– Te, itt hidegebb van, mint kint!
– Ne beszéltess, mert csak vac-vac…!
Figyelmeztette ugyan őket a pincér, hogy a faházakban le van hajtva a fűtés 1-esre, hogy szét ne fagyjon minden, de nem vették komolyan. Andor azt is mondta, hogy először igyanak valamit, addig majd ő felcsavarja a radiátorokat…
– Majd iszunk utána! – válaszolta a férfi.
Hogy minek kell előbb történnie, ami után inni fognak, az egyértelmű volt. Andor, a pincér lopva végigmérte a nőt, és megállapította, hogy ő se nagyon halogatná a dolgot- – „Nem kell ezzel tavaszig várni, minél előbb be kell jutni!” – gondolta. Meg tudta érteni a férfit.
Hosszan nézett a pár után. – „Ha ez a csaj azt mondaná, hogy a hó tetején akar dugni, már vetkőznék is a hó tetején!”
A pultoslány, mintha gondolatolvasó lenne, megszólalt:
– A pasik fázósabbak, kényesek! Vetkőzzön csak le a csajszi a hó tetején, ők meg csak kidugják a farkukat…
– Honnan tudsz te ilyeneket? – nevetett Andor. – Láttál már egyáltalán… havat?
– Még azt is tízszer meggondoltam, hogy pisiljek-e a havon, vagy inkább hadd folyjon bele a sígatyámba!
– Az tud még hideg lenni, ha beereszted!
– És te honnét tudsz ilyeneket? – A pultoslány kávés poharakat készített a gép mellé.
– Voltam egyszer ilyen téli, sátras kitelepülésen, sokan álltak sorba, és már annyira nem bírtam visszatartani a sárgát, hogy mire elértem a mobil-budiig, és mire lehúztam a cipzárt, egyetlen csepp beszaladt. Aztán ezt kínlódtam legalább egy órán át, szörnyű volt. – Mintegy mellékesen megkérdezte: – Dugtak már meg hóban?
– Erre nincs válasz… De tudom, hogy csak szélcsendben lehet. Le kell teríteni a kabátokat, és annak a tetején. Le is égne a segged a hegytetőn!
– Kipróbáljuk?
A főnök közeledett andalogva, ezért nem mentek bele a részletekbe. –„Különben sem lehet ezzel komolyan beszélni!” – gondolta a pincér. Végigmérte a pultoslányt, s megállapította, hogy ma is csak 1 centi pluszt tartalmaz a ruhája, az pedig könnyedén eltűnik egy-két mozdulat után, és műszak közepére megint kilesz a feneke. – „Meg kellene dugni a pulton! – Attól tartott, hogy be kell érnie az eddigi két akcióval, amit nemcsak nem sikerült azóta megismételni, de a lány még emlékezni se hajlandó rá. – Bár az is lehet, hogy tényleg nem tudja, hogy én voltam. Hihi!”
Angéla, a pincérnő sok cédulával jött vissza a kistermet elfoglaló társaságtól:
– Nyolc kávé, két hosszú, három cappuccino… – sorolta –, itt vannak a rövidek leírva… Mi van?... Fogadni mernék, hogy kefélésről volt szó, akkor szokott ilyen csend lenni utána. Mért nem mentek ki a raktárba lenyugtatni egymást?
– Andor van beindulva attól a csajszitól, akit a faházba vittek megdugni és megfagyasztani – vonta meg a vállát a pultoslány.
Odakinn, a parkolóra hatalmas pelyhek kezdtek hullani.
– Esik a hó! Készülődj! – súgta Andor a pultoslánynak.
A pár egymást átölelve állt a dermesztő faház közepén. Maximumra hajtották már a radiátorokat, de az odavezető csövek sem kezdtek még langyosodni.
– Kérjünk inkább egy emeleti szobát! – javasolta a férfi.
– Tudod, hogy nem lehet…
– Akkor kérek valami hősugárzót, biztos van ilyen egy ekkora panzióban.
– Érzem már, hogy kezd melegedni – didergett a nő –, várjunk egy kicsit!
Mindketten a hóesést nézték. Az ablakra tévedt pelyhek azonnal gombostűfejnyi cseppekké változtak.
– Szerintem a radiátoron nem olvadnának el! – nevetett a férfi.
– Gondolj arra, hogy jön a sok ünnep, és nem fogunk tudni találkozni!
– Éppen azért nem kellene fagyoskodással vesztegetni az időt.
– Csináljunk valamit felöltözve? – A nő egyik keze a férfi nadrágján játszadozott. – Ideadod? A számban meleg van…
– Aranyos vagy.
– Tudom. Odamegyünk, a radiátornak támaszkodhatsz. Úgysem szeretem, ha te lökdösöd, inkább hagyj engem mozogni!
– Sosem mondtad még.
– Nem lényeg… Gyere velem! A zacskódat nem veszem ki, nehogy megfázzon.
– Olyan hideg a kezed, mint a… – kereste a megfelelő kifejezést.
– Mint a béka segge… Ezt akartad mondani? Miért nem valami gyönyörű jégvirághoz hasonlítgatsz?
– A szád tényleg meleg.
– Ühüm…
– Mibe’ fogadjunk, hogy mindjárt jönnek? – Andor a faház felé biccentett a fejével.
