guinness-rekordját, amit, nem mellékes módon, épp egy másik muzulmán ország, Kuvait állított fel tavaly. De a dubajiak nem aprózzák el a dolgot. Nem csak egy picikét akarják túlszárnyalni a kuvaiti pajtikat, hanem exponenciális mértékben. Ezt pedig az is jelzi, hogy az esemény középpontjában a világ alig pár éve elkészült legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa áll. Na ez volt az, ami ide vonzotta a turisták tömegét. Köztük minket is.

- Azt hiszem... arra kell menni - rántott vissza a valóságba Szalma hangja. Felé fordultam és figyeltem, ahogy a szőke lány a méretes várostérképet forgatja a kezében.

Fehér bőrével, kék szemeivel és szőke hajával a környező vidékeken akkora feltűnést kelthetett volna, mint egy kis szürke marslakó New Yorkban. Dubaj azonban más. Pláne ma, a kíváncsi helyi most bármelyik sarkon belefuthat egy jó bulira vágyó szőke turistába.

- Nem, nem! Arra - vett most Szalma kilencven fokos fordulatot és ugyanolyan magabiztossággal mutatott előre, ahogy az előbb egy tökéletesen másik irányba.

- Jó, hogy ilyen biztos vagy a dolgodban - kacagtam fel.

- Pofa be, B! - reccsent rám, de hangjában nem volt nyoma neheztelésnek. Éreztem, a huncut mosoly is csak az idegesség miatt nem ül ki az arcára. - Inkább siessünk! - nézett az órájára. - Negyed óra múlva kezdődik.

Sietve szlalomoztunk a turisták és a csoportokba verődött helyiek között, sűrűn ismételgetve a "sorry" meg "excuse me" kifejezéseket. És, bár tényleg nem voltunk túl kirívó jelenségek, mégis sokan utánunk fordultak. És nem csak a helyiek. A szemem sarkából egy csapat európai kinézetű kamasz lányt is láttam, amint összesúgnak és röhögcsélnek láttunkra.

Szalma azonban már húzott is tovább.

- Arra. Ott - mutatott előre.

- Nem képzeled, hogy én oda bemegyek - követtem előre szegezett ujját tekintetemmel egy valamivel alattunk kiépített mesterséges öböl felé, ami körül hatalmas tömegben, vagy ezrével hullámoztak a turisták, mindenkinek kamera, fényképezőgép, okostelefon vagy tablet a kezében.

- Gyerünk már! - sürgetett. - Lemaradunk a műsorról.

- Akkor menj egyedül! - cövekeltem le. - Én ugyan be nem megyek oda nyomorogni.

Egy pillanatra rám nézett. Láttam a szemén, hogy legszívesebben elkezdene győzködni, vagy megpróbálna találni valami jobb megoldást, de már nem volt elég idő. És annyira várt már erre az éjszakára, hogy nem akarta elszalasztani.

- Menj! - intettem. Egy pillanatra elgondolkodott, majd mordult egyet és elsietett.

Toporogtam pár pillanatig az út közepén, de alig hogy elkezdtem volna megfelelő helyet keresni magamnak, nagy robajjal kezdetét vette a banzáj. A kis öbölből tucatnyi vízsugár emelkedett ki, a megvilágítástól fénynyalábokként ragyogva. Színpompás táncuk hangos huhogást csalt elő a nézőkből, miközben egymást követték az attrakciók.

A hangulat a tetőfokára hágott, ahogy elindult a visszaszámlálás. Már csak öt másodperc...

- Négy... - harsogta egyszerre ezernyi torok, megszámlálhatatlanul sok nyelven. - Három... Kettő... Egy...

És a világ szinte felrobbant az örömujjongásban.

És nem csak attól. Ebben a pillanatban ugyanis kezdetét vette a világra szóló tűzijáték.

A Burdzs Kalifa egy másodperc alatt mintha a duplájára nőtt volna. Minden emeletről egyszerre indultak el a rakéták, fényárba vonva a monumentális tornyot újra és újra, miközben a városban mindenfelé a magasba szöktek a tűzijáték-rakéták.

Már az első percben megdőlt a rekord, de a java még csak most kezdődött, ahogy az ünneplők, Dubaj utcáin kurjongatva, áttáncoltak a 2014-es évbe.

Hosszú perceken keresztül tartott a parádé, majd, amikor a műsor véget ért, mindenki egyként kiáltott fel. Repkedtek az újévi üdvözletek, az emberek egymás nyakába ugrottak. Jókedvük rám is átragadt és mosolyogva néztem körbe a körülöttem ünneplő tömegen.

Aztán egyszer csak megláttam a csapat lányt, akik az imént olyan jót mulattak, amikor elhaladtunk mellettük. Tekintetünk találkozott és én kedvesen rájuk mosolyogtam, amire ismét csak vihogás volt a válasz.

Aztán egyszer csak összesúgtak, és végül egyikük kivált a csoportból és odasétált hozzám.

- Happy New Year! - mondta félszegen, de még mielőtt bármit is válaszolhattam volna, két keze közé fogta az arcom és ajkait az enyémekhez tapasztotta.

Annyira meglepett, ahogy nyelve a számba hatolt, hogy egy pillanatra le is dermedtem. De testem kis késéssel reagált, hogy átöleljem derekát és mohón visszacsókoljam.

Épp csak elkezdtem volna élvezni a pillanatot, amikor végül kibontakozott ölelésemből és halkan kuncogni kezdett. Aztán búcsút intett és vissza sietett barátnőihez, akikkel ismét röhögcsélésben törtek ki.

Kamaszok.

- Látom, te is jól szórakozol azért - térített magamhoz Szalma hangja, aki ismét megjelent mellettem, kibontakozva a tömegből.

- Meglehet - kacagtam fel.

- A kis csitri! Ellopta az újévi csókomat - tettetett sértődöttséget. - Nekem így mi jut?

- Talán majd jövőre - vigyorogtam. - De a szállodában kaphatsz majd még kis kárpótlást - markoltam gyengéden a fenekébe.

Mindketten felnevettünk, majd még egy kacsintás kíséretében hozzátette, "Ezt be is hajtom majd" és mi is belevetettük magunkat az önfeledt buliba.