Angéla, kezében egy hatalmas tálcával, felkacagott:
– Álmodik a nyomor! Azt hiszed, hogy mindenkinek csak kétperces? Vagy idejönnek, és a főnököt keresik, mert a pasi beállna addig pincérkedni, amíg az a kedves, sármos, Andor nevű pincér vissza nem megy a faházba egy menetre a csajjal?... – Nem várta meg Andor hápogását és a pultoslány kuncogását, a tálcával egyensúlyozva becélozta a kistermet. Így azt sem hallotta, amit a lány félhangosan megjegyzett:
– Kíváncsi volnék egy ilyen cserére…
– Neked meg miért nem a kezed jár inkább? – morgott a pincér.
A lány oldalt sandított:
– Kézzel szereted?
Andor úgy tett, mintha nem hallaná.
A faház ideiglenes lakói érzékeltek némi melegedést, a radiátor teteje és egyik oldala határozott javulást mutatott. A nő papírzsebkendőbe törölte a száját, és bekukkantott a fürdőszobába:
– Szerinted van meleg víz?
– Jégkockák potyognak a zuhanyrózsából…
– Arra gondoltam… – Megnyitotta a csapot. – Egyenesen for-róóó! – Elzárta a mosdó csapját, megnyitotta a tusolóét. Gőzölögve ömlött a víz, a forró pára pillanatok alatt tele hömpölyögte a helyiséget.– Gyorsan, vetkőzni!
Mire a férfi elkezdett kigombolkozni, a nő ledobált magáról mindent, és már a zuhany alól integetett:
– Siess, nagyon jó!
Becsukták maguk után a fürdő ajtaját, és feneküket összetolva, hátukra folyatták a sugarat. A helyiség hamar átmelegedett, és már nem igyekeztek egyenlően osztozkodni a megváltó meleg vízen. Egymás felé fordultak, és simogatták, rajzolgatták a másik testén keletkező patakokat.
– Sosem volt még ilyen… – sóhajtott a nő. Tekintete a vízcseppeket kísérte, de valahol a távolban járt,
– Sosem voltál még ilyen szép!
– Mert tegnap még ocsmány voltam, és holnap is az leszek?
– Tudod, hogy nem így értettem!
– Nem lehet másképp érteni: Ha most végre szép vagyok, akkor máskor nem vagyok az neked. Ijesztő vagyok? Nem kell nézned, fordulj meg bátran, fordíts hátat! – Sürgető, parancsoló hangon mondta.
A férfi – bár ebben bizonyos sosem lehet – úgy gondolta, hogy játék készülődik, amit illik komolyan venni. Megfordult. Érezte, hogy az egyszerre feszes és puha női test hátulról rásimul, és két magabiztos kar kapaszkodik belé. A tenyerek céltudatosan tapogatták végig a mellkasát, felnyúlva a széles vállakig, majd irányt változtattak, és gyengéden megmarkolták a falloszát.
– Szoktál pisilni zuhany alatt? – hangzott mögüle, s a nő arca a hátához lapult, mintha a vízsugarak tobzódását szabályozná.
– Ha csak egyetlen csöppet is, de mindig.
– Akkor, nosza!
– És te?
– Én állva nem tudok… Le kell guggolni még a zuhany alatt is, de most nem kell… Masztizni szoktál zuhany alatt?... Na, tessék bevallani!
– Szoktam. És te?
– Nem kell mindent visszakérdezni!
– Ne mondd, hogy állva nem tudsz!
– De, igenis tudok, de most először rólad van szó. Mutasd meg, hogy szoktad, irányítsd a kezem!... A másikat hova tegyem?... Így jó?... Meg ne szólalj! Ne mondj semmit, érzem! Csak élvezz!... Gondolj valami jó csajra! Kire szoktál masztizni?
– Akkor most mégis megszólalhatok?
– Csak röviden…
– Rád…
– Aztán meg csak úgy leereszted a lefolyón? Ejnye! Micsoda pazarlás! – A női kezek mozgása egyáltalán nem tükrözte a neheztelést, inkább még lelkesebbé vált. Az egyik benyúlt a zacskó alá, s azt előrehúzva, tenyerén tartva, négy ujjal nyomkodta-simogatta a kényeztetésből gyakran kimaradó területet. A másik kéz finoman, ám tempósan húzogatta le-fel a bőrt. – Milyen figyelmesek! Készítettek nekünk tusfürdőt… – Jókora adagot nyomott a markába, majd a kezek visszakerültek az iménti helyükre, és elképesztő, víg csúszkálásba kezdtek.
– Én biztos, hogy beállnék a zuhany alá! – kapott a homlokához a pultoslány.
– Eszedbe se jusson, amikor teltház van! – mordult rá a pincérnő.
– Nem én… azaz nem most… a faházi vendégek helyében…
– Azóta már felmelegedett a kulipintyó, de ez jó ötlet, a zuhany alatt! – jegyezte meg Andor, a pincér. – Lemosni a tusfürdőt, és…
– Ne ábrándozzatok már! Mint két éhes disznó… Gyere, hozzad a frissensülteket!
Angéla elindult a bal karján sorakozó ételekkel, Andor is felpakolt, csak még odasúgta a pultoslánynak:
– Mindjárt jövök hozzád a zuhany alá… cumizol egyet?
– Azon már túl vannak, a csaj nekitámaszkodik a falnak, és folyik a hátára meg a popójára a jó, meleg víz és… – A pincér már nem hallotta a végét, de el tudta képzelni a pultoslánnyal is, a faházban tartózkodó vendégnővel is…
– Hogy állsz? – kérdezte a nő a zuhany alatt.
Ez a kérdés gyakorta ismétlődik együttléteik során,
– Előrehaladottan… És te?
– Ha gyorsan megtörölközünk és beszaladunk az ágyikóba? Paplan alá! Mit szólsz?
– Tetszik, de először egy kicsit most te fordulj meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése